Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-17 / 14. szám

VÉLEMÉNY_______________________________________________2q24,11­ S I 9 Rendszerhiba h­étfőn ismét csodás nap­­ virradt Rezsifölde bol­­­­dog lakóira. Szorgos né­­­­pünkben a talán kissé l cúgos reggel is a Brüs­­­szeltől való évezredes függetlenség büszkeségét erősbítette, amit Pu­­tyin személyesen garantál Orbán­nak. No de hónapok óta a csapból is az folyik - már ha bírja a főnyo­mócső -, hogy Kormányunk e jeles naptól pénzt oszt napelemre vágyó honpolgárainak. Mert a magyar napelem nem táncol úgy ahogy So­ros és Von der Leyen fütyül! (Aztán most nehogy azzal tessen itt lazí­­tani, hogy ez is EU-pénz, meg hogy a korábbinál kevesebbet adnak és rosszabb feltételekkel! Mert még könnyen a szuverenitásvédelmi ha­tóság alagsorában találjuk magun­kat!) A jelentkezés online, szuper, ultramodern. Az elbírálásnál csak a beadás sorrendje számít. Korrekt. A papír, mint meghaladott, nyugati csökevény, felejtős. Hisz nincs az a szuperlatívusz, amivel Orbán hű dalnokai ne jellemezték volna már a százmilliárdjainkból „fejlesztett” állami informatikát. Az öntudatos NER-társaknak nincs is más dol­guk, mint kettőt kattintani, és már jön is a tetőre az ingyenáram. így érkezett el az online nyitány várva várt, reggel 10 órás időpontra. Bevallom, az elején kissé elpilled­tem, így fél 11-kor már csak a későn érkezőknek fenntartott „előszobá­ban” kaptam helyet. De hát végül is a „virtuális valóságban” mégis­csak kellemesebb egy előszobában malmozni, mint egy 123 ezer tagú sor végén proliskodni. Innen, vagy fél óra múltán, átkerültem egy to­vábbi, talán jelentkezési oldalra, ám ott már csak az üres képernyőt bá­mulhattam. A kezdőlapra viszont kiírták, hogy a belépés a „Központi Azonosítási Ügynök (KAÜ)” rend­szerhibája miatt „akadozik”. Nem tudom, talán valami, Smith Ügynök (SÜ)-féle vírus lehet a ludas. Remél­tem, azért KAÜ gyorsabban két váll­ra fekteti SÜ-t, mint Orbán az inflá­ciót. Mindenesetre így hétfőn az egész országban lehalt a teljes online ügy­intézés. Értsd, se személyi, se gép­jármű, se gyógyszer, semmi. Az országos belépést biztosító „Ügyfél­kapun” a várakoztatást jelző, saját farkába harapó kígyó végtelen kör­zésével tesztelték a rezsihűséget. A KAÜ-honlapon annyi díszelgett, hogy „ügyintézés szabadon - HIBA TÖRTÉNT!”. Hát, igen. Rendszer­­hiba. Délután az illetékes energiaügyi tárca zavaros, korábbi szavaiknak látszólag ellentmondó közlemény­ben biztosított, hogy az előregiszt­­rációnál nem a beadási sorrend szá­mít. Nem sokkal később viszont győzött KATT, helyreállt a „rend”. Aki akart, napelempénzért is kattintha­tott. Jóllehet tegnap lapzártánkkor már az eredetileg tervezett, 15 ezer­nél is több, 17 ezer regisztrálónál tartottak, az ablak még mindig nyit­va állt. De ha az elbírálásnál nem a sorrend számít, akkor mégis mi? Ez is csak az állami pályázatok történe­tében szokásos szerverfagyás, majd az azt követő mellébeszélés. Az ud­vartartás ilyenkor inkább piszmog, vakarózik és Gucci cipői orrát néze­geti. Mintha mi sem történt volna. Akkor tehát megvan a rés a paj­zson. Az Orbán-rendszert ezek sze­rint a rendszergazdák fogj­ák bedön­teni. Hisz most is megmutatták, ki az úr a háznál. Ha így, hát így. MARNITZ ISTVÁN Obi-Wan Biden egyetlenül hideg hét­fő este volt Iowában, ta­lán ennek is tudható be, hogy a hárommilliós ál­­­­lamban csupán 110 ezren mentek el a Republikánus Párt je­löltállító gyűléseire, ennyien adták meg az előválasztások alaphangját. Az eredmény maga a megtestesült papírforma, Donald Trump, akit a közvélemény-kutatók 50-52 szá­zalék körül mértek, végül 51 száza­lékot kapott, a 99 megyéből egyet­lenegy volt, ahol Nikki Haley mögé szorult. Egy lépéssel közelebb ke­rültünk a 2020-as elnökválasztás visszavágójához - azzal a különb­séggel, hogy azóta Trump és Biden elnök is idősebb lett négy évvel, előbbi 77, utóbbi 81 lesz a november 5-i választás idején. Meg persze a világ is sokat vál­tozott, például egyszerre két hábo­rú is pusztít. Ukrajnában és Izrael­ben is sokan az Egyesült Államoktól várják a sorsdöntő segítséget, mi­közben az amerikaiak saját gazda­ságuk és demokráciájuk állapotával vannak elfoglalva, a kongresszust megbénítja a megosztottság, a leg­felsőbb bíróság pedig egyszerre va­karja mind a kilenc fejét, mit te­gyen a Trump indulását megtiltó jogi kezdeményezésekkel. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az exelnök tör­vénytelenül próbált hatalomban maradni, másrészt mégsem lehet kizárni a versenyből, hiszen mögöt­te áll a republikánusok többsége. Az iowai eredmény megerő­sítette, hogy a jobboldalon nincs erő, amelyik megállíthatná Trum­­pot, még akkor sem, ha Biden ellen bárki mással jobbak lennének a re­publikánusok esélyei. A demokrá­cia amerikai és egyéb hívei számá­ra egy kicsit már mereven járó és nagypapásan beszélő öregúr nyújt­ja az egyetlen reményt. Mint a Csil­lagok háborújában Leia hercegnő Obi-Wan Kenobitól, a világ egye­dül Joe Bidentől várhatja, hogy megmentse a most festett szőke, de továbbra is meglehetősen ijesz­tő Darth Vadertől. A tét nyomasz­tó, az esélyek pedig kiegyenlítetteb­bek, mint szeretnénk. JEGYZET Horváth Gábor A 5oR*rj Nincs Mere­yi i annyi AZ IDŐ PÉNZ PÁPAI GÁBOR RAJZA RÓNAY TAMÁS Ha Kína annektálná Tajvant, a globális chippiac valószínűleg összeomla­na jelenlegi formájában. Sok okos­telefon és elektromos készülék gyártása kerülne be­ Kína félelme R­ég volt annyira bizonyta­lan a biztonsági helyzet a világban, mint mostanság. Konfliktusok sora okoz ag­godalmat, de a világgazda­ságot is megrendítené, ha az imperi­alista szándékait már nem is tagadó Kína háborút indítana Tajvan ellen, hogy erőszakkal érje el az anyaor­szág és a sziget egyesítését. Peking a szombati elnökválasztás után is­mét meggyőződhetett arról: a tajva­niak háborúval való fenyegetésével, a sziget partjainál tartott hadgya­korlatokkal, a tajvani légtér kínai vadászgépek általi folyamatos meg­sértéseivel s a dezinformációk ter­jesztésével sem éri el célját. A szi­geten élők ugyanis ragaszkodnak a status quóhoz, a lakosságnak csak egy elenyésző hányada képzeli el jö­vőjét egy Kína fennhatósága alatt álló államban, amit azzal is jeleztek, hogy a szuverenitáspárti Lai Csing­­te-t választották meg elnöknek. Miért is olyan fontos Tajvan a vi­lág gazdasága szempontjából? A Pe­king és Tajpej közötti feszültségek nemcsak a magát de facto „védőhata­lomnak” tekintő Egyesült Államokat és Washington indo-csendes-óceá­­ni szövetségeseit, hanem Európát is érintik. A Tajvani-szoros a globális hajózás szempontjából központi je­lentőségű. Mindemellett Tajvan vi­lágelső a félvezetőgyártásban, túl­élésének zálogát látja abban, hogy uralja a digitális technika e fontos elemét: a félvezetők a mikrochipek fontos összetevői. Ha Kína annektálná Tajvant, a globális chippiac valószínűleg ös­­­szeomlana. Sok okostelefon és elekt­romos készülék gyártása kerülne ve­szélybe. Az Apple technológiai óriás például számos chipet vásárol a taj­vani félvezetőgyártótól, a TSMC-től. Egy esetleges háború az autóipart is érzékenyen érintené. Számítógépes szimulációk sze­rint Tajvan néhány hétig, legfeljebb három hónapig tarthatná magát Kí­nával szemben, majd Peking győzel­me esetén a helyiek átállnának ge­rillaháborúra. Súlyos veszteségeket okoznának a megszállóknak. Ezekkel a kockázatokkal termé­szetesen Kína is tisztában van. Bár Hszi Csin-ping kínai államfő hang­neme egyre keményebb Tajvannal szemben, jól tudja, hazája, Kína ön­­gyilkosságot követne el egy katonai akcióvas­­ szélybe. Szoborkeringő ORWELL VILÁGA­ alandos sorsú szobor a Sportlovas, Pátzay Pál (1896-1979) alkotása. Eredetileg, az ötvenes években a Népstadion metróállomás bejáratához szán­ták, ám a földalatti építése csú­szott, ezért a Műcsarnok lépcső­sorának mellvédjén állították fel, a Hősök terén. Onnan költöztették a belvárosba, a Duna-korzó sarkára, majd tovább, át Budára, a Margit híd lábához. Az elegáns bronzlovas és lova 1980 óta néz a sziget felé, farral a Lukács fürdőnek. Meghökken bizony a látogató, amikor kétszáz kilométerrel ar­rébb váratlanul szembetalálkozik a Sportlovassal egy panelház tövé­ben, Kazincbarcikán. Hogy került oda? Megvan a története. Kárpót­lásul kapták a barcikaiak - derül ki Takács István (1930-2004) egy­kori tanácselnök, a borsodi ipar­várost két évtizeden át szenve­délyesen szépítő lokálpatrióta visszaemlékezéséből. (Idézi akivá-Nem sike­rült vissza­szereznie az eredetit, azt viszont kijárta, hogy városa kap­jon helyette két másola­tot. Jó helytörténeti magazin, a Barci­­kai Históriás.) A Nemzeti Galéria főigazgatója 1976 nyarán levélben tájékoztatta a tanácselnököt, hogy Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész 80. születésnapj­ára életmű-kiállítást rendeznek a Budavári Palotában, és szeretnék bemutatni a Munká­csy Mihályt ábrázoló alkotását is. Az a szobor Kazincbarcikán állt, a város tulajdonában. A főigazgató felelősséget vállalt „a kölcsönkért szobor épségéért és visszaszállítá­sáért”. A kiállítás után teltek-múltak a hónapok, ám a Munkácsy csak nem akart hazaérni. Aggódott a vá­rosvezető. Miskolcon úgy hallotta, a galéria önhatalmúlag megtart­ja a szobrot, és erről a fejük fölött Aczél elvtárs már szólt is a megyei párttitkárnak. Takács István még­sem hagyta annyiban. Többszöri levélváltás után a fővárosba ment - mint írja - „abban a tudatban, hogy jogilag nekünk van igazunk, hiszen a szobor a miénk”. Nem sikerült visszaszereznie az eredetit, azt viszont kijárta, hogy városa kapjon helyette két máso­latot: azonos méretű Munkácsyt és vigaszdíjként még egy másik Pátzay-szobrot is. Tárgyalt az idős mesterrel is, noha szavaiból úgy tűnik, inkább annak feleségét kel­lett győzködnie. Végül meglett az alku, a helyet maga a művész vá­lasztotta ki, így került 1979 nyarán egy felére kicsinyített Sportlovas a Kun Béla (ma Dobó István) térre. Jó helyre került, ezt fontos hangsúlyozni. Barcikát a szobrok városának nevezik, ha kissé fel­lengzősen is, de teljes joggal: 102 köztéri alkotás otthona a Köztér­­kép.hu szerint. Akad néptáncos­­pár, játszó kecskegida, sőt uni­­kornis. Ráadásul a panelházak tűzfalait újabb, színes és ötletes festmények keltik életre. Sok-sok kedves alkotás, ápolt környezet­ben, a szépséges Bükk lábánál, egy élhető és szerethető városban. Ám a közeli nagyközség, Izsó­­falva talán még a járási székhe­lyen is túltesz a képfaragás iránti tiszteletben. Az egykori bányász­falu, a régi Disznóshorvát ugyan­is híres szülöttének, Izsó Miklós szobrászművésznek a nevét vette fel (1950). Annak az Izsónak, aki­nek Petőfi-szobra a pesti Március 15. téren áll, a magyar sajtószabad­ság jelképes helyszínén. Lám csak, Borsodból, a Tardona- és az Or­mos-patak partjáról közben vissza is kanyarogtunk a Dunához. BÁRTFAI GERGELY

Next