Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)
1980-10-01 / 230. szám
1980. október 1. NÉPSZAVA A következő öt év feladatai a ruhásszakszervezet központi vezetősége előtt Négy napirendet tárgyalt keddi ülésén a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A vezető testület Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettes előterjesztésében megvitatta a textilruházati ágazat hatodik ötéves tervének műszakigazdasági koncepciójáról szóló tájékoztatót, majd elfogadta a szakszervezet ehhez kapcsolódó állásfoglalás-tervezetét. Az elmúlt időszakban bekövetkezett gazdasági változások szükségessé tették az 1979 közepén készült koncepció felülvizsgálatát, annak módosítását. A módosított változat kiindulópontja az, hogy a népgazdaság anyagi eszközeinek minél kisebb igénybevételével, a piacok által is igényelt, csaknem azonos termelési szintet hogyan lehet elérni. Fokozott hangsúlyt kap a módosított tervezetben a munka- és üzemszervezés, az irányítási folyamatok jobb szervezése, mint a termelékenység növelésének jelentős forrása. Ez érthető is, hiszen a fejlesztési eszközök korlátozottabbak lesznek, s kisebb ütemben nő a gépi felszereltség. A textilruházati ágazat hatodik ötéves terve két szakaszra osztható, az első időszak, az 1981—82-es esztendő várhatóan még szerényebb eredményekkel zárul, míg az azt követő három év már kedvezőbb változásokat hoz. A szakágazat idei 16 milliárd 300 millió forintos termelési értéke 1985-re több mint 18 milliárdra nő, a ruhásszakszervezethez tartozó vállalatok ebben 9 milliárd 210 millió forinttal szerepelnek. A belkereskedelmi értékesítésben főként a választéki igények kerülnek előtérbe. Szükséges, hogy a ruházati ipar a belső kooperáció javításával rugalmasan igazodjon a külső piaci igényekhez, s új kezdeményezésekkel — vegyes vállalatok, külkereskedelmi jog stb. — törekedjen az export növelésére. A hatodik ötéves terv szerint további 5,8 százalékkal csökken a szakágazatban foglalkoztatottak száma, a bérek pedig évi 4—4,5 százalékkal növekszenek. A szakszervezet állásfoglalás-tervezete, amelyet Veres Gábor titkár terjesztett elő, azokat a feladatokat hangsúlyozza elsősorban, amelyek a dolgozókat közvetlenül érintik. Az ülés további részében a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének közelgő kongresszusára készült a központi vezetőség. Czerván Mártonné főtitkár előterjesztésében elfogadta a szóbeli beszámoló vázlattervezetét, majd a határozattervezet kiegészítését. H. I. A BNV-ről jelentjük A Janus-arcú Otthon A bútoripar árusít is — Gyárak saját karakterrel Lakberendezési kérdőjelek — Tombol a giccs Még nem igazán otthon az Otthon 181. — ezt a végkövetkeztetést vonhatja le a vásárlátogató, aki végignézi a BNV A- és F-pavilonjában látható lakberendezési cikkeket. Nem igazán otthon, mert a bútorok mellett háttérben maradnak a lakás teljes berendezéséhez szükséges egyéb termékek. Nemcsak mennyiségben, választékban, hanem inkább színvonalban, korszerűségben, esztétikumban és használhatóságban is. Ha az összképet meghatározó bútoroknál maradunk, nincs okunk fukarkodni a dicsérő jelzőkkel. Már csak azért sem, mert — s talán ez érdekli legjobban a fogyasztót — a kiállított újdonságok egy része máris, a BNV- vel egy időben kapható. Minden Domus áruházban előjegyzést vesznek fel a Hobby elemes bútorcsaládra, a fővárosban kaphatók a BUBIV és a Szék- és Kárpitosipari Vállalat új termékei, a Kanizsa és a Zala gyár márkaboltjában árusítja saját bútorait. A legfrissebb konyhaberendezés, a Deka is készül már kis sorozatban. Ez csak egyik erénye a bútoriparnak. A másik, új termékei általában szebbek, célszerűbbek a régieknél. A Hobby például 44 elemből, számtalan módon variálható. A BNV nagydíjas Tini ifjúsági bútor viszonylag olcsó, és méretrendszere, fóliás bevonata lehetővé teszi, hogy a fiatalok apránként, darabonként vegyék majd meg. Több, már ismert termék — például a Kanizsa MD gyártmánycsaládja — javított, továbbfejlesztett változatban látható. A Tisza-gyár konyháinak egy részébe beépítette a hűtőgépet is. Az már kevésbé tetszik, hogy némely konyhabútor üveg-, illetve textilbetétet kapott, amit sem a célszerűség, sem az esztétikum nem indokol. A kiállításon elválik egymástól az állami és a szövetkezeti bútoripar, ennek oka, hogy az utóbbi majdnem kizárólag exportra termel. A szövetkezetek bemutatóján főként stíl-, stilizált és rusztikus bútorokat láthatunk s összevontan tárják a látogatók elé a hasonló jellegű kisbútorokat. A mátravidéki szövetkezet a belkereskedelemnek is ajánlja három- féle mélységben és háromféle felülettel készült rusztikus fenyőbútorát. Szép, szép, de vajon reális-e, hiszen köztudottan ritka és drága kincsünk a fenyő. Alapvetően új bemutatóval jelentkezik a Bútoripari Fejlesztési Intézet: terveket, prototípusokat ajánl az iparnak, tehát valóban a gyártmányfejlesztést szolgálja. A termelők gondjainak ismeretében bútorvereteket, vasalásokat is kiállít. Mi a véleménye a bemutatóról Filep Istvánnak, aki minden eddigi, összesen tizenöt Otthonkiállítás főrendezője volt? — A haladást az idén főként abban látom, hogy a gyárak kialakították saját karakterüket —mondja, a BUBIV például zömmel modern, elemekből álló termékekkel jelentkezik, amilyen a Réka, vagy a Horizont. A Kanizsa főként stilizált, rátétes, enyhén nosztalgikus bútorokat állít ki. A Cardóra a modern formálás a jellemző, s az olyan felületi díszítések, amelyek oldják a bútorok ládajellegét. A leglátványosabb fejlődést a Szatmár mutatja, amely komplett lakószobáival eddig az elmaradottabb ízlést szolgálta, most viszont elemes bútorral, a gyártásra előkészített Szamos-családdal elendkezik. Kritikai észrevétel? Kevés a színes bútor, pedig a Hobby sikere is jelzi, lenne rá igény. Nagyon messzire jutottunk az első, az 1965-ben, a Városligetben megrendezett Otthon-kiállítástól, s nemcsak az ízlés fejlődésében. Az akkori áruhiány helyébe mára szép választék és bőséges kínálat lépett. Már ami a bútorokat illeti. Ám az otthonba — és az Otthonba — sok minden más is kell az edényektől a függönyig, a szőnyegtől a lámpáig. A legelszomorítóbb képet az utóbbiak nyújtják. A VBKM csillárjai nemcsak elavultak, hanem el sem férnek a házgyári lakásokban, a szarvasi szövetkezet kiállítását pedig a csicsás ernyők, az aranyozott porcelánok, a tartalom nélküli formák jellemzik, tombol a giccs. (Nem véletlen, hogy a bútorok között szinte kizárólag import világítótesteket helyeztek el.) A lakástextilekkel valamelyest jobb a helyzet; a Latex érdeme, hogy olyan sötétítőfüggönyöket is hozott, amelyek összhangban vannak bútorszöveteivel. Kevés a szőnyeg, különösen a modern mintázatú, a kellemes színhatású. A fürdőszobák nem sok újat mutatnak, a fal- és padlóburkoló csempék változatosak. Gyönyörű az üvegipar kiállítása, ám kitűnik belőle, hogy szinte mindent csak exportra szántak. Akik már használták, állítják: kiválóak a városlődiek Römertopf utánzatai, a magyar cserépedények, amelyek a Varma nevet kapták, és elnyerték a vásárdíjat is. Ideje tehát, hogy a lakberendezés egyéb kellékei is felnőjenek a bútorok színvonalára, mert csak így tudjuk otthonunkat harmonikusan berendezni Gigam A Tini elemes bútorcsalád (Batha László felvétele) Október: takarékossági hónap Az idén először október lesz a takarékossági hónap. Az Országos Takarékpénztár a KISZ-szel, a szakszervezettel, a Népfronttal és a helyi tanácsokkal közösen rendezik meg. A célja az, hogy felhívja a figyelmet a takarékosabb életmódra. Az OTP, amelynek betétállománya elérte a 140 milliárd forintot, bemutatja majd azokat a takarékossági formákat, amelyek segíthetnek megoldani egy-egy társadalmi réteg anyagi gondjait, így például nagy figyelmet szentelnek a fiataloknak, nevezetesen a fiatal házasok segélyezésének, és az ifjúsági takarékbetét könyveknek. Foglalkozást keresők , állást kínálók Új vonások a munkaerő-gazdálkodásban Csökken az ipar, nő a szolgáltatás létszámigénye Együttműködési szerződést kötött a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat, a megyei Közmű- és Mélyépítő, valamint a Tanácsi Építő Vállalat, hogy a hatékonyabb munka érdekében a kevéssé kihasznált területekről átengedik egymásnak a munkaerőt. Új vonás ez a munkaerőgazdálkodásban. Milyen egyéb tapasztalatokkal szolgál az állást keresők és a munkahelyet kínálók körében az idei esztendő? Nemcsak Győrött törekedtek a meglevő munkaerő célszerűbb hasznosítására, hanem országszerte. Bár az év első felében 75 ezerrel dolgoztak kevesebben (az úgynevezett anyagi ágazatokban), mint tavaly ilyenkor. Ritkán okozott gondot a korábban oly sokszor mumusként emlegetett „munkaerőhiány”. A termelésnövekedés ütemének visszaesése mellett a keresetszabályozás változásai is hozzájárultak a munkaerőmérleg javulásához, örvendetes, hogy a korábbinál kisebb létszámmal oldja meg feladatait az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság. A kérdés viszont az, hogy hová tűntek a szóban forgó emberek, hiszen nem lettek munkanélkülivé? A vizsgálatok szerint az iparból szívesen, mennek a javító- és szolgáltató vállalatokhoz, a tsz-melléküzemágakba, sőt, egyre többen vállalnak munkát a magánkisiparban. Ráadásul a lakosság életkori összetétele is változott: az idén 10 ezerrel kevesebb fiatal állt munkába, s 11 ezerrel mentek többen nyugdíjba, mint tavaly. Sajnos, a belkereskedelemben is csökkent a dolgozók száma, holott — éppen a lakosság udvariasabb kiszolgálása, jobb ellátása érdekében — több emberre lenne szükség. Elhelyezkedési lehetőségek vannak az oktatási és főként az egészségügyi intézményekben, valamint a közmű- és szolgáltatási hálózatban is. A fővárosi közlekedésiben — például a BKV-nál, a Taxinál és a FÖSPED-nél — 21 százalékkal több dolgozót tudnának foglalkoztatni, mint tavaly ilyenkor. Bár a vállalatok ma már nem törekednek mindenáron új dolgozók felvételére, sok helyütt a kilépőket, nyugdíjba menőket nem pótolják, s az emberek jobban megbecsülik munkahelyüket, mint az elmúlt években. Vannak továbbra is „hiányszakmák”. Főként az iparosodott megyékben keresnek gépi forgácsoló szakmunkásokat, állandó a kereslet — főként a fővárosban — segédmunkásokból, villamos- és trolibuszvezetőkből, fonó- és szövőnőkből, ugyancsak keresettek a gyors- és gépírónők, a bérelszámolók. (A Fővárosi Tanács munkaközvetítő hivatalaiban fél év alatt 36 ezren fordultak meg, s közülük 24 ezren el is helyezkedtek az ajánlott munkahelyeken.) Ugyanakkor például Szabolcsban és Nyírségben évente csaknem 10 ezer fiatal éri el a munkaképes kort, de a környékbeli üzemek csak minden másodikat tudják foglalkoztatni. Különösen a közgazdasági szakközépiskolát végzettek, az irodai állásokra pályázó lányok és fiúk vannak nehéz helyzetben. A vállalatokra eddig a spontán munkaerőmozgás nyomta rá a bélyegét országszerte. A munkaerőhelyzet alakulása nyomán viszont lehetőség kínálkozik a munkaerő minőségi cseréjére, a fegyelmezetten dolgozó és szakképzett munkavállalók fokozott megbecsülésére. V. J. 3 Bontás és építésS zétrombolom és újat építek — mondja a várat építő gyerek, és elképesztő kitartással variálja a színes építőkockákat. A szülők elégedetten néznek össze, így tanul a gyerek. De mit mondjunk mi, amikor azt látjuk, hogy tervezőink és építészeink olykor legalább olyan könnyedséggel ítélkeznek egy-egy ház, park vagy valamilyen más épület sorsáról, mint hajdan gyermekként tehették. Lebontani , újat építeni. Ki ne hallott volna már a szanálásokkal kapcsolatban elrettentő példát: frissen tatarozott, alighogy korszerűsített lakóházat bontottak le, pusztán azért, mert útban volt. Csak azért, mert így kényelmesebb és egyszerűbb. Tévedés ne essék: minden értelmes ember tudja, hogy a városépítés, a városrendezés áldozatokkal jár. Nem is erről van szó. Kell a hely az építőknek, a kivitelezők csak megfelelően „letisztított” területre hajlandók kivonulni; nem véletlen, hogy például a foghíjbeépítésekre egyszerűen nem lehet kivitelezőt találni — érvelnek a várospolitikusok. S ez részben igaz is. Legalábbis igaz volt. Sokszor túl könnyen mondták ki a végső szót: szanálni. Ha az utóbbi 10—15 év statisztikáját nézzük, kitűnik, hogy a fővárosban például 1965—1970 között 59 ezer új otthon építése 5150 lakás lebontásával járt. A mostani ötéves tervben, 1975— 80 között 86—87 ezer új lakást csak 23—24 ezer(!) bontásával tudnak felépíteni. De vegyünk még egy példát! A jelenlegi ötéves tervben Budapesten tavaly került tető alá a legtöbb új otthon: 18 016. Ám ez nem „tiszta növekedés”. Az elmúlt esztendőben 5470 lakás szűnt meg. Ez a szám is az eddigi legmagasabb ebben a tervciklusban. Igaz, a megszüntetett lakásoknak csaknem kétharmada egyszobás volt. Ám évek óta lassú, de egyenletes növekedést mutat a lebontott kétszobás lakások száma is. Tavaly ez megközelítette a 20 százalékot, s ez nagyobb arány, mint a mostani ötéves terv más éveiéontás nélkül elképzelhetetlen a korszerű várostervezés. Mégis elgondolkoztatók a méretek és az arányok. Éppen ezért rendkívül fontos és időszerű a főváros vezetőinek az az elhatározása, hogy tüzetesen újból felülvizsgálják a szanálási kerteket, alaposan megnéznek külön-külön minden egyes bontásra ítélt épületet, egyéb létesítményt, nem kínálkozik-e gazdaságosabb, jobb megoldás a bontásnál. Ha eddig nagyvonalúan bontottunk, mi a garancia arra, hogy a jövőben másként lesz? Az látszik garanciának, hogy a várospolitikusok elhatározása nem most, nem ebben az esztendőben született. 1978. január 1-én új főosztályt hívtak életre, amelynek egyik legfontosabb feladata a többi között éppen az, hogy a főváros beruházásai a lehető legkörültekintőbben bonyolódjanak anyagi és minden más szempontból. A nagyobb energiát, több figyelmet, a szakadatlan helyszíni ismeretet és ellenőrzést követelő munkának köszönhető, hogy végül is négyezerrel kevesebb otthont bontanak le az eredetileg elgondoltnál. A Fővárosi Tanács beruházási főosztályának szakemberei jól tudják, hogy mindig is fontos volt, de most, a gazdálkodás feltételeinek szigorúbbá válása idején igazán szükség van a lehető legjobb gazdálkodásra. Pénzügyi lehetőségeink már most — s ez a jövőben mindinkább így lesz — szerényebbek, mint ahogy azt jó néhány éven át megszoktuk. Át kell értékelni az eddigi gyakorlatot. Ezekben a hetekben és hónapokban készül a főváros hatodik ötéves tervének javaslata. A tervezés egyik sarkalatos pontja a gondos terület-előkészítés. Jelenleg már az 1982—83-ban átadandó lakások építési előkészületei folynak. Nem mindegy, hogy a következő tervidőszakra várható 85—90 ezer új otthon felépítéséhez mennyi régit kell szanálni.izonyos, hogy a nyolcvanas években elkészült otthonok sem építhetők fel bontás nélkül. Az elöregedett lakásépületek lebontását már csak azért sem úszhatjuk meg, mert sok még az egészségtelen, életveszélyesnek nyilvánított ház a fővárosban. De hát éppen ezért is rendkívül fontos a lelkiismeretes előkészítés, a helyes bontási arány megtalálása, mert ha nagyvonalúság nélkül csak azt bontjuk le, amit szükséges, a még lakhatóakat megőrizzük, rendben tartjuk, ameddig csak célszerű költeni rájuk, akkor több lakásunk lesz. Ez pedig nemcsak az egyéneknek kedvező, hanem a népgazdaságnak is. Kovács Ildikó BB Jelzőközpont Paksra Az MMG Automatikai Művek kecskeméti gyárának szakemberei tervezték és készítik a Paksi Atomerőmű biztonságtechnikai jelzőközpontját, amely tűz, füst és egyéb veszélyek ellen véd. A kecskemétiek új berendezése csupán tizedannyi helyet foglal el, mint a hasonló régi gyártmányaik.