Népszava, 1992. július (120. évfolyam, 154–180. sz.)
1992-07-23 / 173. szám
NÉPSZAVA 1992. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK Nem folytatódhat sokáig az iraki huzavona A intitytír #...V/-n ui/i/i,mrint a diplomáciai erőfeszítésekről Milyen további elképzelései vannak az ENSZ-nek Irakkal kapcsolatban? Mit lehet tenni, ha Szaddám Huszein túlfeszíti a húrt, s kimerülnek a békés együttműködés lehetőségei? Erdős André, hazánk ENSZ-nagykövete beszélt erről lapunknak. Irak északi részén, az úgynevezett kurd területen ENSZ-személyzet dolgozik, mégpedig a világszervezet és Irak között kötött megállapodás értelmében. E megállapodás most, az év közepén lejárt, de Irak nem hajlandó megújítani. Pillanatnyilag arról folynak a tárgyalások, hogy Bagdad megváltoztassa álláspontját. Ettől függetlenül az ENSZ BT a főtitkár egyetértésével úgy döntött, hogy a megállapodás lejárta ellenére sem vonja vissza az ENSZ- személyzetet. Irakkal folyó párbeszédünknek ezek a tárgyalások jelentik az egyik csatornáját. A másik csatorna az a bécsi megbeszéléssorozat, amely INFORMÁCIÓ az „olajat élelmiszerért” címszóval zajlik. Arról van szó, hogy engedélyeznénk Iraknak: bizonyos mennyiségű olajért cserében egészségügyi cikkeket, gyógyszereket és élelmiszert importálhasson. Bagdad az elmúlt napokban önkényesen megszakította ezeket a tárgyalásokat. A harmadik érintkezési pont az Irak és Kuvait közötti határ kijelölését végző bizottság tevékenysége. Az utóbbi napokban Irak bejelentette, hogy nem hajlandó részt venni ebben a bizottságban. Arra törekszünk, hogy fenntartsuk a demarkációs bizottság működését akár Irakkal, akár Irak nélkül. A negyedik csatorna annak a bizottságnak a tevékenysége, amely az iraki vegyi, nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek ellenőrzésével foglalkozik. Mint ismeretes, az ENSZ emberei nem tudnak bejutni az iraki mezőgazdasági és öntözési minisztérium épületébe, ahol állítólag az iraki fegyvergyártással kapcsolatos dokumentumok találhatók. E téma kapcsán is azt szeretnénk, ha az Irakkal folytatott párbeszéd keretében találnánk megoldást. A svéd nagykövet, aki ennek a bizottságnak az elnöke, az elmúlt napokban tett éppen látogatást Irakban. Az volt a célja, hogy az iraki legfelsőbb vezetéssel tárgyaljon. Ez a huzavona nyilvánvalóan nem folytatódhat sokáig. Irak vagy folytatja együttműködését a világszervezettel, vagy az ENSZ BT-nek kell megfelelő intézkedéseket tennie, hogy ezt az országot viszszavezesse az együttműködés útjára. Túl korai lenne még arról nyilatkozni, hogy milyen jellegű intézkedések jöhetnek szóba, hiszen jelenleg még a politikai megoldáskeresés stádiumában vagyunk. Az elmúlt napokban azonban három állandó BT-tagország — az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia — tájékoztatott bennünket, hogy ők egymás között már intenzív konzultációkat folytatnak arról: mit tegyenek abban az esetben, ha Irak végképp megmakacsolja magát.(garzó) Süllyed a Ismét egyre veszélyesebb, örvényesebb vizek felé tart az iraki csónak, amelyet csupán néhány hónapnyi átalakítási munka választott el attól, hogy nukleáris hajtóművel szereljék fel. Ez persze csupán képletes megfogalmazás, ám a valóság most mégis arról szól, hogy ezt a csónakot újra elsüllyesztéssel fenyegetik Washingtonból. Pedig az ügy kapcsán meglehetősen helyzetbe került az Egyesült Államok is. Legutóbb a The Washington Post szellőztette meg, hogy az iraki nukleáris program kivitelezésében egy amerikai vállalat is szerepet játszott. Igaz, hogy csak egy német vállalat amerikai leányvállalata, de ez mit sem változtat a kényes szituáción. Azon, hogy az amerikai kereskedelmi minisztérium engedélyezte olyan speciális hegesztőkészülékek Irakba szállítását, amelyeket egyáltalán nemcsak egyszerű iparvállalatoknál hasznosíthattak. Természetesen a megszellőztetést jól időzítették, hiszen a napokban várható egy ENSZ-bizottsági jelentés közzététele a témakörben, é abból valószínűleg úgyis minden kiderül. Szóval a maga módján Washington is nyakig ül a pácban, ám Bagdad újfent feje búbjáig merül el az újabb botrányban. Az iraki mezőgazdasági minisztérium előtt két hétig táborozott egy ENSZ szakértői bizottság, hogy bejusson az épületbe. Biztos információjuk van ugyanis arról, hogy az épületben rábukkannak a nukleáris programmal kapcsolatos dokumentumokra, s ki tudja, mi minden kerülne még napvilágra. De egyelőre nem kerülhet, mert Szaddám Huszein külön parancsban tiltotta meg a belépést a minisztériumba. Az ENSZ-szakértők most úgy döntöttek, hogy elvonulnak az épület elől, mert a szervezett tüntetések miatt veszélyben érezték magukat. Mi tagadás, két héten át egymást folyamatosan váltva többezres tömeg skandálta a jelszavakat, amelyekkel persze nem Washingtont éltették. A patthelyzetből most szinte reménytelen a kiút, hiszen Irak ENSZ-nagykövete azt is bejelentette, hogy erőszak alkalmazása esetén sem adják ki a követelt iratokat. S ez könnyen oda vezethet, hogy azokat a bizonyos kapukat rakétákkal szaggatják szét. Az eddigi washingtoni híresztelések alapján a szakértők 50—50 százalékos esélyt adnak az újabb háborúnak, illetve a béke fenntartásának. A legpesszimistábbak szerint viszont elkerülhetetlen Bagdad újabb bombázása, mert a vérzivatarban Amerika számára rendkívül kényes nyomokat is eltüntethetnének. Hogy kinek lesz igaza, azt változatlanul nem lehet megjósolni. De az biztos, hogy azon a bizonyos iraki csónakon most nem életbiztosítás kormányozni. Igaz, eddig sem volt az. (szerdahelyi) A bagdadi erős ember tárgyal, vagy csak az időt húzza? A Newsweek fotója MINDENÉRT FIZETNI KELL A piacgazdaságban mindenért fizetni kell, gondolják bizonyára Oroszországban, ahol újabban már az információkért is kemény dollárokat kell leszurkolniuk az újságíróknak. Az ügy újabb fordulatáról adott hírt a Za Rubezsom című orosz külpolitikai hetilap, arról tudósítva, hogy a moszkvai külföldi tudósítók társasága beadvánnyal fordult az orosz kormány illetékeséhez a kérdésben. A dokumentum szerint Oroszországban teljesen elfogadottá vált, hogy az interjúkért, forgatási lehetőségekért pénzt kérnek az újságíróktól. Nem megvesztegetésként, erről szó nincs! Csupán a hivatalt kell korszerű eszközökkel, fénymásolóval, írógépekkel és egyebekkel ellátni. E cikkeket pedig kemény valutáért lehet beszerezni. Sok nyugati hírügynökség, sajtóorgánum azonban nem hajlik meg a kérés előtt, még akkor sem, ha ennek az az ára: nincs információ. Azt azonban, hogy hányan fizetnek, nem lehet megbecsülni. A múlt év őszén az orosz legfőbb ügyész egyik munkatársa közölte az újságírókkal, hogy az általa „alkotó munkának” nevezett tevékenységért a hatóság kemény valutát fogad el. Magyarán, ha információhoz szeretnének jutni, fizessék meg. Október végére, az úriember bevallása szerint már 1350 dollár jött össze, amit a legfőbb ügyészi kabinet felszerelésére fordítottak. A FÁK hadseregének hivatalos képviselője felajánlotta az AP tudósítójának, hogy megszervez számára egy látogatást a stratégiailag fontos katonai bázison. Nem ingyen, hanem 800 dollárért. Azért kell fizetni, mert a parancsnoknak, aki „nincs a sajtóhoz szokva”, a látogatás idejére vissza kell vonnia a stratégiai rakéták harci készültségét. Az AP munkatársa nem élt a „jutányos” ajánlattal. A másik pregnáns példát a Komszomolszkaja Pravda közölte. A mexikói televízió tudósítónője 300 dollárt fizetett annak a biztonsági tisztnek, aki a KGB főhadiszállásán kalauzolta. A Chicago Tribune munkatársa 300 dollárt fizetett a fekete-tengeri flottának , azért, hogy a szevasztopoli főhadiszállásig elfuvarozták, ott aludt és még ellátást is kapott. Meglepetés csak akkor érte, amikor további 550 dollárt akartak legombolni róla azért, hogy interjút készíthessen a flotta főparancsnok-helyettesével. Az újságíró úgy érez- te, azért ez már mégiscsak ■ sok, közölte: nem fizet. Erre úgy döntöttek, akkor ingyen is megcsinálhatja az interjút... (d) j * í | f agg sg Csepeli gyorsvasút helyett kéregvasút? Metródöntés a hét elején várható Folyamatos az egyeztetés a három érintett fél: a közlekedési tárca, a fővárosi önkormányzat és a világkiállítási kormánybiztosi hivatal képviselői között a napokban nyilvánosságra került metróépítéssel kapcsolatban. A Népszava értesülése szerint tegnap a kormányálláspont kidolgozása érdekében találkozott egymással Siklós Csaba közlekedési és hírközlési, valamint Kupa Mihály pénzügyminiszter. Ma újabb szakértői egyeztetés lesz, s várhatóan a jövő hét elején hozzák nyilvánosságra a döntést , ha egyáltalán addig létrejön a megállapodás. A főváros számára sürgős a dolog, hiszen már évek óta súlyos gondok vannak Dél- Buda közlekedésével. A Bartók Béla út közismert zsúfoltsága mellett a Kelenföldi pályaudvar elavultsága is sok gondot okoz. A villamosok közlekedése miatt rendkívül lassú a forgalom a Szabadság hídon. Meg kellene oldani a Szent Gellért tér problémáját is: a kereszteződésben a forgalom olykor feloldhatatlannak látszó dugókat okoz. Az expóval kapcsolatos döntések összehangolása — állítják a fővárosi önkormányzat szakértői a közös koncepció kidolgozását teszi szükségessé. Erre egyébként hajlandóság mutatkozik a kormányban is, amely viszont a legégetőbb feladatok rangsorolását szeretné előbb tisztázni. A közlekedési tárca vezetői szerint nemcsak a dél-budai metró megépítése halaszthatatlan, hanem dönteni kellene a Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciójáról és a csepeli gyorsvasút sorsáról is. Az utóbbi jelenleg olyan területeken halad, amelyeket közvetlenül érintenek a világkiállítással kapcsolatos beruházások, ezért meg kell szüntetni. Szakértők úgy vélik, hogy a metró megépítésére legalább a Kálvin tér és a Móricz Zsigmond körtér között mindenképpen sor kerül. Jó esetben elképzelhető, a budai végállomás a Kosztolányi Dezső téren lesz. Az ennél is hosszabb szakasz megépítését egyszerűen az idő viszonylagos rövidsége nem teszi lehetővé: a fúrópajzs ugyanis naponta csak néhány métert képes haladni. Két ilyen berendezés összeszerelése és alkalmazása viszont szinte kizárt, hiszen a beruházás költségeinek jelentős részét így is ez az egyetlen gép viszi el. A Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciója egyébként néhány kisebb munkával már megkezdődött. A végleges kialakításra azonban az expóig várhatóan nem kerül sor, bár a pályaudvar 1996- ra valószínűleg alkalmas lesz nemzetközi vonatok fogadására és továbbítására. Távlati cél, hogy a metró végállomása a vasúti csatlakozáshoz kapcsolódjon majd. Nagyobb az esély viszont a csepeli gyorsvasút megszüntetése miatt kialakuló helyzet gyors megoldására. A szakértők úgy vélik, hogy vagy a meghosszabbított pályán közlekedő 2-es villamost, vagy a HÉV-et kell egy kéreg alatti pályára terelni. Szóba jöhet egy, közvetlenül a felszín alatt haladó metróvonal kiépítése is. Bármelyik kapjon is nagyobb támogatást, a beruházást már jóval a világkiállítás megnyitása előtt be kell fejezni. A jelenlegi megbeszéléseken a legszembetűnőbb véleményeltérés a finanszírozással kapcsolatban van. Kormányzati körökben úgy vélik, hogy elsősorban nemzetközi hiteleket kell felvenni. A koncesszióba adás csak részlegesen és csupán néhány részfeladatnál jöhet szóba. A visszafizetésre pedig a kormánynak és a fővárosnak együtt kell garanciákat vállalnia, megosztva majd természetesen a terheket is. A főváros elsősorban a kormány garanciavállalását sürgeti. (furuer) A LIGA felhívása az érdekképviseletekhez Kezdjen kétoldalú tárgyalásokat az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala annak érdekében, hogy megszűnjenek azok a jogértelmezési és joggyakorlási bizonytalanságok, amelyek az új Munka Törvénykönyve hatálybalépésével vetődnek fel — fogalmazza meg felhívásában a LIGA Szakszervezetek ügyvivő testülete. Azért fordulnak a többi szakszervezethez és a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetekhez, hogy tárgyalásaikkal segítsék az új kollektív szerződések megkötését. A tárgyalások témájául javasolják a többi között a munkaidőre, munkarendre, készenlétre, rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályokat, a szakszervezeti és üzemi tanácsi jogosítványokat. (MTI) 3 NAPRÓL NAPRA Lendvai Vera: Dobra vert tulajdon „Asszonyom, ezen a gyűlésen nem fognak beszélni az emberek, mert félnek, hogy kiteszik őket a szövetkezetből.” „De hiszen a tagokat nem tudják csak úgy egyszerűen elküldeni” — hitetlenkedtem. „Dehogynem, hiszen ezernyi lehetőség akad később rá.” A Háros szövetkezet helyzete elég különleges, nemcsak azért, mert kivált a csepeli Duna Tsz-ből — ezzel nincs egyedül. Sőt a Duna szövetkezet csődeljárás alatt van, a Háros pedig létezik. Csakhogy a Háros sem úszta meg az adósságokat, mert az osztozkodásnál abból is vitt magával 130 milliót. Most aztán egyezkednie kell a bankkal a törlesztésről. Ez kemény dió. Megint pénzre lesz szükségük, hogy az önállóságukat megtarthassák, így tehát megkezdődik értékeik felélése. Az eladás ötletét a tagok nem vették könynyen a közgyűlésen. Kisemmizettnek érzik magukat így is, hát még akkor, ha el kell adniuk a benzinkutat, a kavicsbánya egy részét, és más értékes tulajdont. Nem vált be beszélgetőtársam jóslata: nem mernek majd beszélni az emberek. Mertek, igaz, főleg a nyugdíjasok, akiknek már kevés a veszítenivalójuk. De féltik a közös vagyont, erről szólt a mondandójuk. Az elnök pedig megpróbálta megértetni, hogy nem elkótyavetyélésről van szó, hanem a létükről. Hány és hány ilyen közgyűlés zajlik le mostanában, amikor eljön az az idő, hogy a vezetőség a tagság elé álljon, és jóváhagyást szerezzen ahhoz, hogy eladjanak valamit a vagyonból! Próbálják ezzel a módszerrel is húzni a dolgokat, mert szeretnének továbbra is talpon maradni. Más helyről viszont azt hallom, azért adnak el jószágot, épületet, berendezést, hogy bért tudjanak fizetni, éppen a vagyon megtartásához ragaszkodó tagságnak. Vagy esetleg arra kell a pénz, hogy az aratáshoz szükséges üzemanyagot ki tudják fizetni. A 22-es csapdája: a magukat kisemmizettnek érzett parasztemberek afölött szavaznak, mi maradjon meg, mit üthetnek dobra. A parasztember latolgat. Mi a jobb: a bizonytalan jövő, vagy a valamennyire is rendezett pillanatnyi helyzet? Rendszerint a józan esze szerint dönt, mint azt tette a Háros szövetkezetben is, ahol végül is nagy vita után megszavazták az eladást. De hogy mit, mennyiért, arra már senki nem vesztegette a szót. Ki tudja ugyanis, hogy ma minek menynyi a forgalmi értéke? Eladhatók-e vagyontárgyak olyan áron, amire azt mondhatják, jó vásárt csináltak? Elvégre a vevő is tudja, hogy a szövetkezet szorult helyzetben van, s már maga ez a tény is nyomja lefelé az árakat. Ennek a szorult helyzetnek vagyunk egyébként a károsultjai mindannyian akkor is, amikor napjaink esetleges újabb húsügyét kell megélnünk és megfizetnünk. Sertés ugyanis van, ha nem is annyi, mint tavaly, a túltermelés idején, de annyi bőségesen, hogy a fogyasztó megcsappant igényeit ki tudják vele szolgálni. Csakhogy a vágóhidak közül a legtöbb a csőd szélén áll. Ennek legfőbb oka a krónikus pénzhiány, a fizetésképtelenség, és az azt még csak növelő bankkamatmilliók. A termelő pedig ma már csak készpénzért adja oda a sertést, hozamra sem üzemanyagot, sem disznót nem lehet venni. Így aztán a húsfeldolgozók is eladogatnak valamit, vagy újabb kölcsönt szereznek, és abból vesznek pár ezer sertést. Ha nem, hát kényszerszabadságra küldik munkásaikat, és nem vágnak. Így aztán előfordulhat, hogy a visszaesett fogyasztáshoz sem lesz elég a hús egyes körzetekben. Az agrárágazatnak előbb-utóbb talpra kell állnia. De vajon, ha ilyen mértékben megy tönkre a sok érték, ha a nagyüzemi állattartótelepek már régen nem a kívánt színvonalon működnek,, vajon lesz-e miből helyreállítani és újrakezdeni? A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége egyik elemzésében azt mondja, a szövetkezetek vagyona nagyon nagy értékű, sokszorosa az adósságaiknak. Ez nagy szerencse, de pillanatnyilag nem sokat segít, mert a vagyon nagy része nem mobilizálható. Ami pedig eladható anélkül, hogy a termelés megsínylené, csak valódi értékének töredékéért kelhet el. Itt vannak a kárpótlási jegyek, amelyeket ügyes emberek 70—75 százalékos áron vesznek meg a tulajdonosoktól. Hirdetéseik „méltányosság”-ról szólnak. Aki szorult helyzetben van, eladja, de ez még mindig csak az egyes emberek pillanatnyi helyzetén segít. A megszorult szövetkezetek és azok tagsága nem megy semmire, mert bár összességükben 30 milliárd forintnyi kárpótlási jeggyel rendelkeznek majd, de — mint ezt a MOSZ többször deklarálta—: „...ezt az igen jelentős összeget a jelenlegi igen súlyos diszkriminatív szabályozás miatt nem használhatják fel tartozásaik kiegyenlítésére ...” Ismét visszakanyarodtunk tehát a közgyűléshez, ahol dönteni kell: a szorult helyzetből miként lehet kijutni. Sajnos az anyagi erőforrások szétforgácsolása mellett felgyorsulhat az emberi egzisztenciák felszámolása is. A Vas megyei agrárszakemberek összefogásra szólítják fel kollégáikat az ágazat megmentése érdekében. Azt írják: „van alternatívája ennek a keserves útnak ..., munkát, pénzt kell áldoznunk egy méltányos rend megteremtéséért..., mert közös ellenfelünk, a káosz túlesik minden piaci és méltányossági megfontoláson".