Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-11 / 161. szám
4 Nehéz számvetés Orosz Lászlóék éppen csomagolnak. Bármilyen okosan fontolgatják, mi a legszükségesebb, mégis jókora pakk kerekedik. Hiszen aki négy gyerekkel indul ebben a bizonytalan nyári időben a Balaton-partra, annak kánikulától hűvös, esős napokig kell az időjárás szeszélyességével számolnia. — Már eldöntöttük, hogy az idén búcsút veszünk a Balatontól. Hacsak nem sikerül jövőre újra a nagycsaládosok számára kialakított SZOT-üdülőbe kapnunk beutalót. Ám ez nem valószínű, hiszen jóval több a többgyerekes család, mint az elosztható beutaló. Elképesztően drága a bérelt nyaralóban a balatoni nyaralás — mondja Katalin. — És bármilyen furcsán hangzik, mégis, ehhez a méregdrága nyaraláshoz is szerencse vagy jó ismeretség kell — veszi át férje a szót. Számolgatjuk a különbséget. Valóban meghökkentő a két számadat. — Tavaly — először, amióta megszületett a második kisfiúnk — a szántódi Panoráma üdülőben tölthettünk két nagyszerű hetet. Kétezerhétszáz forintot fizettünk. Kényelmes, komfortos faházakban, jó ellátással, kellemes programokkal telt az idő. Felejthetetlenül szép volt nekünk is, a gyerekeinknek is. Nincs beutaló . Arról külön érdemes szólni, milyen jó társaság egymás számára a többi nagy család. Barátságokat is kötöttünk mi is, a gyerekek is. De hová mehet az ember, ha négy gyerekkel indul nyaralni, egyedüvé? Mi nem találtunk soha egyéb lehetőséget, mint, hogy — ahány napra a pénzükből futja — nyaralót bérelünk. — S ez a megoldás milyen anyagi terhet okoz? — Az idei árfolyamon: napi 1200 forint. Alig több, mint két nap a kéthetes SZOT- üdülés árából. És ennyit csupán a szállásért fizetünk. — Ne legyünk igazságtalanok, mert tágas, kényelmes, kitűnően felszerelt vízparti nyaralót bérelünk ezért a napi összegért. A kényelemből persze számomra sokat levon, hogy naponta főznöm kell. És ami nyáron, a Balatonnál nem kisebb teher, a bevásárlás is a mi dolgunk, természetesen. S hogy mégis miért kell ehhez a lehetőséghez is szerencse, ismeretség vagy éppen protekció? A konkurencia miatt. A nyugati turistáknak ugyanis nem annyi a napi 1200 forint, mint nekünk. Tavaly, amikor lefoglaltuk ezt a helyet, még ezer forint volt egy napra — ami akkor sem csekélység, ha hatfelé osztjuk — és úgy gondoltuk, majd eldöntjük, hány napra jöhetünk, a nem éppen könnyen összegyűjtött pénz szerint. Ám amikor végleg meg akartunk állapodni a Sióturistán keresztül a tulajdonossal, kiderült, hogy vagy egy hónapra kell kivennünk vagy egyáltalán nem kapjuk meg ezt a lakást. Nagy nehezen sikerült mégis megegyeznünk, engedett, mi pedig vállaltunk a tervezett napokhoz még néhány napot. De — úgy mondják a barátaink — ebből az összegből akár külföldi útra indulhattunk volna, és talán hosszabb időre, mint amit a Balatonnál tudunk tölteni. Ha mind iskolások lesznek . Nem tudom. Nem próbáltuk. Kicsik még akkora úthoz, külföldi túrára a gyerekeink. De egyelőre nem látunk egyéb megoldást, mint hogy vagy ilyen terhet vállalunk, ha azt akarjuk, hogy nyaralhassanak a gyerekeink, vagy lemondunk az utazásról és itthon — közeli kirándulásokkal — töltjük a nyaralást. — Úgy gondolom azért, hogy néhány év múlva könynyebb lesz, ha mind iskolások lesznek a gyerekek. Akkor már mehetnek — akár együtt — úttörőtáborba, s újra élvezhetik a Balatont is, ha úgy sikerül. Mindenesetre hallgatnunk kell azokra, akik szerint Magyarországon akad olcsóbban kivehető ház olyan családok számára, akiknek négy-öt gyerekkel ritkán jut szakszervezeti beutaló, s akik mégis szeretnék, ha az ő gyerekeiknek is jutna a nyár örömeiből. Tóth Pál harmadéves főiskolai hallgató. Most, mint tavaly és a két év előtti nyáron, táborba készül, kisiskolások közé. — Napközis tanár voltam egy évig, mielőtt sikerült a tanárképző főiskolára a felvételin. Alsó tagozatos gyerekekkel foglalkoztam egy kisiskolában. Négy osztályba jutott alig egy osztálynyi gyerek. Akkor nyáron megkértek, hogy helyettesítsek egy távollévő kollégát a táborban is. Azóta évről évre visszahívnak és én örömmel vállalom a tábori munkát, a felügyeletet. — Azok a nehéz napok — a Velencei-tó partján lévén a tábor —, amikor hűvös van, esik az eső, nem mehetnek a gyerekek fürdeni. Esőben, ilyen kicsikkel, a kirándulás is bajos. Egész napra nem könnyű lekötni őket, hogy a rend se bomoljon fel és kellemesen, hasznosan tölthessük az időt. Ilyenkor érzem úgy, hogy kevesen vagyünk, mert kisebb csoportokkal könnyebb lenne valamilyen szellemi torna, foglalkozás. A nagyteremben, ahol sokan elférnek, filmet vetítünk, bábjátékot játszunk. Azt nagyon szeretik a kicsik, ha kötetlen a játék, csak a főtémát és a szereplőket határozzuk meg. A mese hatalma — Commedia dell’arte? — Olyasmi. Aszerint, hogy milyen bábuink vannak, vagy milyen figurákat tudunk öszszetákolni esetleg magunk. Magamról is tudom, gyerekkoromból, hogy mesét nemcsak hallgatni, de kitalálni, szövögetni is szeret szinte minden gyerek. — Jut valamelyest pihenésre, nyaralásra a felügyelő tanárnak is idő? — Nem éppen. Nyolc-tíz éves gyerekekre, különösen vízparton, állandóan ügyelni kell. Igaz, ketten vagyunk felváltva ügyeletesek. Ha szép, meleg az idő — este, ha már lepihentek a gyerekek vagy felvált a másik ügyeletes, így szabad vagyok. Meleg nyáron késő este fürödjni is nagyon kellemes. — Szívesen vállalok nyaranta ilyen munkát. Nemcsak a kereset miatt, ami természetesen nagyon jól jön, mint mindenkinek, aki még maga is tanul, de azért is, mert együtt vagyok a gyerekekkel, és ez igazi próba, gyakorlat a későbbi tanításhoz is. Rab Nóra (Folytatjuk) Teknős Miklós felvétele Jól halad az aratás (Folytatás az 1. oldalról) jára, hétfőn azonban hozzáláttak a közös gazdaság ötszáz hektárnyi repcéjének aratásához, s ha az idő engedi, a hét végére biztonságba kerül az olajos növény magja is. Bácskában és a Duna mentén illetékes termelőszövetkezeti területi szövetség külön elnökségi ülésen összegezte június harmadik hetében a tennivalókat. Megállapították : területükön egy betakarítógépre 167 hektár kalászos jut. Tízórás műszakokkal 15 nap elegendő az aratáshoz. Kidolgozták a gazdaságok együttműködési tervét, mert eltérőek a termelőszövetkezetek adottságai. "A legtöbb gabonát a mélykúti Alkotmány, a jánoshalmi Jókai, a solti Rákóczi, az apostagi Dunamenti és a madarasi Béke Termelőszövetkezetben termesztenek. Elsőként a bálmonostori Kossuth Termelőszövetkezet gépei vonultak ki az őszi árpa betakarítására. Amire e tudósítás megjelenik, Bács-Kiskunban már az utolsó őszi árpakalász is tárolóhelyekre került. Jókedvűen dolgoztak az emberek, mert jó volt a termés. A kombájnok a tavalyinál néhány nappal előbb álltak munkába a búzaföldeken. E hét eleje óta dolgoznak szorgalmasan a kecskeméti, a kiskunfélegyházi, a petőfiszállási határban. A homokos területeken érik leggyorsabban az egész megyében az idei csapadékot szép terméssel megháláló búza. A szárítóból lehetne több is. Naponta 21 ezer tonna — mintegy 600—1000 vagon termény — átvételére vállalkozik a megyei gabonaipar. Úgy tervezik, hogy a termés negyedrészét exportálják. Több mint 3 ezer hektáron elkészültek a másodvetéssel is. Buni Géza, Csiszka Antal, Heltai Nándor, D. Karádi Katalin CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚLIUS 11. NÉPSZAVA Melyik ujját harapja a Minő? Innocence: ártatlanság. A Minőségi Cipőgyár (Minő) e márkanévvel kezdte hódító útját külföldön. Méghozzá nem is valamelyik közeli nyugat-európai országban, hanem egyenest a tengerentúlon, az USA-ban. Az ameriai Klassic Aura céggel kötött kooperáció nyitotta ki a vállalat kapuit a legújabb divat előtt. Néhány éve az első Innocence cipők exportból visszamaradt példányaihoz itthon pult alól is alig lehetett hozzájutni. A márkanév azóta is a garantáltan legfrissebb módit és a jó minőséget jelenti. A hazai üzletekben — ha nem is mindenütt — már rendszeresen megjelenik, de jelenléte sehol sem tart sokáig. Gyorsan „lábrakél”, pedig korántsem tartozik az olcsóságok közé. Ha új módi drágább A Minő sikereinek titka Póka Márton vezérigazgatóhelyettes szerint: a feltételek, a szigorú követelmények és a határidők betartása, a pontosság, a gyorsaság és a jó minőség. — A legfontosabbat, a divatosságot, külön szeretném említeni — mondja. — A női cipőknél, s mi csak ilyet gyártunk, a divatnak döntő jelentősége van. Minden siker első feltétele az, hogy az általunk kínált modellek, a kollekció beleillik-e az adott szezon uralkodó, illetve terjedőben levő divatirányába. Ehhez nyújt nekünk nagy segítséget az amerikai kereskedőcéggel kialakított együttműködés, amely keretében meghatározzák a készítendő fazont, sőt küldik a kaptafákat is. A divatosság pedig árképző tényező: az új módiért mindig többet ad az azt kereső vevő. Az amerikai divat azonban nem ugyanaz, mint az európai. Sőt, a divatdiktátorok szeszélyei nem is egy időben jelennek meg az egyes országokban, egy-két, esetleg többéves követési távolság is kialakul. A sokféle, egyszerre létező divatirányzatból fáziseltolódással jelentkező, különböző igények közül nehéz lehet kiválasztani, melyik is a követendő, s megéri-e valóban követni. Hiszen a divat változásaiban ésszerűséget, logikát nehéz találni, viszont a cipőgyártásban ugyanúgy alapszabály az ésszerű, logikus gazdálkodás, mint akármely más ipari cégnél, ahol a munka tárgya szezononként — esetleg évente négyszer is — nem vált színt, formát és fazont. — Ez az, ami számunkra olyan termékszerkezet kialakítását követelte meg, amely rugalmasan elviseli a változásokat, a váltásokat — magyarázza a vezérigazgató-helyettes. — A gépparkot, az embereinket egy csapásra átalakítani, átprogramozni nem lehet, a gazdasági feltételek viszont egyre jobban szorítottak bennünket arra, hogy lépjünk valamerre. A nyolcvanas évek elején a tőkés exportunk alig érte el az 5 százalékot. 1983—84-re elértük, hogy a termelésünk egyharmadát a hazai, másik harmadát a szocialista, a harmadik harmadát pedig a tőkés piacokra gyártjuk. A viszonylag gyors irányváltásban döntő volt a külföldi kooperáció, amit persze nem adtak ingyen. Tárt karokkal sehol sem várták a Minót, kinn a piacért verítékezve alkudoztak az üzletkötők, itthon pedig a szokatlan tempó izzasztotta a munkásokat, a vezetőket. Ennek eredményeként az üzlet beindult, egyre több helyen lehetett jól eladni a Mino-cipőket. A nyolcvanas évektől a gazdasági szabályozók is arra ösztökéltek, hogy minél nagyobb értékű tőkés kivitelt érjünk el. Az Innocence márka mellett, amely középminőséget és árat jelent az amerikai piacon, kialakítottunk két újabbat. A Mully az egészen magas minőséget és ennek megfelelő árat jelent, a másik, a Minő — amely vállalatunk nevét is népszerűsíti —, az olcsóbb, egyszerűbb modelleket takarja. Az új márkanevek bevezetését már megkezdtük, szerepelnek idei ajánlatainkban, a fogadtatásuk biztató. Kivívott rangt Póka Márton azt is elmondja, hogy a vállalat konvertibilis kivitele nem csupán az amerikai exportból áll. Bár önmagában az sem lenne lebecsülendő, hiszen egyre növekszik a megrendelés, az idén már 600 ezer párra szól. Emellett azonban több nyugat-európai ország piacára is sikerült bekerülniük. Sőt, újabb kooperációkról is tárgyalnak. — Ma már ott tartunk, hogy olasz tervezőket foglalkoztatunk saját tervezőgárdánk mellett. A legfontosabb anyagokat és alkatrészeket — kaptafákat, bőröket, sarkakat — külföldről vásároljuk. Kialakult az ismeretségi körünk, már nem ismeretlen eladóként jelenünk meg a külpiacon. Alighanem sokat nyomott a latba ez akkor, amikor a közelmúltban megkezdtük a tárgyalásokat egy NSZK-beli céggel. Tavaly bérmunkát végeztünk nekik, 100 ezer pár cipőhöz készítettünk számukra felsőrészt. Most 50 ezer pár kész cipőre szóló megrendelésünk van tőlük, de a tárgyalások ennél szélesebb körű kooperációs kapcsolat kialakításáról folynak. Ugyancsak hasonló program szerint szeretnénk egy olasz céggel is együtt dolgozni, velük most még csak bérmunkáról beszélünk. Döntési kényszerben A Minőségi Cipőgyár az idén a tőkés export 15 százalékos növelését tervezte. Nem kis vállalkozókedv kellett ehhez. Az idei első félév jól sikerült. Mi várható az év hátralevő hónapjaiban? Póka Márton korántsem bizakodó. Már csaknem biztos, hogy a 15 százalékos növekedést nem tudjuk elérni. S ennek több oka van. Alapvetően az, hogy az év elején a szabályozóváltozások új helyzet elé állítottak bennünket. Pontosabban a tőkés exporttal kapcsolatos változások miatt kerültünk döntés elé. Számunkra a mostani szabályok szerint csak a már bevezetett, jól fizetett külföldi piacokon érdemes kereskedni. Az újakon ugyanis bizonyos ideig meg kell fizetni a bevezetés árát. Emiatt néha az új piacok megszerzéséről le kell mondanunk. S ez veszélyes dolog olyan helyzetben, amikor a világ cipőpiacain nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Most sajnos megtört a lendületünk, a kezdeményezőkészségünk, s alighanem ez a kiesés — mivel mi egy-két szezonnal előre dolgozunk — még a 86-os exportunkban is érezhető lesz. A hazai vásárló talán örül, ha kevesebb megy exportra, több Mino-cipő jut az itthoni üzletekbe. De a népgazdaságnak érdeke az is, hogy a szocialista országok igényeit kielégítsék azok az ipari vállalatok, amelyek ott kelendő cikkeket gyártanak. A Minőségi Cipőgyár az idén 1,8 millió pár női cipőt gyárt a Szovjetuniónak. Ugyanakkor a népgazdaságnak szüksége van arra is, hogy növekedjék a tőkés export is. Mit tegyen a három lábára — a hazai, a szocialista és a tőkés piacra — egyaránt támaszkodó cipőgyár? Melyik láb (ujját) harapja, hogy ne fájjon? A válasz: a döntés korántsem egyszerű. Az mindenesetre biztos, hogy minél később születik meg, annál többe kerül. Osváth Sarolta Az erőszak Halál a kisszalonban Sorozatunkban a XX. század híres-hírhedt politikai gyilkosságaiból, merényleteiből, terrorakcióiból gyűjtünk szomorú csokorba néhányat. A történetek mottója ez lehetne: fekete lapok az erőszak századának világpolitikájából. Az első dátum: 1901. Az utolsó: ki tudja? Bécsben, a város szívében, a Ballhausplatzon emelkedik a patinás kancellári palota. Lépcsőit, tágas folyosóit járva, a festményeket nézve a monarchikus történelmi múlt nyomait vehetjük számba. De vannak frissebb történelmi emlékek is. Magyar újságírók társaságában az ország mai kancellárját, dr. Fred Sinowatzot várjuk. Tévés kollégáim az interjúra legmegfelelőbb helyet keresik, a rádió tudósítója magnóját ellenőrzi, nekünk ott lapul a zsebünkben a jegyzetfüzet és a toll , várunk. Kísérőnk, a sajtóhivatal vezető munkatársa csendes beszélgetést kezdeményez. — Tudják uraim, hogy ez, ahol most tartózkodunk az úgynevezett kisszalon. Itt, ebben asarokban lőtték le Dollfuss kancellárt. Éppen csak megnézhetjük a nevezetes merénylet helyszínét, s már be is lép Ausztria jelenlegi kormányfője, elnézést kérve a késésért. Miután hazatértünk Budapestre, elolvastam az 1934-es merénylet dokumentumait. A világszerte jól ismert esemény már a nácizmus külföldi térhódításának fölismerhető és bizonyító erejű jele volt.* Az 1934. július 26-án, csütörtökön megjelent Népszava kétséget sem hagyott efelől. Háromsoros, nagybetűs, elsőoldalas főcímében ez olvasható: „Horogkeresztesek fegyveres puccsa Ausztriában, Dollfusst agyonlőtték’. A tudósítás elején olvasható a szerdai, július 25-i lap összefoglalója: „Az osztrák horogkeresztesek rohamcsapatai szerdán délben vakmerő puccskísérletet hajtottak végre. Délben egy órakor körülbelül háromszáz főnyi terrorcsapat elfoglalta a rádió johannesgassei palotáját, egy másik 150 főnyi csoport pedig benyomult a kancellári hivatalba. A horogkeresztesek mindkét helyen az osztrák hadsereg vagy a rendőrség egyenruháit viselték. A rádió épületében kényszerítették a bemondót, hogy bejelentse a Dollfuss-kormány lemondását. Ezután rövidesen megszűnt a rádióleadás. A karhatalom három óra hosszat tartó véres harc után tudta csak visszafoglalni a stúdiót. ■ A kancellári palotában a terrorcsapat végigjárta a kancellári hivatal valamenynyi szobáját és összeterelte a tisztviselőket. Egy másik terembe zárták be az épületben talált minisztereket, Dollfuss kancellár az események során megsebesült. Állapota a délután folyamán állandóan rosszabbodott és estefelé arra kérte a mellette tartózkodó Fey őrnagyot, hogy kérjen papot, mert nagyon rosszul érzi magát. Fey őrnagy erre, hír szerint, egy cédulát küldött ki és felkérte a terrorista csoport vezetőjét, engedjen be egy lelkészt, aki feladja Dollfuss-