Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-09 / 107. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 9. ■ 113. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Semmi nincs feledve Ha az amerikai elnök úgy dönt, hogy a fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulóján nem a háborút kirobbantó náci hadsereg katonáinak, hanem, mondjuk, a leningrádi blokád áldozatainak sírját koszorúzza meg, megérthetett volna valamit a szovjet emberek kérlelhetetlenségéből. Abból a hajthatatlanságból, amellyel ébren tartják az emlékezetet, és nem hagyják feledésbe merülni a második világháború poklát. Bitburgban, úgy látszik, volt lehetőség az elhunytak nevének a feltüntetésére: gondos kezek vésték a zöld gyeppel körülvett márványtáblákra az elesett SS-tisztek adatait. A piszkarjovói temetőben nyugvó sok százezer ember nevét hiába keresnénk a hantokon. A túlélőknek a vérzivatarban gyakran még ahhoz sem volt erejük, hogy megássák megcsonkított, megfagyott vagy éhenhalt szeretteik sírját. Bitburgban nemcsak az amerikai elnök biztonsági embereinek kellett kidolgozniuk a kegyelet útvonalát, a politikusoknak is, nehogy Reagan tömeggyilkosok előtt hajtson fejet. Piszkarjevóban fejet hajthatott volna bármelyik tömegsír előtt. A bitburgi koszorúzást a jótékony feledés és a megbékélés jelszava lengte körül. Aligha találna az amerikai elnök olyan szovjet családot, amelyik hajlandó lenne feledni és hajlandó lenne megbékélni. Feledni a húszmillió halottat, feledni a Moszkva alá vonult nácik mérhetetlen kegyetlenkedését, a meghurcolt asszonyok és gyerekek, a megkínzott és megnyomorított férfiak iszonyatos kálváriáját. A mindent feledtetni akaró demagógia semmivé foszlik, ha szembekerül a valósággal. Kinek lenne mersze, mondjuk, arra kérni a Szocsiba beutalt háborús rokkantakat, hogy feledjék már végre el: hogyan tépték le a lábukat, vagy hogyan vakították meg őket a háború frontjain. S merhetné-e bárki arra buzdítani a Krasznodar közeli kis falucska lakóit, hogy feledjék el végre Sztyepanova kiapadhatatlan szomorúságát, nyolc fiának elvesztését a háborúban. Megbékélhet-e valaha is a szovjet fiatal azzal, hogy hazáját olyan tragédiába sodorták, amelyből ilyen gyermeknaplók maradtak hátra: „1941. december 28. 12 óra 30 perc. Zsenya meghalt. A nagymama meghalt január 25-én, 3 órakor éjjel, Vászka bácsi április 13-án, 2 órakor. Anyukám meghalt május 10-én, 4 órakor, nappal. A szomszéd Szevicsevóék is meghaltak. Mindenki meghalt, csak én élek egyedül.” Ha a második világháborúból csak a nyolcéves Tánya Szavicseva üzenete maradt volna fent, akkor sem volna joga a feledésre a mai generációnak. De jól tudjuk, alig van olyan szovjet család, amely ne kapott volna személyre szóló üzenetet a háborús múltból. Ez az oka annak, hogy a piszkarjovói temető emlékművén álló szavak egy egész nép lelkéből fakadnak: „Tudd ki e köveket figyeled. Senki nincs feledve, és semmi nincs feledve.” Moszkva ma katonai parádéra ébredt. Mert az emlékezet nemcsak a nép szenvedéseit őrzi, a győzelem mámorító érzését is. S a tapasztalatot: mi adott erőt a fasizmus legyőzéséhez. Nemcsak a szovjet főváros ünnepel. Ünneplők és csendes megbékélők között a határvonalat nem a második világháborús hovatartozás határozza meg. A győztesek között akadnak olyanok, akik ezen az évfordulón a zavart hallgatást választották, a háborúban a vesztesek oldalára sodródott országok népei között viszont vannak olyanok, amelyek új időszámításukat 1945-höz kötik. Az NDK fiatal generációja sem sorolja magát a vesztesek közé; megismerte a visszapillantás keserűségét, de a jövő tervezésének perspektíváját is. Népünk sem a győztes oldalon találta magát a háború végén. Mégis vállaljuk a szembesítést történelmünknek azzal a szakaszával, amelyben a magyar uralkodó osztály, rossz ügyet szolgálva és kalandor reményeket táplálva, szakadékba taszította a nemzetet. Mi sem a hallgatást választjuk ezen a napon. Nem hallgattunk eddig sem a négy évtizeddel ezelőtti eseményekről. Könyvek, filmek, írások ezreivel vagyunk körülvéve, amelyekből fiataljaink is felépíthetik magukban saját világháborús élményeiket. Tisztelgünk a hősök emléke előtt. Azok előtt, akik hazánk földjén véreztek, akik a messzi szovjet városokból és falvakból elindulva kiverték Európából a legyőzhetetlennek kikiáltott fasizmust. Akik Európa hegyeiben puskát ragadva, a partizánharc minden veszélyét vállalva, állták a sarat. Akiket elnyeltek a tengerek hullámai, miközben angol hadihajókon amerikai fegyvereket szállítottak a szovjet kikötőkbe. Akik szövetségesek voltak a német hadigépezet felmorzsolásában angol, francia vagy olasz földön, Afrikában vagy a Távol-Keleten. A múltba pillantás nem a történelmi belefeledkezést szolgálja. Erőt kell adni a megújuló erőfeszítéseinkhez. Ahhoz, hogy megálljt parancsoljunk a fegyverkezési hajszának, csökkentsük a növekvő veszélyeket. Amikor azt olvassuk, hogy egy-egy amerikai rakéta már mindazt a robbanóerőt összesíti magában, ami a második világháborúban elszabadult, nemcsak a negyven évvel ezelőtti romok emlékei ostromolnak. Szépülő, fejlődő hazánk féltése is felelőssé tesz. Tenniakarást követel tőlünk, nehogy megindulhasson még egyszer a háború lavinája. Barabás Péter A világ valamennyi népének közös feladata a háborús veszély megszüntetése Mihail Gorbacsov beszéde a Kremlben, a győzelem évfordulóján Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában szerdán ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme negyvenedik évfordulójáról. Részt vettek az ünnepségen a négy évtizeddel ezelőtti harcok veteránjai, a szovjet hadsereg, a megszállt területeken kibontakozott ellenállási mozgalom, a partizánosztagok egykori harcosai, a szovjet fővárosnak a szocialista építőmunkában kimagasló eredményeket elért dolgozói, a szovjet hadsereg tisztjei és tábornokai. Jelen voltak a kongresszusi palotában a Moszkvában akkreditált külföldi diplomáciai képviseletek vezetői és a világ mintegy hetven országából az évfordulós ünnepségekre a szovjet fővárosba érkezett delegációk. A Szovjetunió párt- és állami vezetői mellett az ünnepi gyűlés elnökségében foglaltak helyet a szocialista országok párt- és kormányküldöttségeinek vezetői, köztük Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a magyar delegáció vezetője. Jelen voltak az ünnepségen sok kommunista, munkás-, szocialista, szociáldemokrata és egyéb párt képviselői, neves külföldi állami személyiségek, a nemzetközi demokratikus szervezetek és külföldi társadalmi szervezetek küldöttei. Részt vettek az ünnepségen sok ország veteránjai is. A szovjet himnusz elhangzása után a szovjet hadsereg díszalakulata hozta be a terembe a győzelem zászlaját, amelyet 1945. április 30-án Meliton Kantarija, a Vörös Hadsereg őrmestere tűzött a Reichstag ormára. Ezután Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára emelkedett szólásra. A Szovjetunió történelmébe Nagy Honvédő Háború néven vonult be a második világháború — mondotta Mihail Gorbacsov. — E küzdelemben a szocialista haza (Folytatás a 3. oldalon) TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszerkesztőség Emlékünnepség Budapesten a győzelem napja 40. évfordulóján Sarlós István beszéde A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi megemlékezést rendezett a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács. Az elnökségben foglalt helyet Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Sarlós István, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Berecz János, Horváth István, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Kamara János belügyminiszter, Oláh István honvédelmi miniszter, Várkonyi Péter külügyminiszter, Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Konsztantyin Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. Az elnökség tagja volt Alekszej Makarov repülő vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse, az ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője. Részt vett az ünnepségen Jurij Pankov, a Szovjet Békevédelmi Bizottság delegációjának vezetője, Konsztantyin Feoktyisztov űrhajós, a Szovjetunió Hőse, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője is. A magyar Himnusz elhangzása után Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke mondott megnyitót. Ezután Sarlós István tartott ünnepi beszédet. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke bevezetőjében elmondta: — Negyven esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én Európában elhallgattak a fegyverek. Bár Ázsiában még folyt a második világháború, mégis ez a nap — a fasiszta német birodalom végső pusztulásának napja — marad meg a világ népeinek emlékezetében a győzelem napjaként. Győzött az emberiesség az embertelenség felett, a szabadságvágy az elnyomás és a kiszolgáltatottság felett. — E jeles nap évfordulóján a világnak újra és újra szembe kell néznie saját legújabbkori történelmével, s a tanulságokért vissza kell tekintenie arra a korszakra, amelynek eseményei a második világháborúhoz vezettek. — Újra és újra szólni kell erről a korról, hiszen a Föld lakosságának több mint fele már a háború után született és nőtt fel. E nemzedéknek szerencsére nincs személyes tapasztalata a háborúról, csak a történelemből ismeri az eseményeket, képviselői joggal teszik fel a kérdést: hogyan sodródhatott az emberiség a világégésnek ebbe a poklába, amelyben ott pusztult 50 millió ember, s amelynek tragédiái máig sújtják családok millióit? Ezt követően részletesen szólt a második világháborút kiváltó okokról, és a Szovjetunió következetes antifasiszta, háborúellenes politikájáról, majd rámutatott: " Gyökeres fordulat a háború menetében akkor következett be, amikor a hitleristák megtámadták a Szovjetuniót, s ott megtanulták, milyen kemény ellenállásra képes a hazájáért és szabadságáért minden áldozatra kész nép. A második világháború a szovjet emberek számára Nagy Honvédő Háború volt, amelyben felbecsülhetetlen áldozatok árán védték meg szülőföldjüket a fasiszta betolakodóktól. A második világháború terheinek döntő része a Szovjetunióra, a szovjet népre nehezedett, s e népnek a győzelem kivívásában is hatalmas része volt. A Szovjetuniónak volt akkora katonai és erkölcsi ereje, amellyel útját állja a fasizmusnak, megállítsa a hitlerista hordák invázióját, végül saját fészkükben végső csapást mérjen rájuk. Érdemeit nem kisebbíti az a tény sem, hogy ebben a harcban nem volt egyedül. A szovjet külpolitika erőfeszítései nyomán késve ugyan, de létrejött az antifasiszta koalíció. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és a velük szövetséges más országok népei és hadseregei nagymértékben hozzájárultak a győzelem kivívásához. A továbbiakban Sarlós István méltatta az antifasiszta frontba tömörültek, az ellenállási mozgalmakban részt vettek harcát a fasizmus legyőzésében. Szólt arról: — A Szovjetunió áldozatvállalásának, az ellenállási mozgalomnak és a kommunista pártok részvételének, az antifasiszta koalíciónak megítélésében nem egységes a világ. Vannak, akiknek ahhoz fűződik érdekük, hogy meghamisítsák a történelmet, elhallgassák a tényeket. Mert a szovjet nép győzelme a Nagy Honvédő Háborúban egyben a szocializmus erőinek győzelme volt. Ennek elismerése világossá tenné, hogy kudarcra vannak ítélve azok a törekvések, amelyek ma is a szocializmus meggyengítésére és megsemmisítésére irányulnak. Pedig a fasizmus felett aratott győzelem további fontos tanulsága, hogy a szocializmust építő, vívmányaihoz ragaszkodó, szocialista hazáját szerető nép legyőzhetetlen, s még a fegyveres agresszió sem tántoríthatja el meggyőződésétől, kényszerítheti elvei feladására. A második világháború megváltoztatta a világtörténelem menetét. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása nyomán a világ sok országában kedvező feltételek jöttek létre ahhoz, hogy felgyorsuljon a társadalmi haladás. A dolgozó emberek éltek ezekkel a lehetőségekkel, felszabadulva a rájuk nehezedő fasiszta elnyomás alól, tovább folytatták a küzdelmet egy jobb, igazságosabb társadalomért. Megerősödtek a haladó, demokratikus és békeszerető erők, az antifasiszta harcban szerzett tekintély birtokában nőtt a kommunista és munkáspártok befolyása. Létrejött és sikeresen fejlődik a szocialista világrendszer, példát mutat és támogatást nyújt a volt gyarmati országoknak nemzeti függetlenségükért vívott küzdelmükhöz. S ez a folyamat megállíthatatlan. A szónok emlékeztetett arra is, hogy: — Magyarországot a szovjet hadsereg szabadította fel a hitlerista csapatok és magyar csatlósaik uralma alól. A felszabadító szovjet katonák hősiessége, áldozata soha nem fog elhalványulni népünk emlékezetében. A győzelem napján tisztelettel gondolunk azokra a román, bolgár és jugoszláv katonákra is, akik a szovjet hadsereg oldalán harcolva segítették hazánk felszabadulását. Hazánkban még a legvadabb fehérterror idején is voltak népünkhöz és a társadalmi haladás eszméihez hű (Folytatás a 4. oldalon)