Népszava, 1976. augusztus (104. évfolyam, 181–205. sz.)
1976-08-07 / 186. szám
Nemes Dezső az V. kerületben Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora pénteken látogatást tett az V. kerületben. A látogatásra elkísérte Király Andrásáé, a budapesti pártbizottság titkára. A vendégeket dr. Kurucz Imre első titkár, dr. Bernáth István tanácselnök és más vezető személyiségek tájékoztatták a kerületi pártmozgalom helyzetéről, a kerület munkásságának, lakosságának életéről. Ezután üzemlátogatás következett: az Akadémiai Nyomdában dr. Sémát György, az Akadémiai Kiadó és Nyomda igazgatója, valamint a nyomda és a kiadóvállalat politikai vezetői kalauzolták a vendégeket, a program befejezéseként Nemes Dezső a Nehézipari Minisztériumban pártaktívát tartott a kerületi pártszervezetek titkárai, aktivistái részére. 1976. augusztus 7. Algériai ifjúsági küldöttség látogatása hazánkban A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának meghívására az Algériai Nemzeti Ifjúsági Szövetség delegációja Mohamed Bourzam főtitkár vezetésével augusztus 4—6 között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon. A delegációt fogadta dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és dr. Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője. Az algériai ifjúsági küldöttség megbeszéléseket folytatott a KISZ KB delegációjával, amelyet Borbély Gábor, a KB titkára vezetett. A két küldöttség kölcsönösen tájékoztatta egymást a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Algériai Nemzeti Ifjúsági Szövetség tevékenységéről, a két ország helyzetéről, a magyar és algériai nép építőmunkájának sikereiről. A tárgyalások során áttekintették és megvitatták a két szervezet közötti együttműködés kialakításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdéseket és elhatározták, hogy közösen munkálkodnak szervezeteik, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátságának és szolidaritásának erősítésén. Kapcsolataik elmélyítése és rendszeresebbé tétele érdekében két évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá. (MTI / Győri lakásépítkezés Győrött az első lakók 1969-ben költöztek be az Ady Endre lakótelep lakásaiba. A tervezett 6500 lakás már megépült. A lakónegyed építése azonban még nem fejeződött be, mert az építkezést ■újabb ütemekkel toldották meg. Jelenleg az ötödik és a hatodik ütem terveinek megvalósításán dolgoznak az építők. Négy utca kereszteződésénél teret alakítanak ki, amelyet magas házak öveznek. Itt helyet kapnak a különböző közintézmények, 1000 négyzetméter alapterületű ABCáruház, eszpresszó, vásárcsarnok és postaműszaki épület. ről”, akik még csupán a házaspár álmaiban, szavaiban élve — megkönynyítik az otthonteremtést jó néhány fiatal ember számára ... — Lakás gyerekek? ... így is lehet nevezni őket. Igaz, mi még „adósok” vagyunk velük, de talán nem hangzik túl szentimentálisnak, ha azt mondom: már benne van a szívünkben, a gondolatainkban az a két gyerek, akire — ha úgy tetszik — „szerződést’’ kötöttünk. S őszintén: nem kizárólag a pénz, s az olcsóbb lakás miatt írtuk alá annak idején, úgy két éve, a papírt. Házasságkötésünk óta — van annak több mint hat éve — férjemmel a nagymamám rákoskeresztúri házában laktunk. Nagy szeretetben ugyan, de mégsem magunkban, ahogyan azt egy fiatal pár szeretné. S méghozzá nedves, egészségtelen lakásban, ahol örökösen valami betegség támadt rám. Amikor a mátyásföldi centenáriumi lakótelepen lehetőség kínálkozott önálló lakásra, töprengtünk: lesz-e elég pénzünk? Volt egy kocsink, eladtuk. Befizettünk csaknem 13 ezer forintot, a lakásszövetkezeti tagság díjával együtt. Aztán 1974 novemberében újabb negyvenezret öszszekavartuk. A beköltözésnél újabb hatezer forintot. Harmincévi törlesztésre kaptunk 150 ezret. És — vállaltunk két gyereket! — És várjuk őket! Örökös reménységben. Kezdem kiheverni a szép új lakásban a bajaimat. Az orvos biztat: még egy kis kezelés és lesz gyerek! És minket csak ez az egy érdekel. Ha lehet, hármat is szülök. Az utcán nézem a terhes nőket. A babakocsikat, amelyekben alszik vagy rúgkapál, cumizik vagy sírdogál egy-egy kisbaba ... A szálloda halljában, a tompított fények között hazai, külföldi vendégek üldögélnek. Vajon ki látja azt a meleg, wattokban nem mérhető sugárzást, amely a fiatalaszszony szívéből, szavából árad szét, s melynek világában már ott látni haloványan, édesen a „szerződésben”, de lélekben is válalt gyermekeket? . .. Molnár Ferencné, a Beloiannisz Gyár híradásipari technikusa már két gyerek édesanyja. Kati még albérletben (de már „szerződésben") született. Anikó pedig az új lakásban. — A férjem karosszérialakatos, a BKV trolibusz-üzemegységében. Az NDK-ban ismerkedtünk össze (én a berlini nyomdában dolgoztam, ő az IFA autógyárban) író-olvasó találkozón. Megszerettük egymást, összeházasodtunk. Persze — albérletre! Igaz, rokoni albérlet volt mindegyik, ahol laktunk, de azért mégis az önálló otthon az igazi. Hogy jött össze ehhez a pénz? Az NDK-ban gyűjtöttünk közösen húszezret. Itthon a BHG-tól kaptam tizet, egyévi törlesztésre. Szüleink is hozzátettek valamit. Vállaltuk a két gyereket. S kaptuk persze az OTP-kölcsönt, ami 2006-ban jár majd le. De furcsa is kimondani ezt a kétezret. Hiszen mind a két kislány olyan picike még. Elgondolom, mit hoznak a következő esztendők? Milyen lesz az életük? A felnőttkoruk? — Egy biztos: nekem és a férjemnek ők ketten ez a két kis csipogó, nevető, síró gyerek, nem a lakásért születtek. Születtek, mert — akartuk, mert nélkülük ez az egész összkomfort — ha sokban is van, ha 2500 forint kiadás is havonta — fél garast nem érne! Ha nagyon nyersen fogalmaznánk: a gyerekek megspóroltak a lakás árából hatvanezret. Néha eltöprengtem: ez lenne a megoldás, hogy egy fiatal házaspár aránylag hamar, kevesebb költséggel jusson hozzá otthonának megteremtéséhez? Annak, aki amúgy is szeretne gyermeket (márpedig egy egészséges, szerelemből született házasságban a gyermekvágyás természetes!) — bizonyosan nagyon jó. Végzetes hiba a szerződéskötés, a vállalkozás ott, ahol csak a lakás kedvéért ígérnek új életet a világra. A Centenárium-lakótelepen, az ifjú családok otthonteremtő világában, amelyben rendre-sorra gyökeret eresztettek — még ma is újra és újra átélve a saját birodalom a villogó névtábla örömét — úgy tűnik, nem törlesztésül születnek gyerekek. Molnárék, Kovács Miklósék, Sudár Attildék — s még hosszú listáját sorolhatnám a lakástulajdonosoknak — boldog szülők, akiknek eszük ágában sincs „lakásgyerekként” számon tartani a mosolygó, tipegő babát. Ij gondolkozni a lakáshoz jutó házaspárok között aránylag kis létszámú, ha úgy tetszik szerencsés, lakásszövetkezeti kategórián mégsem árt. Vannak néhányan, akik gyors házasságot kötve, rövid ismeretség után írják alá a nagy lehetőséggel kecsegtető papirost Akik tán végig sem gondolták, mi az: két gyereket a világra hozni, felnevelni. Vagy akik tán akarják a gyereket, de mielőtt megszületne, vagy éppen születése után jönnek rá nem illenek egymáshoz, nem tudják leélni egymás mellett az életüket. (A lakótelepen is akad fiatalasszony, aki férjével együtt vágott bele a lakásvásárlásba, de az új otthonba elvált asszonyként költözött be.) A saját otthon vágya jogos, emberi óhaj. Azon a számlán azonban, amelyre rákerül az OTP- törlesztés, a rezsi, a hétköznapok apró-cseprő kiadása, egyik legfontosabb „tétel” a harmonikus házastársi kapcsolat. S ha ez megvan , jöhet a gyerek is. Bíró Teréz lk(f«ÉLET Jamaica nemzeti ünnepe alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Michael Manley miniszterelnöknek. Megnyílt a Népek Barátsága nemzetközi nyári egyetem második „szemesztere” Pécsett A XVIII. Népek Barátsága nemzetközi nyári egyetem második ,,szemeszterét” nyitották meg pénteken Pécsett. A TIT nyári egyetemei közül a pécsi az egyetlen kifejezetten politikai jellegű. Nincs meghatározott szakmai profilja, hanem — nevének megfelelően — elsődlegesen a békét és a barátságot, a népek közötti egyetértést szolgálja. E tevékenységért az Országos Béketanács elnöksége tavaly békekitüntetést adományozott az 1958 óta működő pécsi universitasnak.* A Népek Barátsága nyári egyetem a legnepesebbek közé tartozik Magyarországon. Az idén is 41 fi vendéget fogadtak Pécsett tizenegy európai és tengeren túli országból: Algériából. Bulgáriából. Csehszlovákiából, az Egyesült Államokból. Finnországból. Jugoszláviából. Lengyel orszá®bóV Magyarországról a Német Demokratikus Köztársaságból, a Németszövetségi Köztársaságból és Olaszországból..“sokan közülük nagy érdeklődést tanúsítanak nyelvünk iránt, ezért ..kétszáz szó magyarul” címmel kis nyelvtanfolyamot szerveztek számukra a nyári egyetem keretében. (MTI) Végső búcsú Tokár Pétertől Péntek délelőtt a Farkasréti temetőben mély részvéttel búcsúztatták Tokár Pétert (Bényei Gézát), az Újítók Lapja főszerkesztőjét, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosát, aki 63 éves korában hunyt el. A hamvasztás előtti búcsúztatáson a Lapkiadó Vállalat pártszervezete, a vállalat vezetősége, a VII. kerületi pártbizottság, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület nevében Perlai Rezső, a Szovjetunió és a Lányok Asszonyok folyóirat főszerkesztő-helyettese, a pártalapszervezet képviseletében Tóth Gábor, a Szövetkezet című lap főszerkesztője méltatta Tokár Péter életútját. NÉPSZAVA Szeptember 18—26. képzőművészeti világhét Az ember és művészeti környezete jegyében rendezik meg az idén szeptember 18. és 26. között immáron második alkalommal a képzőművészeti világhetet. A magyarországi eseménysorozat központi megnyitóját szeptember 18-án délután Szentendrén tartják, Kiss István szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitja meg itt az országos rajzkiállítást. A központi rendezvények kiemelkedő eseményének ígérkezik a Nemzeti Galériában szeptember 24-én megnyíló textilgrafikai kiállítás. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatói a Rákóczi-pályázat anyagát mutatják be a II. kerületi tanács Marczibányi téri művelődési központjában, az Iparművészeti Főiskola hallgatóinak diplomamunkáiból a FIM bemutatótermében, a Magyar Képzőművészek Szövetsége textiltervezőinek munkáiból pedig Kőbányán nyílik kiállítás. Nagy érdeklődésre tarthat számot a komlói zenei általános iskola növendékeinek bemutatója a Józsefvárosi Kiállítóteremben; a zene és a képzőművészet kapcsolatairól Kurtág György zeneszerző és Lantos Ferenc festőművész tart előadást. A Műcsarnokban szeptemberben Varga Imre, illetve Veszprémi Imre szobrászművészek, Perez János ötvösművész munkáiban és a bolgár képzőművészeti kiállítás anyagában gyönyörködhetnek a látogatók. Szeptember 22-én nyílik meg a BNV területén a Műcsarnok és a Hungexpo közös rendezésében a szobor- és kerámiaplasztikai szabadtéri tárlat. Szombathelyen augusztus 7-től szeptember 26-ig látható a IV. fal- és tértextil-biennálé, Pécsett pedig szeptember 22-én nyílik az V. országos kisplasztikai biennálé. A képzőművészeti világhét alkalmából nyitja meg kapuit Kecskeméten a Naiv Művészek Múzeuma, Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban Kisfaludy Stróbl Zsigmond állandó kiállítása nyílik. Különleges bemutató színhelye lesz Kaposvár, ahol a Somogy megyei Tanács a képzőművészeti világhét idejére a Magyar Képzőművészek Szövetsége rendelkezésére bocsátott három különböző méretű lakótelepi lakást. A lakásokat a szövetség belsőépítészei a lakótelepi viszonyoknak — véleményük szerint — legmegfelelőbben, legideálisabban rendezik be. A különleges kiállítást Afisca Sándor belsőépítész, a szövetség főtitkára szeptember 18-án nyitja meg. A Magyar Képzőművészek Szövetsége szervezetei a főváros kerületeiben és a vidéki településeken rendkívül sokoldalúan, nagy fantáziával törekednek a világhét alapgondolatának megvalósítására. A kiállítások mellett sok helyen képzőművészeti előadásokat, vitaesteket, vetélkedőket tartanak. A világhéten ingyenesek lesznek a képző- és iparművészeti múzeumok, és az egyéb, e hétre rendezet budapesti és vidéki kiállítások. A TIT tárlatvezetésekkel, a MOKÉP képzőművészeti kisfilmek vetítésével járul hozzá a program gazdagításához. A könyvesboltokban ünnepi kirakatok, a könyvtárakban képzőművészeti könyvkiállítások készülnek. A hétre számos kiadányt jelentetnek meg a képzőművészeti kiadók. Megkésett kibontakozás a komáromi néma üzemekben Az olajiparban 8—10 esztendő is eltelik, míg igazi szakmunkássá lesz az ember. Olyanná, mint mondjuk itt Szőnyben Schmelcz János, aki több mint három évtizede dolgozik a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál. Három évtized tapasztalatait három szakmunkás bizonyítványa erősíti: vegyipari szakmunkás, lakatos és vegyipari gépész. A legjobb műszakvezet— Nem játszhatunk felelőtlenül az emberek életével — vallja Talmácsi Ferenc, a Komáromi Kőolajipari Vállalat igazgatója. — A benzinreformáló berendezéseit egy holland cég szállította, tízéves garanciával. Az idő eltelt. Mi megvizsgáltuk az üzemet. Külső, egyetemi szakértői vizsgálatot is kértünk, s a megállapítás az volt: nem mehet tovább. A benzinreformáló leállítása maga után vonta két fiatalabb, műszakilag még kifogástalan állapotú, de az előbbivel szoros egységet alkotó üzemrész: a gázolaj-kénmentesítő és a kénelőállító termelésének beszüntetését is. Az almásfüzitői gyáregységben ugyancsak balesetveszély miatt kellett leállítani a paraffinüzemet, amely Közép-Európában egyedül tudott élelmiszeripari tisztaságú paraffint előállítani. Svájci, svéd és NSZK-beli cégek is vásároltak innen azelőtt. — Az élelmiszeripari paraffin világpiaci ára azóta négyszeresére emelkedett — mondja Lehotzky Csaba, a VSZB — Most már jó, hogy bontjuk a reformálót — mondja Schmelcz János. — Végre történik valami. De igazán akkor lesz jó, ha majd szerelhetjük az újat. Nagyon lesújtott bennünket a leállás. Már régen arra számítottunk, hogy idejében meglesz a rekonstrukció, nyolc hónap vagy egy év alatt feltek, a legjobb táblakezelők egyikének tartották még nem is olyan régen. Most a karbantartóknál dolgozik. Egykori társai közül többen a Budapestről letelepített kenőzsírüzemben, mások a vállalat többi üzemrészeiben találtak munkát. A jól képzett szakmunkások — sokan közülük technikusok — nemegyszer árkot ásnak, hordókat gurítanak, szervező titkára. — Majdnem sírtam, amikor láttam, hogy szétbontják az üzemet. — A következő években a műszaki elhasználódás miatt újabb üzemeket, két atmoszférikus és két vákuumdesztillálót kell leállítanunk — teszi hozzá az igazgató. — Ezek pótlására az V. ötéves tervben rekonstrukciót hajtunk végre, egy 1,4 millió tonnás atmoszférikus és egy 700 ezer tonnás vákuumüzemet hozunk létre. Sor kerül a benzinreformáló rekonstrukciójára is. Végre megköthették a szerződést a hollandokkal, és a berendezések kicserélése után, valamikor 1977 második felében újra megkezdődhet Szőnyben a nagy oktánszámú szuperbenzinek előállítása. Ami a paraffinüzemet illeti: a szovjet partnerek már jó négy esztendeje ideszállították a megrendelt berendezéseket. De — több mint harmincmillió forintos értékben — még most is ponyva alatt várják jobb sorsukat, újítják az egészet, és termelhetünk tovább. Sajnos, nem így történt. A komáromiak már évekkel ezelőtt jelezték az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, hogy időszerű lenne a rekonstrukció. Mégsem történt semmi. Az OKGT-nek nem volt rá pénze. A szakszervezet és a vállalat vezetői egyetértettek: a munkásokat nem érheti kár. Meg kellett tartani az embereket és hitet önteni beléjük: szükség van rájuk, mert egyszer újra indul az üzem. A leállított üzemrészek munkásai számára — bármely posztra kerültek is átmenetileg — biztosították korábbi keresetüket. Mindenkivel személyesen beszéltek. És elérték, hogy a többség maradt. Komáromban ma, különösen, hogy látják a kezdődő kibontakozást, nincs már rossz hangulat. Az emberek fegyelmezetten tudomásul vették, hogy most ilyen körülmények között kell helytállniuk — állapítja meg az igazgató. — Igyekeztünk hasznos és lehetőleg a képzettségükkel is arányban álló feladatokat bízni rájuk. — Persze, ha igazi olajipari munkát végeznének, az évi 3 millió forintot is elérné az egy főre jutó termelés — jegyzi meg Lehotzky Csaba. — A komáromi vállalatnál kialakult helyzetért feltétlenül felelősség ter— Nem olyan egyszerű ez — magyarázza Vörös László, az OKGT beruházási főosztályvezetője, s hosszan sorolja, mi mindent kellett a trösztnek saját fejlesztési alapjából megvalósítania. — A komáromiak egyébként öngólt lőttek, amikor megkérték a szakértői véleményt. Mi úgy ítéltük meg, hogy a szőnyi reformáló elmehet még egy darabig. — Tehát nem volt megalapozott a szakértői vélemény? — Ezt csak akkor tudnánk eldönteni, ha tovább ment volna az üzem. — És ha felrobban? Erre már Vörös László is csak annyit felelhet: — A szakértői vélemény kézhezvétele után a tröszt vezetése sem tehetett más: elrendelte az üzem leállítását. Az állami nagyberuházások és a célcsoportos beruházások mellett a tröszt saját beruházásainak összege a IV. ötéves terv időszakában a tervelteli a trösztöt — hangsúlyozza dr. Kiss Mihály, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének osztályvezetője. — Nemcsak a vállalat, hanem a mi munkavédelmi felügyelőnk is többször felhívta a figyelmet, hogy el kell kezdeni a rekonstrukciót. Amit most tesznek, azt már az előző tervidőszakban meg kellett volna csinálni, mert az OKGT jó eredményeket ért el, és a tervezettnél több fejlesztési alapja volt. Hasonlóan vélekedik Bencsik István, az OKGT vegyipari szakszervezeti trösztbizottságának titkára is. A Komáromi Kőolajipari Vállalat a tröszt egyik vállalata, és a fejlesztési alapokat a központ vonja össze. Az állami és a célcsoportos beruházások összegéhez természetesen nem lehet hozzányúlni, de a saját fejlesztési alapból úgy kell megvalósítani a beruházásokat, hogy az üzemek szinttartása is biztosított legyen. tett 8 milliárd helyett több mint 10 milliárd forint volt. A szőnyi reformáló rekonstrukciója körülbelül 150 millió forintba kerül, tehát az előbbi összegnek alig másfél százaléka. Szóval, átgondoltabb tröszti beruházási politikával alighanem elő lehetett volna teremteni ezt a 150 milliót. Mert hiába születnek egyremásra az impozáns létesítmények, ha közben a meglevők némelyike tönkremegy. Komáromban már — magas szintű párt-, szakszervezeti és állami szervek közbelépése után — látszik a kibontakozás. De ha az illetékesek nem vonják le a tanulságot, holnap talán Százhalombattán, holnapután megint másutt adódhatnak elő hasonló gondok. Ezeket csak átgondolt, takarékos, az összes szempontot mérlegelő beruházási politikával lehet megelőzni. Mert a huszonötödik órában biztosan többe kerül. Franck Tibor Nem mehetett tovább A munkásokat nem érheti kár Levonni a tanulságot