Népszava, 1990. március (118. évfolyam, 51–76. sz.)

1990-03-03 / 53. szám

NÉPSZAVA 199­0. MÁRCIUS 3., SZOMBAT ­ KÖZÉLET Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke pén­teken a Parlamentben fogadta Sir Peter Abelest, a TNT Worldwide elnök­vezérigazgatóját. A mi­niszterelnök és az ismert ausztrál üzletember a kétoldalú gazdasági kap­csolatok fejlesztésének le­hetőségeiről folytatott megbeszélést. A miniszterelnök pén­teken hivatalában fogad­ta dr. Jürgen Warnkét, az NSZK gazdasági együttműködési minisz­terét, és Gerold Tandler bajor pénzügyi állammi­nisztert, akikkel a gaz­dasági együttműködés időszerű kérdéseiről tár­gyalt. Az NSZK-beli poli­tikusok a Hans Seidel Alapítvány budapesti irodájának megnyitására érkeztek Magyarország­ra. Dr. Jürgen Warnke átadta Németh Miklósnak Helmut Kohl kancellár személyes üzenetét. Horn Gyula külügymi­niszter pénteken fogadta Sir Leon Brittant, az Eu­rópai Közösség Bizottsá­ga pénzügyi és verseny­­politikáért felelős elnök­­helyettesét. Horn Gyula tájékoztatta vendégét a magyar kormány gazda­ságpolitikájáról, a közel­múltban ezzel kapcsolat­ban tett intézkedéseiről. Szűrös Mátyás,, Németh Miklós és Fodor István, az Országgyűlés megbí­zott elnöke táviratban üdvözölte partnerét, Pe­­tar Mladenovot, a Bolgár Népköztársaság Állam­tanácsának elnökét, And­rej Lukanovot, a Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökét és Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnö­két, március 3-a, Bulgá­ria nemzeti ünnepe al­kalmából. Németh Miklós távirat­ban üdvözölte Kaifu To­­siki japán miniszterelnö­köt újbóli kinevezése al­kalmából. Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Köztársaság ideigle­nes elnöke táviratban üd­vözölte II. Hasszán ma­rokkói királyt országa nemzeti ünnepe alkalmá­ból. A Magyar Köztársaság csillagrendjét nyújtották át pénteken a római ma­gyar nagykövetségen Fe­derico Depreznek, a Mon­tedison vegyipari óriás­cég kelet-európai igazga­tójának, aki kiemelkedő érdemeket szerzett az olasz—magyar vegyipari együttműködés és kapcso­latok megteremtésében és fejlesztésében. A magas kitüntetést Gombocz Zol­tán kereskedelmi minisz­tériumi államtitkár adta át meleg szavak kísére­tében az olasz szakem­bernek. OLASZ KORMÁNYHITEL Olaszország 200 milliárd líra (160 millió dollár) értékű kormányhitelt nyi­tott Magyarországnak. Az erre vonatkozó, megálla­podást pénteken írta alá a római miniszterelnöki palotában az olasz kor­mány részéről Renato Ruggiero külkereskedel­mi miniszter, a magyar kormány részéről pedig Gombocz Zoltán kereske­delmi minisztériumi ál­lamtitkár. NEMZETI CSÚCS Március 5-én, hétfőn, délután, a Magyar Rá­dió a Kossuth adó URH- sávján helyszíni közvetí­tést sugároz az újabb nemzeti csúcsról. A hely­színi közvetítés 14 órakor kezdődik, és a megbeszé­lés végéig tart. A tanács­kozás eseményeit a Kos­suth adó középhullámú sávján a hírműsorokban kísérhetik figyelemmel az érdeklődők. ISMÉT A PIARISTÁKÉ A piarista rendház visz­­szakapta azt a váci épü­letet, amelyet 1950-ben államosítottak, s azóta a helyi Lőwy Sándor Gép­ipari Technikum kollé­giumi szárnyaként műkö­dött. Magyar­:szovjet pénzügyi elszámolás Ki tartozik kinek ? A moszkvai kormánylap, az Izvesztyija első ízben közölte a külfölddel szembeni szov­jet követelések listáját:­­esze­rint Magyarország több mint 600 millió rubellel tartozik a Szovjetuniónak. A Magyar Nemzeti Bank rubelelszá­molású fizetési mérlege sze­rint ugyanakkor hazánknak tavaly a rubelelszámolású forgalomban 1,7 milliárd ru­beles aktívuma keletkezett, s ebből csaknem 800 millió a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelemben. A két adat közötti ellentmondásról ér­deklődött az MTI munka­társa­­a Kereskedelmi Minisz­tériumban. A minisztérium illetékese elmondotta: a két ország közötti, általában ötévente megkötendő hosszú lejáratú hitelmegállapodások nyomán Magyarország valóban több mint 600 millió rubellel tar­tozik a szovjet félnek, ezt 1993-ig kell kiegyenlíteni. Teljesen más kérdés a folyó fizetési mérleg kezelése, így a magyar banki információ is hiteles. Ezeket a felek rend­szerint külön kezelik, de ha összevetjük, akkor a magyar aktívum már csak 200 millió rubel. Úgy tűnik, hogy rövidesen felgyorsulnak majd az egyez­tetések, és­­az áruforgalmi tárgyalások, miután Beck Tamás kereskedelmi minisz­ter várhatóan a jövő héten Moszkvába utazik. A kisember azt olvassa az új­ságban, hogy demokrácia van, és most már ő is nyu­godtan elmondhatja a ma­gáét. Ó, nem különösek, nem nagyok az ő panaszai. Csu­pán nyomorúságos életéhez mértek. Mert ugyan mi dol­gok történhetnek egy sivár, kripta csöndességű hőköz­pontban, amelynek föld alat­ti labirintusaiban még egér sem jár, s ahol százmétere­ken keresztül csak a néma és titokzatos csövek az emberi lény útitársai? Mi történhet még élete delén, egy férfival, aki belerokkant a temérdek cipekedésbe, s szánnivaló lát­vány, amint egyenesbe akar­ja hozni fájós derekát, s ka­tonásan szeretne lépkedni meg-megroggyanó lábaival? Mi történhet még egy ember­rel, aki ötvenéves korára egészen a betanított munkás státusig vitte, s akinek csalá­di élete ideje korán mellék­­vágányra kanyarodott? Mondjuk, valamiért nem kap órabéremelést. Vagy ki­tiltják az öltözőjéből. Nem engedik el egy nap szabad­ságra. Kap viszont jó néhány írásbeli figyelmeztetést, mi­velhogy többször is megszeg­te a szolgálati rendelke­zést ... A kisember még ezekért sem szólna. De úgy érzi, mél­tánytalanul bánnak vele. Hi­szen mások — ugyanezekben az ügyekben — másképp ítél­tetnek meg. Lám, a többiek, a többi hőközpontbeliek ott öltözhetnek a csövek szom­szédságában, fittyet hányva mindenféle munkavédelmi előírásnak. Csak őt űzték el a távoli szociális épületbe. Csak őt, mert ő nem falubelije a kisfőnöknek ... Lám, az egyik kisfő­nök elmehetett egynapos sza­badságra. Ő nem. Ő kisem­ber. Vagy csak azért van mindenkinek a bögyében, mert időnként bátorságra kap és visszabeszél. A béremelés pofára megy, véli a kisem­ber. A bizalmit vagy megkér­dezik, vagy nem. A múltkor is azt ajánlották neki, írja le a javaslatát. De hogy mi ke­rült a végleges listára, azt már csak utólag tudta meg. És most itt ülünk a kék vá­szon munkásruhás kisember­rel egy főnöki irodában, sok­sok nagyember karéjában, öt közepesen nagy ember tekin­tetének kereszttüzében ül, hol sapkáját morzsolgatva, hol papírokért kotorászva a flaá­n­y zsebében, s bénultan észleli: mennyire egyek ezek itt együtt és mennyire egyedül van ő! Istenem, máris verik visz­­sza szánalmas kis vádjait. Méghogy folt esne itt a bér­emelés demokratikus voltán? A karéjból felváltva — egy­mást támogatva —­ hangza­nak el az egyöntetű vélemé­nyek. Itt, a bérelosztás mér­tékétől a mechanizmusáig mindenről mindenki idejében tud. A bizalmi szava pedig hétszentség. Anélkül nem le­het kimondani az áment. Egyébként is meghökkentő a kisember állítása, hiszen tár­sai közt neki van a legmaga­sabb órabére. A kisember a fejét csóvál­ja és olyan a tekintete, mint a nyálé, amikor épp az orosz­lán kívánja bekebelezni. De azért hajtogatja, hogy igenis, legutóbb kimaradt az órabér­emelésből, öltözőügyben gyorsan le­­tromfolják. Mindenkinek máshol kell öltöznie, mint ko­rábban, amióta a hőközpont elkülönült a többi részlegtől. Hogy a többiek — egyik kis­főnök állítólagos falubelijei — mégis a csövek közt öltöz­nek? A nagy emberek tanács­talanul összenéznek, vállukat vonogatják. És az egynapos szabadság megtagadása­? A kisembert aznap megint nagyon kínoz­ta a betegség. Egy órát ké­sett. Kérte, hadd mehessen egynapos szabadságra. Kere­ken elutasították. Merthogy rend a lelke mindennek. Utó­lag nincs szabadság. S hogy egy kisfőnök mégis kapha­tott, ez más tészta. Ember­baráti ügy. Ő a beteg felesé­ge miatt részesülhetett ilyen előnyben. Különben is ... Különben is mindenféle ba­jok vannak a kisemberrel. Mifélék? Miről tanúskodnak az írásbeli figyelmeztetések? Évekkel ezelőtti ügyek. Álta­lános megfogalmazásúak: szolgálati szabályzat be nem tartása. A nagyemberek ka­réjába préselt újságíró ma­kacsul kérdez: miféle rendel­kezések? Kiderülnek a fő­benjáró bűnök. A kisember odaadta a hőközpont kulcsát egyszer — még 1987-­ben — egy idegennek (egyébként volt munkatársuk), hogy elő­hozhassa ottmaradt holmiját. Kétségtelen, ilyet nem tehe­tett volna. A parancs már ilyen szigorú. Nem mérlegel. Egyéb konkrétum nem akar előkerülni. Végül a nagyem­berek megegyeznek abban, hogy a kisember nem jól áll a dolgozhoz. Kezdeti aktivi­tása lanyhult, magyarán el­­kényelmesedett... Igaz is, csinált egyszer valami rémes dolgot. Riasztóberendezést sze­relt az öltözőszekrényére. Az áram bárkit agyonvághatott volna . .. A kisember gyűri, s gyűri csak a sapkáját a viszontvá­­dak hallatán. Gondolhatta volna, hogy így lesz. Gondol­hatta, hogy senki se áll majd mellé. Lám, itt terpeszkedik a széken az szb-titkár, s egész idő alatt egy árva mukkot sem szól, mintha nem az len­ne a dolga, hogy a kisembert képviselje, legalábbis próbál­ja megérteni. Lám, itt riadozik, piros arccal az egyik kisfőnök is. És csak sumákol, csak prob­lémákat emleget. És ha ő most elárulná, mit mondott neki az előbb a telefonba. „Ne várja, hogy maga mellé álljak, tudja, hogy milyen messzire ér a főnök keze. Most kapok lakást.. Miiért is szólt kisember lé­tére? Hiszen a kisembert olyan könnyű elkapni! Nyo­morúságos viselt dolgai lám egy perc alatt terítékre ke­rültek. Vétkesként kell fel­állnia. Mert a kisember mel­lé már a Jóisten sem áll. Az ő sérelme, csak vélt sérelem, mondják. De az ő kis vétke a bűn. Cserbenhagyatva, sapkáját lóbálva visszaballag a föld alá a kisember. Kudarcát meg kellene beszélnie valaki­vel. Talán meghallgatná va­laki azt is, hogy kétségbe­esésében miért szerelt riasz­tóberendezést a szekrényére. Talán megértené valaki, hogy milyen érzés az, ha a kisem­bertől utolsó, siralmas érté­két is el akarják lopni. Kellene valaki, akivel mindezt és még sok minden mást meg lehetne beszélni. De odalenn most csak­ a csö­vek várják. A sok-sok kilo­métereken keresztül futó né­ma csövek. HORVÁTH ILDIKÓ Az SZDP a kamatadóról Az Országgyűlés csütörtöki munkanapjának a kamatadó­val kapcsolatos fejleményei­re reagálva a Magyarországi Szociáldemokrata Párt az alábbi nyilatkozat közzététe­lére kérte fel az MTI-t: „A Magyarországi Szociál­demokrata Párt és a Magyar­­országi Cigányok Szociálde­mokrata Pártja tagjai válto­zatlanul fenntartják azt a vé­leményüket, hogy a kamat­adó alkotmányellenes. Az e kérdésben a Parlamentben hozott legutóbbi döntés a kormányválságot elhárította ugyan, de „országválságot” idézhet elő. A parlamenti képviselőket a kormány le­mondással fenyegetőzve zsa­rolta, s a „honatyák” ezt fon­tosabbnak tartották, mint vá­lasztóik érdekét. Változatlanul az az állás­pontunk, hogy a kamatadó törvénytelen és abszurd, mi­vel a törlesztést adóztatja. Az önként vállalt magasabb tör­lesztés magasabb adóval van megterhelve. A törvény és végrehajtási utasítás annyi­ra hézagos, annyi benne a hi­ba, hogy lehetetlen „végre­hajtani” (MTI) Megszűnt a feddhetetlenségi igazolás Az Országgyűlés a fontos és bizalmas munkakörök betöl­téséről szóló, az 1958. évi 42. tvr.-rel, valamint az 1961. évi 10. tvr.-rel módosított 1977. évi 66-os törvényerejű rende­letnek a feddhetetlenségi iga­zolásra vonatkozó részét ha­tályon kívül helyezte. A Belügyminisztérium tá­jékoztatja az érdekelteket ar­ról, hogy a jövőben nem ad ki a feddhetetlenségre vo­natkozó igazolást. Ahol fel­tételként a feddhetetlen elő­életet kívánják meg, ott ez most hatályát veszti. A bün­tetlen előélet igazolására a hatósági erkölcsi bizonyít­vány szolgál. (MTI) Befejeződtek a tárgyalások Pénteken befejeződtek Győ­rött az egész héten át tartó magyar—osztrák vízügyi tár­gyalások. A résztvevők meg­állapodtak abban, hogy az idén és 1991-ben jelentős szabályozásokat végeznek el a határvizeken. Elsősorban a Rábán, a Pinkán és a La­­pincson folytatnak meder­­szabályozást és töltésépítést. Növelik a vízminőség-ellen­őrzések számát is, az adato­kat közösen értékelik. Mind­két fél jelentős eredménynek tartja, hogy a­­határvizek mi­nőségének romlása megállt. A Fertő tó vize kiváló, a fertőrákosi öbölben van még tennivaló a magyar oldalon, ugyanis az ott lévő üdülő­telepnek nincs szennyvízel­vezetése. (MTI) Debrecen Megemlékezés a demokratikus magyar honvédség megalakulásáról Ünnepség a 45. évfordulón A nevezetes esemény helyé ■színén, a debreceni Bocskai laktanyában emlékeztek meg pénteken a 6. Magyar Gya­loghadosztály, s ezzel együtt a demokratikus magyar hon­védség megalakulásának 45. évfordulójáról. A laktanya emlékfalán ko­szorút helyezett el Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársa­ság ideiglenes elnöke, a fegyveres erők főparancsno­ka. A Honvédelmi Miniszté­rium és a honvédség nevé­ben Mórocz Lajos vezérezre­des, honvédelmi minisztériu­mi államtitkár, Lőrincz Kál­mán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka és Szombathelyi Ferenc vezér­őrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes koszorúzott. Megkoszorúzták az emlék­táblát az egykori 6. Magyar Gyaloghadosztály katonáinak képviselői is. Délben a debreceni Kos­suth laktanyában tartottak ünnepi állomány­gyűlést az évforduló alkalmából.. Részt vettek a politikai pártok és az egyházak képviselői, je­len volt Kéri Kálmán nyu­galmazott vezérőrnagy, az 1945-ös új magyar honvéd­ség akkor ezredesi rangban lévő katonai főnöke. A demokratikus honvéd­ség egykori katonáit és az ünnepi csapatgyűlés résztve­vőit Szűrös Mátyás köszön­tötte. A katonai megemlékezése­ket követően Szűrös Mátyás a debreceni Református Püs­pöki Hivatalban Kocsis Ele­mérrel, a Tiszántúli Refor­mátus Egyházkerület püspö­kével, a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöké­vel folytatott mintegy 2 órás eszmecserét. Mint erről az MTI munkatársának elmond­ta, egyetértettek abban, hogy a jelenlegi bonyolult viszo­nyok között az egyházaknak is segíteniük kell a békés át­menetet. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy az egy­házaknak elsősorban az er­kölcsi válság leküzdésében van pótolhatatlan szerepük. Szó volt a megbeszélésen az erdélyi magyarság sorsáról és az ottani egyházakkal ki­alakítandó kapcsolatokról, il­letve azok lehetőségéiről. (MTI) Merkurból Le Skoda*se Trabant­­ se soronkívüliség 11 típusokat keresnek A Skoda Favoritról, a két­ütemű Trabantok behozata­lának felfüggesztéséről, illet­ve a külön kereteken alapu­ló soron kívüli gépkocsivá­sárlás megszüntetéséről hal­lani híredet. Dr. Hellner Ká­­rolytól, a Merkur vezérigaz­gatójától kérdeztünk rá a részletekre. — A 120-as Skoda gyártá­sával január 4-én leállt a gyár. Ebből a típusból tehát már nem sokra számítha­tunk, jóllehet, a tavalyi ma­gánjogi szerződés alapján még kétezer darabot kellene ebből szállítania partnerünk­nek. Elmaradásukat pótol­hatnák Favorittal is, ám a minap bejelentették, hogy e kocsikat valamennyi szocia­lista országba csak dollár el­lenében szállítják. Ez eset­ben természetesen a magyar kormánynak is meg kell ten­ni a szükséges válaszlépése­ket. Tehát amit eddig rube­lért értékesítettünk volna szomszédainknak, most dol­lárért kell exportálnunk. Leg­alábbis akkor, ha a kormány átérzi a gépkocsira várako­zók amúgy sem gondmentes helyzetét. — Elképzelhető, hogy ez a fajta csereüzlet létrejön, s a magyar megrendelő mégis­csak forintért jut Favorithoz? Ha ez elmarad ugyanis, ak­kor ugrásszerűen tovább nő­nek a feszültségek a honi gépkocsiellátásban­. — Van realitása annak, hogy már az idén áttérjünk a dollárelszámolásra, de nem tudom, hol áll az ügy kor­mányzati szinten. Tény, 1989 márciusa óta nem fogadunk el Skodára előjegyzést. A ta­valy kiadott 8000 120-as el­lenére is még több mint 80 ezren várakoznak e típusra. A Merkúr igyekszik képvisel­ni megrendelői érdekeit, ám ehhez a kormánynak meg kell tenni a szükséges válasz­lépéseket. — Ezek szerint hamarosan leáll a Merkúrnál a Skodák kiadása? — Ez rövid időn belül be­következhet, mert készlete­ink fogyóban vannak. Újabb szállítmányokra pedig alig­­alig számíthatunk, hiszen a régi típus gyártása leállt. — Némi malíciával azt is mondhatnám, hogy mikor szinte már alig lesz mit el­osztani, megszűnik a soron kívüli gépkocsivásárlást biz­tosító különkeretes rendszer is. A Kocsi azért lesz, mert remélem az idén is forgalom­ba hozhatunk mintegy 130 ezer személyautót. A korábbi évek átlagosan 20, tavaly 15 százalékos különkeretével szemben idén a kormány a beérkező kocsiknak 10 száza­lékát akarta csak ilyen mó­don értékesíteni. A Kereske­delmi Minisztérium által el­készített minisztertanácsi rendelettervezettel azonban az egyeztetés során — tudo­másom szerint — a társtárcák egyike sem értett egyet, mindegyik több kocsit kívánt, mint 1989-­ben. A kereskedel­mi tárca nem akarta tovább növelni a gépkocsiellátásban amúgy is meglévő feszültsé­geket, ezért nem készítette el az előterjesztést, a téma le­került a kormány napirend­jéről. A korábbi szabályok szerint lényegében csak ga­rancia, biztosítás alapján kaphat valaki soron kívül ko­csit, tehát olyan esetekben, amikor nem kell felárat fi­zetni. — A Trabantokat sokáig felár, várakozás nélkül lehe­tett megvenni. Most pe­dig ...? — Viszonylagos olcsóságuk miatt ugrásszerűen megnőtt irántuk a kereslet. Ám a kö­zeljövőben várhatóan kényte­lenek leszünk beszüntetni az értékesítést, mert az 1990- ben beérkező kocsik már az előjegyzések szerint elkeltek. Az érvényes szabály alapján 1991 januárjától nem hozha­tunk be kétütemű­­Trabanto­kat, de környezetvédelmi okokból nem is áll szándé­kunkban. Sajnos, a négyüte­mű Trabant gyártása még nincs olyan stádiumban, hogy importjával számolhassunk. — Mi lesz akkor, ha se Sko­da, se Trabant nem vásárol­ható? — Keresni kell a piacon el­érhető áron más típusokat. Egyelőre azonban nem kínál­kozik biztató megoldás a to­vább fokozódó feszültségek enyhítésére. (h. k. j.) 13

Next