Népszava, 2015. február (142. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

A szegények legfeketébb vasárnapja következik Holnaptól Magyarországon egyebek mellett megszűnik a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás és az önkormányzatok dönthe­tik el, kinek adnak segítséget. Korózs Lajos, a parlament nép­jóléti bizottságának szocialista alelnöke azt mondja, Orbánék minél több olyan embert szeretnének, aki alamizsnáért haj­landó a politikai lojalitásra. Az MSZP-s politikus szerint a Fi­desz a szociális elvonások, az adótörvények, a foglalkoztatás­politika révén tudatosan süllyeszti le a középosztályt. - Milyen világ lesz holnaptól Ma­gyarországon? - Szomorú. Azt gondolom, hogy a szegény emberek legfeketébb vasár­napja következik. Megszűnik a méltá­nyosságból adható ápolási díj, a mél­tányossági közgyógyellátás, a rendsze­res szociális segély, a lakásfenntartá­si támogatás, az adósságkezelési szol­gáltatás, jelenlegi formájában az ön­­kormányzati segély, a rendkívüli gyer­mekvédelmi és a temetési segély, szep­tember elsejétől pedig az óvodáztatási támogatás is. Mindez emberek százez­reit hozza méltatlan helyzetbe, ami a Fideszt nem érdekli. - Sokak szerint ismét hárommillió koldus országa lettünk, és ez a szám az idén csak emelkedni fog. - Ma Magyarországon mintegy 3 millió 340 ezren élnek szegénységben és társadalmi kirekesztettségben, de ha a létminimum környékén tengődő­­ket is ideszámoljuk, akkor a négymil­liót is meghaladja ez a szám, ami az év végére ötmillióra is emelkedhet. Az el­múlt évtizedekben a rászorulók szá­mára volt szociális étkeztetés, házi se­gítségnyújtás, családsegítés, falu- és tanyagondnoki szolgálat, segély. Hol­naptól alig lesz támogatás, de a Fidesz még a maradékot is elveheti. A maguk alkotta alaptörvény értelmében ugyan­is megszűnt a társadalombiztosítás, csak 2011 tavasza óta senki nem akart odafigyelni arra, hogy ami a ré­gi alkotmányban állampolgári jogon járt az embernek, arra az államnak ma már csak törekednie kell. Az ak­kor még létező kétharmad a kötelező gondoskodást kihagyta az új alkot­mányból, amolyan „majd egyszer jól jön ez nekünk” alapon, merthogy így forog az agyuk. Ezért kezdeményez­tünk a napokban alaptörvény-módo­sítást. Az MSZP azt akarja rögzíteni, hogy a magyaroknak joguk van a szo­ciális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és ön­hibájukon kívül bekövetkezett mun­kanélküliség esetén jogosultak a meg­élhetésükhöz szükséges ellátásra. A fideszes alaptörvény oly mértékben gyengítette a szociális biztonságot, amire a II. világháború óta nem volt példa.­­ A törvény értelmében holnaptól nem az állam, hanem az önkormány­zat osztja a segélyeket. A fideszesek szerint aggodalomra semmi ok, mert a legszegényebb települések a költség­­vetésből kaphatnak forrást, másokat pedig arra biztatnak, vessenek ki újabb helyi adókat, illetve az iparűzési adóból adjanak a rászorulóknak.­­ Igazi fideszes gondolkodásra vall ez a történet. Tavaly több mint 99 mil­­liárdot fordítottak Magyarországon pénzbeli segélyezésre, mostantól 25 milliárd forint van erre a célra. Az ön­­kormányzatok emellett az idén össze­sen 30,1 milliárd forintra pályázhat­nak, hogy támogatni tudják a rászo­rulókat. Ám Orbán Viktorékat ismer­ve várhatóan a hozzájuk lojális telepü­lések kapnak majd ebből a pénzből. A hűségesek, nem a valóban rászorulók. Azt mondják, hogy az önkormányza­tok éljenek a saját adókivetési joguk­kal és az így beszedett pénzből adja­nak segélyeket vagy lakásfenntartási támogatást. Csakhogy ezek az embe­rek jellemzően szegény településen él­nek, ahol hiába vetnek ki újabb adót. Ezeken a helyeken vállalkozás is alig van, kevés az iparűzési adó, amit egyébként nem szociális támogatásra, hanem fejlesztésre kellene fordítani. Ipari parkok bővítésére, építésére, a digitális hálózat fejlesztésére, hogy mi­nél vonzóbbak legyenek a beruházók számára. Amelyik településtől elveszik a fejlesztési forrásokat, az lepusztul. Az viszont, amelyik a kormányzati szándék ellenére még mindig viszony­lagos szociális biztonságot tud nyújta­ni az ott élők számára, belső migráci­ót fog elindítani. Félő, hogy a minden­honnan kiszorult emberek elindulnak ezekbe a városokba, községekbe, fal­vakba, amiből újabb, óriási feszültség lehet az országban. - Hány embert hoz lehetetlen hely­zetbe a szociális kiadások mostani megnyirbálása? - Csak a lakásfenntartási támoga­tás megszűnése mintegy félmillió csa­ládot érint. Nem olyan eszeveszetten nagy összegekről beszélünk, hiszen ezek a háztartások 4-5 ezer forintot kapnak, ami adott esetben megmenti őket attól, hogy kikapcsolják a villanyt vagy a gázt. Erre az összegre vélemé­nyem szerint a költségvetésnek nincs szüksége, igaz, stadionokra, presztízs­­beruházásokra, kormányzati kommu­nikációra a Fidesznek az isten pénze sem elég. Pedig ezek totálisan haszon­talan dolgok. Nekem ne mondja senki, hogy a harmincas évek országzászlóit tömegével kell ebben az országban fel­állítani, miközben van olyan iskola, ahol a mindennapos testnevelés miatt egyszerre három-négy osztály tart órát egyetlen nyomorult tornateremben, s ahol csak idő kérdése, mikor fog vér folyni, mert a linóleum úgy van fölsza­kadva. Ezek abnormális dolgok, ami­ket gyűlölök és amik ellen mindent el­követek. - Léteznek már olyan önkormány­zatok, amelyek saját szociális rend­szert építenek. Ilyen Zugló, valamint a XIII. kerület. - Meg Szeged és több más, elsősor­ban szocialista vezetésű település. Ahol a baloldali ellenzék irányít, ott még adnak a társadalmi szolidaritás­ra. Feltéve, hogy van forrásuk hozzá. Orbánék azonban a nehéz helyzetbe került emberekkel nem akarnak bíbe­lődni, legszívesebben elüldöznék őket az országból, csak nem mondhatják ki, mert egy 21. századi civilizált eu­rópai országban ilyesmit nem lehet.­­ Sokan úgy gondolják, segélyre az szorul, aki nem dolgozik, őket viszont nem feltétlenül kell mások kárára tá­mogatni.­­ Azok többsége, akiktől most meg­vonják az anyagi segítséget, dolgoz­nak, de a napi 8-10 órai munkával sem tudnak annyi pénzt keresni, hogy emberhez méltó életet éljenek, és tisz­tességben nevelhessék a gyerekeiket. A NAV legfrissebb adatai szerint Ma­gyarországon jelenleg durván 4,4 mil­lióan készítenek adóbevallást. Közü­lük 2,2 millió ember nem keres 87 500 forintot, a létminimum összegét. Szá­mukra nagyon fontos volt a lakhatá­si vagy az adósságkezelési támogatás, adott esetben a temetési segély. A munkanélküliségre pedig ócska vá­lasz, hogy segély helyett majd adnak közmunkát. A közmunkában nemcsak hogy nincs értékteremtő tevékenység, de onnan továbblépni sem nagyon le­het. Eljutottunk odáig, hogy fegyelme­ző eszköznek is használják a közmun­kát. Aki sokat kellemetlenkedik, azt kirúgják, azután jóval kevesebb bérért újra felveszik közmunkásnak. De van, ahol többdiplomás, nyelvet beszélő, magasan kvalifikált emberek utcát ta­karítanak. Ők persze általában vi­szonylag gyorsan el tudnak helyezked­ni. Gyakran a fejemhez vágják, hogy a mi kormányunk vezette be az út a munkához programot, de könyörgöm, akkor egy gazdasági válság időszaká­ra próbáltunk átmeneti megoldást te­remteni. Ez a kormány viszont be akarja betonozni a közmunkát. Segély helyett ezt adni, sőt már a munka he­lyett is közmunkára fogni, akit lehet. Már nem is tudom, hogy hova fejlesz­tik ezt az egészet. - Olyan, mintha azt sugallná, hogy szándékosan igyekszik megnyomorí­tani a társadalmat a Fidesz. Mi lenne ennek a célja? - A függőség kialakítása. Minél több olyan embert akarnak, aki alamizsná­ért hajlandó politikai lojalitást biztosí­tani a jelenlegi hatalom számára, és ez tragédia. A Fidesz a mostani szoci­ális elvonások, az adótörvények, a fog­lalkoztatáspolitika révén tudatosan süllyeszti le a középosztályt. Ma már nemcsak az alsó, hanem a felső kö­zéposztályból is sokan leszakadnak a szegények közé, mert az Orbán-kor­­mány elzárta a mobilitás minden csa­tornáját. Nemcsak az oktatásban, a foglalkoztatásban, hanem minden te­rületen. Amikor Orbán munkaalapú társadalmat hirdet, ami, megjegyzem, nagyon csúnya dolog, mert tudjuk, melyik rendszer épített ilyet a harmin­cas években, akkor ő nem beszállítói, hanem bedolgozó Magyarországra gondol. Óriási különbség van a kettő között. A lebutított munkavállaló ugyanis az égvilágon sehova nem kell. Nem ez Magyarország jövője. A jövő gazdaságának magasan képzett szak­munkásokra van szüksége. Gyűlölöm ezt a mentalitást.­­ Az Orbán-kormány mindig talál bűnbakot. Évekkel ezelőtt a korked­vezménnyel nyugdíjazott rendvédel­mi dolgozók voltak a társadalom el­lenségei, majd a rokkantak. Most a be­vándorlókra mutogatnak, mindeköz­ben a szegényeket folyamatosan meg­szégyenítik. Mi lesz itt, ha tovább nő az elesettek száma?­­ Remélem, legkésőbb 2018-ban vé­get ér ez az ámokfutás. A baj csak az, hogy olyan csapdahelyzetbe kerül ez az ország, amiből nagyon nehéz lesz kiszabadulni. Sosem állítottam, hogy a szegénység a múlt héten alakult ki, de a szocialista kormányok minden intézkedésükkel az alul lévők terhein igyekeztek enyhíteni, 2010 óta viszont a jómódúakat mentesítik a nélkülözők kárára. A Fidesz éveken át kampányolt a családi adókedvezménnyel, amit ko­rábban csak a magas jövedelműek tudtak igénybe venni. Aki jól keresett, az jutalmul még kapott az államtól. Az összes támogatás 92 százalékát a gazdag háromgyerekes családok tud­ták igénybe venni. Az alacsony jöve­delműek csak januártól kapják ezt az adókedvezményt, és még örülhetnek ennek az adománynak. A rokkant­­nyugdíjasok közül, akiket az előző ciklusban csalónak bélyegeztek, so­kaknak az idén lejár a hároméves el­látása és el kellene helyezkednie. Meg­változott munkaképességűek számá­ra viszont talán 40 ezer állás van az országban, ami az igényekhez képest kevés. Eddig azok a rokkantak, akik­től akár súlyos állapotuk ellenére a fe­lülvizsgálat után megvonták az ellá­tást, rendszeres szociális segélyt kap­tak. Ez holnaptól nem létezik, és aki­nek nincs elegendő szolgálati ideje ah­hoz, hogy amikor betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt, ellátásra legyen jo­gosult, az nyugdíjat sem fog kapni. Ilyen a szép új világ. - Államtitkárként tényleg mindent elkövetett, hogy enyhítsen a rászoru­lók terhein? A korábbi szocialista kor­mányoktól nem csak a közmunka­programot kérik számon a fideszesek.­­ A mi időnkben sem volt kolbászból a kerítés, de törődtünk az emberekkel. 2010-ben durván 2 millió 800 ezren éltek szegénységben és társadalmi ki­rekesztettségben Magyarországon, most jóval többen. Balog Zoltán, ami­kor miniszter lett, azt mondta, min­dent el fog követni, hogy 500 ezerrel csökkenjen a szegények száma. Ami talán a legszörnyűbb, hogy az 1,8 mil­lió gyerek közül 740 ezer a társadalom peremén él. Annyira nem lehet sze­gény az ország, hogy gyerekeknek éhezni kelljen. Az Orbán-kormány az elmúlt években több mint 300 milliárd forintot vett ki a szociális ellátórend­szerből, és miközben a gyerekek éhez­nek, sok tízmilliárdot költenek stadio­nokra meg kormányzati kommuniká­cióra. Ez szemlélet és értékválasztás kérdése. Korózs Lajossal Fazekas Ágnes beszélgetett A FOTÓT TÓTH GERGŐ KÉSZÍTETTE

Next