Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)
1999-01-09 / 7. szám
IV. 1999. JANUÁR 9., SZOMBAT SZÉP SZÓ NÉPSZAVA Aki belerúg egy szerencsétlen állatba, az sok esetben a másik emberre sincsen tekintettel Az ember és természet kapcsolata többnyire akkor kerül az érdeklődés középpontjába, amikor a köztük lévő harmónia megbomlik. A természeti katasztrófák nagy részét nem tudjuk elkerülni, a levegő, a vizek, az erdők tisztaságáért, egyes kipusztulóban lévő növény- és állatfaj védelmében azonban sokat tehetünk. Az irodalomban, a képzőművészetekben, a zenében remekművek születtek a természet szeretetéből, időnként megcsodálhatunk egy-egy természetfilmet, de az utóbbi években mintha ezek is eltűnőben lennének csak a pénzhiány lehet ennek az oka. Vagy valami más is? Erről kérdeztük dr. Milkovics Istvánt, az ELTE TFK Biológia Tanszékének vezetőjét, aki tanári munkája mellett több nagy sikerű természetfilm és tudományos ismeretterjesztő film készítésében vett részt.. . - Jelenleg Magyarországon, amióta, megszüntették az MTA kutatófilmosztályát, tudomány, természetfilmezés nincsen. Az 1960-as évek közepéig a magyar természetfilmezés világszínvonalú volt, jelentős hagyományokra épült. Ma már a-mQ-iderri. technika lehetővé teszi, hogy színes felvételeket készítsünk az emberi test belsejéről, amihez nálunk, nem adottak a technikai feltételek, holott az orvostudomány, a biológia, de más tudományág sem fejlődhet a modern technika vívmányai nélkül. Elmaradtak azok a nagy utazások is, amelyek egy-egy földrész, feltárását, jobb megismerését célozták. - Gyerekkorom egyik emlékezetes iskolai filmvetítése volt Homoki-Nagy István filmje, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, amelyhez hasonló természetfilmeket manapság szinte egyáltalán nem találunk. Homoki-Nagy István vagy Vadász Jánosfilmjei a természetfilmezésnek már egy következő kategóriájába tartoznak. Ezek a filmek tudományos ismeretterjesztő alkotások, amelyek természettudományos is idézéseket közvetítenek közélít-hép módon. Valóban kevés hozzájuk hasonlótermészetfilmmel találkozhattunk. • .az utóbbi időben. Mondhatnánk azt is, ,hogy atermészetfilmezésnek ez a műfaja is eltűnőben van nálunk. - Az utóbbi néhány évben több olyan hazai ismeretterjesztő filmet is láthattunk a televízióban, amelyekben valójában nem a természet játszotta a főszerepet, de az mégis intenzíven jelen volt. Többek között A napsugár nyomában, a Másfélmillió lépés Magyarországon, a Jelfák, a Nekem ne lenne hazám című filmekre gondolok, amelyeknek az elkészítésében ön aktívan részt vett. •..- Ezek már nem igazán természetfilmek, inkább az ember és természet bensőséges viszonyát próbálták megjeleníteni. Érzelmi indíttatású,integrált témájú, bemutatófilmek, amelyeknek a mondanivalója nosztalgikus. Néprajzi és kultúrtörténeti témák kombinálódnak bennük; a természeti környezet sajátosságaival Dokumentum értékűek, hiszen sok olyan környezeti értéket, életmódbeli sa-Ősi msterséget mutattak be, amely#: ma már eltűnőben vannak. Sok hasznos nyistán,# .t csakúgy, már hegedik kategóriá- V; ha tá£tbzá; a környezeti nevelést szolgáló didaktikus jellegű : . oktatófilmek. Hogy miért bánunk mégis ilyen mostohán velük? Annak úgy,gondolom nem ,, -Csak apénzlány 'az, oka. Koncepcionális magyarázata van, • ■ mégpedig az, hogy jelenleg nincsen egy olyan jól körülhatárolható terv a természetfilmezés területén, amelyen el lehetne indulni. A legtöbb film pillanatnyi ötletek alapján készül, néhány megszállott televíziós. s tehetségén,nyitottságán, ügyességén, a közreműködő szakértőkön múlik, hogy mi lesz az ötletekből.-. - Ezt keserűen mondja? - Nem. Természetesen , ez is egy lehetőség,, hiszen így olyan . " filmrészletekhez lehet jutni, amelyeknek'éppen abban van a , . nagyszerűsége, hogy előre nem látható,, nem tervezett mozzanatokat tartalmaznak. Csakhogy ehhez kell egy nagyon tehetséges ember,, egy rendező,egy szerkesztő, egy operatőr, aki "eléggé nyitott az új, a spontán, a váratlan jelenségekre. Ilyen kiemelkedő személyiség hiányában koncepció nélkül nem születhetnek újabb nagyszerű alkotások. , - A mai ember távolabb került a természettől, a természeti értékektől, mint az korábban megfigyelhető volt? Vagy, ha a vidéki életre gondolunk, van-e érezhető különbség a városban és falun élő ember természethez való viszonyában? — : ■ Manapság a természeti mint érték, nem igazán, jelenik meg a köztudatblák. És ez népi, hiszem, hogy azon múlik, hogy valaki városban-Vagy Isten éL ■ Az ember természethez való.viszonyát ,az határozza meg döntően,, hogy milyen lelki környezetben éL. Aki belerúg egy sízel rencsétlen állatba az sok esetben a.'másik. emberre. sincsen tekintettel. , - Végiggondolva sokéves tanári és filmes tevékenységét, mit tartott leginkább szem előtt a munkájában? - A tudományos színvonalas an szakmaikorrektséget,, és azt, hogy mondjak valamit azoknak, akiket érdekelnek a természetben rejlő értékek. Nagy Erika Manapság a természet, mint érték, nem igazán jelenik meg a köztudatban Cseke Csilla felvétele A csillagászat éve: 1999 Talán kevesen vannak hazánkban, akik ne tudnák, hogy 1999. augusztus napfogyatkozás láthatódk, lesz az év legnagyobb csillagászati szenzációja, de ezenkívül is akadnak majd érdekes égi jelenségek ebben az esztendőben. A fogyatkozások, az úgynevezett okkultációk, azaz fedések közé tartoznak. Okkultáció: minden olyan jelenség, amely,nek során valamely égitest eltakar szemünk elől egy másikat. Ezek a jelenségek valaha rendkívül fontosak voltak a csillagászok számára, hiszen ebből tudtak következtetni az égitestek tőlünk mért távolságsorrendjére: amely égitest el tud takarni egy másikat, az közelebb van hozzánk, mint amelyiket eltakar. Ebből derült ki, hogy a Hold vann legközelebb hozzánk, aztán következik a Merkúr és a Vénusz, majd a Nap, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. A csillagok mindegyiküknél messzebb vannak, mert őket bármelyik bolygó takarhatja, míg a csillagok egyiket sem. A leglátványosabb okkultációk a nap- és a holdfogyatkozások. Az év elején egy holdfogyatkozás lesz. Akkor van holdfogyatkozás, ha a Hold a Föld árnyékába kerül. A Föld mögött az árnyék közepe, a teljes árnyék az a térrész, ahová napfény egyáltalán nem jutna, ha a légkörben nem szóródna; ekörül van a félárnyék. Ide több-kevesebb napfény eljut, ezért ha a Hold a félárnyékba kerül, a fogyatkozáskor csak kissé halványul el, rendszerint oly kevéssé, hogy a jelenség alig vehető észre. Ilyen félárnyékos fogyatkozás lesz 1999. január 31-én alkonyatkor. Bár a fogyatkozás feltétele az, hogy a Nap, a Föld és a Hold pontosan egy egyenesbe kerüljön, most a fogyatkozó Hold és a Nap néhány percig egyszerre lesz a látóhatár fölött, a Hold keleten, a Nap nyugaton - tehát úgy látszik, mintha nem állnának pontosan szemben az égbolton. Ez azonban csak a légköri fénytörés következménye, amely az égitestek fényét úgy „görbíti”, hogy mindkettő magasabban látszik valódi helyénél. Az augusztus 11-i napfogyatkozás viszont a lehető leglátványosabb, a Föld adott helyéről csak ritkán látható okkultáció lesz. Ekkor a Hold árnyéka fog a Földre esni, s ahogy holdunk keringés közben tovamozog, több mint 110 km átmérőjű árnyéka 680 m/s sebességgel a Szombathely-Szeged vonalon Magyarországon is áthalad. Ezen a sávon kívül - így Budapesten is - csak részleges fogyatkozást láthatunk, azaz a Hold csak a Nap egy részét takarja el. A sávon belül - így a Balaton környékén - a fogyatkozás teljes lesz: a Hold a teljes napkorongot eltakarja majd, a sáv középvonalában mintegy két perc 22 másodpercig. Ezalatt szabad szemmel is láthatóvá válik a naplégkör külső része, a napkorona, amelyet máskor csak műszerekkel lehet megfigyelni. Okkultáció az is, ha a Hold csillagot vagy bolygót fed el. Ilyen jelenséget is láthatunk 1999-ben. A csillagfedés elég gyakori jelenség ugyan, de nem túl gyakori, hogy a Hold fényes, elsőrendű csillagot takar el. Két elsőrendű csillagot fog a Hold többször is elfedni, a Bika legfényesebb csillagát (Aldebaran) és az Oroszlánét (Regulus). Március 22-én 19 óra tájban az Aldebaran, április 24-én 23 óra tájt a Regulus fedését lehet majd jól látni hazánkból. Szeptember 20-án a Hold a csak távcsővel látható Neptunusz bolygót fogja eltakarni, de ez a fedés hazánkból nem jól látszik majd, mert néhány perccel a két égitest nyugta előtt következik be. Ellenben szeptember 21-én 21 óra után kedvező helyzetben láthatjuk az Uránusz fedését, szintén csak távcsővel, mert ez a bolygó is igen halvány. (Sokkal érdekesebb lenne a december 12-i Mars-fedés, de ez, sajnos, hazánkból nem lesz látható.) Érdekes jelenség várható november 15-én, azonban hazánkból nem lesz megfigyelhető. 22 óra 15 perc és 23 óra 07 perc között a Merkúr bolygó áthalad a Nap előtt. Az időpont mutatja, hogy ekkor a Nap, sajnos, nem lesz látóhatárunk fölött. Hasonló átvonulás évszázadonként átlagosan 13- szor (mindig májusban vagy novemberben) fordul elő. Ritkább a Vénusz-átvonulás, amely a bolygó nagyobb mérete és hozzánk közelebbi helyzete következtében sokkal könynyebben figyelhető, meg; ilyet legközelebb 2004 júniusában tekinthetünk meg. Az 1998 novemberben „elmaradt” Leonida meteorraj valódi látványossága 1999-ben várható. Sajnos, a meteorrajokat nem lehet olyan pontosan jelezni, mint az okkultációkat. Nagyon jó eredmény, ha egy meteorraj jelentkezésének várható maximumát néhány órányi pontossággal sikerül előre megadni. A Leonidák maximuma valószínűleg mindössze néhány negyedóra tartamú lesz, várhatóan 1999. november 17-ről 18-ra virradó éjszakán illetve hajnalban 0 óra 30 perc és 04 óra között. Ez igen kedvező lenne a raj hazánkból történő megfigyelésére nézve. Aki azonban biztosra akar menni, az az előző és a következő éjszakán is figyelje a hullócsillagokat, s akkor nem járhat úgy, mint az 1998-as észlelők, akik az előrejelzés szerinti éjjelen már csak kevés Leonidát láttak, mert a nagy hullás, kissé előbb volt. Nem különlegesség ugyan, de érdemes megemlíteni: 1999-ben a fényesebb bolygók közül a Vénuszt, a legfeltűnőbbet márciustól július elejéig láthatjuk este a délnyugati égbolton, a legjobban május-június folyamán. Szeptember közepétől az év végéig pedig hajnalcsillagként tündököl a keleti égen napkelte előtt. A Mars egész évben megfigyelhető, de március előtt csak hajnalban. A Jupiter januárban és februárban este van fenn a nyugati égbolton, majd júniustól előbb hajnalban, majd egyre korábban kel és ismét megfigyelhető. A Szaturnusz láthatósága a Jupiteréhez hasonló lesz. Csaba György Gábor HWB Amivel az égboltot pásztázzák Molnár Péter felvételé Hó: törés, fúvás A hó, mint mindenki tudja, Víz, amely megfagyott állapotban hull alá a felhőkből. Aagaslégkörben rendszerint van Vízpára, mégpedig túlhűlt állapotban, jóval fagypont alatt, de mégis légnemű alakban, lecsapódik, kifagy, ha van mire, így keletkeznek a felhők. De ha a levegő tiszta, al#pr nm^b#me'iEtóiSfínai:«an megfordítsa^iSí6^J gyárt. A ml^r egy ilyen^rétegen áthalad egy-résülőgép,ainak égéstermékében lévő koromszemcsékre azonnal jégkristályok * nőnek. Malakul a kondenzcsík. Ez gyakorlatilag ugyanolyan felhő,mint a természetes felhők, csak nem a légkörben amúgy is meglévő, hanem a repülő által hátrahagyott porszemű voltak jégkristályai- nak kondenzációs magjai. A vízmolekulában két hidrogénatom és egy oxigénatom van. Ezek erősen kötődnek egymáshoz, de a molekula kifelé semleges. Ezért a víz szobahőmérsékleten légnemű kellene hogy legyen, szerencsére ■ mégis folyadék. A molekulák közt ugyanis gyengébb, úgynevezett nIitrogénhídkötések alakulnak ki, méghozzá minden vízmolekula négy másikkal képes kölcsönhatásba kerülni. Az ilyen kötések szobahőmérsékleten amolekulák hőmozgása miatt hol felszakadnak, hol megint kialakulnak, ahhoz így is elég erősek, hogy a vizet cseppfolyóssá tegyék. A hőmérséklet csökkenésekor aztán, +4 és 0 °C között a hidrogénhidak közül egyre több marad stabil,míg 0 9C-em már minden lehetséges, kötés kialakul, a víz megfagy. Ekkor laza szerkezetű, sok - persze molekuláris méretű - üreget tartalmazó kristályrács alakul ki, amelynek „elemi cellája” szabályos háromszögekkel határolt négycsúcsú, test (tetraéder). E pici tetraéderek át térben hatszöges formát alakítanak ki. így, amikor a hideg levegőből a vízpára lecsapódik, és - a cseppfolyós állapotot kihagyva - lassan, növekvő jégkristályt alakít ki, a kristály legtöbbször megőrzi a hatszöges formát. Ennek köszönhető a hókristályok erős, nagyító alatti, jól látható, csodaszép formavilága; nincs két egyforma köztük, de , mind a hatszögescsilagalak valamilyen változatát mutatja. A felhő tehát apró jégkristályokból áll. Ha ezek elég nehezek, lehullanak, belőlük lesz a csapadék. Útban lefelé persze még nőhet,nek, vagy összesúrlódva töredezhetnek is; végü a legalsó légrétegek hőmérsékletétől függően vagy mint hó, vagy megolvadva eső,, ként érnek talajt. Ha a hőmérséklet nagyon alacsony, a kristályok aprók, élesek szoktak lenni, míg ha csak néhány fokkal van fedő.gebb a fagypontnál, akkor néha 3-4 mm átmérőjűek is lehetnek, sőt több hókristály összetapadva még nagyobb hópelyheket alkothat. Ónos eső, dara akkor hal,ha a jégkristályok elolvadnak, majd a vízcseppek a földfelszín közelében újra hideg levegőbe kerülve hirtelen ismét megfagynak, ilyenkor alaktalan, kis jégtömbök keletkeznek. „Fehér, mint a hó” - szokták mondani. Pedig a jég, a hó anyaga nem is fehér, hanem áttetsző, kékes színű. Igen ám, de a hó számtalan kristálykája a ráeső féliy nagy részét visszaveri, és eközben szétszórja, hiszen minden kristály minden parányi lapja másképp áll. A szétszórt fehér fényt látjuk „hófehérkék”. A lehullott hó laza réteget alkot a talajon. A kristályok között sok levegő marad (a hóréteg térfogatának mintegy 70-90 százaléka levegő!), ami pedig jó hőszigetelő. Ezért a vastag hótakaró kitűnően megvédi a vetéseket a fagytól, 8-10 cm vastag hóréteg alján még akkor sincs -1, -2 °C-nál hidegebb, ha a réteg fölött -10, sőt -15 °C a levegő hőmérséklete. Ezt a jelenséget néha nagyobb állatok is kihasználják, például a nyulak hagyják, hogy a hulló hó betemesse őket, így el is rejtőznek, s a nagy hidegtől is védve vannak. A vetésekben a fagy akkor tesz kárt, ha nincs rajtuk megfelelően vastag, összefüggő hótakaró. Ez hazánk egyes tájain, elsősorban a Tiszántúlon, sajnos, nemritkán előfordul. A vastag hórétegnek veszélyei is vannak. Az egyik a hótörés, vagyis ha a nedves, tapadós hó nagy tömegben marad a fák ágain, s az ágak letörnek, mert nem bírják el a nagy terhelést. Előfordul, hogy egész fák törnek derékba a hó nyomása alatt, hiszen ilyenkor az ágakra négyzetméterenként mázsányi hó is rakódhatik. Másik kellemetlenség lehet a hófúvás. Ez akkor keletkezik, ha a laza havat a szél felkapja, és a terepakadályok mögött lerakja. Néha több méter magas hódombok is keletkeznek így, s ezek nagy területeken megbéníthatják a közlekedést. Végül a harmadik veszély, ha a télen lehullott hó országnyi területeken egyszerre olvad el, s a keletkezett hatalmas vízmennyiség egyrészt belvizeket, másrészt a folyók szintjét megemelve árvizeket okoz. Cs. Gy. G.