Népszava, 1990. július (118. évfolyam, 153–178. sz.)

1990-07-23 / 171. szám

4 Összeomlás fenyegeti a mezőgazdaságot Beszélgetés Gaálavulóval, a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársával Már a tavalyi Péter-Pálkor rendezett aratási demonstráció felhívta a figyelmet: kiélezett a helyzet a mezőgazdaságban. Az idén a gabonaértékesítési árak miatt csapott magasra az elégedetlenség a termelők között. Bár jelenleg mindenki csak a gabonát emlegeti, nyilvánvaló, hogy az időzített bomba az egész mezőgazdasági árrendszerben van elrejtve. Gaál Gyulával, a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársával, a Jelentés az alagútból című tanulmány egyik kidolgozójával a mezőgazdaság jelenlegi instabilitásáról, a bajok okairól beszélgettünk. — Végletesen kiéleződött a mezőgazdaságon belül a feszültség az újraelosztás körül — kezdte Gaál Gyula. — A központi szabályozás következtében, lényegében a növénytermesztés fizeti meg az állattenyésztés irreálisan magas költségeit. Ha összehasonlítjuk az árarányokat azokkal az országokkal, amelyekkel kereskedünk, rögtön nyilvánvalóvá válik ez az ellentmondás. Tény, hogy a belső árarányok rendezését, a kívánt áremelést eddig nem tudták a termelők elérni. Hogyan reagáltak a kormányzat magatartására? — Eltérően. A nagyüzemek csökkentették termelésüket, éppen akkor, amikor a piaci lehetőségek egyébként jók lennének. Az étkezési gabonát pedig feletetik az állatokkal, takarmányként. Lényegében hússá transzformálják, ám ez enyhén szólva drága megoldás. A hús előállítási költségei nálunk így lényegesen magasabbak, mint másutt. Az exportpiacokon nem versenyképesek az így kialakult árak, nem is lehet érvényesíteni őket, ezért a húsexportőrök ráfizetnek. A növénytermesztésben a kistermelőknél azt tapasztalni, hogy inkább a kertészet felé fordulnak. Az állattenyésztők, akik eddig nagyobb mennyiségű sertést neveltek és húst állítottak elő, most legfeljebb csak a családjuk szükségletét vagy a közvetlen kiadásaikat fedezik, az árutermelést leállították. — Az agrárolló is sújtja ■el erősen, nem? ■ Ez is igaz, de agrárolló mindenütt van, mert a termelésbe bekerülő, úgynevezett input cikkek ára mindenütt rárakódik a termelésre. — Akkor lehet egyáltalán küzdeni az agrárolló ellen? — Lehet és kell is. Ahogy más országokban is teszik. A költségnövekedéssel szembeszállni csak hatékonyabb gazdálkodással lehet. A vállalati rendszernek — a mezőgazdaságban is erről van szó — alkalmazkodnia kell a piacgazdasághoz. Mindenki fél és jogosan, hogy felborul a mezőgazdaság egyensúlya, ha ez az állapot sokáig így tart. Márpedig ez nem egyszerűen ennek az ágazatnak az ügye, mert ha borul, azt az egész ország gazdasága megérzi. Abból például, hogy munkahelyek szűnhetnek meg az ipari ágazatokban is. — Mik a válság jelei? — Sok minden, de legfőképpen az, hogy a mezőgazdaságban dolgozó emberek nem látják a jövőt. Fejlesztésre, beruházásra nem is gondolnak. A műtrágya felhasználása 20 százalékkal csökkent, vetőmagból az idén a tavalyi mennyiség felét vették. A beruházások 15-20 százalékkal csökkentek, ami arra utal, hogy kevesebb gépet vásárolnak és nem létesítenek új férőhelyeket, épületeket. Ez a tendencia már a tavalyi év végén erőteljessé vált, és sajnos, most is fokozódik. — Mi a megoldás, a válság ellenszere? — Elsősorban a privatizálás, olyan tulajdonreformot kell megvalósítani, ahol új típusú termelési lánc alakul ki, ahol a földhöz jutás lehetősége adott és a vállalatok versenyezni tudnak egymással. De semmiféle végletes vagy csak a politika szerint meghatározott privatizáció nem hozhat megoldást. A jelenlegi nagyüzemekre — szerintem — nem lehet a privatizációt rábízni, mert csak a túlélést segítené elő, és csak azoknak a szája íze szerint történne, akik végrehajtják. Erre a legjobb példa a vendéglátóiparban megindult folyamat. A Kisgazdapárt elképzeléseivel sem lehet egyetérteni, mert az a társadalmi réteg, amelyről ők szólnak, szerintem, nincs, már nem létezik a falvakban. Az ő elképzeléseik sem erkölcsileg, sem jogilag nem megoldhatók, csak a mezőgazdaság szétesését „segítik elő”. Ennek jelei megmutatkoznak az agrárértelmiség elbizonytalanodásában is. — Lát valami kiutat? — Az elmúlt napokban apróbb lépések kirajzolódtak és ezek bizakodással töltenek el. De mindaddig, amíg nincs kormányprogram, ebben sem lehet biztos senki. Ha a privatizációt többlépcsős rendszerben hajtják végre , okos dolog lenne. Mint ahogy az első elhatározás jó: akinek a nevén van a föld és termelni fog rajta, tegye. A külső tulajdonosi rendszert nem tartom jónak. Éppúgy nem várok eredményt attól sem, ha az önkormányzatokhoz kerül a föld, mert a mostani körülmények között — financiális háttér nélkül — a termelés megfeneklene. Félő, hogy a földek juttatásánál és a lehetséges hitelek odaítélésénél kontraszelekció jön létre. Márpedig a szellemi kontraszelekcióhoz hasonlóan, a gazdaságinak is óriási kárai lehetnek. — Milyen megoldást ajánl? — Nyitott földpiacot, a belső árarányok rendezését, olyan igazi versenyhelyzet kialakulását, ahol a termelő biztonságban érzi magát és tudja, a siker leginkább rajta, a saját munkáján múlik. Lendvai Vera Száznyolcvan fokos fordulat? Hitoktatásügybenminden másképpen van A Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetői 35 egyház képviselőivel a napokban egyeztető megbeszélést tartottak a vallásoktatásról, s — miként a sajtó hírül adta — némiképp módosítottak a korábbi elképzeléseken. Ezen újabb egyeztetés hátteréről, valamint a hitoktatás bevezetésének további részleteiről érdeklődött az MTI munkatársa Lukáts Miklóstól, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárától. Lukáts Miklós elmondta, hogy Harmati Bélával, az evangélikus egyház püspökelnökével folytatott megbeszélésük óta széles körű társadalmi vita indult meg, amelyek során számos újabb szempont merült fel a hitoktatással kapcsolatosan. Minthogy a püspök elnök akkori eszmecseréjükön hat egyházat képviselt, s arra is felmerült az igény, hogy valamennyi egyházzal konzultálva találjanak mindenkit kielégítő megoldást; összehívták a 35 bejegyzett egyház képviselőit, s a 23 megjelenttel tekintették át ismét a hitoktatással összefüggő kérdéseket. Az egyeztetés alkalmával módosították a hitoktatók dotálásának eredeti tervét. A központi keretből vagy az iskola, vagy az egyház kap majd külön keretet a hitoktatók számára. Jóllehet a minisztérium először azt szorgalmazta, hogy a hitoktató legyen tagja a tantestületnek, változás várható e kérdésben is. Az egyházak képviselőivel úgy ítéltük meg, hogy ne az iskolák, hanem az egyházak szervezzék meg a hitoktatást — mondotta az államtitkár. — Nehogy úgy tűnjék, bármi módon át kívánjuk hágni a vallás- és lelkiismereti szabadságról szóló törvényt, úgy döntöttünk: amennyiben igényli, az egyház adjon ki bizonyítványt. Az iskolának hetenként két órát kell biztosítania hitoktatásra. Én nem nevezném viszszalépésnek az említett módosításokat, bár néhányan éppen száznyolcvan fokos fordulatként értékelik azokat. (MTI) Iskolák, óvodák a volt MSZMP és munkásőrépületekbe Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt MSZMP- és munkásőr-létesítményekkel bővül szeptembertől a nevelési-oktatási intézmények köre. Kunhegyesen általános iskolások veszik birtokba a megyei munkásőrbázis épületeit, amelyekben tantermek és szakköri helyiségek vannak, Szolnokon pedig a munkásőr-parancsnokság épületének egy részében 40 férőhelyes óvodát nyitottak. Iskolai tantermeket, könyvtárakat létesítenek a törökszentmiklósi, kisújszállási, kunszentmártoni, a mezőtúri és a karcagi volt pártházakban. Barátom a minap bement az egyik dallamos nevű áruházba és bevásárolt. Lévén, hogy a város szélén lakik, és gépkocsival érkezett, úgy döntött, hogy háztartását egész hónapra feltölti. Tehette, mert a korszerű pénzforgalom híveként, nagyobb kiadásokra készpénz helyett csekkfüzetet hord magánál. Hanem, amikor fizetésre került sor, a pénztárosnő kétségbeesetten közölte vele, hogy előre kellett volna szólnia, mert csekket csak a másik pénztár fogad el. Barátom ugyan kételkedett benne, hogy a kereskedelemnek ez a poroszos rendje lenne az egyedül üdvözítő, mégsem akart nehézséget okozni másoknak, inkább békén tűrte, amíg az előkerülő főnök segítségével a vásárlást sztornírozzák, és átmenvén a másik pénztárhoz, tételenként újra bediktálta a vásárolt árucikkeket. Némi meglepetéssel tapasztalta, hogy a végeredmény kerek kettőszáz forinttal mutatott kevesebbet, mint az előző alkalommal. Utólag felháborodhatott volna, hogy ott be akarták csapni, de hivatása szerint nem csak az irodalom professzora, hanem filozófus is, így akként fogta fel a dolgot, hogy ez csupán engedmény az időveszteség és energiapocsékolás kárpótlásául. Talán ezért is fogadta megadóan, hogy mindezzel nem ért kálváriája végére. Kiderült ugyanis, hogy a csekkel be kell még mennie az irodába, ahol további, nem mért idő elpazarlásával tételenként újraszámolták vásárlását. S mit tesz isten: ezúttal további százvalahány forinttal csökkent a végeredmény. Végül is közel egyórai adminisztrálás után hagyta el az áruházat, a korszerű vásárlás nagyobb dicsőségére, de legalább elmondhatta: nem sikerült becsapni őt! Érdemnek ez ugyan édeskevés, de erkölcsi sikerélménynek emez elvaduló világban mégsem csekélység. Hol mindebben a pornográfia? — kérdezheti az egyirányú gondolkodásra hajlamos olvasó. Nos, úgy vélem, egyéb sincs benne! Mivel szerintem azok, akik a szexuális intimitások ilyen-olyan kitálalását tartják erkölcstelennek, s háborognak fölötte, bizony mondom nekik, csúf megtévesztés áldozatai. Részint, mert ami örömöt szerez bárkinek anélkül, hogy egyúttal másoknak kárt okozna, ragánügy, s ha kolportálják, legföljebb az ízlést sértik vele, nem a közerkölcsöt. Annál is inkább, mert a bőséges tapasztalat szerint leggyakrabban a leselkedők háborognak; aki nem néz szüntelenül oda, az jobbára alig veszi észre. De ha mégis, ha az eset, alkalom túlhaladja az ízlés normáit, vagy annál is többet, már bocsásson meg a világ, de fennmarad a kérdés, hogy mi az erkölcstelenebb: egy testrész vagy cselekedet nyilvános felmutatása, azé, amelyet valamennyien, bár rejtve, de köztudomásúan viselünk, és Földünk lakossága gyors duplázódásának tanúsága szerint elég sűrűn használunk is; vagy az, hogy úton-útfélen visszaélhetnek gyanútlanságunkkal és meglophatnak — meg is lopnak — bennünket?! S már azt ne mondják nekem, hogy a kettő nem öszszehasonlítható! Ugyanannak a társadalmi morálnak a defektusa mind a kettő. S ha választani kell, melyik okoz több anyagi kárt, melyik alázza meg jobban a személyiséget — azét is, aki elszenvedi, s azét is, aki áruba bocsátja a magáét —, megítélésem szerint a mondott példa (és hány, de hány nem mondott, mondható, ám ismert és ismerősi): ők a keményebb pornográfia! Az erkölcs ugyanis kényes jószág. Ezerarcú, mint maga az élet és messze könnyebb prédikálni, mint gyakorolni. Talán ezért is sérül oly gyakran és sokféleképpen. Kevesen tudják például, hogy Mosonmagyaróvárott van egy szép és jól működő, hatalmas termálfürdő. Tavaly ősszel száz forintot kértek a belépőért, ami így szemre tetemes ár, de ha meggondoljuk, hogy e határszéli létesítményt jórészt burgenlandi osztrák parasztok látogatják, akik, ha Bécsbe mennek föl, csak egy villamosjegyért majdnem ennyit fizetnének, már reálisabbá lesz az összeg. Annál is inkább, mert az óvári lakosok jóval olcsóbban bemehetnek, a nyugdíjasok, sorkatonák és diákok pedig ugyanakkor csak húsz forintot fizettek a jegyért, amelyet minden idős más korlátozás nélkül használhattak. Mármost, az senkit sem lep meg, hogy esztendő múltával az uszodaárakat is emelték. A sima belépőét százról százhúszra, a kedvezményest húszról harmincra. Nos, az utóbbit tekintve: tíz forint — sajnos! — nem a világ. De ha az ember gondolkodni kezd, az jut az eszébe: akinek nem okoz komoly gondot, hogy százat vagy százhúszat perkál le, annak mindössze húszszázaléknyi többletkiadás jut — jószerivel a hivatalos infláció rátáját sem éri el, nem hogy a valóságosét. Ugyanakkor a leginkább sanyargatott nyugdíjas (vagy üres zsebű diák, katona), akinek jövedelme napról napra marad le ugyanezen infláció követésében, ötven százalékkal többet fizethet, mint tavaly, ugyanazért a szolgáltatásért! Tisztelettel kérdezek minden erény- és erkölcscsőszt széles e hazában, ez nem mélyen erkölcstelen? A kiszolgáltatottak megzsarolása nem pornográfia? Az emberi érték és lehetőség arányos mérlegelése helyett a könynyebb ellenállás irányának habozás nélküli kihasználása, a végig nem gondolt haszonlesés (amely még csak nem is hoz érdemleges hasznot, hiszen százszor, vagy ezerszer plusz tíz forint fölöttébb csekély többlet az egész üzem forgalmához mérten), nem az erkölcsi érzék alapos hiányának tanúbizonysága? Amelyet magyarázni lehet, de menteni nem. Árulkodóbb ez az árlap a pénztárablak mellett, mint a lapárusok polcain kitárulkozó pucér testek látványossága. No persze kétségtelen, hogy a strand nem kenyér (az első példa az volt), s uszodába járni, még ha a víz, úgymond, gyógyhatású is, nem kötelező. Aki sorkallja az árát, maradjon otthon. Ez is egy lehetőség. De ettől a lehetőségtől lesz az egyszerű amoralitásból: kemény pornográfia. Még ha úgy különben ezen a strandon a monokini nem dívik is. — Képé — KEMÉNY PORNÓ Augusztus 20-ig: földtörvény? (Folytatás az 1. oldalról) aminek jelképes ereje is lenne. A föld csak azoknak, illetve azok örököseinek jár majd ingyen, akiké volt a törvénysértő elvétel előtt. Az ország mezőgazdasági termelésének folyamatossága miatt maximálisan figyelembe vették a tárgyaló felek a földet ma is művelő, falun élő tsz-tagok és állami gazdasági dolgozók érdekeit. Racionális sorrend szükséges a földigénylések teljesítésénél — hangsúlyozta Zsíros Géza. Először azok kapják meg a földet, akik azonnal művelésbe is veszik, tehát a falun élő, tsz- és állami gazdasági dolgozók. Akiktől elvették korábbi földtulajdonukat, azok ingyen nyerhetik vissza, mások viszont e körből kedvezményes összegért juthatnának földhöz. Az ebből nyert bevételből célszerű lenne kártalanítási vagy földvédelmi alapot képezni. Személyes becslésem szerint — mondotta - a silányabb földön 20—30 ezer forintért, a jobb termőföldön 40—80 ezer forintért juthatnának hozzá a gazdák egy-egy hektárhoz. Ezeket a földeket a magántulajdonon alapuló önkéntes szövetségbe tömörülve, együttesen művelhetnék meg a családok, így már szántóföldi növénytermelésnél is rentábilissá válhat a gazdálkodás. Nagy előny, hogy ezek a kis szövetségek jóval rugalmasabban alkalmazkodhatnak a bel- és külföldi piachoz, mint a tsz-ek vagy az állami gazdaságok. Arra az észrevételre, hogy a haszonbérletbe kiadott földtulajdonok bérleti költségei megdrágítják a termelést, növelik a mezőgazdasági termékek árát, kifejtette, hogy végre a mezőgazdasági termékek önköltségszámításánál helyére kerül a föld használati értéke. Hangsúlyozta, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok indokolatlanul nagy bürokráciájának leépítésével sokszorta több pénz takarítható meg, mint amennyivel ez a haszonbérleti díj drágítja a termelést. Az államosított házak, üzletek volt tulajdonosainak kártalanítását is tervezik a kisgazdák, ám ezt az ország jelenlegi helyzetében rövid időn belül nem tartják lehetségesnek. Semmiképpen sem mondanak le azonban a parasztságot ért sérelmek jóvátételéről. Egyebek között ezt hangsúlyozta — csaknem ezer résztvevő tetszésnyilvánítása mellett — Nagy Ferenc József pártelnök és Gerbovits Jenő főtitkárhelyettes vasárnap, a soltvadkerti sportcsarnokban rendezett kisgazdapárti nagygyűlésen. A szónokok szerint a földtulajdon rendezésében a kormánykoalíció, illetve az ellenzéki pártok alapjaiban már egyetértenek, részletkérdésekben viszont viták vannak a Kisgazdapárt, és a többi politikai erő között. A kisgazdák ragaszkodnak ahhoz, hogy a tulajdonjog visszaállítását semmilyen korláthoz ne kössék. Vagyis a tulajdonos szabadon rendelkezhessen tulajdonával, maga dönthesse el, hogy földjét megműveli, bérbe adja vagy eladja. A mezőgazdasági termékek, köztük a szőlő és a bor jelenlegi súlyos értékesítési gondjairól szólva a két pártvezető — akik egyben miniszterek is — a kormányzat képviselőjeként ígéretet tett arra, hogy a kormány rövidesen intézkedik az alapvető baj megoldása, a felvásárláshoz hiányzó pénz előteremtése ügyében. A nagygyűlésen felszólaltak a Független Kisgazdapárt Bács-Kiskun megyei országgyűlési képviselői, Kocsenda Antal és Horváth László is. Kifogásolták, hogy a sajtó a párt földprogramja miatt össztüzet zúdított a kisgazdákra, s felrótták, hogy az újságírók nem ismertetik reálisan ezt a programot. (MTI) Külföldi tőkével Tömbrehabilitáció Egy egyesült államokbeli vállalkozó jelentős tőkével venne részt a budapesti belső kerületek lerobbant épületeinek tömbrehabilitációjában. Jelenleg csupán a IX. kerületben 17 olyan háztömböt tartanak nyilván, amelyek műszakilag elavultak, s felújításukra nincs pénz. Most viszont a foghíjtelkek beépítésére specializálódott Novolit Általános Építőipari Rt. saját költségén megtervezte a Tűzoltó utca egyik lakótömbjének rehabilitációját annak reményében, hogy a kivitelezést is maga végezheti. E terveket látva szintén a tömbrehabilitációra berendezkedett New York-i Schick Realty International Ltd. építőipari cég tulajdonosa jelezte, hogy komoly tőkével betársulna az egymilliárd forintos építkezésbe. (MTI) HÉTFŐ, 1990. JÚLIUS 23. NÉPSZAVA APÁK NAPJA A filmforgalmazó amerikai partnere nem csupán az alkotásokat szerzi meg, hanem hozza vele a hazájában megszokott reklámkampányt is. Éppen a közelmúltban árasztott el mindent a Batmanmánia, alig néhány héttel később két újszülött mamája kapott ajándékcsomagokat. Paál Noémi és Friedrich Tamás elsőként születtek azon a napon, mikor a mozikba került a Nicsak, ki beszél? című vígjáték. Az Intercom most újabb családi szórakozásra alkalmas filmmel várja a papákat és kamasz leányaikat, akik igazából már nőnek érvelt a díszbemutatója a Fázik magukat. Tegnap este pa, én nő vagyok! című darabnak. És ugyancsak tegnap honosították meg hazánkban is az apák napját. Bár egyelőre még inkább arról volt szó, hogy a növekedő lányukat egyedül nevelő apák pénztárcáját kímélték meg egyszeri alkalommal, hiszen délelőtt a Várban Átváltoztatjuk versenyt szervezett a forgalmazó cég. A profi szépészeti stáb munkáját elnézve megbizonyosodhattunk róla, sok kisasszony valóban jogosan tekinti magát mármár felnőttnek. Természetesen arról nincs hír, hogy az első papanapot jövőre követné az újabb. De ki tudja, a kultúra terjesztése milyen meglepetéseket tartogat még számunkra? Sz. Z. L.