Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-02 / 152. szám

NÉPSZAVA 2022. július 2., szombat Hadigazdaság, hadipolitika CIVIL BESZÉD K­ánikulai pilledtségünket két riasztó hang zavarta meg. Egy vészcsengőé és egy vekkeré. A vészcsengő, mint erről pénteki rádió­intelmeiben beszámolt, Orbánt ri­asztotta fel győzelmi nyugalmából. A vekker az időközi választások va­sárnapi sokkjaként remélhetőleg a vesztes ellenzéket. A kormány kommunikációs for­dulatot hajt végre. Mivel a kommu­nikáció náluk a politika lényege, feltehetőleg politikait is. Az eddigi bagatellizálás, a „nyugi, minden rendben van” sugallat helyett drá­mai bejelentések jöttek a gazda­ságról hivatalos oldalról is. Söté­­tebbre módosították az idei és jövő évi inflációs kilátásokat. A 2023-as költségvetésben egyharmadnyival több áfabevételt terveznek, ami csak az ennél jóval nagyobb áremelke­déssel jöhet össze. A Nemzeti Bank egyik vezetője a frászt hozta ránk megnyugtatónak szánt szavaival: á, az infláció az semmi, ne azon izgas­suk magunkat, jöhet a recesszió, a gazdasági visszaesés is, na, az már valami. Az új kommunikációval előre besötétítették a színpadot, erre lé­pett föl Orbán pénteken. A hangvé­ Szóval kiktől kell megvé­denünk az országot, határainkat és függet­lenségünket, méghozzá „emberfe­letti erőfe­szítéssel”? Itt bizony Putyinékról van szó, tele a jövőn borongó tragikus hőse: az uniós és a NATO-csúcsról „én úgy jöttem haza, hogy egyfolytában égett a piros lámpa a fejemben, és hallottam a vészcsengőt”. Kivétele­sen nem is az ütődött szövetségesek miatt, akik az istennek nem hallgat­nak az egyetlen okos emberre, már­mint Orbánra. Persze elhangzottak a kötelező fordulatok is arról, hogy azok ott kint továbbra is mind hü­lyék, csak nekünk, magyaroknak van ilyen mázlink egy tisztán látó vezetővel. De a vészcsengő most először Putyinék agressziója miatt szól. Nocsak. Orbán - nem alaptalanul, de nem is érdek nélkül - vészt kiált. „Szem­be kell nézni a realitásokkal”, a front közeledhet Magyarországhoz, „az ukránok hősiesen harcolnak”, de „az emberek fogytán vannak”. Fel kell készülnünk a magunk katonai vé­delmére. Két-háromszorosára gyor­sítjuk a haderőfejlesztési programot (értsd: a miniszter két-háromszor annyit üzletelhet, hiszen gyakorlata jelenleg ebben van, másban nem). „Emberfelettinek tűnő erőfeszí­téssel radikálisan megnöveljük az erőnket.” Hogy a katonák felszaba­duljanak, lesz önálló határvadászat (istenem, de szép szó), a megszünte­tett határőrség helyett újra toboroz­nak. Egyelőre Pintér a felelős, ráér, az egészségügy, az oktatás, a rendőr­ség ügyei úgyis rendben vannak. Itt azért álljunk meg egy percre. Szóval kiktől kell megvédenünk az országot, határainkat és független­ségünket, méghozzá „emberfeletti erőfeszítéssel”? Hacsak nem felté­telezzük, hogy az ukránoknak nincs elég bajuk, és játszi kedvükben meg­támadják Magyarországot, akkor itt bizony Putyinékról van szó. Orbá­­nék attól tartanak, hogy az ezerszer „korrekt partnernek” nevezett teg­napi barát, olykor példakép egyszer csak feláll a hosszú asztal mellől, és ránk borítja azt. A „nem a mi háborúnkéból még­is „mi háborúnk” lehet? Putyin ellen kell fegyverkeznünk? És ha az ukrá­noknak nincs elég emberük, akkor nekünk van? Eddig kakaskodtunk, hogy NATO-katonák csak a Du­nántúlig, csak eddig, csak addig jö­hetnek, most már a miniszterelnök örvendezik „a NATO keleti szárnya megerősítésén”. Még az is elhang­zik: szükségünk van a szövetsége­sekre, ezért nem vétózhatunk foly­ton, meg az a vétó nem is vétó, fáj, de csúnya kifejezés, csak éppen nem engedtük a dolgokat döntésig jutni. Nyilvánvaló: amúgy hála istennek, készül a megegyezés az Uniótól kap­ható pénztömegről. Lesz pár magyar látszatengedmény, ki is kell sajtolni minél többet, de most az Uniónak is érdeke az egység fenntartása. Az új képet a veszélyes Putyinról érdekes feladat lesz a Putyin-párti­­vá hangolt saját táborral lenyelet­ni. Persze még jöhet a világháborús „Kassa bombázása” verzió: akik errefelé lőnek, azok voltaképpen ál­ruhás ukrán nacionalisták. De már csak a tábor nyugtatása érdekében is kell néhány jól irányzott ökölcsapás az ellenzékre. A „hadipolitika” kifelé puhít, be­felé tovább keményít. Belpolitikai értelemben már rég hadiállapot van az országban. Sokan idézik a Policy Solutions friss kutatását: a felnőttek 13 százalékának fizikai konfliktusban is része volt politikai véleménykülönbség miatt. Vagyis kb. egymillió (!) magyar már keve­redett lökdösődésbe, pofozkodásba, szolidabb esetben egy kis kellemes köpködésbe politizálás közben. Továbblépünk a hadigazdaság útján is. Nem mondom, hogy nincs szükség rendkívüli intézkedésekre, az árstop, a friss rendeletben kor­mányfelügyelet alá vont energiapi­ac a hadigazdaság klasszikus kellé­kei. De az a kétértelmű, nem tudni, hogy csak a katonákra vagy másokra is vonatkozó mondat, hogy „a béke­időre jellemző nyolcórai munka­időnek most vége van”, már többet jelent. Új korszak jön. További cent­ralizációval, az önkormányzatok újabb hullarablásával (most a szak­rendelőket veszik el), a háborús ve­szélyre hivatkozó kemény szigorral. Most szinte nagyobb szükség van kormányképességet mutató ellen­zéki mondandóra, mint a választás idején. Vasárnap a szavazók nem láttak ilyet. Biztosan sok stratégiai hibánk volt a parlamenti választás előtt is, de úgy látszik, az azóta el­telt időszakban még több. Az ápri­listól egy negyedéven át követett út nem jó. A vekker megszólalt. Ronda hangja van. Meghalljuk? LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési képviselő A fél béke hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a védelmi képessé­geinket meg kell erősítenünk, ebből a félbékés, félveszélyhelyzeti állapotból ki kell rántanunk a hadseregünket, és nagyon gyors képességfejlesztési munkát kell elvégeznünk. Tehát a bé­keidőre jellemző nyolcórás munkaidő­nek meg ezeknek vége van." Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarországon nem félveszély­helyzet van, hanem teljes, méghozzá nemcsak néhány hete, amikor a kor­mány háborús veszélyhelyzetet hir­detett ki, hanem már 2016 márciusá­tól, amikor a tömeges bevándorlásra hivatkozva hirdették ki a válsághely­zetet, benne a honvédség bevetését. A nyolcórás munkaidőnek tehát már régóta vége van, annyira, hogy a ka­tonáknál a 400 órát is túllépheti az éves túlszolgálat időkerete, mégpe­dig úgy, hogy a veszélyhelyzet alatti túlórázás ebbe bele sem számít. Vagy Orbán még mindig a pocakos tábor­nokoknál tart? Az ener­giaválságot csak lassú és költséges átállással lehet majd mérsékelni. Magasabb árakon. Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy Magyarországnak a béke oldalán kell állnia, mert a há­borús inflációt nem lehet másképpen megakadályozni, csak ha a háborúnak véget vetünk. Ezzel szemben a tény az, hogy a háború befejeződéséből sajnos nem következik az infláció megszűnése, egyrészt mert az inflációt nem a há­ború váltotta ki, csak súlyosbította, másrészt mert utána is garantáltan megmaradnak az oroszok elleni szankciók, így az olajembargó. Az energiaválságot pedig csak lassú és költséges átállással lehet majd mér­sékelni. Magasabb árakon. Ha tet­szik érteni. Azt is állította Orbán­­ a parlamentben, Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum frakcióvezetőjének válaszolva), hogy a magyar kormány nincs felhatalmazva arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizott­ság helyett az olimpiáról nyilatkozzon. „A 2036-os olimpiáról pedig akkor be­széljünk, ha akkor majd ön is itt lesz a parlamentben." Ezzel szemben a tény az, hogy a 2036-os olimpiai jelentkezés­ről nem 2036-ban kell beszélni, ugyanis erről a Nemzetközi Olim­piai Bizottság 2025 és ’29 között fog dönteni, és ’25-26-ban még mind a ketten képviselők lesznek. Orbánt pedig egyébként eddig sem gátolta meg a MOB, hogy beszéljen az olimpiáról. Tavaly, a tokiói olim­pia után például a Nemzeti Sport­nak azt mondta, hogy „az olimpia megrendezése egy magyarnak örök álom. Olyan szerelem, amely­nek sosincs vége. (...) Bennünket kicsinyes okokból, politikai ha­szonlesésből most el lehetett ütni az olimpia rendezésétől, de a ma­gyaroktól nem lehet elvenni ezt az álmot.” Értsd: Orbántól. Nem ves­­­szük el. Szép álmokat! Azt állította Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke (a parlamentben), hogy „a kormányzat mostani döntései és a következő időszakra vonatkozó gaz­dasági stratégia alapján 2030-ra el tudjuk érni azt, hogy Magyarország az ELI 27 tagállama közül az öt legfejlet­tebb és legsikeresebb tagállama közé fog tartozni". Ezzel szemben a tény az, hogy jelenleg az öt-hat legkevésbé fejlett és sikeres ország közé tartozunk, és innen 7-8 év alatt lehetetlen a leg­fejlettebbek közé kerülni. Abszur­dumokat kitalálni és ismételgetni azonban sajnos nem lehetetlen. Van rá közönség. BOLGÁR GYÖRGY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM ! Nemzeti Oktatással, egészségüggyel nem lehet választást nyerni, tehát nem érdekesek Orbán számára, soha nem fog beléjük a minimumnál több pénzt fektetni. Beterelte őket a nagy kormányelfekvőbe, előbb egy pap, majd egy orvos, most meg egy rendőr felügyelete alá. E két ágazat nemzetstratégiai je­lentőségű, állapotuk kihat a ma­gyarság rövid, közép- és hosszú távú jövőjére. A kettős rendszer itt is kialakult, a fideszes felső közép­­osztály a pénzéért jobb iskolát és betegellátást kap, mint a többiek. S a nagy szuverén a pedagógus­bér-emelés állami feladatáról azt meri állítani, hogy a brüs­­­szeli pénzektől függ - míg szinte mindenre telik, ami az eszébe jut. A két ágazat helyzete eltérő, az egészségügyben morális ok­ból szinte lehetetlen a sztrájk. Az oktatásban csak jogi úton tudják megakadályozni, de őszre talán összeáll egy széles polgári enge­detlenségi mozgalom (akár isme­ri Pintér e fogalmat, akár nem), s a társadalom szolidáris lesz a gyerekei nevelőivel. FÁBRI FERENC Kényszer A túlzott orosz energiafüggőség, az ukrán háború miatti embar­gó és a fosszilis energiahordozók árának rakétaszerű emelkedése új hosszú távú energiastratégi­át kényszerít ki a kormányból. Az elmúlt évek mulasztásai, a nagyarányú importfüggőség, ezen belül is az orosz függőség „bebetonozása”, a megújulók elhanyagolása, a fosszilis ener­giahordozók magas részesedése bebizonyította, hogy nem volt kellő előrelátás Orbánék energia­­politikájában. Végre erőteljesen foglalkozni kéne a spórolással, a Kádár-kockák energiahatékony­sági beruházásait fel kell pör­getni, ugyanis ez lenne az igazi rezsicsökkentés, ha kevesebbet fogyasztunk. A földgáz- és vil­­lamosenergia-piacon az ország importfüggőségének leszorítása mindennél parancsolóbb. A meg­­újulóknak is sokkal nagyobb teret kell biztosítani, beleértve a geo­­termiát. Paks 2 az EU-s korlátozó intézkedések miatt kérdőjelessé vált, noha önmagában a nukleá­ris energia korszerűbb és olcsóbb változata az energiatermelésben továbbra is tényező lehetne. MIKULÁS FERENC Infláció Nagy Márton az MNB alelnö­­ke volt, pénzügyi szakember. A miniszterelnök átcsábította őt jobbkeze csapatából a sajátjába. Mint pénzügyes szükségét érez­te, hogy megmagyarázza, miért növekednek ilyen drámaian az árak. Azt találta mondani, hogy most azért drága minden, mert tavaly olcsó volt. Azt elfelejtette mondani, hogy ez nem más, mint az erős infláció. Elhiszem, hogy egy politikus a választói felté­telezett megértési színvonalán magyarázza a dolgokat, nem tarthat akadémiai székfoglalót. De úgy gondolom, a Fidesz-sza­­vazók jó része is kikérheti magá­nak, hogy így kezeli a kormánya. Ami történt, az nem a kormány szavazóit minősíti, hanem a kor­mányt magát. ÁBRAHÁM ZOLTÁN Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoi leveletnepszava.hu

Next