Népszava, 1983. június (111. évfolyam, 128–153. sz.)
1983-06-22 / 146. szám
2 A magyar nép üzenete Kedves Barátaink! örülünk, hogy éppen most ült össze a prágai világtalálkozó. Erre az egész emberiségnek életbevágó szüksége van. A magyar társadalom az elmúlt hónapokban ezernél is több gyűlésen és más összejövetelen beszélgetett a súlyosbodó nemzetközi helyzetről, és a világtalálkozó nyújtotta lehetőségekről. Tízezernyi résztvevő adott hangot reménységének, hogy Prágából a kölcsönös bizalom új, enyhült légköre árad ki Európa és az egész világ népei és kormányai elé. A gyűléseken megbízták a magyar küldöttséget, hogy a magyar nép nevében szívből köszöntse a prágai világtalálkozó küldötteit, akik — bármely nemzethez, felekezethez tartozzanak is, bármely világnézetet és politikai meggyőződést valljanak — az emberiség alapvető érdekeit képviselik. Köszöntjük mindazokat, akik az öt világrész másfélszáz országában a nukleáris háború veszélyének elhárításáért, békés, teljes, alkotó emberi életért szállnak síkra. Magyarország — Európa közepén — évszázadokon keresztül a hadak útja volt. Ezeréves történelme során most először teltek el olyan évtizedek, amikor nem ömlött háborúban a honfitársaink vére, sem határainkon belül, sem kívül. Mi új, szocialista világot építünk , s ehhez békére van szükségünk. Értelmes, szép emberi életet akarunk, amelybe nem férhet bele a háború. A magyar nép te meggyőződése egységes, akarata szilárd. Társadalmunkban senki sem érdekelt a fegyverkezésben és a feszültség fenntartásában. Ez a béke-világtalálkozó is bizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül. Tisztában vagyunk azzal, hogy a békemozgalom megosztására törekvő erők propagandája ellenére a béke és háború kérdésében érdekeinkközösek Európa és a nagyvilág sok százmilliónyi békeszerető emberével. Politikánkban ——s az egész szocialista közösség békepolitikájában — ez a felismerés tükröződik. E felismerés alapja a mélységesen átérzett felelősség, Önökkel együtt, kedves Barátaink, nem felejthetjük el, hogy ötvenmillió élet pusztult el a második világháborúban, és tudjuk, hogy egy újabb világméretű összecsapás már az emberiség létét veszélyezteti. Meg kell akadályozzuk az atomháborút, mert ez a legutolsó háború lenne a Föld történetében. Ezért azt kívánjuk, hogy a világ minden erejét és gazdagságát a népek boldogulására és felemelkedésére, a nyomor és elmaradottság megszütetésére fordíthassuk. Világtörténelmi értelmetlenség lenne az emberiség javait és kincseit fegyverkezésre pazarolni. Ezért magunk és utódaink nevében a békéért, az életért álljt kiáltunk minden háborúnak, minden háborús tervnek. Felháborodottan visszautasítjuk a „korlátozott” atomháború demagóg gondolatát. Prágában sok százmillió ember erkölcsi súlyával támogatjuk a leszerelési kezdeményezéseket. A világtalálkozó magyarországi előkészítő gyűlésein újra meg újra elhangzott, hogy nem akarunk rakéták robbanófejeinek célpontjává válni. Távolabbi célunk az, hogy ne legyenek újabb rakéták sem kontinensünkön, sem másutt! Új hidegháború helyett a magyar társadalom minden rétege új megegyezést kíván. Ez egyenlő biztonságot jelent. Más szóval: jóval kevesebb fegyvert. Ezt a célt konstruktív leszerelési tárgyalásokkal lehet elérni. Hasznosak lehetnek e téren a prágai világtalálkozó párbeszédeiből fakadó felajánlások. Tegyenek bizonyságot arról, kedves Barátaink, hogy van reális lehetőség a nukleáris háború elkerülésére. Ezekben a beszélgetésekben, vitákban a magyar küldöttség tevékenyen részt kíván venni. Azt fogjuk önökkel együtt szem előtt tartani és újra meg újra kijelenteni, hogy az enyhülés éveiben kialakult együttműködés alapján a nemzetközi élet minden vitás kérdése megoldható. Bízunk abban, hogy a prágai világtalálkozó párbeszédei olyan erkölcsi erőt hoznak létre, olyan érveket tárhatnak a világ közvéleménye elé, hogy megállíthatják a fegyverkezést, és megakadályozhatjuk a háborús szellem további elterjesztését. Segítse a világtalálkozó a népeket s kormányokat abban, hogy megtalálják, ami összeköt, s félretegyék, ami elválaszt. Szovjet—amerikai csúcstalálkozó Gromiko a megalapozatlan washingtoni nyilatkozatokról Egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségeiről, s a Szovjetunió legutóbbi békejavaslatáról nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának kérdéseire válaszolva Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Nyugaton és különösen Washingtonban ma gyakran beszélnek a legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozóról — állapította meg Gromiko. — Az e kérdésben nem eléggé tájékozott emberekben ezért az a vélemény alakulhat ki, hogy Washingtonban komolyan gondolnak egy ilyen találkozóra. Lényegében azonban, sajnos, ez nem így van. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két vezető hatalom legfelsőbb szintű vezetőinek találkozójához megfelelő előfeltételek szükségesek — mutatott rá Andrej Gromiko. — Először is szükség van rá, hogy bizonyos szintű kölcsönös megértés jöjjön létre azokban a legfontosabb kérdésekben, amelyek meghatározzák a két ország közötti kapcsolatokat és az általános nemzetközi helyzetet. Szükség van arra is, hogy mindkét részről valóban törekedjenek a pozitív változásokra, sőt még inkább az áttörésre a kölcsönös kapcsolatok terén. Ha ilyen szemszögből nézzük a jelenlegi helyzetet, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az amerikai vezetőknek a találkozóval kapcsolatos nyilatkozatai teljesen megalapozatlanok. Az Egyesült Államok politikája a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban semmiféle konstruktív cél elérésére sem törekszik, s ezt egyáltalán nem titkolják az amerikai vezetők sem. Sőt, mi több, ez a politika homlokegyenest ellenkező irányba mutat. Ha az amerikai politikában reális jelei mutatkoznak annak, hogy készek komolyan, konstruktívan tárgyalni, akkor a találkozó lehetőségének kérdése is másként merül fel — jelentette ki. Andrej Gromiko válaszaiban kitért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának arra a múlt heti felhívására is, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok mennyiségi és minőségi szempontból is fagyasszák be ilyen jellegű fegyvereiket. Megállapította, hogy a felhívás jelentős és bátor lépése volt a Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szervének, s lényege igen egyszerű: mivel a világ egyre gyorsabb ütemben sodródik a nukleáris fegyverkezési hajsza új, veszélyes fordulója felé, a Szovjetunió kezdeményezésével arra hívott fel, hogy állítsák meg ezt, amíg nem késő. (MTI) Béke-világtalálkozó Prágában (Folytatás az 1. oldalról) van a Szovjet Nőbizottság elnöke, Hans Matthöfer szociáldemokrata politikus, volt nyugatnémet miniszter. Az elnökségben helyet foglalt Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front KB elnöke, Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök és Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke. Pontosan 10 órakor Beethoven örömódájának hangjaival nyílt meg ünnepélyesen a béke-világtalálkozó. A megnyitó szavakat Tomas Travnicek, a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke, a Csehszlovák Előkészítő Bizottság elnöke mondta, majd kekinges úttörők százai köszöntötték virággal a küldötteket. Ezután Custáv Husák mondott beszédet. A csehszlovák nép, a kormány és az állam nevében köszöntötte a béke-világtalálkozó részvevőit, őszinte örömét fejezte ki, hogy a vendéglátók az ősi Prága városában üdvözölhetik őket. Gustáv Husák kijelentette: „önöket a legnemesebb, leghumánusabb célok vezették, amikor eljöttek a mostani találkozóra. Ez a cél a béke megvédése, a háború elhárítása, az emberi civilizáció megmentése." Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet komoly aggodalomra ad okot. „Tanúi lehetünk annak, hogyan megy veszendőbe az enyhülési politika sok pozitív vívmánya. Az enyhülési politika számos ország vezetői és népek közös erőfeszítéseinek gyümölcse volt. A világ valamennyi kontinensén minden országnak előnye származott belőle — mondotta. — A feszültség éleződése súlyos károkat okoz nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi élet minden területén, az államok, a népek és az emberek közötti kapcsolatokban.” Bennünket, csehszlovákokat és több más ország népeit is mindenekelőtt az európai helyzet nyugtalanít — mondotta a csehszlovák köztársasági elnök. Szólt a NATO rakétatelepítési határozatáról. Megállapította: semmilyen propaganda sem leplezheti el azt a tényt, hogy ez a veszélyes irányvonal a béke mellett határozottan elkötelezett szocialista országok ellen irányul. Tragikus hibát követnek el azok, akik úgy vélik, hogy az új atomfegyverek nyugat-európai telepítése megfelelő válasz nélkül marad azok részéről, akikre ezek a fegyverek irányulnak. A szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata egyértelműen értésre adta, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a fokozott fenyegetéssel szemben kénytelenek lennének olyan intézkedéseket hozni, amelyek azt megfelelően ellensúlyozzák. A csehszlovák kormány teljes mértékben egyetért ezzel a nyilatkozattal. A kormányokra nagy felelősség hárul a világ sorsáért. Egyre jobban terjed azonban a felismerés, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek közvetlenül érintenek minden embert. Törvényszerű tehát, hogy a béke megőrzésében őszintén érdekelt emberek egyre határozottabban lépnek fel a háborús fenyegetés, a fegyverkezési verseny ellen. A háborúellenes mozgalom hatalmas társadalmi erővé vált, amely jelentős mértékben befolyásolja a politikát. A mozgalom hangja egyre erősebb, mind jobban behatol a parlamenti tanácskozótermek falai közé. Ezt már egyetlenegy kormány sem hagyhatja figyelmen kívül. Gustáv Husák reményét fejezte ki, hogy a prágai béke-világtalálkozó még inkább megerősíti a békéért vívott közös harcot. Mint hangoztatta: „Az Önök tanácskozása történelmi jelentőségű lehet.” A nemzetközi helyzet súlyossága ellenére meggyőződésünk, hogy még időben meg lehet tenni a szükséges lépéseket a feszültség fokozódásának megfékezéséért, a kölcsönös bizalom és a kölcsönösen előnyös együttműködés megszilárdításáért, a politikai és a katonai feszültség enyhítéséért. Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke felszólalásában köszönetet mondott a csehszlovák nép áldozatos munkájáért, azokért az erőfeszítésekért, amelyek révén megteremtődtek a nagyszabású nemzetközi seregszemle anyagi alapjai. Méltatta a csehszlovák előkészítő bizottság munkáját, hangsúlyozva, hogy fáradozásaiknak köszönhetően létrejöttek a sikeres, a mindenki számára hasznos eszmecsere feltételei. A plenáris ülés befejeztével a Kultúrpalotában nemzetközi sajtóértekezletet tartottak. Ezen felszólalt Jurij Zsukov, a Szovjet Békebizottság elnöke, aki részletesen beszámolt arról, milyen konkrét lépéseket tesznek a nukleáris háború veszélyének elhárítására. Lord Brockway, az angol békemozgalom egyik kiemelkedő személyisége a világméretű összefogás fontosságáról beszélt. Nino Pasti kijelentette: nem igazak a szovjet katonai fölényről szóló nyugati állítások, s határozottan fel kell lépni a tervezett európai rakétatelepítés ellen. Délután a béke-világtalálkozó szekcióülésekben folytatódott. Tizenegy nemzetzetközi dialógus kezdődött egyebek között olyan fontos kérdésekről, mint az európai biztonság és leszerelés, az el nem kötelezettek mozgalmának szerepe a békéért, az életért vívott harcban. Valamenyi dialógusban részt vesznek a magyar küldöttek is. A prágai világtalálkozón részt vevő magyar delegáció vezetői kedden átnyújtották a nemzetközi előkészítő bizottság képviselőinek azt az üzenetet, amelyet a magyar nép intézett a béke-világtalálkozó részvevőihez. Ebben a magyar társadalom minden rétege, korosztálya hitet tesz a béke megőrzése mellett, az emberiséget létében fenyegető veszélyek ellen foglal állást. Prága lakossága kedden este békenagygyűlést tartott a főváros történelmi nevezetességű Óváros terén, felzúgott Prága valamennyi harangja. Utoljára száz évvel ezelőtt fordult elő, hogy együtt zúgtak a prágai harangok. A téren összegyűlt százezer ember előtt először Alois Indra, a csehszlovák szövetségi gyűlés, a parlament elnöke mondott beszédet, majd Valentyina Tyereskova, a szovjet nőbizottság elnöke és más külföldi — közöttük amerikai — vendégek köszöntötték békeszervezeteik nevében a csehszlovák főváros lakosságát. Deák András 1941. június 22-re emlékezünk, arra a napra, amikor a náci Németország hatalmas hadigépezete — hitszegő támadással — ágyúk, harckocsik, rohamlövegek, aknavetők tízezreivel megtámadta a Szovjetuniót. A légtérben megjelentek a fasiszta repülőgépek ezrei, bombáikat békés városokra, repülőterekre, vasúti csomópontokra kezdték el leszórni. Hitler a szovjetellenes orvtámadás percében határtalan gőggel jelentette ki: „Nem ismétlem meg Napóleon hibáját, idejében támadok, s félig befejezem.” Mussolini, Horthy, Antonescu, s még sokan mások, önfeledten tapsoltak a nácik első és gyors sikereinek. Dicsőítették a hadüzenet nélküli rajtaütést, a villámháborút, amely új Európát ígért a világnak. Akkor már Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia, Franciaország, Jugoszlávia, Görögország és a csatlós államok minden erőforrása a német hadigépezetet szolgálta. Tetézte mindezt a Wehrmacht diadalittassága, legyőzhetetlenségének hite, s az „élettér” kitágulásának a reménye. A Szovjetunió vezetői, a békét óhajtó emberek milliói azonban már ekkor tudták, Hitler nem győzhet. Nem győzhet, mert fegyverei a haladást akarják megölni, évezredekkel kívánják viszszavetni az eberiséget a fejlődésben. Tudták, hogy eleve megássa sírját az a „rend”, amely a nyers erőt, az erőszakot akarja a népek szabadságvágya és erkölcse fölé helyezni. Tudták, érezték, hogy a fasizmus attól a pillanattól kezdve, amikor tüzet nyitott a szovjet határőrségre, és a Vörös Hadsereg csapataira, megtette a saját pusztulásához vezető lépését. A fasiszta agresszió veszélye nem váratlanul keletkezett. El lehetett volna hárítani, ha a Nyugat befolyásos erői nem kezdték volna Hitlert „békítgetni” azzal a szándékkal, hogy a fasizmus expanzionista törekvéseit Kelet felé, az első szocialista ország ellen irányítsák. Ily módon a nyugati burzsoázia kapzsi osztálycéljai az európaiak és az egész emberiség létérdekei fölé helyeződtek. A szovjet kormány, tekintettel a német imperializmus részéről fenyegető, egyre növekvő háborús veszélyre, kitartóan szorgalmazta, hogy az államok fogjanak össze és kollektív erővel akadályozzák meg az agressziót. A Szovjetunió kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Franciaországgal és Csehszlovákiával és megpróbálta ezeket a szerződéseket az európai kollektív biztonsági rendszer láncszemévé tenni. De — mint ahogy a történelmi tapasztalat bizonyítja — a szerződések aláírása kevésnek bizonyult, azokat teljesíteni is kellett! A Szovjetunió partnerei viszont ezt nem tették. Ezért szabadulhatott el a pokol, amely csaknem négy éven keresztül szedte áldozatait abban a harcban, amely az első szocialista ország és a világreakció erői között folyt, míg végül is a Hitler-ellenes koalíció erői győzedelmeskedtek. A barna sátán Moszkva alatt kapta meg az első nagy leckéztetést, a másodikat Sztálingrádnál, majd sorba a többit, míg térdre nem rogyott Berlinnél. A második világháború befejeztével győztek a haladó erők s elhallgattak a fegyverek. A történelmi igazságtétel azonban tanulságul kell hogy szolgáljon mindörökre. Nem lehet, hogy 20 millió szovjet állampolgár hiába hullatta vérét a fasiszták ellen vívott harcban. Nem lehet megengedni egy újabb világégést. Meg kell őrizni földünkön a békét! Tudjuk, hogy történelmi automatizmus nincs. Azt is tudjuk, erőfeszítések nélkül nem diadalmaskodhat a béke. Ezért kell politikai meggyőződésre, pártra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül minden jóakaratú embernek latba vetnie erejét, befolyását, közös célunk eléréséért, a békéért. Ha túltesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, hatalmas erőt hozhatunk létre. Olyat, amely diadalmaskodhat a háború felett, szabaddá teheti az utat a tartós békéhez és a népek jólétéhez. Ennek érdekében gyűltek össze nemzetközi találkozóra Prágában a vitáig békeerőinek küldöttjei. A békéért nemcsak a politikusok, az államférfiak, a szellemi élet nagyjai, hanem a hétköznapi ember, az úgynevezett utca embere is sokat tehet. S szerencsére a békét ma már nemcsak álmodni lehet, hanem mindenkinek tenni is lehet érte. S amióta a Szovjetunióban létrejött a földkerekség első szocialista állama, minden korunkbeli béketörekvés szilárd bázist nyert. A szovjet nép és a szocializmust vele együtt építő testvérországok ereje és erkölcsi vonzása immároly nagy, hogy világszerte újabb és újabb milliók állnak a béke zászlaja alá. Ez a biztosítéka annak, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a második világháború borzalma. Fodor László :A pokol napja SZERDA, 1983. JÚNIUS 22. NÉPSZAVA Áss ENSZ-közgyűlés nuilfifur elnökének üzenete Az ENSZ székhelyén nyilvánosságra hozták annak az üzenetnek a szövegét, amelyet Hollai Imre, a világszervezet közgyűlésének elnöke intézett a prágai béke-világtalálkozó résztvevőihez. Hollai Imre sajnálatosnak mondja, hogy mind ez idáig eredménytelenek maradtak azok az erőfeszítések, amelyeket a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében a sokoldalú tárgyalófórumokon tettek. Ilyen körülmények között jelentős pozitív fejleményként értékelhető az a tény, hogy az egyesült nemzetek égisze alatt megindult a nemzetközi leszerelési kampány. Ez természetesen nem helyettesítheti a kormányok politikai lépéseit, de kedvező befolyást gyakorolhat az események menetére. Az olyan nemzetközi találkozók, mint az önök fóruma, lényegesen előrevihetik a nukleáris leszerelés ügyét — állapítja meg az ENSZ-közgyűlés elnökének üzenete. Madridi találkozó A madridi találkozón továbbra is feszült a helyzet. A delegációvezetők keddi ülésén felszólalt Anatolij Kovaljov, a szovjet küldöttség vezetője, külügyminiszter-helyettes. Közös vívmányunk — mondotta a szovjet küldöttség vezetője — meglehetősen értékes ahhoz, hogy óvatosan kezeljük. Ez a vívmány a semleges és el nem kötelezett országok által megújított tervezet, amely csaknem hároméves tárgyalásoknak az összesített eredménye. Ezzel kapcsolatban ismét felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió kész elfogadni változatlan formában ezt a tervezetet. Budapesti pártküldöttség Moszkvában Hétfő óta Moszkvában tartózkodik az MSZMP budapesti bizottságának küldöttsége Borbély Gábornak, a pártbizottság titkárának vezetésével. A küldöttséget Moszkvába érkezése után fogadta Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára. Borbély Gábor és a delegáció tagjai ezután B. Nyikolszkijjal, a moszkvai városi pártbizottság titkárával találkoztak. (MTI) A pápa Krakkóban Lengyelországi látogatásának hatodik napján, kedden II. János Pál pápa az alsó-sziléziai Wroclawot kereste fel. Ez a város — a nyugati és az északi területekkel együtt — a második világháború után került vissza Lengyelországhoz. A városi sportpályán és környékén több százezer ember gyűlt össze. A helikopterrel érkező pápát a helyi egyházi és állami vezetők köszöntötték. Kedd délután II. János Pál az opolei vajdaságban levő Szent Anna-hegyre látogatott el, majd pedig az esti órákban Krakkóba repült. A Genfben kedden teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folytatott tárgyalásokon. Ugyancsak kedden teljes ülést tartott a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség.