Népszava, 1987. június (115. évfolyam, 127–152. sz.)

1987-06-08 / 133. szám

6 Pedagógusnapi ünnepség a Parlamentben A Magyar­ Népköztársaság El­nöki Tanácsa eredményes mun­kája elismeréseként a pedagó­gusnap alkalmából az ÁPRILIS NEGYEDIKE ÉRDEM­RENDET adományozta Kökény Sándornénak, a Műve­lődési Minisztérium csoportve­zetőjének, minisztériumi taná­csosnak, dr. Marx Györgynek, az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi taná­rának, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, dr. Medzihradszky Kálmán­nak, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem egyetemi tanárá­nak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA KITÜNTE­TÉST adományozta Szamos Józsefnek, a Művelő­dési Minisztérium csoportveze­tőjének, minisztériumi taná­csosnak, dr. Tuschák Róbertnek, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanárának, rektorhelyettesének, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának a pedagógiai munkában ma­gas színvonalú elméleti felké­szültséggel kifejtett, kimagasló tevékenysége elismeréséül. A Magyar Népköztársaság mű­velődési minisztere az 1987. évi pedagógusnap alkalmából a pe­dagógiai munkában magas szín­vonalú elméleti felkészültséggel kifejtett, kimagasló tevékenysé­ge elismeréséül az APÁCZAI CSERE JÁNOS­­DÍJAT adományozta Bácskai Mihálynak, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igaz­gatójának, dr. Bognár Gyulának, a nagykőrösi Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola igazgatójának, Harsány­ Istvánnak, a sáros­pataki gimnázium nyugalmazott tanárának, Holics Lászlónak, az ELTE Apáczai Csere János Gya­korló Gimnázium vezető tanárá­nak, Meixner Ildikónak, a budapesti Beszédjavító Intézet gyógypeda­gógusának, dr. Kaiser Gézának, a bala­tonfüredi Széchényi Ferenc Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igaz­gatójának, dr. Polinszky Károlynak, a Budapesti Műszaki Egyetem rek­torának, Rácz Jánosnak, a budapesti I. István Gimnázium vezető taná­rának, Simon Lászlónak, a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközép­­iskola tanárának, szaktanácsadó­nak, dr. Szabó Gábornak, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézete egyetemi ta­nárának, intézeti igazgatónak, dr. Szanyi Gyulának, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gya­korló Gimnáziuma vezető taná­rának, Várhegyi Györgynek, az Okta­táskutató Intézet Tudományos főmunka­társának, Winkler Mártának, a budapes­ti Váli Utcai Általános Iskola tanítójának, Zsolnai Józsefnek, a törökbá­linti Kísérleti Általános Iskola tanárának, igazgatónak. A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkája el­ismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt ado­mányozta Anker Antalnak, a Szilágyi Er­zsébet Gimnázium ének-zene ta­nárának, karvezetőnek, Ábrahám Károlynénak, a Fő­városi Pedagógiai Intézet ve­zető szaktanácsadójának, Ács Vilmosnénak, a szentlőrinci Új­helyi Imre Mezőgazdasági Szak­­középiskola mérnök-tanárának, dr. Balla Györgynek, a sze­gedi Bebrits Lajos Szakközép­­iskola és Kollégium igazgatóhe­lyettesének, kollégiumvezetőnek, Balázsi Károlynénak, a buda­pesti Lisznyai Utcai Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Ba­logh Antalnak, a hajdúnánási Nevelőotthon szaktanácsadójá­nak, Barabás Istvánnénak, a szombathelyi 405. sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola taná­rának, Barta Aladárnak, a cser­­nelyi Általános Iskola igazgató­­helyettesének, Baunoch György­nének, a kiskunhalasi Szüts Jó­zsef Általános Iskola tanárának, Belme Lászlónénak, a nyíregy­házi 16. Sz. Napközi Otthonos Óvoda vezető óvónőjének, Be­­lovai Istvánnak, a kókai Álta­lános Iskola tanárának, Boda Péternek, a Mező Imre Ruhaipa­ri Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásvezetőjének, Bogdán Zoltánnak, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium szak­­tanácsadójának, Bogdányi Já­­nosnénak, a budapesti Sodro­nyos Utcai Általános Iskola alsó­tagozatos szaktanácsadójának, Bognár Endrénének, a budapesti Hungária Úti Általános Iskola tanítójának, Borbás Ferencné­­nek, a Fővárosi Gyakorló Óvo­da óvónőjének, Böröcz Ottóné­­nak, a nemesdédi Általános Is­kola tanárának, Bucskó Bélának, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziuma igazga­­tóhelyetesének, Burka Rudolf­nak, a jászberényi 606. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet taná­rának, dr. Czakó Mihálynénak, a sze­gedi Fodor József Élelmiszer­ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet tanárának, Cziráki Lajosnénak, a győri Apáczai Csere János Tanítókép­ző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája tanárának, Csáky Lászlónak, a dombóvá­ri Molnár György 4. Sz. Általá­nos Iskola igazgatójának, Csá­szár Jánosnénak, a bődei Álta­lános Iskola tagiskolavezetőjé­nek, Csepela Jánosnénak, a bu­dapesti Práter Utcai Általános Iskola vezető tanárának, Cser Lászlónak, az aszódi Petőfi Sán­dor Gimnázium és Szakközépis­kola igazgatójának, Cseszka Editnek, a budapesti Radda Ber­n­en Utcai Általános Iskola ta­nárának, Csinki Andrásnak, a békéscsabai 611. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet szakok­tatójának, Csikós Istvánnénak, a pécsi Leöwey Klára Gimná­zium tanárának, Cs. Németh La­josnénak, a karcagi Zádor úti 3. Sz. Általános Iskola vezető pe­dagógiai szakfelügyelőjének, Déncs Sándornénak, a kiskun­­lacházai II. Sz. Napközi Otthonos Óvoda óvodavezetőjének, Darvas Évának, az Áll­ami Zeneiskola vezető tanárának, Decsi Margit­nak, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanárának, Delbó Györgynek, a soproni 403. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanárának, Detre Pálnénak, a pécsi Fábián Béla Úti Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettesének, Dévényi Ivánnénak, az eszter­gomi Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanárának, Dohai Jánosnénak, a makói Dózsa György Utcai Nap­közi Otthonos Óvoda óvodaveze­tőjének, óvodai felügyelőnek, Drávucz Lajosnénak, a jászladá­­nyi Központi Óvoda vezető óvó­nőjének, Éles Bélának, a kisvárdai 5. Sz. Általános Iskola szaktanács­­adójának, Farkas­ Istvánnénak, a buda­pesti X XVII. kerületi, Thököly Úti Kisegítő Iskola gyógypeda­gógiai tanárának, Ferencz Mi­hálynénak, az ibrányi Napközi Otthonos Óvoda szaktanácsadó­jának, Fettik Vendelnének, a já­­nossomorjai Általános Iskola ta­nítójának, Filep Lászlónak, a székesfehérvári Jáky József Szakközépiskola igazgatóhelyet­tesének, dr. Fodor Györgynek, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárá­nak, Fodor Jánosnénak, a kecs­keméti Béke Téri Általános Is­kola tanítójának, munkaközös­ségi vezetőnek, dr. Forgács Jó­zsefnek, a debreceni Erdey-Grúz Tibor vegyipari Szakközépiskola tanárának, Földesi Istvánnénak, a kamuti Általános Művelődési Központ tanárának, Földvári Gyulánénak, a soproni Apáczai Csere János Tanítóképző Főisko­la Óvónőképző Intézete gyakorló óvodai óvónőjének, Freisinger Edének, a tatabányai Árpád Gimnázium és óvónői Szakkö­zépiskola igazgatójának, Frits Sándornénak, az ózdi Árpád Ve­zér Úti Általános Iskola igazga­tójának, Füsti Molnár Józsefné­­nek, a balmazújvárosi 5. Sz. Ál­talános Iskola igazgatójának, Galambosi Róbertnének, a mis­kolci Belvárosi­ Napközi Ott­honos Óvoda óvónőjének, Gasz­­tonyi Györgynek, a csornai Hu­nyadi János Gimnázium és Szak­­középiskola nevelőjének, Gál­ Józsefnek, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanárának, Gál Norbertné Kmetovics Mar­gitnak, a kaposvári Napközi Ott­honos Óvoda vezető óvónőjének, Gergely Zoltánnénak, a buda­pesti Reáltanoda Úti Dolgozók Gimnáziuma igazgatóhelyettesé­nek, Gégény Jánosnak, a nyír­egyházi 110. Sz. Ipari Szakmun­kásképző intézet igazgatójának, Góczán Károlynak, a győri Apá­czai Csere János Tanítóképző Főiskola docensének, dr. Gyapay Gábornak, a Fa­zekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanárának, Gyüre Bélá­nak, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanárának, Hajdú Györgynének, a tisza­­földvári Belterületi Általános Is­kola tanítójának, dr. Halász Ti­bornak, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola főiskolai docen­sének, Halmi Lajosnak, a győri 401. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatójának, dr. Hári Ferencnének, a székesfe­hérvári Ybl Miklós Általános Is­kola tanárának, vezető szakta­nácsadónak, dr. Hegedűs Gyu­lának, a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola nyugalmazott főiskolai tanárá­nak, dr. Horváth Jánosnénak, az ELTE Apáczai Csere János Gya­korló Gimnáziuma vezető taná­rának, Horvát Károlynénak, a budapesti Szilágyi Erzsébet Ne­velőotthon és Általános Iskola tanárának, Hörcsöki Máriának, a gelsei Általános Iskola igaz­gatóhelyettesének, Hrubos Jó­zsefnek, a zsámbéki Tanítókép­ző Főiskola Gyakorló Iskolája igazgatójának, Ignácz Istvánnénak, a soltvad­­kerti Kossuth Lajos Általános Iskola és Diákotthon tanárának, szakfelügyelőnek, Ihász István­nénak, a devecseri Gárdonyi Gé­za Általános Iskola szaktanács­­adójának, Jankovits Györgynének, a győri 3. Sz. Óvodai Körzet szak­­tanácsadójának, dr. Jánvári Bé­­lánénak, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola Kollégiuma nevelő­tanárának, szakfelügyelőnek, Ju­hász Istvánnénak, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai docensé­nek, Kalavé Antalnénak, a máté­szalkai 5. Sz. Általános Iskola tanárának, Kappelmayer Mátyás­­nénak, a bátaszéki Általános Is­kola tanítójának, dr. Katona Jó­­zsefnének, a budapesti Mód Ala­dár Általános Iskola igazgató­jának, Karádi Ferencnének, a budapesti Általános Iskola ta­nárának, dr. Káli Ferencnek, a bicskei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhe­lyettesének, Kállói Károlynénak, a budapesti Rottenbiller Úti Ál­talános Iskola szaktanácsadójá­nak, Kálmán Imrénének, a bu­dapesti Dévényi Úti Általános Is­kola tanítójának, igazgatóhelyet­tesnek, dr. Kánitz Józsefnek, a szegedi József Attila Tudomány­­egyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma szakvezető tanárá­nak, Kátai Ferencnek, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázi­um és Óvónői Szakközépiskola tanárának, Kecskeméti Pálnénak, a kékedi Általános Iskola taní­tójának, iskolavezetőnek, Kere­­csendi Andrásnak, a pétervásá­­rai Általános Iskola igazgatóhe­lyettesének, Kiss Györgynének, a győri Fekete István Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Kis Imrének, a békéscsabai 611. Sz. Alfredo Lima Ipari Szakmunkás­­képző Intézet tanárának, dr. Kotta Rezsőnének, a budapesti Egry József Úti Általános Isko­la tanárának, Kováts Alajosnak, az újlengyeli Általános Iskola igazgatójának, Kovács András­­nénak, a gödrei Napközi Ottho­nos Óvoda vezető óvónőjének, szaktanácsadónak, Kovács Cson­gornak, a budapesti Miskolci Úti Gyengénlátók Általános Iskola és Nevelőotthon igazgatójának, Kovács Gábornénak, a gyoma­­endrődi 1. Sz. Általános Iskola tanárának, Kozák Lászlónénak, az egyházashetyei Berzsenyi Dá­niel Általános Iskola tanárának, Kőhalmi Gyulának, a miskolci Fáy András Közgazdasági Szak­­középiskola vezető szaktanács­­adójának, dr. Kőkuti Lajosné­nak, a szegedi Hámán Kató Ál­talános Iskola vezető tanárának, Krassói Kornéliának, a buda­pesti Jedlik Ányos Gimnázium vezető tanárának, Kurucz Gézá­nak, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium igazgatóhelyettesé­nek, László Gyulánénak, a körmen­di Kölcsey Ferenc Általános Is­kola vezető pedagógusának, dr. Lehoczky Györgynének, a ka­szaperi Általános Iskola tanító­jának, dr. Lepsényi Imrének, a zalaegerszegi Csányi László Köz­­gazdasági Szakközépiskola ve­zető tanárának, dr. Lőrinczy At­­tilánénak, a székesfehérvári Te­leki Blanka Gimnázium tanárá­nak, Luczi Tibornak, a derecs­kei József Attila Általános Is­kola igazgatójának, Lukács Lász­lónak, a berettyóújfalui Arany János Gimnázium és Szakközép­­iskola tanárának, dr. Maleczki Emilné dr. Sze­­nesi Mártának, a Veszprémi Vegyipari Egyetem egyetemi do­censének, Markó Endrénének, a győri Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatójának, Mata Mi­hálynénak, a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Isko­la és Gimnázium tanítójának, dr. Márta Jánosnénak, a máza­­szászvári Általános Iskola taná­rának, Meggyes Istvánnak, a veszprémi Varga Jenő Közgaz­dasági Szakközépiskola igazgató­jának, Märcz Róbertnének, a pécsi Pécs-Fehérhegyi Általános Iskola tanárának, szakfelügyelő­nek, Mikusi Imrének, a buda­pesti Árpád Gimnázium tanárá­nak, Milkó Istvánnak, a szom­bathelyi Váci Mihály Utcai Ál­talános Iskola igazgatójának, Mladoneczky Györgynek, az abonyi Bihari János Zeneiskola igazgatóhelyettesének, Molnár Józsefnének, a leninvárosi 2. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyet­tesének, Nagy Ferencnének, a pécsi Aj­­tósi Dürer Utcai Napközi Ott­honos Óvoda vezető óvónőjének, szaktanácsadónak, Nagy Imré­nek, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanárának, Nagy Rébek Ferencnének, a hódmezővásárhelyi Kertvárosi Általános Iskola tanítójának, Nagy Viktornak, a zalaegersze­gi Deák Ferenc Szakközépisko­la igazgatójának, dr. Németh Kálmánnénak, a tapolcai 2. Sz Óvoda vezető óvónőjének, Oláh Sándornénak, az ózdi Jó­zsef Attila Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola vezető tanárának, Orbán Tibornak, a budapesti Karikás Frigyes Utcai Általános Iskola tanárának, igaz­gatónak, Osvald Lászlónak, a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szak­­középiskola tanárának, Ökrös Istvánnak, a nyíregy­házi Megyei Pedagógiai Intézet csoportvezetőjének, dr. Papp Lászlónak, a pécsi Janus Pannonius Tudomány­­egyetem egyetemi docensének, dékánnak, dr. Pálfi Györgyné­nek, a szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola szakvezető ta­nárának, Pápai Gyulánénak, a fertődi Általános Iskola pedagó­giai szaktanácsadójának, Pávai Sándornénak, a budapesti Már­­tonhegyi Utcai Általános Iskola tanítójának, dr. Pelle Béláné dr. Nagy Piroskának, az egri Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium tanárá­nak, dr. Pfeifer Máriának, a bonyhádi Perczel Mór Közgaz­dasági Szakközépiskola tanárá­nak, szaktanácsadónak, Pintér Imrénének, a budapesti Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesé­nek, dr. Populás Antalnak, a budapesti Münnich Ferenc Neve­lőotthon igazgatójának, Porkoláb Albertnénak, a miskolci Egész­ségügyi Szakközépiskola igazga­tóhelyettesének, Radnóti Dezsőnének, a kömlő­­di Foglalkoztató Iskola és Ne­velőotthon gyógypedagógiai ta­nárának, Rapavi Kázmérnénak, a mélykúti Általános Iskola ta­nítójának, Révész Gábornénak, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem Ságvári Endre Gyakorló Iskola igazgatóhelyettesének, Rieger Lőrincnek, a zalaszent­­gróti Foglalkoztató Iskola és Ne­velőotthon igazgatójának, Ro­­nyec Pálnénak, a gyomaendrő­­di Kiss Lajos Gimnázium, Szak­­középiskola és Kollégium taná­rának, szaktanácsadónak, Sas Margitnak, az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközép­­iskola igazgatóhelyettesének, dr. Sándor Barnánénak, a miskolci 40. Sz. Általános Iskola szakta­nácsadójának, Sárréti Pálnak, a pomázi 2. Sz. Általános Iskola tanárának, Sebők Andrásnénak, a csanádapácai Napközi Ottho­nos Óvoda vezető óvónőjének, Soós Lászlónak, a faddi Neve­lőotthon szakfelügyelőjének, Soós Sándornénak, a nagykőrö­si Kossuth Lajos Általános Is­kola igazgatójának, Sörös István­nénak, a bajai Eötvös József Ta­nítóképző Főiskola Felsővárosi Gyakorló Általános Iskolája igaz­gatóhelyettesének, Sugár Györgynek, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola igazgató­­helyettesének, Schullerné Deák Máriának, a budapesti Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépisko­la tanárának, Sütöri Lászlónak, a komlói Allende Általános Isko­la vezető szaktanácsadójának, Szabó Andrásnak, a kunhegye­­si Dózsa Úti Általános Iskola igazgatójának, Szabó Györgynek, a sátoraljaújhelyi Petőfi Sán­dor Általános Iskola tanárának, Szabóné Balogi Saroltának, az egri Vallon Úti Óvoda óvónőjé­nek, Szam­ek Lajosnénak, a vá­ci Petőfi Sándor Általános Is­kola szaktanácsadójának, Szarvas Annának, a salgótarjáni Lovász József Általános Iskola tanítójának, szaktanácsadónak, dr. Szántó Józsefnének, a zirci 2. Sz. Általános Iskola tanítójá­nak, Szeghő Lászlónak, a bajai Dózsa György Általános Iskola szaktanácsadójának, Szendreiné Fejes Máriának, a kiskunfélegy­házi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola tanárának, Szentpétery Dénesnének, a deb­receni 7. Sz. Leánynevelő Inté­zet tanítójának, Szerviczky Ist­vánnak, a nyírbogáti Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Szép Lászlónénak, a budapesti XVIII. kerületi, Engels­eti Ál­talános Iskola tanítójának, Tabáni Istvánné Breska Máriá­nak, a rédicsi Általános Iskola tanítójának, Thoroczkay Miklós­­nénak, a budapesti Kisegítő és Komplex Foglalkoztató Iskola gyógypedagógiai tanárának, Tol­nai Gyulánénak, a miskolci 42. Sz. Általános Iskola vezető peda­gógusának, Tölgyesi Lajosnénak, a Somogy Megyei Pedagógiai In­tézet Állandó Áthelyező Bizott­sága vezetőjének, úrsi ödörnének, a kisbéri Pe­tőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettesének, Vanderer Tibornénak, a vár­palotai tésidombi Általános Is­kola igazgatójának, Varga Fe­rencnének, a dunaújvárosi Ság­vári Endre Általános Iskola ta­nítójának, igazgatóhelyettesnek, Varnyú Károlynénak, a ceglédi 6. Számú Napközi Otthonos Óvo­da óvodavezetőjének, Vaszkó Eleknének, a mórahalmi Álta­lános Iskola tanítójának, Veszt­­róczy Lászlónak, az ajkai Eöt­vös Loránd Általános Iskola ta­nárának, szaktanácsadónak, Vá­­czi Dezsőnek, a felsőszentiváni Nevelőotthon igazgatójának, Vi­­gassy Györgynek, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanárának, dr. Zabó Zoltánnénak, a debre­ceni Általános Iskola és Gimná­zium tanárának, Zeke Lászlóné­nak, a debreceni Sinay úti óvo­da vezető óvónőjének, szakta­nácsadónak. A józsefvárosi udvari lakás ajtaján tömör felirat: Meix­ner. A vékony, enyhén őszü­lő, nagyon fehér bőrű, ötve­nes asszony megjelenése szin­te zavarba hoz. Hangjából a fáradtságon is átsüt a meleg­ség. Nagyon pici, két lépés szé­les szobában ülünk le beszél­getni. Egy sezlon, íróasztal és rengeteg könyv. Az asz­talkán Rilke versei, az iratok legtetején bírálatra váró szakdolgozat, a polcokon gye­rekjátékok dobozai. Meixner Ildikó Apáczai Csere János­­díjas pedagógus, pszicholó­gus, logopédus, tankönyvíró, kutató dolgozószobája. Beszélgetésünk cseppet sem feszélyezett: magabiztos, értékeivel, munkájának hasz­nával tisztában lévő ember, bölcs nyugalommal, halvány, szinte bujkáló rezignáltság­gal. Kristálytisztán fogalmaz, s az együtt töltött órában egyetlen idegen kifejezést sem használ. Kiejtését tanítani lehetne — illetve szinte mást sem tett eddig élete során, mint azt tanította, hogyan kell be­szélni. Tanítványai a legjob­ban rászorulók közül kerül­tek ki. Olyanok, akik nehe­zen kezdték el a beszédet, fejlődési rendellenességek vagy egyéb betegségek követ­keztében. A több mint 90 éve működő Budapesti Beszédja­vító Intézetben dolgozott év­tizedekig, az utóbbi néhány esztendőt az intézet egy ré­széből létrehozott országos koordinációs és tanácsadó tes­tületben töltötte. Ebben a minőségében a ta­nításon túl segíthet, hogy a rászoruló gyerekek idejében jussanak el az állapotuknak legjobban megfelelő beszéd­­javító pedagógushoz, logopé­dushoz. Közvetítő tevékeny­ségének csak egyetlen ko­moly korlátja van, s ez az, amit úgy nevezünk, „objek­tív körülmények”. Létezik ugyanis Magyarországon egy központi koordinációs testü­let, csak olyan intézmény van nagyon kevés, ahová küldhetnék a rászoruló gye­rekeket. Kőszegen van egy iskola, néhány csoporttal, ahol bentlakással tanulhat­nak beszélni a gyerekek. Bu­dapesten egyetlen első osz­tály létezik. A többi csak re­ménykedés ... Ha minden jól megy — mondta Meixner Ildikó —, szeptembertől indul még néhány osztály a fővá­rosban, de minden kerület­ben kellene belőlük legalább egy. Harmincévnyi logopédiai gyakorlat után természetes, hogy a tanárnő legnagyobb büszkeséggel arra emléke­zik, amikor a reménytelen­nek látszó esetekben is si­került segíteni. Arra a fiúra, akit már „leírtak”, akiről már mindenki lemondott, és ma diplomás ember; a többiek­re, akik a megszólalás a be­­széd képességét kapták tőle. Nem hallgat viszont arról a szomorúságáról sem, amit az egyre romló beszéd, a gyere­kek mind sivárabb kifejezési készsége kell benne. Ezek nem logopédiai esetek — mondja, csak nincs, aki fi­gyeljen rájuk a rohanásban, soha nem hallgatják meg őket, így persze hangosak lesznek, s hogy túlkiabálja­nak mindenkit rosszul fogal­maznak, mert úgyis mindegy, úgyis egyedül maradnak mondandójukkal, őket nem gyógyítani kellene, mint Meixner Ildikó tanítványait, csak szeretettel meghallgat­ni. Azzal a szeretettel, ahogy ő tanít, gyógyít évtizedek óta. (pallagi) HÉTFŐ, 198­7. JÚNIUS 8. NÉPSZAVA Hétindító Nem közönséges formabon­tás, hogy a Hétindítást a hét­végével kezdem. Szórakozá­si szokásaink hagyományos jellemvonása, hogy többnyi­re hét végén kapcsolódunk ki, ekkorra szervezzük éle­tünk minden olyan prog­ramját, amelyben gond nél­kül el akarunk merülni. A gond nélküli elmerüléshez viszont az kell, hogy ne nyo­masszon bennünket a hol­nap kötelességül hata, a korai felkelés, az előzetes szoron­gás amiatt, hogyan leszünk képesek leküzdeni fáradtsá­gunkat. A hét vége, ponto­sabban annak első fele, ha­gyományosan az az időegy­ség, amikor felelőtlennek érezhetjük magunkat. Az úgynevezett felszaba­dult felelőtlenség nem jelent törvényszerűen szellemi le­süllyedést, a kikapcsolódás nem feltétlenül az elbutu­­lás állapota (noha néha az is, és néha az sem baj!), hanem egyfajta tevékenységnek másfajta tevékenységgel va­ló felváltása — mint a hi­deg és meleg fürdő váltoga­tása, amely állítólag igen jót tesz az idegrendszernek — valaminek másvalamivel való kompenzálása. Zsámbéki szombatok Felültünk a Széna téren az autóbuszra, amely huszon­nyolc forintért nem egészen egy óra alatt elszállít ben­nünket Zsámbékra. Ahol jú­lius 18-ig minden szomba­ton egész napos kulturális műsor várja a látogatókat. A premontreiek által az 1200-as években épített pré­postsági templom két tornyá­ból másfél és az egész hom­lokzat teljes szépségében látható, ez a romtemplom képezi a zsámbéki hétvégék színhelyét, bizonyos antikvi­tást kölcsönözve még a leg­modernebb színházi bemuta­tóknak is. Egy titokzatos, máig meg nem oldott kriminalisztikai­­történelmi figura, Báthory Erzsébet a főszereplője Nagy András drámájának, ame­lyet 13-án kétszer is előad­nak. A Dunaújvárosi Bemu­tató Színpad híressé vált, modernnek mondott vállalko­zását élvezheti a közönség, különös tekintettel Tímár Éva érdemes művész egészen magas színvonalú alakítására. A dráma nem oldja meg a történelmi krimit. És gon­doljuk meg, milyen fantasz­tikusan rejtélyes és egyben nagy formátumú ember lehe­tett Báthory Erzsébet, ha sem a történelemtudomány, sem az írói intuíció máig nem volt képes megfejteni. A napokban, a szenzációs magyarországi megjelenéshez képest igazán utólag olvas­tam el Robert Merle A vé­dett férfiak című regényét. S ha most belegondolok, vol­taképpen azt kell hinnem, hogy ez a nagyon is realista sci-fi regény akár az ezer­ötszázas évek magyar törté­nelmi valóságának parabolá­ja is lehetne. Meg persze, az én túlzásom is. Mert hát Bá­thory Erzsébet mégsem lehet a XX. század utólagos er­kölcsi tanulsága. Báthory Er­zsébet ugyanis nem volt sem feminista, sem­ — mint Ro­bert Merle nőalakjai — sze­­xuálhatalomra törő második nembeli társadalmi igazság­tevő, hanem valamennyi volt egy személyben, s mint ilyen, maga a sorstragédia. De hogy ki volt, milyen volt? Nagy András drámája után sem tudjuk. És azért — vall­juk be —, van ebben vala­mi egészen nagyszerű! Erényeidből épül-e szerencse Mint ahogy voltaképpen azt sem volna szabad tud­nunk, miféle esendő vágy hajtotta József Attilát Flórá­hoz, a későbbi Illyés Gyul­­néhoz. Az a sötétkék könyv, amelyben a szerző, kínosan ragaszkodva a tények szinte lélektelen szárazságához, a régóta burjánzó találgatá­sok ellen íródott. Flóra nem kér felmentést el nem követett bűnei alól, nem kívánja az utókor bocsánatát, ő ténye­ket közöl, amelyek bizony — akárhogy is nézzük — József Attila ellen szólnak. Mégpe­dig az életben maradás le­hetőségének egyszerű, és ke­mény törvénye szerint. A ha­lál — igen, a halál — néha igazságtalanul bánik el az élővel. Védtelenül, kiszolgál­tatva magára hagyja, és fé­lő, hogy ez a dokumentum­könyv sem lesz elég az iga­zi békességhez. A szenzáció mögött marad valami, ami az előítéletekből szövődött, és behálózta a valóság tényeit. Kivételes szerep Kozmucza Flóráé; századunk két nagy költője, József Attila és Il­­­lyés Gyula — két, egyszerre iker- és ellentétpár — vá­lasztotta ki nem egyszerűen múzsájának, annál sokkal többnek: menedéknek. Egye­dülálló szerep a magyar köl­tészet történetében. Illyés Gyuláné könyve sok plety­ka­­ízű előítéletet oszlat el fi­nom tapintattal, ugyanakkor a két nagy halottnak szóló őszinteséggel. „Izét adja a tiszta víznek, / száját adja a tiszta íznek, / hazaszólít, amikor űznek, / szemében csikó legelészget." Milyen gyönyörű négy sor! Ám Illyés Gyuláné azt is tudja, hogy a nagysághoz, a tehetséghez képest mennyit ér az ő személyisége, s hogy milyen keveset ér még a vál­lalt áldozat is. Illyés Gyuláné nem kér sem bocsánatot, sem ítéletet. Az olvasónak mégis az a végső gondolata: mégiscsak csodálatos, hogy József At­tila életének utolsó napjai­ban, óráiban voltak pillana­tok, amikor még azt hihette, legalább annyit hihetett, hogy „nyugton alhat”. Néha a halál sem dönt igazságosan. Illyés Gyuláné esetében a kétszeres halál sem volt igazságos. Szörnyű lehet, ha az élőnek a holtak árnyaival kell bizonyítania a maga becsületességét. Ta­lán ez a könyv elég lesz a felmentéshez, bár elég lehe­tett volna József Attila sza­va: „E csevegő szép olvado­­zásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te le­­olditad...” Kovács Júlia

Next