Népszava, 2013. április (140. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-09 / 82. szám
A kortárs cirkusz műfajában mutatkoztak be tehetséges fiatalok a Művészetek Palotájában Szárnyalás a szürkeségből a magasba Fiatal artisták csapatot alkotva mutattak be a társművészetek elemeit is felhasználó, kortárs cirkuszi produkciót a Művészetek Palotájában. Ahogy az előadásban, úgy nyilván jelképesen is, a magasba akarnak szárnyalni. BÓTA GÁBOR A cirkusz a szuperfilmek, elementáris médiahatások korában régóta keresi a helyét. Elesen eszközöket a társművészetektől. Leginkább a színháztól. A számokból jeleneteket formál. A jelenetekből pedig akár történetet. Már nem csak az fontos, hogy az artista hány szaltót ugrik, mind hangsúlyosabbá válik, ezt hogyan teszi, és közben milyen a figurája. Ugorhat macsó módon kérkedve, csillogó, villogó, feszülő ruhában sztárként, de félénk, ügyefogyottnak tűnő bohócként szintén. Ma már az sem ritka, ha az artisták megszólalnak, énekelnek, zenélnek. Gyönyörű példáját láthattuk ennek a Circus Cirker decemberben a Trafóban vendégszerepelt Untermann című műsorában, amiben három elsőrangú artista parádés attrakciókat mutatott be, de közben fanyar humorú monológokat mondtak, zenekart alkottak, és énekeltek is. És mindehhez még remek fazonok, markáns karakterek is. Bár már egyre több kortárs cirkusz fordul meg nálunk, köztük a világhíres Cirque du Soleil is elég gyakran tér vissza a Sportarénába, itthon még nem kapott lábra a kortárs cirkusz műfaja. Csináltak valaha zsenge kísérletként ilyen programot az artistaképzősök, a Fővárosi Nagycirkuszban Kristóf Krisztián is rendezett az újcirkusz műfajában műsort, de markáns áttörés nem történt ezen a téren. Most a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházában viszont bemutatták a Recirquel - Cirkusz az éjszakában című produkciót. Volt ennek már előzménye, ugyanezzel a címmel nyáron a Szigeten, a Magic Mirror sátorban, írtam is akkor róla néhány sort. De az még sokkal rövidebb volt, és bár voltak benne játékosan fantáziadús elemek, mégiscsak alapvetően klasszikus cirkuszalapokon nyugodott. Mint ahogy, valljuk be, tulajdonképpen a mostani program is. Ezt ugyancsak Vági Bence rendezte, koreografálta, de érezhetően tovább dolgozott a fiatalokkal, méghozzá keményen, és nem is keveset, négy hónapot. Az egész produkciónak egységes látványvilága lett. Szürke, félhomállyal teli, melankolikus világ, Csanádi Judit díszletei lepattogzó falú, színtelen házak képét festik költői módon, amikből az attrakciók segítségével kiragyognak, légbe törnek az artisták. Kicsit emlékeztet ez a világ a Vági által szerkesztőként korábban a Művészetek Palotájába a kortárs cirkusz debütálásaként hívott Cirque Éloire hangulatára, melyben monotonul szürke környezetben robotoló hivatalnokok testüket próbára tevő produkciók segítségével igyekeztek kitörni az egyhangúságból. Most viszont élénkebbek a jelmezek, Kasza Emese néhány ruhát extravagánsra tervezett, miközben általában érzékenyen hagyja érvényesülni a test idomait. Sárik Péter a számok jelentős részéhez a színpadon zongorázik, Balogh Anna pedig dizőzként, nekibúsult érzelmességgel, dalos narrátorként szolgál kötőanyagként az attrakciókhoz, melyek áthömpölyögnek egymásba. Ritkán van lehetőség a számok közti tapsra, széles mosollyal teli meghajlásra pedig végképp nem, az artisták megmaradnak az ábrándosan melankolikus, borongós hangulatban. Három lány, Bogdán Bettina, Lőrincz Alexandra és Horváth Míra könnyed anyagon lengedezik a légben, nem megy minden egyszerre, de szépek a lágyan hajlongó mozdulataik. Ugyanők trapézon is ügyeskednek, akár egymást lelógatva és persze megtartva tornáznak. Pintér Áron lengődróton flangál, vagy akár háton ráfekszik, és kezén-lábán karikákat pörget, mindeközben békebeli kabaréba illő, elegáns, mellényes, csokornyakkendős úrnak mutatkozik. Mellette bohócként Lakos Leonetta téblábol, aztán vele lesz egy nagyon helyes számuk. Régi, gombócos fagyit áruló kocsi tégelyeiből dugják ki fejüket-lábukat pajkosan, erotikusan, azt sejtetve, hogy a kocsi mélyében mi mindent csinálnak. Ezenkívül igazán humoros szám nincs is, meggondolandó, hogy a változatosságra építő cirkusznak jót tesz-e a szinte végig spleenes hangulat. Veress Zsanett és Illés Renátó mutatóján esztétikus kézegyensúlyozó számmal rukkolnak elő, de amikor egyikük tartja a másikat, előfordul, hogy igencsak remeg az a kéz, ezen még azért dolgozni kell. Herczeg Richárd és Biritz Ákos kínai rúdon sürögnek-forognak. Biritz az est emblémája is lehetne, ő az, aki gumikötél és az artistaművészet segítségével a magasba szárnyal, kitör a szürkeségből. A tehetséges fiatalok számára pedig ez a gonddal kivitelezett produkció válhat kitörési lehetőséggé. Kitörési lehetőség ez a produkció a tehetséges fiatalok számára forrás: művészetek palotája Kitűnően kezdett a BMC Egy arany ékszerrel a kezében jelent meg Gőz László, a Budapest Music Center (BMC) alapítója a vasárnap esti koncert előtt. Az értékesnek tűnő karkötőt ugyanis valaki elveszítette, és az ékszer gazdáját maga kereste a nemrég átadott új zenei központ vezetője. Pillanatokon belül jelentkezett is a tulajdonos, Gőz László gesztusát pedig taps fogadta. Az alapító szerényen körbenézett, és csak annyit jegyzett meg, nálunk ez természetes. Kicsit szimbolikus eseménynek is tekinthető a fenti eset. Jól mutatja, hogy lehet európai módon is eljárni, illetve mutatja, hogy szervezők és a közönség kapcsolata bizony épülhet a bizalomra. A folytatás is jól sikerült, vagyis a Budapesti Tavaszi Fesztivál zárónapján a régi zenét játszó, kitűnő muzsikusokból álló Serenata Hungarica remek, nagy sikerű hangversenyt adott. Kobzos Kiss Tamás és kollégái kitettek magukért. Az együttes művészeti vezetője Thomas Wimmer, aki 1988-ban hozta létre ezt a formációt elsősorban a régmúlt populáris hangszeres zenéjének a megszóltatására. Mára bővült a csapat repertoárja. A mostani koncerten a török hódoltság időszakát a 16-17. századi török énekmondók dalai idézték meg. Szerepeltek még a műsorban a 17. században megőrzött magyar táncdallamok, illetve megismerhettük, hogy milyen muzsikára táncolhattak a zenekedvelő Esterházy család vendégei annak idején. Kobzos Kiss Tamás, Balogh Kálmán, Ökrös Csaba, Karim Othman-Hassan, Ulli Engel,Tóth Mónika, Ivan Becka, Thomas Wimmer, Michael Posch, Erich Traxler és Wolfgang Reithofer valamennyien nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Pénteken ugyancsak kiváló kamarazenei produkciót élvezhettek azok, akik a BMC programját választották. Egy csupa fiatal, csinos hölgyből álló, brit vonósnégyes, a Benyounes Quartet tagjai vendégeskedtek a BMC-ben. A 2007-ben alapított együttes tavaly a Végh Sándor vonósnégyesversenyen második lett. Ezúttal Beethoven, Janacek és Debussy műveit szólaltatták meg nagy invencióval, bizonyítva, hogy nem véletlenül díjazták őket korábban. Új helyszínként a BMC jól vizsgázott a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A koncertterem akusztikájára semmilyen panasz nem mondható, mint ahogy örömmel nézegethettük az előtérben Bácsay Péter alkotásait, a június 30-ig látható kiállítás festményein a dzsessz világához kerülhetünk egészen közel. A büfé kínálatát még egy kissé szűkösnek éreztük, de összességében a debütálás mindenképp jól sikerült. Balogh gyula Betörő az albérlőm a Madách Színházban Halász Judit és Mucsi Zoltán főszereplésével mutatja be a Madách Színház a Betörő az albérlőm című krimivígjátékot, melyet május 11-én tűznek műsorra. A darab a nagy sikerű angol film, az 1955- ös Betörő az albérlőm színpadi adaptációja. Két éve Londonban mutatták be a film színpadi változatát, és a Madách Színháznak sikerült megszereznie a darabot, amelyet most Szente Vajk rendez. Halász Judit és Mucsi Zoltán mellett a banda tagjaiként Hajdú Steve, Magyar Attila, Nagy Sándor és Szerednyey Béla látható, a produkcióban Hűvösvölgyi Ildikó, Bajza Viktória és Pusztaszeri Kornél is játszik, továbbá Hajnóczy Soma bűvészvilágbajnok is közreműködik fotó:K2press