Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-06 / 31. szám

NÉPSZAVA 2024. február 6., kedd 101 VELEMENY Elmúlni, mert nincs segítség? ápolásetikus A­z egészségügyben dolgo­zók és az egészségügyet megszenvedők szabad választásra való joga kö­szönő viszonyban sincs azzal a szuverenitással, amelyet a kormánypárt immáron törvénnyel, sőt hivatallal is véd. A szuverenitás elve és az igazságosság erkölcsi pa­rancsa azt mondja: ha szabad a ha­talom csúcsain ülőknek a szabadság­ról szónokolni, akkor ugyanabban az országban pontosan annyira szabad egy kisembernek is erre a szabadság­ra igényt tartani. Ha a hatalom azt várja el az állam­polgártól, hogy hűséges legyen, akkor neki legalábbis annak kellene látsza­ni. Mert a hűség arra kényszeríti az érintetteket, hogy betartsák az ígére­teiket. Utasítsák el a képmutatást és az árulást. Az nem megy, hogy a pór­nép nagylelkű, hűséges a hivatásá­hoz, teljesíti a kötelességeit, betartja a törvényeket - a hatalom meg egy­szerűen tesz az egészre. A függetlenség megcsúfolása napról napra megkeseríti az egész­ségügyben dolgozók és a betegek életét. Ilyen az az önkényes ös­sze­ A kormány által a Strasbourg­ bíróságra be­adott doku­mentumban - amelyet ellenválasz­ként Karsai beadványára küldtek el - nyoma sincs a szakápolás és az ápolás szavaknak. Ezek meglé­te pedig kü­lönösen nagy jelentőséggel bír va­­szélyes titokzatosság, amellyel a kor­mány például nem adja ki a tanul­mányt, amelynek alapján átalakítják az egészségügyet. Közben bezárnak egyes kórházakat, meg nem is; az el­látásból hol a szülészet, hol a gyerek­osztály, hol a traumatológia, esetleg csak egy CT-készülék tűnik el. A magyar orvosokat teljesen meg­fosztották erkölcsi önrendelkezé­süktől. Esélyük sincs arra, hogy be­mutassák a társadalomnak, melyek a hivatásuk önként vállalt kötelezett­ségei. Ezt is a hatóság mondja meg helyettük. Az Ápolók Nemzetközi Taná­csa által kiadott Ápolók kódexének a preambuluma kimondja, hogy az ápolónak négy alapvető feladata van: az egészség előmozdítása, a betegsé­gek megelőzése, az egészség helyre­állítása és a szenvedések enyhítése. Ezt tartalmazza a Magyar Egészség­ügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Etikai kódexe is. Csakhogy e kódexek azt már nem rögzítik, hogy a szak­dolgozóknak és ápolóknak e köte­lezettségek teljesítéséhez nagyobb létszámra, bérre és megfelelő körül­ményekre van szükségük. Az elmúlt hónapok nyilatkoza­taiból érdekes statisztika vázolha­tó fel. 2023-ban körülbelül 84 ezer szakdolgozóval számoltak a bér­emelésnél. Ebből a létszámból a Co­­vid-járvány előtt kb. 35-45 ezer volt az ápoló. Aztán a kormány áldásos működéséből adódóan november­ben dr. Balogh Zoltán, a MESZK el­nöke bejelentette: 30 ezer ápoló hi­ányzik a rendszerből, és további 15 ezer megy nyugdíjba. Márpedig ha 45 ezerből hiányzik 30+15 ezer ápoló, az egy nagy nulla, vagy még in­kább negatív nulla. Az eddig bezárt kórházi kórtermekre ki lehet tenni a táblát, itt bizony nulla ápoló van. A rabszolgatörvény óta humánkrízis van az egészségügyben. Hozzáértő és lelkiismeretes sze­mélyzet nélkül a legjobb orvos is ki­szolgáltatott. És az egészségügyben ma mindenki az árral szemben úszik. A belső világot a mostoha körülmé­nyek mellett a szakdolgozók alulérté­kelése, a rabszolgatörvény szorítása, a létszámhiány miatti többletmun­ka, az orvosok bérének emelkedése, így a szakdolgozókkal való összeug­­rasztásuk jellemzi. Közben virágzik az egészségügyi dolgozók tisztesség­telen kizsákmányolása. Az egészség­ügy jelenlegi irányítása magán viseli az igazságtalan esetlegesség minden tünetét. A 70 éven felülieket igyekez­nek kiszorítani az ellátásból, anyák meg csak akkor szülhetnek, ha a kór­házi osztály nyitva van - mint bakák­nál a kantin. És mindent beterít a kőkemény konzervativizmus. A betegek szuve­renitásának, a döntés szabadságának hiánya jól látható a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő Karsai Dá­niel alkotmányjogász és az eutaná­zia példáján. Amíg egyénenként nem szembesülnek vele, persze a társada­lomban fel sem merül, hogy az élet végi kérdések rendezésénél nincs minden rendben. Pedig az alig-alig finanszírozott hospice-ellátásban és az otthon ápo­lásban az ALS-betegek számára nem létezik komplex ellátás. Hiába vol­na szükségük felügyeletre, gyógy­tornászra, szakápolásra, ápolásra, személyi gondoskodásra, kísérésre, bevásárlásra, főzésre, mosatásra, kü­lönleges ágyra, betegemelőre, ápolási eszközökre, oxigénre, ezek komple­xen nem állnak rendelkezésre. Nincs szakember sem, hogy azonnal javítsa az elromlott eszközöket. Ezért azok a betegek, akiknek nincs családjuk, erre fordítható temérdek pénzük, csak arra várhatnak, hogy mielőbb meghaljanak. Választás? Szuverén döntés? Milyen alternatívák között? Ez nem emberhez méltó kísérés! Nem fájdalommentes, humánus ellá­tás! Az eutanázia alternatívája a gyó­gyíthatatlan betegek méltó ápolása, támogatása, kísérése lenne. A kormány által a Strasbourg­ bí­róságra beadott dokumentumban - amelyet ellenválaszként Karsai be­adványára küldtek el - nyoma sincs a szakápolás és az ápolás szavaknak. Ezek megléte pedig különösen nagy jelentőséggel bírna, amikor a rit­ka, de gyógyíthatatlan betegségben szenvedők állapotáról van szó. Az alkotmányjogász nemzeti kon­zultációt kezdeményezett ebben a kérdésben is: „Mint arról Ön is bizo­nyosan hallott, a halálos beteg embe­rek szenvedésük végső stádiumában sem választhatják a méltóságteljes elmúlást. Egyetért Ön azzal, hogy az ilyen emberek megrövidíthessék a szenvedésüket?” A kormány azon­ban nem foglalkozott a felvetéssel, ahogy azóta az is kiderült: nem lehet népszavazást tartani az eutanázia büntethetőségéről, mert a Nemze­ti Választási Bizottság Karsai Dáni­el testvérének két népszavazási kér­dését elutasította. Még nem tudjuk, hogy Strasbourg támogatja-e Karsai Dániel indítványát. Karsai kérése nem más, mint az, hogy az embert emberként kell tisz­telni, nem lehet egy tárgynak te­kinteni. Az ember iránti tisztelet érvényesülésekor a humánus egész­ségügyi szolgálat magas erkölcsi stá­tuszt kap. Ebben kell meglátnunk a szenvedő Krisztus alakját. De a szen­vedés megértésétől, a könyörület­­től, az irgalmasságtól a nemzet „szu­verén”, „keresztény” kormányának gondolkodása távol áll. ROZSOS ERZSÉBET Történelem oldalnézetben ít ültek volt országgyűlési képviselő (MSZP) Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Ő egymással szemben, Bécsben, a Burgban, 1905-öt írtak. Egy Habsburg-császár és a választáson győztes magyar miniszterelnök-jelölt, egy Kossuth. A magyarok királya kicsit raccsolva ejtette a magyar szavakat. Ugye tudja, hogy csak azért nyer­ték meg a választást, mert együtt in­dultak? Maga itt egyik pártnak sem jelöltje igazán, hanem az ellenzék pártközi bizottságát vezeti. Na meg azért is nyertek, mert harminc év után alábecsültük a Szabadelvű Párt népszerűtlenségét - mondta a csá­szár, aki magyar király is volt egy­ben. - Az is számított, hogy maga, Ferenc, egy Kossuth, így igaz, felség, ez mind úgy van, ahogy precízen felsorolta. Egysége­sek voltunk. Az általános választó­jog mint politikai cél találkozott a vá­lasztók akaratával, s ez így elegendő volt, hogy mi, a sok kis párt, legyőz­zük a Szabadelvű Pártot - ez Kossuth Ferenc válasza volt, amelyben elfo­gadta a legfelsőbb értékelést, egyben tudomásul vette, hogy az uralkodó őt fogja megbízni kormányalakítással. 1905-ben, a választás után ez telje­sen megfelelt az eredménynek, a vá­lasztók akaratának. Persze nem pontosan így történt. Egyrészt olaszul beszéltek, mert a Csak azért győzött, mert az EU- ra támaszko­dott, s bírta pénzzel és sávszéles­séggel. Több eszköze van, mint az én pártjaim­nak - sorolja Orbán. császár nem akart magyarul, Kos­suth Ferenc pedig németül tárgyalni. Az olasz mindkettejüknek megfelelt. Másrészt a császár nem mondott semmit. Meghallgatta a rövid olasz nyelvű tájékoztatót a választási ered­ményről és arról, hogy abból a kor­mányalakítás szándéka következik Kossuth Ferenc részéről. A válasz egy szó volt, olaszul: megértettük. Ezután Kossuth Ferenc még egy fertályórát várakozott a Burgban, egyedül, hogy érdemi tárgyalások­ról számolhasson be a pártszövetség vezetőinek. Amúgy a császár nem fo­gadta el a kormányalakítási szándé­kot, hanem, mint ismert, a darabont­kormány következett. Az új kormány - királyi támo­gatással - jelentős, demokratikus szándékokkal lépett fel, általános választójogi törvényt terjesztett elő, amelyben a nők választójoga is sze­repelt, ami abban az időben kiemel­kedően demokratikus javaslat volt. A szociáldemokraták üdvözölték a törvény tervezetét, ami nem sokat számított. Az általános választójog­gal kampányoló ellenzék természe­tesen nem fogadta el az előterjesz­tést, a kormány még egy évet sem bírt ki, megbukott. Ezután a Weker­­le-kormány következett, amely fej­lemény végbevitte a kormányvál­tást. Harminc év. Rettentően sok. A Szabadelvű Párt ellenzéke több kis politikai párt volt. A kormányzattal és egymással is harcoltak. Nagyon sok év kellett hozzá, hogy megtalál­ják a közös politikai célt, aminek az általános választójog bizonyult, és elfogadjanak egy olyan személyt mi­niszterelnök-jelöltnek, aki a köz szá­mára is maradéktalanul megfelelt. Kossuth Ferenc mint sikeres mér­nök, cégvezér, a maga lehengerlően hiteles családi hátterével alkalmas jelölt volt. A mai változat, ha minden így megy tovább, ahogy most, legko­rábban újabb négy ciklus után a kö­vetkezőképpen alakul. Budán, a Karmelita teraszán találkozik Ma­gyarország kormányzója és a válasz­táson győztes miniszterelnök-jelölt. Azért a teraszon, hogy a hírügynök­ségek drónjai szabadon felvehessék a nagy eseményt, Orbán kormányzó ar audiencián fogadja Kádár Jánost, a győztes pártszövetség tanácsának elnökét. Kádár sikeres médiaszemélyiség Európában, a néhai magyar pártfő­titkár dédunokája. Médiaholdingja, az Union Stars értéke akkora, hogy ő a legbefolyásosabb, leggazdagabb magyar. Cégei több uniós országban a média fontos, helyenként megha­tározó szereplői. Angolul beszélnek. Kormányzó úr számára ez megfelel, Kádárnak pedig anyanyelve az angol.­­ Ugye tudja, hogy csak azért nyerték meg a választást, mert maga összemosta az ellenzék párt­jait, a közönség számára egységes akaratot, közös jövőt, a többség számára kívánatos jólétet, szabad­ságot tudott felmutatni? Csak azért győzött, mert az Unióra támaszko­dott, s bírta pénzzel és sávszéles­séggel. Több eszköze van, mint az én pártjaimnak - sorolja Orbán. - Az is számít, hogy maga, János, egy Kádár. - Ahogy mondja főméltóságod. Leértékelődött a hazai közmédia, és az ellenzék nálam találta meg az érvényes lehetőséget a közös fel­lépésre. Az is mindenkinek meg­felelt, hogy a központosított állam rovására a helyi közösségek kapják meg a források többségét. Az is segí­tett, hogy áthidaltuk a tartósan kül­földön élő magyarok szavazásának akadályozását. Az ilyesmi csak for­rás és szervezés kérdése. Orbán kormányzó úr megköszö­ni az utolsó fideszes kormány mun­káját, és kormányalakításra ad meg­bízást Kádár Jánosnak, a győztes ellenzék vezérének. „Oszt annyi”, hogy egy történel­mi súlyú magyar szólást idézzünk. Valójában a történelmi hiba a működő, győztes, kormányzó bal­oldal megosztása volt. A követ­kező, hasonló súlyú hibának a megosztottság tartós fenntartá­sa bizonyult, ami lehetővé tette a Fidesz nagyarányú győzelmeit és hosszú regnálását. Ez a mi bűnünk. A legnagyobb bűnünk. MÁRFAI PÉTER

Next