Népszava, 1981. május (109. évfolyam, 101–126. sz.)

1981-05-10 / 108. szám

NÉPSZAVA 1981. MÁJUS 10., VASÁRNAP Sport afs. Mától Vívóbajnokság ’81 Ma reggel 8 órakor a Sport­csarn­okban megkezdődik az országos vívóbajnokság. Az első szám a férfitőr egyéni, s ezt követően nyolc napon át mind a négy fegyvernem egyéni és csapatversenyében pástra lépnek a sportág ha­zai legjobbjai. Az esélyekről Kovács Tamás, a szövetség főtitkára, aki három évvel ez­előtt még egyéni kardbajnok­ságot nyert, így nyilatkozott: " Hosszabb ideje a baj­nokság jelentőségét az is nö­veli, hogy azt követően hagy­ja jóvá a szövetség a világ­­bajnoki csapatot. Így lesz most is, néhány nappal a be­fejezés után elnökségünk ösz­­szeül, s dönt arról, hogy jú­lius elején kik utaznak Fran­ciaországba. Ami a várható eredményeket illeti, nehéz jósolni, mert minden szám­ban sok az esélyes. A műsor szerint minden­nap reggel 8-kor kezdődnek az előcsatározások, a legjobb 32-től egyenes kiesésben foly­tatódik a verseny, gyakorla­tilag a nyolcas döntő befeje­zéséig. A mai férfitőrbajnok­­ság (védő: Balla Zoltán) után a menetrend és a tavalyi győztesek a következők: női tőr egyéni (Maros Magda), férfitőrcsapat (Bp. Honvéd), női tőrcsapat (V. Dózsa), pár­bajtőr egyéni (Pethő László), kard egyéni (Gedővári Imre), párbajtőrcsapat (Bp. Hon­véd), kardcsapat (Vasas). 9 Londonban a Manches­ter City—Tottenham Hots­pur (1—1) angol, Glasgow­ban a Glasgow Rangers— Dundee United (0—0) skót labdarúgó kupadöntő egy­aránt döntetlenül végződött, hosszabbítás után is, így a jövő héten mindkét mérkő­zést megismétlik. 9 A New York-i nemzet­közi teniszverseny negyed­döntőjében Taróczy Balázs drámai küzdelemben szen­vedett vereséget a brazil Klimayrtól. A magyar bajnok 6—4-re nyerte az első játsz­mát, azután a másodikat és a harmadikat egyaránt 6—6 után, a rövidítésben vesz­tette el, pedig a másodikban már 5—1-re vezetett. Össztársadalmi feladat Jó utat választottunk! Beszélgetés Petrák Ferenccel, a SZOT Testnevelési és Sportbizottsága tagjával a munkahelyi olimpiai játékokról Az elmúlt években a testnevelés és sport széles körű el­terjesztése mindinkább össztársadalmi feladattá vált. Az érdekelt állami és társadalmi szervek jelentős erőfe­szítéseket tettek a rendszeres tömegsport kiszélesítésé­re. Nagyon sokféle kezdeményezés történt, s ezek nyo­mán figyelemre méltó eredmények születtek. A Szak­­szervezetek Országos Tanácsa fontosnak tartotta hang­súlyozni, hogy a tömegsportban az elvek és a feladatok egységesebb értelmezésére és a cselekvési egység erő­sítésére van szükség mind a szakszervezeti mozgalom keretein belül, mind az állami és más társadalmi szer­vekkel történő együttműködésben. Így született meg a munkahelyi olimpia — az egész világon és hazánkban különösen népszerű ötkarikás játékokat idéző — gondo­lata. A SZOT az OTSH-val és a KISZ-szel közösen dol­gozta ki, és teljes egyetértésben emelte határozattá a szakszervezetek elnöksége. Egy esztendő tapasztalatait, és azok alapján a szükséges tennivalókat vitattuk meg Petrák Ferenccel, a SZOT Testnevelési és Sportbizott­sága tagjával, a kőrösszak­szervezet főtitkárával. • A választásunk nem vé­letlenül esett önre. Hosszú éveket töltött az élsport ve­zetésében is, mint a Magyar Jégsport Szövetség elnöke. Így tehát jobban látja, hogy jó úton járunk-e? — Meg kell mondanom, hogy a korábbi tömegsport­mozgalmak egy kissé meg­ingatták a hitemet a hason­ló kezdeményezésekben, de az egy év alatt elért sikerek több vonatkozásban is felül­múlták a várakozásomat, sőt, meggyőztek arról, hogy most valóban jó utat választot­tunk. S hogy meddig jutunk előre rajta, az csak rajtunk múlik. Illetve ... — Igen, ez az. Pontosan arra szeretnénk választ kap­ni, hogy melyek a meghatá­rozó tapasztalatok és tenni­valók? — Ha elmondom, hogy mit és hogyan kellene tenni, ak­kor egyben arra is rávilágí­tok, mi az, amit eddig nem tökéletesen csináltunk. Ami a legfontosabb: szemléleti változtatásra van szükség, mindenekelőtt a gazdasági vezetés részéről. A mozgalmi szervek, így a szakszerveze­tek is a lefektetett tervek alapján tevékenykednek, de gyakran gátakba ütköznek ... — Kissé részletesebben is beszélne erről? — Köztudott, hogy a vál­lalat és az szb együttesen te­remtik meg az anyagi felté­teleket a munkahelyi olim­piai játékokhoz, tehát elen­gedhetetlen, hogy ne csak a szakszervezetek, hanem a gazdasági vezetés és a ver­senysport képviselői is magu­kénak vallják az üzemi sport­életet. Mondok néhány konk­rét példát a vállalatvezetés segítségére, ami egyben meg­határozza a helyi sportkör közreműködését is. A felté­telek megteremtésében a vál­lalati eszközök — közlekedés, világítás, büfé, hideg-meleg víz, tiszta öltözők, kellő számú és minőségű sportfelszerelés stb. — olyan kellemes, von­zó légkört teremthetnek a dolgozók számára, hogy ha egyszer már kimentek, leg­közelebb nem is kell agitálni őket, maguktól indulnak kk­ a pályára.­­ Ehhez talán szükség lenne egy, a mainál szélesebb sportaktíva-hálózatra. Nem gondolja? — Nem. Az érdeklődésnek és a szervezői hálózatnak a jó példa láttán párhuzamosan kell kialakulnia. De ehhez nagyon kell ügyelni arra, hogy ezek a sportdélutánok — vagy ha a műszakváltás úgy hozza —, a sportdélelőt­­tök lazák, önkéntesek, szó­­rakoztatóak és valóban kultu­ráltak legyenek. Nagyon jó lenne, ha a szemléleti válto­zás azt is magával hozná, hogy a sportköri szakemberek és versenysportolók szemé­lyesen is megjelennének eze­ken a napokon, vagy rend­szeresen szakmai tanács­adást folytatnának, hogy a kezdők egy esetleges rossz mozdulat vagy túlbuzgóság miatt meg ne sérüljenek és el ne riasszanak másokat.­­ Gondolja, hogy a mi lé­tesítményi helyzetünk erre megnyugtató lehetőséget ad? — Kétségtelenül fejlőd­nünk kell ebben a vonatko­zásban is. De egyelőre még a meglevő lehetőségek sin­csenek kellően kihasználva. Jobb és áldozatkészebb szer­vezéssel előbbre tarthatnánk.­­ Egy utolsó kérdés. Mit ért végső siker alatt? — Például az elmúlt május elsejei felvonulást és az azt követő — a legnemesebb értelemben vett — majálist, ahol boldogan, elégedetten töl­tötték az emberek az idejü­ket a szabadban, és egészsé­ges fáradtsággal tértek haza. A testedzés és sportolás ne legyen többé kényszer, se te­her, hanem a társadalom minden rétegének egészséges, szórakoztatóan hasznos sza­badidő-töltése. Vándor Kálmán Vízipók, csodapók Mint a vízipókok... Találó hasonlat. Az alig tízéves gye­rekek úgy tempóznak a „Komi” türkizkék habjaiban, mintha vízbe születtek volna. Ugyanolyan otthonosan ér­zik magukat, akár a parton ... Békák, mondták rájuk ré­gebben, ma már nincs ilyen lekicsinylő jelző: ők a ma­gyar úszósport remélt sikereinek várományosai, mondjuk az 1992-es olimpia leendő sztárjai. Gyerekek, úszóverseny­zők... Igaz, itt nincs himnusz és zászlófelvonás, de a tét így sem kicsi: mit szólnak a papák, mamák, nagyma­mák, nagypapák, akik körmüket rágják izgalmukban a tribünön, vagy a haverok, akik síppal, dobbal nádihege­dűvel biztatnak a partról? Külön vízi világ ez: akad ben­ne vérbeli sport, s fellelhető — de jó! — az egykor volt grundok hangulata, a játszótéri vagányság, jópofaság min­den apró rezdülése is. Rédei Ferenc képriportja nem a gyakran centiken eldőlő „öldöklő” csatákat mutatja be, hanem a miliőt, ezt a pompás uszodai hangulatot. Ez, ké­rem, a vízipókok birodalma... A vízipókoké, akik a cso­dapókok ... (sp.) Kiküldött munkatársunk jelentése így látta az elnök Egy újabb Európa-bajnok­­ság és ma végez Tampe­­­­rében úgy, hogy nem lesz arany- vagy ezüstérmesünk... Mint ahogy a legutóbbi boksz EB-n, Kölnben, ahol legalább Somodi képviselhette színein­ket a fináléban. A magyar vezetők körében eleinte si­kerváró hangulat uralkodott, és ahogy teltek-múltak a na­pok, úgy változott a kép, meg kellett elégednünk három bronzéremmel, de hogy miért, azt még a magyar táboron belül is szinte mindenki más­képpen látta. A szombati szünnapon ezért a legilleté­kesebbet kérdeztem: magyar szempontból hogyan értékeli a tamperei ökölvívó Európa­­bajnokságot? Megfelelő-e szereplésünk vagy kudarcnak számít? S ha igen, miben látják az elmaradt eredmé­nyek okát? Varga Ferenc, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke válaszolt. A fiúk morális tartásá­val, ringben és azon kívül, elégedett vagyok. Sőt, azt is mondhatnám, fegyelmezett, nagyszerű ez a társaság. Az eredményekkel viszont már nem vagyok megelégedve. Az elmaradt sikerekért viszont nem a versenyzőket okolom. Nem vitás, jól jött volna egy kis szerencse, de véleményem szerint, ha korrektebb a bí­ráskodás, akkor két magyar is felállhatott volna a dobo­góra. — Csak a pontozók okol­hatók az elmaradt „nemes­fémekért”? — Kétségtelen: harcosság­ban még fejlődnünk kell. Erőnlétien és taktikailag már megálljuk a helyünket bár­melyik nemzet ökölvívóival szemben. A tamperei tanul­ságokat, ezt nyugodtan máris kijelenthetem, hasznosítani is fogjuk. Lepies György Ismét Monza Az olasz motorkerékpáros Grand Prix-t nyolc év után először rendezik meg ismét Monzában. Mint ismeretes, a pályát azt követően tiltot­ták be, hogy az 1973-as GP-n bekövetkezett tragi­kus baleset során az olasz Pasolini és a finn Saarinen meghalt. A mai motorosparádé két­ségkívül legnagyobb érdeklő­désre számot tartó verseny­számának az 500 kcm-esek csatája ígérkezik. A három­szoros világbajnok amerikai Roberts váratlanul rangos segítőtársra akadt az olasz Lucchinelli személyében, ket­ten igyekeznek majd útját állni a mindössze 21 éves kaliforniai Mamolának (ké­pünkön az edzésen Suzukijá­­val), az idei VB-futamok ed­digi legjobbjának. 13

Next