Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)
1970-01-13 / 10. szám
! '' Te sírjai, egyesüljetek! ____________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_____________ 98. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. JANUÁR 13. KEDD A nigériai szövetséges csapatok elfoglalták a szakadárok utolsó fellegvárát Ojukwu elmenekült az országból Effiong vezérőrnagy, a szakadár Biafra csapatainak főparancsnoka hétfőn délután rádión felhívta csapatait, hogy tegyék le a fegyvert és jelentkezzenek a szövetségi kormány csapatainak parancsnokainál. A Nigéria életében fordulatot jelentő történelmi esemény előzményeiről a következőket jelentették a hírügynökségek. A nigériai szövetségi kormány vasárnap közleményt adott ki arról, hogy csapatai bevették Owerri várost, Biafra ideiglenes közigazgatási központját, utolsó fellegvárát, valamint három kisebb várost A szövetségi hadsereg hídfőt létesített Uahia és Ababiafrai városok között és ily módon kettévágta az 1967-ben elszakadt keleti tartományt. Ezek a fejlemények — mint közölték — a nigériaiak háromhetes hadjáratának eredményei. Ojukwu, a tartomány vezetőjevasárnap családtagjaival együtt elhagyta Biafrát, még mielőtt a szövetségi kormány bejelentette volna Owerri bevételét. Gabon fővárosában, Libreville-ben, biafrai körök azt állították, hogy Ojukwu, valamint a biafrai kormány tagjai biztonságosan elérték ezt az országot. Más jelentések szerint Ojukwu Kamerunba távozott. A kelet-nigériai hadműveleti térségből érkező hétfői jelentések arról számolnak be, hogy a szövetségi csapatok, miután elfoglalták Owerri városát , a szeparatisták fő támaszpontját —, Umuahia város felé haladnak és egyidejűleg felszámolják az ellenfél környező ellenállási gócaik A csapatok elfoglalták Ubi repülőterét. Gowon, a nigériai szövetségi kormány vezetője a felesleges vérontás elkerülése végett felhívással fordult a szeparatistákhoz, hogy tegyék le a fegyvert és ebben az esetben szavatolja biztonságukat. Ugyanakkor figyelmeztette a külföldi államok kormányait, valamint a különböző szervezeteket és a magánszemélyeket, tartózkodjanak a nigériai ügyekbe való beavatkozástól. —————————————— A szolidaritás t követel, ilyen könnyű is leírni két egyszerű mondatot: Huyhn jár, Nguyen kezet fog. De, a szenvedés milyen mélységeit és a testvéri segítőkészség milyen csúcsait járta meg két vietnami lány, amíg ezek a mondatok papírra kerülhettek? Huyhn Thi Kien a fiatalabb. Még csak huszonegy éves, de tizenhárom éves kora óta partizán volt Délen. Előbb röplapokat hordott egyik táborból a másikba, de azóta, hogy szeme előtt mészároltak le az amerikaiak és a bábhadsereg katonái százötven szabadságharcost, fegyverrel harcol hazája szabadságáért. Többször megsérült. Egy alkalommal a bokáján, s az amerikaiak fogságába került. Vallatás közben kegyetlenül megkínozták, de egyetlen szót sem tudtak kiszedni belőle. Tehetetlen dühükben kínzói tőből levágták bárddal az egyik lábát. Alig volt benne élet, amikor partizántársai kiszabadították a fogságból s ápolni kezdték. Félig gyógyultan és láb nélkül érkezett Magyarországra. Nguyen Thi Nhat sorsa sem volt könnyebb. Édesapját még a franciák gyilkolták meg, édesanyja járvány áldozata lett, férje az amerikaiak ellen vívott harcban esett es Nguyen egy partizánegység távirásza volt. Sebesült bajtársait mentette éppen, amikor egy újabb repülőtámadás során őt is találat érte. Bal karja helyén csak egy véres csonkot talált súlyosan sérült jobb keze. Mint egy tehetetlen gyermek, aki segítség nélkül semmit sem tud tenni, érkezett, súlyos betegen, szomorúan, elgyötörten hazánkba. És ma Huyhn jár és Nguyen kezet fog. Néhány nappal ezelőtt utaztak haza. Elutazásuk előtt sorra jártákaz ismerősöket és barátokat, hogy elköszönhessenek mindazoktól, akik hozzásegítették őket a gyógyuláshoz, akik áldozatkészségükkel, testvéri szeretetük ezer jelével újra megtanították őketjárni, élni, mosolyogni. Elutazása előtt Nguyen és Huyhn sok emberrel tájtalálkozott. De ha még egy évet itt maradnak, ki sem juthattak volna el mindenkihez, akinek valamilyen módon része volt felépülésükben. Egy kerület szinte valamennyi vállalatát, intézményét és a vállalatok majd’ minden dolgozóját végig kellett volna látogatniuk, ugyanis amikor az V. kerületi pártbizottság két sebesült partizán meghívását kezdeményezte, a« szolidaritásnak olyan magas hőfokú akciója indult el a kerületben, amely szinte napok alatt teremtette elő az utazás és a gyógykezelés, a művégtagpótlás költségét. Azok legtöbbje, akik forintjaikkal siettek a sebesültei segítségére, nem látta a két lányt. Talán csak a képernyőn, amikor már gyógyultan a KISZ Központi Bizottsága az ifjú hősöknek kijáró Ságvári Endre éremmel tüntette ki őket. Mégis — mint anynyiszor már — elég volt néhány szó s mehetett az üzenet: szeretettel várjuk a hős fiatalokat. A két partizánlány gyógyultan utazott haza Huyhn műlábat kapott, s megtanult járni. Nguyen is is dolgozni tud majd. De mindazok számára, akik 11 gondoskodtak róluk, törődtek velük talán az a legfontosabb, hogy újra mosolyogva indulhatnak útnak. S a szolidaritás követeiként vihették magukkal egy egész ország üzenetét: a magyar nép mélyen átérzi a vietnami nép szenvedéseit s kész segíteni, hogy Vietnamban kevesebb legyen az emberi szenvedés, hogy minél többen ismerjék meg a béke örömét. A két partizánlány otthon van újra. Huyhn jár és Nguyen kezet fog.Waldi László Budapestre érkezett a jugoszláv külügyminiszter Péter János külügyminiszter meghívására hétfő este hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Jaksa Petrics külügyminiszter-helyettes és a jugoszláv külügyminisztérium több vezető munkatársa kíséretében. A magas rangú vendégeket a Keleti pályaudvaron Péter János külügyminiszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete és a külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete. (Folytatás az 5. oldalon) Bemutatkozott a III-as Naponta 15 lakás elemeit gyártja 12 épülettipus ,530 variáció Előkészületek a negyedik házgyár létesítésére Abból az alkalomból,hogy befejeződött a műszaki átadás, hétfőn délelőtt a tervező és a kivitelező, az IPARTERV és a 31-es számú Állami Építőipari Vállalatigazgatói, Takács Gyula és Szabó Antal „bemutatták” a sajtó képviselőinek az Újpest és Dunakeszi határában felépült III-as számú, méreteiben pedig a legnagyobb fővárosi házgyárat, amely pontos ikertestvére a már elkészült és ugyancsak 4200 lakást termelő, szovjet technológiával dolgozó győri és miskolci házgyáraknak. A beruházás a tervezéstől kezdve három év alatt valósult meg, az üzem 30 hold területen fekszik és a gések, az építkezés együttes értéke meghaladja a 780 millió forintot. A házépítő kombinát tervezője, Fülöp Imre mérnök mutatta be a 22 ezer négyzetméteres gyártócsarnokot, ahol már folyik a próba, az első paneleket a kísérleti épületen, Újpesten már összeszerelik. A III-as fővárosi házgyárban 12 épülettípus készül 530 elemvariációval, tetszetős, színes homlokzatokkal. A gyár az idén már 3000 lakást gyárt, amiből 1500 összeszerelésre is kerül és teljes kapacitását jövőre éri el, amikor naponta 15 teljes lakás elemeit gyártja le. A helyszíni sajtótájékoztatón a két vállalati igazgató bejelentette, hogy a fővárosi lakásépítési program keretében megkezdték az előkészületeit a XI. kerületben felépülő IV-es számú házgyárnak, a beruházási program már elkészült és elfogadták. A IV-es a jelenlegi 47 négyzetméter helyett 10 négyzetméterrel nagyobb lakásokat készít majd, beépített szekrényekkel és konyhával. 1973-ra épül fel ugyancsak szovjet technológiával és kapacitása 230 lakás, valamint 2500 vizes blokk , fürdőszoba és konyha lesz. Várhatóan 1974-re a négy budapesti házgyár együttesen már több mint tízezer lakást termel a főváros részére. (vándor) A december ezen a télen is kifogott a Rábán, jéggé dermesztette tükrét. A napokban beköszöntött enyhe idő azonban felbátorította a folyót, két Vas megyei község: Molnaszecsőd és Egyházashollósközött megmozdult a jég. A veszély nagy volt. Ha az enyheség „elköti” a parttól és egymástól a jégtáblákat, az úszó lavina szalmaszálként sodorja el Egyházashollós fahídját. ■ Egyházashollós Rábahídja csak fából épült. A 900 lelket számláló község számára mégis az életet, a munkát jelenti. Ha nincs híd, nincs átkelés a tíz másfélezer hold szántójára, erdejébe. — Nagy volt a tét A fahíd közelében, teljes mederszélességben, 25 centiméter vastagon állt a jég. Féltünk, hogy megindul, munkához láttunk. Mindenekelőtt lefolyót igyekeztünk vágni a pillérek között. A molnaszecsődi termelőszövetkezet egyházashollósi üzemegységének dolgozói: Varga Géza, Horváth József, Pintér Ernő, Bálint Gyula, Németh István, Tóth Lajos és Takács László önként jelentkeztek. Néhányan csónakba szálltak, csáklyákkal küzdöttek. A többiek a hídon állva, gerendákkal, döngölőkkel szabdalták a jeget. Amikor szabaddá vált az út, a körmendi határőrség műszaki alakulatai robbantással darabolták szét a híd fölötti jégmezőt. — Férfimunka volt! — mondta Szigeti János, a Vas megyei tanács vízügyi csoportjának főmérnöke, a munka egyik irányítója. Molnaszecsőd és Egyházashollós között a jégzajlás veszélye mind a mai napig nem szűnt meg. A termelőszövetkezeti dolgozók éjjel-nappal figyelőszolgálatot tartanak, saját maguk készítette, ügyes eszközökkel irányítják a híd alatt átvonuló jégtömböket. Munkájukkal az egész község értékeit védik. (hargitai) Harc a jéggel a Rába-hídért Két falu között megmozdult a jég * A Rába egész évben rö- De ha eljön a könyörtelan, sem kő, sem föld, de len, kemény tél, jégzablát még a meder kacskarán akaszt máskor vészt jósgói sem állhatják útját, lóan örvénylő fodraira. Házgyári sablonok — bevetésre készen (Gonda György felvétele) ................." 11 OLDAL A bátorság kockázata és haszna • • 2 A lakosság igényeinek jobb kielégítése ••••••••••• 3 Küzdelem a főváros vízellátásáért • 8 _____________............ A Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta a Művelődésügyi Minisztérium beszámolóját az egyetemi, főiskolai felvételek tapasztalatairól. Az adatokat elemezve dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes a többi között a következőket mondotta el az MTI munkatársának: " A nappali tagozatra jelentkezettek száma tovább csökkent, az előző esztendőhöz képest mintegy 7 százalék a visszaesés. Azonban így is 2,4- szer annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudtunk venni. Ez az arány biztosítja a megfelelő válogatási lehetőségeket és egyben jelzi azt is, hogy egyre reálisabbá válnak a jelentkezések. A nappali tagozatos elsőévesek között a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya az előző évi 41,3 százalékról 39,2 százalékra csökkent. Több évre viszszatekintve még szembetűnőbb a munkás-paraszt tanulók arányának csökkenése: 1964—65-ben még 45,7 százalék volt a fizikai dolgozók gyermekeinek részvétele az induló első évfolyamon. Az átlagon belül szélsőségek is adódnak. Az ELTE bölcsészettudományi karán például 23,2 százalékos, a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán pedig mindössze 15,4 százalékos a munkásparaszt tanulók aránya. Tovább csökkent a nappali tagozaton a mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek számaránya. Mindez összefügg azzal, hogy a középiskolákban, s különösen a továbbtanulás szempontjából ma még elsősorban számbajövő gimnáziumok(Folytatás a 3. oldalon) Előtérben a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatása Kevesebb munkásfiatal az egyetemeken — Csökkent a társadalmi ösztöndíj — Bővülnek a kollégiumok Dr. Polinszky Károly nyilatkozata Moszkva búcsúzik Pavel Beljajevtől Magyar vezetők részvéttávirata Az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány táviratban fejezte ki részvétét az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának Pavel Beljajev szovjetűrhajós elhunyta alkalmából. Hétfőn kora reggeltől hatalmas tömegek vonultak a szovjet hadsereg központi székházához, ahol a január 10-én elhunyt Pavel Beljajev ezredes szovjet űrhajóst ravatalozták fel Az elhunyt ravatalánál, amelyet a székház márványcsarnokában magas talapzaton helyeztek el, díszőrséget állt Kirill Mazurov, Arvid Pelse, Dmitrij Poljanszkij, Mihail Szuszlov, Alekszandr Selepin és több más szovjet vezető. A ravatalnál tartózkodott az elhunyt űrhajós özvegye, Tatjána, két leánya: Irina és Ludmilla. A legközelebbi barátok nevében Alekszej Leonov rótta le utolsó kegyeletét, aki Beljajev útitársa volt a Voszhod 2. űrhajón. A díszőrséget állók hárompercenként váltják egymást. Díszőrséget állnak marsallok és pártmunkások, miniszterek és űrhajósok, tudósok és művészek.A VDK moszkvai nagykövetségének diplomatái megkoszorúzták a ravatalt. A koszorú szalagjának felirata: „Pavel Beljajevnek, a szovjet űrhajósnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság munkahősének.” Búcsúzni jöttek a Délvietnami Köztársaság nagykövetségének munkatársai is Dang Quang Minh nagykövet vezetésével. A temetés kedden délután lesz a novogyevicsi temetőben.