Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-05 / 4. szám

10 I ______________________________________________VÉLEMÉNY Barnamezős saláta s­­em hittem a szemem­nek, amikor pár hete, még az új törvény meg­jelenése előtt az Agrár­minisztérium közlemé­nyében Nagy István tárcavezető nyilatkozatát olvastam: eszerint a termőföldek fokozott védelemét, az öntözéses gazdálkodás támogatását és az adminisztrációs terhek csök­kentését szolgálja a készülő agrár salátatörvény. A változtatás egyik célja, hogy a beruházókat barna­mezős fejlesztések megvalósításá­ra szeretnék ösztönözni. Ezért az új szabályozás a földvédelmi járulékot és a földvédelmi bírság mértékét is megemeli: az ipari célra kivont termőföldért háromszor többet kell majd fizetni az eddiginél. Kor­mányzati cél az öntözött területek növelése és a már meglévő öntözött termőföldek megtartása is. Ezért az öntözési közösség területét képező termőföld más célú hasznosítása ti­los lesz, ami alól kivételt képeznek a mezőgazdasági művelést elősegítő, illetve az öntözéses gazdálkodás­hoz szükséges beruházások. Az Agrárminisztérium egyik fő feladata a termőföld védelme és j­og­­szabályi környezetének kialakítása. A termőföld mennyiségi és minősé­gi védelmével kapcsolatos rendel­kezéseket a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Ttvt.) tartalmazza. A Tfvt. szerint termőföldnek mi­nősül az a földrészlet, amely a te­lepülés külterületén fekszik és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva. A termőföld mennyiségi védelme elsősorban úgy valósul meg, hogy a termőföld más célú hasznosítására részletes szabályozást tartalmaz a törvény A Tsvt. főszabályként rögzíti, hogy a termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyen­gébb minőségű termőföld igénybe­vételével - lehet felhasználni, és a termőföld igénybevételét az indo­kolt szükségletnek megfelelő leg­kisebb területre kell korlátozni. A termőföld más célú hasznosításá­ra pedig főszabályként az ingat­lanügyi hatóság engedélyével ke­rülhet sor. A Tsvt. ezen túlmenően szabályozást tartalmaz a termőföld újrahasznosítására is, egyben olyan szabályozási környezetet alakít ki, hogy ezt a folyamatot ösztönözze. Az újrahasznosítás lényege, hogy annak megvalósításával az érintett terület újra termőföld legyen - ír­ták már korábban. Ha jól értem, ezzel az új, mind­­összesen 24 jogszabály-módosítást magában foglaló, 2023. évi XCIV. számú törvénnyel lényegében maga az állam hívja fel a saját figyelmét arra, hogy a törvényt be kell tartani. A mezőgaz­dasági terü­let 1960 és 2023 között 2,0303 mil­lió hektárral csökkent. A termőterület 1960 és 2019 között 0,94 millió hek­tárral, míg a szántóterü­let 1960 és 2023 között 1,1366 millió hektárral lett keve­sebb. Ezt is megértük. Mindezt a tizen­hat évvel a korábbi törvény meg­jelenése és érvénybe lépése után. Másfél évtized. Az ingerületátadás kicsit lassú, a sok beton, úgy tűnik, tűzfalként ágaskodik. Lépjünk to­vább. Egy kis unalmas statisztika (2023. október elsejei állapot): a ta­nulságos adatokat az interneten ta­láltam, a KSH nyilvános, minden érdeklődő számára hozzáférhető oldalain. A mezőgazdasági terület 1960 és 2023 között 2,0303 millió hektárral csökkent. A termőterület 1960 és 2019 között 0,94 millió hektárral, míg a szántóterület 1960 és 2023 között 1,1366 millió hektárral lett kevesebb. Pici számtan: egy hektár az 10 ezer négyzetméter. Ekkora te­rületen 100 db 100 négyzetméteres lakás fér el egymás mellett. Ha a ki­esett területeket ekkora lakásokra számoljuk át, riasztó, amit kapunk, akárhányszor ellenőrizzük is a szá­mítást. De igencsak tanulságos a rendszerváltás előtti és utáni csök­kenési ütem is. 1960 és 1990 között évi 9 ezer, míg 2000 és 2020 között évi 35 ezer hektár ez a mutatószám. Nézzünk néhány növényt a be­takarított területek alapján, szá­mok nélkül. (A búza- és a kukorica­kultúrákat nem említem, ezekből stabilan 0,85 és 1,2 millió hektár között vetnek, és ha nincs komoly időjárási anomália, nagyjából ugyanekkora területről takarítják be a termést.) De! A cukorrépa mélyponton van, eredményeként a majd egy tu­cat hazai cukorgyár bezárásának. A burgonyatermesztés helyzete szin­tén szomorú. A bab statisztikailag szinte nulla, alig mérhető. A borsó zuhant, a tavaszi, őszi takarmány­­keverék, a lucernaszéna betakarí­tott területei az állatállomány ala­kulásának tükreként jelentősen csökkentek. A paradicsom betakarított terü­lete zuhant, s ami van, az nagyrészt vagy import, vagy betonon terem; ugyanez a vöröshagyma sorsa is, ma már alig mérhető a hagymatermő és betakarított terület nagysága. A fe­jes káposzta, az uborka, a zöldbab, a petrezselyemgyökér, a sárgarépa, a zöldborsó területi csökkenése is el­szomorító. Külön említem a fűszer­­paprikát és a zöldpaprikát, melyek sorsa már tragikus. És a megszállot­tak - akiknek feltétlen köszönet jár sem bírják már sokáig. A gyümölcstermő területekkel sem túl rózsás a helyzet. Az alma erősen csökkenőben van, a körte, cseresznye, meggy, szilva és a ring­ló ugyan nagyon kevés, de ez a ke­vés nagyjából stabil, a kajszi ki­csit növekedik, az őszibarack kissé csökkenőben van, míg a málna és a szamóca alig mérhető. A szőlővel korábban már foglalkoztam. (Koc­cintsunk-e a magyar borra? 2023. augusztus 29.) Minden csökken, ke­­reskedik. Meddig mehet ez így to­vább, és miért megy így? Akárhogy is nézzük, elemezzük, véleményezzük e kérdést, zsong­lőrködhetünk a számokkal, de tény: Győr-Moson-Sopron, Baranya, So­mogy és Csongrád-Csanád várme­gyék összes szántóterülete 1,0864 millió hektár, míg hazánk szántó­­területe az elmúlt hatvanhárom évben 1,1366 millió hektárral csök­kent. Picivel több, mint öt várme­­gyényi szántó. Piac az importnak. Elgondolkodtató. Elszomorító. Megoldás? Vagy tovább engedi az állam a zöldmezős betonozást, és akkor az intenzív mezőgazdaság a csökkenő területeken, az eredmé­nyek hajszolása kizsigereli a talaja­inkat, vagy kidolgozzák a beton ter­mőfölddé történő újrafeldolgozását (érdekes lesz), esetleg ösztönzi a le­betonozott területek rekultiváció­ját. Netán leállítják a termőföldek további pazarlását, amit bizton nem állít meg a - nehézkesen kö­vethető sorsú - földvédelmi járu­lék és bírság látványos emelése. Az eddigi gyakorlat szerint ugyan­is az érintettek, a (stratégiai) be­ruházók ezt állami támogatásban, bértámogatásban vagy éppen adó­­kedvezményben így vagy úgy, de visszakapták. De ha nem így lesz, a befektetőnek még mindig megéri. Efelől azt hiszem, senkinek sincs kétsége. Fizetjük a saját leépülé­sünket és az importpiac kiépítését. Mégpedig busásan. A földvédelmi járulék és a föld­védelmi bírság mértéke tíz éve vál­tozatlan összegű volt, az időközbe­ni inflációt nem követte. Az emelést azzal indokolták, hogy a járulék és a bírság a termőföld védelmével kapcsolatos szerepét változatla­nul (sic!) be tudja tölteni. A módo­sítás szerint: „...Az igénybevétellel érintett termőföld más célú időle­ges hasznosítása esetén a járulék mértéke a minőségi osztályra te­kintet nélkül az első évre vonatko­zóan a termőföld AK (aranykorona a szerző) értéke háromezerszeres szorzatának megfelelő forintös­­­szeg, azzal, hogy a járulék összege 60 000 forintnál nem lehet keve­sebb. A szorzót évente háromezer­rel növelni kell mindaddig, amíg a terület az eredeti állapotának hely­reállítása elfogadásra kerül.” Mennyi is az „időleges”? Ebben az új szabályban sok ösztönzés, bá­tor kényszerítés nem igazán fedez­hető fel, legalábbis én nem találom. Nem történik más, csak inflációkö­vetés. A beruházókat az új törvény szelleme szerint a barnamezős - azaz felhagyott ipari területeken történő - fejlesztések megvalósí­tására szeretnék ösztönözni. Eddig miért nem, milyen érdekek mentén nem volt ez így? Inkább kötelezni kellene erre őket! Betonból ugyanis nem lesz humusz. Ráadásul a meg­született új jogszabályban a barna­mezőn történő fejlesztés koránt­sem kapott akkora hangsúlyt, mint az előzetes tájékoztatóban. Per­sze minden bizonnyal ezt takarja a földvédelmi járulék említése, an­nak emelése. Ugyanakkor a tisztes megél­hetésbiztonság feltételeit is meg kell teremteni, de sürgősen, mert a termőföld védelmének minden­kori alapja az ott gazdálkodók tu­dása, akarata, a meg- és helyben maradásuk, a jó, az elérhető szak­mai, szociális, kulturális, oktatási és egészségügyi ellátási körülmények garantálása. De ez már nem csak ag­rárminisztériumi hatáskör. Ahogy Horatius fogalmazott: Sapere aude! Merj bölcsnek lenni! DR. KOPÁCSI JÁNOS agrármérnök zp ■< öo Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére SZERINTEM Pápa Érdekes, hogy hogy fel vannak háborodva egyes „konzervatív” katolikusok, főleg Afrikában a pápa toleráns hangvétele miatt A pápa látja azok szenvedését, akik szexuális identitási problé­mákkal küzdenek. Ugyanakkor a fekete kontinens és az arab világ „konzervatívjai” magától értetődőnek tartják sok helyütt a többnejűséget, ami a női mél­tóság legnagyobb arculcsapása. Sok esetben a megalázott nők még asszisztálnak is ehhez, mert tiltakozni sincs módjuk.­ ­ NEMESVÁRI LÁSZLÓ Ének Az Operaház tetején, a Bánk bán bordalát énekelve búcsúzott az óévtől Orbán Viktor, Varga Mihály, Ókovács Szilveszter. Énekelhetett volna a szegénysé­gi küszöb alatt élő 1 millió 232 ezer magyar is a háza tetejéről, ha van neki háza. Ha én gazdag lennék, esetleg azt, hogy Szegény vagyok, semmim sincsen. MOLNÁR ISTVÁN Közvetítés Orbán Viktor, Lázár János és a többiek állandóan fennen han­goztatják, hogy szép hazánk a szilárd polgári demokrácia megtestesítője. Mielőtt tovább ragaszkodnának ehhez az állí­tásukhoz, ajánlom becses figyel­mükbe a január elsejei hagyomá­nyos bécsi koncert közvetítését a Duna tv-ben. Na, az egy polgári ország, egy kis köpésre a mi Má­ria Valéria-telepi pompánktól. Minden ragyog, minden makulát­lan. A polgárok, a zenészek kisi­multak, jól fésültek, konszolidált otthonokban élhetnek. Az épület ragyogó, az aranyozott felületek hibátlanul tükrözik a múlt és a jelen polgári jólétét. A virágde­koráció világszínvonalú. A ruhák pompásak, az országimázs úgy tökéletes, ahogy van. Vajon ott kik tartják karban a csodás épü­leteket? Közben nálunk a felszín alatt fantasztikus értékek lapul­nak, de egyre enyésző formában. Nincs, aki ezt fontosnak tartaná a felszínre hozni, inkább herdál­ják a temérdek pénzt rosszul meg­épített betonbunkerekre. Kérem, alaposan nézzenek körül, és re­videálják megingathatatlan vé­leményüket. Vajon tényleg olyan szembetűnő a Nyug­at rothadása? V. MAGYAR MÁRIA Migráció Orbán migránsokkal való ijeszt­getése a méregdrága nemzeti konzultációs levél egyik úgyne­vezett kérdésében is helyet ka­pott: „nem szabad engedni, hogy migránsgettók jöjjenek létre ha­zánkban”. Mint az a 2015-ös me­nekültáradat óta köztudott, Ma­gyarországra lényegében senki nem akar jönni, mivel országunk szegény és ellenséges helye Euró­pának. A mostani menekültügyi EU-paktumban nincs is kötelező kvóta. Ellenben az embercsem­pészet virágzik itt, amit napnál világosabban mutat, hogy az osztrák határvédelem nem győzi megállítani a tőlünk érkező ille­gális belépőket. Mégis, tovább folyik a népbutítás és a felesle­ges ijesztgetés. MIKULÁS FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levelnepszava.hu

Next