Népszava, 2004. május (132. évfolyam, 102–125. sz.)
2004-05-28 / 124. szám
8 HÍR ÉS HÁTTÉR 2004. MÁJUS 28., PÉNTEK NÉPSZAVA Lehetetlen pontosan megjósolni, mely államot, személyt vagy eseményt fenyeget iszlamista terrortámadás. Már csekély politikai tájékozottsággal tudható viszont, mely országok ellen szeretnének ilyen támadást elkövetni a fundamentalisták. Mivel azonban e tudással az érintettek is rendelkeznek, és ennek megfelelően védekeznek is, nem biztos, hogy végül éppen ők válnak áldozattá. De akkor vajon ki? John Ashcroft amerikai igazságügy-miniszter és Robert Mueller FBI-igazgató szerdai bejelentése szerint az al-Kaida az elkövetkezendő hónapokban újabb hatalmas csapást kíván mérni az Egyesült Államokra. Az elérendő cél állítólag az lenne, hogy ugyanolyan értelemben befolyásolják az amerikai belpolitikát, ahogyan a madridi merényletekkel a spanyolt befolyásolták. A titkosszolgálati módszerekkel szerzett és önmagában nagyon is hihetőnek látszó értesülés arról tanúskodik, hogy az al-Kaida vérszemet kapott. Másfelől persze az is világos, hogy szeptember 11. - és legújabb tervei kitudódása - után már igen nehéz lesz jelentősebb merényletet elkövetni az Egyesült Államokban - bár nem is teljesen lehetetlen. Veszélyeztetett államok Nézzük előbb, mely államokat támadnának meg legszívesebben az iszlamisták. Az első helyen Izrael áll, melynek azonban aligalig gyűlik meg a baja a nemzetközi iszlám terrorizmussal (sokkal inkább saját palesztinjaival). Az ok egyszerű: a zsidó államba a nem palesztin terroristák nem tudnak bejutni, a világban szétszórt izraeli létesítményeket viszont szigorúan őrzik. Jellemző, hogy az El-Al izraeli légitársaság járatai már évtizedek óta a legbiztonságosabbak közé tartoznak azért, mert a hatvanashetvenes évek géprablásai után személyzetük mindenre fel van készülve. Hasonló a helyzet az iszlamisták gyűlöletének másik fő tárgyával, az Egyesült Államokkal. A 2001. szeptember 11-i óta nem hajtottak végre számottevő akciót amerikai területen, és a külföldi amerikai létesítmények elleniek száma is csekély maradt. Más a helyzet Irakban, ahol az amerikaiak a gerillák fő célpontjai közé tartoznak. A csecsenföldi ügyek miatt komoly a fenyegetettsége Oroszországnak, mely nem is tudja lezárni határait a merénylők előtt. Görögország is a veszélyeztetett államok közé tartozik, elsősorban az augusztusi athéni olimpia miatt. Légióként, mert erre az eseményre az egész világ figyel, ami biztosítja a terroristák által olyannyira óhajtott publicitást. Arról nem is szólva, hogy a játékok - a maguk pogány eredetével, a testi erő, a versengés középpontba állításával, a lenge mezekbe öltözött sportolónők szerepeltetésével - önmagukban is kihívják a fundamentalisták gyűlöletét. Ám az eseményt maximális biztonsági intézkedésekkel védik majd, bármennyire is szeretnék támadni, meglehet, nem lesz rá módjuk. Vagy vehetjük Nagy-Britannia példáját: azzal, hogy ez az ország az USA leghűségesebb szövetségese, annak oldalán harcol Irakban. Néhány hónappal ezelőtt maguk a brit biztonsági vezetők nyilatkoztak úgy, hogy nem lehet megakadályozni egy nagyobb merényletet. Az akciók életjelek Emlékezetes, hogy az iszlám terrorizmus fő koordinátorának, az al-Kaidának a New York-i és washingtoni merényletek után két és fél évig - a madridi vonatrobbantásokig - nem volt „nagyobb dobása” a nyugati világban. Természetesen nem azért, mert nem akart volna ilyet - hanem sokkal inkább nyilvánvalóan azért, mert nem volt képes rá. Részben, mert afganisztáni központját szétverték, szervezetét meggyengítették, de főleg azért, mert a „célországok” komoly védekező intézkedéseket tettek. Csakhogy az al-Kaidának kellenek a merényletek, hiszen egyedül azok által tudja bizonyítani, hogy létezik, és hogy ütőképes, és csak azok által tudja megtartani híveit. Ezért a szervezet az úgynevezett puha, vagyis a kevésbé védett célpontok felé fordult. Ezek főként az iszlám világban találhatók. Az al-Kaidának ott viszonylag könnyű dolga van, hiszen aktivistái nem rínak ki úgy a környezetből, mint Nyugaton, és támogatókat is sokkal nagyobb számban találnak. Ezeket az előnyöket használták ki az elmúlt évek nagy indonéziai, törökországi, pakisztáni és szaúd-arábiai merényletei során. És még igazán azt sem lehet mondani, hogy a terrorszervezet csupán „jobb híján” választotta ki ezeket a helyszíneket. Hiszen a fundamentalisták nemcsak Izraelt, az Egyesült Államokat és a többi nyugati országot gyűlölik, hanem legalább annyira azokat a muzulmán kormányzatokat is, melyeket az előbbiek csatlósainak tekintenek. E kategóriába egyébként nemcsak kormányok tartoznak, hanem az akár nyugaton, akár az iszlám országokban élő, mérsékelt muzulmán személyiségek is. Ezért aztán például nemcsak Jacques Chirac francia elnök számít célpontnak, hanem Dalil Boubakeur, a franciaországi muszlimok egyik, mérsékelt nézeteiről ismert vezetője is, aki nyilvánosan elítélte az iszlamista erőszakot. Madrid: diadal? A „puha célpontok” közül különösen veszélyeztetettnek számít India és Pakisztán. E két ország ugyanis három háború és hosszú gyűlölség után most a béküléssel kísérletezik. S ez nagyon nem jó a fundamentalistáknak, hiszen a muzulmán Pakisztán és a hindu India szembenállását, Kasmír ügyét ez idáig könnyen a maguk hasznára fordíthatták. Gyűlöletük legfőképp Pervez Musarraf pakisztáni elnök ellen irányul, akit az USA lakájának tekintenek, és három merényletet is megkíséreltek ellene. „Fekete báránynak” tekintik Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt, aki az iszlamista táborból indult, ám miniszterelnökként Washington hű szövetségesének számít. Célpont lehet a júniusi isztambuli NATO-csúcs is, amely ellen egy terrorcsoport repülőgépekkel akart merényletet elkövetni. Szándékukat azonban meghiúsították, tagjait elfogták. Úgy tűnik, Törökország már nem tekinthető „puha célpontnak”. Az elmúlt egy-két évben a veszélyeztetettség egyik fő szempontjává lépett elő az, hogy vajon egy nyugati ország részt veszne az USA iraki háborújában. Ha igen, nagyobb esélye van rá, hogy célponttá váljon. E sorsra jutott Spanyolország is a március 11-i vonatrobbantásokkal. Madridban az ezt követő választásokon megbukott a jobboldali kormány, baloldali utódja pedig sürgősen kivonta katonáit Irakból. Vagyis győzött az al-Kaida? Nos, a jobboldal nem azért bukott meg, mert az amerikaiak oldalára állt - hiszen ott állt már a vonatrobbantások előtt is hanem azért, mert őszintétlenül kezelte a merényleteket. Mégis: nem teljesen jogtalan, ha a terroristák saját győzelmükként könyvelik el a történteket. És ennek még súlyos következményei lehetnek. Irak csak egy szempont Attól azonban, hogy valamely ország nem küldött csapatokat Irakba, sőt ellenzi a közép-keleti amerikai politikát, még meszsze nem érezheti magát biztonságban. Merthogy nem Irak az egyedüli szempont. Franciaország kezdetektől fogva a beavatkozás fő ellenfelei közé tartozott, ám nemrégiben törvényben tiltotta meg muzulmán lakosai számára vallási jelképeik nyilvános viselését. Arról nem is szólva, hogy az al-Kaida északafrikai terroristái számára - mint régi gyarmatosító - inkább testesíti meg az ellenséget. Németország ugyancsak az iraki beavatkozás ellenfelei közé tartozik, de egyrészt korlátozza a muzulmán nők kendőviseletét, másrészt Afganisztánban katonai erővel támogatja az amerikai jelenlétet. Ráadásul egyik bírósága kedden kitoloncolt egy iszlamista hitszónokot. S mindezeken felül nem kell mindenkor aktuális okot keresni az iszlamista merényletek mögött. Sok esetben történelmi eredetű gyűlölségről, vallási jellegű, zsigeri ellenszenvről van szó. A madridi robbantások szervezői indokaik között felsorolták a keresztény hadak Hispánia visszafoglalásáért vívott évszázados harcát, a reconquistát, a mórok ezt követő kiűzését is. Mindez a középkor végén, illetve az újkor elején történt, vagyis évszázadokkal ezelőtt. Sokszor a történelmi gyűlölet, nem valódi politikai ok dönt a merényletekről Iszlám terrorizmus: ki lesz a következő célpont? A fenyegetettség szerinti sorrend • Izrael • Egyesült Államok • Oroszország • Görögország • Nagy-Britannia • India • Pakisztán • Isztambuli NATO-csúcs Az oldalt írták: Besenyei Zsolt, Kepecs Ferenc GYEREKNAP 2004. MINDEN GYERMEK SZÁMÍT! A kormány kiemelt figyelmet fordít a gyermekekre, hiszen ők jelentik Magyarország jövőjét. Ezért támogatja az önkormányzatok és a civil szervezetek által rendezett gyermeknapi programokat. 2004. május 30-án, az első uniós gyermeknap alkalmából országszerte műsorok, vetélkedők, színes programok várják a kicsiket és szüleiket. A rendezvények megközelítése május 30-án a gyermekek, a tanulók és az őket kísérő felnőttek számára a MÁV és a Volán járatain ingyenes. További információ: www.magyarorszag.hu Kikötőt még nem támadtak Nem tartja valószínűnek Deák Péter, hogy Magyarországot vagy akár Európát - Nagy-Britannia kivételével - érinthetné az Ashcroft által vázolt fenyegetés. A biztonságpolitikai kutató lapunknak úgy nyilatkozott, vélhetően ezúttal az Egyesült Államok a fő célpont, mivel Bush hajthatatlannak mutatkozik Irak ügyében, ezért az iszlám világ szinte egyöntetűen gyűlöli. Deák emlékeztet, Amerikában idén elnökválasztás lesz, és egy nagyszabású terrorista támadás jelentősen gyengíthetné a jelenlegi állam- és kormányfő újraválasztási esélyeit. Az elemző szerint ugyanakkor ez kétségbe is vonhatja a fenyegetésről szóló információ hitelességét: az igazságügyminiszter talán csak azt akarta bizonyítani, hogy „a kormány a helyén van". Ugyancsak a bejelentés hitelét gyengíti, hogy nemcsak a végrehajtott terrortámadás, hanem már a szándék kiszivárogtatása is a terroristák érdekét, a félelmet szolgálja. Erősíti ugyanakkor az információ igazságtartalmát, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletek óta jelentősen javult a nemzetközi titkosszolgálati együttműködés, illetve a madridi merényletek óta volt idő előkészíteni egy újabbat a „Bin Ladeneknek". Deák szerint a célpontok változatosak lehetnek. Valószínűtlennek nevezte, hogy kormányzati, katonai vagy titkosszolgálati intézményeket — például a CIA langleybeli székházát - támadjanak meg, mivel azokat komoly biztonsági intézkedések védik. Emlékeztetett, a civil célpontok közül ért már támadás üzleti és kulturális intézményt, repülőteret és pályaudvart is, de kikötőt még nem. A terroristák törhetnek országos károkozásra is, de a gyárak, hidak vagy erőművek lerombolása - a nukleárisak kivételével - az előbbieknél jóval kisebb számú polgári áldozattal járna, márpedig ez a terroristák számára kulcskérdés, mivel az amerikaiaknak „koporsófóbiájuk” van.