Népszava, 2023. április (150. évfolyam, 77-99. szám)
2023-04-08 / 82. szám
SZOMBATI RANDEVÚ_____________________________________________2q2,2pSSS S 5 „A pandémia kezelése felülírta az addigi demokráciaképet” COVID -19 Társadalom a világjárvány hálójában címmel jelent meg az a tanulmánykötet, amely a koronavírus egyénre, közösségekre, szabadságjogokra gyakorolt hatását elemzi. A könyvet Szécsi Gábor, a pécsi és Tóth I. János, a szegedi egyetem tanára szerkesztette. A duó baranyai tagjával beszélgettünk. Tonnányi újságcikk után miért gondolták, hogy tudnak még újat mondani a koronavírus-járványról? A középkori pestis- és kolerajárványoknak vagy az 1918-19-es spanyolnáthának több tíz millió áldozata volt, s ezek a járványok alapvetően módosították a társadalom működését. Ugyanez igaz a Covid-19 esetében is. Úgy véltük, érdemes komplexen megvizsgálni a szaktudományok és az alkalmazott filozófia eszközeivel, hogy a pandémia miképp befolyásolta az egyének, a közösségek és a politikai elit gondolkodását. A tanulmányok visszatérő eleme, hogy a járvány bizalomvesztést okozott a társadalomban, s ebben szerepük volt többek között a konteóknak. Ez nagyrészt az elbulvárosodott tömegmédiának köszönhető, amely azt sugallta, hogy a társadalmi intézmények alkalmatlanok az emberek problémáinak a megoldására, a tömegmédia viszont képes erre. Elmagányosodott a társadalom, a hagyományos közösségi formák gyakran kifulladtak, és egyre többen az interneten szerveződő virtuális közösségekbe kapaszkodnak. A csatlakozás ára az, hogy az egyénnek el kell fogadnia a megoldást ígérő tömegmédia csoporterősítő történeteit és nézetrendszerét, így talált magának megfelelő médiát a vírustól rettegő és a vírustagadó, az oltásfüggő és oltáselutasító, és az is, aki úgy gondolta, nem véletlen események eredményeként született meg a kórokozó, hanem népirtó szándékkal szabadították ránk. A tömegmédiumok által közvetített történetek és narratívák a csoporthoz tartozó egyénekben megerősítették azt az érzést, hogy véleményükkel egy közösséghez tartoznak, így nincsenek egyedül. A tévhírekhez nálunk az is kellett, hogy az illetékes szervezetek fukar kézzel csöpögtessék az információkat a járvány kórházi kezeléséről. A kormány által nem irányítható sajtónak esélye sem volt érdemi választ kapni a kérdéseire, az állami sajtó pedig csak arról „kérdezett", amiről a kormány akart beszélni. Úgy gondolom, hogy az alapvető problémát a gyakran kaotikus információáramlás okozta: számos nézőpont, elmélet látott napvilágot a betegségről és gyógyításáról, az oltásokról és azok utóhatásairól, így gyakran a legfontosabb kérdésekre sem lehetett egyértelmű választ adni. Azok az újságírók végezték hitelesen a dolgukat, akik a közönséggel megosztották ezeket a vitákat, és választási lehetőséget kínáltak a médiafogyasztóknak. Csakhogy az emberek befogadásorientáltan válogatnak a média által kínált információk közül, s az az elsődleges igényük, hogy olyan hírekhez, értelmezésekhez jussanak a média által, amelyek megerősítik az ő gondolkodásukat, értékrendjüket, egyéniségüket. SZÉCSI GÁBOR Szécsi Gábor a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja, emellett az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (EASA) rendes tagja, a Magyar Alkalmazott Filozófiai Társaság elnöke Vendégprofesszorként oktatott a helsinki, a heidelbergi egyetemen. Kutatási területei: kommunikációelmélet, szemantika, kommunikáció- és médiafilozófia. Néhány könyve: Kommunikáció és gondolkodás (2007); Nyelv, média, közösség (2013); Média és társadalom az információ korában (2016); A történetekbe zárt elme (2020) Vagyis nem akarnak informálódni, tanulni, okosodni? A felgyorsult információáramlás okán nincs idejük és türelmük az ismereteiket bővíteni s alaposan tanulmányozni az őket érdeklő problémákat, ám ez a tudományos kérdésekben végképp értelmetlen magatartás. Épp erre a fogyasztói viselkedésre építenek az áltudományos nézeteket hirdető médiumok is, amelyek pontosan ismerik közönségük igényét; tudják, mivel lehet lekötni a fogyasztók figyelmét, s az online tér kínálta lehetőségeket kiaknázva folyamatosan azt közvetítik feléjük, amit hallani szeretnének. A tapasztalat az, hogy a közönség túlnyomó része nem fogékony az alaposan kifejtett, bővebb ismeretanyagra. Ha az olvasó az első 3-4 mondatban nem kap olyan információt, ami felkelti a figyelmét, s a történet nem az ő értékrendjét erősíti, továbblép, így nem elég, ha a média hiteles akar lenni, arra is szükség van, hogy a megalapozott információt az érdeklődést felkeltően, röviden, befogadhatóan közvetítse. Említette, hogy a hiteles tájékoztatás választási lehetőséget ad a közönségnek. De a pandémia kapcsán nem volt valós választási lehetőségünk, el kellett fogadni a bezártságot, s fel kellett vennünk az oltást, ha nem akartuk elveszteni állásunkat, mobilitásunkat. Tény, hogy a pandémia kezelése felülírta az addigi demokráciaképet. A politikai vezetés világszerte - a járvány hatékony kezelése érdekében - nem adott választási lehetőséget az emberek számára. A tudományra hivatkozva születtek meg a döntések, és a politika számára a tudomány bizonyos értelemben eszközzé vált a járványkezelésben. Ez indokolt, az viszont támadható, hogy olyan oltásokat tettek kötelezővé, amelyek hatásairól bizonytalan volt a tudásunk, ráadásul a vakcinák következményeiért nem a gyártók, hanem mi vállaltuk a felelősséget. Valóban ez történt, ezért morális szempontból indokolt lett volna minden esetben hangsúlyozni, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint tekintjük pozitívnak az oltás hatásait. A járványkezelés okán elrendelt korlátozások miatt néhány országban voltak ugyan tüntetések, ám ezek tömegbázis nélkül elhaltak. Mintha a többségi társadalom elfogadta, sőt megszerette volna a demokráciadeficitet. Ez arra ösztönözheti a politikai „Az emberek befogadásorentáltan válogatnak a média által kínált információk közül, s az az elsődleges igényük, hogy olyan hírekhez, értelmezésekhez jussanak, amelyek megerősítik az ő gondolkodásukat, értékrendjüket, egyéniségüket” hatalmat, hogy tartósan nyirbálja meg a demokratikus jogokat. A kötetben a szerzők úgy látják, hogy bizonyos helyzetekben - például háború vagy terrorveszély esetén, nagy áldozatokkal járó világjárvány idején - felhatalmazható arra a politikai elit, hogy átmenetileg elvonja a demokratikus jogok egy részét. Olyankor határozottan és gyorsan kell cselekedni, s a helyzet nem kedvez annak, hogy hosszan és árnyaltan megvitassuk, miképp akarunk megoldani egy válsághelyzetet. Ám a traumák leküzdése után a társadalomnak vissza kell térnie a demokratikus gyakorlathoz. Szerzőink nem tartanak attól, hogy a pandémia miatt a demokrácia tartósan csorbulhat. A kötet számos tanulmánya foglalkozik azzal, hogy miképp változtatta meg szokásainkat a járvány. Összegezné ezeket a következtetéseket? A járványokkal kapcsolatos korlátozások feloldását követően az emberek nagy örömmel tértek vissza a közösségi színterekre, megteltek az utcák és a szórakozóhelyek. Ám ettől még az interneten keresztül működő virtuális közösségek is vonzók maradtak. Ezeknek a közösségi formáknak a pandémia előtt is erős volt a tábora, hiszen sokan naponta 6-8 órát is eltöltöttek virtuális közösségek tagjaként. A Covid okozta bezártság megerősítette ezt a kapcsolati formát, és egyre többen ébredtek rá arra is, hogy mennyivel olcsóbb és kényelmesebb a munkájuk javát az online térben végezni. Erre a munkáltatók is rájöttek, s így az online munkavégzés még elterjedtebbé vált. Ez a képlet a felsőoktatásra is igaz; az egyetemeken, főiskolákon elszaporodtak az online képzések, kurzusok és konferenciák, s ez a tendencia tartósnak ígérkezik. A pandémia okán számos visszaélés történt, elég, ha a járvány kezdetén sokszoros áron eladott maszkokra vagy azokra a lélegeztetőkészülékekre utalunk, amelyekből az indokolt mennyiség tizenötszörösét vette meg az ország, tízszeres áron. A kötet ezt a jelenséget miért nem vizsgálta? A kötet szerzői általános, hosszú távon ható, társadalmi kérdésekkel foglalkoztak tanulmányaikban, ilyen jellegű gyakorlati problémákkal nem. Ezt a média amúgy is naponta megteszi helyettünk. Szöveg: UNGÁR TAMÁS Szécsi Gábor szerint gyakran a legfontosabb kérdésekre sem lehetett egyértelmű választ adni