Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-10 / 35. szám

4­1 SZÉP SZÓ 2024. február 10., szombat Mezőgazdaság - Könyv Zöldségek hete T­élvíz idején szunnyad a természet, szokták volt mondani. Ilyen­kor rövidebbek a nap­palok és kicsit megpi­hennek a földművesek is. (Az állattenyésztőkről nem szól a fáma, hiszen kevés tehén alszik téli ál­mot.) A mezőgazdasági élet szereplői persze ilyenkor sem ülnek tétlenül. Né­metországban például január érkezté­­vel sokan traktorra szállnak és Berlinbe gurulnak, előbb zajosan tüntetni a fő­város utcáin, majd csak kicsivel csen­desebben színültig megtölteni a Messe, azaz a nyugat-berlini kiállítási központ óriási csarnokait. Az Internationale Grüne Woche (Nemzetközi Zöld Hét) a világ egyik legnagyobb agrármustrá­ja, az ezzel egybekötött GFFA (Globális Élelmezési és Mezőgazdasági Fórum) pedig 60 ország illetékes minisztereit gyűjti egybe, és az agrárügy Davosaként emlegetik. A német mezőgazdaság újévi búcsú­jának is tekinthető eseménysorozaton fellelhető minden, a díjnyertes tehén­től az ipari méretű drónig. Találkozási, sőt ütközési pont, a fogyasztók, terme­lők és kereskedők, a fiatal, innovatív farmerek és veterán gazdák, a nagyvál­lalatok és szupermarketláncok, illetve agrárkamarák és termelői érdekérvé­nyesítési csoportok között. A temérdek sör mellett, Illyés Gyulát idézve, „vi­dám vita folyik” pirkadattól napestig. Jól megfér itt együtt a hagyományaira büszke hózentrógeres bajor paraszt és a biometánnal hajtott, távvezérelt csodatraktor. Egyébiránt magyar stand is van, nem is kicsi, fél hangárt betöltő, házias étkeket felszolgáló csárdája nagy népszerűségnek örvend. A Zöld Hét során a búza, árpa és kom­ló elegyeinek bőséges jelenléte ellenére (avagy esetenként annak köszönhető­en) e sorok írójának meglepően velős eszmecserékhez volt szerencséje, így olyan alapkérdések is felmerültek, minthogy miről is szól a mezőgazdaság? Az elemi válasz általában annyit tesz: életforma, melynek célja élelmezni az emberiséget. Ezt a kortárs XX. századi gyakorlat esetleg úgy egészíti ki: egész­séges, minőségi élelemellátást bizto­sítani, a Föld ökoszisztémájának ter­mészetes határain belül. Ez utóbbiban már nem mindenki ért egyet, legyen akár hagyományos felfogású, az agrári­­umot mégiscsak egy iparágnak tekintő befektető, avagy a jövő évszázadra már marsbeli üvegházakat és bolygók körüli pályán keringő farmokat vizionáló fu­turista. Persze az ilyen viták, mint maga a kiállítás is, túlmutatnak a földművelés és élelmiszeripar szerepén. Kérdés, le­­het-e mindent a mezőgazdaság nyaká­ba varrni? Másként felvetve, szabad-e felelős magatartást elvárni a keresleti oldalon is? A fejlett országok nagyrészt szellemi, mintsem izomerőt igénylő munkát végző lakosai számára mu­száj-e például mindennap húst enni? Mi a helyzet a jóléti skála másik végle­tén? Ha egy közösség felelőtlenül bánik a talajvízzel, kivágja az eróziót vissza­tartó erdőket vagy elsivatagosítja ter­mőföldjeit, tehát alig tudja megtermel­ni létszükségleteit, mégis családonként féltucat gyermeket vállal a nélkülözés ellenére, kötelessége-e a világnak élel­mezni őket akkor is, ha ez már a fenn­tarthatóság határaiba ütközik? A fogyasztók persze úgymond sza­vaznak az ilyen és hasonló kérdésekről, vásárlási preferenciáik révén nyilvá­nítva véleményt. Ezt a legtöbben nem hosszadalmas filozofálást vagy belső monológot követően teszik: gyors dön­tést hoznak az adott pillanatban ren­delkezésre álló kínálat alapján, feszített tempójú életükhöz és a pénztárcájuk aktuális vastagságához igazodva. A bol­tok polcain már hódítanak a bioélel­miszerek, a helyi és szezonális, illetve oltalom alatt álló eredetmegjelölésű termékek. De eligazodni a bőség zava­rában és meglelni mind a fogyasztó igé­nyei, egészsége, mind a fenntarthatóság szempontjából legoptimálisabb árut, mindenekelőtt idő és pénz kérdése. FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON GERENCSÉR ÁDÁM DEERE­ ­M _ SBARE nergie cimus A traktoros ébresztő ezúttal nem tünte­tésre, hanem agrárkiállításra hív Valaha madarak voltunk (Daróczi Ágnes könyve gyerekeknek) A Norán Libro Kiadónál jelent meg Daróczi Ág­nes magyar és cigány nyelvű könyve mondó­­kákkal, versekkel - el­sősorban, de talán nem kizárólagosan cigány anyanyelvű gye­rekeknek. A szerzőt, ahogy bevezető­jében írja, még egyetemista korában a szociológus Solt Ottilia bízta meg azzal, hogy készítsen kétnyelvű, romani-ma­­gyar gyűjteményt, hogy megkönnyítse a cigány gyerekeknek az iskolai tanulást, tapasztalják meg a tanulás és a művelt­ség hasznát. Daróczi Ágnes volt az első cigány fiatal, aki egyetemi diplomát szerzett Magyarországon. A vékony kis füzet egy régi romani (cigány) dallal kezdődik: Várikáná csi­­riklya számász / Valaha madarak vol­tunk. (Ebben a recenzióban nem a Gyp­sy Love Society, a Cigány Tudományos Társaság hivatalosan elfogadott írását, hanem a magyar fonetikus átírást hasz­nálom, ahogy Daróczi Ágnes is.) Idézet a kezdő strófából: Várikáná csiriklyá számász. Thém thémésztar, gáv gávesztar, pláj plájésztar phíraszász. Káj­rátyolász pé améndé kothé szóvászász. Szó rákhászász pé phuv, kodo hászász. Szó szerint: „Valaha madarak vol­tunk, országról országra, faluról falura jártunk. Ahol ránk esteledett, ott alud­tunk. Amit a földön találtunk, azt ettük.” Műfordításban: Valaha madarak vol­tunk, / ágról ágra, / országról országra szálltunk. / Ahol ránk esteledett, / ott megaludtunk, / s ha felvirradt, tovább szálltunk. / Az anyaföld szülte magokat ettük, / és a folyók adta bő vizet ittuk. A könyv mondókákkal folytatódik. Egy példa: Mé szom o cino sávo, trádáv lólo khuroro, máráv dopo háj csokáno, lásáráv lészko pétálo. (Kicsi fiú vagyok én, / piros csikót hajtok én. / Üllőn formázom a vasat, / megpatkolom a lovamat.) Weöres Sándor versei következnek. Éj-mélyből fölzengő / - csing-ling­­ling - száncsengő./ Száncsengő - csing­­ling-ling­­ / tél öblén halkan ring. HELL ISTVÁN Valaha madarak voltunk Cigány (romani) nyelven, lovári nyelvjárásban: Andáj rát ásandó,­­ cinoro - klopoto, Klopoto - cinoro jiv hárátár sundo. A 2018-ban elhunyt Choli Daróczi József tanító, népművelő, költő, mű­fordító fordításaival folytatódik a köny­vecske szintén Weöres verseiből: Bóbita, Bóbita táncol, / körben az angyalok ülnek, / béka-hadak fuvoláz­­nak, / sáska-hadak hegedülnek. Cigányul: Borinká, Borinká khélél, krujál le vizséri lén Iá, zéléni zsámbi gilyábén, cincári báságyi lén Iá. Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája. // Zúg a tüske, / szél szalad ide-oda, / reszket a galagonya / magába. Cigányul: Tomná rátyi ábgyonpé Iá lobodá, ábgyonpé Iá lobodáké gádá. Kám­on pistyil, bálvál zsál kothé-kathé, é lobodá izdrálpé téhárá. A következő dalt más, úgynevezett magyarcigány (kárpáti) dialektusban énekelték (énekelik?) a csobánkai szeg­kovács cigányok. (A magyarországi ma­gyarcigányok többsége már nem beszél cigányul, kivéve a Pest megyei szegko­vácsokat, a hajdúhadháziakat, az abaúji Gönc környékén élőket. Viszont sokan beszélik még Szlovákiában, például Szepsi - Moldava nad Bodrou­­ városá­ban; itt a recenzens, e sorok írója is ké­szített kárpáti cigány nyelvű interjút.) A szegkovácsok dala: Bátyi kérén­é kárfingéré romá, Szako gyivész rodén pánzs-sóv sélá. Náj lén gondo, náj lén bájo. Dzsivén pumáro világa. Magyarul: Veri a vasat sok szegko­vács roma, / szegénységnek nincsen semmi nyoma, / nincsen gondjuk, nin­csen bajuk, / jókedvűen élik a világuk. Egy csurár (késes) népdal részlete Vígh Rudolf gyűjtéséből: Lé csurárá mól ná péná, míg é bunda ná rándéná. Káná é bundá rándéná, sóváriko molpijéná, háj, Dévlá! (A csurárok bort se isznak, / míg bundát nem borotválnak. / Ha a borot­­válásnak vége, / filléres bornak vendé­ge valahány.) A híres népdalgyűjtők, Csenki Imre és Csenki Sándor gyűjtése, Szegő Lász­ló fordítása a következő népdal: Phurdél halval plajinatar, dur­phurdász má murá dátár. Kádé durphurdász má­látár, szár a cséri Iáphuvátár. (Szél fúj a hegy oldaláról, / mes­­­sze elfújt jó anyámtól. / Olyan messze, olyan távol, / mint a föld az ég boltjá­tól.) Találós kérdések következnek, egy példa Rajko Gyurics gyűjtéséből. Lészké punré tépé-lépé, lészké káná káli-káná, lészki póri numá-numá, té dikhél­ut, lélpéfugá. Vagyis: Lábacskája meg nem áll, / hosszú füle táncot jár, / farkincája csak egy falat, / ha észrevesz, messze szalad. (Nyúl) A lánykéretésnél ezt énekelhetik: Hej, de, Mici, hurávtu, ávén lé rom, mángéntu, pé zéléné vurdoná, tháj pé sárgi khuróra. Sáj­trádész tu sóvár sóv, ángláMici esi szán rom. Sin luludyi ándé bár, te khándész mángé sukár. FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON * Daróczi Ágnes kötetének fontos szerepe lehet a cigány gyerekek identitásának megőrzésében, megerősítésé­ben Daróczi Ágnes

Next