Népszava, 1991. július (119. évfolyam, 152–178. sz.)
1991-07-08 / 158. szám
Szakszervezek vagyona nyugat-európai megoldás Spanyolország Spanyolországban a polgárháború befejeződése után, 1939. szeptember 23-án elkobozták a munkásszervezetek vagyonát. A Franco-rezsim betiltotta a korábban működő szövetségeket, a szocialista UGT-t, az anarchista CNT-t, az ELASTV-t. Vertikális alapon álló hivatalos szakszervezeti mozgalmat alakítottak ki. Az ibériai demokratikus átmenet egyik alaptétele volt Franco halála után, a hetvenes évek második felében a szakszervezeti mozgalom autonómiájának helyreállítása. Ismét legálisan újjászerveződhettek a betiltott szövetségek, de a korábbi struktúra lényegesen átalakult. Korábban erős szervezetek, mint az anarchistáké, jelentősen meggyöngültek, több irányzatra szakadtak, mások, például a Franco-rendszer elleni harcot a vertikális szakszervezeteken belül is felvállaló, legaktívabban ellenálló Munkásbizottságok megerősödtek. Az átmenetet vezénylő középjobb kormányzat már foglalkozott a szakszervezeti vagyon kérdésével, intézkedtek a szövetségek korábbi ingatlanai egy részének viszszaadásáról. A szakszervezetek kártalanításának, a vagyonmegosztásnak a végleges rendezése azonban a következő, szocialista kormányra maradt. A Suárez-kormány és a szakszervezetek megállapodása, a mostanában sokat emlegetett Moncloa-paktum nem tárgyalta a szakszervezeti vagyon ügyét. A vagyonmegosztást szabták ugyanakkor a baloldali pártok a megegyezés egyik feltételeként. A rendezés végül két részből állt. A diktatúra idején felhalmozott szakszervezeti vagyont (a hivatalos szakszervezeti struktúra összeomlását követően) a tényleges erőviszonyok alapján osztották el. A polgárháború után elkobzott, történelmi vagyon visszaadásáról 1986-ban döntött a González-kormány. A szakszervezetek által benyújtott tulajdonigazolás alapján visszaadták a még állami kézben lévő ingatlanokat, az állami kézből kikerült, vagy már nem létező tulajdonért több mint négymilliárd peseta kárpótlást fizettek. Ugyanakkor a polgárháború előtti legerősebb, anarchista szakszervezetek számára csak 240 millió pesetát különítettek el. A szakszervezeti vagyonvitákat több parlamenti döntés zárta le. Az éves költségvetésekben a törvényhozás döntött arról, mekkora öszszegeket különít el a szakszervezeteknek. A vitás kérdéseket bíróság elé vitték. deé) Olaszország Nehezen lehetne valódi szakszervezeteknek nevezni azokat a bürokratikus tömeggyűjtő szerveket, amelyek Itáliában Mussolini uralma idején működtek. Az 1934-es új korporációs törvény értelmében az ország egész gazdaságát huszonkét szektorra osztották, azok a fasiszta szakmai szervezetekre épültek. A centralizált és hierarchikus szervezetben lényegében összemosták a munkaadók és munkavállalók érdekeit, csak egyetlen ügy, a fasiszta Olaszország ügye létezhetett mesterséges és demagóg összetartó erőként. A háború még folyt, amikor megalakult az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL). Ez a dolgozók széles rétegeit átfogó szervezet lényegében a kommunista, szocialista, kereszténydemokrata nézeteket tömörítette. Miután beköszöntött a béke, kompromittálódott, végleg letűnt régi fasiszta szakszervezetek vagyonát (lényegében a fennmaradt megannyi ingatlant, főleg irodaépületeket) az átmeneti kormány a CGIL kezelésébe adta. Ezt a vagyont akkor kellett felosztani, amikor e nagy szervezetből kivált a többi szövetség, vagyis amikor szakadás jött létre az érdekvédelmi mozgalmon belül. S bár politikai nézeteltérések húzódtak e tömörülések között, abban a háború utáni, rövid, átmeneti időszakban nem voltak még olyan kibékíthetetlenek az ellentétek, mint esetleg a későbbi — például a hidegháborús — esztendőkben. A vagyonnak ez a megosztása bizonyos tényszerű ismérvek alapján történt (taglétszám, szavazati eredménye stb.). A gyakorlatban azonban épületeket, kézzelfogható irodákat, s más ingatlanokat kellett egymás között felosztani, így egyezkedni kellett egymással. A CGIL nem is ágált különösen ez ellen, hisz eredetileg sem volt övé az említett vagyon, mint ahogy nem is tekintette magát a fasiszta szakszervezetek utódjának, sem tagsága, sem vezetése nem azonosult a Mussoliniféle korporációs vízfejjel. Itáliában tehát a háború utáni rendszerváltás a szakszervezeti mozgalom terén nem vont maga után vagyoni vitákat, egy bukott rendszer kezelésében volt kincset osztották újra új gazdák között, új elvek szerint, egy olyan érték jegyében, melyet úgy neveznek: szakszervezeti demokrácia. (g. f.) Legfőbb Ügyészség kontra LIGA A Legfőbb Ügyészség országgyűlési képviselői kezdeményezésre ténymegállapító vizsgálatot végzett a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)megalakulásánalk körülményeivel, és azzal kapcsolatban, hogy ki jogosult rendelkezni a közös szakszervezeti vagyonnal. Dr. Zsolnay András, az 1. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség tagjai, a Függelten Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA) vagyonügyekben illetékes szakértője, a LIGA képviseletében eljárva,, egyáltalán nem tartja megnyugtatónak az ügyészi véleményben megfogalmazott következtetéseket. Véleménye szerint: a hivatkozott szakszervezeti kongreszszus többségi határozattal döntött a SZOT tulajdonában levő vagyon bizonyos — a vagyon visszajuttatására vonatkozó — kérdéseit illetően. Ez a határozat nem került végrehajtásra. A szakszervezeti kongresszuson részt vevő szakszervezetek meghatározott köre létrehozta a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, mely egy szakszervezeti konföderáció. Az MSZOSZ- hoz nem csatlakozó szakszervezetek egyébként létrehozták a maguk szakszervezeti konföderációit. Az MSZOSZ a bírósági nyilvántartásba úgy került bejegyzésre, mint a már bejegyzett SZOT nevének megváltoztatása. Az ügyészi feljegyzés az alábbi következtetésre jutott: „A kongresszusi jegyzőkönyvből azonban az állapítható meg, hogy nem csupán névváltoztatásról, hanem valójában új szervezet létrehozásáról kellett a küldötteknek dönteniük, s a tagszervezetek saját elhatározásukból csatlakoztak a szövetséghez. A rendelkezésre álló adatok szerint egyébként az MSZOSZ, mint új szervezet, nyilvántartásba vételének sem lett volna törvényes akadálya, ezért a nyilvántartásba vétel nem törvénysértő, ellene ügyészi intézkedésre nincs alap.” A következtetés a LIGA véleménye szerint nem helytálló. Mivel új szervezet felállításáról van szó, mely egy konföderáció, ahol a tagok csak többségükben, de nem teljes körükben azonosak a SZOT-ban, mint konföderációban levő szakszervezetekkel, semmiképpen nem lehet az MSZOSZ-t úgy, mint csupán a SZOT nevének megváltoztatását kezelni. Nem kétséges, hogy az MSZOSZ létrehozására vonatkozó határozat érvényes, és annak alapján az MSZOSZ-t nyilvántartásba lehetett, és kellett is volna venni,, de csakis,, mint új szervezetet. E tekintetben az ügyészi véleménynek nem is kell az MSZOSZ-t ,megvédenie, mivel létrejöttének jogszerűsége sem a képviselői megkeresésben, sem más által soha nem volt megkérdőjelezve. De igenis törvénysértő egy olyan eljárás, ahol egy új társadalmi szervezet anélkül, hogy kifejezetten rendelkeztek volna jogutódlásáról, nevét egy korábban létező,, meglévő társadalmi szervezet nevének megváltoztatásaként jegyezteti be. Ebből ugyanis minden külső szemlélő számára egyenesen egy jogutódításra lehet következtetni, és ennek alapján az állami szervek, hatóságok — ideértve a földhivatalokat is —, és egyéb szervezetek, nem fogják kétségbe vonni az MSZOSZ-nak a korábbi vagyont érintő intézkedéseinek jogosságát. Pedig az ügyészi feljegyzés megállapításaiból egyáltalán nem lehet következtetni arra, hogy szintet tett volna jogutódlástkimondó határozat, sőt, ellenkezőleg. A SZOT tulajdonában levő szakszervezeti közös vagyon megszüntetéséből csak a SZOT megszüntetésének szándékára lehet következtetni, nem pedig a SZOT-nak MSZOSZ-szá alakítására. Egészen bizonyosnak tekinthető, hogy az MSZOSZ-t alkotó tagszervezetek köre nem azonos aSZOT kereteibe tartozó szakszervezetekkel, tehát még a SZOT-nak MSZOSZ-szá történő átalakítására vonatkozó szándék esetén sem lett volna meg az átalakításnak az a jogi alapja, hogy a részt vevő érdekeltek, a tagok azonosak lennének. Mindezekből viszont következik, hogy az MSZOSZ-nak a SZOT jogutódjaként történő eljárása nem csupán formailag pontatlan, de tartalmilag is hibás intézkedéseiken alapul. A LIGA véleménye szerint tehát az MSZOSZ nem jogosult a SZOT- vagyonként nyilvántartott ingatlanok és egyéb eszközök felett rendelkezni, és azokat csupán tényleges helyzet alapján tartja birtokában. Ami az ily módon az MSZOSZ birtokában levő, és közösnek tekintettszakszervezeti vagyon további sorsát illeti, mivel az annak visszajuttatására vonatkozó határozatról az eltelt másfél év alatt folytatott viták bizonyították, hogy nem hajtható végre, és időközben a SZOT- ként bejegyzett szervezet is megszűnt, egy olyan helyzet alakult ki, amikor a LIGA véleménye szerint csak és kizárólag törvényi úton, az Országgyűlés döntése alapján lehet rendezni a tulajdonjogi helyzetet. Válasz Forgács Pálnak, a LIGA elnökének Kedves Forgács Páll Megértem leveled szenvedélyes hangnemét, hiszen a „Palkovics-féle” törvényjavaslat napirendre tűzésével a dolgozói érdekképviseletek és vele demokráciánk jövőjét fenyegető fordulóponthoz érkeztünk. Én Téged olyan harcos szakszervezeti vezetőnek ismertelek meg, aki párttaktikáktól és bürokratikus külön érdekektől mentesen kezelte a munkavállalói érdekvédelem ügyét. Régebbi és közelmúltbeli tárgyalásainkat felidézve viszont érthetetlen számomra indulataid iránya. Senki sem állíthatja, hogy a Szocialista Párt akadályozta volna akár a szakszervezetek megújulását, akár a versengő érdekképviseletek párbeszédét. Számunkra fájdalmas, hogy mostani, nehéz döntésünkben egyedül maradhatunk a parlamenti pártok között. A lényegről szólva képtelenségparlamentáris és kormányzati beavatkozással, szakszervezetivagyonok zárolásával szakszervezetek közötti, vitát elrendezni. Eddig is síkraszálltunk a szakszervezeti esélyegyenlőségért. Ennek azonban előfeltétele, hogy érvényesüljön a munkavállalói szerveződés szabadsága és lehetősége. Számunkra ma ,az az alapvető kérdés, hogy a gazdasági átalakulás, a privatizáció sorsdöntő éveiben az elbizonytalanított és egzisztenciálisan fenyegetett munkavállalók ne maradjanak érdekvédelem nélkül. Nem vonjuk kétségbe szándékaitok tisztességét, véleményünket azonban nem alapozhatjuk másra, mint a beterjesztett törvénytervezetre. Ez pedig elfogadhatatlan beavatkozás, nemcsak a szakszervezeti központok, hanem az alapszervezetek életébe is. Mi kezdettől fogva támogattuk minden szakszervezet, így a LIGA anyagi, jogi működési feltételeinek megteremtését, sürgettük a munkajogi és szociális törvények megalkotását, az üzemi tanácsok létrehozását. Ezért sajnáljuk, hogy a hat szakszervezeti szövetség képviselője által aláírt előzetes vagyonmegosztásra vonatkozó megállapodás végül is nem vált a megegyezés kiindulópontjává. Kedves Forgács Pál! A súlyos helyzetre való tekintettel felajánlom a Szocialista Párt közreműködését annak érdekében, hogy még a parlamenti döntés előtt megegyezés jöjjön létre a szakszervezetek között. Budapest, 1991. július 6. üdvözlettel: Horn Gyula Háromcsillagos fejlesztés újabb munkahelyeket teremt, s hazai cégeknek kínál együttműködési lehetőséget a Samsung Magyarország Rt. Jelenleg Dél-Koreából 4-5 elemet szállítanak Jászfényszarura, s ezekből állítják össze a televíziókat. A változás után az összes alkatrészt külön szállítják a Távol-Keletről, s azokból az itt létesítendő új gyártósoron szerelik össze a készülékeket. A napokban tizenöt magyar Samsung-dolgozó utazik Dél- Koreába, s az ottani Suwon városban 15 napig tanulmányozaz az új gyártási eljárást. A gyártósort szeptemberben indítják el Jászfényszarun. A Samsung Magyarország Rt. arra törekszik, hogy a dél-koreai alkatrészek helyett fokozatosan magyar termékeket építsen be a televíziókba, ezáltal hazai beszállítóknak teremtene munkaalkalmat és fejlődési lehetőséget. M. P. Slumberger-üzem Gödöllőn Világszínvonalú „villanykapcsolás” Hangfrekvenciás vevőkészülék gyártására új üzemet hozott létre Gödöllőn a Slumberger Industries. A háromnegyed részben francia tulajdonban lévő vegyes vállalatánál, a Ganz Mérőgyár Kft.nél, hárommillió dollárt ruházott be, jelentették be az üzem ünnepélyes átadása alkalmából rendezett pénteki sajtótájékoztatón. E készülékek segítségével a háztartásokban eddig alkalmazott, általában éjszakai árammal működő hőtárolós eszközöket — bojlereket, kályhákat — ki- és bekapcsoló órákat lehet felváltani. A központi fogyasztásszabályozás révén jól jár a fogyasztó, mert a lakásában felszerelt készülék nem szükségszerűen az éjszakai órákban működnek, hanem nappal akkor is, amikor kisebb a villamos áram iránti igény. Az úgynevezett körvezérléses rendszer révén sem csökken ugyanis az az időtartam, ameddig az előírás szerint 24 óra alatt árammal kell ellátni a hőtárolós kályhákat, bojlereket. Jól jár továbbá az állam, mert a gazdaságosabb energiafelhasználás révén kevesebb energiát kell importálni, nincs szükség annyi új erőműre, mint e nélkül, következésképpen kevesebb távvezetéket kell építeni. Az energiaellátási rendszer szabályozhatósága fontos feltétele a nyugat-európai energiarendszerhez való csatlakozásunknak is. A vezérlőrendszerből egyelőre a vevőberendezést gyártjuk itthon, az adót a Slumberger külföldi gyárából hozzuk be. De mint Oláh Tamás, a francia—magyar vegyes vállalat vezérigazgatója hangsúlyozta, megkezdődik az adóberendezések gyártásának hazai előkészítése is. A hangfrekvenciás vezérlést világszerte alkalmazzák. Magyarországon eddig Budapesten terjedt el, a következő években azonban e módszert az egész országban be akarják vezetni. (h. k. j.) 7 ! Természetes állapotban a természetért Meztelenül — fesztelenül — Szervusz — üdvözöl Sipos Jenő, a Magyar Naturisták Egyesületének délegyházi telepvezetője a nudista strand bejáratánál, mire tegeződve válaszolok, mert a naturistáknál ez így szokás. Az emberek kortól és nemtől függetlenül láthatóan barátságosan és közvetlenül viselkednek egymással. Természetesen mindenki meztelen, kivéve a hivatalos személyeket és a különféle kereskedőket. A csupaszságon azonban szinte senki nem botránkozik meg, különösen ezen a helyen, ahol a lakott területtől távol, kerítéssel övezett környezetben napozhatnak a természetimádók. — Jó tíz évvel ezelőtt még rendszeres volt az összetűzés a rendőrséggel — magyarázza a telepvezető. — A sátrakat összetúrták, a vendégeket megkergették. Most viszont mindenkivel jól kijövünk, a helyi önkormányzat is elfogadott minket. — Hát az egyház? — ők most nem foglalkoznak velünk. De szerintem az egyház különben sem a testi szépség, a természetes életmód ellen van, hanem azért háborodhat fel, ha a meztelenséget szexuális célra használnák fel. Ennek azonban a gondolata is távol áll tőlünk. A meztelenség már nem újdonság: természetes állapot, s mi a természetért vagyunk. Ennek bizonyítéka az is, hogy télen szintén akadnak vendégeink, akik korcsolyáznak, szánkóznak, kirándulnak. Persze, ruhában, de a lényeg a természet szeretete. — Mennyien járnak manapság Délegyházára? — Jó időben és hétvégeken mindig több ezren vannak. Taglétszámunk azonban csökkent az utóbbi években, jelenleg mintegy 3 ezren vagyunk. Valószínűleg azért, mert romlott az életszínvonal, s az emberek a belépőn spórolják meg a pénzüket. Kicsit borult most az idő, kevesebb is a vendég. A magyarok mellett főleg hollandok, osztrákok és németek sátoroznak, heverésznek a tavak mentén. Sokan az egész nyarukat itt töltik családostul, s esetenként innen járnak be dolgozni is. Esténként olykor diszkót rendeznek, ahol az időjárástól és a kedvtől függően, ki-ki csupaszon, vagy ruhában jelenik meg. Napközben is folyik a szokásos élet — csak úgy, teljesen fesztelenül — meztelenül. — Már nem bámulnak meg annyira, mint korábban — mondja egy fiatal holland nő, aki évek óta jár Délegyházára. — Nálunk régóta létezik a nudizmus, itt viszont a legutóbbi időkig sokan elítéltek minket. — Csak az a baj, hogy drága a belépő — bosszankodik odébb egy magyar házaspár. — Naponta 300 forintot kérnek! Ha a tó túloldalán napozunk, semmit sem kell fizetni. Az a rész valóban ingyenes, de nincs vécé, tisztálkodási helyiség, büfé, s árnyék sem, ahol hűsölni lehetne. Mégis egyre többen választják. — Engem nem érdekel más véleménye, én sosem vetkőznék le — mondja egy gyümölcsöt áruló fiatalaszszony. — Az egészet visszataszítónak tartom. De a férjemnek sem engedem meg, hogy lehúzza a gatyáját, s mutogassa magát. Nem elég, ha én látom? A faluban egyébként mindenki készségesen igazít útba, hogy merre vannak még nudisták. Lényegében bármerre mennék, mindenhol találnék naturistákat. De nincs csodálkozás, elképedés: mintha teljesen megszokottá és elfogadottá vált volna az, amit néhány éve még szokatlannak és felháborítónak tartottak. Nudisták pedig nemcsak errefelé, hanem szerte az országban akadnak. Tavak és folyók mentén, erdők szegletében, s a főváros belső részein is — végig a Duna-parton. Meg a Margitszigeten, és a strandokon is. — A hatóság már nem üldöz bennünket — mondja Tóth Albert, a Budapesti Természetbarátok Szövetségének az elnöke. — A lényeg az, hogy a meztelenül napozó ne olyan közterületen telepedjék le, ahol szeméremsértést követhet el. Egyébként bárki bárhol zavartalanul imádhatja a természetet. Számos strandon vegyesen találhatók a „textilesek” és a nudisták, de ez nem számít már furcsaságnak. Tudomásom szerint pedig az egyháznak csak az a kérése, hogy templomaik környékén ne legyenek meztelenkedők, ezt az igényt pedig természetesen tiszteletben tartjuk. Csarnai Attila Gy. Balázs Béla felvételei