Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-07 / 32. szám

NÉPSZAVA 2024. február 7, szerda 12 KULTÚRA LAPSZÉL Tíz jelölt a Nemzeti Múzeum élére A Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatóját, L. Si­mon Lászlót tavaly november­ben bocsátották el. A pozícióra kiírt tender határideje február 5-én járt le, amelyre tízen nyúj­tottak be pályázatot - közölte a Kulturális és Innovációs Mi­nisztérium. A benyújtási határ­idő tehát hétfőn, 17 órakor járt le, a pályázatokat március 5-ig bírálják el. L. Simon elbocsátása óta a korábbi főigazgató-helyet­tes, Hammerstein Judit az in­tézmény megbízott főigazgató­ja. Az Index információi szerint a lehetséges pályázók között van, mint azt lapunk is koráb­ban megírta, Zsigmond Gábor történész, kulturális turiszti­kai szakközgazdász, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múze­um főigazgató-helyettese, akit a legesélyesebbként emlegetnek, a jelenlegi megbízott főigazgató, Hammerstein Judit, Csapláros Andrea, a szombathelyi Sava­­ria Múzeum igazgatója; Csornay Boldizsár, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazga­tó-helyettese, korábban a pé­csi Janus Pannonius Múzeum igazgatója; Kálnoki-Gyöngyössy Márton régész, történész. A lap szerint később derülhet ki, hogy közülük ténylegesen ki adta be a pályázatát. NÉPSZAVA Elbúcsúztatták Benedek Miklóst Végső búcsút vettek Benedek Miklós Kossuth- és Jászai Ma­ri-díjas művésztől, a nemzet színészétől kedden, a Farkasré­ti temetőben. „A rohanó idő, a hiányod fogja megmutatni, hogy ki voltál. Azt a minőséget, azt az emberi tartást, azt a művészi odaadást, amellyel éltél, létez­tél, és képviselted azt, ami már nincs, ami te voltál” - hangsú­lyozta búcsúbeszédében Blaskó Péter színművész. A gyászszer­tartáson Vajda Katalin író úgy fogalmazott: Benedek Miklós számára a hitelesség és a szemé­lyiség volt a legfontosabb dolog, nemcsak a színpadon, hanem az életben is. Hirtling István szí­nész felidézte, hogy Benedek Miklós először nem akart kór­házba vonulni betegségével, vé­gül azonban több mint egy évvel ezelőtt megtette. Ennek köszön­hetően még tudomást szerezhe­tett negyedik unokája érkezésé­ről, megírhatta Vajda Katalinnal készülő könyvét, valamint meg­élhette, hogy a nemzet színé­szévé válasszák - mutatott rá Hirtling István. Szacsvay László színművész emlékeztetett arra: Benedek Miklós mindent elért, „amit ezen a pályán megkaphat a színész, a rendező, a tanár: si­kert, díjakat, szeretetet”. MTI Benézni a weblap mögé INTERNET Biró Dávid fotográfus Felugró ablak című kiállítása a nézőt azzal szembesíti, hogy mennyire kiszolgáltatott a virtuális térben. P. SZABÓ DÉNES Az interneten böngészve nap mint nap találkozunk úgynevezett felug­ró ablakokkal, olyan értesítésekkel és reklámokkal, melyek valamilyen kérdést szegeznek nekünk. Például, hogy akarjuk-e az adott terméket, elolvassuk-e a következő cikket, vagy hogy elfogadjuk-e az úgyne­vezett sütiket, vagyis olyan fájlokat, melyek fontos információkat kö­zölnek rólunk a weboldalnak, hogy személyre szabott tartalmat és hir­detést nyújtsanak nekünk. A neten nyitott könyv vagyunk, nemhiába mondják, hogy a közösségi média már lassan jobban ismer minket, mint mi magunkat. Ezen a gondo­laton halad tovább Biró Dávid Fel­ugró ablak című kiállítása a szent­endrei PhotoLab kiállítóterében, melynek falain a művész fotóval, vi­deóval és installációval idézi meg a minden kattintásunkat figyelő vir­tuális világot, miközben kritikával is illeti azt. A tárlat felfogható úgy, mint­ha egy weboldalt néznénk térben. Az első terem a weblap front-end részét mutatja meg, vagyis ami a fel­használóval közvetlen kapcsolatban van, míg a hátsó, neonfénnyel meg­világított, kisebb terem a back-end, ami a felhasználó elől rejtve marad, és a tényleges számításokat végzi. De haladjunk sorban! Az első terem tehát az internet illuzórikus vilá­gát mutatja be, melyre jól rímelnek Biró Dávid 2018-as MOME-s dip­lomamunkájának fotói, melyeken többnyire digitális képeknek tűnő csendéleteket látunk, de az alak­zatok valójában analóg módon ké­szültek: a fotós azokat a műtermé­ben színes papírból, műanyagból és hungarocellből rakta össze, majd fo­tózta be. Elsőre nem is egyértelmű, hogy ezek fotográfiák, de ha köze­lebb lépünk hozzájuk, akkor láthat­juk, hogy azokat különféle anyagok­ból tették össze, és vannak rajtuk szándékolt hibák is. Az egyiken pél­dául azt hihetnénk, hogy egy 3D-s tervezőprogramban létrehozott, csillogó maszkokat látunk lebegni egy pasztellzöld térben, miközben azok valódi, műanyag álarcok, me­lyeket Biró egy színes papír előtt ka­pott lencsevégre. Fotográfus, képzőművész. 1992-ben szüle­tett, Szentend­rén. 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egye­tem fotográfia mesterszakán. Munkásságát a technológia iránti érdeklődés és an­nak kritikus vizs­gálata jellemzi. - A képekkel azt akartam kife­jezni, hogy a virtuális és a kiterjesz­tett valóság miként türemkedik be az életünkbe, az interneten látott képek pedig mennyire elbizonyta­lanítják a befogadót az észlelésben - mondja Biró, hozzátéve: a helyze­tet manapság még inkább bonyolít­ja, hogy a mesterséges intelligencia néhány adatból könnyedén hozhat létre korábban sosem volt képeket. Az első terem kékre festett fala is szimbolikus jelentéssel bír.­­ A kék színt azért választottam, mert ha a valós és a virtuális világunk között meg kellene fogalmazni egy határt, akkor az az üres, kék képernyő len­ne, amit akkor látunk, amikor le­fagy a számítógépünk. A filmezés­ben szintén fontos szerepet kap a kék színű háttér, melyre utómunká­val a digitális képet vetítik, például az időjárás-jelentést - mondja Biró. A második, kék neonfénnyel megvilágított terem már az internet „rejtett” oldalát mutatja meg. Itt az egyik falon három kamerán keresz­tül figyelhetjük meg az első termet, illetve magunkat, mely szépen rí­mel a weblapok back-end részére, mely a front-end felől érkező ada­tokat dolgozza fel. Szintén erre a lo­gikára épülnek a szemközti falon el­helyezett telefonkijelzők, melyeken fénypontok sokasága vetül emberi arcokra.­­ Ez a képsorozat a Face ID nevű arcfelismerő rendszert idézi meg, melyet először 2017-ben épí­tettek be az iPhone X készülékbe. A fejlesztés infravörös pontprojek­­torral ponthálót vetít a felhasználó arcára, ezáltal ellenőrzi, hogy tény­leg a mobil tulajdonosa használja-e a készüléket, így a képernyőzárat csakis ő tudja feloldani, más sze­mély nem - mondja Biró, hozzáté­ve: etikailag elég aggasztó, hogy a mobil ennyire pontosan fel tudja is­merni a tulajdonosát, és akár le tud­ja követni, milyen érzelmei vannak. A tárlaton a kijelzőkön szöve­geket is olvashatunk technológiai cégek adatvédelmi irányelveiből, melyek a felhasználók megfigyelé­sére vonatkoznak: „Hiszünk abban, hogy csak azokat a személyes ada­tokat gyűjtjük, amelyekre Önnek szüksége van”, vagy „Amikor szol­gáltatásainkat használja, ránk bízza adatait”. Biró ezen munkája azért is aktuá­lis, mert a közösségi médiában a fel­használók önszántukból töltik fel a fotóikat, a videóikat és a huszon­négy órán át látható sztorijaikat, hogy informálják a „közönségüket”, éppen merre járnak, milyen kávét isznak vagy milyen zenét hallgat­nak.­­ Az emberekben egyre inkább tudatosodik, hogy megfigyelik őket, de ez mégiscsak egy láthatatlan fo­lyamat marad. Eközben egyre több időt töltünk a neten, ahol folyama­tosan bombázva vagyunk tartal­makkal, így nem csoda, hogy addik­­tív lényekké válunk, odaszegezve a kijelzőhöz. Biró Dávid művészetében visszatérő kérdés a virtualitás és a valóság viszonya BÍRÓ DÁVID A kék neon­fénnyel meg­világított te­rem az internet „rejtett" olda­lát mutatja meg INFÓ Biró Dávid: Felugró ablak Kurátor: Prosek Zoltán Vajda Múzeum, PhotoLab Szentendre, Hunyadi utca 1. Megtekinthető március 3-ig A művész 2018-as MOME-s diploma­munkájának a fotói első ránézésre digitális képeknek tűnnek, de azok valójában manuálisan készültek

Next