Népszava, 1983. október (111. évfolyam, 232–257. sz.)

1983-10-12 / 241. szám

NÉPSZAVA 1983. OKTÓBER 12., SZERDA A magyar tudomány műhelyeiből Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete A szocializmus építésének nemzeti sajátosságairól A politika gyakran hivatko­zik a nemzeti sajátosságok szerepére. Meglepő hát, hogy a társadalomtudományos ku­tatásban sokáig elhanyagolt terület volt e kérdéskör fel­tárása. A propaganda pedig rendszerint beérte azzal, hogy az 1957-es Moszkvai Nyilat­­kozatra hivatkozott, amely a nemzeti sajátosságok figye­lembevételének fontosságát hangsúlyozza a szocializmus építésében. E nagy hordere­jű dokumentum azonban nem specifikálja a témát. Vég­­ két jogmúll a probléma? Felmerül a kérdés: a mi esetünkben, a fejlődés mai szakaszában van-e még elő­revivő politikai szerepe a „nemzeti sajátosságok” fo­galma elméleti kifejtésé­nek? Avagy a szocialista nemzetek közeledése, mind sokoldalúbb együttműködése következtében ez a kategória — illetve a vele kapcsolato­san elhangzott intelmek — már csak a múltra vonatko­zóan jöhetnek számítás­ba? E kérdés megfogalmazása el­kerülhetetlen, hiszen az el­múlt években számos elmé­leti igényű írás azt sugallta, hogy napirendre került a szo­cialista nemzetek kiegyenlí­tődése, egybeolvadása; már­pedig ebből logikai úton könnyen levezethető, hogy csökken a nemzeti sajátos­ságok szerepe, visszaszorul figyelembevételük fontossá­ga. Én mindazonáltal úgy gondolom, nem időszerű még az effajta vélekedés; korai ma még a „történelmi lom­tárba” helyezni a szocialista eredményben csak két figyel­meztetést tartalmaz: 1. ko­moly hiba a nemzeti sajátos­ságokat nem figyelembe ven­­­ni; 2. a nemzeti sajátosságok jelentőségének eltúlzása ká­ros, akadályozza a szocializ­mus építését. A dokumentum tehát — amely a maga korá­ban időszerűen a marxiz­mus—leninizmus alkotó al­kalmazására ösztönzött — de nem elégséges támpontot ad ma a gyakorlat és a konkrét elméleti munka számára. nemzeti sajátosság fogalmát. Ha a jelenre és még inkább a jövőre nézve is elismerjük e kategória fontosságát, ak­kor legalábbis két további kérdés felmerül. Az első így hangzik: időben mérve vajon meddig lehet érvényes a Moszkvai Nyilatkozatnak a nemzeti sajátosságra vonat­kozó „kettős figyelmezteté­se”? A másik kérdés (vagy igény) az lehet: hogyan kör­vonalazható a „nemzeti sajá­tosság” tartalma? Ami az időhorizontot illeti, a klasszikusoknál alig talál­ható elméleti támpont. Így mielőtt a tendenciára vonat­kozó, legfontosabbnak tűnő elméleti utalást felidéznénk, hadd emlékeztessek Kádár János elvtárs alábbi kijelen­tésére, ami Rómában, egy sajtóértekezleten hangzott el: „Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a Ma­gyar Népköztársaság sok-sok nemzedéken át fenn fog áll­ni ,­ kell az együttműködés leg­hatékonyabb formáit, de ma­gukban a döntésekben — a nemzeti és nemzetközi érde­kek összehangolásával — a nemzetgazdaság fejlesztésére kell összpontosítanunk. Az elmondottakból követ­kezik: a szocialista nemzet, a nemzetgazdaság olyan törté­nelmi kategória, amelynek nemcsak múltja és jelene, ha­nem hosszú távon még jövő­je is van. Rátérve a „nemzeti sajá­tosság” fogalmának, tartal­mának körvonalazására, azo­kat a viszonyokat, tényező­ket kell megemlíteni, ame­lyeket egy szocialista ország vezető pártjának, kormány­zatának állandóan szem előtt kell tartania, amikor — főleg — nagyobb horderejű kérdésekben dönt. Most nem azokról a jegyekről lesz tehát szó, amelyek egy adott pilla­natban valamely szocialista nemzetet a többitől megkü­lönböztetnek. Kétségtelen, hogy ezek feltárásának is megvan a maga jelentősége, itt mégis fontosabbnak tűnik a tartós nemzeti feltétel­­rendszer legstabilabb, időt álló tényezőinek rendszere­zése. Ezek alábbi — mondhat­nám, címszavakban történő — említése előtt még szükséges­nek tartom hangsúlyozni azt, hogy a „nemzeti sajátosság” kategóriáját olyan komple­xusnak avagy struktúrának tekinthetjük, amely a nem­zeti léten belül érvényesülő, illetve a nemzetek közötti kapcsolatokban fennálló sa­játos (különféle) viszony­rendszerekből áll össze. Ezek mindegyike így-úgy jelen van a vezető szervek, intézmé­nyek döntéseiben, noha gyakran csak ösztönös for­mában, esetleg nem a leg­célravezetőbb beidegződések révén. A témakör jövőbeni mélyebb kimunkálása tehát minden bizonnyal tovább nö­velhetné a politikai tudatos­ságot, elősegíthetné a dönté­sek racionalizálását, a közös cselekvés hatékonyságának növelését. Mai ismereteink szerint, amikor a nemzeti sajátosság figyelembevételére gondo­lunk, főleg a következő vi­szonylatok, feltételek komp­lexusaiban gondolkozunk. Százéves folyamat? Gondolom, nálunk sokan osztják ezt a meggyőződést. S bár a „sok-sok nemzedék” kifejezést nehéz konkrét időtartamra lefordítani, alig­ha tekinthető túlzásnak, ha a fentieket legalább száz esz­tendőnek vesszük. Márpedig ha valamely jelenség fenn­maradásával legalább száz esztendőn keresztül számol­ni kell s lehet, akkor semmi­képpen nem elhanyagolható­­tényező az elméletben sem... A kommunisták számára ugyanakkor aligha vitatható igazságnak tűnik e témakör­­­ben Lenin következő megál­lapítása : „A szocializmus célja nemcsak az emberiség kis államokra tagoltságának és a nemzetek minden elkü­lönültségének megszünteté­se, hanem egybeolvadásuk is.” Nem kevesen valljuk, hogy ez minden bizonnyal megvalósul, de nagyon való­színű számunkra, hogy erre csak a kommunizmus felső fokán kerülhet sor, így a mai kutatás tárgya kell legyen annak feltárása is, hogy mi­lyen fokozatokban, milyen gazdasági, politikai, ideoló­giai feltételek kölcsönhatása révén, hogyan törhet utat ez a hosszú távú törvényszerű­ség. Hiszen a tudomány fel­adata feltárni, körvonalazni, hogy melyek a legkedvezőbb­nek tűnő, a népek számára leginkább elfogadható, a­­leg­inkább „fájdalommentesnek” ígérkező utak a Lenin által körvonalazott társadalmi ten­dencia érvényesüléséhez. A nemzeti lét Ezzel kapcsolatban meg­fontolandónak látszik a kö­vetkező gondolatmenet: a nemzeti lét minden bizonnyal jóval túl fogja élni a nem­zeti állami létet, és főleg (még inkább) az önálló nem­zetgazdaság fennmaradását. Márpedig ma még a nemzet­­gazdaság sem túlhaladott képződmény, hanem az újra­termelés alapvető terepe; a tulajdon fő formája pedig az állami (nemzeti állami) tu­lajdon. Mindennek „meg­szüntetése” jelenleg elkép­zelhetetlen; a magasabb ren­dű (nemzetközi) tulajdonfor­mákkal történő felváltása pe­dig hosszú folyamatnak ígér­kezik. Csírájában már meg­jelent a nemzetközi közös tulajdon, de ma még egyelőre megalapozott becslést sem adhatunk rá, mikorra várható ennek uralkodóvá válása. A jelenre és a ma belátható időszakra tehát az jellemző, hogy döntéseinkben egyre in­kább figyelembe kell venni a gyakran változó nemzetközi feltételeket, össze kell han­golni törekvéseinket, különö­sen a szocializmust építő or­szágokkal, növekvő kölcsö­nös függés közepette keresni Földrajzi, történelmi tényezők A földrajzi tényezők közé tartozik — többek között — az ország nagysága; kis vagy nagy népről van-e szó; ked­­vezőek-e a természeti felté­telek vagy sem; nyersanyag­ban gazdag-e avagy szegény, rendelkezik-e tengerparttal vagy nem; milyenek az ég­hajlati viszonyai; érintke­zik-e közvetlenül ellenséges környezettel vagy nem stb. stb. A történelmi múlt jelenbe nyúló hatásai is fontosak. Azaz nagy múltú vagy fiatal nemzet-e; élet­e idegen el­nyomás alatt, avagy uralkodó nemzet volt; van-e „nemzeti bűntudata” vagy sem; kifej­lődtek-e benne hegemonista törekvések vagy sem; törté­nelme során töltött-e be va­laha élenjáró szerepet, vagy lemaradó volt; hajlamos-e az elzárkózásra vagy sem; mi­lyen államépítési tapasztala­tokkal rendelkezik (despoti­kus, demokratikus, gyarmati stb.); milyen a nép tűrőké­pessége, követőkészsége, fe­gyelme; milyen a viszonya a munkához; milyen munkás­­mozgalmi hagyományokkal rendelkezik stb. stb. Mi jellemzi a nemzetgaz­daságot; milyen színvonalon áll a termelőerők fejlettsége, milyenek a konkrét termelé­si viszonyok; mi jellemzi a gazdaság struktúráját; milyen szerepet játszik a fejlődésiben a külkereskedelmi kapcsolat; milyen hagyományokkal ren­delkezik a külföldi technika adaptálásában; milyen a ren­delkezésre álló­­ munkaerő színvonala stb. stb. A soknemzetiségű állam Homogén nemzeti lét vagy soknemzetiségű állam, azaz: milyen az állam területén élő nép nemzetiségi avagy faji összetétele; feszültség­forrás-e benne a nemzetiségi, illetve a faji kérdés; a nem­zet (esetleg a nemzetiségek) fiaiból élnek-e nagy számban a környező országokban, ál­talában külföldön; a nemze­tiségi államiban betölt-e va­lamely nemzet hegemón sze­repet vagy sem; a nemzeti nyelv mennyire szolgálja a nemzetközi érintkezést, se­gíti vagy nehezíti azt stb. stb. A terjedelem adta korlátok nem teszik lehetővé, hogy akár címszavakban érzékel­tessük a „nemzeti sajátosság” kategória teljes tartományát, egész viszonyrendszerét. Az elmondottak méltán kel­tenek hiányérzetet. Hiszen említés sem történt olyan vi­tathatatlanul fontos ténye­zőkről, mint a nemzeti kul­túra vagy a vallás befolyása, szerepe; kimaradt az idegen­­forgalom mértéke, szerepel a lakosság demográfiai összeté­tele — és még számos más tényező és viszonyrendszer, amelyek komolyan latba es­hetnek a döntések meghoza­talakor. Ez alkalommal nem vala­miféle „teljes leltár” bemu­tatása a cél; még kevésbé azoknak a hierarchikus vi­szonyoknak a jelzése, amely­ről a társadalomtudomány ma még meglehetősen keve­set tud mondani. E cikk szer­zője kizárólag arra vállal­kozhatott, hogy valamelyes konkrétsággal érzékelteti­k a szocializmus általános tör­vényszerűségeiről korábban itt megjelent írás folytatása­ként — azokat az új próbál­kozásokat, értelmezéseket, amelyek a téma kutatóit egyebek között foglalkoztat­ják. Említést sem tett tehát a nemzeti létből fakadó legfon­tosabb viszonyról, a nemzeti érdek — mint a mind na­gyobb figyelmet kivívó kate­gória — tartatasáról. Ennek körvonalazása — horderejé­­nél fogva — mindenképpen külön nekirugaszkodást igé­nyelne. Kerekes György főmunkatárs A közlekedés érdekében Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság széles prob­lémakört átfogó tanulmányt készített: „Az automobiliz­mus kifejlődésének hatása a fogyasztásra” téma folytatá­saként. E tanulmány továbbra is foglalkozik a fogyasztással, de szélesebb értelemben tár­gyalja az automobilok szá­mának növekedésével járó követelményeket is. A par­kírozás, a garázslehetőség, mint korrózióvédelmi felté­tel, az üzemanyagtöltő állo­mások, szervizek rendszere, közlekedésbiztonsági körül­mények, úthálózat-építés és annak megfelelő paraméte­rei. Üzemanyagárak és annak gazdasági kihatásai az ál­lamra és az állampolgárra stb. A következtetések levonása alapos elemzőmunkát igé­nyel, vásárolt egy DRUMM-MIX nevű , energiatakarékos asz­faltkeverő berendezést, ami­hez a dunaújvárosi kohászat­ban fennmaradt kohósalakot használnak alapanyagul, il­letve adalékul. A kísérlet si­kere esetén Dunaújváros 70 kilométeres körzetében ebből az anyagból építik az utakat, aminek költségei lényegesen alatta maradnak az eddig használatos technológiáknak. Az útépítés technológiája elé egyre magasabb igényeket támaszt a növekvő sűrűségű forgalom, melyben növekszik a nagy súlyú gépjárművek aránya. Az útépítés költségei egyre magasabbak, ezért ért­hető, ha állandóan kutatják az újabb­­és nem drágább, de a követelményeket kielégítő anyagokat és energiatakaré­kos berendezéseket. A Betonútépítő Vállalat A Fővárosi Tanács határozatot hozott a tömegközlekedés javítását szolgáló eljárások kimunkálására. A legtöbbet fo­gyasztó tömegközlekedési eszköz­ az autóbusz. Ennek a tö­megközlekedésben előnyben részesítése jelentős fogyasztás­csökkentést eredményezhet. A közeljövőben többek között alkalmazásra kerül az infra­­fény, a tömegközlekedés elsőbbségének biztosítására, kísér­letek kezdődnek az autóbuszokra szerelt fogyasztásmérőkkel és utasszám-érzékelőkkel. E technikai eszközökkel csökkent­hető a tömegközlekedés ez idáig állandó deficitje is. Egészségügyi újdonságok A Hosszúhegyi Állami Gaz­daság több más közreműkö­dővel eredményes kísérlete­ket végez a hazánkban eddig nem termelt csicsókasűrít­mény gyártástechnológiával kapcsolatosan. Ez a sűrít­mény igen olcsó kiinduló alapanyaga lehet a kristá­lyos fruktóznak, amit eddig importból szereztünk be. Az egészségügyben, csecsemőellátásban jelentős szerepet töltenek be a kis sűrűségű, nem szőtt, könnyű kelmék. Az orvosok ezt használják műtős álarcnak, egyes esetekben orvosi köpenynek. A csecsemők legjobb minőségű pelenkái is ebből készülnek. Külföldi cégtől megvásároltuk a know­­how-t, a szabadalmat, illetve gyártási eljárást, és kooperáció­ban fogjuk gyártani a külföldi céggel, olyan mennyiségben, hogy még exportra is jut belőle. A gyártás ez év harmadik negyedében már meg is indult. A struktóz nélkülözhetetlen alapanyaga a cukorbetegek és az energiaszegény táplál­kozásra kényszerült embe­reknek. Nagy igény mutatko­zik az ilyen ételek és italok választékának bővítésére, mi­nőségének javítására. A ha­zai gyártás lehetőséget adna, e szükséglet kielégítésére. A föld alatti terek Már évtizedek óta foglalkoz­nak az utópisztikus írások, filmek a földszín alá vitt la­kóépületekkel, közlekedési hálózatokkal, közművekkel, tárolóterekkel. Ezek az utópisztikusnak minősített elképzelések nagy része már ma is jelen van életünkben. A metró elismer­ten a leggyorsabb és legke­vésbé balesetveszélyes tö­megközlekedési eszköz, amit nem gátol az utca csúcsfor­galma, az időjárás szeszélye. Váróterei megvédik utasait a hidegtől, esőtől, hótól. Sok nagyvárosban a metró kon­téneres áruszállítást is végez, felszínre emelő teherliftek se­gítségével, a nagy áruházak számára. Hazánkban is népszerűek a metróállomások aluljáróiban telepített üzletek, telefonál­lomások, sőt kis eszpresszók is. A rendkívül szorító garázs­hiány megoldására a föld alatti építkezés a legkecseg­tetőbb perspektíva, nemcsak a felszíni helyhiány miatt, hanem az itt elhelyezett, parkírozó kocsik zavarják legkevésbé a felszíni közleke­dést. A raktárprobléma több szempontból is a föld alá „kívánkozik”. A köztiszta­ság, a városkép esztétikuma, a rakodással járó forgalom­­zavaró tényezők, új megol­dásért kiáltanak. Nemzetközi kutatás folyik e kérdésekben a városterve­zés kereteiben elsősorban. Az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság ezzel foglalkozó tanulmánya része ennek a — nyugodtan állíthatjuk — vi­lágproblémának. A XIX. század végén és e század elején elsősorban Amerikában a kis területű telkeken magas épületek, népszerű nevükön felhőkar­colók építésére törekedtek. A második világháború után a családi házak divatja kez­dett terjedni világszerte, ami részben amerikai példa is. Hiszen New York lakóinak többsége kertvárosszerű tele­püléseken lakik. Újabb jelen­ség elsősorban Nyugat-Né­­metországban, hogy a váro­sok mintegy „kifordultak” társadalmilag. Azaz, a külvá­ros szegényei a belvárosba költöztek, miután a várost kö­rülvevő zöldövezetben a jó­módúak építettek lakást, vil­lát. Párizs lakásszerkezetének jellemzője, hogy az elmúlt két évtized alatt rohamosan növekvő lakbérek hatására, a munkások százezrei költöztek az úgynevezett bolygóváro­sokba, kényszerűségből létre­jött agglomerációkba. A városépítészet válságá­nak megannyi tünete ez, és talán racionális megoldás­ként ezek közé sorolható a felszín alatti terek építésze­te is. A városépítészek évti­zedes folyamatokban kell hogy gondolkodjanak, mert ami a probléma megoldottsá­­gát jellemzi, ugyancsak „a hátuk mögött van jövő”. Kardos István A CENTRUM DIVATCSARNOK ÉS OTTHON ÁRUHÁZ MUNKATÁRSAKAT KERES: DIVATCSARNOK Centrum Áruház munka­ü­gyi előadót, villanyszerelőt, kontírozó könyvelőt, eladót, pénztárost, blokkrevizort, kazánfűtőt a Centrum Áruház Jelentkezni lehet személyesen a Divatcsarnok munkaügyi osztályán, VI., Népköztársaság útja 39. Telefon: 420-556. 9

Next