Népszava, 1971. november (99. évfolyam, 258–282. sz.)
1971-11-02 / 258. szám
mt november s Úgy tűnik, mintha magaslaton állnánk. Mélyen alattunk hosszú, száraz, kavicsos partszakasz húzódik, a lomhán csordogáló folyam keskeny szalagjáig. Szemben a Szentendrei-sziget. Kopaszodó fáit késői, aranyló napsütés simogatja. Jó lenne átcsónakázni, élvezni, amíg lehet, a verőfényes, derűs időt. — Az volna a jó, ha máris zuhogna az eső, és aztán napokig ömlenének az ég csatornái. Hogy végre-valahára megint idáig érjen a Duna, ahol most állunk. Mert ez a természetes szintje, csakhogy most hiányzik belőle jó két méter — szakítja meg merengésemet ősz hajú, zömökt társam, Lakatos István. „Kútgazda . Különös kívánság? Nekem igen. De akinek negyven év óta, még ma, a nyugdíjkorhatáron túl is az a dolga, hogy mindennapi ivó-, mosdó-, főzővizünkről gondoskodjék, az más szemmel nézi ezt a tájat. Az ő pillantása az itteni part mentén, meg a szigeten sorakozó kúp alakú, szabályos dombokat keresi — ezek rejtik a kutakat. — Hozzánk, a Vízművek 1-es számú átemelő telepéhez, amelyet 1933 óta vezetek, összesen 71, különböző típusú kút tartozik a folyó két oldalán — magyarázza Lakatos István. — No meg a mederkút, ez nem a hálózat részére termel, hanem a dunakeszi házgyárat látja el vízzel. Amikor három, három és fél méter magas a Duna, napi 70 ezer köbmétert is továbbítunk. Most, hogy a vízállás 105 centiméter körül van, alig érjük el a 40 ezret. És milyen keservesen! Nem is annyira megfeszített erővel, mint inkább rendkívüli figyelemmel. Ez benő, a gépházban derül ki,ahol 12 óránként váltják egymást az ügyeletes csoportok. Jelenleg 1 gépész és 4 gépkezelő (közöttük 3 nő) ügyel a motorokra, meg a számtalan műszerre, amelyeknek állását óránként jegyezni kell az íróasztal szélességű „főkönyvbe”. Most sajnálom igazán, hogy diákkoromban elhanyagoltam a fizikát, mert hiába magyarázzák nekem, hogyan is történik a közlekedési edények elve alapján a „víznyerés’’, meg hogy milyen gép, műszer mire való — szégyenszemre nem értem. Azt azonban látom, hogy minden alkatrész csillog, ragyog, mint a frissen fényesre tisztított dísztárgyak egy szép lakásban. A mozaikpadlóról — katonanyelven szólva — „meg lehetne enni a mákos tésztát". A menynyezetig érő ablakokon nincs egy leheletnyi folt — mégis éppen tisztítják őket Ügyeletén — Most sem hanyagoljuk el a munkahelyünket pedig ilyenkor nehezebb a szolgálat — büszkélkedik a vékonyka, sápadt Vukman Lázárné gépkezelő. — Gyakrabban járunk a kutakat mérni, mint máskor, mert ilyen alacsony vízállásnál hamar megeshet a baj. Ha leszakadna valahol a vízoszlop, órákig kellene légteleníteni, s az máris kiesést okozna. Pedig most minden liter, minden vödör számít. (Vukmanné legalább annyira számon tartja a nekünk szánt litereket mint a maga forintjait Pedig ez nagy szó, hiszen van gondja elég. Férje elment az országból, magára hagyta ötéves kislányával egy KISZ-öröklakásban, amelynek havi rezsije 540 forint. Az aszszonyka havi keresete 1520 forint, ehhez a csoport által a gépházban, meg a kertben végzett mellékmunkákért, külön javításokért járó célprémiumból a rá eső rész negyedévenként 250—300 forint.) Az ügyeletes gépész, Száraz György, 24 éves. Hosszú hajú ugyan, de nem abból a „bizonyos” fajtából — szerény, ügyes, igyekvő. És hűséges: már ötödik évét tölti itt. — Ennyi idő csupán ahhoz elegendő, hogy az ember alaposabban megismerje a mesterség fortélyait, és felkészüljön a próbatételekre — hangoztatja. — Olyasmire, hogy bármelyik kúton megszüntethesse a kisebb üzemzavarokat — ennek különösen a mostani, vízínséges időben nagy a jelentősége —, vagy hogy áramkiesés esetén átálljon a tartalék Dieselekre. Nem mindegy ám, hogy az áttérés hány percet vesz igénybe! Ha eléggé begyakorlott a gépész, és jó az együttműködés a kezelőkkel, akkor öt perc is elég erre... Nekünk szerencsénk van, mert olyan kitűnő szakember a vezetőnk, mint Lakatos bácsi, aki mindenben tud segíteni. Ráadásul itt lakik a telepen, s ha bármilyen váratlan esemény történik, akár éjjel is, hozzá fordulhatunk. Mindig itthon van, kivéve, ha a Ferencváros játszik ... (A fiatal gépésznek viszont nem a futball, hanem az autó a szenvedélye. Annak ellenére, hogy 2300 forint a fizetése, s térképrajzoló felesége sem keres túl sokat, máris vásárolt egy Skoda-Feliciát. Igaz, kilencéveset, kissé kimustráltat, de hát ehhez is pénz kellett, s közben építkezett is Dunakeszin. A titok: a szolgálati beosztás. 12 óra ügyelet után 24 óra pihenés következik. Van ennek a beosztásnak persze hátránya — beleesnek az ünnepnapok, az idén még a szilveszter éjszaka is —, de kétségtelen előny, hogy a szabadidő egy részében „maszekolhat”, aki akar. Száraz György nagyon akart, egy tsz építőrészlegénél dolgozott hivatalosan, másodállásban, amikor csak tudott. Így lett meg a kocsi. Ezzel a mellékmunkáknak vége, most már a jövőre gondol: jelentkezett, hogy a vízművek nyújtotta, sokféle tanulási lehetőséggel élve, megszerezze a villanyszerelő szakmát. Úgy érzi, erre is szüksége van, ha tökéletesen ura akar lenni gépeinek. Vezérlőasztalnál Fővárosunk legfontosabb víznyerőterületéről, a Szentendrei-szigeten telepített 600 kútból a káposztásmegyeri főtelepre jut a víz legnagyobb része — mostanában „csak" mintegy 500 ezer köbméter, benne az a mennyiség is, amelyet Lakatos Istvánék „termelnek” és emelnek át —, s innen irányítják a hálózatba. A telep „agyközpontja” a vezérlőterem, egy hatalmas vezérlőasztallal, s olyan bonyolult műszerhálózattal, hogy felvilágosítást kérni sem merek. Aki e pillanatban mindezt áttekinti, kezeli és az adatok alapján intézkedik . Zele László művezető -gépész. (Tulajdonképpen még csak tanuló ebben a munkakörben a 27 éves fiatalember. Kilenc évvel ezelőtt „startolt” a vízműveknél. Akkor jelentkezett, mint lakatos, a Népszava hirdetésétől ösztönözve a vállalat által indított első gépésztanfolyamra. Elvégezte, s utána, kivéve katonai szolgálata idejét, Budatétényben gépészkedett. Ott kapott szolgálati lakást, miután megnősült. Nyugodt, kiegyensúlyozott az élete. Három és fél éves kislánya, kétéves kisfia van. Elvégezte munkája mellett a gépipari technikumot, idén vizsgázott, s szeptemberben máris idekerült a főtelepre. Fizetését 500 forinttal emelték, 2700-ra, a régi helyett másik, közelebbi szolgálati lakást kapott a Váci úton. Nem csoda, hogy úgy érzi: végleg elkötelezte magát a vízművekhez. Ha majd a felesége — aki adminisztrátor — elvégzi a 3 éves nyelviskolát, újból ő tanul tovább. Üzemmérnöknek ...) — A szolgálat? Olyankor érdekes, amikor normális ,a vízhozam s variálni lehet, hogy hová, melyik medencébe, menynyit tartalékoljunk. Most, sajnos, mindent ki kell adni az utolsó cseppig. örülünk, ha éjjel legalább a gellérthegyi gyűjtőt valamennyire feltankoljuk. Kora délutánra azonban az is rendszerint kiürül, s akkor csökken a nyomás a hálózatban. Mire beérek a szerkesztőségbe, két óra. Fenn, a negyedik emeleten kezet mosnék, csakhogy nem folyik a csap. Természetesen mérgelődöm, de már tudom, hogy nem a kutak gazdái, a gépek kezelői, a „vizesek” okozzák a bosszúságunkat Miklós Dezső • Duna, kutak, emberek lomtár helyett MOBIL-klub Budapest, VI., Rippl Rónai utca 26. Autóközlekedési Szakközépiskola. A pincéből alig három éve költözött ki a műhely, a város más részén kitűnően felszerelt, új helyiséget kaptak. A pince sorsáról tehát dönteni kell. Mi sem lett volna kézenfekvőbb, minthogy szén és lom kapjon ott helyet. De a tanárok s a fiúk klubot akartak. A költségvetés szerint ez, ha a munkát valamelyik építőipari vállalat végzi, százezrekbe került volna. A terveket mér- Tiök-tanárok készítették, a „tanácsadók” a diákok, tehát azok voltak, akik a klubot használni fogják. A fiúk pedig szabad idejükben építették. Az anyagra azonban pénz kellett. Honnan teremtették elő? A tanműhelyben, miközben tanulnak, hasznos munkát végeznek: különböző KPM-vállalatok megrendelésére dolgoznak. A munkájukért kapott pénzen vásárolták az építőanyagot, s azok a vállalatok, amelyeknek néhány év múlva szakemberei lesznek, is segítettek. Zsiska József tanár vezetésével kitűnő munkát végeztek, olyat, amely a legjobb ács, kőműves, burkoló szakembert is dicsérné. A MOBIL Klubot, amelyet a napokban nyitottak meg, büszkén mutogathatják a vendégeknek, hiszen párját ritkítja az országban. A fiúk nemcsak szakmájuknak választották az autózást, hanem ez a hobbyjuk is. A program is ehhez igazodik. Lesz itt irodalmi, színjátszó szakkör, sok lehetőséget kapnak a fotósok, de a legtöbb alkalom arra nyílik, hogy műszaki forgalmi kérdésekről vitatkozzanak. Rendszeresen bemutatnak itt olyan filmeket, amelyek segítségével a világ gépjármű-újdonságait, a szerelés, a javítás, a forgalomszervezés nemzetközi színvonalát ismerhetik meg. Készülnek a gépjárművezetői vizsgára is, hiszen ez az ország egyetlen olyan iskolája, ahol az érettségi bizonyítvány mellé jogosítványt is kapnak. Sokat vitatkoznak a balesetek megelőzésének lehetőségeiről: ezeknek a fiataloknak már azon kell munkálkodniuk, hogy az autózás minél kevesebbbánatot s minél több örömet okozzon. A klub éppen úgy, mint az iskola, nemzetközileg is modernnek számító oktatási rendszere az életért, az életre nevelést szolgálja NÉPSZAVA Ki fizesse meg a veszteséget Csökken a személyi jövedelem Eddig rendben is lenne a dolog. Csakhogy ebben a különleges esetben, ami jó a népgazdaságnak, az nem jó a Volán dolgozóinak: a darabáru-fuvarozás átvétele 1971-ben várhatóan 1500 forinttal csökkenti az egy főre jutó évi jövedelmüket. Az első félévi tényadatok, valamint a második félévre vonatkozó számítások szerint ugyanis a 680 millió forint ráfordítással szemben, az idei bevétel mindössze 480 millió forint lesz. A darabáru-fuvarozás átvételéből származó veszteség tehát a tervezett 80 millió forint helyett 200 millió. Nem feladatunk annak vizsgálata, hogy ebből mennyi írható a járatlanság rovására, mennyi a legcélszerűbb gazdasági és szervezeti intézkedések hiányára, s mennyi a fuvarozásszervezés hibáira. Ezt a Volán Tröszt A közlekedés- és postaügyi miniszter a belföldi darabáru-fuvarozást 1971. január 1-től a MÁV hatásköréből a Volán Tröszt hatáskörébe utalta. Az utasítást úgy kellett végrehajtani, hogy a darabáru-szállításban ne legyen fennakadás, s ne változzanak a fuvardíjak se.* Az azóta eltelt időben egyértelműen bebizonyovezetői már elvégezték, és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége elé terjesztették. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy az előterjesztés szerint a dolgozók személyi jövedelme számottevően csökken, hogy a darabárusok munkakörülményei rosszak, szociális létesítményekkel, öltözőkkel, fürdőkkel majdhogy ellátatlanok. Ezek miatt a szakszervezet elnöksége is kifogást emelt. — Az a tény, hogy a darabáru-fuvarozás ráfizetéses, régóta köztudott — ismertette a Volán Tröszt szakszervezeti tanácsának álláspontját Bakos Mihály titkár. Egyébként veszteséges volt az a MÁV-nál is, de ott a költségek jobban eloszlottak. A Volán Trösztnél viszont a ráfizetés tisztán jelentkezik, sodort, hogy a döntés helyes, az átadás -átvétel pedig viszonylag zökkenőmentes volt. A belföldi darabáru-fuvarozás közútra terelésével javult e szolgáltatás minősége, a naponta felszabaduló 200—300 vasúti kocsi gazdasági eredménye pedig a MÁV-nál, illetve népgazdasági szinten jelentkezik. A tröszti szakszervezeti tanács álláspontja szerint a darabáru-fuvarozásból eredő ráfizetést nem szabad más, gazdaságos üzletág eredményéből fedezni. Azt javasolták szakszervezetük elA tröszti szakszervezeti tanács titkára a veszteség terheinél is súlyosabbnak ítéli az átszervezés úgynevezett emberi oldalát: a szociális létesítmények csaknem teljes hiányát, a rossz munkakörülményeket, a sok baleseti veszélyt. Az átvételkor, sajnos, a gazdasági oldal dominált, háttérbe szorítva minden mást. 161 darabárus szolgálati hely közül mindössze 19 rendelkezik öltözővel és fürdővel. A raktárak elavultkökségének, hogy a gazdaságosságot külön vizsgáltassa meg, mert a veszteség nemcsak a trösztön múlik, s annak terheit nem viselhetik csak a Volán-dolgozók.sága, zsúfoltsága, a balesetveszélyes munka akkor is ismert volt. Ma sem érthetünk egyet azzal, hogy nagy súlyú szállítótartályokat kézzel mozgassanak úgy, hogy a rakterűlet és a gépkocsi rakodófelülete közötti szintkülönbség 30—40 centiméter. Szükségesnek tartjuk megvizsgálni e munkafolyamat gépesítésének lehetőségét, ezzel együtt a nehéz fizikai munka csökkentését, a baleseti veszélyforrások felszámolását. A gazdaságosságnál is fontosabb Aon a vezetőkön múlik A Volán Tröszt szakszervezeti titkárának nyugtalansága indokolt. Az eddig tett intézkedésekből és az elkészült tervből úgy tűnik, hogy a szakszervezet XXVIII. kongresszusa idevágó határozatának végrehajtása veszélyben van. Az igazsághoz tartozik, hogy a belföldi darabárufuvarozás átvételét általában jól végezték el a Volán Tröszt vezetői és dolgozói. Az átvétel óta több öltözőfürdő épült. A tervek szerint pedig a következő négy év alatt csak raktárépítésre 97,3 millió forintot költenek. Már ebből az igyekezetből is látszik: nem az ő hibájuk, hogy a dolgozók munkakörülményei, szociális ellátása nem megfelelő. Az viszont már a Volán Tröszt vezetőin múlik, hogy minél előbb normális körülményeket teremtsenek számukra. Zerdai Pa 3 . A dolgozó nő és az anya öt napig tartott az országos nőkonferencia a Parlament kongresszusi termében. Mozgalmi, társadalmi és gazdasági munkában nagyon sok tapasztalt nő és — mint ahogy örömmel meg is állapították — igen sok fiatal is helyet foglalt a sorok között A konferencián 600 meghívott vett részt, hogy megvitassa az MSZMP KB nőpolitikai határozatának másfél éves tapasztalatait. Már az előkészületek során az elért eredmények összegezéséből számos érdembeli probléma is felszínre került, s nem véletlen, hogy a párt és a kormány képviselői és több miniszter, a gazdasági és a társadalmi élet reprezentánsai már akkor jelentették be részvételüket. A konferencia betöltötte feladatát, ellátta munkáját. A konferencia részvevőinek felelősségét, megalapozottságát az adta, hogy a részt vevő lányok és asszonyok felkésszüllén és nagy tapasztalatokkal érkeztek. A jelen voltak ugyanis valamenynyien dolgoztak a nőpolitikai határozat megvalósításáért. Véleményük a valós tapasztalatokon, saját környezetük álláspontján és a reális javaslatokon alapult. Mondanivalójuk, akár a munkáról, akár a közéleti szereplésről, a családtervezésről, jogi kérdésekről vagy a szolgáltatásról szólottak, egyben az előrehaladáshoz is segítséget nyújtottak. Nem belebeszélni kívántak országos ügyekbe, hanem hozzászólni, elősegíteni a tervek megvalósítását és elhárítani segíteni az akadályokat. Az akadályokról érdemes külön szólni. Kétségtelen, hogy nem tudunk annyi óvodát, bölcsődét, kórházat vagy szolgáltató egységet létesíteni, amennyire már most, az igények szerint szükség lenne. De az is bebizonyosodott — és erre utalt Vályi Péter miniszterelnök-helyettes is —, hogy az akadályok sokszor a meglevő maradi nézetekben keresendők, amelyek olykor még modern, korszerű formát is képesek ölteni. A konferencia szervezőinek okos ötlete volt, hogy a meghívóval egy időben elküldték a szekciók tematikáját, és így mindenki választhatott, hol akar majd közreműködni. És már néhány héttel előbb ötszázhúszan jelezték is, hogy milyen témákból készültek fel. S amint a szekcióüléseken hallhattuk, eleget is tettek ennek. Olyan felelősségteljesen, sokoldalúan, a falu és a város hétköznapjainak bemutatásával, és ugyanakkor az országos helyzet mérlegelésével tették meg ajánlásaikat, hogy azok feltétlenül segítenek a tervezésnél, az építőmunkában. Egy mérnöknő például nemcsak azt fejtegette, hogy a szolgáltatások drágák, hanem kidolgozta egy-egy ágazat olcsóbbá tételének lehetőségeit is. A szociális bizottságban pedig a gyermekintézmények számának növelése melletti ajánlásokat tettek olcsóbb megoldásokra, a könnyűszerkezetes eljárások alkalmazására. Az egymástól függetlenül működő öt szekcióban sorra elmondották a felszólalók, hogy akár a közéletben, akár a munkában vagy a társadalmi élet más pontján, csak akkor tudnak a nők tartós eredményeket elérni, ha szakmailag is megállják a helyüket. A nő a közéletben című bizottság például állásfoglalásában ezt be is jelentette a konferencia teljes ülésén: ne a szépen mutató statisztika érdekében döntsék el, hogy egy nő hová kerüljön, hanem szakmai, politikai és egyéni alkalmasság szerint válasszák a vezetésbe és más posztra a nőket. Mi kell mindehhez? Ez a kérdés sorra felmerült. A nő és a munka kérdésével foglalkozó bizottság ezt több oldalról vizsgálta és javaslataiban első helyre helyezte: szakmailag kell képezni és továbbképezni a nőket. Ez a munka, feladat ma még bőven hagy kívánnivalót maga után. A lányok szakképzésében, mi több, a pályaválasztási orientációnál kell a jelenleginél jobb módszereket találni és megkeresni a már szakmával rendelkező nők továbbképzésének lehetőségét is. A konferencián összesen 250 olyan ajánlás született, amelyet a részvevők alkalmasnak tartottak a megvalósításra, arra, hogy az illetékes szervek a jövőben figyelembe vegyék. Az újjáválasztott Országos Nőtanács nagy feladatot vállalt magára. Bejelentette, hogy ezeket a javaslatokat továbbítja, sorsukat figyelemmel kíséri, és a szakszervezetekkel együtt segít az akadályokat elhárítani. Vállalta, hogy rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt a megvalósulásról. Ez olyan sokrétű, hosszan tartó feladatot, munkát ad a nőtanács különböző szerveinek, hogy a társadalom állandóan figyelemmel kísérheti — és kell is, hogy kísérje — a mozgalom munkáját. A konferencia komoly politikai, társadalmi fórummá emelkedett. A középpontban a dolgozó nő és az anya állott. Az ő érdekükben kell a megkezdett munkát folytatni. Lendvai Vera Nagyszabású felmérés a koordináció érdekében Baranyában a megyei népművelési tanács nagyszabású felmérést kezdeményezett: a jövő év közepéig valamennyi kulturális alappal rendelkező vállalatot, üzemet, termelőszövetkezetet, kisipari szövetkezetet felkeresnek és rögzítik, hol, milyen összeget használhatnak kulturális célra és azt hogyan, mire költik el? Az a tapasztalat ugyanis, hogy sok helyen nem a rendeltetésének megfelelő célra fordítják ezeket a pénzeket. Baranyában az idén például több mint 16 millió forintot költhetnek a kultúrára az üzemek, vállalatok, ami megközelíti a megyei tanács éves közművelődési keretét. Az adatok ismeretében azt szeretnénk elérni, hogy a helytelen gyakorlat megszűnjön, s kialakuljon az egységes közművelődést elősegítő koordináció. (MTI)