Népszava, 1961. november (89. évfolyam, 259–283. szám)
1961-11-01 / 259. szám
Kádár János látogatása a Vlagyimir Iljics Gépgyárban •4.2 MTI különtudósítója jelenti: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongreszszusán résztvevő magyar pártküldöttség vezetője kedden délelőtt látogatást tett a moszkvai Vlagyimir Iljics Gépgyárban. Kádár János kíséretében volt Révész Géza, az MSZMP Központi Bizottsága tagja,a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete és Usztyinov, az SZKP Központi Bizottsága tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar párt első titkárát elkísérte a látogatásra Szemjon Birjukov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyettese, Ivan Szalimon, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság titkára, Viktor Karaszjov, a Szovjetunió hőse és Marija Fortusz őrnagy, akinek szerepe volt az Alba Regia című film alapjául szolgáló történetben. Emlékek Leninről Kádár János fél 10 órakor érkezett a gyárba, ahol Nyikolaj Suvalov igazgatóval és Nyikolaj Galkin üzemi párttitkárral az élükön a gyár vezetői fogadták. Ezt követően a magyar vendégek a gyár előtti parkban megtekintették azt az emléktáblával megjelölt helyet, ahol 1918. augusztus 30-án Fanni Káplán ellen forradalmárnő merényletet követett el Vlagyimir Iljics Lenin ellen. Az emléktáblán ez a felirat áll: »Hadd tudják meg , a világ elnyomottjai, hogy ezen a helyen kísérelték meg az ellenforradalmárok Vlagyimir Iljics Lenin életének kioltását.« Lenin a szovjethatalom első éveiben többször ellátogatott a később róla elnevezett, de annak idején még a Mihalszon nevet viselő gyárba. 1918 nyarán és őszén Lenin többször mondott beszédet a gyár dolgozóinak gyűlésein. Nyikolaj Galkin, az üzemi pártbizottság titkára a gyár emlékmúzeum-szobáin végigkísérve Kádár János elvtársat, ismertette a hatalmas kombinát történetét. Felejthetetlen epizódokat elevenített fel a munkáskollektíva Leninnel fenntartott kapcsolatairól. Így a többi között elmondotta, hogy néhány nappal azután, hogy Lenin ellen a merényletet elkövették, a dolgozók fából készített emlékoszloppal jelölték meg azt a helyet. Lenin felgyógyulása után ellátogatott a gyárba és szemrehányást tett a munkásoknak az emlékoszlop felállításáért. A munkások elnézést kértek azért, hogy az emlékoszlop igen szerény és fából készült, de kérték Vlagyimir Iljicset, hogy engedje meg az emlékoszlop meghagyását. Lenin nem egyezett bele, a kíséretében levő Lunacsarszkij azonban, amikor Lenin nem hallotta, megnyugtatta a kollektívát, hogy meghagyhatják az emlékoszlopot. Lenin szerénységére jellemző, hogy amikor a gyárat már róla nevezték el, a szovjet dolgozók »nagy vezére a gyár kollektívájának címzett leveleit »a volt Mihalszon-gyár kollektívájának« címezte. A gyár emlékmúzeumában egész sor magyar emléktárgy is látható. Itt van a többi között a Kismotor- és Gépgyár néhány ajándéka, a szolnoki MÁV Javítóműhely KISZ- szervezetének zászlaja, egy fénykép, amely Kádár János elvtársat ábrázolja, amikor Sahov, a gyár igazgatóhelyettese 1960-ban magyarországi látogatása során átadta a magyar párt vezetőjének a gyár emlék jelvényét. A gyár dolgozói kollektíven tagjai a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. Kádár János a gyár emlékmúzeumának megtekintése után üzemlátogatásra indult. Elsőnek a villanymotor-szerelő műhelyt tekintette meg. Itt Anasztaszija Kuznyecova tekercselőnő emlékzászlót nyújtott át Kádár Jánosnak. A zászlón ez a felirat áll: »Magyar barátainknak, a Vlagyimir Iljics Gyár kommunista élmunkásai.« . A gyár megtekintése után Kádár János és Révész Géza a 20-as műhelybe sietett, amelynek nagycsarnokában több mint kétezer dolgozó nagy lelkesedéssel, tapssal és virágokkal fogadta a magyar pártküldöttség tagjait. Galkin, az üzemi pártbizottság titkára, majd Brusznyecov esztergászután Suvalov, a gyár igazgatója átadta a szót Kádár Jánosnak. Percekig tartó taps és éljenzés közepette emelkedett szólásra Kádár János. Beszédében a következőket mondotta: — A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi XXII. kongresszusa óriási esemény és ünnep az egész szocialista világ, a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Küldöttségünk nagyon jól átérzi, hogy ezen a kongresszuson a nagy halhatatlan Lenin szelleme, a kommunizmus uralkodik. Az a politika, amely itt, a szemünk előtt kirajzolódott, szívünk szerinti, mert a marxizmus a leninizmus elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmének politikája. Kádár elvtárs ezután köszönetet mondott a gyár kollektívájának a meghívásért, a meleg fogadtatásért és tolmácsolta a magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép testvéri üdvözletét. Kijelentette: »Különösen hálásak vagyunk azért, hogy a gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tagja. Ezt a népünk iránti szolidaritás legszebb kifejezésének tekintjük.« Kádár János a továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának nagy kérdéseivel milliók foglalkoznak majd hónapokon és éveken át. Én csak két kérdésről akarok szólni — folytatta. — Először: a XXII. kongresszus még egy óriási követ gördített a személyi kultusz maradványaira, hogy azokat még jobban eltemesse. Mi teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a XX. kongresszus határozatait a XXII. ismételten szentesítette, s a személyi kultuszt és maradványait véglegesen eltemette. A mi népünk vérrel fizetett a személyi kultusz hibáiért éppúgy, mint a revizionista árulásért. Némelyek kicsit felszisszentek azért, mert a követ rágördítették a személyi kultusz sírjára. Lehet, hogy az ő lábuk ujját is megnyomta ez a kő. De tegyék a lábukat jobb helyre, s akkor a kő nem fogja majd megnyomni. Egyes helyeken ugyanis még kísért a múlt, így némely albán vezetőknek jobban tetszik a személyi kultusz, mint a lenini szellemű kommunista politika. Mit csináljunk velük? Mi nem járhatjuk a személyi kultusz útját, az elveréből engedni nem lehet. • Azok az embereik, akik nem szeretnek gondolkodni, akik nem szeretnek dolgozni a népért, azoknak szája íze szerint van a személyi kultusz. Mi odahaza, Magyarországon, leszámoltunk a személyi kultusszal, abban a szent meggyőződésben, hogy a kommunizmus, a szocializmus eszméje a népek számára megragadó s azt támogatják, s minden, ami ellenkező, hátráltatja fejlődésüket. Kádár elvtárs beszédének befejező részében a következőket mondotta: — A magyar nép óriási többsége a szocializmus híve, ezért él és dolgozik. Szovjet földön a polgárháború éveiben együvé folyt a szovjet és más nemzetiségű, köztük magyar katonák vére, akik Lenin hívó szavára indultak harcba. Lenin 1919-ben azt mondotta, hogy a Szovjetunió és a Magyar Tanácsköztársaság szövetséges államok. Az 1919- es Magyar Tanácsköztársaságot az imperialisták leverték, mert akkor még erősebbek voltak, de 1956-ban már ez nem sikerült, mert akkor már a szocializmus erői voltak húlgos, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság tagja üdvözölte Kádár Jánost. Ezután Nabatnyikov lakatos rövid üdvözlő beszédében elmondotta, hogy a Vlagyimir Iljics Gyár villanymotorokat, mosógépeket szállít Magyarországnak, és jó kapcsolatot tart fenn több magyar üzemmel htalmasabbak. A magyar nép nehéz utat járt meg, s most a szocialista tábor tagjaként, a Szovjetunió igaz barátjaként a szocialista társadalom alapjai építésének befejezésén dolgozik. Még egy-két év, és nálunk, Magyarországon is elmondhatjuk, hogy befejeztük a szocialista társadalom alapjainak építését. Népünk igyekezni fog, hogy nagyjábólegészében önökkel együtt érkezzen el az egyetlen igaz emberi társadalomba, a kommunizmus világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének alapja ,a marxizmus—leninizmushoz való hűség, az összeforrottság a magyar néppel és szovjet testvéreinkkel — hangoztatta végül Kádár elvtárs, akinek beszédét a résztvevők hosszú percekig tartó viharos tapssal fogadták. Ezután úttörők üdvözölték a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát. Éltették a szovjet—magyar barátságot és úttörő nyakkendőt kötöttek Kádár János és Révész Géza nyakába. Kozlov műhelymester átnyújtotta a magyar párt vezetőjének a gyár kollektívájának ajándékait: egy világítótorony díszes modelljét, s a gyár emlék jelvényét. A nagygyűlést Galkin, az üzemi pártbizottság titkára zárta be. A jelenlevők hoszszan éltették a szovjet—magyar barátságot, a békét, a kommunizmust. A zenekar a magyar és a szovjet himnuszt internálta. Díszebéd a vendégek tiszteletére Ezt követően a díszteremben a gyár vezetősége díszebédet adott Kádár János tiszteletére. Az ebéden pohárköszöntők hangzottak el. Kádár elvtárs is rövid beszédet mondott. A látogatás befejeztével Kádár János a dolgozók és a fiatalok kérésére bejegyzést tett a gyár és a Komszomolszervezet emlékkönyvébe. »Mai látogatásunk is bizonyítja, hogy a forradalmi szellem nem múlt, hanem élő valóság a Vlagyimir Iljics-gyárban!« — írta Kádár elvtárs a gyár emlékkönyvébe, majd a fiataloknak ezeket kívánta: »A gyár ifjúsága saját munkájával járuljon hozzá ahhoz, hogy az egész kollektíva mihamarabb elérje a kommunista munka gyára címet. A fiatalok ezzel veszik ki részüket a szovjet nép nagy műve, a kommunista társadalom felépítéséből. Ez a becsület, s az emberhez méltó dicsőség egyedüli útja.« Búcsúzóul Suvalov igazgató, a Vlagyimir Iljics-gyár tiszteletbeli élmunkás igazolványát nyújtotta át a magyar párt vezetőjének. Kádár János beszéde # Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa elismerését fejezi ki a Szovjetunió legnagyobb Dnyeper menti hőerőműje építőinek abból az alkalomból, hogy üzembe helyezték az erőmű 1 200 000 kilowatt általános kapacitású gépegységét. # A kelet-franciaországi Aubrives-Villerupt ércbányáiban tovább tart a bánya bezárása ellen tiltakozó bányászok sztrájkja. Hetvenöt bányász tizenöt napja nem jött fel a bánya mélyéről. Kumasiban, Ghana második legnagyobb városában megalakult a Ghánai Szovjet Baráti Társaság ashanti szervezete. I Szaktanács elnökségének távirata az Algériai általános Munkásszövetséghez Kedves Elvtársak! Az algériai nép felszabadító harcának 7. évfordulója napján a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége és valamennyi magyar szervezett dolgozó nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük az Algériai Dolgozók Általános Munkásszövetsége vezetőségének és a hős algériai népnek. Biztosítjuk önöket a magyar szervezett dolgozók testvéri szolidaritásáról és csodálattal tekintünk arra a hősi, bátor harcra, amelyet az algériai dolgozók vívnak függetlenségükért, a nép szabadságáért. Meggyőződésünk, hogy ügyük jogos és győzni fog. Elvtársi üdvözlettel: A Szaktanács elnöksége Brutyó János főtitkár Ben Khedda : „Hajlandók vagyunk tárgyalni Franciaországgal komoly alapon“ Algéria népe ma emlékezik meg a szabadságharc megindításának hetedik évfordulójáról — Algír fegyveres táborhoz hasonlít — Az OAS újabb terrorakciói A francia szakszervezetek közös felhívása a rendőri önkény ellen Tunisz, október 31. (MTI) Ben Khedda, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke hétfőn az algériai szabadságharc megindításának hetedik évfordulója alkalmából rádiónyilatkozatban fordult az ország lakosságához. A nyilatkozatot közvetítette a tuniszi, a rabati, a tripoli, a tangeri és a kairói rádió. A miniszterelnök ismételten kifejezte kormánya készségét, hogy hajlandó tárgyalni Franciaországgal komoly alapokon. • Addig azonban — hangsúlyozta —, míg nem jön létre megegyezés, a harc ki fog éleződni katonai, politikai és diplomáciai síkon egyaránt. A gyarmatosítóktól visszahagyott romokon kell megkezdenünk az új Algéria felépítését. Az erőfeszítések mérhetetlenül nagyok lesznek, de semmi sem lelkesítőbb, mint teremtő munkára vállalkozni — mondotta Ben Khedda. Az algériai miniszterelnök óva intette az országban élő európai telepeseket, ne engedjék magukat, örült kalandokba csalni, melyek — mint mondotta — még utódaik jövőjét is bizonytalanná tehetik — fejezte be nyilatkozatát Ben Khedda. Az ultrák új rekordot állítottak fel Algírban: a városban keddre virradó éjszaka 60 plasztikbomba robbant. A robbantásokat — amelyeknek következtében két algériai meghalt és 18 megsebesült — hivatalos körök is az OAS- nak tulajdonítják. A város egyébként fegyveres táborhoz hasonlít. Félve az algériai felkelés hetedik évfordulója alkalmából rendezendő tüntetésektől és az esetleges összetűzésektől, több mint 25 000 katona és rendőr áll készenlétben. Oranban hat bomba robbant, három személy megsérült. A televízió helyi adása megszakadt, és mintegy félórán keresztül az OAS titkos rádióadójának felhívását lehetett hallani. A bemondó felszólította az algériaiakat, hogy szerdán ne mozduljanak ki otthonaikból. Ismeretlen egyének tüzet nyitottak Pelissier francia rendőrbiztos gépkocsijára. A rendőrbiztos meghalt. Hat hónap alatt ő volt a negyedik francia rendőrtiszt, aki merénylet következtében életét vesztette. Párizsban 5000 rohamrendőrrel erősítették meg a karhatalmat, mert az algériaiak felvonulásától tartanak. A francia dolgozók azonban elhatározták, nem engedik meg, hogy megismétlődjenek az október 17-i véres események. A CGT, a keresztény és a szocialista szakszervezetek, valaminta párizsi diákok szervezetei közös felhívásukban kijelentik: a rendőrség esetleges újabb fegyveres beavatkozására a főváros és környékének dolgozói azonnal egységes fellépéssel válaszolnak. A skandináv országok kormányai tanulmányozzák a Finnországhoz intézett szovjet jegyzéket Az AFP jelenti: A finn kormány kedden délután minisztertanácson foglalkozott a Finnországhoz intézett szovjet jegyzékkel. A norvég kormány kedden szintén minisztertanácson foglalkozott a Finnországhoz intézett szovjet jegyzékkel. A minisztertanács után hivatalosan közölték, hogy Norvégia nem kíván állást foglalni a jegyzék által felvetett kérdésekben, mert azok elsősorban Finnországra tartoznak. A svéd kormány kedden rendkívüli minisztertanácsot tartott, amely után Erlander miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya mindaddig nem kíván megjegyzéseket fűzni a szovjet jegyzékhez, amíg a finn kormány állást nem foglalt. Svédország kormánya — mondotta a miniszterelnök — a legnagyobb, figyelemmel kíséri a szovjet— finn tárgyalások alakulását. NÉPSZAVA Évforduló Algériában Asetedik évfordulóról emlékezik meg a mai napon Algéria hős népe, s vele együtt mindazok, akik szolidárisak a szabadságért és függetlenségért küzdő algériaiakkal. Ma hét esztendeje kezdődött meg a harc, amely oly sok áldozatot követelt már eddig is, s ha a francia gyarmatosítók nem hallgatnak Ben Khedda algériai miniszterelnök hétfőn megismételt tárgyalási felhívására, akkor továbbra sem számíthatunk a harcok megszűnésére. Algéria a francia gyarmati uralom szinte utolsó bástyája, ez magyarázza — de nem menti — azt a kilátástalan és görcsös ragaszkodást, amellyel a francia nép vérével és adójából fenntartott hadsereg hiába kísérli meg az algériai szabadságharc elnyomását. A kezdetben primitív felszerelésű algériai hadsereg ma már modern fegyverzettel rendelkezik, súlyos csapásokat mér a számbeli és felszerelési fölényben levő francia haderőkre. De túl a katonai erőn, még sokkal nagyobb erőforrásokkal is rendelkezik Algéria népe, elsősorban a végső győzelembe vetett hittel, a világ igazságszerető népeinek szolidaritásával. Nyolcadik esztendejébe lép tehát a mai napon az algériai háború. Meggyőződésünk, hogy a közeljövő meghozza az algériai népnek a függetlenséget és szabadságot, a francia gyarmatosítók vereségét, s valóra válnak Ben Khedda, miniszterelnök szavai: »A gyarmatosítóktól visszahagyott romokon kell megkezdenünk az új Algéria felépítését. Az erőfeszítések mérhetetlenül nagyok lesznek, de semmi sem lelkesítőbb, mint teremtő munkára vállalkozni.« Az algériai dolgozókkal való szolidaritás nagy nemzetközi napján a magyar dolgozók is győzelmet és az építéshez sok sittért kívánnak Algéria sokat szenvedett népének. M. F. „A Nyugat pozíciója Nyugat-Berlinben tarthatatlan“ — állapítja meg egy amerikai lapokban közölt tanulmány Az MTI New York-i tudósítója jelenti: Az amerikai sajtó által szított hisztériás légkörben feltűnést keltett, hogy több vezető amerikai napilap, mint péládul a New York Herald Tribune, a Washington Post és más újságok nagy teret adnak egy tanulmánynak, amelyet egy tudományos intézet, az úgynevezett demokratikus intézmények tanulmányozására alakult központ adott ki. »Az amerikai külpolitika és a Szovjetunió« című tanulmány megállapítja, hogy »a Nyugat pozíciója Nyugat-Berlinben tarthatatlan katonailag, gazdaságilag és jogilag egyaránt. Teljes esztelenség status quo-ról beszélni a nyugatberlini helyzettel kapcsolatban. Az egész nyugati politika — hangoztatja a tanulmány — azon a feltételezésen alapul, hogy szovjet támadás veszélye áll fenn. Ez helytelen és akadályozza a tárgyalás lehetőségét a kölcsönös megegyezés és kölcsönös megértés alapján. A tudományos intézmény, amely ezt a tanulmányt készítette, nem túlságosan jelentős, sok száz hasonló működik az Egyesült Államokban. Az a tény azonban, hogy vezető amerikai lapok nagy helyet adnak ennek a tanulmánynak, arra enged következtetni, hogy folyik a közvélemény bizonyos megdolgozása abban az irányban, hogy tárgyalások kezdődjenek Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. A legutóbbi napokban az amerikai sajtó olyan légkört teremtett ugyanis, amelyben az amerikai közvélemény idegenkedéssel fogadná a tárgyalások gondolatát. Brentano távozása Berlin, október 31. (MTI) Brentano nyugatnémet külügyminiszter visszalépését a Német Demokratikus Köztársaság hivatalos köreiben úgy értékelik, hogy az valójában az adenaueri külpolitika csődjének a beismerése. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja »Brentano távozik és a külpolitika?« című gloszr szájában így ír: »A bonni kormány nemzetellenes külpolitikája összefonódott Brentano nevével. Ennek a külpolitikának a lényege: a német békepolitika ellenzése, nem tárgyalni az NDK-val, csökönyösen kitartani az agresszív NATO-koncepció mellett, erőszakkal kiterjeszteni az Oderáig a bonnni állam határát. E politika érdekében a bonni külügyminisztérium diplomatáinak 80 százalékát náci diplomatákból válogatták össze. E politika szellemében ragaszkodott még a minap is Adenauer Brentano személyéhez. És most mégis ejtette. Ezt azonban azért tette, hogy megmenthesse politikáját. Azért áldozta fel Brentanót, mert az ellenállás és a tiltakozás már olyan erős volt, hogy Adenauer tanácsosabbnak látta Brentano leváltását s ezzel legalább azt az illúziót kelteni, mintha valami változás következne be Bonn politikájában.« 1901. november 1