Népszava, 1993. május (121. évfolyam, 101–124. sz.)

1993-05-03 / 101. szám

NÉPSZAVA 1993. MÁJUS 3., HÉTFŐ Magyarországi tankönyvek Kárpátalján Antall—Kravcsuk találkozó Munkácson Antall József barátinak és megértő hangvételűnek, Leonyid Kravcsuk őszinte légkörűnek nevezte azt a magas szintű magyar—ukrán megbeszélést, amely a tervezettnél jóval hosszabb ideig, egy és háromnegyed óráig tartott pénteken az ungvári Druzsba szállóban. Antall József elöljáróban utalt arra, hogy a magyar törvényhozás várhatóan a jövő héten ratifikálja a két ország közötti alapszerződést. A miniszterelnök tájékoztatása szerint a pénteki találkozón az együttműködés konkrét kérdéseiben is sikerült előrelépni. Magyar részről hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Kárpátalja különleges gazdasági státushoz jusson. Antall József a magyar kisebbség helyzetében elért eredmények továbbviteléről is szólt, különös tekintettel a személyi autonómiára és a kulturális autonómia gyakorlati lépéseire. A tárgyalások nyomán megvizsgálják magyar nyelvű tankönyvek kiadásának lehetőségét, s szó lehet arról, hogy ideiglenesen magyarországi tankönyveket használnának kárpátaljai iskolák. Leonyid Kravcsuk beszámolója szerint a kétoldalú kapcsolatok széles körén kívül a nemzetközi élet jelentősebb eseményeit tekintették át. Mint az ünnepélyes külsőségek között aláírt közös közlemény rámutat: a magyar fél nagy jelentőséget tulajdonít a független, demokratikus Ukrajnának, s támogatja Ukrajna mind szélesebb körű részvételét a Közép-európai Kezdeményezés programjaiban, fokozatos, mind teljesebb bekapcsolódását ezekbe a struktúrákba. Az ukrán fél ugyanakkor nagyra értékeli Magyarországnak az együttműködésre, a térség stabilizálására irányuló aktív külpolitikáját. Főbe lőtte map a volt kormányfő A francia szocialisták választási veresége után Pierre Bérégovoy, az utolsó francia szocialista párti miniszterelnök szombat délután öngyilkos lett nevers-i otthonában. A volt kormányfő, aki alig egy hónappal ezelőtt lemondott tisztéről a szocialista párt választási vereségét követően agyonlőtte magát. Tettének oka egyelőre ismeretlen, és nincs értesülés arról, hogy hagyott-e hátra búcsúlevelet. A 68. évében levő politikus csaknem egy éven át állt a kormány élén. Egyszerű családból származott, pályafutását a vasútnál kezdte, egyetemi, főiskolai végzettséget nem szerzett. 17 éves korában bekapcsolódott a francia ellenállásba. Kora ifjúságától részt vett a szakszervezeti és a szocialista mozgalmakban. Francois Mitterrand szocialista pártjának alapító tagja, a főtitkár közeli munkatársa és barátja volt. Mitterrand elnökké választása után az Élysée-palota főtitkára, egy évvel később a szociális ügyek minisztere lett. 1984- ben kapta meg a gazdasági és pénzügyminiszter tárcáját. Amikor a szocialisták az első „társbérlet” után visszakerültek a kormányzásra, ismét ezt a tárcát töltötte be. Ebben a beosztásában elsősorban az erős frank védelmét, az infláció megfékezését tartotta fő feladatának, és amikor 1992. márciusának végén kormányfővé nevezte ki az elnök, továbbra is elsősorban ez volt fő célja, mert a gazdaság fellendítésének kulcsát ebben látta. A szocialista párt belső harcaiban kevéssé vett részt. Öngyilkosságát lakása közelében, testőrének fegyverével követte el. Barátai szerint a volt miniszterelnök a szocialisták súlyos választási veresége óta depressziós állapotban volt, mert a kudarcért részben magát tette felelőssé. Részletes vizsgálat indult a volt miniszterelnök öngyilkossága körülményeinek megállapítására. Bár az öngyilkosság ténye nem kétséges, a csendőrség számos körülményt tisztázni akar, így mindenekelőtt azt, hogyan jutott a volt miniszterelnök testőre szolgálati fegyveréhez. Bérégovoy testvére, Michel — aki maga is szocialista párti képviselő volt, de a választásokon elvesztette mandátumát — az RTL rádiónak és televíziónak azt mondotta, hogy a volt miniszterelnököt „megölték” azok, akik botrányt kavartak személye körül. „Remélem, ez leckéül szolgál a jövőre nézve” — jelentette ki Michel Bérégovoy. Nevers városában helyezik örök nyugalomra kedden Pierre Bérégovoyt. (MTI) Neve York-i tudósítónk is lenti Ezentúl bombázhatnak is a nők Megelégedés van ugyan, örömünnep azonban nincs, Jelcin győzelme után Íriszen az előrehozott parlamenti választásokhoz nem jött össze elég szavazat, ott maradt politikai kölöncként a régi törvényhozás. Jelcin pozíciója megerősödött ugyan, de egyáltalán nem lesz könnyű dolga. Washingtonban egyáltalán nem értékelik túl az orosz reformereknek nyújtott nyugati támogatás szerepét a referendum kimenetelében. Azt úgy értékelik, hogy az orosz tömegek bizalmat szavaztak Jelcinnek politikája folytatásához. Clinton álmait továbbra is leginkább a boszniai helyzet zavarja. A törvényhozók, akik a katonai fellépés hívei, párhuzamot vonnak a hitleri Németország második világháborús és a bosszniiai szerbek mostani magatartása közt. Az amerikai fegyveres fellépés ellenzőit viszont —nagyobb hatásfokkal — Vietnamot emlegetik. A keddi Gallupfelmérés szerint az amerikai közvélemény döntő többsége megbélyegzi ugyan a szerbeket, de csak 30 százalékuk támogatná a légi akciókat boszniai szerb katonai célpontok ellen, 62 százalék ezt ■ellenzi. Szakértők szerint csak légi bevetésekkel az előretörő szerbeket amúgy sem lehetne megállítani, még kevésbé visszaszorítani a megszálltterületekről. Clinton pár napon belül dönti el, milyen lépésekre szánja el magát. Állítólag a bosnnyákokra is érvényes fegyverszállítása tilalom feloldására éskorlátozott légi csapásokra gondol, ENSZ-hozzájárulással, lehetőleg NATO-keretekben. A nyugat-európaiak azonban változatlanul vonakodnak határozottabb lépésektől. Egy katonaiakció feltételeit Christopher külügyminiszter négy pontban összegezte: világosan rögzített cél, jó esély a sikerre, kidolgozott kivonulási stratégia és tartós támogatás a közvélemény részéről. A hadvezetés, a törvényhozás és a közvélemény legfeljebb korlátozott légi akciókat támogatna. Amerika szárazföldi erők bevetéséről hallani sem akar, Clinton sem. A washingtoni Holocaust Múzeum egy hete nyitva áll a lakosság számára. Négy-öt óra a várakozási idő, igen nagy az érdeklődés. A múzeum avatására érkezett Göncz Árpádot jól ismerik Washingtonban, és ezúttal is megbecsüléssel fogadták és bántak vele. Az elnök tiszta, demokratikus múltja Magyarország jelentős erkölcsi és politikai tőkéje Amerikában. * Az elmúlt 15-20 évben nagyjából-egészében megtörtént az amerikai homoszexuálisok társadalmi befogadása, csupán a fegyveres erőknél vannak még korlátozások. Homoszexuális férfiak és nők nem szolgálhatnak ,a katonaságnál. A most lezajlott, 300 ezres washingtoni felvonulásnak az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a még meglevő sérelmekre, aláhúzza szervezettségüket, politikai súlyukat ésnyomást gyakoroljon — az egyébként ügyük iránt megértő — Clinton elnökre a katonai szolgálati tilalom feloldása érdekében. A legújabb felmérések szerint a homoszexuálisok aránya országosan 1-2 százalék, szemben a sokáig általánosan elfogadott 10 százaléknál. Döntő többségük a Demokrata Pártot támogatja. Bírálóik szerint a homoszexuális férfiakat és nőket tömörítő szervezetek polgárjogi kérdéssé egyszerűsítik teljes befogadásuk összetett problémájait. Nemcsak a társadalom toleranciájára tartanak igényt, hanem sajátos életmódjukkal való egyetértésre is. Az amerikaiak nagy része viszont a polgári egyenlőség mellett erkölcsi, etikai kérdésnek is tekinti a témát, és idegenkedik egyes homoszexuális csoportok túlzott aktivitásától. A női egyenjogúsági küzdelem legújabb diadala az, hogy ezentúl frontszolgálatot teljesíthetnek a gyengébb nem képviselői a haditengerészetnél és a légierőnél. Ez azt jelenti, hogy akár tengeri ütközetekben is védelmezhetik ,a hont, és légi háborúban is hasznosíthatják magukat, minit vadász-, felderítő- és bombázó repülők. Híre járja, hogy hamarosan a szárazföldi erőknél is feloldják a korlátozásokat, és alkalmat adnak a nőknek, hogy részt vegyenek rohamokban, partraszállásokban, közelharcokban. A női katonai szolgálatnak 20 éves múltja van. A hadseregben 12 százalék, a haditengerészetinél 10 százalék, a légierőnél 15 százalék a nők arányszáma. Eddig csak messze front mögötti szolgálatot teljesítettek. A harcos kezdetek mindenesetre szerények. Elsőnek a légierőnél képeznek ki tíz hölgyet a jövő légi csatákban történő, személyes közreműködésre. Vass Vilmos HÉTRŐL NYOLCRA Szalay Antal Sodródó kormánya sodródó ár Politikai üzenetként is értelmezhető javaslat hangzott el a napokban: a kormány készítsen pótköltségvetést. Mert bár meglehet, nem tekinthető másnak, mint puszta véletlennek, hogy az ötlet éppen a Nemzetközi Valutaalappal folytatandó tárgyalásokat megelőzően röppent föl, az egybeesés mégis elgondolkodtató. Hiszen az idei költségvetés első negyedévi hiánya korántsem mutat olyan tragikus képet, mint amilyennel tavaly ilyenkor volt kénytelen szembenézni a kormányzat — ám akkor ez a megoldás lekerült a napirendről, önmagában tehát a felszínen zajló pénzügyi folyamatok nem feltétlenül indokolják, hogy a parlament elé kerüljön az államháztartás ügye. Csakhogy a költségvetési adatok felszíne alatt súlyos gondokat sejtető folyamatok zajlanak. A gazdaság teljesítménye továbbra sem javult, az infláció üteme tavaly ősz óta újra emelkedik, az export pedig a kifulladás végzetes jeleit mutatja. Az állam, a kormány meg, hogy valamiből fedezni tudja a költségvetés emelkedő kiadásait, a lakossági megtakarításokat egyszerűen elszívja a gazdaság elől. Tovább csökkentve ezzel annak az esélyét, hogy a zsugorodó fogyasztásnak, a szociális terhek növekedésének legalább egy kevéske értelme legyen, az így összekuporgatott forintok segítségével megindulhasson a gazdasági növekedés. Sőt ellenzéki képviselők szerint egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a kormány kénytelen lesz beindítani a bankóprést. Ami, igaz ugyan, hogy tragikus gazdasági és társadalmi végkifejlethez vezethet, ám egy-két hónapig látszateredményt is hozhat. A több forintból esetleg többet takaríthat meg a lakosság, ezekből a megtakarításokból nagyobb költségvetési hiány finanszírozható, ráadásul úgy, hogy ideig-óráig még az állampolgár is azt hiheti: több pénze van. Ami a közelgő választásokon szavazatokat is hozhat. Hacsak nem derül ki már jóval előtte: nem több az egész, mint olcsó vagy éppenséggel nagyon is drága pénzügyi trükk. Aminek az árát kamatostul kell majd megfizetni. Ráadásul sokkal nagyobb kamattal, mint amennyibe most kerülne a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás. Aminek az ára, kamata nem önmagában a költségvetés konszolidációja vagy pótköltségvetés készítése. Hanem az államháztartás szerkezetének alapvető módosítása. Vagyis a szociális kiadások radikális csökkentése, illetve átcsoportosítása. Gazdasági eredmény enélkül aligha képzelhető el. Hiszen a költségvetési bevételek csak a gazdaság teljesítményének növelésével lennének gyarapíthatók, ám ennek éppen az az ára, hogy a lakossági megtakarítások ne az államkasszába, hanem a vállalkozásokba áramoljanak, elindítva a növekedést. Vagyis a kormánynak olyan intézkedéseket kellene hoznia, amelyek a népszerűségét a választások előtt, nemhogy növelnék, hanem drasztikusan csökkentenék. Ilyen döntések esélye azonban szinte a nullával egyenlő. A kormány mögött álló pártok és parlamenti képviselők számottevő, döntő hányada ugyanis aligha vállalja a Nemzetközi Valutaalap által is szorgalmazott, a gazdaság stabilitásához nélkülözhetetlen lépések megtételét. Valamiféle harmadikutas, se nem szocialista, se nem kapitalista, ám közelebbről soha meg nem határozott, a lakitelki sátorban született, illetve újjászületett, tőkeellenes és piacellenes fölfogás jegyében ezek a politikai erők eddig is keményen támadták a kormány kevéske és erőtlen modernizációs lépéseit is. Ráadásul ilyen döntésekkel végképp megpecsételődne a koalíció választási sorsa — ezzel a képviselőik tisztában vannak. Arról már nem is beszélve, hogy az érintett társadalmi csoportokkal történő kiegyezés és megegyezés nélkül képtelenség ezeket a lépéseket megtenni. Ezt bizonyítja az új pénzügyminiszter első látványos politikai veresége: még a néhány tízezer embert érintő áramtarifa-kedvezményt sem tudta megnyugtatóan, piacgazdasághoz illeszkedő módon rendezni. Szándékát a koalíció passzív gyanakvása éppúgy megtörte, mint az érintettek ellenállása. Ugyanakkor a költségvetés rendbetétele, szerkezetének piacgazdasághoz illesztése nem csupán az IMF követelményeinek kielégítését szolgálná. Egyre sürgetőbb érdeke az ellenzéknek is. Mert meglehet, az ország még eltántorog valahogy a választásokig, s egyáltalán nem törvényszerű, hogy az IMF-megállapodás hiánya gyors és látványos pénzügyi-gazdasági romláshoz vezessen. A három éve halogatott lépéseket azonban előbb-utóbb meg kell tenni. Az ellenzék szempontjából egyáltalán nem mindegy, ki és mikor teszi meg őket. Ha a mostani kormánykoalíció, illetve a mostani kormány legalább elkezdi az elkerülhetetlen pénzügyi, jövedelemelosztási rendteremtést, akkor az ellenzék — reményei szerint — kevésbé rossz gazdasági körülmények közt veheti át a kormányzást. S a politikai felelősségből is kisebb rész hárul rá a választások után. Pótköltségvetés készítésének talán éppen ez lenne a politikai értelme: a kormány — az IMF követelményeitől és a gazdasági gondoktól egyaránt szorongatva — a parlamenti ellenzék soraiban találhatna nem kevés támogatásra, ha a beterjesztett elképzelés a tényleges modernizáció felé mutat. S meglehet, ez a támogatás elegendő is lenne a koalíción belüli ellenállás legyőzésére. A kérdés csak az, hogy az elmúlt néhány hónap tapasztalatából milyen következtetést von le az új pénzügyminiszter. Hiszi-e még, miként nyilatkozta, hogy neki sikerül az, ami elődjének nem: a kormány saját képviselőivel és pártjaival elfogadtatni azt a programot, amely világnézeti és politikai érdekeik ellen való. Vagy egy másik, hasonlóképpen képtelennek látszó, de a csapdából némi kiúttal azért kecsegtető megoldást választ, és — a kormány történetében először — az ellenzékre is támaszkodva teszi meg a kabinet az elkerülhetetlen lépéseket. Vagy — IMF-megállapodással, esetleg anélkül — tehetetlenül sodródik tovább egyalig-alig kiszámítható végkifejlet felé. Napi rögtönzésekkel igyekezve megkerülni az egyre szaporodó gazdasági és politikai akadályokat. Miközben magával rángatja az országot is. Méltóságot mindenkinek „Az emberség vérrel öntözött földből kinőtt virága” — így jellemezte a Vöröskeresztes-mozgalmat Göncz Árpád köztársasági elnök azon az ünnepi ülésen, amelyet a május 8-ai Vöröskeresztes Világnap alkalmával rendeztek pénteken Budapesten. Az „Emberi méltóságot mindenkinek!” jelszó jegyében ezért a Magyar Vöröskereszt új mozgalmat indít — jelentette be Szilárd István főtitkár. A szervezet célja, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az esélyegyenlőség megteremtéséért. Paloznak élni akar Antall József miniszterelnök pénteken Paloznakon faluházat avatott. Ez a falu az újrakezdés, az élni akarás példája, hiszen csaknem ezeréves fennállása alatt számtalanszor kellett újrateremteniük azt az itt élőknek. Miközben gondjainkon kesergünk, erre is gondoljunk. Nehéz időszak áll mögöttünk, és nem könnyű az sem, ami előttünk áll. Balogh Lajos, a 350 lakosú Paloznak polgármestere bemutatta a 20 millió forintos költséggel épített faluházat, amelyben helyet kapott orvosi rendelő, gyógyszertár, könyvtár és olyan közösségi terem is, ahol összejöhetnek az itt élők és nyaralótulajdonosok is. Közösségi épületekre is szükség van ahhoz, hogy egy falu megtartsa lakóit. (MTI) 3 em in ii moht az IMF A Nemzetközi Valutaalap nem mumus, nem ellensége az országnak — állította a hét végén, a győri liberális klub rendezvényén Tardos Márton közgazdász, egyetemi tanár, az SZDSZ képviselője. Az IMF nem akar mást, mint ami az országnak is érdeke, vagyis, hogy a nemzeti jövedelemből a mostaninál sokkal kevesebbet központosítson és osszon el újra a kormányzat. Az újraelosztás Magyarországon duplája annak, ami a hasonló gazdasági fejlettségű piacgazdaságokban tapasztalható, de meghaladja még a svédországit is. A túlköltekezésre hajlamos, a régi szerkezetét megőrző költségvetés így elszívja a pénzt az egyébként is tőkehiányos, a gazdasági váltás nehézségeivel küzdő vállalkozások elől. A képviselő megállapításait Surányi György bankár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke nagyon is látványosan támasztotta alá. Adatokkal bizonyította, hogy az ország gazdasági teljesítménye azokban az években javult, amikor érvényes megállapodásunk volt a Valutaalappal. A költségvetés rendbetétele, szerkezetének a piacgazdaság követelményeihez történő igazítása nem az IMF, hanem az ország érdeke. Surányi György egyébként kitért minden politikai természetű kérdés elől, hangsúlyozva, hogy szakemberként van jelen a rendezvényen. Ám felettébb érdekes módon mégis ő volt az, aki sokkal keményebb és határozottabb politikai mondanivalót fogalmazott meg. Rideg tényekkel bizonyította, hogy a szociális ellátás rendszere a gazdasági fejlettséghez képest túlságosan sokat ígér. A gazdaságra is bénítóan ható magas elvonás nem csökkenthető a nyugdíjkorhatár emelése, a szocializmusban is csak ígért, de meg nem valósult ellátások visszafogása nélkül. Vagyis, a tények „politikusabbak” lehetnek, mint a politikusok választók érzékenységére is figyelő véleményei. Ezzel együtt azonban Tardos Márton sem rejtette véka alá, hogy előbb vagy utóbb, de fájdalmas döntéseket kell hozni a gazdaság, a költségvetés rendbetétele érdekében. Az SZDSZ már dolgozik gazdasági programján, aminek végrehajtása — ha sor kerül rá — „bonyolult politikai folyamat lesz”. Akkor ugyanis ki kell szorítani a politikai palettáról a jobb- és a baloldali szélsőséges erőket, mert azok, mint a képviselő fogalmazott: „lefoghatják az új kormányzat kezét”. A Népszava azon kérdésére, hogy elegendő-e a szélsőségek semlegesítése akkor, amikor a mostani kormányzat modernizációs törekvései sem csak ezeken buktak el , azt válaszolta: meg kell szerezni az állampolgárok többségének egyetértését. Már csak azért is, mert az országot rosszabb gazdasági helyzetben veheti át a következő kormány, mint kapta meg az Antall-kabinet. (Gy)