Népszava, 1964. július (92. évfolyam, 152–178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
A fél év utolsó napjén: Hajrá nélkül 108 százalékra teljesítette első félévi befejezett tervét a Budapesti Köszörűgépgyár Ma jubilál a Budapesti Köszörűgépgyár. A múlt év július elsején alakult meg: a Szerszámgépipari Művek, s a Budapesti Szerszámgépgyár a Budapesti Köszörűgépgyár nevet kapta. Június 30-án, a fél év utolsó napján izgalmas kérdés foglalkoztatja a gyár dolgozóit és vezeREMSCHEID NSZK, KOPRIVNICE Csehszlovákia — olvassuk a ládák oldalán. Az üzem két »legexponáltabb« műhelye: a forgácsoló és a szerelde. A forgácsolóban rengeteg az öntvény. Félig és egészen megmunkált darabok szép rendben egymásra rakva, de még így is nagyon kevés a szabad terület. — Ezek már a következő negyedév programja ütemességének biztosítékai — magyarázzák. A tények az előrelátást dicsérik, hiszen forgácsoló szakmunkásokból már állandósult a létszámhiány. Jelenleg körülbelül tíz százalékkal kevesebb szaktest, elkészülnek-e a tervezett programmal? A reggeli műszak úgy kezdődik, mint máskor. Látszólag semmi jele az izgalomnak. Az udvaron hatalmas ládák sorakoznak és gépkocsik várakoznak. A daruk szorgalmasan dolgoznak, emelik a szakszerűen csomagolt gépeket a teherautókra, munkás dolgozik, mint amennyi a tervben engedélyezett. Előrelátás nélkül a szerelde kényelmetlen helyzetbe kerülhetne. Kapkodásnak nincs látható jele. Már a félévi leltárhoz készülődnek. A szereldében katonás rendben sorakoznak a borsózöld, almazöld és a világosszürke E 400-as esztergagépek. Ma a jó teljesítménynek számító maximálisan három gép helyett tizenegy darabot kell szállításra kész állapotba hozni. Ezért egy kis átcsoportosítás vált szükségessé. Az előszereldéből néhány embert a végszereldébe irányítottak. Az exportigényeket egy nappal határidő előtt sikerült kielégíteni. Ma már a belföldi követelményeknek tesznek eleget. — Kicsit elcsúsztunk az idővel — tájékoztat Felber István, a szerelde üzem, hogy az üzemvezető szavai mennyire megalapozottak, azt a munkások Adams Vilmos, Fischer Márton és a tények is igazolják. A fél év utolsó napján a szokásosnál jóval feszítettebb tempó nem jár káros következményekkel a július hónapra sem. Kilenc darab esztergaágy már hántolva, nyolc darab orsóház, huszonnégy darab »Norton«-szekrény, húsz darab szánszekrény már felszerelve, több gépet pedig végszerelésre készítettek elő az előszereldében. Ezek a munkák a júliusi program körülbelül egyharmadának felelnek meg. Az előretartásra szükség van, mint egy falat kenyérre — mondják. — Az év második felének terve ugyanis jóval feszítettebb az első félévinél, havonta tíz darab géppel többet vezetője. — Azaz nem is mi csúsztunk el, hanem a forgácsoló műhely, de az ostor, sajnos, rajtunk csattan. Még így is kielégítünk minden igényt... kell szállításra kész állapotba hozni, mint például júniusban. Nem lesz ez könnyű, hiszen egy gép átfutási ideje huszonnégy nap. De ha lesz elegendő anyag és jól szervezik a munkát, rajtunk semmi sem múlik. A jubiláló Budapesti Köszörűgépgyár dolgozói és vezetői a kezdeti zökkenőktől eltekintve, helyt álltak. Első félévi befejezett tervüket, saját előzetes becslésük szerint 108,6 százalékra, exporttervüket pedig 110,6 százalékra teljesítették. Növeli az eredmények értékét, hogy termékeiknek több mint kétharmad része export és előreláthatóan teljesítették önköltségcsökkentési, valamint termelékenységi tervüket is. Ezúttal különösebb hajrá nélkül... (zsidai) Kapkodásnak nincs jele Már a jövő fél évre készülnek Kisfaludi Stróbl 80 éves Rügypattintó tavasz volt még, amikor utoljára a Mester műtermében jártam— születésnapról akkor nem beszéltünk. Most meg Péter-Pál napja is elmúlt már, a szolid szőkéből aranyra fordul a kalász, július van — Kisfaludi Strobl Zsigmond 60 esztendős. Hívom a műtermét, hogy megkérdezhetném: egy kis születésnapi vizitálásra elmehetnék-e? — A Hajdúságban pihen, Szoboszlón üdül — mondják. Így hát múzeumnak illő Népstadion úti alkotóműhelyében, vallomását a gazdag életeiről, indulását, művészi ébredését, s az éveket, amelyek ezt beérlelték, nem hallgathatom. De hisz, amit pár hónapnak előtte mondott, s mond mindig, mióta termékeny vésője a szobrászművészet roppant gazdagságú, gyönyörű világát feszegeti, hogyne lenne érvényes az most is, a kerek forduló napján. Volt egy mondata, amely úgy hangzott, mint messzi idegenbe induló gyereknek az atyai útravaló: — A nagy titok végtelenül egyszerű és nyílt: szeretni kell az embert, keresni, megfigyelni és ábrázolni olyannak, amilyen ... És hinni benne, mindig hinni!... Ezt hányszor elmondta már ismerősnek és ismeretlennek egyaránt. Hisz hányan jönnek műtermébe hétről hétre, hogy valamit elcsípjenek, megértsenek abból, amit sejtelmes félreértéssel úgy nevezünk: a művészet titka... — Az alkotás kimondhatatlan öröme mellett én legszívesebben erről a vélt titokról beszélek a barátaimnak. »Nézzék meg ezt a szobrot, kedves barátaim...« —■ barátja mindenki, aki hozzá jó szóval, érdeklődéssel kopogtat, hogy műtermének roppant kincsét — egy élet felhalmozott alkotásait — szemévelszívével hazavigye. Pedig a műterem polcain jobbára csak portrék és miniatűrök állanak. Monumentális alkotásait az ország őrzi, és egy kicsit a nagyvilág. A szabadság szimbóluma a Gellérthegy sziklacsúcsán, a Kossuth-szobor. Rákóczi és Kossuth a Millenneumi emlékművön, szerte az országban köztereken, parkokban ötven alkotás... És kívül a határokon, az íjász Leningrádban, négy szobor a moszkvai Puskin Múzeumban, művészetét hirdeti alkotás Kaliforniában, New Yorkban, Stockholmban, a messzi Indonézia gyönyörű fővárosában, Djakartában... Micsoda az a lankás, kedves Göcsejtől, az alsórajki szegény néptanító szolid vágyaitól, aki talán merész álmában is legfeljebb egy falusi katedrát álmodott a fiának ... — Ki tudja, ha nincs az a kútásás... — emlegeti gyakran. Már a Tolna megyei Borjádon lakott akkor a család, s az udvaron kutat ástak. Jóféle agyagot dobott ki az ásó, a tizenkét éves Zsiga pedig gyúrni, formálni kezdte, megalkotott belőle egy Petőfi szobrot... Hajára már ezüstöt vont az idő — az agyag-Petőfitől sok-sok évtized szaladt el felette, de az útját hol kő, hol bronz, máskor márvány, de mindig csak szobor vezérelte, mígnem az alkotás lázas izgalmával most elérkezett az életút 10. mérföldkövéhez. Most nem beszéltem vele, de tudom, s aki ismeri őt, mindenki tudja, ideje visszanézni jött. A 80 esztendőt nem pihentető »művészi dombtetőnek« tekinti, amelyről ragyogó kilátás nyílik az eliramodott termékeny évekre. Akkor, a zsenge leveleket biztató langyos tavaszi esőben például végzős főiskolás izgalmával beszélt egy új kompozícióról, amelynek témája a török—magyar végvári harcok — előtte az állványon pedig, vizes lepel alatt egy olvasó diáklány üldögélt. Ma van a születésnapja. Kiss Gy. János wviwivivivv: :'vv, ■í ' Az idős mester legújabb műven — egy fiatal lány szobrán — dolgozik (Gonda György felvétele) 2 TÓSZEGI ANDRÁSNÉ (Budapest): A fővárosi lakóházak házirendjét a Budapest Főváros Tanácsának 2/1960. számú rendelete tartalmazza. A házirend hatálya kiterjed Budapest területén: minden társadalmi (szövetkezeti) és személyi tulajdonban levő lakóépületre; minden személyre, aki akár állandó, akár ideiglenes jelleggel tartózkodik a lakóépületben. A házirend betartását elsősorban a bérlők és a velük együtt élők kötelesek biztosítani. MAROS REZSŐN® (Budapest): A háztartási alkalmazottat — akár bejáró, akár bentlakó — csak akkor lehet betegbiztosításra bejelenteni az SZTK-ba, ha az érintett munkáltatónál legalább heti harminc órán át dolgozik. KISS ERNŐN® (Tatabánya): Az árvaellátás a középiskolai tanulmányokat folytató gyermek után 19. életéve betöltéséiig, de legfeljebb a középiskolai tanulmányok befejezéséig jár. Az egyetemi hallgató még akkor sem jogosult árvaellátásra, ha közvetlenül az érettségi után iratkozik be az egyetemre. TÖRÖK ZOLTÁN (Budapest): Kérdésére közöljük, hogy azok, akik pártfőiskolai tanulmányukat államvizsga letétele nélkül fejezték be, az államvizsga letételére 1966. június 30. napjáig jelentkezhetnek és annak letételével szerzik meg a főiskolai oklevéllel egyenértékű oklevelet. WEBER OTTÓN® (Budapest): A társbérlőt a lakbérpótlék-fizetési kötelezettség megállapítása során önálló bérlettek kell tekinteni és csak az általa kizárólag használt lakószobákat lehet számításba venni. Ha a lakásra bérlőtársi jogviszony áll fenn, a bérlőtársakat egy családhoz tartozóknak kell tekinteni. BOROS TIBORNÉ (Zalaegerszeg): A tankötelezettség a gyermek 6. életévének betöltését követő szeptember hó 1. napján kezdődik és tíz tanéven át tart. Megszűnik a tankötelezettség a szorgalmi idő befejezésével abban a tanévben, amelyben a tanköteles gyermek a 16. életévét betölti. K. L.-N® (Budapest): Problémájukkal kapcsolatban közöljük, hogy a vonatkozó rendelet értelmében a gyámhatóság az állami gondozásba vétel elrendelésével egyidejűleg javasolhatja a gyermekvédő otthon igazgatójának, mint intézeti gyámnak, a kiskorú elhelyezését különleges nevelőintézetbe. SZABÓ ISTVÁN (Nagykőrös): A mezőgazdasági dolgozók szakmunkásképző tanfolyamai ingyenesek. A hallgatóknak csak az írószerek és a tankönyvek árát, továbbá a vizsgáztatás díját és a bélyegilletékeket kell megfizetni. D. SÁNDOR (Budapest): A véradásra való nem rendkívüli berendelés esetén a mulasztott időre, de legfeljebb négy órára átlagkereset jár; az átlagkereset megilleti azt a dolgozót is, akit véradásra berendeltek, ott megjelent, de a vizsgálati eredmények miatt nem vettek vért tőle. KESZLER PÉTER (Budapest): Állami nyelvvizsgát az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Kar idegen nyelvi csoportjánál (Budapest, V., Pesti Barnabás utca 1) tehet. A vizsga nincs előzetes tanfolyamhoz kötve. A vizsgához szükséges jelentkezési lapot a fenti címen beszerezheti. LOVASS GYULA (Esztergom): A Külügyminisztérium címe: Budapest, II., Bem rakpart 47. Kérésével közvetlenül a közölt címhez forduljon. SZ. F-N® (Budapest): Az elvonókúra ügyében forduljanak a lakásuk szerint illetékes tanács egészségügyi osztályához, ahol majd köztik önökkel a további tennivalókat. A magyar—Jugoszláv műszaki együttműködés eseménye Belgrádban hétfőn este aláírták a Jugoszláv— Magyar Műszaki-Tudományos Együttműködési Vegyesbizottság hetedik rendes ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. Az okmányt magyar részről Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, jugoszláv részről Vojiszlav Babics szövetségi iparügyi miniszterhelyettes írta alá. (MTI) Sajtótájékoztató a népi ellenőrzésről Varga György, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kedden a Magyar Sajtó Házában újságírókkal találkozott. Ismertette a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításának jelentőségét, gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság második félévi vizsgálatainak programját (MTI) Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Paul Martin kanadai külügyminisztert, Kanada nemzeti ünnepe alkalmából. A termelési tanácsosáról tárgyalt a Szakszervezetek Békés megyei tanácsa A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa kedden a termelési tanácskozásokról és az üzemi demokrácia erősödéséről tárgyalt. Megállapították, hogy a termelési agitáció az elmúlt évekhez viszonyítva hatékonyabb lett, de még jelenleg sem kifogástalan. A dolgozók által felvetett hasznos javaslatok, munkamódszerek ismertetése, bevezetése mellett való állásfoglalás sok esetben késve, vagy csak felsőbb, illetve középszervek véleményét megvárva történik. A tanácsülés felszólította a szakszervezeti bizottságokat a termelési tanácskozások gondosabb előkészítésére, az ott elhangzott javaslatok megvalósításának hatásosabb szorgalmazására A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Kwame Nkrumaht, a Ghánai Köztársaság elnökét, a ghánai nemzeti ünnep alkalmából. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban köszöntötte Aden Abdullah Osmant, a Szomáli Köztársaság elnökét, Szomália nemzeti ünnepe alkalmából. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte IV. Nwambutsa királyt, a Burundi Királyság nemzeti ünnepe alkalmából. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Grégoire Kayibanda rwandai köztársasági elnököt Rwanda Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének vendégeként hazánkban tartózkodó olasz építőmunkás küldöttség kedden meglátogatta az építők Bartók Béla úti munkásszállását. Sós Endre, a MIOK elnöke, valamint David Giladi, Izrael állam budapesti követségének ideiglenes ügyvivője kedden koszorút helyezett el Theodor Herzl budapesti emléktábláján, Herzl halálának 60. évfordulója alkalmából. 3060 kilométer Rilától Várnáig II. Tviszt és hóra Forrón tűz a nap, a tenger csiszolt üveglap, a várnai öbölben, mint játékszerek, vesztegelnek a lehorgonyzott hajók. Bent a városban élénk a forgalom. Az utcákon temérdek ember. Köztük széles nadrágú, fehér blúzos tengerészek. A várnai hajógyár művelődési otthonát keressük, amely nem az üzem területén, hanem a város szívében fekszik. A többemeletes, modern épület az utca felől mozibejáratával csalogatja a járókelőket. Oldalsó kapuján jutunk be a tulajdonképpeni kultúrházba. Alighogy belépünk, zene hangjai ütik meg a fülünket. Az egyik ajtón találomra benyitok, egy koncertterem, ahol — mint kiderül — a gyár dolgozóinak hangversenyzenekara próbál. S miközben az igazgató szobáját keressük, a folyosókon az ajtók mögül zongora, klarinét, hegedű hangjai feleselnek egymással. Egy kis szobában fiatal lányra bukkanok, egy zongora előtt ül. A kis Szlava mindössze 18 éves, zeneiskolán tanul, s itt az otthonban a hajógyári gyermekeket tanítja a muzsika ábécéjére. Mikor hallja, hogy magyar vagyok, szeme felcsillan, tolmács nélkül értem. Bartókot, Kodályt emlegeti. De nincs is igen szükség fordítóra, elmondanak mindent a zongora billentyűi, amint Szlava kezenyomán felcsendülnek Bartók egyik-másik gyermekdarabjának futamai. A közben előkerülő igazgató próbál megnyugtatni, hogy persze van itt más szakkör is, de a legfőbb vonzása a muzsikának van. Alig tudom elhitetni vele, hogy emiatt egy csepp aggodalom sincs bennem. Sőt! Elmenőben még egyszer benyitok a hangversenyterembe, ahol ingujjra vetkőzve éppen egy Strauss-keringőt próbálnak. Ennek dallamai kísérnek ki ismét az utcára. Hirtelen belém villan ekkor, hogy tulajdonképpen tartozom egy meghívásnak eleget tenni. Néhány éve ugyanis Pesten gratuláltam a nagyszerű bolgár karmesternek, Konstantin Iljevnek, sikeres vendégszereplése alkalmából és ő szerényen azzal tért ki, hogy ha egyszer náluk járok, hallgassam meg a bolgár operát, amelynek gyökereit a szó legjobb értelmében a különféle műkedvelő együttesek tevékenysége táplálja. Bevallom, akkor utolsó szavait kissé szokványosnak éreztem. Annál kevésbé itt Várnában, amikor egy remek Gyöngyhalászok-előadás után az itteni Operaház igazgatója, Emil Trifonov beszél hasonlóképpen. — Az ötventagú kórus majd minden egyes tagja műkedvelő együttesekben jegyezte el magát a pályával, de ugyanígy a balettkar tagjai is. Művészeink — rendezők, énekesek, karmesterek — segítik a környező falvakban, szövetkezetekben működő csoportokat. Elsősorban természetesen azért, hogy a muzsikának, a táncnak minél több értője legyen. Mint elmondotta, rendszeresen járják a vidéket, Dobrudzsától le egész Burgaszig. A jegyeket hónapokkal előbb elkapkodják. Rendszeresen találkoznak hallgatóikkal, így nem mint alkalmi vendégek, hanem meghitt barátokként érkeznek mindenüvé. Későbbi utam során magam is tapasztalhattam — a várnai kultúrházat már említettem —, hogy egyszerűbb emberek körében is a komolyzene értőinek nagyobb a tábora, mint minálunk. S hadd jegyezzem meg, hogy a tájolásnak — amelynek honi házatáját annyi rossz szó éri —, okosabban teremtették meg ebben az országban a szükséges feltételeit. Számos művelődési otthonban fordultam meg. De a legistenháta megettibb községben is külön színházterem van, zsinórpadlással, süllyesztett zenekari térrel, öltözőkkel. A színház sehol sem él kényszerű vadházasságban a tánccal, erre más terem szolgál. Várnai benyomásaim után már nem érhetett meglepetés, amikor Szófiában még két ízben tettem eleget K. Iljev meghívásának, s élveztem a bolgár opera ajándékait. Köztük tán a legszebbet, a Pillangókisasszonyban vendégszereplő russei szoprán, P. Marinova énekét, aki hangjával a Rodophe-hegység patakjainak kristályos tisztaságát idézte. Bár a bolgár zenei élettel futólagos volt a találkozásom — a kevés is meggyőzött, hogy a muzsika az egyre jobban terjedő népi kultúrában meglehetősen tekintélyes részt birtokol. Az érdeklődés igencsak széles körű, az opera, a komoly muzsika mellett az alkalmi együtténeklés, ugyanakkor a modern táncok szeretete, az ősi népi muzsika iránti rajongás. Egy kedves eset az utóbbival kapcsolatban. Az ősi Kazanlik egyik modern kerthelyiségébel fiatalok népes csoportja. A zenekar táncdalokat játszik. Egy hórihorgas kamasz minden szám előtt hosszan tárgyal a zenekar tagjaival. Néha egy-egy taktust előrejátszik, dallamot dúdol. Láthatóan közmegelégedésre. Felszabadult jókedvvel táncolják sorra a divatos táncokat, köztük a tvisztet. Egyszercsak a nyurga fiú kiveszi a gitárt a zenész kezéből, int a zenekarnak, s a társas mulatság azzal végződik, hogy mindenki összefogózik és járja a hózát, a bolgárok népi táncát. Olyan tűzzel és lelkesedéssel, hogy összesodródik fiatal , és öreg, táncoló és poharazgató vendég egyaránt. Úgy éreztem ezen az estén, hogy negyedszer is Konsztantin Iljev vendége vagyok. Szombathelyi Ervin következik: »A magyar nyelv bolgár szolgálómestere. NÉPSZAVA BREMÉNYSÉG ímese Magyarul beszélő bolgár dokumentumfilm Algériáról Írta és rendezte: HRISTO GANEV Operatőr: HRISTO KOVACSEV Zeneszerző: SZIMEON PIRONKOV —G— BEMUTATÓ: JÚLIUS 2 1964. július 1.