Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-03 / 29. szám
NÉPSZAVA 2024. február 3., szombat 101 VELEMENY Menjünk Csádba! CIVIL BESZÉD emmi baj. Igaz, kormányunkat és annak fejét lassan mindenütt utálják, minél távolabbra kívánják, és ebből óhatatlanul ránk is hárul valami. De még mindig van, ahol meleg fogadtatásban lehet részünk. Menjünk Csádba! Úgy tűnik, mindenütt máshol sikerült ellenségeket csinálni. Nehéz munka volt, de kormányunk nem sajnálja a fáradságot, ha közügyről van szó. Szorgos munka folyt annak érdekében is, hogy Orbán házhoz menjen Brüsszelbe a közutálatért. Győzött, naná, én is olvastam. Pont úgy, mint amikor kiutálták az Európai Néppártból, meg amikor nemrég Erdogan hülyét csinált belőle. Sajnos most még ki sem somfordálhatott a folyosóra a szavazás előtt, mint a múltkor, amikor olyannak kellett zöld utat adnia, amelynek az ellenkezőjére tett ígéretet a híveinek, még egy idiótára butított nemzeti konzultációval is körbelihegte az országot. Úgy látszik, most a büfé is, a férfi-WC is zárva volt. (A nőibe meg csak nem nyithat be, még megrágalmazná a gaz ellenfél, hogy ő is átoperáltatta magát az LMBTQ-agitáció hatására.) Szóval nem volt menekülési útvonal a megaláztatás elől. Győzött, naná, én is olvastam. Pont úgy, mint amikor kiutálták az Európai Néppártból, meg amikor nemrég Erdogan hülyét csinált belőle. „Kiharcoltuk” - mondta, erősen megszaggatott babérkoszorúval a fején. Hát hogyne, kiharcoltuk. A „csattanós taslit”, mint az udvariatlan Der Standard írja. Figyelmeztetnek arra is, mit jelent ez az országnak. „Ezt sokáig nem fogják elfelejteni a kelet-európaiak és az ukránok. A király meztelen.” Ha végül kiderül, hogy valami vigaszdíjat azért kapott cserébe (pl. a Fidesz beléphet Meloniék EP-frakciójába), az már nem feledteti a blamát. Egy pucér király mindig kínos látvány. Szégyent érzünk, helyette is. Orbán - itthoni milliós tábora ellenére - a világban egyedül maradt. Ezért is adta föl. „Ennyire még sosem volt magányos” - így a Süddeutsche Zeitung. „A végén mindenki magára hagyta” - írja a Spiegel. „Nem engedheti meg magának, hogy tartósan egyedül maradjon” - elemzi a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Jó, de kihez fordulhatna? Ott van a híres keleti nyitás, de a mostani meghátrálásért Putyin nem fogja megdicsérni. Az meg, hogy Erdogan mennyire veszi komolyan, kiderült a svéd NATO-csatlakozás ügyében. Az Egyesült Államok vezetéséről ne is beszéljünk. Egy amerikai szenátor épp most javasolta a korrupt magyar politikusok kitiltását, a vízummentesség felmondását. Orbán maga panaszolta fel pénteken a rádióban, hogy „összekeverednek a brüsszeli és az amerikai szempontok”. Hát, ha valaki mindenkibe röhögve belerúgott, akkor a sértettek szempontjai könnyen összekeverednek... Szóval új barátok kerestetnek. Hová mehetnénk? Csádba. Ott részben kormányzati, részben családi szervezésben, a miniszterelnök fiának sokáig titkolt közreműködésével már előkészítették a talajt. Bár a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely is bevallotta: ez nem az a hely, ahová az ember feltétlenül vágyik. Ne irigyeljük hát Orbán Gáspárt sem. Ami nekem soha nem is jutott eszembe, hiszen nem könnyű sors „Nagy Ember” fiának lenni. Együtt is éreztem vele útkereséseiben, sokfajta próbálkozásában önmaga megtalálására. Nehéz lenne összeegyeztetni két egyformán erős vágyat: azt, hogy az ember maga formálja életét, de közben a nyilvánvalóan tőle különböző karakterű apja megbecsülését is kivívja. Sokunknak beletörne a bicskája. Nem szeretem, ha a közösségi médiában valaki azzal éli ki az apa politikájával szembeni indulatait, hogy a fiúról is - aki nem egy, a mi pénzünkön gazdagodó Orbán Ráhel - gyűlölettel beszél vagy terjeszt méltatlan pletykákat. Ez éppolyan viszolyogtató, mint Orbánt cigányozni vagy Bayer Zsolt rémes múltú nagyapján kárörvendezni, ahelyett, hogy őket magukat, tetteiket és szavaikat ítélnénk el. Ebben nem érv a „De hát ők is!” Mintha arról lett volna szó, hogy mi más erkölcsöt, más kultúrát, más politikát akarunk. Fideszben úgyis a Fidesz a legjobb, nemcsak méltatlan, de sikertelen is az ő pályájukon velük versenyezni. De szerencsétlen Orbán Gáspárnak határozottan a papa emberei tették a legrosszabbat a titkolózással. Azzal, hogy csak akkor vallották be közreműködését és jelenlétét a magyar katonai misszió nehezen magyarázható Csádba küldésében, amikorra a Le Monde és a Direkt36 nyomozásba illő képelemzéssel kimutatta: ott rejtőzködik Szíjjártó delegációjában. Nem is először, hanem a hírek szerint hatodjára. Azért vált a jelenléte izgalmassá, mert egy nagyfőnökhöz közeli szereplő személyes, naiv, mégoly jó szándékú elköteleződése az egyetlen értelmezhető oka a csádi missziónak. Csádra mint a régió egyetlen nem Nyugat-ellenes államára ugyan érdemes figyelni a forrongó, egyre inkább a dzsihadisták befolyása alá kerülő térségben, de ezt csak nemzetközi egyezmények alapján, összefogással lehet eredményesen megtenni, nem magányosan fellépő 200 magyar katonával. Akiket azzal küldünk a 17 milliós, veszélyes országba, hogy - a hadügyminiszter indoklása szerint - akadályozzák meg több száz milliós migránstömeg elindulását. Ez nyilván lehetetlen. Orbán papa is tudja. De aki egyedül marad a nagyvilágban, az minden szalmaszálba belekapaszkodik. Ha máshol nem tisztelik, hát elmegy Csádba. Máshova nem küldik, máshova nem hívják. LENDVAI ILDIKÓ volt országgyűlési képviselő A kóser pecsét hete HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Azt állította Orbán Viktor a Kossuth rádióban az ukrán külügyminiszternek arról a kijelentéséről, hogy a magyar kormány nem orosz, hanem magyarpárti, hogy „nem tartunk igényt az ukránok kóser pecsétjére. (...) Oda azért nem süllyedhet az ország, hogy Magyarország miniszterelnökéről és külügyminiszteréről valaki más mondja el, hogy az milyen. Ha mégis erre vetemednének, itt ez történt, akkor azt figyelmen kívül hagyjuk. Ezeréves magyar államról nekem ne mondják meg a szomszéd szlávok, hogy mi kik vagyunk. Majd azt mi eldöntjük." Ezzel szemben a tény az, hogy a világ már csak olyan, hogy minden ember elmondhatja a másikról, hogy az szerinte milyen, és ezt megteheti egyik ország vezetése is a másikról. Hogy Orbánnak mi nem tetszett az ukrán politikus dicséretként is felfogható szavaiban, az nem világos, de egy szomszéd szlávról, a jelenlegi lengyel miniszterelnökről, Donald Tuskról 2022-ben közösOrbán úgy védte meg „a magyaroknak járó” pénzt, hogy azt senki sem akarta tőlünk elvenni. De, hogy „otthon is szégyellik, mert először szétverte a saját pártját Lengyelországban, aztán szétverte az Európai Néppártot”. Zelenszkij ukrán elnökről pedig imigyen szólott: „Színész, aki azzal a tudással dolgozik, amit színészként gyűjtött össze.” Ilyen az, amikor a szomszéd magyarok minősítgetik a szomszéd szlávokat. Ilyen Orbán pecsétje. Nem kóser. Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy az a veszély fenyegetett Brüsszelben, hogy ha nem állapodnak meg, akkor elveszik a mi pénzünket, és azt küldik Ukrajnába. Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen veszély sosem fenyegetett, uniós vezetők kifejezetten közölték, hogy erre nincs is semmilyen jogi lehetőség, és ezért föl sem vetődött. Orbán tehát úgy védte meg „a magyaroknak járó” pénzt, hogy azt senki sem akarta tőlünk elvenni. Azt viszont elfelejtette közölni, hogy a mostani költségvetési átcsoportosítással a mi pénzünk is megy Ukrajnába az 50 milliárd eurós segítség részeként, hiszen Magyarország is befizet az uniós költségvetésbe. A haza védője megvédett bennünket attól, ami nincs, de nem védett meg attól, ami van. Már megint jól kiharcolta. Azt is állította Orbán (rádiós nyilatkozatában), hogy az ukránok háborúzni akarnak. Ezzel szemben a tény az, hogy háborúzni nem az ukránok akarnak, hanem az oroszok. Az ukránok csak meg akarják védeni az országukat, és miután szép szavakkal nem tudják rávenni az oroszokat a kivonulásra, nem szeretnék letenni a fegyvert előttük. Bármennyire győzködi is őket az egyébként mindenkivel harcban álló Orbán Viktor. Azt állította ezenkívül a kormányfő, hogy az az egymillió dolláros kérdés, miként jutott el Európa két év alatt az Ukrajnának küldött ötezer sisaktól az F-16-osokig, mert szerinte erről senki sem tud biztosat mondani. Ezzel szemben a tény az, hogy de, erről mindenki biztosat tud mondani, tudniillik ötezer sisakkal - amit a kezdet kezdetén a németek ajánlottak fel - Ukrajna nem tudta volna megvédeni magát az oroszok ellen. A két éve folyó honvédő háborújukhoz európai és amerikai fegyverek kellettek és kellenek, nélkülük nem megy. Kérem az egymillió dollárt. BOLGÁR GYÖRGY SZERINTEM Pénz Ugyan mi köze lehet Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszternek a lakásbiztosítási díjak újraszabályozásához? Normális államban a biztosítás a biztosító és a biztosított kétoldalú, szabad megállapodását jelenti. Ám a gazdaságfejlesztési miniszter pártja már eddig is rátenyerelt az állampolgárai által igénybe vett szolgáltatások szinte mindegyikére - a vízszolgáltatástól a hulladékgazdálkodásig, az energiaszolgáltatásoktól az autópályák koncesszióba adásáig. Rendíthetetlen szemérmetlenséggel folyatják át magánzsebekbe a köz javait. A biztosítási biznisz eddig valahogy kimaradt. Eszembe jut nagyanyám, mikor megjött a falusi szatócsboltból, panaszkodott, hogy még mit szeretett volna venni, nagyapám pedig megrovóan megjegyezte: „magának az isten pénze is kevés lenne’. Ezeknek is. KOVÁCS ISTVÁN Szeizmográf A nemzeti valuta egyfajta finom érzékelőként működik. Nem nehéz észrevenni, hogy Nagy Márton valamennyi miniszteri megnyilvánulása folyamatosan gyengíti az amúgy is harmatgyenge forintot. Azaz a piac nem akar elfogadni semmiféle olyan „lazítást”, amely lassítja a költségvetési rekorddeficit lefaragását, megállítja az infláció csökkenését, a külső és belső adósságállomány zsugorodását. A befektetői piac terel, mint egy jó juhászkutya, ajánlatos figyelni rá! MIKULÁS FERENC Hu-Hu A múlt nyáron megismertük Youhuát, a kabalaállatot, melynek semmi köze nem volt az atlétikához. Közben a korábbi, jól működő fémdoboz-visszaváltó rendszert tönkretették azzal, hogy jön helyette ,jobb”: a Mohu elvileg év elejétől működik. Dehogy működik, csak milliókért reklámozzák! Tehát huházni már tudunk, de jó lenne végre valami értelmeset is csinálni. KÓCZÁN JÁNOS ítélet A Schadl-Völner-ügyben zajló per tavaly február 17-én kezdődött meg a Fővárosi Törvényszéken. Az elsőrendű vádlottat és feleségét 2021. november 5-én fogták el a ferihegyi repülőtér prémiumparkolójához vezető úton. A lassan egy éve tartó meghallgatásokat és tárgyalásokat a mai napig nem követte ítélet, akár még évekig sem várható, sőt a bíróság Schadl Györgyöt és R. Róbertet novemberben kiengedte a két évig tartó letartóztatásból. Úgy tűnik, ítéletre már csak akkor lehetne esély, ha a tárgyalás új bíróval folytatódna, s ez a párbeszéd hangzana el az első tárgyalási napon: - Schadl úr!Mintha már láttam volna magát valahol, ismerősnek tűnik a számomra - szólítaná meg a bíró a vádlottat. - Igen, bíró úr! - válaszolna Schadl György reménykedve. - Három évvel ezelőtt hónapokig én adtam hegedűórákat a kedves fiának. - Ez az! Igen, már emlékszem. Húsz év! LADÁNYI ANDRÁS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevel@nepszava.hu