Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-03 / 29. szám

2024. február 3. A NÉPSZAVA HÉTVÉGI MAGAZIN MELLÉKLETE Béke­fenntartásokkal Koszovó zűrös hely még nyugat-balkáni összevetésben is. A tizenöt éve önálló állam függetlenségét a szomszédja közül épp csak az nem ismeri el, amelytől az elszakadását kivívta. Álmoskönyv nélkül is derenghet, egy ilyen területi vita nem sok jót ígér a szenvedélyes délszláv világban. A feszültség érzékeltetéséhez hozzátehetjük, hogy Milosevics hadserege csak Jugoszlávia amerikai bombázása után engedte el Koszovót 1999-ben, a szerb érdekek mögött pedig maga Putyin orosz elnök képe sejlik föl, ideológiai oldalkocsiként Kínával. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a szerb-albán szembenállásban az ortodox keresztény és a muszlim hit is egymásnak feszül. Huszonöt éve csak a NATO Kosovo Force (KFOR) erőinek jelenlétével van béke az országban. Törékeny béke. Errefelé majd minden családban van fegyver, időnként elgurul egy magányos gránát, eldördül egy puska. Egy éve magyar katonák sérültek meg egy összecsapásban. Békét az uniós tagjelöltség feltételeinek teljesítése hozhat, parázs indulatok nincsenek az elvárások között. A júliusban élesedő európai tanácsi elnökségben az Orbán­­kabinet kiemelt célja a nyugat-balkáni bővítés előmozdítása. Orbánnak eközben Szerbia és Oroszország barátjaként kell rendeznie részrehajlását. BALKÁNI RIPORTUNK 2. RÉSZE A 4-5. OLDALON Fától az erdőt Hat hektár erdő megmaradása vagy kivágása miatt forrnak az indulatok Szegeden. Az egyházmegye pont ott szeretne építkezni. A szegediek szerint viszont pont ott van jó helyen az erdő. Ami bár lehet, hogy a szemnek nem túl tetszetős, de a funkciót, amiért telepítették, betölti. A helyiek mindent megpróbálnak, most abban bíznak, ha Assisi Szent Ferencről nevezik el a fás részt, talán nem lesz szíve kivágatni az egyházmegyének, hogy a Szent Gellért Fórum (képünkön) mellé iskolát és akár még három focipályát építtessen. KRÄLIK EMESE RIPORTJA A 2. OLDALON Kiút a mókuskerékből Belgiumban tavaly törvénybe iktatták, Izlandon évek óta sikeresen működik, Szlovákiában az idén kezdenek kísérletezni a négynapos munkahét bevezetésével. A legtöbb helyen, így nálunk is, inkább csak beszélnek róla. Jól hangzik, hogy dolgozhatnánk kevesebbet, ráadásul a produktivitás - és jó esetben a fizetésünk - csökkenése nélkül, ám egy ilyen intézkedésnél rengeteg tényezőt figyelembe kell venni, hiszen összetett rendszerbe nyúlunk bele. Az MTA­­ELTE Lendület Új Vízió kutatócsoportja 2019 óta vizsgálja a kérdéskört. A csapat vezetőjét, Antal Miklós ökológiai közgazdászt kérdeztük az eredményekről, a munkaidő-csökkentés hazai lehetőségeiről, elképzelhető folyamatáról. FORGÁCS IVÁN­ ­ Kutatócsoportjuk a munkaidő-csökkentés megva­lósíthatóságával kapcsolatos vizsgálatait részben „a fogyasztói társadalom utáni gazdasági berendezke­déshez" köti. Lehetséges bármi a fogyasztói társada­lom után? - Igen, feltéve, hogy hagy maga után valamit ez a társa­dalom. Jelenlegi gazdasági rendünk nagyon erős fogyasz­tást generál, a munkaoldalon meg kemény elvárásokat tá­maszt. Mókuskerékben vagyunk, sokat kell dolgozni, hogy utána sokat lehessen fogyasztani. Kérdés, van-e ebből kiút. Fel lehet-e vázolni olyan jövőképet, ahol úgy mérsékelhető mind a munka, mind a fogyasztás, hogy közben növekedjen a jóllét, és jobban érezzük magunkat? F­O­T­Ó : B­É­R­E­S M­Á­R­T­O­N FOLYTATÁS A 3. OLDALON Átkelés a szivárványhídon Akinek volt már életében családtaggá vált kisállata, elképzelhető, hogy meg kellett hoznia a legnehe­zebb döntést, és szeretetből, könyörületből elen­gedni őt „a csillagok közé". Az állatoknál elfogadjuk az eutanáziát, aktívan segítséget nyújtunk benne, még a gyászfolyamat is hasonló ahhoz, mint amikor egy fontos szerettünktől kell elválnunk. „Erről dönt­senek az emberek" - mondta még tavaly év végén Orbán Viktor a Karsai Dániel által beadott népsza­vazási kérdésekről, amelyeket a minap elutasított a Nemzeti Választási Iroda. A döntés tehát továbbra sem lehet a miénk, legfeljebb elgondolkodhatunk azon, hogyan változnának az érzéseink, s talán az elveink, ha hónapokon át kísérnénk egy számunkra kedves lény haláltusáját. írásunk a 7. oldalon

Next