Népszava, 1984. március (112. évfolyam, 51–77. sz.)
1984-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA 1984. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK Mentesítsük Európát a vegyi fegyverektől A szocialista országok nemzetközi szerződés megkötését javasolják a NATO-nak A NATO és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek szerződést arról, hogy mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől — javasolta Csehszlovákia képviselője, Milos Vejvoda a genfi leszerelési értekezlet ülésén. A Varsói Szerződés tagállamainak közös előterjesztését a tanácskozáson hivatalos dokumentumként terjesztik. A csehszlovák küldött felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szocialista országok véleménye szerint az ilyen részleges, regionális jellegű intézkedések mindenképpen erősítenék Európa biztonságát. Ezzel egyidejűleg hozzájárulnának azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a kémiai fegyvereket betiltó ,nemzetközi egyezmény megkötésére irányulnak. Harald Rose, az NDK küldöttségének vezetője felszólalásában a NATO-országok súlyos felelősségét hangsúlyozta azzal kapcsolatban, hogy megkezdték az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését. A párbeszédre való törekvést bizonygató hangzatos nyugati szólamok a politikai irányvonal megfelelő változtatása nélkül nem mozdíthatják elő a fegyverzet korlátozásával és csökkentésével foglalkozó megállapodások létrejöttét — mutatott rá a diplomata. Nyikolaj Tyihonov amerikai üzletembert fogadott Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a Kremlben fogadta William Verityt, az Amerikai-Szovjet Kereskedelmi és Gazdasági Tanács társelnökét. Az amerikai üzletember, aki egyben az Armco Steel cég igazgató tanácsának is elnöke, azzal a céllal érkezett a szovjet fővárosba, hogy a testület soron következő New York-i tanácskozásával kapcsolatos kérdéseket megvitassa. A szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok helyzetéről szólva Tyihonov hangsúlyozta, számos lehetőség kínálkozik a két ország közötti kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítésére Ennek feltétele azonban az, hogy az amerikai kormányzat tüntesse el az együttműködés útjában álló mesterséges akadályokat. A Szovjetunió változatlanul valamennyi országgal az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló széles körű gazdasági kapcsolatok fejlesztését szorgalmazza. William Verity állást foglalt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése, és a szovjet—amerikai viszony normalizálása mellett. A nyugat-európai fuvarozók felfüggesztették sztrájkjukat A nyugat-európai fuvarozók sztrájkbizottsága szerdán reggel úgy döntött, hogy azonnal felfüggesztik a több mint egy hete tartó, a közutak forgalmát bénító akciókat. A szállítók ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy az NSZK és Ausztria kormánya azonnal tárgyalásokat kezd az olasz kormánnyal a vámellenőrzés egyszerűsítéséről. Az osztrák határ mellett fekvő nyugatnémet városban, Kierfersfeldenben született döntés értelmében a sztrájkolók szerdán reggel nyolc órakor leállították akciójukat. Ezen az ülésen az osztrák fuvarozók képviselői nem vettek részt, de ők már kedden este Innsbruckban egyoldalúan befejezettnek nyilvánították a maguk részéről a sztrájkot. Kierfersfeldenben Rudolf Bayer nyugatnémet szállítási miniszter és Franz Neubauer bajor tartományi belügyi államtitkár egyezményt írtak alá, amelyben kötelezettséget vállaltak, hogy azonnal tárgyalni kezdenek az olasz kormánnyal a vámellenőrzési eljárások gyorsításáról, illetve egyszerűsítéséről. A megbeszélésen jelen volt Karl Lausecker osztrák közlekedési miniszter is. (AFP, UPI) Namíbia Sam Nujoma állásfoglalása a színlelt dél-afrikai csapatkivonásról A széles körben reklámozott dél-angolai „csapatszétválasztással” a pretoriai kormány csupán színleli, hogy kivonja csapatait Angolából — jelentette ki Sam Nujoma, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke a Diario de Mocambique című lapnak adott nyilatkozatában. Pretoria a csapatszétválasztási trükkjével próbálja hátráltatni Namíbia függetlenné válását. Az állítólagos kivonás ürügyén a dél-afrikai kormány valójában az úgynevezett belső megoldást akarja kierőszakolni a megszállt namíbiai területen — mutatott rá. E megoldás célja az, hogy bábkormányt juttasson hatalomra Namíbiában. Nujoma ismételten kifejtette: a SWAPO valódi fegyverszünetet és az ENSZ ellenőrzése alatt megtartandó választásokat követel Namíbiában. Ellenkező esetben — szögezte le Sam Nujoma — a namíbiai hazafiak folytatják fegyveres harcukat a függetlenségért. A brit állami alkalmazottak félnapos munkabeszüntetésekkel, menetekkel és gyűlésekkel tiltakoztak a kormány szakmai szervezkedési tilalmai ellen, amellyel a cheltenhami rádiólehallgató központot sújtotta. Képünk a chesterfieldi nagygyűlésen készült, ahol Tony Benn munkáspárti politikus beszélt TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség A szakszervezetek felelősek az ifjuság neveléséért írta: Sólyom Ferenc a SZOT titkára Az elkövetkező másfél esztendő egyik közéleti főszereplője dolgozó és tanuló ifjúságunk lesz. Ez idő alatt — 1984 márciusától 1985 decemberéig — kerül sor a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ központi bizottsága együttes határozata alapján az ifjúsági parlamentekre. Ezek a fontos tanácskozások, felelősségteljes eszmecserék, akárcsak a négy évvel ezelőtti ifjúsági parlamentek, jó alkalmat teremtenek arra, hogy a fiatalok aktívan, érdemben kapcsolódjanak be a közügyekenA fiatalok közéleti felkészítésében, a tennivalók megértetésében, az együttgondolkodás és cselekvés dialektikájának felismertetésében és erősítésében meghatározó szerepe van a munkahelyi, tanintézményi demokratikus fórumoknak. Meggyőződésünk, hogy az úgynevezett nagypolitikát nem a definíciók bemagoltatásával, a brosúrák olvastatásával hozhatjuk közelebb a fiatalokhoz, hanem, ha megteremtjük számukra a helyi ügyekbe való beleszólás, a véleménymondás érdemi lehetőségét, ha terepet adunk nekik a mindennapi közéletiség gyakorlására, tanulására. A szakszervezeti mozgalom érdekelt abban, hogy az ifjúsági parlamentek az üzemi demokrácia fórumrendszerében betöltsék szerepüket, lehetőséget adva a munkavállaló és tanuló fiatalok legszélesebb tömegei számára, a véleménycserére. A szakszervezetek szervező, segítő tevékenysége arra irányul, hogy a fiatalok az ifjúságpolitikai intézkedési tervek mellett részleteiben is megismerjék a vállalati, intézményi, a munkahelyi elképzeléseket, tennivalókat. Vagyis a saját életüket, munkájukat érintő kérdéseket. Csak ennek ismeretében tudják megfogalmazni véleményüket, igényeiket. Az 1984—85. évi ifjúsági parlamentek előkészítésénél, lebonyolításánál érdemes számba vennünk az előző, négy évvel ezelőtti tanácskozások szakszervezeti tapasztalatait. Az 1980-as munkahelyi ifjúsági parlamentek többsége egyértelműen tükrözte tézésébe, a társadalmi feladatok megoldásába. A szakszervezetek megkülönböztetett figyelemmel tekintenek a fiatalokra, köztük is a munkásifjúságra, a jövendő szakmunkásokra. A szakszervezetek taglétszámának közel harmada — egymillióegyszázezer fő — harminc éven aluli. A mozgalom tehát közvetlenül is érdekelt és érintett az ifjúságpolitika valamennyi fő kérdésében. Nem lehet ugyanisközömbös számunkra, milyenné formálódik ifjúságunk arculata, a szakszervezeti testületek és tisztségviselők megnövekedett felelősségét az ifjúsággal kapcsolatos tennivalók kezelésében, végzésében. A korábbiaknál sokoldalúbban, mélyebben foglalkoztak az 1970-es ifjúsági törvény végrehajtásával. A parlamentek szellemének, hangulatának új vonásaként értékelték a szakszervezetek a fiatalok munkahelyi, társadalmi gondok iránti fokozott érzékenységét. A résztvevők közel egyötöde mondott véleményt, javító szándékú bírálatot. A fiatalok felkészítésében — a korábbi parlamentekhez viszonyítva — nagyobb figyelmet kapott a szakmunkástanulókkal, a gyesen levőkkel való foglalkozás. Az előkészítő munkában nagy hangsúllyal szerepelt a szakszervezet és a KISZ jogainak érvényesítése. Jól bevált az a gyakorlat, hogy a KISZ és a szakszervezeti szervek testületi üléseken véleményezték a dokumentumokat. Egyértelműen bebizonyosodott: a nagylétszámú fórumok nem tudták betölteni feladatukat, hiányzott a vélemények, javaslatok sokszínűsége, a legtöbbjük formálissá vált. Ez arra hívja fel a szakszervezetek figyelmét, hogy a kisebb létszámú tanácskozások sokkal hatékonyabbak, érdemibbek. Az 1980-ban elfogadott intézkedési tervekhez kapcsolódva nagy figyelemmel kísérték a fiatal pályakezdők munkahelyi beilleszkedését, a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítását, a lakáshoz jutás elősegítésében tett intézkedések értékelését, termelőmunkában való részvételükről. Szóltak arról is, hogy több esetben az őket érintő kérdések eldöntésénél nem kérik ki a véleményüket, a vezetésbe való bevonásukban féltékenység, bátortalanság tapasztalható, összességében a tapasztalatok kedvezőek. A munkahelyi, intézményi parlamenteken kibontakozott sokrétű, sokszínű vélemény,javaslat jól tükrözte a fiatalokat foglalkoztató legfontosabb kérdéseket. Figyelmeztető, hogy a fiatalok önmaguk is kérték a tiszta, reális válaszokat, szóltak azokról a vezetőkről, akik az ifjúsági kérdésekkel csak alkalomszerűen foglalkoznak. A soron következő parlamentekre megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények közepette kerül sor. Az ifjúság körében végzendő szakszervezeti munkához eligazodást és jó alapot nyújtva, a SZOT 1983. júniusi ifjúsági plénuma megfogalmazta mindazokat az új követelményeket, amely az előrelépéshez szükségesek. A Központi Bizottság 1970. évi ifjúságpolitikai állásfoglalásának alapelvei ma is időtállók, de új iránymutatásra is szükség van. Az 1970-ben kiadott ifjúságpolitikai gyakorlat egyik sarkköve volt az az elképzelés, amely szerint az ifjúsággal kapcsolatos tennivalóknak, a fiatalokkal való törődésnek össztársadalmi üggyé kell válniuk. Már akkor is tudtuk, hogy ehhez az szükséges, hogy minden szinten jobb munkamegosztás alakuljon ki a párt, a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség helyi szervei, szervezetei, valamint az állami és gazdasági vezetés között. Az az igazság — és nincs ebben semmi szégyellni való —, hogy jobb módszert ma sem tudunk ajánlani. A továbblépés fontos feltétele, hogy az érintettek munkájának jobb koordinálása mellett — a tennivalók pontosabb elhatárolásával érvényesüljön a politikai rendszer egyes intézményeinek önálló és sajátos felelőssége az ifjúságpolitika megvalósításában. A szakszervezetek ifjúsági munkájának egyik jellegzetessége, hogy bár kiterjed a bérből és fizetésből élő fiatalok teljes körére, mégis — történelmi hagyományokkal is magyarázhatóan — megkülönböztetett figyelem jut benne a munkásfiatalokra és a — még nem munkavállalói helyzetben levő — szakmunkástanulókra A szakszervezetek ifjúságpolitikáját meghatározó körülmény, hogy mozgalmunknak milyen törvényekben, jogszabályokban rögzített lehetőségei vannak. Hiszen amiben a szakszervezetek — a bizalmiak, vagy testületeik, esetleg felsőbb szervek útján — döntési, vétó-, vagy egyetértési joggal rendelkeznek, abban vállalnunk is kell a „keményebb” joggal összhangban álló nagyobb felelősséget. Természetesen ezekben az ügyekben — például kollektív szerződések, bérkérdések, szociális tervek, vezetők véleményezése stb. — nem kizárólagos szerepet játszanak a szakszervezeti szervek. De látnunk kell azt is, hogy éppen a jogosítványok miatt nagyobb terhet kell viselnünk az ifjúságpolitikai szempontok érvényesítésében, mint más társadalmi szervezeteknek, beleértve a KISZ-t is. Persze, ez a teher egyáltalán nem ellenünkre való, hiszen éppen benne rejlik a lehetőség — kialakítani és érvényre juttatni egy saját, szakszervezeti ifjúságpolitikát. Olyat, amelyről az ifjú dolgozók tudják: értük való tevékenységről van szó. Mindennapi közéletiség 3 A közösség érdekei Az intézkedési tervek döntő többsége kielégíti azt az igényt, hogy alapul szolgáljon az ifjúsági törvény helyi végrehajtásához, megfelelő alapot ad a következő évek ifjúságpolitikai munkájához. A tervek konkrétabbak lettek, de tartalmukban, a feladatok végrehajtásának tervezésében valamiféle bizonytalanság tapasztalható. Részletesen foglalkoztak a parlamenteken a fiatal pályakezdők segítésének formáival, az ifjúsági termelési mozgalmak fejlesztésével, a fiatalok művelődési, szabadidő-eltöltési feltételeinek javításával kevésbé konkrétak a lakáshoz jutás segítségével kapcsolatos feladatok. Továbbra is gond, hogy az intézkedésekben kevésbé érvényesül a differenciált rétegszemlélet. Elvétve fordul csak elő, hogy a tervek egyes ifjúsági rétegek helyzetének fokozatos javítására, vagy lépcsőzetesen végzendő intézkedésekre utalnak. A felszólalók többsége felkészülten, a közösség érdekeiért emelt szót, tett javaslatot. A felvetések között gyakoriak voltak az olyan kérdések is, amelyek nemcsak a fiatalokat érintik. A hozzászólások alaphangját meghatározta az a tény, hogy a beszámolók többsége számottevő eredményről számolhatott be. Az elhangzott vélemények, javaslatok jól tükrözik, hogy a fiatalok értik, helyes szemlélettel kezelik a gazdaságpolitika és az ifjúságpolitika összefüggéseit, tudják, hogy az ifjúság helyzetét javító, számára új lehetőségeket teremtő intézkedések alapja csak a felelősségteljes munkavégzés, gazdasági eredményeink növekedése lehet. A parlamentek többségén fontos téma volt a munkaszervezés, a termelés, a munkakörülményekkel kapcsolatos kérdések. Olykor szenvedélyes hangon bírálták a fejlődést akadályozó tényezőket. Javaslatok hangzottak el a megoldásra, a pályakezdésről, a beilleszkedés elősegítése érdekében tett intézkedésekről. A legtöbb helyen szóba kerültek a fiatalok lakáshoz jutásának gondjai, problémái ; a szakmai, politikai képzés, továbbképzés kérdései; a munkahelyi szakszervezetek tevékenysége, a fiatal bizalmiak jog- és hatásköre érvényesítése. Az ipari üzemekben dolgozó fiatalok parlamentjein többen foglalkoztak a műszaki értelmiségi fiatalok helyzetével, pályakezdésük, bérezésük, képzettségüknek megfelelő foglalkoztatásuk gondjaival, a kvalifikált szakembergárda megtartásának jelentőségével is. Az újítómozgalom számos problémáját fogalmazták meg az újítások kidolgozásától annak elbírálásáig, elfogadásáig. Erőteljesen jelentkezett az igény a szervezettebb munkára, a korszerűbb technika bevezetésére. Széles körű vita bontakozott ki a kezdő szakemberek beilleszkedéséről, erkölcsi, anyagi megbecsülésükről. a Egy ilyen politikához persze ismerni kell a fiatalok helyzetét és törekvéseit, mégpedig nem általában, hanem konkrétan, az adott szakmában, az adott munkahelyen. A szakszervezetek ifjúságpolitikai munkájának tulajdonképpen már a munkába állás időszaka előtt érintenie kell a fiatalok életét. A pályaválasztás és a szakmunkásképzés időszakára igen nagy figyelmet kell fordítanunk. Alapállásunk, hogy a társadalomnak a jövőben is biztosítani kell a munkavállalás lehetőségét az iskolából kilépőknek, lehetőleg szakmájukban, vagy rokon területen. A szakszervezeteknek ki kell állniuk amellett, hogy reális, a népgazdaság munkaerő-szükségletével összhangban álló pályairányító és propagandatevékenység segítse a tanulók és szüleik eligazodását a továbbtanulási lehetőségek között. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a képzés szakma szerinti összetétele teljes egészében sohasem lehet összhangban az aktuális munkaerő-kereslettel. Ezért a szakszervezeteknek olyan szakmunkásképzés mellett kell kardoskodniuk, amelyik kevesebb szakmában, de szélesebben alapoz, nyitott ismereteket nyújt és számol azzal is, hogy a szakmai képzés utolsó fázisa a konkrét termelési fogások elsajátítása, voltaképpen már az első munkahelyen zajlik. S hogy ez hogyan történik, abban igen nagy a helyi szakszervezeti szervek felelőssége. Csak egy vonatkozást kiemelve: vajon odafigyelnek-e szakszervezeti aktivistáink arra, hogy a szakmát éppen elsajátító fiatalok ne csupán jól, hanem biztonságosan is tudjanak dolgozni? A hazai és a nemzetközi piac igényeihez való rugalmas alkalmazkodás, ami pártunk gazdaságpolitikai céljai között ma az egyik legfontosabb, azt is magával hozza, hogy a szakmaváltoztatás nemcsak az egyén kívánságára következhet be, amint azt eddig megszoktuk, hanem számára külső gazdasági kényszerek hatására is. Ezért azt kell szorgalmaznunk, hogy a képzési rendszerek minden főbb szakmában, szakcsoportban egészüljenek ki átképzési mechanizmusokkal. Másrészt e megfontolásból is erősíteni kell már az első kiképzésben az általános munkakultúra elemeit. A bérek, keresetek és a teljesítmények szorosabb kapcsolatának megteremtése általános igény. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a keresetek az utóbbi években a korábbiaknál jobban függnek az életkortól, akkor egyértelműen kijelenthetjük, sajátos ifjúsági érdeket is képviselnek a szakszervezetek, amikor sürgetik a munka szerinti elosztás elvének minél következetesebb érvényesítését. Erről szólva nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy az utóbbi évtizedben a fiatalok jövedelme kisebb mértékben emelkedett a társadalmi átlagnál. S mivel a mai pályakezdőknek egy várhatóan a reálkeresetek szinten tartását hozó évtizedben kell megteremteniük önálló életvitelük feltételeit, köztük saját otthonukat, helyzetük nem könnyebb, mint az előttük járó nemzedéké volt. Ugyanakkor az alacsonyabb jövedelmű fiatal családok kevéssé tudnak a megváltozott körülményekhez fogyasztási szerkezetük módosításával alkalmazkodni. Ilyen, fogyasztáskorlátozással nem kikerülhető tételek költségvetésükben a lakás megszerzésével járó kiadások. E körülmények figyelembevételével és további, elmélyültebb elemzésével meg kell alapozni, hogy a jövőben szorosabb legyen a kapcsolat az ifjúságpolitika, valamint az életszínvonal, a jövedelemés a szociálpolitika között. Csak így előzhető meg a családalapítás és az otthonteremtés körüli feszültségek további éleződése, és az, hogy a fiatalok egzisztenciális önállósága az eddiginél is jobban a szülők anyagi erejétől függjön. Várhatóan ezek azok a kérdések, melyek a megrendezésre kerülő parlamenteken leginkább foglalkoztatják fiataljainkat. Középpontban a munkásifjúság