Népszava, 1982. augusztus (110. évfolyam, 179–203. sz.)

1982-08-06 / 183. szám

2 Újabb tűzszünet Nyugat-Bejrútban (Folytatás az 1. oldalról) elfoglalt állásaikba. A hatá­rozat elítéli Izraelt, amiért nem hajtja végre a csapat­visszavonásra felszólító ko­rábbi BT-határozatokat. A szavazást megelőző nem hivatalos­­ tanácskozásokon a testület tagjai többször eny­hítettek a spanyol—jordániai közös javaslat megfogalma­zásain —, hogy elkerüljék az Egyesült Államok vétóját. A szavazás után az amerikai képviselő kijelentette, hogy a határozat szövege amerikai szempontból még mindig nem kielégítő, mert nem követeli egyértelműen a PFSZ erőinek kivonulását Nyugat- Bejrútból. A határozat egyik bekezdése szerint, a Bizton­sági Tanács „tudomásul vet­te, hogy a PFSZ úgy dön­tött: kivonja fegyvereseit Bejrútból”. Csütörtökön újabb tűzszü­net lépett életbe Nyugat- Bejrútban­­- közölte Henry Brecht kairói amerikai ügy­vivőre hivatkozva az AFP francia hírügynökség. A hely­színi jelentések a harci cse­lekmények hevességének csökkenéséről adnak hírt, de más források szerint az iz­raeli csapatok harckocsik, ágyúnaszádok és a tüzérség támogatásával folytatják elő­renyomulásukat Nyugat-Bej­­rútban, és az ostromlott fő­város kulcsfontosságú útke­reszteződéseihez közelednek. Szalah Khalaf (Abu Ijad) az El Fatah palesztin szerve­zet központi bizottságának tagja csütörtökön kijelentet­te: a PFSZ őszintén gondol­­ja, hogy harcosai készek el­hagyni Bejrútot , de nem félelemből, vagy gyávaságból, hanem azért, mert tekintet­tel vannak a sokat szenve­dett libanoni népre. Az AFP francia hírügynök­ség felhatalmazott Paleszti­nai forrásra hivatkozva ugyancsak azt jelentette, hogy a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet csütörtökön ismételten megerősítette: harcosai készek elhagyni Bej­rútot­­, de mindeddig nem született egyezmény a távo­zás körülményeiről. Az Egyesült Államok csü­törtökön felszólította Izraelt, hogy vonja vissza csapatait azokba az állásokba, amelye­ket augusztus 1-én birtokolt, mielőtt behatolt volna Bej­rútba — jelentette be a Fe­hér Ház szóvivője. A felhí­vást Ronald Reagan ameri­kai elnök Menahem Begin iz­raeli miniszterelnökhöz el­küldött levele tartalmazza. Jövő héten kedden vagy szerdán összeül a 22 országot tömörítő Arab Liga csúcskon­ferenciája a tunéziai Monas­­tirban — közölték különbö­ző félhivatalos, de meg nem erősített jelentések. Állító­lag 20 tagország és a PFSZ kap rá meghívót. Szomba­ton az arab külügyminiszte­rek már összejönnek Tu­niszban, hogy előkészítsék a csúcsot — közölte az Egyesült Arab Emírségek hírügynök­sége. Fahd szaúd-arábiai ural­kodó telefonbeszélgetést foly­tatott Reagan amerikai el­nökkel. Fahd az izraeliek li­banoni barbár támadásainak veszélyes következményeire hívta fel az amerikai elnök figyelmét. A szaúdi uralkodó felszólította Reagan elnököt, hogy mielőbb intézkedjék az izraeli agresszió kiterjeszté­sének megfékezésére. (MTI, AP, Reuter) Sabib Zehdi Terzi, a PFSZ állandó ENSZ-megfigyelője (jobb­oldali) és Ghasszan Tueni libanoni ENSZ-képviselő, a BT libanoni helyzettel kapcsolatos vitáján TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Tokió Indira Gandhi megbeszélései Szuzuki Zenkoval Az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásáról hazatérőben, csütörtök dél­után kétnapos nem hivata­los látogatásra a japán fővá­rosba érkezett Indira Gandhi indiai kormányfő. Még a nap folyamán ke­rült sor a házigazdájával, Szuzuki Zenko miniszterel­nökkel való tárgyalásaira. Szuzuki este díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Indira Gandhi utoljára 13 évvel ezelőtt járt a szigetor­szágban. Mostani látogatását a to­kiói külügyi hivatal fontos eseménynek minősítette a két állam kapcsolatainak, vala­mint Japán és a délnyugat­ázsiai országok viszonyának szorosabbra fűzése szempont­jából. Szakuraucsi Josio kül­ügyminiszter augusztus vé­gén készül Indiába és Pa­kisztánba. (MTI) ­ Olaszország­­Újabb kormányválság lényegei Afganisztán Terroristák felszámolása Újabb kormányválság fenye­get Olaszországban, miután szerdán egy — a szocialista párti pénzügyminiszter által előterjesztett — javaslatot nem fogadott el legalább 30 kereszténydemokrata párti képviselő. Válaszul a szocia­lista miniszterek bojkottálták a kormány csütörtöki ülését. Rino Formica pénzügymi­niszternek az olajkereskede­lem fölötti szorosabb ellen­őrzés megvalósítását célzó tervezetét az ötpárti koalíciós kormány már jóváhagyta. A parlamenti titkos szavazáson azonban „elvérzett” a javas­lat, és egyértelműnek tűnik, hogy a DC soraiban kell ke­resni az ellenvéleményen le­vőket. (Reuter, DP­A) Salvador bizonyítványa Bár Salvador mostanában ritkábban kerül az újságok címoldalára, a közép-ame­rikai országban továbbra sem hallgatnak a fegyverek. A polgárháború 1979 óta majd negyvenezer áldozatot sze­dett. Pontos adatokat azon­ban senki nem tud mondani, sem az emberi jogok meg­sértésének eseteit regisztrá­ló egyházi és egyetemi szer­vezetek, sem kormányfor­rások. Ez utóbbiak, megle­het, nem is akarnak. Sok gyilkosságra csak hónapok elteltével derül fény. A Fa­­rabundo Marti Nemzeti Fel­­szabadítási Front harcosai több tartományt ellenőriz­nek, de az egész ország terü­letén hajtanak végre akció­kat. A kormánykatonák meg­torló hadműveletei sorra kudarcba fulladnak, pedig a legújabb jelentések szerint már a hondurasi hadsereg egységei is részt vesznek a gerillabázisok elleni támadá­sokban. „Tisztán katonai megoldás keresése nem járható út. Csupán elnyújtja a konfliktust, egyre inkább kimeríti az or­szágot, hatalmas anyagi és emberáldozatokkal jár. Si­kerei és jelentős katonai ak­ciói ellenére a baloldal nem képes győzelmet aratni, de nem képes a hadsereg sem. Véleményem szerint elke­rülhetetlen a tárgyalások megkezdése” — fogalmazta meg nemrégiben a spanyol Argumentos folyóirat mun­katársának adott nyilatko­zatában Ignacio Ellacuria, a salvadori egyetem pap-rek­tora. A politikai és katonai patt­helyzetben a márciusi vá­lasztások sem hoztak meg­­ldást. Sőt, inkább további angodalmakat okoztak, lé­vén, hogy teret nyert a komp­romisszumokra, reformokra, a baloldallal való párbeszéd­re legkevésbé hajló szélső­­jobboldal. A homlokzatot pe­dig kevéssé szépíti, hogy az elnöki székbe ideiglenesen — az Egyesült Államok San Salvador-i nagykövetének és a washingtoni segélycsator­nák bedugulásától tartó had­seregnek az együttes nyo­mására — egy „független­nek” nevezhető politikus, több diktatórikus kormányzat szür­ke eminenciása, az egyik leg­nagyobb bank elnöke, Alva­ro Magana került. A szélsőjobboldal szava dönt azonban az alkotmá­­nyozó nemzetgyűlésben, amelynek Salvador új alap­okmányát kellene kidolgoz­nia, s az elnökválasztásokat kellene előkészítenie. A sal­vadori belpolitika formálá­sába meglehetősen nagy be­leszólási jogot kapott a kép­viselőház elnökévé válasz­tott Roberto D’Aubuisson őr­nagy, akinek kegyetlenke­dései miatt az egyáltalán nem szép lelkű hadseregből ko­rábban távoznia kellett. Az előző amerikai nagykövet az őrnagyot csak mint „beteges gyilkost” emlegette, s bizo­nyítékokkal igazolta, hogy lelkén szárad San Salvador köztiszteletben állott érse­kének, Oscar Arnulfo Rome­­rónak a meggyilkolása. Nem kaptak hát könnyű feladatot a Reagan-kormány­zat Latin-Amerikával fog­lalkozó szakértői, amikor a salvadori helyzet javulásá­ról kellett jelentést készíte­niük. Ahhoz ugyanis, hogy tovább folyósíthassa a salva­dori rezsim létfenntartásá­hoz elengedhetetlenül szük­séges katonai és gazdasági segélyeket. Reagan elnöknek félévente számot kell adnia a kongresszus előtt arról, hogy Salvadorban „összehangolt és jelentős erőfeszítések történ­nek az emberi jogok nemzet­közileg elismert normáinak tiszteletben tartására, hogy a salvadori kormány ellen­őrzése alatt tartja a fegyve­res erőket, előmozdítja a földreform kibontakozását és támogatja a szabad választá­sokat”. A Reagan-jelentéssel egy­­időben az Americas Watch, egyesült államokbeli polgár­jogi szervezet 272 oldalas dokumentumban foglalta össze salvadori tapasztala­tait, amelyek kevéssé tá­masztják alá a kormányzat értékelését. Hiszen aligha le­het eredménynek feltüntet­ni, hogy az elmúlt félévben csupán majdnem háromezer ember esett áldozatául a szél­sőjobboldali szervezetek ter­rorakcióinak, míg az ezt meg­előző hat hónapban több mint négyezer volt a halottak szá­ma. • Nehezen lehet szemet hunyni a salvadori rendőr­ségnél és a hadseregnél min­dennapos, a középkori és a modern technika „vívmánya­it” ötvöző kínzások felett. Az International Herald Tri­bune nemrégiben adott hírt egy esetről: a rendőrség ke­gyetlenül megkínozta a sal­vadori Zöld Kereszt egyik ak­tivistáját, aki gyógyszereket osztott a polgári lakosság kö­zött. Azzal vádolták, hogy együttműködik a gerillákkal. Alighanem soha nem kerül­nek már­ bíróság elé azok a salvadori kormánykatonák, akik megerőszakoltak és meggyilkoltak négy amerikai apácát, lemészároltak két amerikai mezőgazdasági szak­értőt, akik a földreform ki­dolgozásában segítettek. Ko­rábban a Fehér Ház a bűnö­sök felelősségrevonását, a se­gélyek folyósításának egyik feltételéül szabta. Ami a földreformot illeti, a nicaraguai forradalom győ­zelme után a Carter-kor­­mányzat nagy reményeket fűzött a salvadori reform­­politikához, azt remélve, hogy például földosztással lecsil­lapíthatnák a forradalmaso­dó paraszti tömegeket. Az 1979-ben megkezdett földre­formnak azonban csupán az első szakaszát hajtották vég­re, államosítottak néhány nagybirtokot. A középbirto­kok kisajátítását azonban azóta is halogatják, sőt, a har­madik, kulcsfontosságú sza­kaszt, a kisajátított földek szétosztását a nincstelen pa­rasztok között pedig az új, ideiglenes elnök utasítására felfüggesztették, a katasztro­fális gazdasági helyzetre hi­vatkozva. Sőt, kétezer birto­kos — a londoni Economist értesülése szerint — éppen nemrégiben kapta vissza ko­rábban kisajátított földjét. A márciusi választásokat — bár a voksolás nagy vesz­tese, a volt elnök, Napoleon Duarte sem vonja kétségbe az eredmények hitelességét, persze hát végül is ő szer­vezte a szavazást —, nehe­zen lehet szabad választá­soknak feltüntetni. Elég csak arra emlékeztetni, hogy a sza­vazás tényét bepecsételték a választók személyi igazol­ványába. Ezek után pedig az emberek csak az igazolványu­kat felmutatva kaphatták meg fizetésüket. Egyáltalán nem csodálható, hogy nagy arányú volt a választásokon való részvétel. A salvadori kormányzat ugyanakkor továbbra sem állíthatja, hogy teljes mér­tékben ellenőrzése alatt tart­ja a fegyveres erőket. Már Napoleon Duarténak is csu­pán formális hatalom volt a kezében, soha nem tudta megfékezni a hadsereg túlka­pásait. Az új, ideiglenes elnö­köt pedig a katonák jelölték. A hadsereg egyébként ma­ga is megosztott. Újabban gyakran hallatják hangju­kat azok a fiatal tisztek, akik 1979-ben „reformpuc­­­csot” hajtottak végre, s egy ideig bizonyos baloldali erő­ket is bevontak a kormány­zásba. Vezetőjük, Majano ez­redes, aki már jó ideje emig­rációba kényszerült, feltehe­tőleg szívesen állna újra élük­re, s alighanem készen áll­na arra is, hogy párbeszédet kezdjen a baloldali erőkkel. Bármilyen is legyen a va­lódi helyzet, Reagan elnök a kongresszusban mindeneset­re jó bizonyítványt állított ki Salvadorról. Ez pedig fel­tehetőleg azt jelenti, hogy a Magana-kormányzat meg­kapja a következő pénzügyi évre előirányzott 226 millió dollár összértékű katonai és gazdasági segélyt. S bár fel­tehetőleg a washingtoni hon­atyákat sem győzte meg ez a „bizonyítvány”, alighanem úgy vélik, hogy a segélyek megtagadása a független el­nök bukását és a szélsőjobb­­oldal teljes hatalomátvételét jelentené. D’Aubuisson és hí­vei pedig változatlanul a „végső megoldás” mellett kardoskodnak: tűzzel-vassal véget vetni a felszabadító há­borúnak, bármekkora le­gyen is az emberáldozat. Elekes Cva Salvadori kormánykatonák kiképzése egy panamai támaszponton PÉNTEK, 1982. AUGUSZTUS 6. NÉPSZAVA ­ Amerikai politikusok az atomfegyverek befagyasztását követelik a kormánytól Ha az amerikai és a szovjet atomfegyverzet felhalmozását nem sikerül megállítani, a fegyverkezési verseny még gyorsabb ütemre kapcsol — hangzik az a levél, amelyet az atomfegyverkezés befa­gyasztását és a hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szer­ződés ratifikálását szorgal­mazó kongresszusi határozat­­tervezet kidolgozójához, Cle­ment Zablockihoz intézett a korábbi amerikai kormány­zatok több magas beosztású tagja, köztük George Ball, Averell Harriman és Wil­liam Fulbright. A levél szerzői elítélik Reagan elnök arra irányuló kísérleteit, hogy a kongresz­­szussal elfogadtasson egy határozati javaslatot, amely azutánra halasztaná az atom­fegyverek számának befa­gyasztását, miután megkö­tötték az egyezményt csök­kentésükről. A Reagan-kormány lénye­gében az atomfegyverek szá­mának növelését javasolja arra az időre, amíg számuk csökkentéséről folynak a tár­gyalások Genfben. A levél rámutat, hogy a kormány 17 ezer egységre kívánja kiegé­szíteni új fegyvereit, ez pe­dig az atomfegyverkezési ver­seny új fordulóját jelenti. Az atomfegyverek befa­gyasztását szorgalmazó hatá­rozat mellett állt ki Thomas O’Neill, a képviselőház el­nöke, Edward Markey, Jona­than Bingham, Berkley Be­dell, Ted Weiss és még sok más törvényhozó. Ted Weiss demokrata párti képviselő a nukleáris fegy­verkezési hajsza elleni első lépésnek minősítette a kong­resszus elé terjesztett hatá­rozati javaslatot, amely a nukleáris fegyvertárak köl­csönös és ellenőrizhető befa­gyasztását szorgalmazza, és kijelentette: megítélése sze­rint a világbékét veszélyez­tetik az Egyesült Államok kormányának tervei, hogy erőlteti a neutronfegyverek gyártását és nyugat-európai rendszerbe állítását. Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzé­si és leszerelési hivatalának volt igazgatója elítélte a wa­shingtoni kormánynak azt az elhatározását, hogy tovább­ra is akadályozza a tárgyalá­sokat a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával az atom­fegyver-kísérletek beszünte­tését kimondó átfogó megál­lapodásról. Az atomfegyver­kísérletek általános és teljes betiltása „erősen korlátozná új nukleáris fegyverek ki­­fejlesztését és elősegítené a nukleáris fegyverkezési haj­sza megfékezését” — mondta Warnke. Miközben az Egyesült Ál­lamok katolikus püspökeinek bizottsága a békéről és há­borúról pásztorlevelet dolgoz ki Hartfordban (Connecticut állam), a püspöki kar jó né­hány tagja máris elégedet­lenségét fejezte ki a Reagan­­kormánynak az atomfegyver­kezés kérdésében tanúsított magatartásával és helytele­nítette az elnök keddi fejte­getéseit a „stratégiai elret­tentés” politikájáról. A püs­pökök és érsekek kifogásol­ták, hogy a kormány eluta­sítja a nukleáris fegyver­­gyártás befagyasztását. A pásztorlevelet kidolgozó amerikai katolikus püspökök egyike, Daniel Reilly hang­súlyozta: „Szeretnénk előre­lépést látni a leszerelési tár­gyalásokon, mégpedig mi­előbb.” (TASZSZ, ADN, AP) Genf Plenáris ülés Genfben csütörtökön plená­ris ülést tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkenté­séről folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és ameri­kai küldöttség. (TASZSZ) # A Szovjetunióban csü­törtökön Kozmosz—1400 jel­zéssel új mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályá­ra. # Augusztus 4-én a var­sói katonai körzeti bíróság gyorsított eljárás során 4 évi szabadságvesztésre ítélte és állampolgári jogaitól 2 évre megfosztotta a Lenin fém­­kohászati művek Szolidari­tás munkásbizottságának el­nökhelyettesét. Japán hitelajánlat a Szovjetuniónak A japán Export-Import Bank hamarosan tárgyalásokat kezd a Szovjetuniónak nyúj­tandó hitelről, amellyel a Szahalin-félszigeten folyó, közös szovjet—japán olaj- és gázkutatásokat finanszíroz­nák — jelentette be a bank csütörtökön. A Nihon Keizai Simbun című japán gazdasági lap ezzel kapcsolatban megjegy­zi, hogy a kormánynak szán­dékában áll az Eximbank az olcsó, speciális fejlesztési hi­telkeretének növelése. (AP) A Bakhtar hivatalos afgán hírügynökség csütörtökön kö­zölte, hogy újabb ellenforra­dalmi és terrorista csoporto­kat számoltak fel Afganisz­tánban, Fargab tartományban A közlemény szerint a ban­dák vezetői életüket vesztet­ték, és az afgán hatóságok fegyvereket és lőszerkészlete­ket, valamint olyan propa­­gandaanyagot foglaltak le, amelyek az ellenforradalmá­rok külföldi kapcsolatait bi­zonyítják. Balkh tartományban is fel­számoltak egy bandát a Bakhtar jelentése szerint. Ghundan faluban 19 ellen­forradalmárt tartóztattak le. (MTI, AFP)

Next