Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-05 / 4. szám

vÉLEMÉNy_______________________________________________2QM.as I 9 Bennfentesek legendája Frenc pápa egyre gyako­ribb egészségügyi gondjai miatt mind többször merül fel utódlásának kérdése. Ő maga is többször jelezte, ha úgy érezné, nem tudja ellátni feladatait, akkor lemondana, de a kérdést egyelőre nem tartja idő­szerűnek. Nyilvánvalóan Ferenc legfőbb célja, hogy véghez vigye a világszinódus folyamatát. Az első ülésszakot múlt év októberében tartották meg, s ez év októberében tartják a záró összejövetelt, amin már akár konkrét döntések szü­lethetnek akár a családot érintő témákban. Fontos azonban hang­súlyozni: függetlenül attól, hogy az egyes előterjesztések mekkora támogatást kapnak a jelenlévők­től - nemcsak egyházi személyisé­gektől, hanem civilektől és nőktől - a végső szót maga a pápa mondja ki. Bár Ferenc 87 évével az egyik legidősebb egyházfő Szent Péter utódainak történetében, pápasá­gának kulcsfontosságú időszaká­hoz érkezett. XVI. Benedek 2022. december 31-én bekövetkezett ha­lála óta Ferenc pápa felgyorsította a reformot, amelynek fontos ele­me volt, hogy honfitársát, a haladó szelleműként ismert Vítor Manu­el Fernándezt nevezte ki a Hittani Dikasztérium élére, e hivatal adta ki a világegyházban nagy vitákat kavart, a melegek áldásáról szó­ló Fiducia supplicans című do­kumentumot. Az utóbbi egy év összességében egyértelműen a re­former szárny előretörését hoz­ta, ami a konzervatívok rendkívül éles tiltakozásaihoz vezetett. De lesz-e ereje Ferencnek vég­hez vinni a reformokat? Jól látha­tó, hogy igyekszik előkészíteni a terepet esetleges utóda számára, bár a mindenkori egyházfő nem határozhatja meg, ki kövesse a tró­non. A konklávén szavazó bíboro­sok több fordulóban, kétharmados többséggel döntenek az új pápa személyéről, s konzervatív portá­lokon olyan - egyébként senki által sem megerősített - hírek is megje­lentek, amelyek szerint változtat­ni kívánnak a pápaválasztás sza­bályain, akár civileket is bevonva. Ferencnek azonban közvetve van lehetősége a pápaválasztás befo­lyásolására konzisztóriumok meg­tartásával. A pápa jelöli ki, hogy - szakszóval - kiket „kreálhatnak” bíborosnak. A 80 év alatti kardiná­lisok vehetnek részt a konklávén, dönthetnek a pápa személyéről. Ferenc évről évre tart konzisztó­­riumokat, a Bíborosi Kollégium tagjainak több mint háromnegye­dét ő nevezte ki. Főként olyan fő­papokra esik a választása, akik ha­sonlóképpen gondolkodnak, mint ő. Ezzel tehát némi lehetősége van az utódlás folyamatának befolyá­solására. Természetes az, hogy újra és újra felröppennek hírek arról, ki­nek lehet esélye arra, hogy Ferenc után pápává válasszák, de minden ilyen találgatást érdemes komoly fenntartásokkal kezelni. A magyar sajtóban sokszor némi naivitást tapasztalhatunk a világegyházat érintő hírek fogadtatása kapcsán, s az itthoni médiumok nagy ré­sze kritika nélkül vette át az Italy First nevű honlap közlését, amely szerint Erdő Péter prímás „az első számú esélyes” arra, hogy a követ­kező pápa legyen. A magyar tudó­sítások azonban egy sor pontat­lanságot tartalmaztak. A lista már önmagában kétségbe vonható, mert nem vette figyelembe a Va­tikánban az elmúlt évben végbe­A lista már önmagában kétségbe vonható, mert nem vette figye­lembe a Va­tikánban az elmúlt évben végbement változásokat, ment változásokat. A szóban for­gó honlap valójában nem is olasz, de az tény, hogy szerzője, Ewout Kieckens holland író, újságíró Ró­mában él. Szó sincs arról, hogy a weboldal vatikáni szaklap len­ne. Kieckens ugyan valóban fog­lalkozik a szentszéki ügyekkel, de főleg útleírások szerzője. Az Ita­­lystart.com honlapján 2021-ben jelent meg először, ki lehet a kö­vetkező pápa, s azóta is ezt frissít­getik. Erdő Péter nem azért szere­pel az első helyen, mert első számú esélyes, hanem mert a szerző ábé­césorrendben tünteti fel az álta­la esélyesnek vélt főpapokat. Az említett cikket 2021. március 21- én publikálta először, saját hon­lapján. Kieckens nem bennfentes­ként tüntette fel a neveket, hanem saj­át olvasmányélményeiből j­utott e következtetésre, de nem is állít­ja magáról, hogy bennfentes lenne. Nem állítjuk, hogy Erdő Péter­nek nem lenne esélye egy pápa­­választáson, hiszen a konzervatív körökben, például az afrikai főpa­pok többségénél, van befolyása. De azért nem ártana tájékozódni egy-egy „tuti” értesülés közhírré tétele előtt. RÓNAY TAMÁS Kiszámíthatóság Az inflá­• / I­M­F // ciokovető nyugdíjeme­lés egy dolgot biztosít, azt, hogy az idő­sek anyagi helyzete nem javulhat. okát és sokszor írtam már számokról, százalékok­ról a nyugdíjjal összefüg­gésben. Arról, hogy mi­ként, és mekkorát zuhant az idősek ellátásának reálértéke, hogy drámai mértékben szakad­tak le a nyugdíjak a bérekhez ké­pest. A köztársasági elnök emel­kedett hangvételű újévi beszéde más oldalról is rámutatott arra, mennyire nem számít az idősek jóléte és jólléte az ország vezetői­nek. Novák Katalin azt mondta, „az újszülött, a gyermek, az uno­ka jelenti a reményt, a derűt, ők adnak értelmet a pénzkereset­nek, az országépítésnek, a taní­tásnak. Nekik szeretnénk kiszá­míthatóbb, békésebb, boldogabb jövőt”. Első hallásra szép gondo­latmenet. De tényleg csak első­re. Persze, fontosak a gyerekek, a nagyszülőknek az unokák. De a pénzkeresetre, idősebb korban a megfelelő mértékű nyugdíjra nem miattuk van szükség. A kiszámítható és méltó élet­hez gyerektől függetlenül min­denkinek joga van. Ahhoz, hogy ki tudja váltani a gyógyszerét, ne fázzon télen, csak akkor egyen far­ hátat, ha azt kívánja meg, ki­cserélhesse az elromlott hűtőjét, vagy néha elmehessen nyaralni. Ez jelenti a biztonságot, a bol­dogabb jövőt. Mert célja, jövője, derűje egy nyugdíjasnak is kell, hogy legyen. Ám éppen ezt veszik el tőlük. A köztársasági elnök ál­tal oly fontosnak tartott kiszá­míthatóság ugyanis egyáltalán nem valami pozitív eredmény. Az inflációkövető nyugdíjeme­lés jelenleg egy dolgot biztosít számukra, azt, hogy az anyagi- és élethelyzetük nem javulhat. A gazdasági fejlődés eredményei­nek ők már nem részesei. Aki sze­gény, az is marad. S­ ZUHARI JUDIT AfiAB ° Ru­sfiozTil «IMS BRüSKeU immpK man MUTATOM PÁPAI GÁBOR RAJZA Könnyű szívvel szeretni TÜZES LŐ N a lám, még a végén fehér karácsonyunk lesz! - tette le a zör­­gős talicskát a bácsi, aki a szemközti jár­dán haladt éppen hazafelé, velem ellenkező irányban, az ünnepet megelőző egyik hétköznap dél­után. Nagy bojtos, norvég mintás sapkám a homlokomba csúszott, így elsőre nem gondoltam, hogy távolról is felismeri a vonásai­mat. Én az övét messziről, ilyen ráncokkal szépen barázdált arc, s vastag szemöldök alól kivillanó huncut szempár kevés akad erre­felé. Itt született, én meg csak be­települtem ide pár évvel ezelőtt, de közös pontunk már van, noha egy tőlünk jóval távolabbi utcá­ban lakik, így akár el is kerülhet­tük volna egymást örök időkig. De ő füstölte pár évvel ezelőtt a mangalicáink sonkáit, csülkeit, körmeit, akasztotta rúdra a hú­sukból töltött kolbászokat, a szé­pen szabdalt szalonnát. Láttuk a házát, a rendben tartott udvart, a fészer alatt felsorjázott farakást. Megvitattuk annak idején, mi­lyen hasábokkal szokott tüzelni, hogy füstjük még több zamatot adjon hozzá e falusi csemegékhez. Mivel jártunk nála többször - az érlelési időt személyesen kellett ellenőrizni, ehhez ragaszkodott­­, valamennyire ismerősnek érez­tük egymást, noha sem nevét, sem korát nem kérdeztük, s­e se a mi­énket. Átmentem, szóba elegyedtem kicsit. A vállait fájlalta, meg a karját sőt még a derekát is, pedig korá­hoz képest meglehetősen energi­kus. Elárulta, hogy tíz köbméter tőke érkezett minap az udvarba, s nem volt segítség, aki beljebb pa­kolja a rakományt. A tőke szóról először egy hatalmas tuskó jutott eszembe, de aztán persze hamar kiderült: szőlőtőkékről beszélt, göcsörtösökről, ide-oda hajlók­ról, amiket szerencsés esetben, ha kivág is, újratelepít majd a bor­ra vágyó gazda. Az öreg, kiszolgált ősök, a régi, fássá nemesedett tö­vek sem vesznek azonban kárba, utoljára még meleget adnak, ta­lán a lángok közé odacsempészve egy-egy árnyalatot a fürtök zama­­tából is. Üres volt a talicska, így aztán kérdeztem, mit cipelt, merre járt. A lovaknak vitt friss szénát, ott legelnek a dombtetőn, két kedves, szelíd jószág, az unokák lovagol­nak rajta, ha időnként hazajön­nek a nagyvárosból. Most is jön­ilyen ráncok­kal szépen barázdált arc, s vastag szemöldök alól kivilla­nó huncut szempár kevés akad errefelé.­nek, s mivel a töltött káposzta az egyik gyengéjük, abba még min­dig kell egy kis füstölt csülök is, ha hazaér, felkapaszkodik majd a padlásra, és kiválasztja az ott lógó szép darabok közül a legszebbet. Minden évben elgondolkodik, akar-e még malacot tartani, ne­­velgetni, hiszen ahogy öregszik, úgy lesz egyre szentimentáli­­sabb. Hiába tudja a paraszti eszé­vel, hogy a jószág értünk van, és nem fordítva, ha eljön a nap, ami­kor vágni kell, elnehezedik a lel­ke, s ha nem lennének körülötte hajnalban a viccelődős, pálinká­­zós sógorok és komák, bizony tán még egy könnycseppet is elmor­zsolna a szeme sarkában, megsi­ratva a malackát. A ló ezért is jobb, mondja. Azt könnyű szívvel lehet szeretni, egyenest a szemébe nézve, lelki­furdalás nélkül, örök időkig. DOBOS JUDIT

Next