Népszava, 1962. január (90. évfolyam, 1–25. szám)
1962-01-13 / 10. szám
A Szakszervezetek Országos Tanácsának teljes ülése Brutyó János hangsúlyozta hogy az V. kongresszus megállapítása szerint az SZDSZ tagszervezeteinek helyes és következetes tevékenysége folytán nagy haladás történt a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének megteremtése terén a IV. kongresszus óta. A szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai megerősödtek, és a nemzetközi szak- A nemzetközi szó megvált Az egység kiszélesítését, a különböző irányzatú szakszervezetek közötti kapcsolatok fejlesztését a monopóliumok, az amerikai imperializmus, az SZSZNSZ vezetőségének sza- tcadár elemei és az összes reakciós erők akadályozzák. De hiábavaló minden aknamunkájuk, minden adminisztratív intézkedésük, amelylyel akadályozni akarják az SZVSZ tagszervezeteivel való kapcsolat megteremtését, illetve ápolását. Hiába hozott az SZSZNSZ többször egymás után szigorú rendelkezést, amellyel ismételten és ismételten megtiltotta tagszervezeteinek az SZVSZ tagszervezeteivel, a szocialista országok szakszervezeteivel és különösen a magyar szakszervezetekkel való kapcsolatok felvételét. A Belga Közalkalmazottak Szakszervezete mégis meghívta hivatalos kongresszusára a magyar szakszervezetek küldöttségét, amely a hármas tilalom ellenére végig részt vett a kongresszus munkájában. Hiába írt az SZSZNSZ tiltakozó levelet a független japán SOHYO-hoz, amiért részt vett az SZVSZ által Berlinben rendezett nemzetközi konferencián; a SOHYO küldöttsége, mégpedig számban és összetételben jelentős küldöttsége, ott volt az V. világkongresszuson, és részt vett elnökségében is. Bármennyire is tiltakozik miatta az SZSZNSZ legfelső vezetősége, az SZSZNSZ tagszervezetei közül is részt vesznek — jó néhányan, állandó jelleggel — az SZVSZ Által létrehozott Algériai Nemzetközi Szolidaritási Bizottságban, és mindig nagy számban vannak ott az SZVSZ szakmai tagozatainak rendezvényein. Az V. világkongresszuson pedig 23 millió olyan dolgozó képviseltette magát, aki nem tartozik az SZVSZ-hez. — Az SZVSZ — hangsúlyozta Brutyó János — mint mindig, most is feltétlen híve a minél szélesebb és szabadabb együttműködés megvalóBARADZSEJ LÁSZLÓNÉK , szervezeti mozgalom történetében példa nélkül álló új formákat és méreteket öltöttek. Az akcióegység elsősorban helyi és üzemi szinten fejlődött, de fejlődést mutat nemzeti és kontinentális méretekben is. A kongói események idején például a szakszervezeti akeió■ egység világviszonylatban is ■ megnyilvánult, ikszervezeti egységesításáért sításának bármely más irányú szervezettel, ezen szervezetek állásfoglalásainak tiszteletben tartásával, amennyiben ezek nem ellentétesek a munkásosztály, a béke és a nemzeti függetlenség ügyének érdekeivel. — 1949, az SZVSZ-ben történt szakadás óta nem volt olyan fontos esemény, amelynek során az SZVSZ ne javasolt volna közös akciót az SZSZNSZ-nek, illetve tagszervezeteinek. De az SZSZNSZ nem válaszolt e kezdeményezésekre. Az V. világkongresszus megállapította, az SZSZNSZ vezető csoportja nem rendelkezik sem azzal a szabadsággal, hogy tárgyaljon az SZDSZ-szel, sem azzal, hogy korlátozott egyezményeket kössön vele, mert ezt megtiltják azok az erők, amelyek annak idején életrehívták, megtiltják nekik a monopóliumok, az imperialisták, amelyeknek szolgálatában állanak. Az SZSZNSZ az imperializmus szülötte, eszköze. Ezért nem is cselekedhet másképpen, mint ahogyan teszi. S éppen ezért szükséges a dolgozó tömegek fellépése. Az V. világkongresszus egységesen leszögezte- hangsúlyozta Brutyó János -, hogy a legfőbb cél továbbra is a nemzetközi szakszervezeti egység megvalósítása. A cél tekintetében tehát teljes összhang volt, a módszereket illetően pedig, amelyek e célhoz vezetnek, különböző nézetek merültek fel. Ez nem is baj, hiszen minden országban más és más körülmények köziött folyik a harc, más és más eszközöket, módszereket igényel. A kongresszus sokrétűsége ellenére az alapvető célok, tennivalók dolgában a világkongresszus csaknem 143 millió szervezett dolgozójának képviselői teljes egyetértésbe jutottak. A kongresszus leszögezte azt is: szükséges, sőt létkérdés az egység megvalósítása, de az egységet csak osztályalapon szabad és kell megvalósítani. egységesen aláhúzták, hogy a szocialista országok dolgozóinak nagyobb sikerei az építőmunkában, a kapitalista országok dolgozóinak harca a demokratikus jogokért, a jobb élet- és munkakörülményekért, a gyarmati országok népeinek harca a monopolisták ellen —egy és ugyanazon harcnak a különböző formái. — Jó érzés azt tudni, hogy a mi munkánk nemcsak a mi népünk boldogabb jövőjét jelenti, hanem ezzel szolgálatot teszünk az egész emberiség ügyének is. Brutyó János beszámolójához elsőnek MOLNÁR FERENC, a Szaktanács társadalombiztosítási főosztályának megbízott vezetője szólt hozzá. Méltatta a Szakszervezeti Világszövetség fennállása óta folytatott küzdelmét a társadalombiztosítási jogok védelméért, kiszélesítéséért, illetve egyes országokban a társadalombiztosítási jogok létrehozásáért. Az V. szakszervezeti világkongresszuson több felszólalás hangzott el a szocialista országok társadalombiztosítási törvényeiről, amelyek előremutatnak és segítséget nyújtanak a világ minden dolgozójának, bizonyítják, hogy nálunk az elmúlt 16 év alatt évről évre fejlődik a társadalombiztosítási rendszer. Ugyanakkor a nyugati kapitalista országokban állandó visszafejlődés tapasztalható, például a járulékok felét általában a munkások fizetik be. Befejezésül nyugdíjrendszerünkről szólt, majd bejelentette, hogy nálunk már nagy többségben megvalósultak az V. kongresszus által elfogadott társadalombiztosítási követelmények. SZILÁGYI SÁNDOR, a Szaktanács nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője hosszan foglalkozott a Magyarország iránt megmutatkozó egyre általánosabbá váló nemzetközi érdeklődéssel. Vázolta a magyar szervezett dolgozók különböző lehetőségeit a külfölddel való kapcsolathoz: különböző üdülési formák, IBUSZ-utak, kultúr- és sportkapcsolatok útján jutnak el egyre többen a szocialista és a kapitalista országokba is. Helyesléssel emelte ki a külföldre utazó delegációk munkájának javulását, a tapasztalatcsere-utak eredményesebbé válását, ugyanakkor hiányolta, hogy a szocialista országokban szerzett tapasztalatok elterjesztése még mindig nem elég széleskörű, s a delegációcserék mellett vontatottan terjed el a többi forma, mint például levelezés. Végül hangsúlyozta a külföldről érkező delegációk egységes, helyes tájékoztatásának jelentőségét, a Kistext-gyár szakszervezeti bizottságának titkára elöljáróban arról beszélt, hogy az V. szakszervezeti világkongreszszusról adott tájékoztatás jelentős segítséget nyújtott további munkájához. Beszámolt arról, hogy az üzemben dolgozó embereket nagyon érdekli a szocialista és a kapitalista országok szakszervezeti mozgalmának problémaköre, a nemzetközi élet valamennyi eseménye. POLYÁK JÁNOS, a vasasszakszervezet főtitkára, mint az V. szakszervezeti világkongresszuson részt vett delegáció tagja további tapasztalatokkal gazdagította a teljes ülés résztvevőinek tájékoztatását. Kiemelte a többi között, hogy a kapitalista országokban ma már igen gyakoriak azok a bérmozgalmak, melyek a gazdasági jellegű kérdéseket összekötik a béke védelmével, tehát politikai követelésekkel párosulnak. Aláhúzta annak fontosságát, hogy dolgozóink minél jobban megismerjék a különböző világrészek szakszervezeti mozgalmát. Végül hangsúlyozta, a szocialista országok segítségének jelentőségét az újonnan függetlenné vált országok iránt, így például az afrikai ösztöndíjas egyetemi hallgatók képzésében. ben ismertesse az V. szakszervezeti világkongresszus határozatait, a kiadott dokumentumokat és az ezek végrehajtásából adódó feladatokat. Felhívja a szakszervezeti tagságot, hogy mindenekelőtt a szocializmus építéséből rá háruló feladatok maradéktalan teljesítésével, a szocialista tábor egységének és erejének szüntelen erősítésével, a más népek iránti testvéri barátság ápolásával segítse elő az V. szakszervezeti világkongresszus által meghatározott nagyszerű célok elérését. A tanácsülés szolidaritási távirata a kubai szakszervezetekhez Ezután a teljes ülés Beckl Sándornak, a Szaktanács titkárának javaslatára a következő táviratot küldte a Kubai Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének: "A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa 1962. január 12-i ülése résztvevői forró üdvözletüket küldik a kubai szakszervezeteknek és Kuba dolgozóinak. Elítélik az Egyesült Államok ismételt mesterkedéseit, amelyekkel az Amerikai Államok Szervezetének január 22-én Punta del Estében kezdődő értekezletét a kubai nép ellen irányuló újabb agresszió előkészítésére akarják koholt vádak alapján felhasználni. Tiltakozunk az amerikai imperialisták és az őket kiszolgáló dél-amerikai reakciós erők szégyenletes tevékenysége ellen, amellyel a kubai forradalom vívmányainak, Kuba szuverenitásának megsemmisítésére törnek és újból a monopóliumok rabságába, tudatlanságba és nyomorba szeretnék visszataszítani Kuba hős népét, amely csodálatra méltó bátorsággal és áldozatos harccal kivívta hazája függetlenségét, szabadságát és építi boldogabb életét. Meg vagyunk győződve arról, hogy a világ haladó erőinek támogatásával a kubai nép szét fogja zúzni az imperialisták minden agreszsziós tervét és ebben a harcukban biztosítjuk Önöket a magyar dolgozók és a magyar szakszervezetek legteljesebb testvéri szolidaritásáról.-« Brutyó János ezután a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről beszélt. Munkánk során — mondotta — mindig arra törekedtünk, hogy erősítsük és ápoljuk a nemzetközi szakszervezeti egység megteremtését. Az SZDSZ, nagy nemzetközi szervezetünk munkájában aktívan részt veszünk, a magunk erejéhez és adottságainkhoz mérten támogatjuk azt . Kapcsolataink elsősorban a szocialista országok szakszervezeteivel fejlődnek, mert különösen fontosak számunkra azok a tapasztalatok, amelyeket a szocialista országok szakszervezetei a szocializmus felépítésének meggyorsításában, a szocialista brigádmozgalomban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a dolgozókról való gondoskodásban szereztek. A másik fontos dolog az, hogy a szocialista országok szakszervezetei egyre több olyan feladatot vesznek át, amit korábban állami szervek végeztek. Az ide vonatkozó tapasztalatok kicserélése munkakapcsolataink egyik legfontosabb része kell hogy legyen az elkövetkezendő időben. A magyar szakszervezeteknek mindezeken túl 65 kapitalista, a gyarmati függőségből felszabadult és gyarmati országgal van kapcsolata. Számos olyan szakszervezettel is baráti kapcsolat alakult ki, amelyek az SZSZNSZ-hez tartoznak. Csupán 1961-ben osztrák, angol, belga, svéd, finn és nyugatnémet szakszervezeti funkcionáriusok látogattak el hozzánk az SZSZNSZ- hez tartozó szakszervezetektől, sőt az észak-amerikai szakszervezetekkel is vannak már kezdeti kapcsolataink. Sajnos, az USA-hatóságok megakadályozták, hogy küldöttségünk viszonozza a csendes-óceáni rakodómunkások szakszervezeti küldöttségének látogatását. Brutyó János hangsúlyozta, hogy a kapitalista országok szakszervezeteivel fenntartott kapcsolatokban legfőbb feladatunknak a nemzetközi szakszervezeti egység megteremtésének elősegítését tekintjük. Általános tapasztalat az, hogy politikai nézetbeli véleménykülönbségek ellenére az alapvető kérdésekben egyetértünk, nevezetesen abban, hogy szükség van az általános és teljes leszerelésre, békére, a dolgozók jólétének fokozására. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a volt gyarmati és jelenleg is gyarmati sorban levő országok felé irányuló szolidaritás fontosságát. • Feladatunk továbbra is az, hogy minden erőnkkel támogassuk az afrikai, ázsiai, latin-amerikai szakszervezeteknek népeik függetlenségéért folytatott harcát. Brutyó János végül kiemelte, hogy a kongresszus hosszú időre szóló élményt és tapasztalatot nyújtott, de a kongresszus anyagának feldolgozása és széleskörű ismertetése még hátra van. Befejezésül megállapította: — Az V. kongresszus beszámolói és a felszólalók, akik tsz V. szakszervei szellemében, a nő erősítésével a A hozzászólások során elhangzottakat Brutyó János foglalta össze, majd a teljes ülés résztvevői az alábbi határozatot hozták: A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1962. január 12-i teljes ülése meghallgatta, megvitatta és jóváhagyta az V. szakszervezeti világkongreszszuson részt vett magyar küldöttség beszámolóját. Az V. szakszervezeti világkongresszus 1961. december 4—15-ig ülésezett Moszkvában. Olyan időpontban ült össze, amikor a világon döntő változások mennek végbe. A szocialista világrendszer korunk meghatározó tényezőjévé válik és mind erőteljesebben fejlődik, sikeresen teremti meg azokat a feltételeket, amelyek jólétet és boldogságot hoznak a szocialista országokban élő emberek számára. A szocialista tábor gazdasági és politikai sikerei, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nagy hatással vannak a nemzetközi munkásosztályra és jelentősen növelik annak erőit. Fokozódott a munkásosztály harci szelleme, erősödött egysége a békéért folytatott nemzeti és nemzetközi harcban egyaránt. Egyre élesebbé válik a kapitalista országok dolgozóinak harca a gazdasági, a szociális és demokratikus haladásért, a monopóliumok ellen. Nagy győzelmeket aratott a nemzetközi munkásosztály és valamennyi békeszerető erő által támogatott gyarmati felszabadító mozgalom. Ugyanakkor az V. szakszervezeti világkongresszus rámutatott arra is, hogy a nemzetközi munkásosztály, a haladó erők sikereit az imperializmus nem nézi tétlenül. Minden eszközzel a nemzetközi helyzet élezésére, a munkásosztály egységének további bomlasztására, a gyarmati népek felszabadító mozgalmának elfojtására, önállósága kivívásának megakadályozására törekszik és megpróbálja a népeket a háború szakadékának szélére taszítani. Az V. szakszervezeti világkongresszus teljesen egységesen foglalt állást korunk fő kérdéseiben. Osztályharcos alapon határozta meg azokat a feladatokat, amelyek a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra hárulnak az imperializmus elleni harcban, a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati ,eti világkongresszuszetközi munkásos békéért, a társadó rendszer felszámolásáért, a dolgozók jobb életéért folyó harcban. A teljes ülés egyetért az V. szakszervezeti világkongreszszus határozataival, amelyek végrehajtása komoly feladatokat ró a magyar szakszervezetekre. A teljes ülés testvéri támogatásáról biztosítja a kizsákmányolás és gyarmati elnyomás minden formája ellen harcoló népeket. Meg van győződve róla, hogy ez az egész világra kiterjedő is határozatainak utált egységének mi haladásért harc örökre megszabadítja az emberiséget a kizsákmányolástól és az imperialista elnyomástól. Ennek érdekében tovább kell erősítenünk nemzetközi kapcsolatainkat, aktív részvételünket a Szakszervezeti Világszövetség és a nemzetközi szövetségek munkájában. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni a nemzetközi munkásegység teljes helyreállítását, leleplezve annak akadályozóit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa teljes ülése megbízza a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségét, hogy a szakszervezeti tagság köré- 2 Itt az ideje vég a mennyiségi . Még ma is előfordul, hogy a munkaversenyt egyesek helytelenül úgy értelmezik, mintha az egyenlő lenne a felajánlásokkal, vállalásokkal. Még középszintű állami, gazdasági és szakszervezeti vezetők körében is előfordulnak olyan megnyilvánulások, hogy a dolgozók felajánlásait, versenyvállalásait tervesíteni kell, szentül meg vannak győződve annak helyességéről. Az éves versenyvállalások rendszere módszer és keret csupán. Nem független a tervtől és nem valamiféle ellenterv. Mivel az üzemek tevékenységét a jóváhagyott éves műszaki, gazdasági terveit szabják meg, az üzemek valamennyi dolgozójának te repe szakítani szemlélettel NÉPSZAVA Varga Ezután Varga György, a Szaktanács titkára ismertette a szakszervezetek feladatait az ,1962. évi népgazdasági tér végrehajtását segítő szocialista munkaverseny szervezésében. — ötéves tervünk első évét eredményesen zártuk, s ezen az alapon kedvező feltételekkel kezdtünk hozzá a soron következő év, az 1962. évi népgazdasági terv megvalósításához — mondotta bevezetőjében a Szaktanács titkára. — Szakszervezeteink egészükben megvalósították azokat a feladatokat, amelyet egy évvel ezelőtt a Szaktanács a nép- Tovább fejlődött a vér. — Egy másik fontos és jellemző vonás a verseny demokratizmusának további fejlődése — mondotta a továbbiakban. — Miben jut ez kifejezésre? — 1. A vállalatoknál, üzemekben és műhelyekben lebontják a gazdasági feladatokat és megvitatják azokat az érintett dolgozókkal. A munkaverseny célkitűzései közelebb kerültek gazdasági terveinkhez, javult e téren az összhang. 1 2. A munkaversenynek egyre inkább szerves részévé váltak a dolgozóknak az újításokra, ésszerűsítésekre, a munka- és üzemszervezés ja- ,vítására irányuló törekvései. , Javult, szélesedett a jó tapasztalatok kicserélése. 1 3. A verseny konkrét és helyi célkitűzéseit és a célok megvalósításának helyileg legalkalmasabb és legcélravezetőbb módszereit az üzemek, műhelyek szakszervezeti és gazdasági vezetői a dolgozók , kai közösen vitatják meg és alakítják ki. Ez az alapvető forrása annak, hogy a mun ‘kaversenynek igen változatos és sokoldalú formái alakultak ki üzemeinkben. Ma már egyre kevesebb a versenyben a György bessúti gazdasági tervek végrehajtására irányuló szocialista munkaverseny terén feladatul jelölt meg. A versenyről szólva elmondotta, hogy tovább javult az elmúlt évben a munkaverseny irányításának, szervezésének színvonala. A célok világos és konkrét meghatározása az üzemek és műhelyek dolgozói számára kézzel foghatóbbá, érthetőbbé tette annak megítélését, hogy a kisebb kollektívák és az egyének mit tegyenek az üzemi tervekben és termelési programokban foglalt műszaki, gazdasági feladatok sikeréért. seny demokratizmusa formális vonás és egyre inkább háttérbe került a helytelen mennyiségi szemlélet. 4. A dolgozóknak termelési, gazdasági feladatokra történő mozgósítása során szorosabb összhang alakult ki a verseny, az erkölcsi ösztönzés és az anyagi serkentés különböző formái között. — Dolgozóink egyre növekvő politikai öntudattal vesznek részt a szocialista munkaversenyben és mindjobban előtérbe kerül az anyagi ösztönzés mellett az erkölcsi tényezők súlya, szerepe — hangsúlyozta az előadó. — Örömmel állapíthatjuk meg a tanácsülésen, hogy a szocia ndlóta lista címet elnyert munkabrigádok száma és azok tagjainak száma az egy évvel ezelőtti időponthoz képest mintegy megkétszereződött. E mellett továbbra is több ezer munkabrigád és sok tízezer dolgozó harcol e megtisztelő cím elnyeréséért. — A nagyobb szocialista kollektívák kialakulását és térhódítását jelzi, hogy — főként a vasipari üzemekben, de már egyes könnyűipari üzemekben is — kisebb-nagyobb kollektívák kezdeményezik a legutóbbi hónapokban, hogy elnyerhessék »a szocialista munka műhelye«, a »szocialista munka üzeme, »gyára« megtisztelő címét. — A verseny mind teljesebben tölti be azon szerepét is: az emberek szocialista nevelésének, öntudatuk fejlesztésének, jellemük formálásának fontos eszköze, melyben a dolgozók önmagukat és társaikat szakmai képzettségük és műveltségük emelésére is serkentik. — Ezek azok a fő vonások, melyek — a tapasztalatokat elemezve és leszűrve — ma már mindjobban jellemzik a munkaverseny-mozgalmat. Hibát követnénk el azonban, ha a fejlődésmellett nem látnánk, vagy elhallgatnánk a még ma is tapasztalható, ha nem is általános, de kétségkívül meglevő fogyatékosságokat. ltet. január 13