Népszava, 1973. november (101. évfolyam, 256–280. sz.)

1973-11-13 / 265. szám

197­3. november 13. Losonczi Pál fogadta a finn honvédelmi minisztert Kristian Gestrín, a Finn Köztársaság hazánkban tartózkodó honvédelmi minisztere és kísérete az elmúlt napokban nép­hadseregünk életével, ki­képzésével ismerkedett. A Finn Köztársaság honvédelmi miniszterét és kíséretének tagjait a Par­­lamentben fogadta Loson­czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kitüntetéseket adott át. A magyar és a finn nép közötti barátság, a magyar néphadsereg és a finn haderők közötti kap­csolatok erősítése terén szerzett érdemei elisme­réséül az Elnöki Tanács Kristian Gestrinnek, a Finn Köztársaság honvé­delmi miniszterének a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata; Kai Sarmanne altábor­nagy, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár­nak a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje II. fokozata; Allan Aarnio ezredesnek, Keijo Tuomi­­nen alezredesnek, vala­mint Henrik, Nordell mi­niszteri titkárnak a Ma­gyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozatú kitüntetést adományozta. A kitüntetések átadásá­nál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi miniszter, Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Rónai Rudolf helsinki magyar nagykövet és Paul Jyrkankallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. A kitüntetések átadása után Losonczi Pál szívé­lyes, baráti eszmecserét folytatott hivatalában Kristian Gestrinnel, és Kai Sarmanne-val. Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese hétfőn a Parlamentben fogadta Kristian Gestrint és Kai Sarmanne altábornagyot. A szívélyes, baráti hangu­latú találkozón jelen volt Czinege Lajos, Csémi Ká­roly altábornagy, továbbá Paul Jyrkankallio. A nap folyamán a finn honvédelmi miniszter és kíséretének tagjai elláto­gattak Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. A látogatásra elkísérték őket Pacsek Jó­­­zsef vezérőrnagy és Ká­lóz­ József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettesek. A vendégeket Kazai Barna vezérőrnagy, a katonai tanintézet pa­rancsnoka fogadta, kö­szöntötte, majd tájékozta­tást adott a tisztképzés rendszeréről, a főiskola életéről, tevékenységéről. Délután a Honvédelmi Minisztériumban került sor a finn és magyar ka­tonai vezetők záró meg­beszélésére. A tárgyalást magyar részről Czinege Lajos, finn részről Kris­tian Gestrin vezette. Este Paul Jyrkankallio vacsorát adott a finn hon­védelmi miniszter és kísé­rete tiszteletére. A vacso­rán Czinege Lajos, Csémi Károly és a Honvédelmi Minisztérium több más vezetője is részt vett (MTI) Elutazott hazánkból V. A. Kirillin Vasárnap elutazott ha­zánkból V. A. Kirillin akadémikus, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szov­jetunió Minisztertanácsa Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának el­nöke, aki dr. Ajtai Mik­lósnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Or­­szágos­­Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnökének meghívása alapján — négytagú szovjet küldött­ség élén — több napot töltött Budapesten és részt vett a szovjet kul­túra és tudomány buda­pesti székházának avató ünnepségén. Elutazott a kubai pártmunkásküldöttség Vasárnap elutazott Bu­dapestről Guillermo Go­­mez-nek, a Kubai Kom­munista Párt KB osztály,­vezetője vezetésével ok­tóber 30-november 11. között hazánkban járt pártmunkás küldöttség. A kubai pártmunkás kül­döttséget fogadta Nyers Rezső, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A delegá­ciót a Keleti pályaudva­ron Klézl Róbert, a Köz­ponti Bizottság osztály­vezető-helyettese búcsúz­tatta. Jelen volt Chomon Mediavilla, a Kubai Köz­társaság budapesti nagy­követe. Domborműavatás a November 7. téren :a munkásőrség ajándéka a 100 éves fővárosnak A Munkásőrség Orszá­gos Parancsnoksága a centenáriumi év alkalmá­ból a fővárosnak dom­borművet ajándékozott, amelyet a November 7. téren az Abbázia Étte­rem épületének falán he­lyeztek el. A dombormű Kiss Nagy András szobrászművész alkotása. Ünnepélyes ava­tására hétfőn délelőtt ke­rült sor. Papp Árpád ve­zérőrnagy, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a munkásőrség or­szágos parancsnoka be­szédében emlékeztetett arra, hogy több mint másfél évtizeddel ezelőtt hozták létre hazánk „leg­fiatalabb” fegyveres tes­tületét, a munkásőrséget. Az ellenforradalom leve­rése után a város külön-­­böző pontjairól induló, fegyelmezett oszlopokban menetelő egységei első demonstrációjuk alkalmá­ból a November 7. téren találkoztak.­­ Hatalmas erőt mu­tatott fel Budapest mun­kássága, s ez az erő fi­gyelmeztette az ellenséget, hogy eleve kudarcra ítélt minden próbálkozás, amely a magyar nép, a munkásosztály hatalma, a párt ellen irányul. Ez a dombormű is legyen örök emlékeztető, hirdesse a munkaosztály hűségét a szocialista rendszer iránt, hirdesse a munkásosztály legyőzhetetlen erejét — jelentette ki az ünnepség szónoka és az országos parancsnokság nevében átadta a művészi alko­tást. A fővárosi tanács és Budapest lakossága nevé­ben Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács­ elnök­­helyettese vette át a munkásőrök felvonulását szimbolizáló ajándékot. MIOUZIEJLIEK­ Dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter vezetésé­vel hétfőn küldöttség utazott Rómába, a FAO- konferencia 17. üléssza­kára. Kormányküldöttség uta­zott hétfőn Londonba Földvári László közleke­dés- és postaügyi minisz­terhelyettes vezetésével az IMCO kormányközi­ ha­józási szervezet VIII. köz­gyűlésére. Dr. Simon Sándornak,­ a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rekto­rának vezetésével öttagú küldöttség utazott Lenin­­grádba, a Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett G. V. Plehanov Bányá­szati Egyetem fennállásá­nak kétszázadi­k évfordu­lója alkalmából rende­zendő ünnepségekre. Dr. Pach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA Tör­ténettudományi Intézeté­nek igazgatója vezetésé­vel hétfőn kilenctagú tör­ténészdelegáció utazott Moszkvába. Dr. Orbán László mű­velődésügyi minisztériu­mi államtitkár vezetésé­vel vasárnap reggel fel­sőoktatási delegáció uta­zott Venezuelába, Peruba és Argentínába. A kül­döttség úticélja: a há­rom latin-amerikai or­szág felsőoktatásának ta­nulmányozása, az egyete­mek közötti kapcsolatok erősítése, valamint állam­közi tárgyalások folyta­tása. A KGST élelmiszeripa­ri állandó bizottságának 21. ülésére vasárnap dr. Lénárt Lajos mezőgazda­­sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes vezetésé­vel küldöttség utazott Ulánbátorba. November 13-án kezdő­dik Moszkvában a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának soron kö­vetkező 38. ülése. A bi­zottság ülésére hétfőn ma­gyar delegáció utazott dr. Biró József külkereske­delmi miniszter vezetésé­vel. Emlékezés Münnich Ferencre Dr. Münnich Ferencre, a Tanácsköztársaság ko­misszárjára, a spanyol polgárháború dandárpa­rancsnokára, emlékeztek vasárnap Seregélyesen a Fejér megyei fiatalok. Münnich Ferenc szülő­falujában, a dunaújvárosi Münnich gimnázium, a Dunai Vasmű kokszvegyé­szeti gyárrészleg és a szé­kesfehérvári Teleki Blan­ka Gimnázium KISZ- szervezete, a dunaújvárosi Vasvári általános iskola úttörőcsapata és a seregé­­lyesi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet ta­nulói, fiataljai megkoszo­rúzták a seregélyesi Mün­­nich-szobrot, majd politi­kai vetélkedőn mérték össze tudásukat. Seregé­lyesen fogadalmat tettek az új KISZ-tagok, délután pedig ismerkedési tánc­délutánon találkozott az ünnepségen részt vevő öt­száz Fejér megyei fiatal a seregélyesi Münnich Mű­velődési Házban. (MTI) Budapesti képviselők a­z KGM-ben A budapesti képviselő­­csoport — dr. Vida Mik­lós vezetésével — hétfőn ellátogatott a Kohó- és Gépipari Minisztériumba. Az országgyűlés fővárosi tagjait dr. Horgos Gyula miniszter és Kiss Ernő miniszterhelyettes tájé­koztatta a gépipar hely­zetéről, fejlesztésének idő­szerű tennivalóiról. 3 A TELEVÍZIÓ ELŐTT Az elmúlt héten min­den a képernyőre került, ami izgalmas volt, ami érdekli az embereket. Jó meccset láthattunk és iz­galmas, érdekes közel-ke­leti riportokat, színvona­las filmeket, színházi köz­vetítést. Egyszóval, most olyan volt a műsor, hogy kívánnivalót aligha ha­gyott maga után. SZÍTS­ÉSZMÚZEUM Van-e nehezebb feladat a világon, mint egy szí­­í­ész életének, alkotó mun­kájának a reprodukálása a gyorsan múló évtizedek távlatából? Hiszen ennek a munkának a nagy része színpadon realizálódik es­téről estére, s ilyenfor­mán szinte lehetetlen a maga teljességében meg­mutatni néhány évtized távlatából. Dicséretes a szándék, hogy nemzeti színjátszásunk legna­gyobbjait egy sorozat ke­retén belül újból megis­mertessék, de a feladat roppant nehéz és egyre nehezebb lesz, ahogy visz­­szafelé mennek az alko­tók az időben. Rajnai Gá­borra csak a fiatalabb nemzedék nem emlékezik, nem olyan régen még ját­szott, mégis, színészegyé­niségéről jórészt kommersz filmek kopott kockái és a pályatársak visszaemléke­zései alapján, kell fogal­mat alkotni magunknak. A teljes portré megterem­tése nem sikerülhet, mert hiányzik a színház, a szí­nészi tehetség legnagyobb próbája. KI MIT TUD? KLUB Parázs vita zajlott a résztvevők között a klub megteremtésének céljáról és arról, hogy tulajdon­képpen miért is szervez­ték meg ezt a klubot. A vita nem jutott dűlő­re, és ez arról árulkodik, hogy a műsor készítői sem tudták pontosan, mit is akarnak ezzel a klub­­ba. Mert, minek most mutogatni azokat, akiket tehetségük és szorgalmuk ívelő pályával ajándéko­zott meg és gyakran ta­lálkozunk velük a képer­nyőn. Akik nem lettek művészek, vagy más pá­lyán érvényesülnek, vagy pedig az ORI közvetítésé­vel hakniznak, azokat meg miért? Az előbbieknek a munkájuk lenne az izgal­mas, az viszont az adott esetben nem érdekes, az utóbbiak pedig­­teljesen érdektelenek, legalábbis a tv-ben, mert éppen a tele­vízió ajándékoz meg min­ket, nézőket hétről hétre a színvonalas, értékes szó­rakoztatással Az ilyen jellegű műso­rok egyébként csak a hiú reményeket serkentik azokban, akik nem is olyan soká, erejük fogy­tán kisodródnak a show világából, és megkesered­ve néznek „polgári” pá­lyán kenyér után. Jobb volna tán nem áltatni őket. KORTÁRS ÉS BIZOT­­SÁGTEVŐ A 80 esztendős Komlós Aladárról láttunk portré­filmet csütörtök este, és ez nagy örömünkre szol­gált. A több mint ötven­­esztendős pályán végig­tekintve, ismét képet al­kothattunk magunknak irodalmunk eltelt évtize­deiről, mindent végig­­elemző kalauzunk, Kom­lós Aladár­­segítségével. A műsorvezető riporter, Po­­mogáts Béla jó beszélgető­­partnernek bizonyult, sze­rényen a háttérben ma­radva irányította a be­szélgetés menetét. Való­ban portréfilmet láttunk és a műsor készítőinek si­került elkerülniük a pro­tokollt. NYITOTT KÖNYV Egy csokornyit nyújtot­tak át péntek este Fehér Klára új kötetéből. Kel­lemes órát töltöttünk Fe­hér Klára írásainak társa­ságában, mert ezek a zsör­­tölődések, az élet fonák oldalait észrevevő írások tv-re termettek. Tréfál­kozva közölnek velünk megszívlelendő igazságo­kat, megadva nekünk azt az örömet, hogy úgy vél­jük, mi fedezzük fel eze­ket az igazságokat­ ­. Szebeni Géza NÉPSZAVA Baráti találkozó a budapesti népfrontszékházban­­ A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ün­nepségsorozatai kereté­ben a HNF budapesti székházában baráti talál­kozót rendeztek, amelyen megjelentek a Szovjet­unió nagykövetségének vezető beosztású munka­társai, a budapesti párt­os társadalmi szervezetek vezetői, üzemi szocialista brigádok képviselői és népfront-aktivisták. A baráti találkozón Ágay Karola és Szendrey- Karper László adtak rö­vid műsort. (MTI) Magyar—szovjet barátsági hét Győr-Sopron megyében Hétfőn magyar—szovjet barátsági hét kezdődött Győr-Sopron megyében. Az első nap eseményein részt vett Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsá­nak titkára is. A­ kora­délutáni órákban a győri Richards Finomposztó­gyárban munkásgyűlésen tartott élménybeszámolót a moszkvai béke világ­­kongresszusról. A barátsági hét kereté­ben minden nap külön­böző kulturális és politi­­kai eseményekre kerül sor a megye városaiban és falvaiban. Többek kö­zött két helyen is fellép a szovjet hadsereg köz­ponti ének és táncegyüt­tese. Nőküldöttség érkezett az NDK-ból Margare­tte Müllernek, az NDK-beli Szabad Né­met Szakszervezeti Szö­vetség (FDGB) titkárának vezetésével hétfőn nőpoli­tikai tanulmányi küldött­ség érkezett hazánkba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Duschek La­josáé, a SZOT titkára és Czerván Mártonna, a SZOT nőbizottságának ve­zetője fogadta, majd Gál László, a SZOT titkára adott általános tájékozta­tást a magyar szakszerve­zetek munkájáról, a dol­gozó nők érdekvédelmé­ről Könyv a Párizsi Kommünről Tanulmánykötetet je­lentetett meg az Akadé­miai Kiadó A Párizsi Kommün címmel. A könyvben olvasható ta­nulmányok a Magyar Tör­ténelmi Társulat, az MSZMP Politikai Főisko­lája és Párttörténeti Inté­zete, az MTA Történettu­dományi Intézete és az ELTE új- és legújabb kori egyetemes történeti tan­széke által 1971. március 17-én tartott tudományos ülésszakon elhangzott elő­adások alapján készültek. A tanulmányok szerzői a legújabb kutatások alapján elemzik, vizsgál­ják a Párizsi Kommün létrejöttének előzményeit, szerepét az önálló mun­káspártok kialakulásában, foglalkoznak különféle intézkedésekkel, valamint személy szerint néhány kommünárral is. Külön tanulmány szól például Frankel Leóról. Egyik írás a Párizsi Kom­­münnek a magyarországi munkásmozgalomra tett­ hatásával foglalkozik, egy másik arról számol be, hogyan­­szerepelt a kom­mün az egykorú magyar irodalomban. A kötetet néhány fény­kép, illetve dokumentum­­másolat egészíti ki. M. I Csokonai-emlékünnepségek Debrecenben Gazdag irodalmi prog­rammal készül Debrecen, nagy fiának, Csokonai Vitéz Mihály születésé­nek 200. évfordulójára. A Csokonai-emlékbizottság november 16-án Debre­cenben tartja ülését. Délelőtt emléktáblát avatnak a Csokonai Szín­ház falán, majd költők és írók tanácskoznak Csokonai költészetéről. A nap eseményeit a szín­házban sorra kerülő dísz­­ünnepség zárja. Novem­ber 17-én a költő nevét viselő intézmények veze­tői elemzik névadójuk munkásságát. Este a szín­ház bemutatja a költő két művét — a Karnyó­­nét és a Tempefőit. (MTI) A. Golovnya Budapesten A Filmművész Szövet­ség meghívására hétfőn Budapestre érkezett Hrva­­tolij Golovnya, a híres szovjet filmművész két­szeres Állami-díjas ope­ratőr, a némafilm kor­­szakának egyik legna­gyobb művésze, aki csak­nem valamennyi címjé­ben Pudovkinnal dolgo­zott együtt. Golovnya nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint Az anya című klasszikus mű, a Szentpétervár végnapjai és a Dzsingisz kán utóda. A Katona József Színház Szerelmetes barátaim A Katona József Szín­házban ezen a héten csak magyar mű van színpa­don. Színházaink jó ideje nem szorulnak ösztönzés­re az új magyar művek támogatása dolgában és ez nagyon jó. Annál kényelmetlenebb kritikusi feladat új ma­gyar műről megmondani, hogy sikerületlen. A Kende Sándor három éve megjelent regényéből ön­maga által dramatizált Szerelmetes barátaim cí­mű színdarab, sajnos, semmilyen vonatkozásban nem képvisel olyan szín­vonalat, amilyent üdvö­zölhetnénk a­ Nemzeti Színház kamaraszínházá­nak a színpadán. Az új magyar mű elsőbbsége, a tolerancia vele szemben, kötelessége színháznak és bírálónak egyaránt (a közönségnek nem — a közönségnek nincsenek, kötelességei!) —, ennek az elsőbbségnek és ennek az elnéző jóindulatnak is vannak azonban határai. Ez a mű mindenképpen túl van ezeken a határo­kon. A Szerelmetes barátaim képtelen színpadon olyan emberek­, olyan élethelyze­tet létrehozni, amelyet menetében és végkifejle­tében drámának nevez­hetnénk. Drámaiatlan ala­kok drámaiatlan helyze­teiből dráma nem kelet­kezhet. Csendes szomorú­ságot, „ó, de kár” sajnál­kozást esetleg érezhetünk jobbra való emberek gyengesége felett (ezt­ is csak akkor, ha nem ter­mészet- és színpadellenes helyzetekben találkozunk velük), ennek azonban semmi köze a drámai megrázkódtatáshoz. In­kább feszengtem a szín­ház nézőterén, semmint rokonszenvel és haraggal együtt élhettem volna a történés szereplőivel. Körülbelül nyomon kö­vethető, hogy hol történt a nagy hiba. Általában, a színházba menő közönség szempontjából, helytelen egybevetni regényt és dramatizált változatát — az elemzés érdekében itt elkerülhetetlen. A regény­eredeti gyengeségeit itt most nem érintem. A módszere mindenesetre a ki nem mondás, a mögé gondolás, a kipontozás, a zárójeles külön közlés stb. Ebből a színpadon túl­zsúfolt kimondás lett. A szereplők nemi párbeszé­deket folytatnak, hanem, javarészt elfogadhatatlan színpadi szituációkban, részben fennkölt, részben önmagukat túlságosan le­leplező tanulságokat mon­danak. A világnézetük­ről, az egyéniségükről, az idegállapotukról. Mintha ugyan a színpadon a ki nem mondás, a mögé ér­zés, a másról beszélés nem ugyanolyan fontos volna, mint más prózai műfajokban, ha ugyan nem fontosabb, mintha ugyan az életben a két­ségbeesett ember arról volna felismerhető, hogy reggeltől estig, folyton­­folyvást kétségbeesett, a gőgös arról, hogy ugyan­ilyen arányban gőgös, és így tovább. Ráadásul: a teljesen életképtelenek nem jobb sorsra érdemesek a saját szerencsétlen sorsuknál. A Tajgetoszon van a he­lyük, nem az új magyar drámában. A szenvelgés minden, csak nem drá­mai. Ugyan, mit érezzek drámainak egy kétgyer­mekes magyar orvosnő sorsán, aki nevetségesen (Olaszország felső tízez­reiben is nevetségesen) gőgös apósa, anyósa, egy­szerre zseniális és infan­tilis (?!) férjének tehe­tetlensége következtében tökéletesen here életfor­mára kárhoztatta önma­gát? 1970-ben. Persze, hogy öngyilkos lesz. Elné­zést a cinikus hozzáfű­­zésért, de előbb is meg­tehetné. Jobb sorsra itt a sok művészi erőfeszítés érde­mes, amely az előadás­ban benne érződik. Sem a rendező, sem segítőtár­sai, ide értve a kiváló színművészek sorát, igazi, átfűtött drámai helyzete­ket azonban nem hozhat­tak létre, ennek a leve­gőjét nem áraszthatták a színpadra és a nézőtérre, mert a mű erre lehetősé­get nem ad. Rajk András

Next