Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)

1990-12-30 / 305. szám

NÉPSZAVA 19­90. DECEMBER 30., VASÁRNAP A csirke hátra kapar, a malac előre túr Szilveszter, ez az évente visszatérő ünnep vidámság­ban, mulatságban, bizako­dásban nem szűkölködik. De nem volt ám ez mindig így. Első királyunk koronázá­sakor, 1000-ben, például ret­tegéssel várták e nevezetes éjszakát, hiszen valamiféle titokzatos számmisztika alapján éppen arra az évfor­dulóra tették a világ végét. Talán, mert ez az oktalan hiedelem valótlannak bizo­nyult, azért vált az újév kö­szöntése egyre feszteleneb­bé, vidámabbá. Hadd traktáljam önöket egy kis „hazaival”: az ötve­nes években — nem lévén se bál, se hozzá való jókedv — a szilvesztert aktuális menyasszonyomnál töltöt­tem. Anyósjelöltem föltálal­ta a vacsorát, udvariaskod­­va tudakolta, mit ebédel­tem. Mikor meghallotta, hogy marhasültet savanyú­káposztával, kiesett a me­rőkanál a kezéből: „Jósá­gos ég! Hát maguk nem tud­ják, hogy szilveszterkor tyú­kot kell enni, újévkor pe­dig malacot?!” Akkor tud­tam meg, hogy mindezt azért, mert a csirke hátra­felé kapar, a disznó pedig előre túr. Lehet, hogy ennek a „szerencsétlenségnek” kö­szönhetem, hogy nem az ő lánya lett a feleségem. De azt is tőlük tudtam meg, hogy aki újévkor megfogja a sivítozó malac farkát, an­nak szerencsét hoz az új esz­tendő. No, igen, ha van ma­lac, akkor ennivaló is lesz — ez benne a biztos szeren­cse. A szerencsét mindenáron kierőszakolni akarók per­sze, nemcsak a malac farkát fogdosták, hanem a kémény­seprő kabátgombját is. A kéményseprő ugyanis szin­tén szerencsét hoz, s ez a babona onnan ered, hogy a kéményseprő igen sok házat mentett meg a tűzkártól. An­nak, akinek a kéményét ki­tisztította, persze, hogy sze­rencséje volt. Még ha csak álmodunk is vele, öröm ér bennünket — mondja az álmoskönyv. A szilveszteri bálokra betoppanó kémény­seprő a bálozó lányokat, me­nyecskéket csókolgatta, ölel­gette, s jaj volt annak a fe­hérnépnek, aki kimaradt. Futott is azonnal fekete pú­dert szerezni, hogy szégyen ne érje. Sokféle más babona is kapcsolódik a szilveszteri éjszakához, és az új év első napjához. Aki megsimogat például egy négylevelű ló­herét, annak is szerencséje lesz. Régen lehetett is, hi­szen a hó alól ritkán tud­tak „előbányászni” egy-egy zöldellő lóherét. Ma már nem gond. Télvíz idején is apró cserepekben árulják, s inkább az a szerencselo­vag, aki háromlevelűt talál köztük. Aki meglesi a kakast új­év hajnalán, s elcsípi az első kukorékolást is, annak ab­ban az irányban van a már­kája, amerre a kakas nézett. Aki a szilveszteri éjfélkor megfordítja a párnát a feje alatt, az meglátja álmában a jövendőbelijét. Vigyázat: akit újévkor megvernek, az az újabb évig mindennap kap valamiféle pofont! Aki pénzt ad ki újévkor, egész évben azt fogja csinálni. Aki szilveszter és újév között, pont éjfélkor születik, abból nagy úr lesz ... Szilveszteri szokás az ólomöntés is. Az ólmot a tűzhelyen egy nagyobb edényben folyékonnyá heví­tik, majd egyénenkénti me­rítéssel egy-egy kanálnyit az előkészített, jéghideg víz­zel telt tálba löttyentettek. A hirtelen megdermedt ólom különféle alakokat ölt, s a hagyományok szerint ebből nagy-nagy fantáziával ki lehet következtetni a jövőt,­ meglátni a jövendőbelit... Régen mindez nagy huncut­kodások, kacagások, széles jókedv közepette zajlott. Kár, hogy lassan feledésbe merül e kedves szokás. Ne hagyjuk! öntsünk ól­mot, tudjuk meg végre, mit hoz a jövő. Öntsön az Or­szággyűlés is! És kívánjunk magunknak boldogabb új évet, mint amilyen a követ­kező lesz. No, erre igyunk a pezsgőből egy­­ Kupával! Gyökér István Ein öLücKuaiE5 JaHr.! Vizsgálat egy meg sem történt erőszak ügyében (Megyei tudósítónktól) Nem minden bűncselek­mény, ami annak látszik. Nemrégiben a miskolci rendőrkapitányságon pél­dául feljelentést tett egy 43 éves miskolci hölgy. Elmond­ta, két nappal korábban es­te, a sötétbe burkolózó Pet­­neházi utcában öt férfi rá­támadt. Egy flakonból — ál­lította — kábítósprayt spric­celtek a szeme közé, és egy személykocsiba tuszkolták. Az Avasra vitték, ott egy lakótelepi panellakásban többen megerőszakolták, majd erőszakkal ott tartot­ták. A hölgy ziláltan és össze­függéstelenül adta elő tör­ténetét, s már akkor gyanít­ható volt, hogy nem mond egészen igazat. De mivel sú­lyos bűncselekményről volt szó, a rendőrök nagy erők bevetésével nyomozást indí­tottak. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a rendőrsé­gi információs lánc hibájá­ból az esetet a Mai Nap annak idején már úgy kö­zölte, mintha az valóban megtörtént volna. A miskolci rendőrfőkapi­tányságon a napokban zár­ják le a meg sem történt erőszak ügyének nyomozá­sát. Kiderült, hogy a hölgy valótlant állított, s a mesét csak azért találta ki, mert nem tudott élettársának el­számolni az idejével. Szó sem volt sprayről és erő­szakról. Az asszony taxival ment az avasi lakásra, s ott valóban közösült egy férfi­val, de önszántából. Az omi­nózus két napot valóban tá­vol töltötte lakásától, de er­re senki nem kényszerítette. A miskolci rendőrök most fontolgatják, hogy a hatóság félrevezetése miatt eljárást kezdeményeznek ellene. A miskolci rendőrök nem örülnek, amikor hazug be­jelentések ügyében kell nyo­mozniuk, így csak pazarol­ják energiájukat, amelyre egyébként nagy szükség len­ne, hiszen az ismertté vált bűncselekményeik száma a városban a tavalyihoz képest 77 (!) százalékkal emelke­dett. (udvardy) z is ígéret szép szó... Év végi visszaemlékezésünk­ben fölidézünk néhány meg­állapítást és ígéretet, mely a kormánykoalíció pártjainak tekintélyes politikai szemé­lyiségeitől származik. Íme: Magyar Demokrata Fórum Kis. Gy. Csaba — némileg forradalmasítva a földrajz­tudományt — közölte: „A Demokrata Fórum gondolko­dásában a középpontban Európa áll. Magyarország so­sem volt s nem is lesz Kelet- Európában.” (Január 25.) Csurka István: „Meg kell szüntetni a nemzedéki ellen­téteket, nincsenek külön nemzedéki utak, csak egy kö­zös magyar út van. A cél a nyugdíjrendszer igazságos elveken alapuló megreformá­lása ... Fontos feladat az is, hogy levegyék az infláció terhét a nyugdíjasok vállá­ról, hogy tisztességes egész­ségügyi rendszert teremtse­nek, amelyben megszűnik a beteg ember kiszolgáltatott­sága.” (Január 27.) _ Zacsek Gyula: „Az MDF tavaly ősz elejétől a decem­ber végéig tartó árusítási ak­cióban 480 vagon élelmiszer­ipari terméket értékesített A fővárosi piacok átlagánál 25—30 százalékkal olcsóbban jutottak így élelmiszerhez a budapestiek.” (Február 8.). Megjegyzésünk: Mennyire jó lenne most, de kivált 1991- ben, ha zsugorodás helyett bővülnének az efféle piacok! Csengey Dénes: „Az idén már nem fog emelkedni a kenyér, a tej és az olcsó hús­­készítmények ára”. (Február 9.) Für Lajos: „Az MDF ki­vezeti az országot abból a sú­lyos helyzetből, amelybe négy évtized diktatúrája ta­szította.” A szónok ezután azonnali álstopot követelt, majd ismertette azt a tízpon­tos programot, amelyet az infláció megállítására dolgo­zott ki az MDF. (Február 14.). Faragó Péter: „Nézetem szerint sikerül olyan gazda­ságpolitikai programot kidol­gozni és véghezvinni, amely­­lyel egyidejűleg és nem egy­más­ rovására tudjuk a gazda­ságot »­felpörgetni­«, s az en­nek nyomán keletkező nagy­arányú munkanélküliséget gyorsan felszívni... A javas­lat lényege: minden egyes állami vállalat részvényeinek 51 százaléka kerüljön valódi magántulajdonoshoz. A rész­vények 49 százalékának tu­lajdonosa pedig egy munka­nélküli-segély átképzési és újrakezdési alap legyen.” (Február 5.) Bod Péter Ákos: „A prog­ram hiányáról szóló hadhie­­delemmel ellentétben éppen az MDF rendelkezik a leg­kidolgozottabb, legkiérlel­­tebb gazdasági programmal­’ (Február 8.). Csurka István: „Ha az MDF hatalomra kerül, B-lis­­tázni fog — ez nem más, mint a közvélemény félreve­zetése. Ugyanis, meg kell tartani a becsületesen és jól dolgozó szakembereket, párt­állásuktól függetlenül”. (Áp­rilis 2.) Beke Kata: „Ha jól műkö­dő gazdaságot akarunk, első­sorban tanulásra folyamato­san képes munkaerőre van szükségünk, ez azonban az iskolák autonómiájának je­lentős növelésével érhető csak el. Az önálló iskolában a testület választja majd meg az intézmény vezetési mód­ját, valamint a képzési rend­szer időtartamát”. (Február 10.) Megjegyzésünk: továbbá az iskolatakarításra beosztott pedagógusok kijelölését. Andrásfalvy Bertalan: „Az önkormányzati keretek kö­zött megszerveződő iskola­székeknek, pedagógusok, szü­lők és diákok képviselőinek saját hatáskörükben, demok­ratikusan kell dönteniük az iskola vezetőjének személyé­ről... A nemzeti alaptan­­tervnek tartalmasnak kell lennie, egy olyan iskolarend­szer kialakítására, amely azonos tudásszintet képes ad­ni a gyermekeknek az ország bármely iskolájában.” (Jú­nius 28.) Független Kisgazdapárt Torgyán József: „A Füg­getlen Kisgazdapárt szüksé­gesnek tartja az adókulcsok csökkentését, illetőleg meg­felelő adó- és hitelpolitiká­val a gazdaságélénkítő és új munkahelyteremtő beruházá­sok támogatását.” (Január 20.). Böröcz István: „Az FKgP alapvetően három adónemet ismer el. A személyi jövede­lem, az általános forgalmi és vállalkozási nyereségadó. Az szja-t három sáv szerint, ma­ximum 35 százalékos felső határral tartjuk elfogadható­nak. Az áfa mértéke 20, a vállalkozási helységadó pe­dig 30 százalékos lenne. A vállalkozások minimum há­rom évig adómentességet él­veznének ... A magántulaj­donra áttérők fő pontja az 1947-es földtulajdonláshoz való visszatérés. Mindazok az állampolgárok, illetve törvé­nyes örököseik, akik akkor földtulajdonnal rendelkeztek, annak aranykorona-értéke szerint visszaigényelhetik tu­lajdonukat. Felméréseink szerint ez a mezőgazdasági­lag művelt földterület 40 százalékát érinti. A repriva­­tizálás azonban nem társa­dalom-, nemzetgazdaság-el­lenesen menne végbe.” (Ja­nuár 6.) Vörös Vince: „Amerikában élő pénzügyi sz­­kemberekkel folytatott megbeszélések alapján elmondható, ha az országnak stabil kormánya és a nép által választott par­lamentje lesz, akkor a nyu­gati tőke bátran és folyama­tosan áramlik be az ország­ba. A külföldi partnerek hoz­zátették azt is, az adósságok jelentős részét a nemzetközi pénzügyi bankok feltehetően elengedik majd”. (Február 11.) Torgyán József: „A fasisz­ták első áldozó mi­nistránsok a kommunistákhoz képest.” Ezután — mint mondta —, továbbra is tartózkodva a gyűlöletszítástól — T. J. megígérte, ha hatalomra ke­rül, nem vagyonelszámoltatás lesz, hanem büntetőeljárás, vagyonelkobzás. Ez a mai tüntetés —, nyilatkoztatta ki büszkén széttekintve az ösz­­szegyűlteken — megmutatta, nincs még egy olyan erő, mint a kisgazdapárt.” (Feb­ruár 12.) Antall József és Gerbovics Jenő részéről aláírt doku­mentum: „Szükséges, hogy az új törvény a földreform alapján az 1947-re kialakult földtulajdoni állapotokat alapul véve gondoskodjék az eltorzított tulajdonviszonyok orvoslásáról.” (Április 18.) Torgyán József: „A közvé­lemény-kutatások eddig köz­readott eredményei manipu­láltak, a Független Kisgazda­­párt olyan tömegeket tud maga mögött, amelyek el­söprő győzelmet hoznak szá­mára a választásokon”. (Már­cius 1.) Debreceni kisgazda-me­­gyegyűlés: „Nagy tetszéssel fogadták a tervezetnek azt a cikkelyét, amely kimondja: a földtörvény hatályba lépé­sével megszűnik a szövetke­zeti tulajdon, így valameny­­nyi termelőszövetkezet auto­matikusan felosztottnak te­kintendő. Ugyanakkor meg­erősítették : a kisgazdapárt nem szövetkezetellenes.’­ (Május 19.) Nagy Ferenc József: „Az államosított házak, üzletek, volt tulajdonosainak kártala­nítását is tervezik a kisgaz­dák, ám ezt rövid időn belül nem tartják lehetségesnek ... A helyhatósági választások eredménye, a kisgazdapárt döntő győzelme igazolni fog­ja, hogy a párt földprogram­ja megegyezik a lakosság nagy részének óhajával." (Július 22.) Prepelicizoy István, vála­szolva arra a kérdésre: igaz­­­, hogy egy intézőbizottsági ülésen Cseh Sándor megfe­nyegette Tavaszi Lajos párt­­igazgató-helyettest, hogy ha nem tartja a száját, jobban elveri, mint Szabó László főtitkárhelyettes: „Ez tény, de ez még korábban történt, nem pénteken, hanem a múlt hét elején.” (Augusztus 28.) Keresztény­­demokrata Néppárt KDNP képviselőjelöltje: „A párt nem tekinti jogsze­rűnek a negyven évvel ez­előtti államosításokat, de ál­láspontja szerint az egykor államosított vagyon repriva­tizációja csak fokozatosan valósítható meg." (Február 9.) Hasznos Miklós: „Nem a pártok szítják a tömegek in­dulatait, hanem a hatalmon levők azzal, hogy megsarcol­ják a lakosságot, nem kínál­nak más alternatívát, mint a terhek továbbhárítását az állampolgárokra és a vállal­kozókra.” (Február 9.)­ Surján László: „A KDNP a garantált minimumokat is magában foglaló aktív szoci­álpolitikai koncepciót dolgo­zott ki... A mostani nehéz helyzetben is leginkább a csa­ládok terheit kívánják mérsé­kelni. Szorgalmazzák a ru­galmas munkaidőkeretek be­vezetését — elsősorban a nők számára —, a gyereknevelés anyagi elismerését, a jól mű­ködő társadalombiztosítási rendszer kiépítését, amely a kedvezőtlen társadalmi hatá­sokat — például a hosszabb betegségeket, vagy az időle­ges munkanélküliséget — el­lensúlyozhatja ... A fiatalok lakásproblémája a 90-es évek első felében erőteljes kezde­ményezéssel megoldhatónak tűnik.” (Április 26.) A magyarázatokra, hogy ezeket az ígéreteket miért nem sikerült valóra váltani, a jövő szilveszteri számunk­ban visszatérünk, és ott kö­zöljük a várható új miniszte­rek és új pártpolitikusok új ígéreteit is.

Next