Népszava, 1968. február (96. évfolyam, 26–50. szám)
1968-02-15 / 38. szám
A 44 órás munkaidő első tapasztalatai Mindenki jól járt A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban erre az évre 12 százalékos termékvolumen-növekedést terveztek. Ez megegyezik az elmúlt évek fejlődésütemével. Az ez évre előirányzott felfutás több mint háromnegyed részét a termelékenység növelése révén akarják elérni. Tehát a létszám csak minimálisan, mintegy 2,5 százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben. Ugyanakkor a múlt évben felhasznált 36 ezer túlórával szemben (amelyből 25 ezer úgynevezett termelési túlóra volt), az idén lényegesen kevesebbet terveztek, s januárban közvetlenül termelésre egyetlen túlórát sem használtak fel. Mindezek tetejébe január 1-től megvalósították a 44 órás munkahetet is és a kollektív szerződésben rögzítettek szerint a dolgozóknak legalább 1,6 százalékkal többet kell keresniük, mint 1967- ben. Hogyan lehet egy esztendő alatt ennyi mindent megvalósítani? Pontosabban fogalmazva, mit mutat az év, illetve a 44 órás munkahét első hónapja. Túlóra nélkül — Ha a feltett kérdés második részére egy mondatban válaszolhatnék, azt mondanám, hogy nagyon elégedett vagyok — vélekedik Iklódy Gábor igazgató. — A kecskeméti gyáregységünk januári terve például 2800 darab magnetofon volt. De meglepően kiugrott. Termelését az év első hónapjában 3060 darabra növelte. — Túlóra nélkül! — teszi hozzá Kiss Béla vállalati szb-titkár. — Pedig egy új típus gyártását is elkezdték. De megérte jobban dolgozni, mert a kecskeméti gyár munkásai 11,1, a budapestié pedig 5,5 százalékkal kerestek többet januárban, mint a múlt év azonos hónapjában. A »hogyan«-t dr. Varga Béla, az üzemgazdasági főosztály vezetője taglalja. A szóban forgó magnetofongyárban például az üzemidőt 3,5 percről 3 percre csökkentették művelet-átcsoportosítással, egyenletesebb leterheléssel. Figyelemre méltó jelenség, hogy az üzemidőt már két évvel korábban is megkísérelték csökkenteni. Akkor azonban szinte áttörhetetlen falba ütköztek, bár némi létszámot is adtak hozzá. Most senki sem ágált az üzemidő csökkentése miatt. Öse maguk, saját hatáskörben valósították meg, mert a műszakiak és a fizikaiak, az egyén és a kollektíva érdekei azonosak voltak Jobban kihasználták a munkaidőt A munkaidő csökkentése miatt kieső idő pótlása legnagyobb feladatot talán a lakatosokra hárított. Nekik januárban 15 százalékot kellett behozniuk. Sikerült? — Számításom szerint, igen — válaszol Tarna Károly, az Április 4. szocialista brigád vezetője, majd állítását így igazolja: — Brigádom az elmúlt hónapokban átlag 120 százalékot ért el. A normák 15 százalékos visszarendezése után januárban még így is 109,9 százalékot sikerült teljesíteni. Tekintve, hogy az alapbérünket 9,1 százalékkal felemelték, a keresetünk semmivel sem csökkent. Viszont kéthetenként szabad szombatot kapunk. Ezért érdemes jobban kihasználni a munkaidőt. Mudlicz Ferenc művezető helyeslően bólint, jelezve, hogy az ötszörös szocialista brigádot az egész műhely követte, így a munkaidő kihasználása a vártnál is jobban alakult. — Milyen útravalót adnak azoknak, akik az év második felében térnek át a heti 44 órás munkahétre? — A 44 órás munkahét bevezetésének alapja az egyenletes termékkibocsátás — tanácsolja Iklódy Gábor. — Azokban az üzemekben tehát, ahol a gyártmányok egy részének az átfutási ideje több hónapot vesz igénybe, először ezen a gondon kell túl lenni, mert egyébként ugrásszerűen megnő a túlórák aránya. Mi is ezt tettük. A jelentéstároló magnetofonunk például hét hónap alatt készül el, nagyjából mégis minden hónapban azonos értékű árut gyártunk. Tanácsok, javaslatok — A mi javaslatunk inkább a budapesti pártbizottságnak és a szakszervezeteknek szól — folytatja az üzemgazdasági főosztály vezetője és az szb-titkár. — Lényegesnek tartjuk, hogy a szabad szombatokat vagy páros vagy páratlan napokon adják ki a vállalatok, mert ellenkező esetben a nem azonos üzemben dolgozó férjeknél, feleségeknél vagy családtagoknál az bonyodalmakat okozhat. Ügy a jó, ha a férj és a feleség egyszerre szabad szombatos. Tehát bizonyos koordinációra van szükség, egyeztetve az egyéb szempontokat (energiacsúcsok, utazás stb.) is. Most még nem késő törődni ilyen apróságnak látszó dologgal. Egy hónap alatt az is bebizonyosodott, hogy a karbantartók szabad napját helyes volt hétfőre tenni, így szombaton nyugodtabban dolgozhatnak az álló gépeken. A kazánházi munkások is egyetértenek vele, hogy az általánostól eltérően a téli hónapokban hat napot, nyáron pedig öt napot dolgozzanak hetenként. Ezek tehát az egy hónap alatt szerzett tapasztalatok a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban, amelyek közül a vezetők és a munkások egyaránt azt tartják a legfontosabbnak, hogy mindanynyian jól jártak. A kollektíva is, az egyén is, a gyár is. Zsidai Pál Ki mint él , nemcsak úgy ítél: az emberek életmódja kihatással van munkájukra, családjukra, öntudatukra, sőt a közügyekkel kapcsolatos érdeklődésükre és aktivitásukra is. Bizonyos, hogy különböző rétegek életmódjának átfogó szociológiai vizsgálata értékes társadalmi következtetésre is vezethetne. Tudományos kutatók már foglalkoznak ilyen felméréssel. Mi ezúttal csak néhány emberről szóló pillanatfelvételt mutatunk be ama körkérdésünk alapján, hogy jómaguk mennyire elégedettek az életmódjukkal. Értékes barátság A markáns arcú, magas növésű Reinitz László, a Szerszám- és Gépelemgyárak Váci úti acélüzemének tmk-műszerésze. Azzal kezdi, hogy körülbelül már egy éve változtatott az életmódján. Azelőtt ugyanis egy kisiparosinak is besegített és ez a maszekolás sok idejét vette el. Közben a gyárban is sikerült csökkenteni a vasárnapi túlórázást. Mindennek különösen örült a felesége — aki egyik közhivatalunk gyors- és gépírónője — és 13 éves fia. — Ettől eltekintve, nálunk már évek óta hagyománnyá vált, hogy májustól szeptemberig a hétvégét feleségem hivatalának Duna-parti víkendtelepén töltjük. Hét közben gyakran összejövünk közgazdász barátunkkal — aki egyébként feleségem munkahelyén osztályvezető —, s az ő orvos barátjával meg családjukkal. — Mi a tartalma érdekes barátságuknak? — Sok közös témánk van. Én is szeretek olvasni, érdekelnek a gazdasági és politikai kérdések, őket pedig az én ilyen vonatkozású maglátásaim és üzemi tapasztalataim. A közgazdász barátomnak egyébként az otthoni barkácsolás a hobbyja, az orvosnak pedig a hajómodellezés, én meg ebben segítek nekik. Egyébként az ő hatásukra, negyedére elkezdtem németül tanulni. — Elmondhatom hát, hogy az életmódommal éppúgy elégedett vagyok, mint a szakmámmal. Kiegyensúlyozott a családi életem, s igazán jó, értékes barátaim vannak. Ha többet keresnék, amit szeretnék, nagyobbra cserélnénk a lakásunkat. Autóigényem nincs, de időnként külföldre utaznánk, bár egyszer-kétszer már voltunk. És a fiamat szeretném tovább taníttatni, ha akarata is lesz hozzá __ [Tanuló feleséggel | Az ugyanitt dolgozó Baranyai János fiatal üzemmérnök nem ilyen egyértelműen elégedett: — Az életmódom nem egészen elégít ki, de azért szerencsésnek is érzem magam, mert egy kis lakásom márvan. A feleségem laboráns és negyedéves esti egyetemista a vegyészkaron, így most az átlagosnál többet segítek a háztartásban is. Fő szórakozásunk a tv, sokat olvasok, otthon főleg szépirodalmat. A munkámmal is csak részben vagyok elégedett, mert talán csak 45 százalékos a mérnöki feladatom. A többi, technológiai rutinmunka, amit technikumi képzettségű szakember is elvégezhetne. — Ha feleségemnek meg lesz a diplomája, többet járunk majd szórakozni, társaságba. De akkor, azt hiszem, jön majd a gyerek és emiatt ismét otthonülők leszünk ... Hát így vagyok én az életmódommal, többnyire elégedetten, relatíve elégedetlenül, de hát ez is kell, ez a fejlődés motorja... tésünk során — és nincs időm elmélkedni az életmódomról, mert rengeteg a tanulnivalóm. Annyira, hogy ma még nem is ebédeltem és még fodrászhoz sem mentem, pedig már régen esedékes lenne ... Tudja, az a baj, hogy mint a legtöbb egyetemista, én is csak a félévi, évvégi vizsgák időszakában kapcsolok rá, s addig elég sokat lógunk... Tudom, hogy ez nem helyes, s jobb lenne az egyenletesebb tanulás ... Akkor viszont szerinte nem jutna ideje szépirodalomra, színházra, szórakozásra, meg mint mondja: társasági dumapartikra ... Emellett zsebpénzgyarapításra két gimnazista tanítványa is van és időnként szociológiai felmérésekben is részt vesz. — Szóval, ahogy élek, s amit csinálok, azzal nem vagyok elégedetlen, inkább azzal, amit nem csinálok, de kéne. Jó pedagógus szeretnék ugyanis lenni, s többet kellene foglalkoznom a szaktárgyaimmal ... Az a problémám tehát, hogy sokféle kedvelt elfoglaltságaim mellé hogyan lehetne azt is beleszorítani, ami még hiányzik. Ingázva A Hőpalackgyárban a 41 éves, ritkás, vöröskés hajú Balogh Béla gépbeállító csoportvezető mindjárt helyzete lényegére tért: — Sajnos, az én életmódom az ingázás. Naponta ugyanis három órát vonatozom-villamosozom Szobról a munkahelyemre. Még szerencse, hogy a feleségem ott a kőbányában bérelszámoló és így két iskolás lányunkkal mégis jobban foglalkozhat. — És otthon nem találna ön is megfelelő munkahelyet? — Nemigen. Azelőtt kőbányász voltam, de aztán elküldték egy műszaki káderképző tanfolyamra, ahol tanulmányi eredményeim alapján ott tartottak szakmai tagozatvezetőnek. Ennek átszervezése után ismét munkás lettem. Ez idő alatt elvégeztem az építőanyagipari techmikumot, de sem otthon, sem itt nem sikerült a képzettségemnek megfelelő munkakört találni. Azért mostani munkámat szeretem... Mindezt érzékelhető rezignációval, s bizonyos csalódottsággal mondja. De hát ingázva élni, három műszakban dolgozni, s nem is a képzettsége szerinti helyen — valóban nem kellemes. Ha délelőttös, hajnali négykor kel, délután fél ötre ér haza — 7 M0-kor már fekszik. Életmódja miatt még tv-t sem vettek, mert a felesége sem nézné, aki technikumba jár. Házi dzsungel [ Érdekes dilemmáról szól dr. Éber Kálmán, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fiatal főelőadója. A szabad idejét ugyanis főleg jogtudományi érdeklődése és hobbyja között osztja meg. Az előbbi tanulással, tudományos munkaközösségi tevékenységgel és szakcikkek írásával telik el, az utóbbi viszont szobakertészkedéssel Kis lakásában 50—60 különböző méretű cserépben húszféle növényt gondoz, s köztük még dél-amerikai orchideát is, s emellett két akváriuma — tehát valóságos «háztáji dzsungel« van ... — A tudományos érdeklődésem és a jó kikapcsolódást nyújtó, de munkával is járó hobbym — néha még konfliktusba is kerül egymással. És ilyenkor mindig azon töprengek, miként sokszorozhatnám meg az időmet hogy mindegyikre több jusson ... E néhány pillanatkép is jelzi, hogy Soltunknak érdemes elgondolkozni az életmódunkon. Nem kétséges, hogy jó néhányunké tágításra, némi változtatásra szorulna. Az élet szépségei, lehetőségei sokkal gazdagabbak annál, mint amennyit kiaknázunk. Valahol épp itt van a kulcsa annak, hogy még teljesebb, s tartalmasabb életet élhessünk... Szenes Imre KI MINT ÉL...? A Nagy Föld hadseregénél A kantamirovkaiak A harckocsizók minden magyar tv-néző ismerősei. Ennek a hadosztálynak díszmenete dübörög május elsején és november 7-én a Vörös téren. Nem messze állomásoznak Moszkvától. Nem, nem Kantamirovkában: a név a háború elején frissen alakult egység egyik sorsdöntő csatájának színhelyétől ered. De hogy a névnek milyen a varázsa, azt sűrűn tapasztaltuk, miután kabátunkra tűztük a parancsnokságon emlékbe kapott jubileumi jelvényt A szürke négyszög az arany harckocsival számtalan moszkvai, leningrádi, volgográdi srác képzeletét gyújtotta lángra repülőtéren, autóbuszon, hotelhallban. Úgy néztek ránk, mint igazi kantamirovkaira. — -----Mert az sokat jelent És hogy minek szól ez az elismerés, azt már a tankodromon, azaz a harkocsigyakorlópályán láthattuk. Itt a fagy már nem is csikorgott, hanem szinte szikrázott, a hőmérő —33 fokot mutatott, de senki se nézett rá. Más látnivalót szolgáltattak a T—55-ösök, amint egyenletesen duruzsoló óriás Diesel-motorjaikkal akadályról akadályra járták a pályát, másodpercpontosan teljesítettek normákat, és hajszálnyi precizitással hajtották végre a toronyból érkező parancsokat. A torony, a tankodrom szíve, itt televíziós képernyőkkel van felszerelve , amiből értelemszerűen következik, hogy minden akadály előtt kamera nézi a fiatal harckocsizót, akárcsak a korszerű üzemekben a szerelde szalagját. Hat fiatal katonával ülünk a gyakorlat után egy csendes irodában. Már láttuk a vetített filmmel a tényleges vezetésre előkészítő, teljes illúziót nyújtó — és megfelelően hintázó és rázkódó — harckocsiutánzatot láttunk egy apró modellt, amelyet viszont normál nagyságú vezetőülésből kell irányítani, most a katonákra vagyunk kíváncsiak. Piros képű, mosolygós, láthatóan ritkán interjúalany fiatalemberekről van szó, szívesen engedik át egymásnak a szót és nem nagyon értik, mi van azon csodálatos, ha valaki jól csinálja a dolgát Szerények és szűkszavúak, mint a regénybeli angol kollégiumok diákjai. Tisztjeik 25 százalékának van főiskolai végzettsége, szakaszparancsnokaik középiskolát végeztek, ők maguk is jórészt technikumot ------------------ Trecnsco szólal meg előőrzör, ukrán gyerek Komszomol-titkár Azt a kérdést kapja, meg tud-e oldani minden feladatot a T—55-össel? Megvillan a szeme s olyan választ ad, hogy góbék között is megállná a helyét. — Nem kapok olyan feladatot, amit ne tudnék megoldani. — Melyek a harckocsi alkalmazásának időjásbeli határai? — Nincsenek. Akármilyen hidegben és akármilyen melegben vezetünk. — Hány órán keresztül? — Volt már tizenkét napos gyakorlat is. — Ilyenkor csökken a feladatok nehézségi foka? — Sem fagy, sem hóvihar nem változtathat a feladatokon. Vezettünk már 200—300 kilométert is, harci körülmények között. Tisenkót Mihálynak hívják különben, traktorista, az apja az »Október vívmánya« kolhozban dolgozik, a felesége matematika szakos tanár. Tisenko mellett ábrándos, lágy vonású, Puskinversek hangulatára emlékeztető regény ül. Szórakozásaikról, a hobbykról érdeklődünk. Anatolij Kac líraian elmosolyodik és közli, hogy bokszoló. Különben Torpedo-szurkoló, a harckocsizók többsége egyszerre futball- és jégkorong-rajongó, és szinte valamennyien szeretik a zenét Az óriás támaszpont népe ezt be is bizonyítja néhány órával később. Zenekarral, énekkarral, a hagyományosan szépen csengő kórusszámokkal és egy kis tánczenével is. A művészegyüttes kis énekesnője még a kedves »Green Fields«-et feldalolja. Körös-körűl azonban fehérek a mezők, vastag hópaplan takar mindent, a laktanyákat, az uszodákat, a röplabda-pályákat. Csak itt-ott tűnik fel egyegy sportoló: katonák síelnek álarccal. Pokolian metsz a szél, de még a távfutók tréningje sem marad el. Keményéletű nép fiai ezek a legények, akik olyan lágyan tudnak énekelni. ----------------Ha más laktanyában, más egységeknél járnánk, bizonyára az ottani hagyományokkal ismertetnének meg, de itt, a kantamirovkaiak a saját múltjukról szólnak, azt is csak távirati stílusban. 1942. december 19-től, a kantamirovkai csata dátumától, amikor megkapták a gárdahadosztály nevet, történelmi térképünkön így sorakoznak a földrajzi nevek: Kurszki »könyök«, Zsitomir és Kijev felszabadítása, Sepetovka, Tarnopol, Lvov, Przemysl, áttörés a Kárpátokon, Krakkó, Breslau. Elsőnek értek az Elbához. Aztán rádióparancsot kaptak, hogy Prágában kitört a felkelés, és az »Arany Város« segítséget kér. És a T–34-esek hosszú sora huszárhasonlattal élve, lóhalálában elindult, hogy eljátssza a világháború utolsó európai csatájának zárótételét. A harckocsilövegek május 9-én hallgattak el, a prágai utcák akkor már szétbontott barikádjai tövében, és az ágyúcsöveken gyerekek lovagoltak. Hol vannak a régi harcosok? ----------Nyikolaj Ivanovics Lapigin vezérőrnagy, a kantamirovkaiak mai parancsnoka, aki lényegében szinte mindenkit ismer a «szőkébb családban«, tudja, hogy nyolcan vannak itt alapítás óta. Harmincegyen kapták meg aSzovjetunió hősearanycsillagát, ő maga nem szól róla. Vlazovszkij ezredes, a hadosztálytörzs főnöke egészíti ki, hogy a parancsnok viszont a Lenin-rend tulajdonosa. Magukról, mint itt általában mindenki, szemérmesen hallgatnak. Ebben vezérőrnagytól őrmesterig árnyalatnyi különbség sincs. Pedig a követelmények. .. Szerettem volna valami olyasmit hallani, hogy legalább a kollektív büszkeség teng egy kicsit túl a híres alakulatnál. Megkérdeztem hát, van-e valami speciális helyi hagyomány a kiképzés erősségi fokában, bonyolultságában? Értetlenül néztek a parancsnokok. Megismételték: egy-egy harckocsi vezető leszerelésig körülbelül 3000 kilométert hajtja a lánctalpas óriást, síkságon, hegyen-völgyön, sarkvidéki fagyban, homoksivatagban, ahol kell, és amikor kell És mindenütt kell és mindig kell. Aztán egy szerény mellékmondattal hozzátették: — Mint minden szovjet harckocsizó egységnél, nálunk is. Bakai Ferenc (Következik: Bolti esd tagok. (Ferkis Emil felvételei „Sokat lógunk“ Berend Beáta modern lány, s nemcsak külsőben, hanem gondolkozásban is. Negyedéves matematikafilozófia szakos tanárjelölt. — Jaj, most éppen viszgaidőszakban vagyok — mondta esti beszélge VÉPSZAVA 1968. február .