Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-31 / 26. szám

10 I ________________________________________________VÉLEMÉNY Valóságunk, a pártokrácia lapvetően négy típu­sa van a pártokráciá­­nak, az egyik közülük a­­ többpárti pártokrácia.­­ Ilyen volt a demokrati­kus Olaszország a 180-as években. A másik az egypárti: ez utóbbira voltak példák az egykori szocialista álla­mok, de a jelenlegi Magyarország is. A pártokrácia azt jelenti, hogy minden társadalmi pozíció betölté­sében pártszempontok érvényesül­nek. Tehát amikor Magyarországon az lehet iskolaigazgató, akit az Okta­tási Hivatal kinevez, az Oktatási Hi­vatal vezetője pedig az, akit a párt nevez ki, akkor az utolsó vezető po­zíciókig a párt diktál. Empirikusan vizsgálható, hogy a folyamat men­­nyire hatja át a társadalmat, mert mindig szükség van szakértelemre, és mindig léteznek egészséges, el­lentétes tendenciák, még a legször­nyűbb diktatúrákban is. Egy domináns pártrendszer nem feltétlenül hoz létre pártokráci­­át, bár komoly a kockázata annak, hogy azzá alakul. Hasonlóképp ah­hoz, ahogy egy abszolutizmus le­het felvilágosult vagy nem az, illetve erős vagy gyenge. A másik dimenzió, mely meghatározza a pártokrácia típusát, éppen ez, hogy erős-e vagy gyenge. Az olasz 180-as évek egy plurá­lis, de erős pártokrácia volt, ahogy a magyar rendszer a 2010-es évektől egyre erősödő, de nem plurális, hi­szen gyakorlatilag egyetlen párt van hatalmon, míg az olaszoknál ki kel­lett egyezniük a kereszténydemok­ Ahogy a maffiánál is előfordul, hogy valaki magánakci­ókba kezd, úgy a mo­nolit és erős pártokráciá­­ban is meg­esik, hogy néhányan mohóbbá válnak, ráraknak a szocialistákkal és még a kommunista párttal is. Ezek a pár­tok aztán leuralták a társadalmat, és hogy a helyzet még rosszabb legyen, hol a terrorizmus tombolt (a 70-es években), hol pedig a maffia szaba­dult el (a 80-asokban). A terrorizmussal szemben az ös­­­szes olasz párt támogatásáról biz­tosította a rendőrséget, tehát a pár­tokrácia a jog, a rendőrség és a nép érdekeit képviselte; viszont a maffia erőszakhullámának beindulásakor a pártokrácia nemritkán hátba tá­madta a nyomozókat. A terrorizmus felszámolásában sikereket elért Chiesa tábornok nem értette, miért a politikai ellenszél, mikor megkap­ta Szicíliát, hát mert a maffia beépült a politikába. Aztán 1982-ben Chie­­sát is meggyilkoltatta Palermóban. A társadalmak a világon minde­nütt hasonlóak, alkalmazkodnak a struktúrához. Ezt jól látjuk a magyar társadalom folyamatosan romló morális állapotán. Az olasz közösség sem volt különb, cinizmus, beletö­rődés, reménytelenség jellemez­te. Az emberek már látták ugyanis, hogy a maffia egyre erőszakosabb, és azt is, hogy míg a terroristák ál­talában a hatalom, a fennálló rend ellen lépnek fel, és szeretik maguk­ról azt gondolni, hogy mindezt az el­nyomott többség érdekében teszik, a maffia a gazdagokkal és a kiváltsá­gosokkal fonódik össze, és ha ez si­kerül, az ő érdekeiket is szolgálja. A terrorizmus a gyengék módszere, a maffia gyilkosságai az erő demonst­rálása. A maffia, mikor kiveti a hálóját nyájas barátkozással kezd. A kap­csolatépítés első lépése általában az, hogy csak egy kis szívességet kér, és szívességet ajánl cserébe. Lehet, a környezetnek van némi fenyegető hangulata, így aztán ha valaki eluta­sítja a baráti gesztusokat, veszélybe kerül, ha pedig úgy próbál kikecme­regni a szituációból, hogy mutat némi együttműködést, akkor azért kerül csapdába. Legközelebb ugyan­is már megjelennek az elvárások, aztán a fenyegetések, a végén pedig vagy nyakig benne vagy, vagy kilyug­gatnak gépfegyverekkel a nyílt ut­cán. Előbb-utóbb viszont a legitim erőszakot birtokló hatalom (az ál­lam) szembekerül az illegitim erő­szak hatalmi gépezetével, és ilyen­kor megkezdődik a maffiával való leszámolás. Az állami erőszakot a társadalom jobban elfogadja, de hogy ezután egy demokratikus fej­lődés indul-e meg, vagy pedig egy putyini típusú, az egyáltalán nem mindegy. Ám a legitim módon kialakuló központi hatalom is bűnözővé vál­hat. Szélsőséges példa Hitleré, akit bűnözőként elítéltek, majd szaba­dulása után 9 évvel kancellárrá vá­lasztották, de később is bűnözőként viselkedett. Ám a kevésbé szélsősé­ges esetekben is megvan az állami bűnözés kockázata. Először nyájas, legfeljebb kisebb törvénytelensége­ket vár el a pártokrácia a közigaz­gatástól, vagy csak a törvényeket alakítja olyanná, hogy azok jogi biz­tosítékul szolgáljanak az engedel­­meskedők számára. Ilyenkor az ál­lam emberei csapdába kerülnek. Ahogy a maffiánál is előfordul, hogy valaki magánakciókba kezd, úgy a monolit és erős pártokráciá­­ban is megesik, hogy néhányan mo­hóbbá válnak. Őket elengedi a rend­szer, kitaszítja, kilöki az akolból. A felülről szerveződő pártokrácia ak­kor is nyomasztó, ha semmilyen bűnözés nem hatja át. Rendszerint nincs is szükségük arra, hogy gyil­kolni kezdjenek, bár láttunk már erre is példát: az 50-es évek kommu­nista diktatúrái valójában gyilkoló, erős, nem plurális pártokráciák vol­tak, és a mai Oroszország is belecsú­szott ebbe az állapotba. Magyarország most valahol az erős, jogilag körülbástyázott mono­lit pártokrácia állapotában van. És már felsejlenek állami jellegű vis­­­szaélések. ZSOLT PÉTER szociológusA Dr.Zsigmond Barna Pál NEKÜNK MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ! ÁPRILIS 8. NEKÜNK. MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ! ÁPRILIS & Dr.Zsigmond Barna Pál i i i ■ NEKÜNK MAGYARORSZ ■AZ ELSŐ! ÁPRILIS a W.5. Oo M­i nőhet ki ebből? dőről időre megkapom a kérdést, hogy mit gondolok az ellenzéken belüli vitákról. Nem szeretek ezzel foglalkozni, de látom, már megint fellángolt a veszekedés mindenhol, ezért rögzítsünk há­rom dolgot. Az első és legfontosabb az, hogy az MSZP e vitáknak nem része­se. Mi nem vesztünk össze sen­kivel, és nem gondoljuk, hogy ha bármely más ellenzéki pártról csú­nyákat mondunk, az közelebb hoz­za a kormányváltást. Mi ennek az ellenkezőjét gondoljuk, szerin­tünk addig nem szavaznak többen az ellenzékre, míg az azt alkotó pártok vitájától hangos a közélet. Miért választanák azokat az ország vezetésére, akik egymást sem ké­pesek elviselni? A második felvetésem az: egy­általán min folyik a vita? Szemé­lyes ambíciókon és ellenszenve­ken? Pedig a Momentum és a DK egészen hasonló dolgokat gondol Miért vá­lasztanák azokat az ország vezetésére, akik egymást sem képesek elviselni­ az országról és Európáról, az EP- ben majdnem ugyanabba a libe­rális frakcióba ültek be - de még mindig a „Gyurcsány vagy nem Gyurcsány” gittet rágják. Az LMP és a Párbeszéd pedig egy-egy fővá­rosi zöldpárt, amelyek szinte min­den tartalmi kérdésre ugyanazt vá­laszolják, csak most épp Karácsony Gergelyen veszekednek. A Jobbik és a belőle kivált pártok ellensé­geskedése pedig szintén személyes ügy, hiszen legkésőbb a „migráns munkás” kampánnyal megérkezett az anyapárt is oda, ahonnan indul­tak. Márpedig a belső, személyes viták eredménye mindig ugyan­azon személy győzelme. Igen, ez csak Orbán Viktornak jó. A harmadik pedig, amit monda­nék, hogy az MSZP egyébként ren­geteg ügyben nem ért egyet a fenti pártokkal. A Momentum és a DK számunkra túl közel van a kapita­lizmushoz, és túl messze a határon túli magyaroktól; a Párbeszéd és az LMP politikájával szemben mi nem általában a gyárakat, hanem a gyári dolgozók és a környezet ki­zsákmányolását vetjük el - a jobb­oldali pártokkal pedig természetes a vita egy baloldali, szocialista poli­tikai közösség részéről. Ezeket a vitákat le kell játszani a 2026-os, közös választási program írásakor, majd a reménybeli közös kormányprogram megalkotásakor, és a vágyott koalíciós kormányzás minden egyes napján is. Mindezek helyett személyeskedő, gyerekes veszekedést folytatni most a nyil­vánosságban annyit jelent, hogy 2026-ban is a Fidesz marad hatal­mon, és minden mai személy, akin vitázunk, vesztes lesz - de legin­kább az ország, amely megérde­melne már egy rendszerváltást. Amikor elültetünk valamit a gye­rekeimmel a kertben, a legkisebbek is tudják, hogy ez nem a mának szól. A magot, a palántát azért tesszük a földbe, mert meghatároztuk és vé­giggondoltuk a következő időszak teendőit. Hogyan locsoljuk, mets­­­szük, neveljük, míg termőre for­dul. Azt szeretném kérni minden ellenzéki kollégától, hogy járjon el ugyanígy. Minden poszt, odaszúrás, beleállás előtt tegye föl magának a kérdést: mi nőhet ki ebből? KOMJÁTHI IMRE A Magyar Szocialista Párt társelnöke, országgyűlési képviselő Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére. SZERINTEM Busz Itt, Budán, a hegyvidéken az em­berek szerencsére semmit sem érzékeltek az épp csak megkez­dett járatritkításból sőt, amióta a Lánchíd felszabadult az autós forgalom alól új járatot vezet­tek be: a 210-es jár a belvároson keresztül a Gyöngyösi utcáig. Természetes dolog a menetrend rugalmas változtatása, és az utasszám is meghatározóan be­folyásolja a járatindítást Nincs értelme félig üres tömegközleke­dési járművekkel tovább terhelni a környezetet MOKÁNY ÁRPÁD Jogállam Az EU által folytatott jogállami­sági eljárások abból fakadnak, hogy kormányunk nem kíván megfelelni az Unió jogi követel­ményeinek, amelyeket pedig csat­lakozásunkkor az állampolgárok szavazatukkal támogattak. Ma­gyarországon is vannak törvé­nyek, amelyek a választópolgárok egy jelentős részének nem tetsze­nek. Például a kormány rendkívü­li felhatalmazásáról szóló törvény vagy az ilyen-olyan veszélyhelyzet kihirdetése, melyekre hivatkozva a parlamenttől vesznek el jogo­sítványokat, teljhatalmat adva a kormánynak. De ilyen a nemzet­­gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások túlbur­jánzása vagy a Szuverenitásvé­delmi Hivatal felállítása is. Eli­tünk egyszerűen hitbizományba vette az országot, csorbítva a de­mokráciát. Mit szólna a kormány, ha a választópolgárok egy része ezeket a törvényeket negligálná, mert nem tetszenek neki? Szerin­tem az EU törvényei sokunknak vonzóbbak is, valós érdekeinket, értékeinket sokkal jobban képvi­selik, mint az illiberalizmus. Saj­nos mai helyzetünk olyan, mint Bástya elvtárs „narancsa”: sava­nyú. Vagy inkább sanyarú? O.T.B. Emlék KOVÁCS JÓZSEF A betűszó feloldása: Orbán Tokaj Biznisz. Azt régóta tudjuk, hogy létezik, sőt egyre nő a családi sző­lőbirtok. No de milyen lett a bor? KOVÁCSI JÁNOS Novák Katalin Gyulára láto­gatott. Az államfő fogadására a város fideszes polgármestere meghívót küldött az iskolaigaz­gatóknak, a tankerület pedig javasolta az intézményvezetők­nek, hogy „adjanak lehetőséget azoknak a diákoknak, akik sze­retnének részt venni ezen az al­kalmon”, mert a részvétel ter­mészetesen önkéntes. E hír arra emlékeztetett, amikor 1957-ben Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt második embere Kispest­re látogatott, osztályfőnökünk pedig - teljesen önkéntes alapon - az osztályfőnöki óra helyett vitt ki bennünket a Kossuth térre meghallgatni Marosán elvtár­sat. Igaz, ez márciusban történt, és nem volt hideg, továbbá nem volt zászlófelvonás, sem őrség­váltás vagy solymászbemutató. Volt viszont több mint egyórás szónoklat. Rossz emléket idézett bennem ez a gyulai esemény. DR. JÓKAI OSZKÁR Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levelnepszava.hu

Next