Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-05 / 30. szám

KULTÚRA Életműdíjat vett át Hobo Petőfi Zenei Díj Életmű­díjjal tün­tették ki Földes László Hobót, a ma­gyar könnyűzenei élet legendáját. A Kossuth-díjas bluesénekes nagy­szabású gála közepette vehette át az elismerést, mellyel a közmédia lepte meg. NÉPSZAVA Lehetőség a szerzőknek A Publio Kiadó pályázatot hirdet szépirodalmi művek létrehozására, melynek célja, hogy lehetőséget nyújt­son olyan, már egy megjelent, önálló kötettel rendelke­ző szerzők számára, akik továbbra is keresik a helyü­ket a hazai könyvpiacon. A kiadó évente három könyv megjelentetését teljes egészében finanszírozza, febru­ár 29-ig várja a kéziratokat. KÖNYVES MAGAZIN Kortárs est Tompa Andreával A Literárium - Kortárs írók a Müpában so­rozat keretében ma este a tavaly megjelent Sokszor nem halunk meg szerzője, Tom­­pa Andrea érkezik az Üvegterembe. Az est műsorvezető-házigazdája Greff András­­ lesz, a szövegekből előad Tóth Ildikó, hege­dű dűn közreműködik Kézdy Luca. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2024. február 5., hétfő A víz különböző formái INTERJÚ Az észt Anna Hints női sorsok polifóniáján keresztül mutatta meg a szaunázás spirituális voltát. A Sundance fődíj­as és Európa filmdíj­as, most a hazai mozikban is j­átszott Smoke Sauna Sisterhood készítéséről a Zoomon beszélgettünk a rendezővel. CSÁKVÁRI GÉZA Egy szaunában meztelen nők vallanak a legnagyobb titkaikról. Gondolom, ez nem úgy történt, hogy egyszer csak megjelent a kamerával, és megnyom­ta a felvétel gombot. Mesélte, mennyi előkészítésre volt szükség? Tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen helyzet szuperkihívás minden szinten. Például, miután biztos voltam abban, hogy klas­­­szikus észt gőz-, izzasztókamrában szeretnék forgatni, ki kellett derí­teni, egyáltalán hogyan lehetséges ez úgy, hogy a stáb és a szereplők biztonsága garantálva legyen, s ne tegyem tönkre a technikai eszkö­zöket. Illetve, mivel egy szaunában meztelenül vagyunk, és egyáltalán nem számít szexuálisnak, gondos­kodnom kellett arról, hogy az a fel­vételeken is így legyen, így ezért jó a kérdése: ha csak úgy megnyom­tam volna a gombot, az katasztro­fális eredménnyel járt volna. Val­lom, hogy egy film legnehezebb része a gondos előkészítés. Mi volt ebben a folyamatban a legfon­tosabb? A vizuális nyelv megalkotása. Ants Tammik operatőrrel első kör­ben a saját meztelen testemen tesz­teltük a beállításokat: mi az, mely­ben biztonságban érzem magam, és melyekben nem. Ezeket megmu­tattam a filmben szereplő nőknek, így nem féltek a kamerától. Persze az is egy szint volt, hogy ki vállalta az arcát, s ki nem. Első körben a sa­ját női testvérrendemben lévőkkel kezdtem el dolgozni. Mivel az egész folyamat transzparens volt a szá­mukra, így nem volt kérdés, hogy a legbelsőbb titkainkig megyünk el. Csak azzal mentem tovább, aki teljesen benne volt a folyamatban, a legkisebb bizonytalanság esetén elengedtem az alanyt. Ugyanakkor volt, aki először nemet mondott, majd visszatért, hogy mégis szeret­ne beszélgetni. Ez belefért, elvégre több mint hét éven keresztül tar­tott a forgatás. Jogilag ezt mennyire volt nehéz „lepa­­pírozni"? Ez önmagában képtelen szi­tuáció. Általában egy dokumen­tumfilmnél a szereplőkkel elő­re aláíratnak egy papírt, hogy hozzájárulnak a szerepléshez. Ezt én nem tartottam fairnek, lévén meztelenül kell, hogy szerepelje­nek, és a legbensőbb titkaikat sze­retném rögzíteni, így végül úgy mentünk bele a forgatásba, hogy senkivel sem írattam alá ilyen szer­ződést. Rossz érzéseim voltak a jogi keretek alkalmazása miatt. Inkább abban állapodtunk meg a bizalom elve alapján, hogy a vágás során minden szereplőnek egyenként megmutatom, mi az, ami bekerül­ne a filmbe, s hogy ezzel ők egyet­­értenek-e, így végül is semmiféle jogi megállapodás nem volt egyik színész, rendező és zeneszerző. 1982. május 27-én született Tartuban, Észtor­szágban. A Tartui Egyetemen összehasonlító irodalom és néprajz szakon szerzett diplo­mát, a Tartui Művészeti Főis­kolán fotográfia szakon. A Tallinni Egyetem Film- és Médiaiskolá­jában szerezte meg a filmren­dezői diplomát. Első egész estés műve, a Smoke Sauna Sisterhood című alkotás tavaly, a Sundance-en fődíjat kapott, majd december­ben a legjobb dokumen­tumfilmnek járó elismerést kapta az Európai Film­díj-átadón. szereplővel sem. A producerem ag­gódott is, hogy mit fognak ehhez szólni Amerikában, de végül nem csinált ebből semmi problémát. Az interjúkra hogyan készült fel? Senkivel sem beszéltem előtte, hogy miről szeretnék beszélget­ni, az ismeretlenbe ugrottunk bele mindannyian. Egy-egy szaunagyű­lés mintegy négy óra, ezalatt ter­mészetesen jutottunk el a legbel­ső gondolatokhoz. Például az egyik szereplőről tudtam, hogy mellrák­ja volt, de nem forszíroztam, hogy erről beszéljen, eszem ágában sem volt rákérdezni. Az ő saját döntése volt, hogy elkezdett erről beszélni. Mi volt a legnagyobb technikai ki­hívás? A kamerák kezelése, elvégre a szaunában belül lehet plusz ki­lencven fok, az épületen kívül pe­dig mínusz húsz. Egyértelmű, hogy ezt a két extrém kihívást nem le­het egy felszereléssel véghez vinni, mert nem lehet csak úgy ki-be jár­ni az eszközökkel. A hőségben pél­dául ahogy változott a hőfok, úgy kellett emelni vagy a földhöz kö­zelebb vinni a kamerát. Szóval, ez egy sok figyelmet igénylő folyamat „A szauna vi­lága ciklikus, nem lineáris, együtt zajlik a folyamat a természet­tel, ennek az esszenciáját is megmu­tatjuk.” volt, hogy mindig felkészültek le­gyünk, nehogy lemaradjunk a má­gikus emberi pillanatokról. Ha hét évig forgatott, akkor pár ti­tokra hadd kérdezzek rá: mennyi nő szerepel a műben, mert ez egyáltalán nem egyértelmű. Illetve hány órányi anyagból vágta össze a bő másfél órás filmet? Maga a vágási folyamat kettő éven keresztül zajlott, a forgatás ötödik évében kezdődött. Forgatni hat évig forgattunk végül, és plusz egy esztendő volt a vágás befejezé­se, így jön ki a hét év. Összesen két­száz órányi anyagot vettünk fel, de ebben benne vannak a természet­ről és a környezetről készült kül­sők is egyben. Összesen negyven nővel forgattam, és a vágás végén megszámoltam, összesen huszon­öten vannak benne a végső vágat­ban. Fontos, hogy nem minden­ki beszél, igen fontos szereplők vannak, akik csak a hallgatásuk­kal vannak jelen a csoda részeként. Hogyan vágtam össze? Jó kérdés, addig vágtam, amíg nem kezdett el lélegezni a film. Nagyon érzékeny folyamat volt, mert tulajdonkép­pen nincs olyan nő, akit nem ért volna valamiféle atrocitás koráb­ban. De a lényeg, hogy akkor érez­tem késznek a filmet, amikor úgy gondoltam, a sötét moziteremben a néző ott érzi magát a szauna in­tim közegében. Hogyan tudott egy ilyen kockázatos produkcióra támogatást szerezni? Elképesztően nehéz volt, mert mindenki elutasított hosszú éve­ken keresztül azzal az indoklással, hogy ez a módszer unortodox. Kö­vessem a nőket, mondj­am meg a ne­vüket, filmezzem le a mindennap­jaikat - mondtam, szó sem lehet róla. Érdekes, most azért ünnepel­nek, mert ezeket a tradicionálisnak tartott lépéseket nem tettem meg. De persze érthető, ezek a kötelező körök tönkretették volna a filmet. A szauna világa ciklikus, nem lineá­ris, együtt zajlik a folyamat a ter­mészettel, ennek az esszenciáját is megmutatjuk. Például, ha jól figyel, láthatja, hogy a víz valamilyen for­mában minden jelenetben ott van - ez volt fő dramaturgiai kapocs. Én csak hotelekben vagy fürdőkben jártam szaunába, ezek a mcdonald'sos verziói annak, amit megmutat. Erre van egy jó történetem. Az egyik vetítésen odajött hozzám egy csapat, amely akkor már hatod­szor nézte a filmet. Mondtam ne­kik, hogy én még egy filmet sem néztem meg hatszor. Erre kifejtet­ték: már nem is a filmet nézik, ha­nem transzcendentálisan a szau­na-életérzést élik meg újra és újra. Úgy gondolom, a film sikere világ­szerte abban áll, hogy mindenkinek igénye van egy biztonságos helyre, mint az észt gőz-, izzasztókamra. Szóval, létezik nem McDonald’s-fé­­le verzió. Sokan pedig félreértelme­zik a szauna ars poeticáját, s a spiri­­tualitás helyett mást látnak benne. Például Finnországban rendeztek egyszer szaunaversenyt, ki bírja tovább címszóval. A győztes bele­halt, a második helyezett lebénult. A közösségi média korában az em­berek kamu dolgokat posztolnak s egymásra licitálnak, hogy ki tud na­gyobbat blöffölni magáról. Ez na­gyon rossz irány. Belülre kell nézni, nem kifele projektálni. Lesz film a férfiszauna testvérren­dekről? Persze, vannak ilyen tervek, és a film premierje óta már négy pén­zes ajánlatot is kaptam, hogy for­gassam le a férfiverziót. De azt kell, hogy mondjam, a patriarchális tár­sadalmunknak hála a férfiaknak a keménységet kell projektálni, nem az érzékenységüket, ne adj isten a valós érzelmeiket. Szóval mellé­beszélésről, alkoholizmusról vagy a korai halálról nincs kedvem for­gatni. De remélem, nemsokára el­jön a férfiak számára is a meztelen őszinteség korszaka. Amikor átvette a legjobb dokumen­tumfilmnek járó díjat az Európai Film­díj gálán, megénekeltette a közönsé­get. Sőt, ha jól tudom, ez már szokása, ha kap valami elismerést. Igen, mert zeneszerző és előadó is vagyok, így igen erős kapocsnak tartom a közös éneklést. És igen, immár szokásom, a fesztiválokon már rendszeres eseményszámba megy ez. Az Európai Filmdíj gá­lán, mivel ez egy tévé által közve­tített esemény, jött a rendező és az úgynevezett coach, hogy mit tehe­tek a rendelkezésre álló harminc másodpernyi köszönőbeszéd alatt. Mondtam nekik, hogy énekelni fo­gok. Erre totál lefagytak. Megnyug­tattam őket, nem is biztos, hogy nyerek, de ha mégis, ez lesz. Aztán milyen közösségi erőt kovácsolt, hogy együtt énekelt a teljes európai filmszakma! A szaunázó nők meztele­nül vallottak a filmben legféltettebb titkaikról ANNA HINTS Anna Hints tavaly decem­berben, Ber­linben vehette át az Európa Filmdíjat

Next