Népszava, 1979. november (107. évfolyam, 256-280. sz.)
1979-11-17 / 269. szám
1979. november 17. NÉPSZAVA Alost tarlód az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága A jövő évi állami költségvetés irányelveiről tárgyalt az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága pénteken, a Parlamentben megtartott ülésén. A tanácskozáson — amelyen részt vett Bajfai Sarolta, az országgyűlés alelnöke , Falucégi Lajos pénzügyminiszter adott a képviselőknek tájékoztatót. Kiemelte, hogy az idei terv- és költségvetés végrehajtásának eredményei kedvező alapot biztosítanak a termelés jövő évi, még differenciáltabb fejlesztéséhez. Gazdaságpolitikai célunk elérését szolgálják az 1980. január 1-én életbe lépő szabályozó változások is, amelyek a gazdálkodó szerveknél már ismertek és megfelelő alapot adnak a jövő évi felkészüléshez. A még végleges kimunkálás és jóváhagyás előtt álló irányelvek vitájában a képviselők támogatásukról biztosították a gazdaság irányítóit. Két javalat is elhangzott a pénteki ülésén. Indítványozták : a helyi tanácsok, még az 1980-as állami költségvetés törvénybe iktatása előtt, előzetesen vitassák meg a tanácsi költségvetést, ezzel is biztosítva a zökkenőmentes, folyamatos mulikat. Faluvégi Lajos válaszában elmondotta, hogy a javaslatot, jóváhagyásra, a Minisztertanács elé terjesztik. Ugyancsak egyetértett a pénzügyminiszter azzal az elképzeléssel, mely szerint a jövő évi állami költségvetés végrehajtását a Parlament terv- és költségvetési bizottsága — a tárca vezetőivel közösen — az év közepe táján áttekintse. Az ülésen — amelyen Horváth Lajos, a terv-és költségvetési bizottság titkára elnökölt — felszólaltak: Cservenka Ferecné (Pest megye), Gajdócsi István (Bács megye), Báeső József (Baranya megye), Katona Imre (Budapest), Novák Béla (Pest megye), Pesta László (Budapest), Radnóti László (Somogy megye), Szabó Kálmán (Budapest) és Szurdi István (Budapest). Jahb rtt iu «V«// — i/u zttuisttffit.su h lm u Megvalósuló versenyvállalások Három hónapja érkeztek meg azok az első felajánlások, amelyekben a szocialista brigádok a párt XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére versenyre hívták társaikat és különböző, a gazdálkodást, termelést, minőséget javító felajánlások megtételét tűzték ki célul. Ma már nemcsak a vállalásokról, hanem ezek eddigi eredményeiről is számot adhatunk. AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK dolgozóinak munkaversenycéljai közül a legfontosabb a termelési szerkezet korszerűsítésével, magasabb minőségi színvonalú gyártmányokat előállítani. Az üzem termelési értéke október végéig csaknem 3 százalékkal haladta meg a tervezettet, melyben jelentős rést képvisel a több min1 ezer tonna hengereltkészáruttöbblet. Ezek a termékek jól ex-portálhatók, így a hazai igények kielégítése mellett a nem rubelelszámolású kivitel 4,6 százalékkal haladta meg az előirányzatot, miközben az export hatékonysága is jelentősen, mintegy 18 százalékkal javult. Az üzem kongresszusi és felszabadulási munkaversenyében eddig a nagyolvasztó Béke az acélmű Szönyi Márton, a finomhengermű Mező Imre és Gagarin szocialista brigádja nyújtotta a legkimagaslóbb teljesítményt. A LENFONÓ- ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT 242 szocialista brigádja az év végéig 25,3 millió négyzetméter szövetet készít. Vállalták, hogy a szövőfonal gyártását 8,7 százalékkal növelik, jelenleg 3,9-nél tartanak. Az első osztályú kész szövet részarányát, a felajánláshoz képest további 0,3 százalékkal növelték, s ugyanakkor jelentősen csökkentették az osztályon kívüli és az alacsony minősítésű kelmékéranyát. Ez eddig mintegy tízmillió forinttal növelte a vállalati eredményt. A takarékossági intézkedések közül is kiemelkedik, hogy egy tonna tilost lent az eddigi 21,3 tonna helyett 18,95 tonna alapanyagból állítanak elő. Egy négyzetméter szövet festésére, kikészítésére eddig majdnem 5 ■forintot használtak fel. A lelkiismeretesebb munka nyomán ez az összeg több mint egy forinttal csökkent. AZ ORSZÁGOS KŐOLAJ- ÉS GÁZIPARI TRÖSZTHÖZ tartozó vállalatok több mint kétezer szocialista brigádja elsősorban az export-import egyenleg javítására és a hatékonyabb munkára, a különféle költségek csökkentésére tett felajánlást. Jelentősen bővítik a tőkés piacokon értékesíthető áruk mennyiségét, és takarékosabban gazdálkodnak a drága importanyagokkal. A DUNÁNTÚLI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR dolgozói a kongresszusi, illetve felszabadulási munkaversenyben vállalták, hogy 13 millió forint értékben határidő előtt elkészítik a szocialista exportra szánt csőelzáró szerelvényeket. Felajánlásuknak — 1,3 millió forint túlteljesítéssel — már november 1-re eleget tettek. A nagykanizsaiak, a termelékenység fokozása érdekében, a korábbinak több mint másfélszeresére bővítették a teljesítménybérben foglalkoztatottak körét. A BUDAPESTI VEGYIMŰVEK szocialista brigádjai már a jövő évi exportfeladatokon is dolgoznak. '80 első negyedévében körülbelül 3 ezer tonna Diazinon növényvédő szert kellene tőkés exportra gyártaniuk, ami igen feszített programot jelent. Szállítási kötelezettségeik maradéktalan teljesítése érdekében vállalaton belüli termékátcsoportosításra van szükség: a műtrágyaüzem és a nagytétényi telep brigádjai vállalták, hogy még az idén 300 tonna Diazinont elkészítenek. Természetesen a vállalatnak ki kell elégítenie a hazai mezőgazdaság szükségleteit is, ezért a jövőre felhasználásra kerülő Basudin növényvédő szerből is december végéig ezer tonnát gyártanak. A PAPÍRIPARI VÁLLALAT csepeli gyárának hullámlemezgyártó November 7. nevű szocialista brigádjának felhívása nyomán az országos nagyüzem 550 kis kollektívája csatlakozott a mozgalomhoz. A lábatlant a szolnoki és a budafoki gyár brigádjai, különösen az anyag- és az energiamegtakarításban jeleskednek. Ennek is köszönhető, hogy a vállalat az év első kilenc hónapjában az energiafogyasztását 3 százalék helyett 3,8-del csökkentette, ami megközelítően 24 millió forint megtakarítását jelenti. A Ganz Villamossági Művek 2300 dolgozója az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére felajánlotta, hogy öt százaléknyi nyersanyagot megtakarít. A Ganz Villamossági Művek az idén négymilliárd forint értékben gyárt transzformátorokat, generátorokat, különböző rendeltetésű villanymotorokat és egyéb elektromos energiát előállító, illetve hasznosító berendezéseket. Képünkön: egy feszültségváltó tekercselése az óbudai gyáregységben (MTI Fotó) Nemzedékváltás a könnyű iparban llv.szóli/vtvs a s s v mi v I is z vti és káilvriti un karul /lukas Assimniumi áll unitit húrral A vezetők az élet minden területén az érdeklődés reflektorfényében vannak. Még inkább így van ez most, amikor a nehezebb gazdálkodási körülmények között nagyon sok múlik a vezetői helytálláson, kezdeményezőkészségen, felelősségvállaláson. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkárt kértük meg arra, hogy segítsen megismertetni, a könnyűipar területén hogyan látják a gyárakban, üzemekben vezető posztokat betöltők munkáját, s hogyan tudnak megfelelni növekvő feladataiknak. Sokan úgy vélik, ha jobb vezetői készséggel rendelkeztek volna az üzemek, vállalatok élén állók, akkor ma kedvezőbb lenne jó néhány gazdálkodó egység helyzete s természetesen ezzel együtt a népgazdaságé is. Mi erről az Ön véleménye? — Az adott gazdálkodó egység munkájáért, teljesítményéért természetszerűen a vezetők tartoznak közvetlenül felelősséggel az irányító szerveknek. S ha a gazdasági változásokat jobban érzékelik, úgy is mondhatná ki, előrelátóbbak, a fejlesztést, a termelést, tehát a gazdálkodás egészét rugalmasabban alkalmazzák a piac változásához és követelményeihez, akkor az eredmények is nagyobbak. — Ilyen vezetői módszerre számos pozitív, de sajnos elég sok negat nem volna azonban helyes, ha a jelenlegi gondokért csak a vállalatok vezetőit hibáztatnánk. A főhatóságok, a minisztérium felelősségét nem csökkenthetjük, hiszen az irányításban megmutatkozó gyengeségek, következetlenségek is kihatnak a vállalatok tevékenységére. Feltétlenül szólni kell az úgynevezett középvezetőkről és magukról a dolgozókról is, akik az üzemi szervezettség, a munkafegyelem, a gazdálkodás, a vezetés sok visszásságát észreveszik, szólnak és tesznek is azért, hogy átütő javulás legyen. A vezetés, az egyszemélyi felelősség mellett is vezető kollektívák munkája, nem is szólva arról, hogy a vállalati, üzemi, munkahelyi kollektívák részvétele mennyire fontos a döntésekben, s ezt nemcsak elvben hangsúlyozzuk hanem gyakorlattá is tettük. A felső vezető körnél maradva: a vállalatok élén állók körében miképpen érvényesül a folyamatosság és a megújulás követelménye? — A közelmúltban végeztünk egy felmérést és tíz példa is van. Ha például jobban figyelünk arra, hogy milyen átrendeződés megy át Nyugat- Európa feldolgozóiparában, vagy ha reálisabban számolunk az olyan délkelet-ázsiai államok, mint például a Fülöp-szigetek, Tajvan és Hongkong szinte a világot elárasztó olcsó textil- és ruházati ipari termékeinek nagy tömegével, gyorsabban kellett volna rákapcsolnunk magasabb minőségű, a piacokon jobban értékelt és megfizetett termékek gyártására. Ha ezt tesszük, ma kedvezőbb lenne termékösszetételünk, jobban lépést tartanánk a divattal, növelhettük volna versenyképességünket még olyan körülmények között is, mint amilyen nem várt változás, nagymértékű árrobbanás ment végbe az energiahordozók és a nyersanyagok piacán. megállapítottuk, hogy miként az élet minden területén, a vezetői körben is dinamikus volt a változás 1975 és 1979 között. A minisztérium felügyelete alá tartozó 109 vállalatnál az első három gazdasági vezető ,,mozgását” vizsgálták. E körben a vezetőknek csaknem fele cserélődött ki a jelzett időszakban. A személyi változással érintettek 46 százaléka öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjba ment. 43 százalékuk saját vállalatánál vagy más vállalatnál került magasabb beosztásba. A puszta adatokbólis látható, hogy néhány év alatt valóságos generációváltás ment végbe. Ugyanakkor kellő arányban maradtak olyan nagy gyakorlattal rendelkező régi vezetők, akik a fiatalabbaknak átadhatják tapasztalataikat. Az újonnan kinevezettek jó része magas iskolai végzettséggel, nagy felkészültséggel rendelkezik, és bízhatunk abban, hogy rövid idő alatt a vezetési gyakorlatban is kellő érettségre, határozottságra tesznek szert, két kérjük. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy azok sem váltak meg teljesen a minisztériumtól, akik nyugdíjba mentek. A minap, amikor Önt kerestem, azt hallottam, hogy éppen az egyik gyártási ág vezető körével tart megbeszélést a személyzeti és kádermunkáról. Gyakoriak-e és milyen célt szolgálnak az ilyen tanácskozások? — Fontosnak tartjuk, hogy rendszeresen áttekintsük ezt a fontos tevékenységi kört, megvizsgáljuk, hogyan valósulnak meg az erre vonatkozó párt- és állami határozatok. Emellett a megbeszélések konkrét, gyakorlatias feladatok ellátását is szolgálják. Az említett napon a bőr- és cipőipar gazdasági és személyzeti vezetőit hívtuk össze, és ezt megelőzte egy igen alapos, sokoldalú elemzés, amely a gyártási ágban dolgozó mintegy ezer középvezetőre terjedt ki. Tizenöt vállalatnál folyt a felmérés, megvizsgáltuk helyzetüket, képzettségüket, beosztásukat, meghallgattuk vezetőik véleményét jelenlegi munkájukról, szakmai előmenetelük lehetőségéről, továbbképzésükről. Az öszszesített megállapítások társadalmi kontrollját is biztosítottuk azáltal, hogy a vállalatonként tartott összesítő megbeszéléseken a gazdasági vezetőkön kívül részt vettek és véleményt nyilvánítottak a terület párt-, szakszervezeti és KISZ-képviselői is. Egyebek között fontos megállapítás volt számunkra, hogy csupán a bőr-, cipő- és szőrmeiparban négy év alatt 47 százalékkal emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Ezen belül mérsékeltebben a közgazdászoké és a pénzügyi és számviteli főiskolát végzetteké. Az iparágban dolgozó közgazdászok számát a növekedés ellenére igen kevésnek tartjuk. . A szigorodó gazdálkodási körülmények, a magasabb követelmények milyen vezetői posztok előtérbe kerülését kívánják meg a könnyűiparban dolgozó vezetőktől? — A feldolgozóipar valamennyi ágában mind fontosabbá válik a piacra orientált gazdálkodás. A világpiachoz jobban igazodó termelői árak és a szabályozórendszer egyéb elemei megszüntetik azt a ,,melegházi” hatást, amit eddig sok vállalat élvezhetett. Hogy egy példával érzékeltessem, amikor a világpiacon a nyersbőr árak rövid idő alatt megkétszereződtek, sőt, volt eset, hogy megháromszorozódtak, a többletkiadást a költségvetésből kellett támogatnunk, mert a termelői árakban korábban azt nem tudták közvetlenül érvényesíteni. A jövőben viszont minden nyersanyag, félkésztermék beszerzési árát a tényleges világpiaci áron kell felszámítani, s így nagyon sok múlik azon, hogy mikor, milyen relációból és milyen áron történnek a beszerzések. . 1 rvavini flurvitilusról Viltoztatni a frandolkozásimuliat Ha vezetőcseréről közölnek hírt az újságok, ma már az átlagember is — szinte a diplomatákra jellemző érzéssel — figyeli, ott van-e az illető neve mellett az „érdemeinek elismerése mellett” megjegyzés. — A legtöbb esetben ott volt, mégpedig megérdemelten. Magától értetődik, akadtak felmentések, amikor hiányzott ez a formula. E mögött természetesen az van, hogy ha valaki nem tud megfelelni a rábízott feladatoknak, attól meg kell válnunk. Lehet, hogy az érintett vezetőben, képességeiben, vagy munkamódszereiben volt a Zsiba, de lehet az is, hogy mi tévedtünk, amikor kineveztük. Nem egy példánk van rá, hogy ugyanaz az ember, aki egy adott helyen, adott beosztásban nem tudott úgy produkálni, mint ahogy azt elvártuk tőle, egy másik helyen — minden bizonnyal a közvetlen környezetének, munkatársainak jobb megértésével és támogatásával —, tudott bizonyítani és eredményt elérni. — Most, hogy az érdemek formuláját említette, az arcok, egyének sokasága jelenik meg előttem, a könnyűipar különböző gyártási ágainak sok „nagy öregje”, akiknek életművét a szakmában elismerik, megbecsülik. Irányításukkal modern gyárak születtek, és jó néhányuk szakmai tudását, tapasztalatait időnként ma is igénybe veszszük, egy-egy fontosabb döntés előtt véleményü Il«ii A rvta h b fil lu liu to h . rwi ♦»/1#»#* «ries — Hasonló a helyzet az exporttal is. Nagyobb kockázattal kell dönteni a termékszerkezet átalakításáról, az exportcélok megválasztásáról és minden egyébről. Ez azt követeli meg, hogy a vezető vagy a vezető kollektíva a műszaki ismeretei mellé kellő közgazdasági ismereteket is szerezzen, piacpolitikához értő, azt ügyesen alakító szakember legyen. E téren mindenképpen erősíteni kell a meglevő gárdát és változtatni kell sok esetben a gondolkodásmódon, vezetési stíluson is. A könnyűiparban a felsőfokú szakmai és politikai végzettséggel rendelkezők számát tekintve, minden alap megvan a még hiányzó ismeretek és a legjobb módszerek elsajátítására. A diplomások magas száma egyben azt is mutatja, hogy van további kádertartalék, de fontos, hogy bátrabban bízzuk meg a fiatalokat „testre szabott” feladatokkal, erősítsük önálló gondolkodásukat, kezdeményezőkészségüket és teremtsük meg a kellő anyagi és erkölcsi elismerés feltételeit. Sok területen van még tennivaló a jobb gazdasági eredmények elérése érdekében. Többet kell törődni !például a gyártmány- és modelltervezőkkel, több idegen nyelvet beszélő szakemberre van szükség. A vezetők között a nők aránya a népgazdaság egészében 7,9 százalék, a könnyűiparban részben a dolgozók közötti igen magas részarányokból eredően 16,2 százalék. Tapasztalataink szerint a nők jó része igen törekvő, nagy áldozatokkal vállalják a továbbtanulást. Amikor viszont gyermekgondozási segélyen otthon maradnak, átmenetileg, de a fejődésüket mindenképpen megzavarva, kiesnek a munkából. Vállalataink ezen úgy igyekeznek enyhíteni, segíteni, hogy keresik és megtaláltak a kapcsolattartás módját, otthon elvégezhető feladatokat adnak, információt, szakirodalmat juttatnak el hozzájuk. Ajelenlegi és a távlati feladatok meghatározása és a végrehajtásban részt vevő vezetők kiválasztása során hogyan támaszkodnak a társadalmi szervezetek véleményére? — Ennek megvan a jól bevált gyakorlata. Egyetlen kinevezés, felmentés hevében sem döntünk a társadalmi szervezetek véleményének ismerete nélkül. Elengedhetetlen, hogy a kinevezett vagy megbízott vezetők hevességeinek, személyi értékeinek ismeretéhez a társadalmi szervezetek is hozzájáruljanak. Sok esetben éppen a párt- vagy a szakszervezeti munka ad olyan vezetői gyakorlatot, készséget a gazdasági vezetőnek, hogy új beosztásában határozottabban tud dönteni, jobban tud együttműködési készséget kialakítani. Végül hangsúlyozni szeretném még, hogy a vállalatok felső vezetésének több időt és gondot kell fordítania a perspektivikus feladatokra, a vállalat jövőjét érintő koncepció kialakítására. Ez megkívánja, hogy a vezetés valamennyi szintjén konkrétabban fogalmazzák meg a feladatokat és az ellenőrzés rendszeresebb legyen. M. L.