Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-05 / 4. szám
2 Nyitott mondat Veres Tamás Galambok elszállok a buszra. Balról a negyedik ülésre. Mindig ide ülök. Ez az én helyem. Mögöttem Jenő ül. Mintha galambok lennénk a galambdúcban. Elüldögélünk egymás mellett a többi melóssal. A dolgozni indulókat beszippantja magába a téglatest alakú vasszörnyeteg. Minden nyomorult kis faluba bemegyünk összeszedni a kollégákat. Autóval negyven perc az út, céges busszal másfél óra. Lenne más megoldás is az útvonalra, de a buszos cég fuvarszervezője nem ért a munkájához. Sanyika a következő felszálló. Elém fog ülni. Ülve fog némán táncolni a zene ritmusára, amit hallgat. Régebben zavart, de már megszoktam. Beül elém a harmadik székre, és bont egy alkoholmentes citromos sört. Jenő átkiabál a fejem felett. - Sanyika! Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé! Sanyika Jenő felé fordul. - A guminő nem csal meg! Nem kell vele beszélgetni, és ha megunom, csak behajtogatom a szekrénybe! Korán keltem, jó lenne kicsit aludni a buszon, amíg beérünk. Imádkozom, hogy ne csörögjön Jenő telefonja. Jenő telefonja csörög. Elővadászom a táska aljáról az olcsó fülhallgatómat, és a fülembe dugom. Elindítok valamilyen rádiót. Inkább ezt hallgatom, mint Jenőt. De Jenőt is hallom, és a rádiót is. Megpróbálok a rádióra koncentrálni. Jenő sztorizni kezd. Lassan, tagoltan mesél. Képzeld, pénteken mentünk haza, és láttuk, hogy odafészkelt az albérletünk erkélyére egy galamb. Tojás is volt a fészekben. Fogtam egy zsákot, és belehajítottam a fészket tojásostul. A párom felmosta az erkélyt. Több tisztítószer volt a vödörben, mint víz. Azóta nem jönnek oda a galambok fészket rakni. Harmadszor hallom ezt a történetet a buszon a héten. Szerda van. Remélem, Jenőnek csak három barátja van. Szeretném megrázni Jenőt, és megérdeklődni tőle, hogy miért ilyen nyomorultul unalmas az élete. Félúton felszáll Éva, és beül Jenő mellé. Szeret beszélgetni. Beszélgetés közben gyorsabban szokott témát váltani, mint profi focista ritmust a labdával. Látszólag udvariasan érdeklődik Jenőnél, mi történt vele tegnap óta. Pár pillanat múlva ő fog beszélni saját magáról. Jenő mesélni kezd. - Tegnap elmentünk a párommal fagyizni. Levendulafagyit ettünk. - Már fagyit is készítenek belőle? Én levendulaszappant vettem egyszer! Négy éve télen ónos eső esett, megcsúsztam a kocsimmal, neki a villanyoszlopnak, és összetört az autó. Virágzik az egyik orchideám. A férjem csináltatja a fogait. Már ötöt kihúztak neki! Jenő próbál visszatérni a beszélgetésbe. Meséltem, hogy egy galamb fészkelt az erkélyünkre, és amikor felmostunk, több tisztítószer volt a vödörben, mint víz? Éva gyorsan visszaveszi a szót. Említetted. Lesz nálunk falunap! Tegnap volt a lányom állásinterjún. Múlt héten kikeltek a kiscsirkék a kotlós alól. Hétfőtől olcsóbb lesz a tejföl a barátnőm kisboltjában. Holnapra kaptam időpontot a körmöshöz. A tisztítószer nem lesz olcsóbb a barátnődnél? Sokat elhasználtunk, amikor a vödörben több tisztítószer volt, mint víz. Majd megkérdezem. Alig lesz sárgabarackunk idén. A fagy elintézte. Tüzel a kutyánk. Horvátba megyünk nyaralni. A kocsinkon lyukas a kipufogó. Szombaton főzök bodzaszörpöt. Holnap jó lenne máshová ülni! Körülnézek a buszon. Elöl négyen vihorásznak hangosan a sofőrrel. Észre se veszik, hogy egyre lassabban megy a busz. A sofőr nem az utat nézi, hanem rájuk koncentrál. Hátul öten szidják felváltva a sofőrt. Miért megy ilyen lassan? Nem lesz idő miatta kávézni vagy cigizni munka előtt. Egyikük a telefonján mutogatja a többieknek, hogy milyen lassan megyünk. Méri a busz sebességét. Még mindig ez a legjobb hely, ahol ülök. Eszem ágában sincs máshová ülni. Ez az én helyem. Mindjárt beérünk. Már nincs értelme aludni. Egy pillanatra szeretném lecsukni a szememet. Fél órát aludtam. Észre se vettem, amikor megérkeztünk. Sanyika finoman megrázza a vállam. Te nem jössz ma dolgozni? Félkómásan kinézek az ablakon. Levánszorgok a buszról. Próbálok felébredni. Előkotrom a belépőkártyámat a táskám aljáról. Útközben megelőzöm Évát, aki már Melindával beszélget. Szinte suttogva mondja, de meghallom. Jó lett volna egy kicsit pihenni a buszon, de ez a Jenő olyan sokat szövegel. Teljesen lefárasztott. Egy igazi energiavámpír. Hirtelen nekem is sok mondanivalóm lenne, de összeszorítom az ajkaimat, és hagyom, hogy magába szippantson a robusztus épület. f 3 : 1 *öo Mái Attila Guggoló elefánt m Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta nagyanyám, majd hosszú csend után a tévéképernyőre mutatott: - Azok ott elefántok? Amikor harmincéves lettem, még a szüleimmel laktam, anyám azt mondta, kitagad a családból, ha langyi vagyok. Aznap este elköltöztem, másnap a repülőn ültem Dublin felé, két hét múlva hívtam fel. Sírni kezdett, tizenöt napja semmit nem tudunk rólad, voltunk a rendőrségen, apádnak kiújult a lumbágója. Amikor abbahagyta a rinyálást, annyit mondtam neki, mindent tudok, mitter, te aztán tényleg jól adod a hülyét, mindamellett fogadjunk, deriválni is tudsz. Még jó hogy, ne csacsiskodj, válaszolta, és szemernyi meglepetés sem hallatszott a hangjában. Anyámnak elképesztő agya van, mégis eljátszotta, hogy butácska, mert így könnyebben manipulálta a környezetét, elnézőbbek voltak vele, egyedül én tudtam, hogy mindenkit átver az önérzetes, de kissé bamba nő szerepével. Nővéremmel a tizenhatodik szülinapomon a kertben pezsgőztünk, fordított pertut ittunk, innentől kezdve magázódunk, szerintem ez a tisztelet jele, mondta. Úgy döntöttünk, nem megyünk vissza a házba, kint végezzük el a dolgunkat. A garázs előtt vártam rá, előbújt a lilás sövény mögül, igazított a szoknyáján. Tudja, kedves uram, nekünk, nőknek sokkal bonyolultabb a vizelés, mint a férfiaknak, hiszen maguk lazán előveszik, leguggolniuk sem kell, állva elintézik, lerázzák a maradékot, és kész. Beletúrt a hajamba, rám vigyorgott, és megölelt. Azóta nem váltottunk tegeződésre, egyetlen kivételtől eltekintve, tavaly szilveszterkor elküldött a fenébe, mert nem voltam hajlandó átrepülni hozzá Párizsba. Nem attól éreztem rosszul magam, amit mondott, hanem mert letegezett. Egy addikcióval foglalkozó weboldalon, az alkohol mellett kockázatként megemlítették a kábítószereket, de szerintük a marihuána nem tartozik a veszélyes drogok közé. Végigolvastam az új cikkeiket, utánanéztem a munkatársaknak a közösségi médiában, tudtam, kikkel barátkoznak, mi a kedvenc ételük, hol nyaraltak legutóbb, családtagnak éreztem őket. Nyugi, azért nem fogok rávetemedni a szeszre, hogy engem is lehozhassanak róla. Ügyes kis csapat, a kábszereseket átszoktatják az alkoholra, a piásokat a kocogásra, a gyógyszerzabálókat a meditálásra. Nagyi a halála előtt kezdett el inni, csöppet sem vigasztalta, hogy a túloldalon várja a mindenható, elitta a maradék eszét, nem kellett hozzá hat hónap. A hagyatéki tárgyalás után kilencszatyornyi üres üveget szedtem össze a lakásban különböző rejtekhelyekről, kabátujjakba gyömöszölt borosflaskák, mintha konfekcióba bújtatott múmiák költöztek volna a gardróbba. Fájt, legbelül mégis ugyanúgy nevettem, mint gyerekkoromban, amikor először töltöttem nála a téli szünetet. Anyám kórházban feküdt, pajzsmirigye mindkét lebenyét eltávolították, apám borókapálinkát ivott, mosogatás helyett a kukába dobálta a koszos tányérokat, és a mosdókagylóba pisált. Nagyi guggolt a nappali nyitott ajtaja mögött, kiabált a konyha irányába, ahol a kopott sakktáblát restauráltam fekete filctollal. Figyelj, ha jön valaki, időben jelezd!, kiáltotta. Pár perc múlva leült mellém, épp azon tanakodtam, hogy a huszárt vagy a futót kell a bástya mellé rakni, közben az ajtó alól halványsárga csermely csordogált az előszobába. Bementem, hogy megkeressem a sezlon alatt az egyik sötét gyalogot, megcsúsztam az ammóniaszagú folyócskában, beletenyereltem, a konyhai falikádban sikáltam a kezem mosószappannal. Életem során akkor nevettem először kínomban, és nyolc lépésből mattot adtam. A rövid sakkparti után nagyi dohos, szürke rongyot csavart a partvis végére, majd cuppanó hangok kíséretében feltörölte a terebélyessé vált tócsát. Életem nője azt állítja, jól áll nekem a szakáll, frissen borotválva kalácsképűnek tart. Nem szereti, ha inget viselek, inkább pólós típus, a cipőm tisztaságát folyton megcsodálja. Elérte, hogy leadjak pár kilót, fokozatosan növeli a saláta mennyiségét, csökkenti a húsadagot, azóta szűkebb farmert hordok. A bort mondjuk nem sajnálja, rozét iszik tisztán, én zöld veltelinit szódával. Az első novellám megjelenése napján pezsgőztünk, mégiscsak premier, nemdebár. Elolvastuk az egész prózarovatot, neki az tetszett a legjobban, amelyikben habosat hugyozó elefántról írt valami francia nevű pasas. Mindig gyűlöltem a politikát, neki sikerült elérnie, hogy ne fordítsak hátat a közéletnek, azóta követem a világ eseményeit, tüntetésre járunk. A tüntetésekre futócipőben megyünk, viszünk magunkkal szendvicset, izotóniás sportitalt, van nálunk sebtapasz, jód és fertőtlenítő. Felkészülünk a várható nehézségekre, gondolkodó ember nem fordíthat hátat a közéletnek, mondja a csajom, aki az autójában négy év után sem tudja, hogy működik a riasztó, a motort beindítás után leállítja, elszámol ötig, ismét indít, azt mondja, újra rágyújtok. Meg sem próbálom elmagyarázni neki, mennyire értelmetlen, amit csinál, miért is tenném, hiszen az életünknek megvan ugyanaz a dekadens bája, mint a habosat hugyozó elefántnak. Anyám újévkor könyörgött a telefonba, látogassam meg őket, kibírhatatlanul hiányzom, apám megint inni kezdett. Legalább elviselhetőbb az élete, válaszoltam. A felső szomszéd, tudod, a Hargitay bácsi, akinek nyolcvanhétben meghalt a felesége, nemrég eladta az aranyfogát, már alig köszön, csak motyog valamit lehajtott fejjel, ha összefutunk a gangon, ne csináld, gyere haza, kérlek, zárta kissé zavaros érvelését anyám. Jövő héten hazarepülünk Péterrel. Nem vagyok humoromnál, válaszolta. Sosem voltál. Hiába sértegetsz, tudom, hogy megbántottalak, megérdemlem az arroganciád. Akkor látogatlak meg, anya, ha nem lesz több színészkedés, és őszintén viselkedsz, különben meg igazán tudhatnád, amit másoknak hazudsz, semmiség amellett, amit önmagadnak kamuzol. Már mindent bevallottam apádnak, különösebben nem volt meglepve, párszor lebuktam az elmúlt harmincöt évben, vihorászott anyám. Képzeld, lelepleződéseim gyűjteményéből készít pépét, prezentációt. Diasorozaton mutatja be, időnként hogyan kapott csaláson a butuska nő szerepében, ő rajzolja hozzá az ábrákat, minden sztorihoz tartozik zenei aláfestésként egy világsláger, skandináv metálegyüttesek feldolgozásában. Tudta, hogy mattot adott, szombat délre ott vagyok, válaszoltam. Bort ne hozz magaddal, apád újra leszokóban lesz, alkoholmentes sört iszik majd, tegnap azt mondta, amikor reklámozták a tévében, hogy a szomjat oltja, de nem bódít, ezért olyan azt a löttyöt vedelni, mintha azokkal a plasztikázott, kacsaszájú nőkkel kefélne, akik az Instagramon rázzák a tetovált szilikonseggüket. Hazafelé a repülőn bámultam kifelé az ablakon, néztem a felhőket, olyanok voltak, mint a folyóhoz tartó elefántcsorda. Nem bántam volna, ha tovább tart az út. Amikor ajtót nyitott anyám, kissé hátralépett, alaposan végigmért, pedig olyan szép gyerek voltál, mondta elérzékenyülve. Kézen fogva vezetett a nappaliba, apám kasmírmintás házikabátban fogadott, törölgette a szeméből a könnyeket. Képtelen lennék együtt lakni velük.