Népszava, 1977. március (105. évfolyam, 50-76. sz.)

1977-03-01 / 50. szám

197­7. március 1. MÉRET Kerek egy esztendeje vezették be a konfekció­­iparban az új mérettáblá­zatot, akkor kezdték el más méretezés szerint gyártani a felsőruhákat. A korszerűsítésre több okból is szükség volt. A régi méretek elavultak, hiszen az emberek, főként a fiatalok testalkata sokat változott. Míg régen csu­pán testmagasság szerint változtak a ruhák méretei, most figyelembe veszik a csínó-, a derék- és a mell­­bőséget is, ezeket a ma- Több az — Az új méretek műsza­kilag nem minden tekin­tetb­en megfelelőek. Ezt bizonyítja, hogy igazító szabóságunknak jóval több dolga akad, mint azelőtt. A kabátokat könnyebben el tudjuk adni, de az öl­tönyöknél gyakori gond, hogy vagy a zakó, vagy a nadrág jó a vevőre, a má­sik darab nem. Bizonyos alacsony fér­fi méretek tel­jesen hiányoznak. Lehet, hogy a mérettáb­lázat kialakításakor nem jártak el kellő gondosság­gal? — Több tízezer mérést végeztünk az ország kü­lönböző tájain, amely minden korosztályt érin­tett — tájékoztat Vas Sándor, a Magyar Divat­intézet igazgatója. — Az adatokat számítógépen dolgoztuk fel, az eredmé­nyek alapján próbaöltöz­­tetéseket is végeztünk. Én a táblázat egészét jó­nak tartom, a kezdetben észlelt kisebb hibákat már kijavítottuk. — Mivel magyarázza akkor a vevők panaszait, az eladók rossz tapaszta­latait? — Mi alapméreteket rögzítettünk, ehhez azon­ban a fazon jellegétől függően úgynevezett ké­nyelmi bőséget esetenként hozzá kell adni, ez utób­bit a gyárak nem megfe­lelően alakították ki. Emellett az újtól sokan húzódoznak, a kereskede­lem idősebb dolgozói pél­dául nem tanulják meg a mai mérettáblázatot. — Hol, hogyan végez­ték a próbaméréseket? — Nyáron például az egész stáb lement a Bala­tonhoz, és a strandolókat kérték fel, akik 90 száza­lékban megengedték, hogy helyben, fürdőruhában megmérjék magasságukat, derék­, csípő és mellbő­ségüket. Kérdés, hogy a strando­­lók, és közülük is az ön­ként vállalkozók jól rep­rezentálják-e a lakosság testméretének arányait. Szerencsére nemcsak az ő adataikból általánosí­tottak. Hol fér el? A Május 1. Ruhagyár igazgató főmérnöke, Fe­kete László az ipar gond­jairól beszél: — Az átállás igen nehéz volt és sok többletmun­kával járt. A szerkesztés, a szériázás, a sablonozás most is több, mint régen. A férfi, női, kamasz, bak­fis, fiú és lány méreteket összesítve azelőtt 114, most 163 méretet kell ké­szítenünk. A Május 1 tehát 163 méretben készít kabátot — legalábbis elméletben. Mert hol van az ország­ban akkora szaküzlet vagy áruházi osztály, ahol ilyen méretválasztékban elfér az áru? Hol lehet egyetlen kabátból ennyi méretet tartani, bemutat­ni, és mellette még más alapanyagokból, más szí­nekben, fazonokban egyéb kabátokat? És hasonló választékban öltönyt, ru­hát, kosztümöt, szoknyát, pantallót?! — Nálunk természete­sen nem — mondja Szir­tes Zoltán, a Fővárosi Ma­gassággal kombinálva nőtt a méretválaszték. Azaz, többen találnak al­katuknak megfelelő kész­ruhát. Legalábbis elméletben A gyakorlatban a vásár­lók, az elárusítók, az ipari és a kereskedelmi szak­emberek véleménye sze­rint nem minden úgy ala­kult, amint remélték. Az egyik legnagyobb szaküz­let, a Royal férfiruha­­ház igazgatója, Boros Ti­bor mondja: igazítás házait Bolt Vállalat igaz­gatója. " A nagyobb mé­retválasztékot úgy pró­báljuk elhelyezni, hogy az eddiginél is jobban szako­sítjuk az üzleteket, de így sem tudunk minden mé­retből rendelni, minden testalkatúnak megfelelő választékot kínálni. Másik gondunk, hogy a többféle áruhoz több forgóeszköz, pénz kellene, amivel szin­tén nem rendelkezünk. Szerintem a fejlettebb or­szágokban kellene tanul­mányozni, hogyan rendel­nek ott a sokféle méret­ből az ipartól. — Eladóik már meg­barátkoztak az új mére­tekkel? — Mérőszalaggal, ma­gasságmérővel dolgoznak. Ránézésre még nem tud­ják megállapítani, kinek hányas ruha kell. Ezt pedig egy év alatt már meg lehetett volna tanulni. Sőt, több és jobb propagandával, tájékozta­tó tevékenységgel azt is el kellene érni, hogy a vá­sárlók is tudják — mint a cipő-, vagy az ingmé­retüket —, hányas konfek­ciót viselnek. Megnehe­zíti ennek elsajátítását, hogy a címkéken a test­­magasságot centiméterek­ben tüntetik fel, ezzel szemben a csípő-, derék-, illetve mellbőséget a lai­kus számára érthetetlen számmal. Ez a szám a centiméterekben szüksé­ges bőség — fele. Hogy miért? Erre csupán a Ma­gyar Divat Intézet igaz­gatójától kaptunk választ: „ez nemzetközi szakmai szokás”. Akár nemzetközi, akár nem — eligazodá­sunkat biztosan megnehe­zíti. De megnehezíti az is, hogy — részben az üzlet­­helyiségek szűk volta mi­att — a vevő számára az áru áttekinthetetlen. Nem tü­ntetik fel világosan, közérthetően, melyik áll­ványon, milyen méretű ruhák találhatók, sőt, sok helyütt nem is eszerint, hanem fajtánként csopor­tosítják a konfekciót. isíMáxai már van válawick ni@:íj mnik's ­Elvileg helyes, de... Az új mérettáblázat be­vezetésével járó gondok­nak csak egy részét érin­tettük. Nem szóltunk pél­dául a nagykereskedelem raktározási feladatainak megnövekedéséről, vagy arról, hogy az elmúlt év­ben még vegyesen árul­tál: a régi és az új mére­teket, ami bonyolította az eladók és a vevők dolgát. De ennyiből is kitetszik: a tervezés, a gyártás, a forgalmazás szinte min­den területén akadnak ki­­sebb-nagyobb hibák. Igaza van a Május 1. Ruhagyár főmérnökének, aki azt mondta: ideje, hogy az érintettek össze­üljenek, alaposan megvi­tassák a kezdeti tapasz­talatokat, egyeztessék az igényeket, a lehetőségeket, módosítsanak az eddigi gyakorlaton, ott ahol kell. A legfőbb cél mégiscsak az, hogy a vevőket job­­­ban, nagyobb választékból tudják kiszolgálni, s ezt a célt egyelőre nem sikerült elérni, a hibák kiküszöbö­lését tehát nem kellene ha­logatni Az új mérettáblá­zat, amely már nemcsak­­ testmagasságra, hanem a hőségméretekre is épül, elveiben mindenképp he­lyes, szükséges. De igazi hasznát csak akkor látjuk, ha nem csupán mérettáb­­lázat, hanem méretűálasz­­ték is van. Választék — az üzletekben. Olyan mé­retű ruhákból, amilyenek illenek testalkatunkra. Gál Zsuzsa A BALOLDALIAK tervszerű megsemmisíté­sének elveit a horthysta kormányzat már Hitler hatalomra jutásakor, Gömbös miniszterelnöksé­ge kezdetén rögzítette. A második világháború ide­jén került sor ezeknek az elveknek gyakorlati al­kalmazására, melyhez a rendkívüli állapotok ki­hirdetése teremtett kere­tet. Az üldözés tömegesen érintette a munkásmozga­lom legerősebb osztagát, a vasasszakszervezeti moz­galmat. Mindennapossá vált a szakszervezet elleni hatósági vizsgálat, kor­mánybiztosi felügyelet, lapelkobzás, a szaklap be­tiltása. A szakszervezet aktív tagjainak megbéní­tására kiterjesztették a rendőri felügyeletet, kato­nai behívókkal távolítot­ták el őket munkahelyeik­ről. Nagyobb szabású ter­rorakcióra a kommunis­ták által vezetett nép­frontmozgalom keretében kibontakozó antifasiszta szervezkedés megtorlása­kor került sor. A vasasok a háború kez­dete óta nem titkolták Szovjetunió iránti rokon­­szenvüket. A szakszerve­zetben rendszeresen kap­tak információt a valósá­gos hadi helyzetről, s a fa­siszták villámháborús ter­veinek csődje, a világhá­ború menetében kibonta­kozó fordulat hatására erősödtek a nyílt antifa­siszta állásfoglalások, megmozdulások. AZ ANTIFASISZTA baloldal tömegkapcsola­tainak növeléséhez a va­­s sasok Magdolna utcai székháza teremtett legális lehetőséget, amelyben je­lentős szerepet játszottak a szervezett vasmunkások A Magdolna utcai központ színháztermében léptek fel a munkásszínjátszók, a Vándor- és Szalmás-kó­rus A kultúresték nép­szerűsége, látogatottsága csak egyik megnyilvánu­lása volt a vasasok ellen­állásának. A vasas köz­pontban rendezték meg a szocialista képzőművészek részvételével a híressé vélt antifasiszta képzőmű­vészeti kiállítást is. A nyíltan németellenes, szovjetbarát megnyilvá­nulások gyarapodását, tö­meghatásának növekedé­sét a kormányterror meg­törte. Irtó hadjáratot indí­tottak a kommunisták, a baloldali szociáldemokra­ták, a szakszervezeti akti­visták, a szervezett mun­kások ellen. A kormányzat elhatá­rozta, hogy a politikai re­torzióval együtt csapást mér a legnagyobb tömeg­­bázisú szocialista szerve­zetre, a szakszervezeti mozgalomra. A leszámolás célja a bizalmiak, főbi­zalmiak, baloldali szerve­zett munkások eltávolítá­sa és fizikai megsemmisí­tése volt. Több ezer vas­munkást hurcoltak bör­tönbe, internálót­áborba. Két különleges büntető munkásszázadot szervez­tek, amelybe tömegesen hívták be a vasasokat is, és a keleti front hadmű­veleti területeire irányí­tották őket. Közülük igen sokan az első adandó al­kalommal átszöktek a szov­jet katonákhoz, így men­tették meg életüket, s ké­sőbb folytathatták mun­kásmozgalmi antifasiszta tevékenységüket. ITTHON a súlyosbodó elnyomás alatt a vasmun­kások igyekeztek megőriz­ni szervezettségüket, a le­hetőségekhez képest ak­cióegységüket. A terror és az üldözés még szorosabb­ra zárta soraikat. Bár lét­számuk csökkent, szerve­zeteiket felszámolni nem sikerült. 1944 márciusában átme­netileg a Gestapo szállta meg a vasas központot, majd felfüggesztették a szövetség működését. A Szálasi-féle puccs idején a nyilaskeresztesek hatol­tak be a Magdolna utcai székházba, s elhurcolták az ott tartózkodó vasas vezetőket. A fasiszták megölték Kabók Lajost, a szövetség titkárát, Karácsony Sán­dort, az esztergályosok titkárát, a szaklap főszer­kesztőjét, Költői Annát, a vasas nőmunkások titká­rát, Pataki Istvánt és Kreutz Róbertet, az ifjú­sági csoport vezetőit. Had­járatot indítottak a még gyárakban dolgozó szak­­szervezeti bizalmiak ellen. Sok vasmunkást politikai okok miatt deportáltak. A szakszervezet mártírjai­nak száma több százra emelkedett. A szervezett vasmunká­sokat azonban nem lehe­tett megfélemlíteni, ösz­­szefogásuk, ellenállásuk a legnehezebb helyzetben sem szünetelt. A főváros és a vidék nagy ipari góc­pontjain részt vettek a partizánmozgalomban, ki­emelkedő szerepük volt a gyárak védelmében, a gé­pi felszerelések elhurcolá­sának, a lakosság kitele­pítésének megakadályozá­sában. A diósgyőri vasgyár munkássága a MÓRÁN fegyveres csoportjait erő­sítette. Csepelen Kalamár József vezetésével 13-as bizottság alakult az ellen­állás szervezésére. Fegy­veres gyári őrség védel­mezte a WM felszerelését, és a lakosság egy ember­ként állt melléjük, ami­kor megakadályozták a kiürítési parancs erősza­kos végrehajtását. Buda­pesten Szabó László és Szekeres Pál gyűjtötte a fegyvereket, amelyekkel Rákoskeresztúron parti­zánharcot szerveztek. A VASASOK hősi helytállásáról tanúskodik szervezeti kereteik megőr­zése. A szakszervezeti tag­nyilvántartásban 1944. de­cember 31-én 5119 mun­kás szerepel, közülük több mint ezer vidéki volt. Szakmai m­egoszlás szerint legtöbben géplakatosok és esztergályosok voltak. Ki­sebb számban voltak kép­viselve a kovácsok, öntők, műszerészek, vízvezeték­szerelők, épületlakatosok, villanyszerelők, autósze­relők, bronzművesek, réz­művesek stb. A vasas­szakszervezethez ekkor 194 nőmunkás tartozott. A XIX küldöttközgyű­lésre — 1945 szeptembe­rére — készített szervező bizottsági jelentésekből kiderül, hogy e vészterhes időszakban is sikerült fenntartani a szakszerve­zeti csoportokat. A tag­sággal a közvetlen kap­csolatot többnyire a bé­­lyegkezelők tartották. A munkások végig folyama­tosan fizették tagsági já­rulékaikat, és illegális összejöveteleket tartottak. Nem egy szervezetben, mint pl. a gyáripari la­katosoknál, a taglétszámot is emelni tudták. Hogy mennyire a féke­vesztett terror okozta a vasasszakszervezeti tagság alacsony létszámát, az mutatja, hogy Budapest felszabadulása — 1945. február 13. — után azon­nal, 1945. március köze­péig, 14 460 vas- és fém­ipari munkás kérte fel­vételét a nagy múltú szak­­szervezetbe. S hogy ez a beáramlás baloldali poli­tikai állásfoglalást tükrö- A VASASOK HELYTÁLLÁSA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT NÉPSZAVA Jókor reitni, jjókor elállni IKvs£«;lg<‘f«;s u Külk«T«*!>*k«‘d«*lmi >liiiissl«;ritiinban Az idei terv egyik leg­fontosabb célja a külgaz­dasági egyensúly javítása, mégpedig elsősorban a ki­vitel fokozásával. A szo­cialista országokkal foly­tatott kereskedelmet ál­lamközi megállapodások szabályozzák, így a KGST- országokban termékeink biztos felvevőpiacra talál­nak. Ám a külkereskedel­mi programnak nem ke­vésbé fontos része a dol­­lárelszámolású forgalom növelése. A terv a dollár­elszámolású kivitel 18 szá­zalékos bővítését irányoz­za elő. Nyilvánvaló, hogy a külgazdasági programot • A 34 legfejlettebb tő­kés országot tömörítő gaz­dasági szervezet, az OECD tavaly év végi prognózisa szerint a fejlett tőkés or­szágok gazdasági növeke­dése 1977-ben az elmúlt évhez képest lassult, a munkanélküliség emelke­dik, ennélfogva a fogyasz­tói kereslet csökken. Vé­leménye szerint milyen hatással lesz ez a világ­kereskedelemre ? — Attól tartok, a forga­lom bővülésének üteme is kisebb lesz. Könnyen el­képzelhető, hogy a kevés­bé erős gazdaságok, ki­váltképp a nagy fizetési hiánnyal küzdő országok vámok emelésével, kontin­gensek szűkítésével korlá­tozzák a bevitel növekedé­sét. Véleményem szerint a legtöbb gondot az okozza majd, hogy a beruházási folyam­at lanyhul, s ez több évre előre meghatá­rozhatja a konjunktúra görbéjének emelkedését. Úgy tűnik, az idén a­mi­csak akkor tudjuk teljesí­teni, ha ismerjük a világ­­gazdaság folyamatait, ha előre látjuk a változáso­kat, s képesek vagyunk felmérni hatásukat a ma­gyar gazdaságra. Berényi Lajostól, a Külkereskedel­mi Minisztérium deviza-, pénzügyi és árfőosztályá­nak vezetőjétől arról kér­tünk tájékoztatást, hogy milyennek ítéli a Külke­reskedelmi Minisztérium a tőkés világgazdaság 1977-ben várható kon­junkturális kilátásait, s ez mennyiben érinti majd a magyar kiviteli és behoza­tali lehetőségeket. tágkereskedelemben külö­nösen éles lesz a harc az eladási pozíciókért).­­ A terv erőteljes kül­gazdasági expanzióra szá­mít akkor, amikor a piac várhatóan nem élénkül az egy évvel korábbi prog­nózisoknak megfelelően. Nincs ellentmondás szán­dékaink és lehetőségeink között? — Magyarország a vi­lágkereskedelemből meg­lehetősen szerény részt mondhat magáénak. A mi exportunk 18 százalékos emelkedése az egész for­galomhoz viszonyítva ezre­lékekkel mérhető. A piac egyébként is bővül, csak a vásárlások növekedési üteme mérséklődik, ter­mészetesen országonként eltérő mértékben. Így a kiviteli terv korántsem irreális. Persze teljesítése jóval több gondot okoz, mint például 1973-ban, a nagy konjunktúra évében, hiszen — mint említettem — a verseny élesedik.­­ A terv sikere nem kis részben függ a mező­gazdasági exporttól. Mi várható ebben az idén? — Valóban, a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari export alapvető jelentősé­gű. A terv a mezőgazda­sági termelés nyolcszáza­lékos növekedését írja elő, s ez eléggé sok. Ám né­­zésem szerint a terv tel­jesítésének feltételei adot­tak. Mindenekelőtt 1977- ben már jelentős eredmé­nyeket hoz a sertésterme­lési program. Az iparszertő mezőgazdasági termelési rendszerek elterjedésének eredményeként már köze­pes időjárást feltételezve is jó kukoricatermésre számíthatunk, s a zöldség­­gyümölcs termesztés­bőv,­hogy világszerte jó volt a gabonatermés, így va­lószínűleg a gabonaárak is alacsonyabbak lesznek. Gabonaexportunk így is emelkedik, de bevételeink nem nőnek majd olyan mértékben, mint amire korábban számítottunk. Ezzel szemben néhány fontos behozatali cikkünk drágul, mint például az olaj, a gyapjú, a gyapot. A kávé- és a kakaóimpor­tért ugyancsak többet kell fizetnünk. A dollárelszá­molású piacokon tehát egyes területeken, néhány fontos árut illetően rosz­­szabbodnak a magyar kül­kereskedelem feltételei. Ezt azonban jórészt ellen­súlyozzák más tényezők, s a kiviteli tervet elsősor­ban ezekre alapoztuk.­­ Ezek a „más ténye­zők” nyilván kínálatunk szerkezetének javulását, nemzetközi versenyképes­ségünk erősödését jelen­tik?! — Igen. A minden piacon jól értékesíthető áruk ter­melésének bővítését szol­gáló beruházások 1977-ben már jelentősen gyarapít­ják a kivitelre szánt áru­alapokat. A gépipar, a vegyipar és a könnyűipar teljesítőképessége ja­vult, s tése is nagy reményekre jogosít. Ugyanakkor arra számítunk, hogy a piac — a gabonától eltekintve — megélénkül, az árak emel­kednek, hiszen az aszály egész Európában nagy ter­méskiesést okozott. Javul­nak a szarvasmarha érté­kesítésének feltételei is. S miután a kivitelre szánt árumennyiség még átla­gos időjárási feltételek mellett is tetemesen emel­kedik, remélhető, hogy a mezőgazdasági és élelmi­szeripari eladások értéke eléri majd a­ tervezettet, s ez jelentősen elősegíti külgazdasági egyensú­lyunk helyreállítását — mondta befejezésül Beré­nyi Lajos Lovász Péter alapos reményünk van ar­ra, hogy ezek az ágazatok az idén is teljesítik a kivi­teli programot. 1976-ban a gépiparban mutatkozott némi lemaradás, de ez el­sősorban néhány nagyobb jelentőségű, eddig folya­matos szállítás befejeződé­sének tulajdonítható, s a kiesést az idén pótolni le­het. A könnyűipar teljesí­tette, a kohászat és a vegyipar túlteljesítette a tervet, s ez a kevésbé ked­vező feltételek ellenére az idén is elérhető. Minden­képpen szükség van per­sze arra, hogy a vállalatok javítsák a piaci munkát. Akkor kell vásárolni, ami­kor az áru viszonylag ol­csóbb, és akkor kell elad­ni, amikor a mi cikkünk drágább Ehhez pénz kell. A későbbi szükségletre vá­sárolt cikkek finanszíro­zásához és az export ked­vező pillanatának kivárá­sához hitel szükséges. A népgazdaságnak van ilyen célokra tartalékolt devizá­ja és forintkerete. En­nél is fontosabb a minő­ségi paraméterek, szállí­tási határidők betartása és összegezve mindaz, ami a magyar gazdaság nem­zetközi hírnevét, piaci te­kintélyét javítja. Élesedő pozícióharc Ilöuió a mezőgazdasági export 100 ÉVES SZAKSZERVEZET zett, azt bizonyítja többek között a vasipari üzemek folyamatos termelése, a szovjet hadsereg részére szükséges munkák azon­nali, jó minőségű elvégzé­se. A­­FELSZABADULÁS után a vasmunkások — a munkásegység alapján — újjáteremtették legális szervezeteiket, bizalmi testületeiket, létrehozták az üzemi bizottságokat, nagy számban csatlakoz­tak a munkáspártokhoz. Teljes erejükkel küzdöt­tek az ország politikai megújulásáért, ínséget is vállalva, segítették a gyors gazdasági újjáépítést. A nemzetközi és a belpoliti­kai helyzet lehetővé tette, hogy a vasasok közel 70 éves küzdelmét ezúttal si­ker koronázza. Teleki Éva következik: A vasasok a munkáshatalom győzel­méért és megszilárdítá­sáért. 3 Iparunk teljesítőképessége ja­vilis . Milyen a közvetlen hatása a magyar forga­lomra a mérsékeltebb vi­lággazdasági konjunktú­rának? — A beruházási kedv csökkenése főként gépipa­runk kiviteli feltételeit ne­hezíti. Emiatt lesz bonyo­lult feladat hengereltáru­­exportunk és alumínium­ipari termékeink kivitelé­nek fokozása. Ezeknek a cikkeknek az ára várható­an csökken, vagy meg­marad a jelenlegi szinten Gondot okozhat az is.

Next