Népszava, 2002. február (130. évfolyam, 27–50. sz.)
2002-02-04 / 29. szám
6 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ HÁTTÉR Köddé vált egy család Jó egy hete nyoma veszett egy tárnoki családnak. A feltételezett emberrablók fényes nappal lephették meg a Vörösmarty utcai házat, ahonnan bűvészi gyorsasággal elragadták Radics Attilát (35), élettársát, Bihon Lászlónét (37), valamint a hároméves Bihon Sárát. A nyolc hónapos kistestvért ismeretlen meggondolásból a házban hagyták. Elkerülte a rendkívüli eseményt a nagylány is, aki a rémisztő órában állítólag az iskolában volt. A család tarka vérele szelíden és némán vette tudomásul a lakásban folyó dolgokat. Horváth Ildikó NÉPSZAVA Tárva-nyitva a szemrevaló Vörösmarty utcai ház ajtaja, az épület külső falán ég a lámpa. A szűk udvaron autók zsúfolódnak, egymást érve. Robosztus tarka véreb vigyázza az elhagyott portát, jöttünkére harsogva veti magát a kerítésnek. Jó erőben van. Valaki titkon etetheti? A szomszédok azt mondják, azóta nyitva áll az ajtó és ég a villany, amióta eltüntették a családot. - Biztos, hogy eltüntették? - Elrabolták őket, az biztos. Különben hová lettek volna? Nem hagyták volna itt a kisbabát, fenn az emeleten - mondja egy asszony tanakodva. Egy másik a fejét csóválja. - Világos nappal történt az egész, ráadásul olyan csöndben, hogy senki nem vett észre semmit. Egyszer csak azt tapasztaltuk, hogy Radicsék nincsenek sehol. A csecsemőért eljött a nagyanyja valahonnan, a nagylány meg tovább járt iskolába, mintha mi se történt volna. Négy nap telt el így, ilyen furcsán, mire idejöttek a rendőrök kérdezősködni. Nekik se tudtunk mást mondani. Rejtély ez az egész. - Jó szomszédok voltak Radicsék? - Köszöntek rendesen, annyi biztos. De nem voltunk beszédes viszonyban. Nem régen költöztek ide, nem mondtak magukról semmit. Rengetegen jártak hozzájuk, mindig egy csomó kocsi állt itt az udvaron. Fogalmam sincs, mivel foglalkoztak, kifélék, mifélék voltak. - Nem félnek, hogy csak úgy fényes nappal el lehet rabolni három embert? - Dehogynem! - mondják egyszerre a szomszédok - De velünk csak nem fordul elő ilyen?! - Miért, velük előfordulhatott? A tárnokiak vonogatják a vállukat. Úgy vélik, akivel ilyen megesik, a körül valami nem lehet rendben. Nem volt divat azelőtt Tárnokon az emberlopás. Mostanában azonban túl sok az új ember. Idejönnek az ismeretlenből és magukkal hozzák a múltjukat. Valaki megkockáztatja: Ezek a szerencsétlenek már valahol egy kút fenekén lehetnek. Kivégezték őket. Vérbosszú. Vendetta. így van ez bizonyos törzseknél, akik maguk intézik el egymás közt a problémákat. Az évszázadok során semmi se változott náluk. Nem kell nekik rendőrség, bíróság, ha sérelem érte őket, rendbe teszik szépen a dolgot, aztán újra béke és nyugalom van. Bihorné nyolcadikos lányának iskolájában néhány napig sírtak az osztálytársak. Sajnálták társukat, aki egyre azt kérdezgette magától: mikor jönnek haza anyuék? - Nehéz napok ezek - mondja a lány osztályfőnöke. - Nem is akarom erőltetni a tanulást. Mondtam a kislánynak, utazzon el a nagymamájához és pihenjen. Tárnok polgármestere, dr. Gergely István, úgy véli: az emberek túl sok krimit néznek mostanában ahhoz, hogy megdöbbenjenek egy ilyen történeten. Tárnokon sajnos gyakori eset a házak kirablása. - Nem rosszabb a bűnözési arány, mint másutt - mondja a polgármester -, de a házak kipakolása szinte napirenden van. A rablók fényes nappal megjelennek a Zsigulijukkal, előre küldik az asszonyt, nézzen körül, van-e otthon valaki, ha nincs, lesprézik vagy lelövik a kutyát, és már rámolják is, ami vihető. - Most viszont embert raboltak... - Hát igen. Ilyen még nem volt. Nem tudok mit mondani a dologról. Tárnokon felgyorsult az élet, a lakosság száma nőttön-nő. Az agglomerációs övezetben a telkek itt az alsó áron vannak, egy négyzetméter 6000 forint. Érd például jóval drágább. Évente 200-250 idegen költözik Tárnokra, s többségük be sem jelentkezik. Radicsékról is azóta tudok, amióta eltűntek. Nem voltak bejelentve, tehát gyakorlatilag nem tárnoki lakosok. Az önkormányzatnak egy csomó dolog felett nincs kontrollja. Ha tudni akarom, ki lakik itt, a földhivatalhoz kell fordulnom. - Az emberek vérbosszúról beszélnek. - Megeshet. De ki állíthat itt bármit, hiszen még a rendőrség sem tud semmit. A rejtélyes ügy szabadjára engedi a tárnokiak fantáziáját. Rémtörténetek keringenek, többen tudni vélik, hogy a három ember élve már nem kerül elő. Amiben viszont csaknem bizonyosak a környékbeliek: az eltűnésben közreműködők ismerősök lehettek. A zord kutya ugyanis meg se mukkant az akció alkalmából. Pedig a tárnoki kutyák úgy egyébként ugatósak. Csakugyan. Eddig észre se vettük. Amerre járunk, kutyák rontanak a kapukhoz. S addig nem hagyják abba eszeveszett ugatásukat, míg odébb nem állunk. Újra kell építeni a bizalomhidat Kökény Mihály szerint a sztrájk senkit sem lephet meg Minden bizonnyal a parlament egészségügyi és szociális bizottságának elnöke az egészségügyben legtöbbet interpelláló képviselő. Minden aktuális botrányra „lecsap”, javaslatokat készít, most mégsem ő pártja első számú egészségügyi szakembere. Ugyan a szocialista párton belül Kökény Mihály nevéhez fűződik a legtöbb kezdeményezés, az MSZP az egészségügyi miniszteri székbe Csehák Juditot jelölte. A képviselő szerint azonban a programjuk a lényeg, abban pedig biztos: számára is van hely a csapatban. Kun J. Viktória NÉPSZAVA - Folyamatos a sztrájkkészülődés az ágazatban, a hét végén újabb, úgy tűnik, minden eddiginél komolyabb készülődés indult az orvosok, ápolók körében. Lehet, hogy végül is ők hamarabb elérnek eredményt, mint a politikusok? - A kormányzat tökéletes csőlátását bizonyítja, hogy - a folyamatos ígéretek ellenére - mintha tudomást sem vennének a tényekről. Az, hogy egy miniszter odaáll, és arról nyilatkozik: minden a legnagyobb rendben van, az csak olaj a tűzre. Meggyőződésem, hogy a valóban katasztrofális helyzet mellett ez is nagyban közrejátszik abban, hogy a dolgozók is sokkal elszántabbak lettek. - Pillanatnyilag az, amit az ön pártja hirdet, egyelőre csak program, amolyan ellenzéki ígéret. - Bízom benne, hogy nem marad ellenzéki, s főképp nem ígéret. Ugyanis mindenkinek, így nemcsak az ágazatnak, hanem az egész társadalomnak létkérdés, hogy életképessé tegyük az egészségügyet. - Nem lepte meg a forradalmi hangulat? Ön is gyakran nyilatkozott a megfélemlítésekről, beszélt arról, hogy felülről akadályozzák a mozgolódást, s a dolgozók már lassan sehol sem mernek kiállni az érdekeikért. Átértékeli a korábban mondottakat? - A vízcsapból is ömlő sikerpropaganda ellenére úgy tűnik, az érintettek már senkinek és semmiben nem hisznek, s ezt látják az utolsó, egyetlen megoldásnak. A most kialakult s érezhetően egyre nagyobb feszültség egyébként jósolható volt. Senki sem gondolhatta: a rendkívül jól képzett, esetleg évtizedek óta már a pályán lévő szakemberek szó nélkül „lenyelik”, hogy például egy frissen érettségizett kisegítővel azonos fizetésért dolgozzanak, így, ebben a rendszerben, főleg ha már az idei 50 ezer forintos minimálbért is hozzászámítjuk, tökéletesen hiányzik a felelősségi és érdekviszonyokat valósan tükröző bérezés. - A bér mindenre gyógyír? - A többletforrások mellett az egyik, ha nem a kulcskérdés valóban a bérrendezés. A közalkalmazotti bértáblát alapjaiban kell újragondolni, s indokolt lenne az egészségügy és a szociális terület számára egy teljesen különálló, az „ágazatra szabott” bérezési rendszer kidolgozása. Ezzel egy időben jelentős átalakulást jelenthet az önálló ápolási rendszer kiépítése. Az egész rendszert lefedő, a szociális és az egészségügy területén egyaránt alkalmazható módszeren dolgozunk. A társadalom idősödése mindenképp indokolja, hogy a mind több krónikus, esetenként élethosszig húzódó betegségek ellátásának finanszírozása külön biztosítási kaszából történjen. Nyilván a mostani évi másfél milliárdos otthoni szakápolási előirányzatnál lényegesen többet kell majd erre áldozni, ez azonban hosszú távon kórházi ellátások tömegét válthatná ki. Most éppen az égési centrumok ügyében tervezi, hogy interpellál a parlamentben... - Az egészségügyi bizottság előtt is kezdeményeztem nemcsak az új központok kijelölését, de a megfelelő források biztosítását is. Nem is lehet kérdés, hogy a regionális centrumokra is szükség van, a most meglévőket pedig fejleszteni kell. Miskolcon például, ahová a miniszteri bejelentés szerint szintén nem kerül többlet, a homokágyat bérlik a súlyos sérültek ellátásához, s csak a dolgozók áldozatkészségén múlik, hogy a sérültek sorra felépülnek. Ez a mostani bejelentés is mutatja, a valós igényekre nem figyelő, öntörvényű irányítás zajlik ma az egészségügyben. - A szocialisták az ágazatban „vérátömlesztést” hirdetnek. Mire gondolnak? - Minden további változáshoz a „bizalmi hidak” újjáépítése kell. Ez ugyanis mára tökéletesen elveszett az ágazatból. Ehhez kapnának jelentős többletforrást - a gazdasági eredmények alapján évi mintegy 140-150 milliárd kerülhetne még a rendszerbe. Abból a pénzből ugyanis, ami most rendelkezésre áll, messzire nem lehet jutni. A forrás „megnyitása” viszont kizárólag politikai elhatározás kérdése. Honnan kerülhetne át ennyi többlet? - Nem át-, hanem bekerülhetne. Ennyit ugyanis józan számítások szerint biztosan lehetővé tesz a gazdaság növekménye. - A bírálatok szerint teljesen rossz struktúrában működő ellátásba? - Adósságmenedzselési tervre mindenképp szükség van, az azonban, hogy a kórházak gazdasági társaságokká alakuljanak, konszolidáció nélkül lehetetlen. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy súlyos adósságokkal küszködő intézmény bármilyen formában működőképes lehetne, így mindenképp olyan módszerrel kell a többletet bevinni, hogy az a tartozásokon túl a működési költségeket is fedezze. - Akkor már jöhet a „kórháztörvény ”? - Egyelőre nem döntöttük el: a szabályozás alapos átalakítására, vagy annak teljes visszavonására lesz majd szükség. Az sem egyértelmű számunkra, kell-e egyáltalán törvényi szabályozás, hiszen az önkormányzatok saját felelőssége az átalakulás, s inkább a pénzügyi feltételeket kell sürgősen megteremteni, segíteni a menedzsmentek függetlenségét. Ha azonban megtartjuk a szabályozást, az egészségügyi célvagyon fogalmát mindenképp módosítani kell, hibás ugyanis ebből az eszközöket kihagyni. A másik, talán legnagyobb hiba, hogy az említett szabályozás kizárja a szakmai befektetőket. Nélkülük viszont kétséges, ösztönöz-e bárkit az átalakulás lehetősége. Az egészségügyi tárca konszolidációs programja szerint 150-160 ezer forintos minimálbérre számíthatnak jövőre az orvosok. A helyzet kísértetiesen hasonlít az előző miniszter 400 százalékos ígéretéhez, amit később többször is kozmetikáztak, majd lassan csupán „szállóige” maradt belőle... Épp a választások előtt tehát az ilyesfajta ígéret nem lehet több, mint kampányfogás. Az pedig kifejezetten furcsa, hogy a minisztérium egy csak 2003-tól érvényes konszolidációs programmal van elfoglalva, amikor az idei bérköltségek fedezete is hiányzik, az alultervezett kasszát pedig hónapról hónapra toldozgatják, ahelyett, hogy rendeznék. - A kritikák ellenére van azért valami, amit a mostani kormány önök szerint is jól csinált? - A népegészségügyi programot folytatni kell, az vitán felül áll, azonban tényleges forrásokkal. A mostaninál lényegesen szélesebb kör, például az üzleti területek bevonásával kell ehhez pénzt biztosítani. - Négy éve küzd most ellenzékben az ágazatért, hogyan fogadta, hogy mégsem ön pártja egészségügyiminiszter-jelöltje? - Csehák Juditot már évtizedek óta ismerem, közös munkáink során rengeteget tanultam tőle, a párt pedig valóban nem tudja őt nélkülözni. Nincs bennem olyan érzés, hogy ezzel háttérbe szorítana. Biztos vagyok benne: van helyem a csapatban. -Hol? - Terveink szerint szociál- és egészségpolitikáért egy tárca felel majd, ahol rengeteg a feladat. Nem fog leesni az aranygyűrű az ujjamról, bármilyen megbízást is kapok majd. A „400 százalékos” ígéretből csak szállóige lett NÉPSZAVA Távozik a tőzsdeelnök Simor András lemond a BÉT irányításáról Az elmúlt másfél-két évben nemcsak a befektetők, a részvénykibocsátó társaságok és a brókercégek jelentős része távozott a Budapesti Értéktőzsdéről (BÉT), de irányítói közül is többen más munka után néztek. Nyáron Dunavölgyi Mária ügyvezető-igazgató köszönt el, idén áprilistól Simor András elnök int búcsút. Giczi József NÉPSZAVA - Miért döntött úgy, hogy áprilistól nem folytatja a tőzsde irányítását? - Távozásom fő oka, hogy túl sok feladatom van, és választanom kell, melyik elvégzésére összpontosítok közülük. Három és fél éve, amikor a Budapesti Értéktőzsde elnökévé választottak, éppen nem volt semmilyen főállású munkám. Azóta viszont a Deloitte & Touche magyarországi társaságának elnöke, majd elnök-vezérigazgatója, később pedig a szervezet közép-európai vezetőinek egyike lettem. Mindez nemcsak a címek és rangok számának, hanem a feladatok menynyiségének növekedését is eredményezte. - Miért pont most érett meg önben az elhatározás a távozásra? - Amikor a tőzsde elnöke lettem, azzal egy időben került napirendre a börze részvénytársasággá történő átalakítása. Ez a folyamat épp most fejeződik be. A részvénytársasággá történő átalakulásról ugyanaz az áprilisi közgyűlés dönt majd, amelyik utódomat is megválasztja a tőzsde elnöki posztjára. Meggyőződésem, hogy az új formához új működési modellre, és ahhoz új elnökre van szüksége a tőzsdének. Úgy tapasztaltam, hogy a börze irányítása nem egyenletes munkavégzést igényel, hanem sűrűbb és kevésbé sűrűbb odafigyelést és tevékenységet igénylő periódusok váltják egymást. Szerintem a részvénytársasági forma és az ettől függetlenül jelentkező egyéb feladatok nagyon sok munkát igényelnek majd a tőzsdeelnöktől az első hónapokban. - Mennyire befolyásolta elhatározását a budapesti börze bizonytalan helyzete? - Három és fél évig tartó elnökségem alatt a Budapesti Értéktőzsde megjárta a poklot és a mennyet. Közvetlenül az orosz pénzügyi válságot követően, amikor 1998 szeptemberében tőzsdeelnök lettem a hivatalos tőzsdeindex, a BUX értéke 3800 pont körül mozgott. Később a részvényárak és a forgalom is jelentősen megemelkedett. Meglehetősen büszke lehetek a tőzsde akkori eredményeire, mert egy évvel később már rekord árfolyamon rekord forgalmakat bonyolított a pesti börze. Azóta sajnos ismét rosszabb helyzetbe került Magyarországon a részvénypiac. Ez nem is elsősorban a részvényárak és a tőzsdeindex visszaesésében, hanem a börze nagyon alacsony forgalmában és a bevezetett részvények alacsony számában mutatkozik meg. Ennek oka, hogy a tőzsde környezete - köztük a kormány is - nem tulajdonít akkora fontosságot a magyarországi tőkepiacnak és ezen belül a Budapesti Értéktőzsdének, mint amekkorát szerintem közgazdasági, gazdaságpolitikai szerepe alapján megilletné. Ezért úgy gondolom, hogy most olyan vezetőnek kell átvennie a börze irányítását, aki képes meggyőzni a tőkepiac és a tőzsde gazdasági és politikai környezetét annak fontosságáról. Milyen embert tud elképzelni utódjaként a tőzsde élén? - A tőzsde elnökének és apparátusának is a elkövetkező egykét évben az lesz a legfontosabb feladata, hogy növelje a forgalmat. Ennek érdekében olyan akciókat kell szervezni, amelyek meggyőzik a társaságokat a részvénykibocsátások előnyeiről, valamint befektetőket csábítanak a piacra. Emellett a nemzetközi trendeknek megfelelően tárgyalni kell más tőzsdék vezetőivel is az együttműködési lehetőségekről. Ezen túlmenően alapvető fontosságú meggyőzni a hatóságokat arról, hogy segítsék, de legalább ne akadályozzák a tőkepiac működését. - Vajon milyen konkrét lépésekkel lehetne a befektetőket és a részvénykibocsátókat a tőzsdére vonzani? - A tavaly életbe lépett tőkepiaci törvény kidolgozásával párhuzamosan a tőzsde elkészített egy csomagot, amely befektetőket és részvénykibocsátókat vonzott volna a börzére. A tőzsde szerette volna elérni, többek között, hogy ne büntessük a magánszemélyek részvénybefektetését a többi befektetési lehetőséghez képest. Vagyis azt tartanánk elfogadhatónak, ha a részvények hozama ugyanúgy nem adózna, mint a részvényekkel versenyző befektetési formáké, vagyis a bankbetéteké, az állampapíroké és a befektetési jegyeké. Szerettük volna továbbá azt is elérni, hogy a tőzsdére kerülő cégek a forgalmazás első éveiben kapjanak némi társaságiadó-kedvezményt. Az ugyanis részben ellensúlyozná a nyilvános működés és a tőzsdei bevezetés és adatszolgáltatás többletköltségeit. Szerintünk ez az adókedvezmény megtérülne a költségvetés számára, ugyanis egy tőzsdén szereplő társaságnak az az érdeke, hogy minél nagyobb nyereséget mutasson ki, ellentétben számos más céggel, amelyek az eredmény eltitkolásában és adókikerülésben érdekeltek. Ha az adókedvezmény elfogadhatatlan lenne a kormány számára, a támogatásra sor kerülhetne a Széchenyi-tervből is. - És mi valósult meg ebből a csomagból? - Tervezett piacélénkítő elképzeléseink közül mindössze egyetlen egy valósult meg: a befektetők idén már elszámolhatják egymással ellentétes irányú ügyleteik nyereségének és veszteségének különbségét. Korábban az eladás során keletkező nyereségadót levonták tőlük, míg a veszteséges ügylet profitcsökkentő hatását csak az év végén tudták elszámolni. Gyakorlatilag emiatt tűnt el a Budapesti Értéktőzsdéről a napon belüli árfolyammozgásra spekuláló befektetők nagy része, ami egyik fontos tényezője volt a forgalom radikális visszaesésének. A fentieken kívül javaslataink kiterjedtek többek között a vezetői részvényopciók adózásának változtatására, a kockázati tőketörvény teljes újraírására, a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak növekedésének elősegítésére, tőkepiaci roadshow-k támogatására az Országimázs Központ költségvetése terhére, intézményi befektetők befektetési korlátainak enyhítésére és magyarországi befektetéseik ösztönzésére, valamint az állami oktatás keretében a tőkepiaci ismeretek oktatásának erősítésére. Úgy gondolom, hogy a tőzsde jövőbeni vezetőinek ezekhez hasonló javaslatokat kell majd kidolgozniuk és elfogadtatniuk, valamint arról meggyőzni az ország gazdasági és politikai vezető erőit, hogy hatékony tőkepiac nélkül nincs hosszú távon sikeres magyar gazdaság. Tárgyalni kell más tőzsdék vezetőivel az együttműködésről