Népszava, 1982. június (110. évfolyam, 126–151. sz.)
1982-06-09 / 133. szám
6 Mi újság a moziban? Földrengés Tokióban ... Találkozás az Atlanti-óceánon... Kéjutazás Las Palmasba ... Hogyan csináljunk svájcit? ... Ez Amerika... A turisztika nagy szezonjához kapcsolódva változatos útvonalat kínál — világjáróknak és otthonülőknek — a MOKÉP nyári menetrendje. Mert elkészült a hazai mű- Mestelenek és bolondok című filmje. Pontosabban: a film 1941. december 13-ának történetét idézi meg, a japánok villámtámadását követő első huszonnégy óra félelemmel, hisztériával teli Los Angeles-i káoszát. „Ez komédia, nem pedig háborús film — mondja A cápa, a Harmadik típusú találkozás világhírű rendezője —, átgyúrtuk a történelmet, mint a rétestésztát, s leforgattuk a nagy légitámadást Los Angelesben, ahogy megtörténhetett volna.” Az „antikaland” — ahogy az Il Mattino kritikusa is megjegyzi — az ismétlődő bolondozások, a hajszák, az összeomló házak, arcokba razik nyári bemutatóterve, amely a júliusi, augusztusi kánikulához igazodva könynyű filmutazást (egyszerű szerelmeket, vígjátéki fordulatokat, gyors pisztolypárbajokat, szatirikus nyomvonalakat) kínál a mozgókép híveinek. Los Angelesben játszódik Steve Spielberg pülő torták, a csörömpölések, ökölcsapások parádéja. Az Il Tempo véleménye szerint: „Ez a film nevetségessé teszi Hollywood háborús, komikus, musical-, katasztrófafilmjeit. Az egymáshoz kapcsolódó történetek káosza, az apokaliptikus rombolások, a komikus figurák jövése-menése — mindezt olyan rendezői kéz fogja öszsze, melynek figyelmét egy apró részlet sem kerüli el. Ez a burleszkkarnevál s a gagek szélforgója olyan, mint még a némafilmek aranykorában sem volt...” Másfajta tájakra kalauzol Rolf Lyssy svájci rendező munkája, melyet ról álmodnak, hogy Svájcban keresik meg a csokoládé sírkövük árát. Svájcban viszont sok olyan ember él, aki utálja, megveti a svájci állampolgárságra pályázó külföldieket ... Például az állampolgársági kérvényeket felülvizsgáló bizottság szaglásza, nyomozója. „Rolf Lyssy filmjének meglepetése azzal magyarázható, hogy nagyon szórakoztató, ironikus komédia” — írja a Waterland ítésze. „A film elég A Sörgyári capriccio mindennapi csodáiból, Pepin bácsi, Ulrich úr, Hladik drogista, Sisler kalaposmester és a többiek históriájából Jiri Menzel készített filmet. Hogy miről szól a film? Idézzük Hrabal szavait: „Hiszem, minél előbbre halad az ember életútján, annál nagyobb szükségét érzi annak, Caterina, a furcsa asszony viszont meghódította Alberto Sordit! Holott csak egy robot! De hát ez az asszony — minden férfi vágyálma — könnyen, gyorsan programozható. Ha kell, mos, vasal, főz és rendet rak. Ha kell, még szeretőt is varázsol a gömbölyded formákat kedvelő gazda számára ... Ám a robot asszonynak is „dalból van a lelke”. Néha fellázad — és úgy tör, zúz, mint az igazi, hús-vér feleség ... Alberto Sordi új éles szatírával ábrázolja a társadalmat — így a Monthly Film Bulletin kritikusa —, ugyanakkor sohasem válik pesszimistává. Sokkal több ez a film, mint egy lapos és felületes húsklopfoló komédia.” Bohumil Hrabal a csehszlovák irodalom kiemelkedő egyénisége, a Bambini di Prága, a Táncára kezdőknek és haladóknak szerzője ismét hódít! Nemcsak a könyvpiacon, hanem a moziban is, hogy visszatérjen gyermeki énje képzetéhez, és megvalósítsa azt, amiről mint kisfiú töprengett, így aztán a Sörgyári capriccióban megállítottam azokat az áradó, gyönyörűen vidám képeket, amelyek immár mindörökre ifjak maradnak helyettem.” filmjét (főszereplője, rendezője és forgatókönyvi társszerzője az Én és Caterinának) kedvezően fogadta a nemzetközi kritika. „Ízlésesen megcsinált film, bár néha enged a banalitásnak — írja a Gente tudósítója —, legnagyobb erénye az édesmakrancos Caterina, a jövő robotja, aki egyben a múlt elnyomott, bosszúálló felesége is.” A múlt és a jelen ötvöződik Jerzy Kawalerowicz, a Vidámság a fehér keresettel címmel jelölt a nemzetközi cit? története röviden így szakkritika. összegezhető: vannak olyan A Hogyan csináljunk svájc emberek a világon, akik az A Hogyan csináljunk svájcit? nyomozója Gazdagodó nemzetiségi könyvtárak Ezer horvát nyelvű könyvvel gazdagodott a szombathelyi Berzsenyi Dániel megyei könyvtár. Az ajándékot Milan Rakovac, a Horvát Szocialista Köztársaság művelődési bizottságának elnökhelyettese kedden adta át Takács Miklós igazgatónak. A Berzsenyi Dániel megyei könyvtár immár két évtizede gondoskodik a Vas megyei horvátok, németek és szlovének könyvellátásáról, tíz esztendeje pedig nemzetiségi báziskönyvtár. Szlovén nyelvű állományának alapját Pável Ágoston, szlovén származású történész és néprajztudós könyvhagyatéka képezi. A Horvát Szocialista Köztársaság művelődési bizottságának elnökhelyettese kedden délután két nemzetiségiközségben, a Vas megyei Horvátzsidányban és a Győr- Sopron megyei Kópházán is könyvajándékot adott át a helyi könyvtárnak. Beethovenhangversenyek Martonvásáron az idén is megrendezik a Beethoven műveiből összeállított hagyományos hangversenysorozatot. A zenetörténet óriása 1800 és 1806 között több alkalommal is hosszú időn át a martonvásári Brunswickkastély vendége volt. Az ennek emlékét őrző-idéző nyári martonvásári estek programjában az idén is a Magyar Állami Hangversenyzenekar négy koncertje szerepel. Találkozás az Atlanti-óceánon című új munkájában is. Hisz ezt a filmet akár a híres Éjszakai vonat folytatásának is nevezhetnénk. „A hasonlóságok nem szorítkoznak csupán a cselekmény struktúrájára, az utazás motívumára — amiként a Film című lengyel szakmai lap is megjegyezte —, hanem annál mélyebbre nyúlnak vissza.” Vagyis az Éjszakai vonatban a hősök emberfeletti erőfeszítéssel próbálnak elérni, eljutni — a másikig. Ugyanezt a hősies elemet látjuk viszont a Találkozás az Atlanti-óceánon című filmben — az utazás keretei között, a különböző nemzedékek élettapasztalatában, akarásában, törekvésében. De lehetséges-e, szerelem, ha az emberek még a hozzájuk legközelebb állókkal szemben is őszintétlenek?! A kérdésre nincs pontos, orvoslásra is alkalmas, egyértelmű válasz... Még a filmben sem. G. I. A tatabányai Orpheusz Színház immár harmadik bemutatóját tartotta a közelmúltban a tatabányai Népház Orpheusz Színháza. A társulat az 1980—1981-es évadban született, s rövid idő alatt szép sikerekre tekinthet viszsza. Igény szülte ezt a színházat a közel nyolcvanezer lakosú bányászvárosban. A Népház újranyitása — 1979. augusztus — után fővárosi és vidéki színházak fogadására rendezkedtek be. Évadonként 90 nagy- és 50 kamaraszínházi előadást, s ezenkívül számos zenei rendezvényt terveztek. — A második évadban, 1980—1981-ben — mondja László Tibor, az Orpheusz Színház dramaturgja — elkezdődött egy folyamat, amely mindmáig tart. A budapesti színházak egyre kevesebb tájelőadást vállalnak, s ez a Népházat is sújtja. Pedig a főváros mindöszsze háromnegyed órányi útra fekszik Tatabányától. Győr is hasonló távolságra van tőlünk, a Kisfaludy Színház többször játszott nálunk, de nem tud elég gyakran jönni. Jó kapcsolatunk alakult ki a kaposvári társulattal is, de velük is gondunk a távolság, hiszen az út oda-vissza majd 400 kilométer. Tatabányai előadást csak akkor vállalhatnak, ha saját városuk és kötelező tájkörzetük igényeinek már eleget tettek. Mindez — és egy sor itt nem elemezhető körülmény — tette lehetővé és szükségszerűvé az Orpheusz Színház megalakítását, amely neves művészek és jeles amatőrök egészséges együttműködését is célul tűzte ki. Első bemutatójuk a Winnetou című countrymusical volt. May Károly Az Ezüsttó kincse című közismert regényének magyar zenés változatát az Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház művészei adták elő. Amatőrként a tatabányai Bányász Táncegyüttes működött közre. A második produkció is zenés darab volt: Farkas Ferenc—Innocent Vince Ernő Vidróczki című daljátéka. A mű eredetileg szabadtéri színpadra íródott, és még soha nem játszották kőszínházban. Szintén az Operaház és az operettszínház vezető művészei adták elő. A Bányász Szimfonikus Zenekar, a Bányász Táncegyüttes és a Bányász Vegyeskar működött közre. Húsz hivatásos művész és közel nyolcvan amatőr dolgozott együtt a Vidróczki színre vitelén. Az Ezüst-tó kincse tizennégy, a Vidróczki tíz előadását, összesen tízezren tekintették meg. A harmadik bemutató, August Strindberg • Julie kisasszony című egyfelvonásos naturalista szomorújátéka is szerencsés választásnak mutatkozik. Két zenés mű után igényes áttérés a prózára. Két vezető budapesti művészünk mellett a háromszereplős mű harmadik szerepét Tóth Zsóka alakította, aki 1969 óta a tatabányai Bányász Színpad tagja. Elsősorban versmondóként ismert, több országos versenyen ért el jó helyezést, háromszor nyerte el a Kazinczy-érmet. A két hivatásos művész mellett jól beilleszkedett a darabba, gondosan felépítette szerepét. Az Orpheusz Színház a hivatásos és amatőr művészet átgondolt ötvözésével új lehetőségeket tárt fel — azt hiszem, fokozott figyelmet érdemel. Botlik József Balkay Géza és Tóth Zsóka (amatőr) Strindberg Julie kisasszony című darabjában Fotó: Krajcsi György SZERDA, 1982. JÚNIUS 9. NÉPSZAVA A rádió mellett olykor a kritika sem lehet meg az elismerés, az elemző tárgyilagos méltatás, a gratuláció felsőfokú jelzőinek használata nélkül. Persze, abban az esetben nem a fanyar műbírálat, hanem a reális, sőt örömteli elismerés esete forog fenn. Ezen a héten több ilyenre is akadt lehetőség, s ennek magam is örülök, mivel éppen az utóbbi időkben hallhattam több oldalról is, hogy túlságosan szigorú mércével mérek. FRANCIA HANGJÁTÉKOK SZEMLÉJE A francia hangjátékok szemléje ötlet kiválóan „bejött”. A rádió ablakot nyitott egy olyan magas fokon dolgozó hangjáték-irodalomra, amelyre az év során aldgalliig pillanthatunk rá. Most egyszerre több játékot is műsorra tűztek, elsőnek mindjárt egy líraian groteszk, modern drámát, amelynek címe: Tíz óra egy halott lány életéből is sejtetni engedi, hogy a szerző, Jean Grimod mortoddan naturalista „életképet” tár elibénk. Hogyan lesz a fiatal öngyilkos lány háromsornyi esetéből címoldalas szenzáció, majd hogyan süllyed vissza ismét a sokadik oldalra, rövid hírre fonnyadva. Bozó László jó érzékkel A CIRKUSZ A másik francia hangjáték szintén rádiószínházi bemutató volt, A cirkusz címmel Jean Thibaudeau újszerű — vagy csak számunkra szokatlan hangvételű — munkája szerzett nagy élményt. Montázstechnikával egymásba szerkesztett mozaikdarabkák függenek valamilyen laza, légiesen könnyed füzéren, mondjuk egy kisfiú emlékein, s ebbe a szerkezetbe az író „mindent” bele tud applikálni, ami a tárgyról, a cirkuszról eszébe jut. Főleg emelte ki a nagyvárosi élet hajszáját ábrázoló momentumokat, ugyanakkor teret adott a lágy, líraibb hangoknak is. E két érzelmi skála tartományában cikázott a dráma, valahányszor túlzottan költőivé kezdett volna emelkedni, a józan és racionális szerző, valamint a rendező visszafogta és viszszaterelte a napi realitások szürkébb színei közé. Hegedűs D. Géza, mint újságíró, kiemelkedően jó volt. A hangjáték készítőinek sorából ne feledjük ki Gajdos Ferencet, Mesterházi Mártont, és a fordító Szabó Edét sem — a siker valamenynyiük együttes munkáját dicséri, a cirkusz zajai, hangjai, a fanfároktól, a dobok dübörgésétől az oroszlánbőgésig és a bohócok tréfás játékáig sok hangszín gazdagította a költői szépségű szöveget. Kőváry Katalin rendezésében amolyan „körszínház”-félét kaptunk, különös tekintettel a nyárra, a derűs vidámság időszakára, amelybe azonban belefért a jól rejtett, magvasabb, filozofikusabb mondanivaló is. VIHAR KÉT RIPORT KÖRÜL A 168 óra egynémely riportja alighanem országos vihart kavart. A kutatóintézet takarítónőinek manipulált átcsoportosítása egy szövetkezetbe (vagy téeszbe?) mindenképpen furcsa, döbbenetet keltő eljárás. Még akkor is, ha az intézkedés végrehajtói alaposan meg tudják indokolni lépésüket. Egyetlen tényezőt nem vettek „csupán” figyelembe: az emberi tényezőt. És ez alighanem a legfontosabb lett volna ... A másik riport a nudistastrandot mutatta be: ha van, miért tilos, és ha tilos, miért van? A harminc fokot is meghaladó kánikuláiban az ember legszívesebben igazat adna a riporternek, aki föltehetőleg egy magnetofontáskát viselt mindössze magán, amikor a napfény elszánt híveit felkereste, meg azoknak is igent bólogatna, akik egész testüket kívánják barnára égettetni a nappal. De vajona rádióba beérkező tiltakozó telefonálók szerint oly sokan levő prűd, álszemérmes, vagy csak nem elég modern, régivágású, vagy az idősebb nemzedék tagjai ennyire erőteljesen, így fordulnak el minden hasonlóan „természetes”, modern dologtól? Ha például a mai női fürdőruhadivatot nézzük, jószerivel máris olyan, mintha alig, vagy egyáltalán nem lenne. A modern zene, képzőművészet, film stb., de a farmer, a kokakóla divatja is mennyi ellenérzést váltott ki még nem is olyan régen. A nudizmus hívei addig is, amíg törvényesen engedélyezett lesz számukra a legtermészetesebb elegancia, saját bőrük viselete nyilvánosan, kertjükben, vagy az uszodák elkülönített napozóiban sülhetnek mindenütt feketére. TÖRTÉNET A SZERELEMRŐL ÉS A HALÁLRÓL Egy másik gratuláció, kissé megkésve: Illés Endre 80. születésnapja alkalmából a rádió lejátszotta az író korábbi kisregényének hangjátékváltozatát, amelynek a címe Történet a szerelemről és a halálról. Az indiai mondakincs egyik szépséges epizódját, Szávitri királylány halálon át is győzedelmeskedő szerelmét dolgozta fel modern áthallású, a mai és a régmúlt költészetét egyesítő, hatásos drámává. Van Váradi Hédinek egy olyan hangja, amely a legtisztább üveg csengésére, emlékeztet — ezen szólalt meg — mint remek főszereplő — zenében és lírában oldva fel a költői szépségű sorokat. Bölcs és mindent tudó, egeket és poklokat megjárt író tud csak ennyire tisztán és egyértelműen fogalmazni. Az, akinek tudása nem egyszerűen műveltséganyag, magába gyűjtött kultúrkincs, hanem annak saját értelmezésében átszűrt, a mához szóló üzenet, kódolt titkok közvetítése életről, halálról és legfőbbképpen a mindkettőn úrrá emelkedő szerelemről. Szép gesztus volt a Varga Géza által rendezett hangjáték lejátszása az író születésnapján, a rádió „ravasz” tisztelgése Illés Endre előtt, gyönyörködtetve gratulálni, a közönségnek, és a szerzőnek egyaránt örömet szerezve a szép élmény közvetítésével. Háry Márta Budapesti színházműsor Erkel Színház: A próba (Székely Mihály béri. 7. ea. 7) Nemzeti Színház: A medikus (7) Katona József Színház: Tarelkin halála (7) Madách Színház: A doktor úr (7) Vígszínház: Úri muri (Heltai Jenő béri. 4. ea., 7) Pesti Színház: Equus (7) József Attila Színház: A cárnő (F. béri. 5. ea., 7) Operettszínház: Cigányszerelem (G. Sárdy János béri. 4. ea., 7) vidám Színpad: Bubus (sajtóbem., 7) Thália Színház: Mi lesz veled, emberke? (7) Stúdió: Kék a tenger (fél 8) Mikroszkóp Színpad — BM Tisztiház: Hogyan? További! (du. 5 és fél 9) Radnóti Színpad: Szerelmeskedések (7) Bábszínház — Népköztársaság útja: Foltos és Fülenagy (de. 10) Jókai tér: Jancsi és Juliska (de. 10) Bp-i Gyermekszínház: Szépek szépe (du. 3) Planetárium: Zodiac (fél 8) Főv. Nagycirkusz: Bűvös kör (fél 8).