Népszava, 2013. április (140. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-19 / 91. szám
Orbán, a keresztes lovag Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt régi világot képviselnek, amely soha nem fog visszatérni Magyarországra.” (Részlet Orbán Viktor beszédéből, 1992. Fidesz-kongresszus.) „Hálaadó mise lesz Orbán Viktor miniszterelnök úr 50. születésnapja alkalmából. A Belvárosi Plébániatemplomban a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület kérte a hálaadó szentmisét.” (HVG, 2013.) A két idézetet nemcsak 21 év, hanem egy világ választja el egymástól. Nem az aggaszt elsősorban, hogy a Fidesz mekkora pálforduláson esett át, amióta a Liberális Internacionálé gyakran polgárpukkasztó, fiatal szervezetéből (ld. a „Térdre, imához!”-féle parlamenti bekiabálásokat vagy az egykori Magyar Narancs címlapjait és hangvételét) a mai kőkonzervatív, gyakran bigott szemléletéig jutott. Változni szabad, gyakran kell is. Én sem gondolom mindenről ugyanazt, mint mondjuk 30 éve. De nem mindegy, hogy milyen irányban változik az ember. Pláne egy párt. Ebből a szempontból Orbán Viktor beszéde a bilbaói „Katolikusok a közéletben” konferencián ijesztő látleletet ad. Semmi baj sincs azzal, hogy Orbán immár kereszténydemokrata politikusnak tudja magát. Nemcsak és nem is elsősorban a valláshoz, egyházhoz való viszonyról van szó. A kereszténység hangsúlyozása sokkal inkább politikai eszköznek, a kormányzati retorika alkalmas elemének, a táborszervezés érzelmi kovászának látszik. Még akkor is, ha - megengedem - őszinte hit is társulhat hozzá. Utóbbi tiszteletre méltó magánügy, legalábbis szerintem. Mert a bilbaói beszéd szerint Orbán kárhoztatja, hogy Európában a vallási meggyőződést az egyéni lelkiismeret szférájába utalják: Európa „istentől mentes társadalom felépítésén dolgozik, a vallásosságot az egyéni életstílus részének tekinti”. A vallási meggyőződés kiemelése a magánszférából önmagában is veszélyes szemlélet, főleg a majdnem korlátlan államhatalmi eszközök birtokában. De itt ennél is többről van szó. Az Orbán által önkényesen átértelmezett kereszténység a progresszió nyílt tagadásának kulcselemévé válik. Alkalmas fókusza egy egyre ijesztőbben összeálló, a vallás problematikáján jóval túlmutató világlátásnak. Összegyűjthető benne a modern Európa tagadása, a személyi szabadságjogok kétségbe vonása, az ideológiai hegemóniára való erőszakos törekvés, egy sajátos államszemlélet, az egyházszerűvé tett, kultikus pártműködés, a „nemzeti szabadságharc” öngyilkos útja mellett most egy hasonlóan értelmetlen és félremagyarázott „keresztény szabadságharc” indítása. Orbán Viktor Bilbaóban nem a kereszténység mellett tett hitet. Erre szükség sem lett volna, hiszen soha senki nem vitatta azt az állítását, hogy európai világunk nagymértékben a zsidó-keresztény, ó- és újszövetségi kultúrkörben gyökerezik. Most tekintsünk el attól, hogy ez milyen mértékben igaz a néhány, részben vagy egészben muzulmán vallású európai országra vagy a bevándorlókra. Csakhogy Európának vannak más meghatározó kulturális hagyományai is. Európa nem volna az, ami, az antikvitás, a humanizmus, a felvilágosodás, a racionalizmus, a 48-as egyenlőségi és szabadságeszmények, demokratikus és nemzeti mozgalmak értékvilága nélkül. Orbán azt mondja: az európai ember nem tud kibújni keresztény bőréből, „ezt Brüsszelben is meg kellene érteni”. Nem is kell, hogy kibújjon, de éppen Orbán az, aki ki akarja bújtatni felvilágosodott, humanista, demokratikus bőréből. A miniszterelnök nem véletlenül feledkezik meg a többi „bőrről”. Nem akarja tudomásul venni (ahogy egyetlen, kizárólagosságra törekvő gondolkodásmód sem), hogy a sokféle hagyományt, a sokféle „bőrt” éppen a sokszínűség, a nyitottság, a változásra és fejlődésre való képesség, a kíváncsiság, a türelem és a megértés vérerei tartják össze. Európa karaktere éppen sokszínű kultúrájában van. Ezt máskor, amikor saját politikai érdekei kedvéért Orbán épp a nemzetek különállását akarja hangsúlyozni, ő is nagyon jól tudja. De most, kéretlen és álságos keresztes lovagként a kereszténységet éppen a progresszióval és a modern demokráciával állítja szembe. „Ma az európai politikában egy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik, amelyet progressziónak neveznek”, panaszolja, ráadásul „Brüsszelben azok vannak többségben, akik azt akarják, hogy ez legyen a jövő”. Ezzel persze a legnagyobb európai frakciót, a keresztény-konzervatív néppártit is egy kalap alá veszi holmi istentelen baloldaliakkal és liberálisokkal, de ez nagyon is összefér a napokban született egyéb interjúkkal, amelyekben Magyarország nevében nádpálcás tanító bácsiként oktatja ki egész Európát. A Die Weltben és a Frankfurter Allgemeine Zeitungban kedden az „Ugocsa non coronat” szellemében azzal büszkélkedik: „Nem vagyunk helyes fiúk a mainstreamből.” Még értetlenkedik is: noha a magyar kormány egy sikertörténet keretében új társadalmi-gazdasági modellt épít, Európában ezt az istennek sem akarják követni, sőt „nem adják meg a nemzetállamoknak járó tiszteletet” sem. Láthatjuk tehát, hogy az orbáni retorika számos eleme egy szálra fűzhető fel. Európa hanyatlik, mert a progresszió gyászos útjára tért, de Magyarország majd példát mutat neki. Minden látszat ellenére nem deviánsok vagyunk, hanem úttörők. A kereszténységtől való állítólagos elfordulás az oka a gazdasági recessziónak, még az „adósrabszolgaságnak” is. (Nem tudni, hogy keveredhettek adósságokba tisztességes kereszténydemokrata kormányok is.) Európa azért maradt le a kontinensek versenyében, mert ő az egyetlen földrész, amely nem követi saját vallási hagyományait. A tények megint csak nem számítanak Orbánnak, pl. az sem, hogy a gazdasági versenyben élre került ázsiai országok, Kína, India, Japán vallási kötődései nem különösebben erősek és nem is egyirányúak. De Európában is vannak az erősebben vallásos országok között fejlettek és fejletlenek, akár komoly válságban lévők is, mint ahogy mindkettőre van példa a szekularizáltabb államok esetében is. Ráadásul az aktív vallásgyakorlók nagy tömegei sem feltétlenül járnak együtt a szekularizáció gyengülésével, állam és egyház összekeveredésével. Az Egyesült Államokban közismerten jóval nagyobb a rendszeres vallásgyakorlók száma, mint Európában. (A fiatal amerikaiak 57 százaléka imádkozik naponta, míg pl. a szomszédos Ausztriában az arány 7 százalékos.) Kennedy elnök mégis úgy fogalmazott, ahogy Európában kevesen engedik meg maguknak: „Olyan Amerikában hiszek, ahol az állam és egyház elválasztása teljes, ahol a katolikus papok nem szabják meg az elnöknek, miként viselkedjen, és a protestáns lelkészek nem mondják meg híveiknek, kire szavazzanak. Ahol semmilyen egyház vagy egyházi iskola nem kap támogatást közpénzből vagy politikai preferenciák alapján, amely nem protestáns, nem katolikus, nem zsidó, ahol a vallási testületek nem kívánják közvetlenül vagy közvetetten érvényesíteni akaratukat a lakossággal szemben vagy köztisztviselők nyilvános szereplése révén.” Nem csak a bilbaói beszédből tudjuk, hogy Orbánnak egészen már elképzelései vannak állam és egyház viszonyáról. Szerinte Európa egyik tévedése, hogy „az intézmények működtetéséhez és fenntartásához” nem kell a kereszténység. Innen csak egy lépés, hogy az állam maga térítő funkciót vállaljon, végképp szakítva a szekularizáció „tévútjával”. Orbán államfelfogása egyébként is sajátos. Mint az interjúkban kifejti, a demokratikus intézményrendszernél fontosabb, hogy az államhatalom minden lépését a nép a kétharmados választási eredménnyel legitimálta. Ugye emlékszünk a Piszkos Fredből az uralkodó és népe bájosan közvetlen kapcsolatára: „Szervusz, nép!” - mondta Fülig Jimmy, „Szervusz, király!” - felelte a nép. De frissebb irodalmi élményeinkből felidézhetjük Parti Nagy Lajos I. Fülkesorját is, aki a nép legnagyobb örömére forog körbe győzelmi talapzatán. A mozaikokból összeáll a kép, egy új középkor víziója, a felvilágosodás és a szekularizáció tagadásával, a világnézeti szabadság és sokszínűség visszavételével, a modern Európától való elfordulással, jó, ha nem istenkirállyal, de új keresztes hadjáratokkal mindenképpen. Hiszen a keresztes lovagok némelyikét sem csak a hit vezérelte. Akadtak, akik a Szentföld anyagi természetű kincseire vágytak... országgyűlési képviselő (MSZP) FOTÓ: SHUTTERSTOCK Nemzeti földmutyi biharit@nepszava.hu Kiderült, amit a gazdák nagy többsége már eddig is tudott, ha mástól nem, hát Ángyán József egykori államtitkártól. A Vidékfejlesztési Minisztériumból éppen a földmutyik miatt távozó agrárszakember még tavaly tavasszal egy országgyűlési mezőgazdasági bizottsági ülésen csapott - szó szerint is - az asztalra, hogy „nem ezt ígértük!” Vagyis nem arról volt szó, hogy a legjobb helyen fekvő és lehetőleg egy tagban lévő állami földek bérleti jogát a helyi gazdálkodók helyett Fidesz-haverok, Orbán személye körül sertepertélő kiskirályocskák kapják. A gyakorlat azonban ezt bizonyítja. Hiába adott át az agrárminiszter kamerák kereszttüzében 10-20 hektárokat néhány tucat gazdának, a sajtómunkásokat távol tartották, amikor arról döntöttek, hogy műkörmösök, gyógypedagógusok, könyvtárosok, építési vállalkozók akár száz hektárnál is nagyobb állami földekhez jutottak. A nyilvánosság pedig leginkább akkor hiányzott, amikor az igazi nagy falatokat osztották a tűz közeli hűbéreseknek. Mára kiderült, amit sokan eddig is sejtettek, az állami földbérletpályázatok „le voltak zsírozva”, és a pontozásos rendszer úgy volt kitalálva, hogy a szubjektív elem legalább akkora legyen benne, hogy ezzel el lehessen dönteni a pályázat sorsát. Ezt még a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) ellenőrző bizottságának egyik tavaly ősszel született jelentése is elismerte, amely azonban, hogy, hogy nem, mindeddig mélyen titokban maradt. A „földosztók” maguk is elismerik, nem minden esetben volt indokolható, miért nyert valaki olyan pályázattal, amelyről egy agrárszakember első látásra megmondta volna, hogy nagy valószínűséggel teljesíthetetlen. Azok az agrár-szakpolitikusok, akik bepillanthattak az államtitkot képező földbérletpályázatokba, elmondták: a helyi gazdák gyakran azért maradtak alul, mert balga fejjel komolyan vették a kormány ígéreteit, és azt hitték, sportszerű döntések fognak születni. Ezért reális üzleti terveket nyújtottak be, amelyek így valóban kevesebb pontszámot értek, mint azok, amelyeket a kiíráshoz igazítva, teljesíthetetlen vállalásokkal megtűzdelve a bennfentes nyertesek adtak be. Ezzel a kormány saját maga alá helyezett időzített bombája felrobbant. Hogy a repeszek kit, hogyan találnak el, az hamarosan kiderül. Sajnos abban biztosak lehetünk, hogy a bombagyárosok időben biztonságos fedezékbe húzódnak. Függetlenek BONTA MIKLÓS bontan@nepszava.hu Olvasom a 2000-ben alapított Hagelmayer István-díj odaítélésének kritériumait. Az elismerés az Állami Számvevőszék (ÁSZ) alapító elnökének, az iskolateremtő pénzügykutatónak állít emléket. A Hagelmayer-díjat azok a kaphatják, akik kimagasló, példaértékű teljesítményükkel hozzájárultak a kitüntetést alapító ÁSZ jogállami és társadalmi súlyának, szakmai tekintélyének kialakításához, részt vettek az intézmény szervezetének megújításában, a nemzetközi kapcsolatok építésében, továbbá kiemelkedő pénzügyi ellenőrzési tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához. A tavalyi díjazottak között egy széles körben közismert, a 40-es éveinek elején járó közgazdász nevére bukkanhatunk, Budapest Belvárosának polgármesterére. Rogán Antal azzal érdemelte ki a 640 ezer forintos pénzjutalmat - amelyet egyébként egy egészségügyi alapítványnak gáláns módon felajánlott -, hogy a parlament gazdasági bizottságának elnökeként oroszlánrészt vállalt az új számvevőszéki törvény kidolgozásában és elfogadásában. Nem kívánjuk kisebbíteni a Fidesz frakcióvezetőjének érdemeit, hiszen a kormány akaratának meghosszabbított tagjaként önálló indítványok garmadáját nyújtotta be, amely felöleli - a többi között - a médiaszabályozás számos területét, mégsem terjesztették fel Pulitzer-díjra. Ugyanakkor azt, hogy politikailag független lenne, tán maga is sértésnek venné. Első fokon pereket nyert lapunk az ÁSZ ellen. Úgy véltük, hogy jelenlegi elnöke egykor engedelmes pártkatonája volt a jelenlegi kormányzó erőnek. Emellett egy másik cikkünkben arra vetemedtünk, az MNB álláspontját idéztük, mely szerint - a számvevők megállapításaival szemben - a jegybank adatszolgáltatása megalapozott volt. Az ÁSZ - a Rogán kitüntetett bábáskodásával létrejött törvény szellemét idézve - a saját függetlenségét hangoztatta, amit kétségbe vonni nincs okunk. Általában. A függetlenség azonban korántsem jelenti azt, hogy mindenben igazuk van. A bírósági ítélet dicséretes példája ennek. Mint ahogy az is tény, hogy az ÁSZ elnöke a Fidesz vezető tisztségviselője is volt. Frakcióvezető-helyettes: Mindentől függetlenül. NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA »Technikai igazgató:TÓTH JENŐ »Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti