Népszava, 1979. június (107. évfolyam, 126-151. sz.)

1979-06-16 / 139. szám

­ A Bartók kamara­­együttes műsorát, Varga Zoltán rendezésében, két alkalommal, május 27- én és június 3-án láthat­tuk. Az utóbbin­­lehet­tem ott. Nem mondhatom, hogy szerencsésen vá­lasztották az időpontot, az évad végi hangulatot igen nehéz leküzdeni. Ennek ellenére a nép­táncmozgalom jelentős vállalkozása volt ez a bemutató. A Bartók ve­zető táncosai arra adtak példát, hogyan lehet túl­lépni az amatőrség eddig legjobbnak ismert szín­vonalán. Nemcsak a tán­cosok bizonyíthattak. A koreográfiák is. Most láthattuk, mit érnek, most foghattuk fel, milyen veszteség, hogy a hiva­tásosak lemondtak szín­padra állításukról. Az igazsághoz tartozik, hogy az Állami Népi Együttes fiatal táncosai­nak Párhuzam című em­lékezetes műsora már fi­gyelmeztet a kamaraelő­adás lehetőségeire, de vi­tathatatlan tett a Bartó­ké is. Az amatőrök kö­zül elsőnek tudott újíta­ni, igazolva, hogy a hi­vatásos szintre ő is ké­pes, éreztetve, hogy át­gondoltabban, pihenteb­ben, az erőket jobban összefogva még többre juthat. Jelezve, hogy a Tímár Sándor-féle tö­rekvésekben igen nagy, eddig nem mozgósított tartalékok vannak. A ré­gi koreográfiák, mint a hosszabb szünet után most ismét színpadhoz jutó Kezdődik a zsűk, a táncosok,­­ akik, mint Varga Zoltánná és Litkei István néhány próba után nemcsak egyenran­gú partnereknek, akármi­lyen feladatra alkalmas előadóknak, hanem ma­guk körül mindent át­rendező, meghatározó személyiségeknek bizo­nyultak. A mostaniak, akikben kivételes ambí­ció és szenvedély erősíti a profi készültséget, s akik meggyőztek arról, hogy a néptáncban, erő­szakos közbeavatkozás nélkül is, elég erő van, sőt, talán csak így van elég erő benne, áttörni a közönyt, az érdektelen­séget, az idegenkedést, azok ellenkezését, akik nem élnek, nem élhetnek táncuk, „anyanyelvük” kultúrájában: a zeneka­rok, Halmos Béláék, Vi­rágvölgyiék mellett a magára és feladataira találó Téka, s az éneke­sek, Vincze Zsuzsa mel­lett Gaugh Ágnes és ta­lán mások is. Csak kap­janak lehetőséget! Az járt előadás után az eszemben, hogy ne szépítsük helyzetünket. Szeretjük ugyan, de ilyen komolyan és mé­lyen csak olykor-olykor pillantunk a néptáncba. Ritka alkalom,­­ hogy mint egy színes és bű­vös üvegen át, a tánco­kon keresztül a világra, s az emberre láthatunk. Még ritkább, hogy mint most, elmerülünk benne, figyelve korok, indulatok rétegszerű lerakódását, annyi sorsot, emberéle­tet, letűnt nemzedékek teremtő erejét. Ezen az estén megint meggyőződhettem arról, milyen igaza van Kosz­tolányi Dezsőnek, s vele Tímár Sándornak is. „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni — írta Kosztolányi a Nyelv és lélekben —, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadhatjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemetjét azon­nal vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb­­nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból. Ami túl van ezen az adagon, az már nem gyógyít, mérgezést okoz.” Gondolkodni kellene ezen az együttesnek is, koreográfusoknak is. A néptáncművészet másik eseménye június 10-én zajlott a Madách Színházban. A Balettin­tézet néptánc tagozatá­nak végzősei, Tímár Sándor növendékei tar­tották vizsgaelőadásukat. A jó háromórás mű­sort láthatóan többféle szándék szervezte. Min­denekelőtt feltehetően az, hogy tizenöt leány és hét fiú azonos teret kapjon a bemutatkozásra. Aztán az, hogy bizonyítsák: a néptánc minden fonto­sabb változatában jára­tosak, az eredeti vala­mennyi dialektusát tud­ják, tehát nemcsak a magyar néptáncot isme­rik anyanyelvükként, ha­nem minden olyan fel­adatra is alkalmasak, minden olyan koreográ­­fusi igénynek is megfe­lelnek, ami a hivatásos együttesekben adódhat. Ez ugyanis egzisztenciá­lis kérdés. S végül vala­hogy azt is éreztetniük kellett, hogy otthonosak a néptáncot megteremtő kultúra egészében. A sokféle szándék ér­vényesítése nem lett volna baj, ha nem ne­hezítik meg szükségtele­nül a gyerekek, amúgy se könnyű, dolgát. Miért kaptak olyan koreográ­fiák is színpadot, mint Haralampiev Bolgár tán­ca, ami még tantáncnak se igazán jó? Vagy Mol­nár Lajos Cigány botoló­ja, amivel egész egysze­rűen nem lehetett mit kezdeni, olyan kevés van benne, s az is formátla­­nul. György­fa­lvay Kata­lin táncai közül miért a Játék címűt választot­ták? Hiszen az annyira „ki van találva”, hogy sokat próbált táncosok­nak is feladat hitelesen előadni. Megcsinálták persze tisztességesen, de arról, azt hiszem, nem ők, a tizennyolc évesek tehetnek, hogy techni­kailag ugyan igen, sze­mélyiségükben és tehet­ségükben azonban nem érettek teljesen az ilyen vállalkozásra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Novák Ferenc tisz­tán szerkesztett Kőmíves Kelemenének előadása: a küzdés mindig újra­kezdődő, egyre nagyobb feszültséggel telítődő, életáldozatig jutó folya­matát, csak azért is drá­máját nem tudták meg­­érzékíteni. Erre vall, hogy Tímár Sándor ko­reográfiájának, az öt le­gény táncának előadása se sikerült igazán. Ennek varázsa ugyanis nem annyira eg­y-egy táncos technikai felkészültségén áll, mint inkább az öt legény egymást becsülő versengésén, a kölcsö­nösségben, és csakis eb­ben kialakuló, mind az ötöt összefogó dinamikus egyensúlyon. Nem a ki­váláson, hanem az egy­másra találáson, ők még a különbözés, a szemé­lyes megmutatkozás vá­gyától szorítva táncoltak. Közrejátszott az izga­lom, a tét nagysága? Biztosan. De inkább a fent jellemzettek miatt nem örülhettem zavarta­lanul ennek a vizsga­előadásnak. Egyébként sok szép pillanata volt ennek a délelőttnek. Kricskovics Antal Relá­­ciókja. Rábai Miklós Há­­romugrósa. Tímár Sán­dor Szlavóniai karikázó­­ja. S amikor tényleg fel­oldódtak, műsoruk vé­gén, a Domaháziban és a Szamosmentiben, bi­zony emlékezeteset tán­coltak. Ha úgy tetszik, bizonyítottak. S ez arra enged követ­keztetni, hogy felkészült és ígéretes évfolyam hagyta el az Intézetet. Olyan évfolyam, amely­nek tagjaival bármelyik hivatásos együttes elége­dett lehet. A többi már nem az ő dolguk. Az együtteseké és a tánco­soké. Meg az újabb fel­adatoké, amelyekben fel­nőhetnek, és véglegesen magukra találhatnak. Ezeket a feladatokat mindegyikőjüknek meg kell kapniuk, miután négy kemény éven át minden idegszálukkal er­re a hivatásra készül­tek, s az elkívánható szinten alkalmasságukat is igazolták. Varga L­ajos Márton A néptánc két eseménye Dél-Afrika énekes csillaga a Budai Parkszínpadon Kivételes vendég ének­művészetét élvezheti a Budai Parkszínpad kö­zönsége június 25-én — sajnos, csak egy alka­lommal. Myriam Makeba érkezik világjáró útján hozzánk — jelenleg Dél- Afrika első számú mű­vészreprezentánsa a vilá­gon. Az eredeti néger dzsessz minden elemét gazdagon képviselő ének­stílusa, szép éneklése, rit­mikai eredetisége a mű­faj nemzetközi élvonalá­ba emelte rövid idő alatt. A johannesburgi szüle­tésű írtűvésznő amatőr volt, amikor Harry Bela­­fonte, a híres amerikai énekes filmsztár első hallás után leszerződtet­te, és közös műsorban mutatkozott be vele. Ma­keba kivételes sikert ara­tott — kevéssel később már az ENSZ-be meghí­vott világhírű művészek sorában lépett fel. Makeba egyéniségét szilárd haladó politikai meggyőződése és maga­tartása is rokonszenvessé teszi. A színesbőrű Be­­lafonte és Marlon Bran­do társaságában megala­pították a Dél-afrikai Diákokat Támogató Li­gát, amelynek a javára sok közös hangversenyt adtak. A kiváló néger énekesnő a világ legis­mertebb művészei közül Marlene Dietrichhel is adott már közös koncer­tet. A 25-i hangverseny esőnapja másnap, június 26-án van. SZÍNHÁZI műsorok Operaház: A kékszakál­lú herceg vára. A fából faragott királyfi, A cso­dálatos mandarin (N. b. 8. ea., 7). Erkel Színház: Tosca (Matteo Manuguer­­ra mv. 4. b. 8. ea., 7). Nemzeti Színház: Szent György ... (7). Madách Kamara Színház: Jövőre, veled, ugyanitt (N 2. b. 7). Vígszínház: A 22-es csap­dája (7). József Attila Színház: Mézeshét (7). Operettszínház: Orfeusz az alvilágban (B.­b. 4. ea., fél 3). Florentin kalap (F. b. 4. ea., 7). Th­ália Szín­ház: A japán szalon (7). Vidám Színpad: Nyitott ablak (7). Radnóti Miklós Színpad: Minden más­képpen van (VERESEGY­HÁZA, 7). Bábszínház: Népköztársaság útja: A három kismalac (du. 4). Jókai tér: A gyáva kis­tigris (du. fél 3) Főv. Nagycirkusz: Moszkvai Cirkuszrevü (fél 4 és fél 8). Budai Ifjúsági Park: Tűzkerék és az Eeast együttes koncertje (5). NÉPSZAVA Kiállítás a Szlovák Tanácsköztársaságról A Szlovák Tanácsköz­társaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt pénteken a budapesti csehszlovák kulturális és tájékoztató­központban. Az eperjesi múzeum gyűjteménye alapján ösz­­szeállított anyag, a 17 tablón elhelyezett plakát- és fotókópiák bemutatják a szlovák proletárállam születését és harcát, a leverését követő ellenfor­radalmi időket, és sok dokumentummal Szlová­kia felszabadulás utáni fejlődését, eredményeit. A megnyitón részt vett Václav Moravec, Cseh­szlovákia budapesti nagy­követe is. A kiállítás június 30-ig tekinthető meg. Hofi Gézáé a Karinthy-gyűrű Ho­fi Géza kapta meg az idei Karinthy-gyűrűt. A Magyar Rádió elnök­sége a szatirikus műfaj­­ban, a rádiókabaré múlt évi műsoraiban nyújtott kiemelkedő teljesítmé­nyéért adományozta az emlékgyűrűt a népszerű humoristának. A kitünte­tő ékszert a Rátóti Hu­morfesztivál alkalmából pénteken Vácrátóton, a botanikus kertben meg­tartott ünnepségen Hárs István, a Magyar Rádió elnöke adta át. Pophírek Diszkóhajó indul a hét végétől minden szombat este 10 órakor a Vigadó térről. A házigazda, Ara­tó András, és vendégei: „Akikre kíváncsiak va­gyunk”. Úszó kiállításo­kat és filmvetítéseket is rendeznek. — Űrdiszkó címmel elkészült Szűcs Judit második nagyleme­ze, melynek alapján a Magyar Televízió félórás műsort készített. Szer­kesztő: Tánczos Gábor, operatőr: Szilágyi Virgil, rendező: Csenterics Ág­nes. A színes filmet már bemutatták, és augusztus 18-án sugározzák a kép­ernyőn.­­ A Budapesti Műszaki Egyetem E- klubjában június 28-tól minden csütörtökön, pén­teken, szombaton és va­sárnap este 8 órától disz­kóprogram lesz, egész nyáron.­­ Mick Jagger, a Rolling Stones együt­tes énekese játssza a fő­szerepet a most bemuta­tott Ned Kelly című ausztrál zenés filmben. (aline) --------I—— LAJVASKARBANTARTÁS Villanybojler szerelése, cseréje megrendelhető. Fővárosi Javító Szerelő Vállalat II., Hidegkúti út 2. Tel.: 367-603. V., Magyar u. 5. Tel.: 173-120. 173-672. X. Körösi,Cs. u. 18—20. Tel.: 572-571. Rövid határidő! OTP-h­itelre is! 1­9­7­9. június 1­6. as HTRon HI-FI STEREO SZETT VÁSÁR -cserével is Július 31-ig minden üzemképes asztali rádiót átveszünk, egyes típusokért rendkívül magas átvételi árat fizetünk. ELEKTRON HI-FI STEREO SZETT 1 db 3 F—T 3535 tip. stereó rádió erősítő 2 db. HS 400-as ORION hangfal Ára: 16 600,— Ft OTP-re is! Bővebb felvilágosítás a RAVILL ELEKTRON Szaküzleteiben. RAVILL Elektron Áruház RAVILL Alkatrész Áruház VI., Lenin krt. 77. VI., Bajcsy Zsilinszky u. 45. 324-399 321-991 ECHO Elektroakusztikai Szaküzlet VI., Bajcsy Zsilinszky u. 19, a. 117-698 Szakma nélküliek, figyelem! Taurus TAU­­US ABRONCSGYÁR felvesz főleg exportra termelő üzemeibe férfiakat és nőket, akik a 17. életévüket betöltötték. Vidéki lakosok részére szállást, házaspárok részére külön kétágyas szobát adunk. Továbbtanulásra, szakmaszerzésre lehetőséget biztosítunk. Érdeklődni és munkára jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán Budapest VIII., Kerepesi út 17. 1965 Keleti pályaudvar mellett. Telefon: 342-385.

Next