Népszava, 1976. május (104. évfolyam, 103–127. sz.)
1976-05-01 / 103. szám
1976. május 1. Zászlóátadási ünnepségek Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke pénteken átadta a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös zászlaját a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek dolgozóinak. A kitüntetést a munkások nevében Kislaki Béla, a vállalati pártbizottság titkára és Oroszlán János, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára vette át. A fűzfői Nitrokémia hazánk egyik legnagyobb vegyi üzeme. Az elmúlt öt esztendőben saját fejlesztéssel és a tartalékok feltárásával több mint kétszeresére növelte termelési értékét, a többtermelést kizárólag a termelékenység növelésével érték el, hiszen a tervidőszak idején 300-zal csökkent a Nitrokémia dolgozóinak száma, ugyanakkor az egy dolgozóra jutó társadalmi érték csaknem két és félszeresére emelkedett. A keresett növényvédő szerekből — amelyekből jelentős importra szorulunk — megháromszorozták a termelést. Több külföldi céggel kooperálva importot helyettesítő rovarölő szerek gyártását is megoldották. Tovább növelte a fűzfői Nitrokémia Sz olajadalékok gyártását. Új termékeket állított elő, amelyektől nagymértékben javul a motorolajok minősége, jelentősen fejlődött az üzem műanyaggyártása is. Kétszeresére emelkedett a nikecelltermelés, ugyanakkor 60 százalékkal több üvegszálas poliésztert állítottak elő a tervidőszak kezdetén. A hazai piac jobb ellátása mellett az elmúlt öt évben exporttevékenységét is fokozta a Nitrokémia. Az eredményekben nagy része volt a vállalat szocialista brigádjainak. Az összlétszám 68 százaléka a 233 szocialista brigádban dolgozik. Pénteken egész napos látogatásra Győrbe érkezett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendéget a megyei pártbizottságon Háry Béla első titkár fogadta, és tájékoztatta Győr- Sopron megye életéről, gazdasági helyzetéről. A Központi Bizottság titkára ezt követően a győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalathoz látogatott, ahol Czeller Béla igazgató adott tájékoztatót az üzem munkájáról. A látogatás következő állomása a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. Biszku Béla részt vett azon a munkásgyűlésen, amelyet a Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös zászlajának elnyerése alkalmából rendeztek, s átadta a díszes zászlót a gyár dolgozóinak. A magas elismerést jelentő zászlót a gyár több mint 20 000 dolgozója nevében Horváth Ede vezérigazgató vette át. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nemcsak az elmúlt évben, hanem a teljes IV. ötéves tervciklusban kiemelkedő munkasikereket ért el. A KGST-integráció keretében magas műszaki színvonalon oldotta meg a hátsó futóművek és a Diesel-motorok gyártását. A múlt évben megkezdte a nagy teljesítményű mezőgazdasági erőgépek, a Rába —Steiger traktorok sorozatgyártását. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös zászlajának elnyerésében döntő része volt annak is, hogy a gyár sikeresen folytatta tovább gyártmányszerkezetének már korábban megkezdett korszerűsítését, s jelenleg már olyan terméket gyárt, amelyek minden piacon gazdaságosan értékesíthetők. A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat dolgozóinak a MOM művelődési házban pénteken Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője adta át a Minisztertanács és a SZOT-elnökség vörös zászlaját. A vállalat kollektívájának nevében Horváth Ede vezérigazgató vette át a kitüntető zászlót. A külkereskedelmi vállalat export- és importforgalma a IV. ötéves tervidőszakban két és félszeresére nőtt, igaz, ehhez hozzájárult a vegyi nyersanyagok világpiaci árának emelkedése is, s ez értékben jelentősen növelte a behozatalt. Ugyanakkor a vállalat hatékony piaci és árpolitikája lehetővé tette, hogy csaknem azonos mértékben növeljék a hazai vegyi anyagok, félkész- és késztermékek exportját is. 1975-ben 25 tőkés cégnek kooperáció keretében exportált 3 millió dollár értékű árut, s a kooperációk körülbelül ugyanennyi devizamegtakarítást is eredményeztek. Pénteken Orosházán, a városi művelődési központban rendezték meg az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet ünnepi közgyűlését. Az eddig 11 alkalommal kitüntetett közös gazdaságnak az ünnepi közgyűlésen adta át múlt évi munkája elismeréseként a Minisztertanács vörös zászlóját Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A kitüntetést a termelőszövetkezet tagságának és dolgozóinak nevében Varga Mihály, az Üj Élet Tsz állami díjas elnöke vette át. Pénteken felavatták az ország tizedik házgyárát Kecskeméten. Dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár a házgyár avatóján adta át a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak a IV. ötéves terv időszakában elért kiemelkedő teljesítményért a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös zászlaját, a vállalat Kossuth műköves szocialista brigádjának pedig a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja cím elnyeréséről szóló oklevelet A Ataffijar Xvpköaiarsusttip Hirer hí Strigádja llóhi „specialisták” — Az, hogy valaki „vetőtraktoros", ma már rangot jelent a mezőgazdaságban. — Már egyre többször úgy is mondják: „vetőmester"... — Mert nem mindegy, hogyan csinálja az ember. Lehet rendesen, szépen, meg el is lehet fuserálni. És üzem ez a mi Bólyi Állami Gazdaságunk a javából, hanem abban azért mégsem gyár: amit itt elfuserálunk, azt csak egy év múlva lehet helyrehozni ... — Nem helyrehozni. Újrakezdeni. — Aztán az óriás táblákon ott virít ám egész évben a munkánk, egyre jobban, búzából, kukoricából, cukorrépából: ezt nézzék meg, ezt a Vörös Pali vezette! — Aztán az nem mindegy az embernek, milyen hangsúllyal mondják. Mert azt sokféle módon lehet mondani. ■. 1. A Bólyi AG Kossuth Lajos szocialista növénytermesztő komplex brigádjának tagjai közt jó néhány ..mester” van, akinek munkájára csak egyféle hangsúllyal lehet mondani: ezt nézzék meg! Ahogy egymás mondatait kiegészítve fogalmazhatják az önmaguk elé állított mérce lényegét, eszembe jut, milyen tisztelettel beszélt róluk a központban a fiatal versenyfelelős: — Úgy mondjuk: „spéci emberek”... Nagyon kell az ilyen mindenütt. Az egyik. Gálfy Zoltán, a cukorrépavetés specialistája. Pfeil Ferenc a búza- meg a kukoricavetésé. Bacesz József minden gépé a maga négy megszerzett szakmájával. Weber György, a brigád vezető: saját traktorostanfolyamunk egyik oktatója ... Sorolja a 17 „spéci ember” tulajdonságait. Morcosith a tőségükről, munkabírásukról, tudásukról beszél. S aztán, hogy a hozzá nem értő jobban értse, a géppel vetés mesterségét magyarázza, s eközben mond egy mondatot, mely benne marad a fülemben: — Mert nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ahhoz igazodik a többi... Az rakja le nekik a nyomjelzőket ... Csakugyan: soha, sehol nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ez a Kossuth brigád kezdeményezte a XI pártkongresszus és a 30. felszabadulási évforduló tiszteletére kibontakozott munkaversenyt a mezőgazdaságban. Az ő versenyfelhívásuk, járta körbe elsőnek azországot. S nemcsak a kezdeteknél jeleskedtek: egy év múlva munkájukkal kiérdemelték az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi oklevelét. — Alakulásuktól minden évben előbbre mentek. Minden évben magasabb mércét állítottak önmaguknak. Minden évben érdemesek voltak vagy bronz, vagy ezüst, vagy arany fokozatú szocialista címre, oklevélre. A Vállalat kiváló brigádja, majd a minisztériumi Szakmaágazat kiváló brigádja címet is elnyerték... És most az új, minisztertanácsi kitüntetést. 2. — Mióta dolgoznak együtt? — Tizenöt éve múlt. A tizenkettőből hét alapító tag még mindig ... Meg az általuk nevelt fiatalabbak. — Miért komplex brigád? — Amit a talajelőkészítéstől a betakarításig meg kell csinálni, azt ők ié megcsinálják. A Belyi Állami Gazdaság, a 22 ezer hektáros nagyüzem, ma kapja meg a Minisztertanácsnak és a SZOT elnökségének vörös zászlaját. Tavaly csaknem 800 millió termelési értéket, s több mint 170 millió nyereséget teremtett. Ilyen gazdaságban nem könnyű „elöl menni”, s elöl maradni még nehezebb. — A Kossuthosoknak tizenöt éve 110 és 125 százalék között mozog az éves teljesítményük. Néhány adat, „ízelítőként": Cukorrépából 566 mázsás hektáronkénti átlag, közönséges kukoricából mintegy 75 mázsás. A kerület, amelyben dolgoznak, IV. ötéves tervét kultúránként 106-tól 150 százalékra túlteljesítette, a 17 hólyi „specialista” munkája ennek gerincét adta. Felajánlottak 5 százalékos üzemanyag-megtakarítást, csatlakozva a takarékossági tervhez, s megtakarítottak csaknem 11 százalékot. A számok mögött felbukkannak a kemény, önfeláldozó, nagy tudású emberek. A mezőgazdaság új „mesterei”. — Úgy függ össze a mi munkánk, mint a kenyér, meg a kenyérhéj... Ha éjjel szántanak, reggel a gépkocsizó brigádtag viszi haza őket. Hol van már az, hogy biciklin mentünk ki éjfélkor váltani a Hofferokra?! Vörös Pál is fogalmazgatja Babesz József után azt a tanulságot: — Ilyen bonyolult munkát már csak együtt lehet csinálni. Mert az egység azt jelenti: összeadódik a szaktudás, több lesz, tizenhétszeres .. . így már nincs olyan, amit meg ne tudnánk csinálni. Pfeil József világéletében parasztgyerek volt. Ám a katonai idő előtt megpróbált mást is: Dunaújváros építői közt volt három évig. Aztán visszajött ide, az állami gazdaságba. Rakodó lett. Azt mondják a soványnak tűnő emberről, hogy egymaga cipelt betongerendát, mázsányi súlyt emelt. — Mindig elöl volt. Nem tudta nézni, ha valaki tehetetlenkedett. Gerincsérvet kapott. Akkor traktoros lett. Most már le kellett szállnia onnét is: ő az üzemanyagkiadó. Olyan diszpécserféle, ő irányítja a kiszállításokat, a földre induló tmk-kocsikat. — Fontos dolog. Hogy idejében odaérjen mindig. Hogy egy percet „ki ne maradjon” egy kombájn. Én ezzel vagyok benne a brigádmunkában. Egész vasárnap vezettek. Mert, mondják, mindennek ideje van: a hibrid kukorica nem tudja, mikor van vasárnap. — Aki meg szereti a dolgát, annak is mindegy. Még az is, hogy éjszaka van, vagy nappal... Babesz József a földet, a növényt, az állatot szereti, valami ősi ösztönnel. Úgy dicsekszik öt hónapos, mázsás süldőivel, kis szőlőjével, gyümölcsfáival, mintha ékszerek lennének. S mikor kérdem, hogy ez a nagygazdaság, ami egész más, ez is szeretnivaló-e, komolyan bólint. — Más a földművelés, igaz. De együtt élünk a nagygazdasággal, együtt is változunk. Az is változik, amit szeretünk . .. valahogy nőnie kell az embernek. Nőtt. Szakképzetlen mezőgazdasági munkásból négyszakmájú specialistává. S a többi tizenhat Kossuthos életútja is hasonló. Hogy is hangzott az a mondat? — Nem mindegy, hogy ki megy elöl. Ahhoz igazodik a többi. Az rakja le nekik a nyomjelzőket. .. Sztankay József NÉPSZAVA 3 Társadalmunk erőforrásai Néztem az ünnepi bemutatótémnára készülő fiatalokat a fővárosban, a Dózsa György úton. Próbálták a szép, szellemes gyakorlatot május 1-re. A sok kíváncsi ember között őgyelegtem és közben azon tűnődtem, hogy valami elmozdult nálunk, átmeneti helybenállásából. Valami elmozdult, amit nem kézzel fogható eszközökben, vagy szemmel látható tárgyakban fejezünk ki: belül, a fejekben és a lelkekben következett be az elmozdulás. Cselekvési cUy»t:j*n»tk Mi történt tulajdonképpen? SzA* sikerekkel büszkélkedő és nagy kínlódásokkal járó, több éves periódus maradt mögöttünk: az összekuszálódott tőkés világ, és belső életünk változásokat igénylő kérdéseire adott elvi és politikai válaszok elkészültek és ezek a válaszok figyelembe vették; a tömegek a konkrét cselekvést pontosabban szolgáló döntéseket kívánnak. Tavaly ezen a hullámhosszon és igény alapján elkészült az egész nemzet egységes cselekvési programja. ötéves és éves tervekben; gazdasági szabályozók módosításában; az irányító munka tökéletesítésében; a munka és a munkahely megbecsülésének kezdeti rendezésében (a szocializmusért nem elég pusztán lelkesedni, többet ér, ha tisztességesen dolgozunk érte) ; a földuzzadt adminisztráció ésszerű rendezésének előkészítésében; az életszínvonal töretlen, de valamivel mérsékeltebb fejlesztésében (ami rendkívüli sikernek számít, a fejlett tőkés országok stagnáló, visszaeső életkörülményeivel szemben, amely természetesen a bérből és fizetésből élőket sújtja), szociálpolitikánk folytatásában; végül is: a fejlett szocialista társadalom építésében jelölték meg tennivalóinkat. Hogy a mi népünkben milyen mélyen él a szocializmus, az nem az elmúlt hónapokban derült ki. Az viszont még láthatóbban kiderült, hogy a korábbi évek tajtékot-hullámot hordozó felszíne mögött ott van az igazi, rendet akaró, fegyelmet szerető, teremtő tömeg, a maga építkező indulatával, egészséges, tiszta szándékával és hatalmas alkotó erejével, amely a nyugalomnak és a reálérzéknek is a forrása. Mindenféle hozsannát mellőzve, mégis csak nagyszerű eseménysorozat zajlott le az elmúlt hónapokban. A vörös zászlót nyert vállalatok, kiváló üzemek és brigádok nagy száma a szocialista haza eredményes fejlődésének reprezentánsa Még a tájékozottabbakat is meglepte a fiatalok kommunista szombatja-vasárnapja. A lapok közleményei, a televízió villanásnyi képei jóformán csak jelezték azt az erőteljes országos akciót, amely szociális célokra csaknem kétmilliárdot ..adott”. Ez a „rebellis” föllépés a valódi szellemi és lelki igénye a szocialista haza fiatalságának és a velük tartó idősebbeknek. Az állami gazdaságok igazgatói és a gazdaságok munkásai, a termelőszövetkezetek elnökei és a tsz-ek tagjai — szerte az országban — azon ügyködnek, hogy húsellátásunk minél rövidebb idő alatt feljavuljon. Ez a törekvés nálunk, egész népünk számára természetes. A változások minős*«*«* A mi igazi és valóságos erőforrásunk a társadalmat alkotó milliókban van. Sajnos, nem elég pontos ezeknek a nagy hatású erőforrásoknak a nyomon követése és igénybevétele. Gondoljuk el azt a nagy értelmi és érzelmi változást, amely az utóbbi évtizedben bekövetkezett. A magyar nép a világból — a világ eseményeiből — ebben a tíz évben többet megismert, mint azelőtt ötven esztendő alatt. S ennek a széles körű ismeretnek a birtokában, a szocialista hazáját is jobban és pontosabban el tudja helyezni az emberiség tengerében. Ebben alapvető szerepet játszik a két évtizede tartó stabil politika, amelyre lehet építeni. Mert ez hozta magával földhözragadtságunk megszüntetését s azt az anyagi, szellemi fölemelkedést, amelyben már ma élhetünk. A szellemi, értelmi változásoknak egész rendszerével van dolgunk. Nem bántó szándékkal idézem azt a kort, amikor végig „hőbörögtük” széltébenhosszában a hazát, hogy innen mindent kiszállítanak, exportálnak, azért nincsen ez, vagy az. ..Ne vigyék ki — azért termeltük, hogy föléljük”. Most meg vállalataink százaiban azért megy a „hajtás”, hogy — a hazai szükségletek ellátásának csorbítása nélkül — minél többet vigyünk ki, exportáltunk, mert másképpen nem élünk meg, s mert az export növelése hozzájárul hazai igényeink jobb kielégítéséhez is. Ez nem csupán vezetői fölfogás és megnyilatkozás, hanem a tömegméretű értelem jelentkezése. Másfél évtizede, ha a KGST-ről esett szó, nem volt ritkas az értetlen megjegyzés. Ma ugyanaz a közvélemény azon meditál, hogyan haladhatna gyorsabban előre a szocialista országok közötti szakosítás, a kooperáció, hogyan lehetne még szélesebb körűvé tenni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való sokoldalú gazdasági együttműködést. Emlékszem, milyen naiv illúziók éltek emberek százezreiben; a fényes Nyugat, mint valami gyönyörű álomkép, lebegve tükröződött a felekben és lelkekben. Elég széles körű véleménygyűjtés birtokában állítom: népünk nagy többsége pontosan ismeri a nyugati világot. Illúziók nélkül, igen reálisan ismeri. Elsősorban nem is a televízió, a nagyméretű turistaforgalom, a meglevő krónikus tőkésválság ismerete hozta a realitások iránti fogékonyság megerősödését, hanem a szocializmus gazdasági, társadalmi, politikai fölvirágzása. Miért van ilyen nagy erejű tömeghatása azoknak a rendet, fegyelmet, pontos munkát kívánó kormányintézkedéseknek, amelyek az esztendő indulását követték? Azért, mert az illúzióktól mentesebb tömegek realizmusára apellál, hogy a mi hazánk nem volt és soha nem lesz „dínomdánom” ország. A szocializmus sohasem hoz magával „könynyű életet”, az ennél többre hivatott, szép, tartalmas és értelmes munkáséletet biztosít. Itt is jelentkezik az a fölismerés — tömegméretekben jelentkezik —, hogy szocialista nemzeti létünkért és jövőnkért sokkal nagyobb erővel, szervezettséggel és tudással kell dolgoznunk. A mi népünk nagyon mélyről indult, rossz gazdasági közegből építettük föl azt, amire — igen mértéktartóan és okkal mértéktartóan — büszkék vagyunk. De az életben nincsen megállás. Aki az emberiség nagy gyalogló pályáján megáll, vagy csak lelassul —, menthetetlenül elmarad. Milliók érzik — ha pontosan nem is tudják kifejezni —, hogy az előbbrejutásért folyó nagy birkózás éveiben élünk, amelyben nem könynyű, de szép az élet. Ezért van ilyen erős hatása a centrális intézkedéseknek. Mai igények kielégítése Szerintem a mi proletárdiktatúránk, s a dolgozó népünk nagy tömegének akarata, szándéka, felelőssége erőteljesen egybeötvöződött az elvégzendőket jelölő konkrét kormányzati döntésekben is. Abban is biztos vagyok, hogy majd e tevékenységünk kibontakozó hatása tovább erősíti azt a tömegtudatot, amely a valódi társadalmi erőforrásunkat adja. Ezekben az együttes lépésekben — amelyek eszménk, céljaink megvalósulását hordozzák magukban —, háttérbe szorul minden regresszív gondolat, indulat, kicsinyes acsarkodás. A mondvacsinált ,szellemi termékeknek” nem lesz ázsiója, mellőzi őket a nemzeti sorskérdések mély vonulatán munkálkodó nép. A közfigyelem az ország előbbrejutásával összefüggő valódi dolgainkkal foglalkozik. A rendezett, fegyelmezett, nagy erőfeszítést kívánó, munka jobban saját maga felé fordítja művészeti életünket, irodalmunkat is. Sokkal inkább „érdekes” téma lesz e nagy nemzeti összefogás eredménye, s benne az ember — mint a korábbi években volt. Meggyőződésem, hogy nem valamiféle provinciális befelé figyelés térhódítására kerül sor, hanem az emberi értelem és küzdelem egyetemesebb érvényű ábrázolására. Nem valami merőben új dolog elkezdéséről van szó, hanem a szocialista építés mai igényeinek kielégítéséről, amely bizony sok új vonást tartalmaz, s egyidejűleg megoldási szándékkal lép föl olyan társadalmi, gazdasági kérdésekben, amelyek évek óta napirenden szerepelnek. Ez az igényes munka voltaképpen nem ebben az esztendőben kezdődött, már a múlt évben sok eleme napirendre került, és a rendezés irányába ható elképzelések és végül döntések is kialakultak. De a párt XI. kongresszusa által megindított fejlődési folyamatoknak a teljesebb kibontakozása erre az évre esik. S ezért jelentkezik az a hatás, mint hogy ha valami új kezdetéről lenne szó. A mi igazi és valóságos erőforrásunk a szocializmust építő tömegek millióiban van. S nem árt néha ezt az erőforrást — ha vázlatosan is — önmagunk számára fölmutatni. SIKLÓS JÁNOS