Népszava, 2012. december (139. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-24 / 300. szám

Nincs közép - vallásháború van FARKASHÁZY TIVADAR R­itkán vállalkozom elméleti fejte­getésekre, nem a bohóc dolga. 1993-ban, az első Szárszón szelle­mi polgárháborút vizionáltam, amit Gombár Csaba erős túlzásnak tartott. Másodszor az általam szintén nagyon tisztelt Kis Jánosnak akartam felelni, amikor a kilencvenes évek közepén azt fejtegette, hogy a Demokratikus Char­ta eltúlozta a szélsőjobboldali veszélyt. De cáfolatára csak néhány gyengéd cél­zást tettem a Hócipőben, amit máig nem tartanak komoly lapnak, kivéve ol­vasóit. Az idő mintha felém hajlana, et­től felbátorodva s egyúttal elszontyo­lodva, megint állítanék valamit. Nincs közép, már politikai értelem­ben, megbukott a Köztársaság Párt Pa­lotással, Magyarral, a Centrum Kupá­val, az MNDP a kedves Szabó Ivánnal, Demszky SZDSZ-e, aki az új rosszak és az orosszak között akart lavírozni, Dá­vid Ibolya Bokrossal, Kuncze se ment eddig sokra az Egyesületével, az LMP pedig két éve topog. A balról érkező kezdemények is kudarcba fulladtak, Medgyessy és Gyurcsány elsétált a ha­zug Terror Házába, utóbbi utána egy fagylaltot is elnyalogatott, s nézegették a megbékélés jegyében, hogy nem volt itt Horthy (Sztójay, Jaross, Baki, Endre László), csak Szálasi. Holott ifjabb Karsai évek óta szajkózza, hogy 10 az 1- hez az arány, az utóbbi 50 ezer is ször­nyű, de kit érdekel, hogy Horthy kiváló tengerész és kenderesi gazda volt, ha alatta vált füstté a vidéki zsidóság, Eichmann pár tucat embere semmire se ment volna. Horn is megkötötte a Vati­káni Egyezményt, a klérus köszönte szépen, azóta is keményen agitál elle­nük, és egyre többet kér vissza feudális jogaiból. Negyedik állításomat, hogy mivel a szocializmusból a kapitalizmus­ba való átmenet nem tetszett sokaknak, ezért a Fidesz megkezdte a feudalizmus teljes felépítését, helyhiány miatt más­korra hagyom. Miért nincs közép? Mert a turul, a nem leszünk gyarmat, a Brüsszel, Moszkva, az ország 1944-re való vissza­állítása és Európa között nincs semmi. De ha lenne is, akadt egy ifjú, akinek a harc a lételeme, méghozzá a Blitzkrieg, hétfőn költségvetés, szerdán gázárak, csütörtökön minimálbér, szombaton a felsőoktatás megoldása egy baráti rom­kocsmában, mert csak az övéi közt bá­tor. S még a szociális otthonát is két pártra fogja osztani, hogy paintballal lődözzenek egymásra az uzsonnáig. Amíg él és mozog, már a politikában, addig itt vallásháború lesz, mint a XVII. századi katolikusoké és protes­tánsoké, ha csak nem győzik le végleg. De nem folyton a nevét skandálva, ha­nem tettei és ostobaságai leleplezésével. A közép politikai értelemben ugyanis nem létezik, ha teszel egy gesztust a kö­zelében, ami békít, máris a süllyesztő­be küld. Persze sok választó akad, aki a tárcájába néz, amikor szavaz, ha egyál­talán van még neki, legalábbis álmodo­zik róla, vagyis nem ideologizál, ő meg­nyerhető, ha belátja, vele esélye sincs a növekedésnek, teljesen elszigetelőd­tünk, a sok csodás wellness kong az ürességtől, a multik zöme meg menne, ha elhúzhatná a boltját. Kizárólag ma­gunkkal meg nem megyünk semmire. De aki elkötelezett jobboldali, azok kö­zül maximum pár ezret lehet átcsábíta­ni, nem érdemes velük vesződni. A Hadvezér ugyanis vallásháborút hirde­tett, s az ilyen bizony 30 évig szokott tartani. Márpedig egy igazi jobbos előbb bocsátja meg összes kilengését, minthogy megint régi arcokat nézzen vagy gyanús újakat. S naponta szajkóz­za médiabirodalma, hogy aki nincs ve­lük, az mind bolsi (protestáns). Wallen­stein korában pedig még rosszabb volt ateistának lenni. Ezért nem az összefo­gás részleteivel kell fárasztani a nagy­­közönséget, hanem le kell leplezni a maradék médiafelületen és a neten, hogy a Gyöngyösi elleni beszéd csak ál­ca. Szükség lesz a pártjára, legalábbis híveik zömére, ma is sok városban együtt szavaznak, nemcsak Szegeden, hisz egy a tábor egy a zászló, nélkülük rezegni fog a léc, de Rogán szavaitól szépen megnyugszik a külföld, ám ez alatt is államosít, ősz apródja Vigadót és Műcsarnokot kap, s nemcsak a Kos­suth teret rendezik át, hanem Alföldi Tragédiáját, Csongor és Tündéjét, mi­közben ezerrel osztja a földek hek­tárját, s már rég Csányi, Demján, Leisztinger, Várszegi fejére nőtt a Köz­gép-De ezzel egymás után adja a ziccere­ket, amelyek tíz Sukoróval és nokiás do­bozzal felérnek - az előző hazugsághoz asszisztált is a ballib sajtó, a másik sem bizonyos még. S ott a magánnyugdíjak „biztonságba helyezése”, amely pont az eddig jobb által meghódított fiatalok utolsó évtizedeit lopja meg, a Bokros jelképes, kétezres tandíja ellen lázongók utáni generáció harmadolása, amely már csak milliókért végezhet jogot, köz­gázt, s mivel sosem éltek diktatúrában, csak most eszméltek rá, mi vár rájuk. A 300 forintos vizitdíj ellen szavazók pe­dig örülhetnek, ha mostanában nem betegednek meg, mert lassan nem lesz hozzá orvos. S ott az 1300 hektáros, bir­kabogyót gyűjtő felcsúti futballpolgár­­mester a 15 kiló lucernáját lekaszáló 76 éves juhásszal, meg a miskolci alpolgár­mester, aki napi 47 ezret keres, és épp új házáig vezet a friss betonút. Ha igaza is van Rónának, hogy Bajnaiék sok min­dent rosszul látnak, de Churchill és Sztálin sem egyeztette a gazdaságpoli­tikáját Teheránban, Roosevelt sem ve­tette fel, hová tűnt Tuhacsevszkij, mert azt kapta volna, hogy náluk meg­verik a négereket. Csak azután jöhet, hogy atom vagy szélmalom, ha a Napóleon­ként folyton menetelő Hadvezérből vég­érvényesen kiábrándul az ország. Mert miközben ellenfelei egymással vitáz­nak, hetente nyirbálja a választók joga­it, s kétharmados győzelem kell az 51 százalékhoz, annyi a csapda benne. Obama 7:4-re verte Romneyt, ha az elektorokat nézzük, ha a szavazókét, csak 7:6-ra, mert jobban összpontosí­tott. Orbán is tudni fogja a Kubatov-lis­­tákkal és a regisztrációval, hol kell gyor­san Potemkin-hidat építenie, közteret szépítenie vagy átjelenteni párszáz em­bert. Nincs harmadik eset, vele vagy nél­küle. A 30 éves háborúban sem volt kö­zép, illetve azt mindkét fél fosztogatta, ha átmasírozott rajtuk. Ha csak nem ki­áltja ki függetlenségét a Margitsziget új Svájcként, amely így megúszta a máso­dikat. Persze aki ráér 2030-ig, az várja meg Schiffer győzelmét. Neki minden­ki rossz, aki már volt, de addig tán meg­találja az új dalai lámát egy kisfiúban, ha másban nem, magában. De ahhoz előbb ki kell bérelnie Szent Ilonát, mert a Hadvezér még Elbáról is visszatér.

Next