Népszava, 1987. június (115. évfolyam, 127–152. sz.)
1987-06-08 / 133. szám
6 Pedagógusnapi ünnepség a Parlamentben A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkája elismeréseként a pedagógusnap alkalmából az ÁPRILIS NEGYEDIKE ÉRDEMRENDET adományozta Kökény Sándornénak, a Művelődési Minisztérium csoportvezetőjének, minisztériumi tanácsosnak, dr. Marx Györgynek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, dr. Medzihradszky Kálmánnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA KITÜNTETÉST adományozta Szamos Józsefnek, a Művelődési Minisztérium csoportvezetőjének, minisztériumi tanácsosnak, dr. Tuschák Róbertnek, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, rektorhelyettesének, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett, kimagasló tevékenysége elismeréséül. A Magyar Népköztársaság művelődési minisztere az 1987. évi pedagógusnap alkalmából a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett, kimagasló tevékenysége elismeréséül az APÁCZAI CSERE JÁNOSDÍJAT adományozta Bácskai Mihálynak, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatójának, dr. Bognár Gyulának, a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatójának, Harsány Istvánnak, a sárospataki gimnázium nyugalmazott tanárának, Holics Lászlónak, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium vezető tanárának, Meixner Ildikónak, a budapesti Beszédjavító Intézet gyógypedagógusának, dr. Kaiser Gézának, a balatonfüredi Széchényi Ferenc Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatójának, dr. Polinszky Károlynak, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorának, Rácz Jánosnak, a budapesti I. István Gimnázium vezető tanárának, Simon Lászlónak, a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskola tanárának, szaktanácsadónak, dr. Szabó Gábornak, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézete egyetemi tanárának, intézeti igazgatónak, dr. Szanyi Gyulának, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma vezető tanárának, Várhegyi Györgynek, az Oktatáskutató Intézet Tudományos főmunkatársának, Winkler Mártának, a budapesti Váli Utcai Általános Iskola tanítójának, Zsolnai Józsefnek, a törökbálinti Kísérleti Általános Iskola tanárának, igazgatónak. A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt adományozta Anker Antalnak, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ének-zene tanárának, karvezetőnek, Ábrahám Károlynénak, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadójának, Ács Vilmosnénak, a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola mérnök-tanárának, dr. Balla Györgynek, a szegedi Bebrits Lajos Szakközépiskola és Kollégium igazgatóhelyettesének, kollégiumvezetőnek, Balázsi Károlynénak, a budapesti Lisznyai Utcai Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Balogh Antalnak, a hajdúnánási Nevelőotthon szaktanácsadójának, Barabás Istvánnénak, a szombathelyi 405. sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanárának, Barta Aladárnak, a csernelyi Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Baunoch Györgynének, a kiskunhalasi Szüts József Általános Iskola tanárának, Belme Lászlónénak, a nyíregyházi 16. Sz. Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, Belovai Istvánnak, a kókai Általános Iskola tanárának, Boda Péternek, a Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásvezetőjének, Bogdán Zoltánnak, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium szaktanácsadójának, Bogdányi Jánosnénak, a budapesti Sodronyos Utcai Általános Iskola alsótagozatos szaktanácsadójának, Bognár Endrénének, a budapesti Hungária Úti Általános Iskola tanítójának, Borbás Ferencnének, a Fővárosi Gyakorló Óvoda óvónőjének, Böröcz Ottónénak, a nemesdédi Általános Iskola tanárának, Bucskó Bélának, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziuma igazgatóhelyetesének, Burka Rudolfnak, a jászberényi 606. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárának, dr. Czakó Mihálynénak, a szegedi Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanárának, Cziráki Lajosnénak, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája tanárának, Csáky Lászlónak, a dombóvári Molnár György 4. Sz. Általános Iskola igazgatójának, Császár Jánosnénak, a bődei Általános Iskola tagiskolavezetőjének, Csepela Jánosnénak, a budapesti Práter Utcai Általános Iskola vezető tanárának, Cser Lászlónak, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójának, Cseszka Editnek, a budapesti Radda Bernen Utcai Általános Iskola tanárának, Csinki Andrásnak, a békéscsabai 611. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatójának, Csikós Istvánnénak, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanárának, Cs. Németh Lajosnénak, a karcagi Zádor úti 3. Sz. Általános Iskola vezető pedagógiai szakfelügyelőjének, Déncs Sándornénak, a kiskunlacházai II. Sz. Napközi Otthonos Óvoda óvodavezetőjének, Darvas Évának, az Állami Zeneiskola vezető tanárának, Decsi Margitnak, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanárának, Delbó Györgynek, a soproni 403. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanárának, Detre Pálnénak, a pécsi Fábián Béla Úti Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettesének, Dévényi Ivánnénak, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanárának, Dohai Jánosnénak, a makói Dózsa György Utcai Napközi Otthonos Óvoda óvodavezetőjének, óvodai felügyelőnek, Drávucz Lajosnénak, a jászladányi Központi Óvoda vezető óvónőjének, Éles Bélának, a kisvárdai 5. Sz. Általános Iskola szaktanácsadójának, Farkas Istvánnénak, a budapesti X XVII. kerületi, Thököly Úti Kisegítő Iskola gyógypedagógiai tanárának, Ferencz Mihálynénak, az ibrányi Napközi Otthonos Óvoda szaktanácsadójának, Fettik Vendelnének, a jánossomorjai Általános Iskola tanítójának, Filep Lászlónak, a székesfehérvári Jáky József Szakközépiskola igazgatóhelyettesének, dr. Fodor Györgynek, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, Fodor Jánosnénak, a kecskeméti Béke Téri Általános Iskola tanítójának, munkaközösségi vezetőnek, dr. Forgács Józsefnek, a debreceni Erdey-Grúz Tibor vegyipari Szakközépiskola tanárának, Földesi Istvánnénak, a kamuti Általános Művelődési Központ tanárának, Földvári Gyulánénak, a soproni Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Óvónőképző Intézete gyakorló óvodai óvónőjének, Freisinger Edének, a tatabányai Árpád Gimnázium és óvónői Szakközépiskola igazgatójának, Frits Sándornénak, az ózdi Árpád Vezér Úti Általános Iskola igazgatójának, Füsti Molnár Józsefnének, a balmazújvárosi 5. Sz. Általános Iskola igazgatójának, Galambosi Róbertnének, a miskolci Belvárosi Napközi Otthonos Óvoda óvónőjének, Gasztonyi Györgynek, a csornai Hunyadi János Gimnázium és Szakközépiskola nevelőjének, Gál Józsefnek, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanárának, Gál Norbertné Kmetovics Margitnak, a kaposvári Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, Gergely Zoltánnénak, a budapesti Reáltanoda Úti Dolgozók Gimnáziuma igazgatóhelyettesének, Gégény Jánosnak, a nyíregyházi 110. Sz. Ipari Szakmunkásképző intézet igazgatójának, Góczán Károlynak, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola docensének, dr. Gyapay Gábornak, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanárának, Gyüre Bélának, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanárának, Hajdú Györgynének, a tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola tanítójának, dr. Halász Tibornak, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főiskolai docensének, Halmi Lajosnak, a győri 401. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatójának, dr. Hári Ferencnének, a székesfehérvári Ybl Miklós Általános Iskola tanárának, vezető szaktanácsadónak, dr. Hegedűs Gyulának, a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola nyugalmazott főiskolai tanárának, dr. Horváth Jánosnénak, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziuma vezető tanárának, Horvát Károlynénak, a budapesti Szilágyi Erzsébet Nevelőotthon és Általános Iskola tanárának, Hörcsöki Máriának, a gelsei Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Hrubos Józsefnek, a zsámbéki Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolája igazgatójának, Ignácz Istvánnénak, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola és Diákotthon tanárának, szakfelügyelőnek, Ihász Istvánnénak, a devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskola szaktanácsadójának, Jankovits Györgynének, a győri 3. Sz. Óvodai Körzet szaktanácsadójának, dr. Jánvári Bélánénak, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Kollégiuma nevelőtanárának, szakfelügyelőnek, Juhász Istvánnénak, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai docensének, Kalavé Antalnénak, a mátészalkai 5. Sz. Általános Iskola tanárának, Kappelmayer Mátyásnénak, a bátaszéki Általános Iskola tanítójának, dr. Katona Józsefnének, a budapesti Mód Aladár Általános Iskola igazgatójának, Karádi Ferencnének, a budapesti Általános Iskola tanárának, dr. Káli Ferencnek, a bicskei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettesének, Kállói Károlynénak, a budapesti Rottenbiller Úti Általános Iskola szaktanácsadójának, Kálmán Imrénének, a budapesti Dévényi Úti Általános Iskola tanítójának, igazgatóhelyettesnek, dr. Kánitz Józsefnek, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma szakvezető tanárának, Kátai Ferencnek, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanárának, Kecskeméti Pálnénak, a kékedi Általános Iskola tanítójának, iskolavezetőnek, Kerecsendi Andrásnak, a pétervásárai Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Kiss Györgynének, a győri Fekete István Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Kis Imrének, a békéscsabai 611. Sz. Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárának, dr. Kotta Rezsőnének, a budapesti Egry József Úti Általános Iskola tanárának, Kováts Alajosnak, az újlengyeli Általános Iskola igazgatójának, Kovács Andrásnénak, a gödrei Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, szaktanácsadónak, Kovács Csongornak, a budapesti Miskolci Úti Gyengénlátók Általános Iskola és Nevelőotthon igazgatójának, Kovács Gábornénak, a gyomaendrődi 1. Sz. Általános Iskola tanárának, Kozák Lászlónénak, az egyházashetyei Berzsenyi Dániel Általános Iskola tanárának, Kőhalmi Gyulának, a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola vezető szaktanácsadójának, dr. Kőkuti Lajosnénak, a szegedi Hámán Kató Általános Iskola vezető tanárának, Krassói Kornéliának, a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium vezető tanárának, Kurucz Gézának, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium igazgatóhelyettesének, László Gyulánénak, a körmendi Kölcsey Ferenc Általános Iskola vezető pedagógusának, dr. Lehoczky Györgynének, a kaszaperi Általános Iskola tanítójának, dr. Lepsényi Imrének, a zalaegerszegi Csányi László Közgazdasági Szakközépiskola vezető tanárának, dr. Lőrinczy Attilánénak, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium tanárának, Luczi Tibornak, a derecskei József Attila Általános Iskola igazgatójának, Lukács Lászlónak, a berettyóújfalui Arany János Gimnázium és Szakközépiskola tanárának, dr. Maleczki Emilné dr. Szenesi Mártának, a Veszprémi Vegyipari Egyetem egyetemi docensének, Markó Endrénének, a győri Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatójának, Mata Mihálynénak, a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanítójának, dr. Márta Jánosnénak, a mázaszászvári Általános Iskola tanárának, Meggyes Istvánnak, a veszprémi Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola igazgatójának, Märcz Róbertnének, a pécsi Pécs-Fehérhegyi Általános Iskola tanárának, szakfelügyelőnek, Mikusi Imrének, a budapesti Árpád Gimnázium tanárának, Milkó Istvánnak, a szombathelyi Váci Mihály Utcai Általános Iskola igazgatójának, Mladoneczky Györgynek, az abonyi Bihari János Zeneiskola igazgatóhelyettesének, Molnár Józsefnének, a leninvárosi 2. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Nagy Ferencnének, a pécsi Ajtósi Dürer Utcai Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, szaktanácsadónak, Nagy Imrének, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanárának, Nagy Rébek Ferencnének, a hódmezővásárhelyi Kertvárosi Általános Iskola tanítójának, Nagy Viktornak, a zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközépiskola igazgatójának, dr. Németh Kálmánnénak, a tapolcai 2. Sz Óvoda vezető óvónőjének, Oláh Sándornénak, az ózdi József Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola vezető tanárának, Orbán Tibornak, a budapesti Karikás Frigyes Utcai Általános Iskola tanárának, igazgatónak, Osvald Lászlónak, a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola tanárának, Ökrös Istvánnak, a nyíregyházi Megyei Pedagógiai Intézet csoportvezetőjének, dr. Papp Lászlónak, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docensének, dékánnak, dr. Pálfi Györgynének, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szakvezető tanárának, Pápai Gyulánénak, a fertődi Általános Iskola pedagógiai szaktanácsadójának, Pávai Sándornénak, a budapesti Mártonhegyi Utcai Általános Iskola tanítójának, dr. Pelle Béláné dr. Nagy Piroskának, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának, dr. Pfeifer Máriának, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola tanárának, szaktanácsadónak, Pintér Imrénének, a budapesti Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesének, dr. Populás Antalnak, a budapesti Münnich Ferenc Nevelőotthon igazgatójának, Porkoláb Albertnénak, a miskolci Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettesének, Radnóti Dezsőnének, a kömlődi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon gyógypedagógiai tanárának, Rapavi Kázmérnénak, a mélykúti Általános Iskola tanítójának, Révész Gábornénak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Iskola igazgatóhelyettesének, Rieger Lőrincnek, a zalaszentgróti Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatójának, Ronyec Pálnénak, a gyomaendrődi Kiss Lajos Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanárának, szaktanácsadónak, Sas Margitnak, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettesének, dr. Sándor Barnánénak, a miskolci 40. Sz. Általános Iskola szaktanácsadójának, Sárréti Pálnak, a pomázi 2. Sz. Általános Iskola tanárának, Sebők Andrásnénak, a csanádapácai Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, Soós Lászlónak, a faddi Nevelőotthon szakfelügyelőjének, Soós Sándornénak, a nagykőrösi Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatójának, Sörös Istvánnénak, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola Felsővárosi Gyakorló Általános Iskolája igazgatóhelyettesének, Sugár Györgynek, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola igazgatóhelyettesének, Schullerné Deák Máriának, a budapesti Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola tanárának, Sütöri Lászlónak, a komlói Allende Általános Iskola vezető szaktanácsadójának, Szabó Andrásnak, a kunhegyesi Dózsa Úti Általános Iskola igazgatójának, Szabó Györgynek, a sátoraljaújhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola tanárának, Szabóné Balogi Saroltának, az egri Vallon Úti Óvoda óvónőjének, Szamek Lajosnénak, a váci Petőfi Sándor Általános Iskola szaktanácsadójának, Szarvas Annának, a salgótarjáni Lovász József Általános Iskola tanítójának, szaktanácsadónak, dr. Szántó Józsefnének, a zirci 2. Sz. Általános Iskola tanítójának, Szeghő Lászlónak, a bajai Dózsa György Általános Iskola szaktanácsadójának, Szendreiné Fejes Máriának, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola tanárának, Szentpétery Dénesnének, a debreceni 7. Sz. Leánynevelő Intézet tanítójának, Szerviczky Istvánnak, a nyírbogáti Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Szép Lászlónénak, a budapesti XVIII. kerületi, Engelseti Általános Iskola tanítójának, Tabáni Istvánné Breska Máriának, a rédicsi Általános Iskola tanítójának, Thoroczkay Miklósnénak, a budapesti Kisegítő és Komplex Foglalkoztató Iskola gyógypedagógiai tanárának, Tolnai Gyulánénak, a miskolci 42. Sz. Általános Iskola vezető pedagógusának, Tölgyesi Lajosnénak, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet Állandó Áthelyező Bizottsága vezetőjének, úrsi ödörnének, a kisbéri Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Vanderer Tibornénak, a várpalotai tésidombi Általános Iskola igazgatójának, Varga Ferencnének, a dunaújvárosi Ságvári Endre Általános Iskola tanítójának, igazgatóhelyettesnek, Varnyú Károlynénak, a ceglédi 6. Számú Napközi Otthonos Óvoda óvodavezetőjének, Vaszkó Eleknének, a mórahalmi Általános Iskola tanítójának, Vesztróczy Lászlónak, az ajkai Eötvös Loránd Általános Iskola tanárának, szaktanácsadónak, Váczi Dezsőnek, a felsőszentiváni Nevelőotthon igazgatójának, Vigassy Györgynek, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanárának, dr. Zabó Zoltánnénak, a debreceni Általános Iskola és Gimnázium tanárának, Zeke Lászlónénak, a debreceni Sinay úti óvoda vezető óvónőjének, szaktanácsadónak. A józsefvárosi udvari lakás ajtaján tömör felirat: Meixner. A vékony, enyhén őszülő, nagyon fehér bőrű, ötvenes asszony megjelenése szinte zavarba hoz. Hangjából a fáradtságon is átsüt a melegség. Nagyon pici, két lépés széles szobában ülünk le beszélgetni. Egy sezlon, íróasztal és rengeteg könyv. Az asztalkán Rilke versei, az iratok legtetején bírálatra váró szakdolgozat, a polcokon gyerekjátékok dobozai. Meixner Ildikó Apáczai Csere Jánosdíjas pedagógus, pszichológus, logopédus, tankönyvíró, kutató dolgozószobája. Beszélgetésünk cseppet sem feszélyezett: magabiztos, értékeivel, munkájának hasznával tisztában lévő ember, bölcs nyugalommal, halvány, szinte bujkáló rezignáltsággal. Kristálytisztán fogalmaz, s az együtt töltött órában egyetlen idegen kifejezést sem használ. Kiejtését tanítani lehetne — illetve szinte mást sem tett eddig élete során, mint azt tanította, hogyan kell beszélni. Tanítványai a legjobban rászorulók közül kerültek ki. Olyanok, akik nehezen kezdték el a beszédet, fejlődési rendellenességek vagy egyéb betegségek következtében. A több mint 90 éve működő Budapesti Beszédjavító Intézetben dolgozott évtizedekig, az utóbbi néhány esztendőt az intézet egy részéből létrehozott országos koordinációs és tanácsadó testületben töltötte. Ebben a minőségében a tanításon túl segíthet, hogy a rászoruló gyerekek idejében jussanak el az állapotuknak legjobban megfelelő beszédjavító pedagógushoz, logopédushoz. Közvetítő tevékenységének csak egyetlen komoly korlátja van, s ez az, amit úgy nevezünk, „objektív körülmények”. Létezik ugyanis Magyarországon egy központi koordinációs testület, csak olyan intézmény van nagyon kevés, ahová küldhetnék a rászoruló gyerekeket. Kőszegen van egy iskola, néhány csoporttal, ahol bentlakással tanulhatnak beszélni a gyerekek. Budapesten egyetlen első osztály létezik. A többi csak reménykedés ... Ha minden jól megy — mondta Meixner Ildikó —, szeptembertől indul még néhány osztály a fővárosban, de minden kerületben kellene belőlük legalább egy. Harmincévnyi logopédiai gyakorlat után természetes, hogy a tanárnő legnagyobb büszkeséggel arra emlékezik, amikor a reménytelennek látszó esetekben is sikerült segíteni. Arra a fiúra, akit már „leírtak”, akiről már mindenki lemondott, és ma diplomás ember; a többiekre, akik a megszólalás a beszéd képességét kapták tőle. Nem hallgat viszont arról a szomorúságáról sem, amit az egyre romló beszéd, a gyerekek mind sivárabb kifejezési készsége kell benne. Ezek nem logopédiai esetek — mondja, csak nincs, aki figyeljen rájuk a rohanásban, soha nem hallgatják meg őket, így persze hangosak lesznek, s hogy túlkiabáljanak mindenkit rosszul fogalmaznak, mert úgyis mindegy, úgyis egyedül maradnak mondandójukkal, őket nem gyógyítani kellene, mint Meixner Ildikó tanítványait, csak szeretettel meghallgatni. Azzal a szeretettel, ahogy ő tanít, gyógyít évtizedek óta. (pallagi) HÉTFŐ, 1987. JÚNIUS 8. NÉPSZAVA Hétindító Nem közönséges formabontás, hogy a Hétindítást a hétvégével kezdem. Szórakozási szokásaink hagyományos jellemvonása, hogy többnyire hét végén kapcsolódunk ki, ekkorra szervezzük életünk minden olyan programját, amelyben gond nélkül el akarunk merülni. A gond nélküli elmerüléshez viszont az kell, hogy ne nyomasszon bennünket a holnap kötelességül hata, a korai felkelés, az előzetes szorongás amiatt, hogyan leszünk képesek leküzdeni fáradtságunkat. A hét vége, pontosabban annak első fele, hagyományosan az az időegység, amikor felelőtlennek érezhetjük magunkat. Az úgynevezett felszabadult felelőtlenség nem jelent törvényszerűen szellemi lesüllyedést, a kikapcsolódás nem feltétlenül az elbutulás állapota (noha néha az is, és néha az sem baj!), hanem egyfajta tevékenységnek másfajta tevékenységgel való felváltása — mint a hideg és meleg fürdő váltogatása, amely állítólag igen jót tesz az idegrendszernek — valaminek másvalamivel való kompenzálása. Zsámbéki szombatok Felültünk a Széna téren az autóbuszra, amely huszonnyolc forintért nem egészen egy óra alatt elszállít bennünket Zsámbékra. Ahol július 18-ig minden szombaton egész napos kulturális műsor várja a látogatókat. A premontreiek által az 1200-as években épített prépostsági templom két tornyából másfél és az egész homlokzat teljes szépségében látható, ez a romtemplom képezi a zsámbéki hétvégék színhelyét, bizonyos antikvitást kölcsönözve még a legmodernebb színházi bemutatóknak is. Egy titokzatos, máig meg nem oldott kriminalisztikaitörténelmi figura, Báthory Erzsébet a főszereplője Nagy András drámájának, amelyet 13-án kétszer is előadnak. A Dunaújvárosi Bemutató Színpad híressé vált, modernnek mondott vállalkozását élvezheti a közönség, különös tekintettel Tímár Éva érdemes művész egészen magas színvonalú alakítására. A dráma nem oldja meg a történelmi krimit. És gondoljuk meg, milyen fantasztikusan rejtélyes és egyben nagy formátumú ember lehetett Báthory Erzsébet, ha sem a történelemtudomány, sem az írói intuíció máig nem volt képes megfejteni. A napokban, a szenzációs magyarországi megjelenéshez képest igazán utólag olvastam el Robert Merle A védett férfiak című regényét. S ha most belegondolok, voltaképpen azt kell hinnem, hogy ez a nagyon is realista sci-fi regény akár az ezerötszázas évek magyar történelmi valóságának parabolája is lehetne. Meg persze, az én túlzásom is. Mert hát Báthory Erzsébet mégsem lehet a XX. század utólagos erkölcsi tanulsága. Báthory Erzsébet ugyanis nem volt sem feminista, sem — mint Robert Merle nőalakjai — szexuálhatalomra törő második nembeli társadalmi igazságtevő, hanem valamennyi volt egy személyben, s mint ilyen, maga a sorstragédia. De hogy ki volt, milyen volt? Nagy András drámája után sem tudjuk. És azért — valljuk be —, van ebben valami egészen nagyszerű! Erényeidből épül-e szerencse Mint ahogy voltaképpen azt sem volna szabad tudnunk, miféle esendő vágy hajtotta József Attilát Flórához, a későbbi Illyés Gyulnéhoz. Az a sötétkék könyv, amelyben a szerző, kínosan ragaszkodva a tények szinte lélektelen szárazságához, a régóta burjánzó találgatások ellen íródott. Flóra nem kér felmentést el nem követett bűnei alól, nem kívánja az utókor bocsánatát, ő tényeket közöl, amelyek bizony — akárhogy is nézzük — József Attila ellen szólnak. Mégpedig az életben maradás lehetőségének egyszerű, és kemény törvénye szerint. A halál — igen, a halál — néha igazságtalanul bánik el az élővel. Védtelenül, kiszolgáltatva magára hagyja, és félő, hogy ez a dokumentumkönyv sem lesz elég az igazi békességhez. A szenzáció mögött marad valami, ami az előítéletekből szövődött, és behálózta a valóság tényeit. Kivételes szerep Kozmucza Flóráé; századunk két nagy költője, József Attila és Illyés Gyula — két, egyszerre iker- és ellentétpár — választotta ki nem egyszerűen múzsájának, annál sokkal többnek: menedéknek. Egyedülálló szerep a magyar költészet történetében. Illyés Gyuláné könyve sok pletykaízű előítéletet oszlat el finom tapintattal, ugyanakkor a két nagy halottnak szóló őszinteséggel. „Izét adja a tiszta víznek, / száját adja a tiszta íznek, / hazaszólít, amikor űznek, / szemében csikó legelészget." Milyen gyönyörű négy sor! Ám Illyés Gyuláné azt is tudja, hogy a nagysághoz, a tehetséghez képest mennyit ér az ő személyisége, s hogy milyen keveset ér még a vállalt áldozat is. Illyés Gyuláné nem kér sem bocsánatot, sem ítéletet. Az olvasónak mégis az a végső gondolata: mégiscsak csodálatos, hogy József Attila életének utolsó napjaiban, óráiban voltak pillanatok, amikor még azt hihette, legalább annyit hihetett, hogy „nyugton alhat”. Néha a halál sem dönt igazságosan. Illyés Gyuláné esetében a kétszeres halál sem volt igazságos. Szörnyű lehet, ha az élőnek a holtak árnyaival kell bizonyítania a maga becsületességét. Talán ez a könyv elég lesz a felmentéshez, bár elég lehetett volna József Attila szava: „E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te leolditad...” Kovács Júlia