Népszava, 1983. június (111. évfolyam, 128–153. sz.)

1983-06-22 / 146. szám

2 A­ magyar nép üzenete Kedves Barátaink! örülünk, hogy éppen most ült össze a prágai világtalálkozó. Erre az egész emberiségnek életbevágó szüksége van. A magyar társadalom az el­múlt hónapokban ezernél is több gyűlésen és más össze­jövetelen beszélgetett a súlyosbodó nemzetközi hely­zetről, és a világtalálkozó nyújtotta lehetőségekről. Tíz­ezernyi résztvevő adott hangot reménységének, hogy Prágából a kölcsönös bizalom új, enyhült légköre árad ki Európa és az egész világ népei és kormányai elé. A gyűléseken megbízták a magyar küldöttséget, hogy a magyar nép nevében szívből köszöntse a prágai világ­­találkozó küldötteit, akik — bármely nemzethez, fele­­kezethez tartozzanak is, bármely világnézetet és poli­tikai meggyőződést valljanak — az emberiség alapvető érdekeit képviselik. Köszöntjük mindazokat, akik az öt világrész másfélszáz országában a nukleáris háború ve­szélyének elhárításáért, békés, teljes, alkotó emberi életért szállnak síkra. Magyarország — Európa közepén — évszázadokon keresztül a hadak útja volt. Ezeréves történelme során most először teltek el olyan évtizedek, amikor nem ömlött háborúban a honfitársaink vére, sem határainkon belül, sem kívül. Mi új, szocialista világot építünk , s ehhez békére van szükségünk. Értelmes, szép emberi életet akarunk, amelybe nem férhet bele a háború. A magyar nép te meggyőződése egységes, akarata szi­lárd. Társadalmunkban senki sem érdekelt a fegyver­kezésben és a feszültség fenntartásában. Ez a béke-világtalálkozó is bizonyítja, hogy nem va­gyunk egyedül. Tisztában vagyunk azzal, hogy a bé­kemozgalom megosztására törekvő erők propagandája ellenére a béke és háború kérdésében érdekeink­­közö­sek Európa és a nagyvilág sok százmilliónyi békesze­rető emberével. Politikánkban ——­s az egész szocialista közösség békepolitikájában — ez a felismerés tükröző­dik. E felismerés alapja a mélységesen átérzett felelős­ség, Önökkel együtt, kedves Barátaink, nem felejthet­jük el, hogy ötvenmillió élet pusztult el a második vi­lágháborúban, és tudjuk, hogy egy újabb világméretű összecsapás már az emberiség létét veszélyezteti. Meg kell akadályozzuk az atomháborút, mert ez a legutolsó háború lenne a Föld történetében. Ezért azt kívánjuk, hogy a világ minden erejét és gazdagságát a népek boldogulására és felemelkedésére, a nyomor és elmaradottság megszü­­tetésére fordíthas­suk. Világtörténelmi értelmetlenség lenne az emberiség javait és kincseit fegyverkezésre pazarolni. Ezért ma­gunk és utódaink nevében a békéért, az életért álljt kiáltunk minden háborúnak, minden háborús tervnek. Felháborodottan visszautasítjuk a „korlátozott” atom­háború demagóg gondolatát. Prágában sok százmillió ember erkölcsi súlyával támogatjuk a leszerelési kezde­ményezéseket. A világtalálkozó magyarországi előké­szítő gyűlésein újra meg újra elhangzott, hogy nem akarunk rakéták robbanófejeinek célpontjává válni. Távolabbi célunk az, hogy ne legyenek újabb rakéták sem kontinensünkön, sem másutt! Új hidegháború he­lyett a magyar társadalom minden rétege új megegye­zést kíván. Ez egyenlő biztonságot jelent. Más szóval: jóval kevesebb fegyvert. Ezt a célt konstruktív lesze­relési tárgyalásokkal lehet elérni. Hasznosak lehetnek e téren a prágai világtalálkozó párbeszédeiből fakadó felajánlások. Tegyenek bizonyságot arról, kedves Ba­rátaink, hogy van reális lehetőség a nukleáris háború elkerülésére. Ezekben a beszélgetésekben, vitákban a magyar küldöttség tevékenyen részt kíván venni. Azt fogjuk önökkel együtt szem előtt tartani és újra meg újra kijelenteni, hogy az enyhülés éveiben kialakult együttműködés alapján a nemzetközi élet minden vitás kérdése megoldható. Bízunk abban, hogy a prágai világtalálkozó párbe­szédei olyan erkölcsi erőt hoznak létre, olyan érveket tárhatnak a világ közvéleménye elé, hogy megállíthat­ják a fegyverkezést, és megakadályozhatjuk a háborús szellem további elterjesztését. Segítse a világtalálkozó a népeket s kormányokat abban, hogy megtalálják, ami összeköt, s félretegyék, ami elválaszt. Szovjet—­amerika­i csúcsta­lálkozó Gromiko a megalapozatlan washingtoni nyilatkozatokról Egy szovjet—amerikai csúcs­­találkozó lehetőségeiről, s a Szovjetunió legutóbbi béke­javaslatáról nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának kér­déseire válaszolva Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Nyugaton és különösen Washingtonban ma gyakran beszélnek a legfelsőbb szin­tű szovjet—amerikai talál­kozóról — állapította meg Gromiko. — Az e kérdésben nem eléggé tájékozott em­berekben ezért az a véle­mény alakulhat ki, hogy Washingtonban komolyan gondolnak egy ilyen találko­zóra. Lényegében azonban, sajnos, ez nem így van. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két vezető hatalom legfel­sőbb szintű vezetőinek talál­kozójához megfelelő előfel­tételek szükségesek — mu­tatott rá Andrej Gromiko. — Először is szükség van rá, hogy bizonyos szintű kölcsö­nös megértés jöjjön létre azokban a legfontosabb kér­désekben, amelyek meghatá­rozzák a két ország közötti kapcsolatokat és az általános nemzetközi helyzetet. Szük­ség van arra is, hogy mind­két részről valóban töreked­jenek a pozitív változásokra, sőt még inkább az áttörésre a kölcsönös kapcsolatok te­rén. Ha ilyen szemszögből néz­zük a jelenlegi helyzetet, ak­kor nyilvánvalóvá válik, hogy az amerikai vezetők­nek a találkozóval kapcsola­tos nyilatkozatai teljesen megalapozatlanok. Az Egye­sült Államok politikája a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban semmiféle konstruktív cél elérésére sem törekszik, s ezt egyáltalán nem titkolják az amerikai vezetők sem. Sőt, mi több, ez a politika homlokegyenest ellenkező irányba mutat. Ha az amerikai politiká­ban reális jelei mutatkoznak annak, hogy készek komo­lyan, konstruktívan tárgyal­ni, akkor a találkozó lehe­tőségének kérdése is más­­ként merül fel — jelentet­te ki. Andrej Gromiko válaszai­ban kitért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának arra a múlt heti felhívására is, hogy a nukleáris fegyverek­kel rendelkező államok mennyiségi és minőségi szempontból is fagyasszák be ilyen jellegű fegyvereiket. Megállapította, hogy a felhí­vás jelentős és bátor lépése volt a Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szervének, s lényege igen egyszerű: mi­vel a világ egyre gyorsabb ütemben sodródik a nukleá­ris fegyverkezési hajsza új, veszélyes fordulója felé, a Szovjetunió kezdeményezé­sével arra hívott fel, hogy állítsák meg ezt, amíg nem késő. (MTI) Béke-világtalálkozó Prágában (Folytatás az 1. oldalról) van a Szovjet Nőbizottság el­nöke, Hans Matthöfer szo­ciáldemokrata politikus, volt nyugatnémet miniszter. Az elnökségben helyet foglalt Gustáv Husák cseh­szlovák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front KB elnöke, Lubomir Strougal csehszlo­vák miniszterelnök és Ro­mes Csandra, a Béke-világ­­tanács elnöke. Pontosan 10 órakor Bee­thoven örömódájának hang­jaival nyílt meg ünnepélye­sen a béke-világtalálkozó. A megnyitó szavakat Tomas Travnicek,­­ a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke, a Csehszlovák Előkészítő Bi­zottság elnöke mondta, majd kekinges úttörők százai kö­szöntötték virággal a küldöt­teket. Ezután Custáv Husák mondott beszédet. A cseh­szlovák nép, a kormány és az állam nevében köszön­tötte a béke-világtalálkozó részvevőit, őszinte örömét fejezte ki, hogy a vendéglá­tók az ősi Prága városában üdvözölhetik őket. Gustáv Husák kijelentette: „önöket a legnemesebb, leg­humánusabb célok vezették, amikor eljöttek a mostani ta­lálkozóra. Ez a cél a béke megvédése, a háború elhárí­tása, az emberi civilizáció megmentése." Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben a nemzet­közi helyzet komoly aggoda­lomra ad okot. „Tanúi lehe­tünk annak, hogyan megy veszendőbe az enyhülési po­litika sok pozitív vívmánya. Az enyhülési politika számos ország vezetői és népek kö­zös erőfeszítéseinek gyümöl­cse volt. A világ valamennyi kontinensén minden ország­nak előnye származott belő­le — mondotta. — A feszült­ség éleződése súlyos károkat okoz nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi élet minden területén, az ál­lamok, a népek és az embe­rek közötti kapcsolatokban.” Bennünket, csehszlováko­kat és több más ország né­peit is mindenekelőtt az európai helyzet nyugtalanít — mondotta a csehszlovák köztársasági elnök. Szólt a NATO rakétatelepítési hatá­rozatáról. Megállapította: semmilyen propaganda sem leplezheti el azt a tényt, hogy ez a veszélyes irányvonal a béke mellett határozottan el­kötelezett szocialista orszá­gok ellen irányul. Tragikus hibát követnek el azok, akik úgy vélik, hogy az új atom­fegyverek nyugat-európai te­lepítése megfelelő válasz nél­kül marad azok részéről, akikre ezek a fegyverek irá­nyulnak. A szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata egy­értelműen értésre adta, hogy a Szovjetunió és szövetsége­sei a fokozott fenyegetéssel szemben kénytelenek lenné­nek olyan intézkedéseket hozni, amelyek azt megfele­lően ellensúlyozzák. A cseh­szlovák kormány teljes mér­tékben egyetért ezzel a nyi­latkozattal. A kormányokra nagy fele­lősség hárul a világ sorsáért. Egyre jobban terjed azon­ban a felismerés, hogy olyan kérdésekről van szó, ame­lyek közvetlenül érintenek minden embert. Törvénysze­rű tehát, hogy a béke meg­őrzésében őszintén érdekelt emberek egyre határozottab­ban lépnek fel a háborús fe­nyegetés, a fegyverkezési verseny ellen. A háborúelle­nes mozgalom hatalmas tár­sadalmi erővé vált, amely jelentős mértékben befolyá­solja a politikát. A mozga­lom hangja egyre erősebb, mind jobban behatol a par­lamenti tanácskozótermek falai közé. Ezt már egyetlen­egy kormány sem hagyhatja figyelmen kívül. Gustáv Husák reményét fejezte ki, hogy a prágai bé­ke-világtalálkozó még in­kább megerősíti a békéért vívott közös harcot. Mint hangoztatta: „Az Önök ta­nácskozása történelmi jelen­tőségű lehet.” A nemzetközi helyzet sú­lyossága ellenére meggyőző­désünk, hogy még időben meg lehet tenni a szükséges lépéseket a feszültség foko­zódásának megfékezéséért, a kölcsönös bizalom és a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés megszilárdításáért, a politikai és a katonai feszült­ség enyhítéséért. Romes Csandra, a Béke­világtanács elnöke felszóla­lásában köszönetet mondott a csehszlovák nép áldozatos munkájáért, azokért az erő­feszítésekért, amelyek révén megteremtődtek a nagysza­bású nemzetközi seregszem­le anyagi alapjai. Méltatta a csehszlovák előkészítő bizott­ság munkáját, hangsúlyozva, hogy fáradozásaiknak kö­szönhetően létrejöttek a si­keres, a mindenki számára hasznos eszmecsere feltéte­lei. A plenáris ülés befejezté­vel a Kultúrpalotában nem­zetközi sajtóértekezletet tar­tottak. Ezen felszólalt Jurij Zsukov, a Szovjet Békebi­zottság elnöke, aki részlete­sen beszámolt arról, milyen konkrét lépéseket tesznek a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítására. Lord Brockway, az angol béke­mozgalom egyik kiemelkedő személyisége a világméretű összefogás fontosságáról be­szélt. Nino Pasti kijelentet­te: nem igazak a szovjet ka­tonai fölényről szóló nyuga­ti állítások, s határozottan fel kell lépni a tervezett európai rakétatelepítés el­len. Délután a béke-világtalál­kozó szekcióülésekben foly­tatódott. Tizenegy nemzet­­zetközi dialógus kezdődött egyebek között olyan fontos kérdésekről, mint az európai biztonság és leszerelés, az el nem kötelezettek mozgalmá­nak szerepe a békéért, az életért vívott harcban. Va­­lamenyi dialógusban részt vesznek a magyar küldöt­tek is. A prágai világtalálkozón részt vevő magyar delegáció vezetői kedden átnyújtották a nemzetközi előkészítő bi­zottság képviselőinek azt az üzenetet, amelyet a magyar nép intézett a béke-világta­lálkozó részvevőihez. Ebben a magyar társadalom min­den rétege, korosztálya hitet tesz a béke megőrzése mel­lett, az emberiséget létében fenyegető veszélyek ellen foglal állást. Prága lakossága kedden este békenagygyűlést tartott a főváros történelmi neveze­tességű Óváros terén, felzú­gott Prága valamennyi ha­rangja. Utoljára száz évvel ezelőtt fordult elő, hogy együtt zúgtak a prágai ha­rangok. A téren összegyűlt százezer ember előtt először Alois Indra, a csehszlovák szö­vetségi gyűlés, a parlament elnöke mondott beszédet, majd Valentyina Tyeresko­­va, a szovjet nőbizottság el­nöke és más külföldi — kö­zöttük amerikai — vendégek köszöntötték békeszerveze­teik nevében a csehszlovák főváros lakosságát. Deák András 1941. június 22-re emléke­zünk, arra a napra, amikor a náci Németország hatalmas hadigépezete — hitszegő tá­madással — ágyúk, harcko­csik, rohamlövegek, aknave­tők tízezreivel megtámadta a Szovjetuniót. A légtérben megjelentek a fasiszta repü­lőgépek ezrei, bombáikat békés városokra, repülőte­rekre, vasúti csomópontokra kezdték el leszórni. Hitler a szovjetellenes orvtámadás percében határtalan gőggel jelentette ki: „Nem ismétlem meg Napóleon hibáját, idejé­ben támadok, s félig befeje­zem.” Mussolini, Horthy, Anto­­nescu, s még sokan mások, önfeledten tapsoltak a nácik első és gyors sikereinek. Di­csőítették a hadüzenet nél­küli rajtaütést, a villámhá­borút, amely új Európát ígért a világnak. Akkor már Ausztria, Csehszlovákia, Len­gyelország, Hollandia, Bel­gium, Dánia, Norvégia, Franciaország, Jugoszlávia, Görögország és a csatlós ál­lamok minden erőforrása a német hadigépezetet szolgál­ta. Tetézte mindezt a Wehr­macht diadalittassága, le­győzhetetlenségének hite, s az „élettér” kitágulásának a reménye. A Szovjetunió vezetői, a békét óhajtó emberek milliói azonban már ekkor tudták, Hitler nem győzhet. Nem győzhet, mert fegyverei a haladást akarják megölni, évezredekkel kívánják visz­­szavetni az eberiséget a fej­lődésben. Tudták, hogy ele­ve megássa sírját az a „rend”, amely a nyers erőt, az erőszakot akarja a népek szabadságvágya és erkölcse fölé helyezni. Tudták, érez­ték, hogy a fasizmus attól a pillanattól kezdve, amikor tüzet nyitott a szovjet határ­őrségre, és a Vörös Hadsereg csapataira, megtette a saját pusztulásához vezető lépését. A fasiszta agresszió veszé­lye nem váratlanul keletke­zett. El lehetett volna hárí­tani, ha a Nyugat befolyásos erői nem kezdték volna Hit­lert „békítgetni” azzal a szándékkal, hogy a fasizmus expanzionista törekvéseit Kelet felé, az első szocialista ország ellen irányítsák. Ily módon a nyugati burzsoázia kapzsi osztálycéljai az euró­paiak és az egész emberiség létérdekei fölé helyeződtek. A szovjet kormány, tekin­tettel a német imperializmus részéről fenyegető, egyre nö­vekvő háborús veszélyre, ki­tartóan szorgalmazta, hogy az államok fogjanak össze és kollektív erővel akadályoz­zák meg az agressziót. A Szovjetunió kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést kötött Franciaországgal és Cseh­szlovákiával és megpróbálta ezeket a szerződéseket az európai kollektív biztonsági rendszer láncszemévé tenni. De — mint ahogy a törté­nelmi tapasztalat bizonyítja — a szerződések aláírása ke­vésnek bizonyult, azokat teljesíteni is kellett! A Szov­jetunió partnerei viszont ezt nem tették. Ezért szabadul­hatott el a pokol, amely csaknem négy éven keresz­tül szedte áldozatait abban a harcban, amely az első szocialista ország és a világ­reakció erői között folyt, míg végül is a Hitler-elle­­nes koalíció erői győzedel­meskedtek. A barna sátán Moszkva alatt kapta meg az első nagy leckéztetést, a má­sodikat Sztálingrádnál, majd sorba a többit, míg térdre nem rogyott Berlinnél. A második világháború befejeztével győztek a hala­dó erők s elhallgattak a fegy­verek. A történelmi igazság­­tétel azonban tanulságul kell hogy szolgáljon mindörökre. Nem lehet, hogy 20 millió szovjet állampolgár hiába hullatta vérét a fasiszták el­len vívott harcban. Nem le­het megengedni egy újabb világégést. Meg kell őrizni földünkön a békét! Tudjuk, hogy történelmi automatizmus nincs. Azt is tudjuk, erőfeszítések nélkül nem diadalmaskodhat a bé­ke. Ezért kell politikai meg­győződésre, pártra, nemzeti­ségre, vallásra való tekintet nélkül minden jóakaratú embernek latba vetnie ere­jét, befolyását, közös célunk eléréséért, a békéért. Ha túl­tesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, hatal­mas erőt hozhatunk létre. Olyat, amely diadalmaskod­hat a háború felett, szabad­dá teheti az utat a tartós bé­kéhez és a népek jólétéhez. Ennek érdekében gyűltek össze nemzetközi találkozóra Prágában a vitáig békeerőinek küldöttjei. A békéért nemcsak a poli­tikusok, az államférfiak, a szellemi élet nagyjai, hanem a hétköznapi ember, az úgy­nevezett utca embere is so­kat tehet. S szerencsére a békét ma már nemcsak ál­modni lehet, hanem min­denkinek tenni is lehet érte. S amióta a Szovjetunióban létrejött a földkerekség első szocialista állama, minden korunkbeli béketörekvés szi­lárd bázist nyert. A szovjet nép és a szocializmust vele együtt építő testvérországok ereje és erkölcsi vonzása im­már­­oly nagy, hogy világ­szerte újabb és újabb mil­liók állnak a béke zászlaja alá. Ez a biztosítéka annak, hogy soha többé ne ismét­lődhessen meg a második világháború borzalma. Fodor László :A pokol napja SZERDA, 1983. JÚNIUS 22. NÉPSZAVA Áss ENSZ-közgyűlés nuilfifur elnökének üzenete Az ENSZ székhelyén nyil­vánosságra hozták annak az üzenetnek a szövegét, ame­lyet Hollai Imre, a világszer­vezet közgyűlésének elnöke intézett a prágai béke-világ­találkozó résztvevőihez. Hollai Imre sajnálatosnak mondja, hogy mind ez idáig eredménytelenek maradtak azok az erőfeszítések, ame­lyeket a fegyverkezési haj­sza megfékezése érdekében a sokoldalú tárgyalófórumo­kon tettek. Ilyen körülmé­nyek között jelentős pozitív fejleményként értékelhető az a tény, hogy az egyesült nemzetek égisze alatt meg­indult a nemzetközi leszere­lési kampány. Ez természe­tesen nem helyettesítheti a kormányok politikai lépéseit, de kedvező befolyást gyako­rolhat az események mene­tére. Az olyan nemzetközi ta­lálkozók, mint az önök fóru­ma, lényegesen előrevihe­­tik a nukleáris leszerelés ügyét — állapítja meg az ENSZ-közgyűlés elnökének üzenete. Madridi találkozó A madridi találkozón tovább­ra is feszült a helyzet. A delegációvezetők keddi ülésén felszólalt Anatolij Kovaljov, a szovjet küldött­ség vezetője, külügyminisz­ter-helyettes. Közös vívmá­nyunk — mondotta a szovjet küldöttség vezetője — meg­lehetősen értékes ahhoz, hogy óvatosan kezeljük. Ez a vív­mány a semleges és el nem kötelezett országok által megújított tervezet, amely csaknem hároméves tárgya­lásoknak az összesített ered­ménye. Ezzel kapcsolatban ismét felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió kész elfogadni változatlan formában ezt a tervezetet. Budapesti pártküldöttség Moszkvában Hétfő óta Moszkvában tar­tózkodik az MSZMP buda­pesti bizottságának küldött­sége Borbély Gábornak, a pártbizottság titkárának ve­zetésével. A küldöttséget Moszkvába érkezése után fogadta Vik­tor Grisin, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbi­zottság első titkára. Borbély Gábor és a dele­gáció tagjai ezután B. Nyi­­kolszkijjal, a moszkvai vá­rosi pártbizottság titkárával találkoztak. (MTI) A pápa Krakkóban Lengyelországi látogatásának hatodik napján, kedden II. János Pál pápa az alsó-szi­léziai Wroclawot kereste fel. Ez a város — a nyugati és az északi területekkel együtt — a második világháború után került vissza Lengyel­­országhoz. A városi sportpályán és környékén több százezer em­ber gyűlt össze. A helikop­terrel érkező pápát a helyi egyházi és állami vezetők köszöntötték. Kedd délután II. János Pál az opolei vajdaságban levő Szent Anna-hegyre látoga­tott el, majd pedig az esti órákban Krakkóba repült. A Genfben kedden teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldött­sége az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folytatott tárgyalásokon. Ugyancsak kedden teljes ülést tartott a hadászati fegy­verzet korlátozásáról és csök­kentéséről folytatott tárgya­lásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség.

Next