Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284-307. sz.)
1989-12-08 / 290. szám
NÉPSZAVA 1989. DECEMBER 8., PÉNTEK Nyolc szakszervezet nyílt levele Glatz Ferenc művelődési miniszterhez Tisztelt Miniszter Úr! A köz- és felsőoktatás területén működő szakszervezetek elfogadhatatlannak ítélik meg az 1990. évi állami költségvetési javaslat oktatásügyre vonatkozó elképzeléseit. Az Országgyűlés novemberi ülésszakán első olvasatban tárgyalt költségvetési tervszámok nem felelnek meg az érintett szakszervezetekkel egyetértésben született szeptember 6-i megállapodásnak. Úgy ítéljük meg, hogy ezzel a kormányzat megsértette a szakszervezetek törvényben rögzített jogait. Ennek tisztázására, további teendők megbeszélésére elkerülhetetlennek tartjuk, hogy, az érintett szakszervezetek képviselőivel, még a parlament decemberi ülése előtt személyesen találkozzék. Reméljük, hogy a találkozó szükségességét ön is belátja, mert a tárgyalások elmaradásából fakadó következményekért a felelősség a kormányzatot terheli. Mielőbbi visszajelzését várja, üdvözlettel: Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Pedagógusok Szakszervezete Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Tudományos Dolgozók Szakszervezete Humanitás Gyógypedagógusok Demokratikus Szakszervezete Művészeti és Tájékoztatási Szakszervezetek Szövetsége Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Hajózási szakszervezetek szövetsége alakult A folyami és tavi hajózásban működő, valamint e tevékenységhez kapcsolódó vállalatok dolgozóinak érdekvédelmére alakult tegnap szakszervezeti szövetség a Mahart-székházban. A Hajójavítók Szakszervezete, a Kikötői Dolgozók Szakszervezete, a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalat Szakszervezete, valamint a Mohácsi Révhajózási Vállalat Szakszervezete megalapították a Hajózási Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségét. Az alakuló kongresszuson Magony Pál, a közlekedési ágazat eddig is szövetségbe tömörült érdekvédelmének víziközlekedési tagozatvezetője mondott szóbeli kiegészítőt az alapszabály és a program tervezetéhez. Bevezetőjének kezdetén az előadó megjegyezte, hogy a Pest Megyei Hajózási Vállalat kollektívája még nem döntött a csatlakozásról, de a megalakuló szövetség továbbra is nyitott, és a hajózás területén dolgozó valamennyi hazai munkavállalót, több mint hatezer embert várja a soraiba. A szövetség szerveződése az egy vállalat — egy szakszervezet elv alapján valósul meg, mivel a szakmák szerinti strukturálódás túlzottan feldarabolná az érdekvédelmet, és ez — vélte az előadó — a legfőbb veszély a jelenkori szakszervezeti mozgalomban Magyarországon. Még akkor is, sőt éppen azért veszélyes a szétaprózódás, mert a szakszervezetek jogosítványait a politikai erők eddig nem kérdőjelezték meg, remény van azoknak — ha nem is bővítésére —, de megőrzésére. Ehhez szükséges az egység. Magony Pál ez után a programnyilatkozathoz kapcsolódva erősítette meg az érdekvédelem kizárólagosságát feladataik sorában, és az alapbércentrikus álláspontra hívta fel a figyelmet, hiszen „a gazdasági vezetők mindig is a jövedelemről beszélnek, nem teszik hozzá, hogy azt a dolgozó hány órai munkával keresi meg’". A szakszervezeteknek követeléseik megfogalmazásakor mindig is a nyolcórás munka díjából kell kiindulniuk, annak emelésére kell törekedniük. Különösen igaz ez a hajózásban foglalkoztatottakra, a magas túlóraszám miatt, de igaz a közlekedési ágazat egészére. Utóbbi összefüggés, a közös gondok miatt érezte Magony Pál az ágazati szövetségben való tagság fenntartását, a további együttműködést a közutakon és a légiközlekedésben, valamint a szervizekben dolgozó kollégákkal. Az alapszabály-tervezet és a programnyilatkozat vitáját követően a kongreszszus egyhangúlag hozott határozatával létrehozta a szakszervezeti szövetséget, majd megválasztotta tisztségviselőit. A küldöttek a szövetség elnökévé Magony Pált választották. (voksán) AZOTÉV szakszervezete helyreállította szövetségi tagságát A Tolna Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalatnál tett munkalátogatást Somogyi Gyula, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Csorvási József, a magasépítési tagozat titkára. A vendégeket Balogh Béla igazgató és Pámer János szakszervezeti tanácstitkár fogadta, akik tájékoztatást adtak a vállalat helyzetéről. Ezt követően a szakszervezeti tanács rendkívüli ülést tartott, melyen Somogyi Gyula -t egyebek mellett az időszerű szakszervezeti feladatokat és lehetőségeket részletezte, különös tekintettel az ÉFEDOSZ közelgő kongresszusára. Kiemelte, hogy a szakszervezetek több alkalommal jelezték a kormánynak, illetve a kormány elnökének a bérből és fizetésből élők többségének elkeseredését, elégedetlen hangulatát. A tett — és meg nem tett — intézkedésekből azonban az tapasztalható, hogy ezeket a jelzéseket általában nem a súlyuknak megfelelően vették figyelembe. Ebből következően Somogyi Gyula hangsúlyozta az egység és összefogás szükségességét, annak fontosságát, hogy a jelentősen megújuló, elsősorban alapszervezeti titkárokból álló szakszervezeti központ szervei maguk mögött tudják a tömegeket. Ennek a realitását felismerve a TOTÉV szakszervezeti tanácsa úgy döntött, hogy az októberi (lapunk által közölt) nyílt levélben megfogalmazott szövetséghez tartozás felfüggesztését megváltoztatja, és tagságát helyreállítja. A Veszprém megyei népi ellenőrök szerint : 0 Újra kell szabályozni a műemlékvédelmet A műemlékvédelem építésügyi irányítása enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után, ami az építésügyi hatóságoknál dolgozók felkészületlenségének, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) a helyszínektől való távolságának tudható be egyebek között. Mindezt a Veszprém megyei népi ellenőrök állapították meg, ugyanakkor utaltak arra, hogy ezek a gondok nem csupán helyi jellegűek. A háttérbe szorított műemlékvédelemre jellemző a szervezeti rendezetlenség, a rövid távú érdekek előtérbe helyezése, a pénzhiány, a tulajdonosi érdektelenség, az állampogári közömbösség és igénytelenség, valamint a helytelen szemlélet. Megérett az idő a műemlékvédelem teljes újraszabályozására. Az OMF háromévenként tart műemlék-felülvizsgálatot, amelynek során 39 pontban kérdez rá minden egyes műemlékre. Sajnos előfordult, hogy egy 1972-ben lebontott épület után ismét érdeklődtek ... A műemlékvédelem jövőbeni útja a helyi védelem, hiszen az épületeket a kisebb-nagyobb közösségeknek kell erejükhöz mérten megmenteniük. Jó néhány szép példát lehetne itt megemlíteni, amelyek a városszépítő egyesületek, baráti körök áldozatos munkájának köszönhetők. A műemlékekkel kapcsolatos hatósági intézkedések elmaradnak, vagy egyszerűen hatástalanok, ami leginkább a szakember- és a pénzhiány következménye. Veszprém megyében 365 olyan védett lakóház található, amelyek tulajdonosai többségében alacsony keresetű, idős emberek. Tőlük nem várható el, hogy házaikat felújítsák. Viszont vannak olyan épületek, amelyeknek rekonstrukciója meghaladja a megye anyagi erejét is. A cseszneki vár például harmadik évtizede nem látogatható. Ugyancsak elodázhatatlan feladat a sümegi püspöki palota hasznosítása. Bármilyen használat is jobb a teljes elhagyatottságnál. Jó példaként említhetjük a megyében a devecseri várkastélyt, a csopaki volt Ranolder-villa hasznosítását, vagy akár a magyarpolányi két parasztház teljes felújítását. Hibája állami kölcsönrendszerünknek, hogy nem teszi érdekeltté a tulajdonost, hogy műemlék házát óvja, renoválja. Még 1987-ben kiharcolta a megyei műemléki albizottság, hogy a pénzügyi kormányzat adjon maximális kölcsönt annak az ötven vállalkozónak, aki műemléklakóházát fel kívánta újítani. Ám az idén életbe lépett új kölcsönrendszer ezt a lehetőséget eltörölte, így hát mindenkit egyaránt sújt az „áldásos” általános forgalmi adó. Az egyházi tulajdonban lévő műemlékek jó állapota jelentős mértékben a külföldi adományoknak köszönhető. Jól ismert a veszprémi vár leromlott állapota. Az Állami Tervbizottság ez évre ígért 65 millió forintot a legszükségesebb állagmegóvásokra, de augusztusig ennek az összegnek csak a fele érkezett meg. Némi vigasz: a tihanyi és a zirci templom felújítását az OMF javaslatára ez évben felvették a kiemelt programok közé. M. A. A kórházakban még nem észleltek hiányt V Véradás csak önkéntesen és térítésmentesen Csökkenés nemcsak nálunk — AIDS-fertőzés kizárt — Rizikó a hepatitisz-C — Transzfúziót csak indokoltan — Évi egy helyett négy — Javítja a közérzetet Országos tanácskozás lesz a hét végén a véradás időszerű kérdéseiről. Hogy vannak ilyen időszerű kérdések, az egy ideje már köztudomású. De valóban nagy-e a baj, vagy csak mi, újságírók és olvasók hajlunk a dramatizálásra? — erről beszélgettem dr. Hollón Zsuzsa akadémikussal, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) főigazgató főorvosával. Napjainkban valóban kevesebben adnak vért, mint néhány évvel ezelőtt? — Az idén kora tavasszal vettük észre, hogy a véradók száma határozottan csökken. A megszokott, más években és országokban is tapasztalható december—január— februári alacsony arány ugyanis márciusban sem akart növekedni. Ekkor a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vértranszfúziós Szolgálat az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága elé tárta a helyzetet. A képviselők akkori véleménye szerint a klinikákon, a kórházakban még nem észleltek vérhiányt és méltányolták, hogy idejében szóltunk. Egyébként sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, hogy beteg nem kapta volna meg a szükséges vért. Az is csak nagyon ritkán fordult elő, hogy tervezett műtétet ilyen okból halasztani kellett volna, ami pedig — nálunk fejlettebb országokban — egyáltalán nem ritkaság. Ez meglepően hangzik. — Pedig így van. Bizonyíték rá az Európa Tanács 21 tagországhoz és Finnországhoz címzett, 1988. március 7-i ajánlásának kilencedik paragrafusa: „Ha vérhiány van, akkor a vértranszfúziós központ orvosa a kezelőorvosokkal történt konzultáció alapján dönt a prioritásokról.” A hazai csökkenés — amit komputerünk a felhasználással együtt naprakészen nyilvántart — az év első felében 8,9 százalékos volt. De júliusban, augusztusban már elértük, és azóta is tartjuk az előző évi szintet, fokozott propaganda- és szervező munkával, ami természetesen változatlanul szükséges. Szeretném megjegyezni azonban, hogy a véradás, mint önkéntes, térítésmentes, áldozatkész tevékenység, érzékeny fokmérője a társadalmi közérzetnek. Természetes, hogy súlyosbodó gazdasági körülmények közepette az embereket egyre erőteljesebben foglalkoztatják saját gondjaik, és minden idejüket, erejüket a megélhetés biztosítása köti le. Ehhez társul, hogy a munkahelyen sem nézik jó szemmel, ha valaki véradás miatt mulaszt. Ami, ha érthető is, azt mindenképpen el kell érni, hogy az erre előírt négyórás távollétet időarányos alap- és teljesítménybérrel garantálják. Egyébként külföldi útjaim során tapasztaltam, hogy a csökkenés nemcsak hazai probléma. Angliában például az utóbbi három évben fokozatosan kilencszázalékos volt a visszaesés. Vajon miért? — Ők azt válaszolták, hogy részben az AIDS-től való félelem miatt, ami persze teljesen alaptalan, mert véradásoknál kizárt a fertőződés. De a nem mindig pontosan fogalmazó újságcikkek vagy a félrehallott tájékoztatások téves gondolattársításokra adhatnak alkalmat. A másik — nálunk is észlelt — ok, a fiatalok részvételének jelentős visszaesése. Az angol vértranszfúziós központ vezetője a korosztály más érzelmi-erkölcsi felfogásaként, az áldozatkészség hiányaként értékelte ezt. Meglepő módon azt is megemlítette, hogy gazdasági problémák miatt az angliai nagyüzemek — például a Vauxhall, a Rolls Roys autógyár — nem tudnak a korábbihoz hasonló mértékben véradó napot biztosítani. Mi a fő gond? A kevés donor, vagy a véradások csekély gyakorisága? — Magyarországon 1984- ben a lakosság 5,8, tavaly 5,3 százaléka volt véradó. Ez még igen kedvező érték. Harminckét ország 96 vértranszfúziós állomásának nemzetközi adatai szerint a fejlett ipari országokban a lakosság 5,02, a közepesen fejlettekben 0,95, a fejlődőkben 0,01 százalék volt véradó. Ilyen szempontból tehát abszolút fejlettek vagyunk. — Igen, legfeljebb azt teszem hozzá, hogy a nyugati országokban egy egység levett vér 450 milliméter, nálunk csak 400. Rendkívül fontos viszont, az AIDS-fertőzés korában, hogy a nagy külföldi statisztikák szerint, a magas fertőzöttségi szintű országokban az első véradók között gyakoribb a HIV pozitív, mint a többszörös donorok között. Tehát ma a vérkészlet biztonsága szempontjából irányelv a) a kizárólagos térítésmentesség, b) lehetőség szerint az önellátás, c) minél több többszörös (tehát rendszeresen szűrt) donor, — közöttük is a nők — számának növelése, mert közöttük ritkább a fertőzöttség. Egyébként a vérrel átvihető AIDS a súlyosan átfertőzött országokban is csökkent. A rizikó aránya 1: 150 000-hez. Ha már fertőzésveszélyről beszélünk, Magyarországon ma a transzfúzió gyakorlati rizikója a májgyulladás. Ezt lehetetlen kiszűrni? A hepatitisz B-vírust érzékeny kötelező vizsgálattal már régen kiszűrjük. De a transzfúzióval átvihető májgyulladások 90 százalékában az A- és a B-vírus egyaránt ártatlan, ebben a ma már hivatalosan is hepatitisz C- nek nevezett kórokozó a ludas. Ennek szűrésére alkalmas laborvizsgálat egészen a legutóbbi időkig sehol a világon nem volt. Másfél éve egy amerikai kutatócsoportnak sikerült géntechnológiai módszerrel annyi vírust előállítania, hogy szerkezetük meghatározható legyen. Az ellenanyag kimutatására alkalmas hit első kipróbálásaira a múlt félévben került sor, intézetünk az elsők közt vett részt ebben. Bár bizonyos megerősítő vizsgálatok még hiányoznak, a felfedezést nagy gyakorlati jelentősége miatt néhány, gazdag nyugati országban a közeljövőben már várhatóan alkalmazni fogják. És nálunk? — Nálunk is feltétlenül szükséges lenne. Annál is inkább, mert a hepatitisz az általános egészségkultúra, a kórházhigiéne dél-európai — úgy is lehet mondani balkáni — szintje miatt még mindig elég gyakori. Hepatitisz-B a véradók 0,3 százalékában fordul el, a hepatitisz-C 1,7 százalék volt a mostani egyszeri szűrővizsgálat alapján. A fertőzések megelőzése végett — addig is, amíg a rendkívül költséges szűrés nálunk is elérhető lesz — nagyon fontos továbbképző munkánk fokozása főként olyan irányban, hogy feleslegesen soha ne adjanak transzfúziót. Ha viszont szükséges, életmentő a beavatkozás, nem lehet mérlegelni, hogy megtörténjék-e. A fertőzések megelőzésének módja lehet az autotranszfúzió: tervezett műtét esetén a beteg saját vérét előre levenni és mélyfagyasztással konzerválni. Megfelelő műszerrel, a „sejtmentő’’ Cell Saverrel, műtét közben is visszanyerhető a vér, mindez azonban igen költséges. De gondolom, a májgyulladás következményei szintén, nem beszélve a betegség okozta szenvedésről. A hepatitisz megbetegedések bizonyos százalékából súlyos krónikus elváltozás lesz, ami tetemes munkaidőkiesésbe és elveszett munkaévekbe kerül, ezt az USA- ban úgy számították ki, hogy minden egyes véregységhez 85 dollár rejtett többletköltséget adtak hozzá, számítva a hepatitisz-C veszélyére. Mindebből látható, menynyire fontos, hogy a donor egészséges legyen. — Létkérdés, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni a fizetett véradás propagandájának tarthatatlanságát. Ez ugyanis éppen azokat ösztönözné a „jó tettre”, akik deviáns, társadalomidegen életmód, szenvedélybetegség miatt ilyen módon akarnak pénzhez jutni. A már említett Európa Tanács paragrafusba is foglalta, hogy az egészségügyi vezetésnek biztosítania kell a térítésmentes véradás etikai alapelvének érvényesülését, mert ez ad maximális biztonságot mind a donorok, mind a recipiensek (befogadók) számára. Ha a helyzet — amint az elmondottakból kiderül — nem is drámai, mégsem ártana, ha több lenne a vér. Mit lehet tenni? — Nagy előrelépés lenne, ha a donorok az évi egy helyett többször is adnának vért. Férfiak egészségkárosodás veszélye nélkül évente négyszer, nők háromszor tehetnék. Sőt, egészségüknek javára is válik, előnyösen befolyásolja a vérsűrűséget, csökkenti viszkozitását, az infarktushajlamot, serkenti az agyműködést. Véradás után gyakran mondják az emberek, hogy frissebben, jobban érzik magukat. A lelki és fizikai közérzet természetesen kölcsönhatásban áll, de a vérviszkozitás-csökkenés önmaga magyarázhatja a fizikai közérzet javulást. Angol és dán kutatócsoportok egymástól függetlenül, önkéntes egészséges medikusok vizsgálatával kimutatták, hogy véradás után gyorsul az agyi keringés és jobb eredményeket adnak a memóriatesztek. Lehet, hogy ez nemcsak a jó cselekedet pszichés hatása... Lukács Mária 7