Népszava, 1978. január (106. évfolyam, 1-26. sz.)

1978-01-19 / 16. szám

10 Adják vissza elrabolt gyermekemet! „KANCELLÁR ÚR! Egy ilyen levélben nem tudom mindazt leírni, amin az utóbbi három évben keresztülmentem, de remélem, hogy megérti fájdalmamat. Egy anya panaszát, akitől egyetlen gyermekét ellopták, aki kislányát azóta nem is látta, sőt még azt sem tudja, hogy él-e!... Az újságokban is sokat olvastam arról, hogy ön elkötelezett híve az emberi problémák megoldásának, egész tekintélyét latba veti a helsinki záróokmányban foglaltak végrehajtásáért. Én már oly sokszor csalódtam a hatóságok, a bíróságok emberségében, hogy már csak önben bízom, remélve, végre mégis visszakapom kislányomat, Krisztinát kérem, segítsen." Az 1977. szeptemberében kelt levél címzettje Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. A feladó Naszladi Károlyné, akinek van szülészeti kórházi zárójelentése, több paksaméta levelezése, NSZK-beli bírósági ítélete (Naszladi kontra Naszladi), mindig kéznél le■vő nyugtatója, táskájában fénykép egy szöszke kislányról... Tiw.lessfplfb’n játszma De valójában nincs gyereke. A szöszke kislányt, Krisztinát, apja, Naszladi Károly, 1974 júniusában elrabolta. Az anya tudta és beleegyezése nélkül az NSZK-ba vitte. A Népszava olvasói talán még emlékeznek az 1975. június 8-án közölt riportunkra, amely „Elraboltak egy kislányt’’ címmel jelent meg Megírtuk, hogy Naszladi Károly fondorlatos módon Krisztinát elrabolta édesanyjától. A kislányát kétségbeesetten kereső és visszakövetelő anyának a magyar hatóságok minden segítséget megadtak. Lehetőséget teremtettek a többszöri kiutazáshoz, NSZK-beli ügyvéd megbízására. s kinti nagykövetségünk munkatársai mindent megtettek Krisztina mielőbbi hazatéréséért. Úgy látszott, hamarosan újra, és már véglegesen egymásra talál anya és lánya. A frankfurti gyámügyi bíróság ugyanis 1974. október 3- án hozott határozatában kötelezte Naszladi Károlyt, hogy Krisztinát édesanyjának átadja. Az ítéletet azonban nem hajthatták végre. Az asszony a három évvel ezelőtti, október 11-i napra így emlékezett: „Az óvodába mentünk Krisztináért A férjem az ablak melletti ajtónál guggolt. Megláttam mellette Krisztinát. Remegett a szája széle, a szemhéja, az egész teste... A végrehajtó azt mondta, idegsokk. A kiadást ilyen körülmények között nem hajthatja végre. Szólni sem tudtam ■. Naszladi Károly jogilag is új játszmába kezdett. Fellebbezésében az anyát erkölcstelen életmóddal, gyermekének elhanyagolásával vádolta, és azt állította, hogy csökkent értelmi képességű. A Magyar Vöröskereszt környezettanulmánya minderről bebizonyította, hogy koholmány. Naszladiné munkahelyének vezetői, Krisztina óvodájának dolgozói és az ismerősök pukkantották szét a rágalom léggömbjét. A Fővárosi Tanács elnöke azonnal az anya és gyermeke segítségére sietett. A régi Vörösvári úti lakás helyett másfél szoba összkomfortos tanácsit utalt ki az új óbudai lakótelepen. Néha már csodálkozva néznek rám, miért nem hagyom az egészet. De hogyan is engedném magamtól azt, aki hozzám tartozik? Ha egyetlen pillanatra, akár gondolatban is feladnám, akkor csak papíron, szóban lennék Krisztina anyja... Mindinkább elkeseredek, de mégsem akarom elhinni, hogy az eddigi jogi csűrést-csavarást a végtelenségig folytathatják. Talán csak eszébe jut valakinek, hogy ebben az ügyben a gyerek érdeke a legfontosabb. Majd csak lesz egy bíróság az NSZK-ban, ahol belátják, Krisztina csak itthon, a hazájában nevelődhet teljes és boldog emberré. A packázók elsősorban a gyereket teszik tönkre, s vele együtt engem is... Az elmúlt évek tehát nem sok jóval kecsegtettek. A frankfurti bíróság, majd egy évvel a gyámügyesek 1974. októberi ítélethozatala után tárgyalta Naszladi Károly fellebbezését. Környezettanulmányok és vallomások hosszas mérlegelése után kimondta: nem illetékes a gyerek elhelyezésének ügyében! Az ítéletben kihirdette: Krisztina elhelyezésének ügyében a döntésre a Magyar Népköztársaság bírósága jogosult... Törvénytelen menedékjog A budapesti tárgyalásra szóló idézéssel az NSZK-beli lakcímén a postás nem találta meg Naszladi Károlyt. Az anya képviseletével megbízott frankfurti ügyvéd is eredménytelenül tudakozódott, a gyermekrabló „felszívódott’’ a kislánnyal együtt, a rendőrség sem tudott róluk. Mindenesetre eltűnésével elodázhatta az ítélethozatalt, de 1976. január 21- én megszületett idehaza a bírósági döntés. Krisztinát az anyának ítélték. De hiába hozták meg Magyarországon a jogerős ítéletet — a két ország közötti jogsegélyegyezmény híján — Frankfurtban újabb pert kellett indítani, hogy végrehajtható-e bíróságunk döntése, vagyis átadhatják-e Naszladinénak a kislányt. Miután az NSZK-ban mondták ki a budapesti törvényszék illetékességét, bárki azt hihetné, hogy hamarosan pontot tettek az ügy végére. Nem így történt. Ismét a gyámügyi bírák következtek 1976 augusztusában, s majd háromhavi fontolgatás után kihirdették: nem mondhatnak sem igent, sem nemet. Ezután a frankfurti tartományi bírósághoz került az ügy, oda, ahol egy évvel ezelőtt írásbaadták, hogy Magyarországon hozzanak ítéletet. És 1977-ben, a már meglevő magyar ítéleten ugyanez a bíróság több mint félévig töprengett. Hét hónapig, pedig—ezt hangsúlyozni kell — az NSZK-ban többször is hangoztatták: a családjogi ügyeket soron kívül, a lehető leggyorsabban tárgyalják! A frankfurti bíróság 1977 júliusában kimondta: Krisztina kiadása végrehajthatóságának ügyében ők is illetéktelenek. A döntést nehéz lenne minősíteni. Hát még a záradékot, a magyar bíróság verdiktjének végrehajthatóságát a gyámügyi bíróság döntheti el. Az a gyámügy, ahol fél évvel azelőtt már egyszer, háromhavi fontolgatás után írásba adták: illetéktelenek... Az ítéletre Naszladi Károlyné ügyvédje még a nyáron panaszt nyújtott be a Karlsruhei Felső Bírósághoz. Binyi egy anya háromévi harcának, szorongásának, vitathatatlan igazának eredménye. Ennyi, s még egy időközben hozott, ám csak nemrégiben tudomásunkra jutott NSZK-beli döntés. A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos szerve, a Külföldi Menekülteket Ellenőrző Szövetségi Hivatal Zirndorfban az MNG—X.—7439. szám alatti határozatában politikai menedékjogot adott Naszladi Károlynak. S ami teljesen meglepő, mi több, teljességgel jogtalan : Naszladi Krisztina is politikai menekült lett. Védelem egy alkoholista csavargónak Ehhez a férj rövid portréja: a katonaságtól idegi kezelés után, időnek , előtte leszerelték. Szállodapontosként italozásért fegyelmi büntetést kapott, s egybehangzó vélemények szerint mértéktelenül italozott. Többször tettlegesen bántalmazta a feleségét. A búcsúlevelében többek között azt írta: „Hátralevő fizetéseimet a Feri veszi majd fel, írok neki is, hogy rendezze a kártyaadósságaimat. Arra talán elég lesz...” Még az NSZK-beli bíróság is megállapította, hogy Naszladi Károly „sok tömény alkoholt fogyaszt". Továbbá: „Ezt a körülményt megerősíti az 5. tartományi bűnügyi hivatal (Wiesbaden) telefonközlése is, mely szerint az apa egy háromórás kihallgatás során fél üveg rumot ivott meg.” Krisztinát politikai menedékjogban részesíteni — ezt nyugodtan kijelenthetjük — törvénytelen. Nemcsak az NSZK- ban, hanem a világ bármelyik jogállamában. Egy gyereknek ugyanis csak a szülői jogokat törvényesen gyakorlók beleegyezésével adható meg a politikai menedékjog. És Naszladi Krisztina törvényes jogi képviselője az anyja is, aki nem adta, és soha nem is adja beleegyezését egy ilyen kérelemhez! Ennyi történt a Schmidt kancellárnak szóló levél megírásáig. A válasz rá két hónapra megérkezett. Az NSZK igazságügy-minisztériumának megbízásából dr. Knöpfel írt Naszladi Károlynénak. Az asszonyt mély együttérzéséről biztosította. Hogy mi van Krisztinával, egyáltalán, hol van a kislány, miért nem járatják iskolába, nos, az anyának ezekre a kérdéseire Knöpfer úr elfelejtett válaszolna. Másra nem gondolhatunk, hiszen különben az aggódó szavakra nem felelt volna levelében enynyivel: az NSZK-ban a bíróság független. A bíróság függetlenségét egyébként nem vonjuk kétségbe, s a hosszú tárgyalási szüneteket, az illetékességi huzavonát sem tulajdonítjuk a bíróság befolyásolhatóságának. De egyet viszont nagyon-nagyon tudunk, sőt a szívünkben érezzük is. Mégpedig azt, hogy nincs olyan jog, amely kiállhat a gyermekrabig mellett, és elszakíthatja a kislányt az édesanyjától. Mélykúti Attila Nem tudják, útjig nem akarják És 1977-ben mi van Krisztinával és édesanyjával? — Magamra maradtam, nagyon egyedül vagyok, s azért mnind súlyosabb a várakozás — mondja Naszladi Károlyné. — NÉPSZAVA 1978. január 19. Dübörgő csend — Színes magyar film — Rendezte: SZIJJ MIKLÓS Főszerepekben: MADARAS JÓZSEF, LADIK KATALIN, SZABÓ GYULA .A film főhőse egy Isten háta mögötti tanyán élő fiatalasszony, akinek a férje ingázó munkás. Egyik hétről a másikra szinte a tanya kapujához települ egy olajfúró torony a maga apparátusával, 25—30 munkással, s megbolygatja azt az állóvizet, amelyben az asszony tíz éve él..A rendező nyilatkozata a filmről, Esti Hírlap, 1977. július 22. BEMUTATJA: MÁTÓL AZ ÚJ TÜKÖR KLUB MOZI (MŰVÉSZ) DU. A fekete rák ollójában ♦ — Izgalmas, színes szovjet kalandfilm . Pengék csattogása, kemény ökölcsapások zuhogása: „áll a bál” a Hexenberg-uradalom fogadójában. Valaki leveri a gyengén pislákoló mécsest, a sötétben gyanús alakok osonnak ki a résnyire nyitott ajtón. Janisz, az uradalom jóképű lovásza a főkolompos. Hexenberg báró ugyanis az „első éjszaka" ősi jogának ürügyén kastélyába vitette a fiú gyönyörű menyasszonyát... Janisz és barátai ravasz cselt eszelnek ki... BEMUTATJA: MÁTÓL A VÖRÖS CSILLAG, BARTÓK, alkotmány és tatra mozik du.. AZ URÁNIA MOZI DÉLELŐTT! FÜRDŐSZOBA! CSEMPERAGASZTÓ? SZILETON-R LAKÓSZOBA! KONYHA! TAPÉTARAGASZTÓ? MOSHATÓ TAPÉTA, CSEMPE? TENAX-RAPID TENAX-RAPID SZILETON-R Fürdőszoba csempézésnél a csemperagasztó SZILETON-B @n a legelőnyösebb. Divat a poszter — a TENAX-RAPID tapétaragasztó ennek rögzítésére is alkalmas. A poralakú ragasztók a jelen és jövő anyagai: * SZILETONáR TENAX-RAPID poralakú ragasztók! ® ELŐNYEIK: nem fagyveszélyesek, szállításuk, tárolásuk, felhasználásuk egyszerűbb, mint a hagyományos ragasztóké. GYÁRTJA: CHEMICAL ÉPÍTŐVEGYIANYAGGYÁRTÓ VÁLLALAT. FELVILÁGOSÍTÁS: MARKETING OSZTÁLY, Budapest, VII., Kazinczy u. 10. TELEFON: 221-066 FORGALOMBA HOZZA: Budapesten a 42. sz. TÜZÉP IX., Vaskapu u. 38. vidéken a helyi TÜZÉP-telepek.